Péld. 4,1 Halljátok meg, fiaim, [gyermekeim] atyátok tanítását, és
figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
[Más
fordítás: (šámaʿ): figyelmesen hallgassatok (bén): gyermekeim az atya [(músár): útmutatására.
(qášaḇ): Gondosan figyeljetek, hogy (bínáh jḏʿ): megérthessétek, és felismerjétek, mikor megismerteti, megmutatja magát].
»Héber szavak nélkül: Figyelmesen hallgassatok gyermekeim az atya útmutatására.
Gondosan figyeljetek, hogy megérthessétek, és felismerjétek, mikor
megismerteti, megmutatja magát«*
*És hogy kikhez
beszél a Szent Szellem, arról az Újszövetségben ad kijelentést: „...mindnyájan
Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. ...Akik nem vérből, sem
a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtetek” (Gal.
3,26; Ján. 1,13) És a
kihívottak közössége az anyánk, mert meg van írva: „vajúdott és meg is szülé Sion (messze
világító jel; a gyülekezet) az ő fiait!” (Ésa. 66,8)
Ezt erősíti meg az Úr Jézus: „Ő pedig monda ...kinyújtván kezét az ő
tanítványaira,: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét
hallgatják, és megcselekszik azt” (Mát.
12,48-50)
Pál apostol pedig így vall
„anyánkról”: „ ...a magasságos Jeruzsálem
szabad, ez mindnyájunknak anyja” (Gal.
4,26).
Péld. 4,2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
[Más fordítás: Mert ṭôḇ): jó, helyes, igaz, használható
(leqaḥ): tanítást
(náṯan): adok néktek, és üdvös oktatásban részesítlek titeket.
Csak (tóráh tôráh) útmutatásomat, irányításomat, (ʿázaḇ): el ne hagyjátok].
»Héber szavak nélkül: Mert jó, helyes, igaz, használható tanítást adok néktek, és üdvös oktatásban részesítlek titeket. Csak
útmutatásomat, irányításomat, el ne hagyjátok«.
Péld. 4,3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge
és egyetlenegy az én anyám előtt.
[Más fordítás: Mikor még atyám (raḵ): fiatal, gyenge fia voltam, mint figyelmesen hallgató,
és engedelmes. És [(jáḥíḏ): egyetlen, legdrágább,
legszeretettebb, legféltettebb egyszülött ('ém) az anyám szemében, aki
gondoskodást, védelmet jelentett].
»Héber szavak nélkül: Mikor még atyám fiatal, gyenge fia voltam,
mint figyelmesen
hallgató, és engedelmes. És egyetlen, legdrágább, legszeretettebb,
legféltettebb egyszülött az anyám szemében, aki gondoskodást, védelmet jelentett«.
Péld. 4,4 Tehát tanított oktatott] engem, és mondá nékem: [('ámar): így beszélt hozzám]: tartsa meg [(támaḵ): ragadja meg, tartsa erősen, támaszkodjon szavaimra szíved, és fogadja be] az én beszédemet [(dáḇár): az én szavaimat, igéimet] a te elméd [(léḇ): a te szíved, a te bensőd]. Hogy megtartván [(šámar): és megőrizvén] az én
parancsolatimat [(micəváh): előírásaimat], élj [(ḥájah): boldogulj, és virágzó,
sikeres, elégedett életet élj].
»Héber szavak nélkül: Tehát oktatott engem, és így beszélt hozzám: tartsa, ragadja meg, tartsa erősen, támaszkodjon szavaimra szíved, és fogadja be az én beszédemet, az én szavaimat, igéimet a te szíved, a te bensőd hogy megtartván és megőrizvén az én
parancsolatimat, előírásaimat, boldogulj, és virágzó, sikeres,
elégedett életet élj«*
*Már Mózesen keresztül így szól az Úr: „Tartsátok (és őrizzétek) meg azért az én
rendeleteimet (előírásaimat) és az én
végzéseimet (és döntéseimet), amelyeket
ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)
Dávid megvallása az Úrról, és az Ő törvényéről, vagyis útmutatásáról:
„Kezeinek cselekedetei hűség és igazság;
minden ő végzése tökéletes.
(Más
fordítás: Segítségének gyümölcse és
következménye hűség, megbízhatóság, őszinteség, igazságosság. Előírásai
szilárdak, stabilak, amire támaszkodni lehet).
