2014. július 6.

Ige: A csodák szükségessége.

A tömegnek látnia kell a csodákat, hogy hallgassa és kövesse az Úr Jézust: "Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl, vagyis a Tiberiás tavának túlsó partjára. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken(Ján. 6,1-2).


Jó vagy, jó Nálad

Ima, és megvallás.

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsolt. 40:9)


Imádság:

Istenem!

Bocsáss meg nekem, hogy sokszor nem vagyok tudatában annak, hogy én a Győztes oldalon állok, és harcolok. Ha Jézus a Megváltóm, akkor a győzedelmes ügy, győztes vezérének seregében vagyok. Taníts engem így harcolni a Tőled kapott szellemi fegyverekkel! Ámen


Az imáról.

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire szellemi, és evilági életünknek szüksége van.


A győzelem kulcsa az ima

Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.  Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. (2Mózes 17:8-13)

Isten az ő erejét akarja kiárasztani életünkre, de ennek mi lehetünk akadályai. Aki úgy áll napi teendőihez, hogy meg tudom oldani egyedül, az azt mondja ki: Uram, nincs rád szükségem, maradj magadnak! Elég ügyes és erős vagyok én! De egyáltalán ne csodálkozzunk, ha egy idő után azt tapasztaljuk: fogy az erőm és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, átcsapnak a hullámok a fejem fölött!

Azok, akik nem imádkoznak, elvágják magukat Isten mindent legyőző erejétől, ami nem ritkán azzal a következménnyel jár, hogy a vereség, a lerohanás, a leveretés, a sodródás, a leigázottság jól ismert érzése tölt el. Meglepő, hogy az emberek milyen nagy számban nyugszanak bele az ilyen életbe. Ne tartozzunk közéjük! Senkinek nem kell így élnie! Az imádság az a kulcs, mellyel szabad utat engedhetünk Isten győztes erejének az életünkben!

Amikor Mózes felfedezte az összefüggést az imádság és Isten ereje között, elhatározta, hogy a nap hátralévő részében könyörögni fog az Úr segítségéért. De a karja egy idő után elfáradt. Azonban a vele lévő két férfi, Áron és Húr segített neki abban, hogy égre emelt kézzel kérje az Úr jelenlétét és az isteni erő kiáradását. Mondanom sem kell, hogy Izrael csatát nyert aznap.

Belefáradtunk az imádkozásba? Úgy érezzük, hogy nincs eredménye az imáinknak? Azon gondolkozunk, hogy Isten egyáltalán meghallgatja-e az imákat? Az élet egyetlen területén sem lehet állandóan a csúcson lenni! De arra bíztatlak, hogy ne add fel, mert Isten felel az imákra, és szeretne velünk napi kapcsolatban lenni! Próbáld meg intenzívebbé tenni imaéletedet és meglepődsz majd a lelkedben és az életedben végbemenő változásokon!




Uram, áldom neved !

Az Úr ígérete:

„Nem töröm, és nem szegem meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom, és meg nem másítom.(Zsolt. 89,35)


Választás

„Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd. Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.”
Mózes 5. könyve 30:11-16

Az életünk tele van döntéshelyzetekkel. Választanunk kell akkor, amikor vásárolni megyünk (mit, hol, mennyiért…). Választunk iskolát és munkát, párt és pártot… és folytathatnám a sort. Ha nem akarunk sodródni, döntéseket kell hoznunk. A helyes döntéshez pedig megfelelő információk kellenek.

Ha élet és halál között kellene választanunk, nyilván mindenki gondolkodás nélkül az élet mellett tenné le a voksát. De kérdések ettől sokkal árnyaltabbak, és többnyire az alapkérdésekről szólnak. Sokkal inkább, mint a következményekről. Az alapkérdés Izrael életében (és a miénkben is) az, hogy Istent választják-e, az élet forrását. Ha Istent választjuk, akkor a jót, az egészet, az engedelmességet és az örök életet választottuk – azért mert Ő ezt ígérte számunkra. Mindennek ő a biztosítéka. Isten itt e földön is képes békességet, örömöt, előrehaladást biztosítani, ha benne bízunk. Szeretnénk egy ilyen életet, de a feltételeit tudatosítanunk kell magunkban. Ezért szól a felhívás.

A halál gyakorlatilag nem más, mint az Istentől eltávolodás következménye. Ha elszakadunk az életet adó Istentől, egy idő után elveszítjük az élet lehetőségét is. A halált általában nem választják az emberek, csak szembesülnek vele, mint a bűn következményével.

Nos, a választást nem lehet elkerülni. Minden apró élethelyzetben döntenünk kell: Isten útját járjuk, vagy a magunkét? Az számít, amit ő mond, vagy meg sem hallom hangját? Örök életre vágyom? – de Isten nélkül? Ez így nem fog működni!

Válasszuk az életet! Válasszuk Istent, aki mindent megad, amire szükségünk lehet!


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/valasztas.html
Életünkről képekben.


Szeretet-Közösség


Pintér Béla Karjaid tartanak

2014. július 5.

Ige: A dicsőséges szolgálat.

 Ha: „A halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata, a halált hozó szolgálat dicsőséges vala, és dicsőség vette körül, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek, nem tekinthettek Mózes orcájára, arcának, vagyis ábrázatának elmúló* eltűnő, múlékony, megszűnő dicsősége, és ragyogása; fényessége miatt.

*Elmúló (katargeó): abbahagy, eltűnik, semmivé foszló, megsemmisülő, múlékony, megszűnik.


Akkor: Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata?” (2 Kor. 3,7-8)

Jézus Uram nem hagylak el soha

Charles Haddon Spurgeon: A világosságról.

Világosság nap nélkül van, áldás Isten nélkül nincs.


Ige

/ New King James / fordításban


 „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról / elmélkedjél / meditáljál azon éjjel és nappal, hogy mindent figyelmesen és úgy cselekedjél meg, amint meg van írva abban. Mert így gyarapodóvá teszed az útjaidat, és sikered lesz” (Józsué 1,8) 

Ábrahám áldása.

 „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani az összes nemzeteket, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek, az összes nemzetek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)