Boldogok, akiknek útjuk (életmódjuk, életvitelük) feddhetetlen (hibátlan, ártatlan) akik az Úr törvényében járnak
(Más
fordítás: Boldogok, akik az Úr tanítása, és
irányítása szerinti életmódot folytatnak).
Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes
szívből keresik őt. Ezért így
imádkozik: Nyisd meg az én szemeimet,
hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Mert: A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok
ezer arany és ezüst” (Zsolt.
111,7;119,1-2.18.72).
Péld. 4,5 Szerezz bölcseséget, vagyis [qánáh: tégy szert bölcsességre], szerezz
eszességet [(bínáh): értelmet, ítélőképességet, megkülönböztetőképességet, felismerést,
megértést]; ne felejtkezzél el [(šáḵéaḥ šáḵaḥ náṭáh): ne hagyd figyelmen kívül, ne
fordítsd, és ne torzítsd el], se el ne hajolj az én számnak beszédétől.
»Héber szavak nélkül: Tégy szert bölcsességre, szerezz értelmet, ítélőképességet, megkülönböztetőképességet, felismerést,
megértést; ne hagyd figyelmen kívül, ne
fordítsd, és ne torzítsd el, se el ne hajolj az én számnak
beszédétől«*
*A Szent Szellem
bizonyságtétele az Úr Krisztusról: „Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet,
és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek
megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes
kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak
hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útai
gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik
megragadják, és akik megtartják boldogok! (Péld.
3,13-18)
Akkor: „Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged, hogy megszabadítson
téged a gonosznak útjától, és a gonoszságszóló férfiútól” (Péld. 2,11-12)
És hogy kiről szól a
prófétikus figyelmeztetés, arról a Szent Szellem az Újszövetségben ad
kijelentést: „... Krisztus Jézus, ...Aki
bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul...” (1 Kor. 1,30)
Mert Őbenne: „... van a bölcsességnek és ismeretnek minden
kincse elrejtve” (Kol. 2,3) Ezért
kell, hogy: „A Krisztusnak beszéde
lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben...” (Kol. 3,16).
Péld. 4,6 Ne hagyd el azt, [(ʿázaḇ): és ne szolgáltasd ki senkinek]
és megtart [(šámar):
vigyáz rád, és biztonságban tart] téged; szeresd azt, [('áhéḇ 'áhaḇ): kívánjad, vágyakozzál utána,
gyönyörködj benne] és megőriz [(nácar): megvéd, megoltalmaz, megtart] téged [és őrködik fölötted].
»Héber szavak nélkül: Ne hagyd el azt, és ne szolgáltasd ki senkinek, és
vigyáz rád, és biztonságban tart téged;
szeresd azt, kívánjad, vágyakozzál utána, gyönyörködj benne és megőriz, megvéd, megoltalmaz, megtart téged és őrködik
fölötted«*
*És újra: „Meggondolás (megfontolás, és jó tanács
virraszt, és) őrködik feletted, értelem (okosság, és megértés) őriz (oltalmaz, és tart meg)
téged”
Péld. 4,7 A bölcseség kezdete ez: szerezz, bölcseséget, és [(qánáh): tegyél szert
szellemi bölcsességre] és minden keresményedből [és
minden vagyonodon, és jövedelmedből] szerezz [és vegyél] értelmet [(bínáh): ítélőképességet, megértést].
»Héber szavak nélkül: A bölcseség kezdete ez: tegyél szert szellemi bölcsességre és minden vagyonodon, és jövedelmedből vegyél ítélőképességet,
és megértést«*
*Isten Igéje a
továbbiakban így tanít: „A bölcsesség kezdete az Úrnak tisztelete,
és a Szentnek megismerése ad értelmet” (Péld.
9,10)
Ezt már kezdetben
kijelentette az Úr, Aki: „Az embernek
pedig mondá: Ímé az Úrnak tisztelete: az a bölcsesség, és az értelem: a
gonosztól való eltávozás” (Jób. 28,28)
„A bölcsesség kezdete az Úrnak tisztelete; jó belátása
van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 111,10)
Ezért tanácsolja az Úr: „Vedd meg, és ne add el az igazságot, a
bölcsességet, az útmutatást és az
értelmet!” (Péld. 23,23)
Mert csak ez az: „egy
a szükséges dolog: … amelyik örökre
megmarad] (Luk. 10,42).
Az Úr Jézus példázatokkal
világítja meg, hogy a bölcsesség megszerzése minden áldozatot megér: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a
szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és
a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a
szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki
igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét
eladván, amije volt, megvevé azt. (Mát.
13,44-46).
Péld. 4,8 Magasztald fel [ragadd meg, becsüld nagyra] azt, [akkor majd (rúm):
biztonságba helyez, megbecsültté tesz,
fölemel] és
felmagasztal téged. Tiszteltté tesz téged, [és tisztességre juttat, dicsőséget hoz rád, és megdicsőítettel tőle] ha [hogyha
átkarolod, és] magadhoz öleled azt.
[Héber szavak nélkül: Ragadd
meg, becsüld nagyra, akkor majd biztonságba
helyez, megbecsültté tesz, fölemel és felmagasztal, és tisztességre
juttat, dicsőséget hoz rád, és megdicsőítettel tőle hogyha átkarolod, és magadhoz öleled azt]*
*Vagyis: Add át
neki magadat teljesen és egészen, és megadja neked az igazi nagyságot. Mert: Életnek fája ez
azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják],
és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak,
rátámaszkodnak] boldogok!” (Péld. 3,18).
Dávid megvallása: „Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s
nem is a puszta felől (és nem a hegyek közül) támad a felmagasztalás; Hanem Isten a biró (šáp̄aṭ: aki kormányoz, és igazságot tesz), aki egyet
megaláz, mást felmagasztal (fölemel)! (Zsolt. 75,7-8).
Péld. 4,9 Ád a te fejednek kedvességnek [(ḥén): kegyelemnek] koszorúját; igen szép, ékes, [gyönyörű, ragyogó, dicsőséges] koronát ád [ajándékoz] néked.
[Más fordítás: Fejedre a (ḥén): kegyelem koszorúját helyezi [(tip̄ə'ereṯ tip̄ə'áráh): a dicsőség ragyogó koronáját (máḡan): teszi,
amely védelem az (trüphé): elerőtlenedés ellen].
»Héber szavak nélkül: Fejedre a kegyelem koszorúját helyezi, a dicsőség ragyogó koronáját teszi, amely védelem az
elerőtlenedés ellen«*
*És a te fejeden: „ez a…
korona, a te Istenednek kenet-olaja…” (3
Móz. 21,12).
Amelyet
a te Meváltód helyez rád: „Aki megváltja (visszavásárolja) életedet a
sírtól; kegyelemmel és irgalommal koronáz meg, és (védelemmel vesz körül) téged”
(Zsolt. 103,4).
Akinek a neve: „ … kiöntött drága kenet” (Én.
1,3).
És
a szentekhez így szól az Úr: „És ti a kenet birtokosai vagytok a Szenttől, s mindannyiatoknak ismerete van. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs
szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít
titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított
titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján.
2,20.27).
Mert akkor: „…
vesztek [kaptok] erőt [hatalmat],
minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok…” (Csel. 1,8).
Mert
Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és
ügyességnek), értelemnek (bínáh: ítélőképességnek,
megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme,
tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh:
vitézségnek, bátorságnak) Szelleme,
az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)
És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak
Szelleme, Aki utat mutat, vezet,
irányít, kísér titeket” (Ján.
16,13).
Péld. 4,10 Hallgasd, [figyelmezz,
és (šámaʿ): értsd meg szerelmes] fiam,
és vedd be [fogadd be, és
tanuld meg] az én beszédimet [('émer): fogadd be igéimet];
így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei [és nagy lesz száma éveidnek].
»Héber szavak nélkül: Figyelmezz, és értsd meg szerelmes fiam, és fogadd be, és tanuld meg az én igéimet; így sokasulnak meg
néked a te életednek esztendei, és nagy lesz
száma éveidnek«*
*Hallgass mindig
engem, mondja az Úr: „mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
...Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. Útjai
kedves utak, és minden ösvénye békesség” (Péld.
3,2.16-17)
Az én beszédemre figyelj: „Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és
fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak,
hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,21) .
Péld. 4,11 Bölcseségnek [(ḥáḵəmáh): szellemi bölcsességnek] útjára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak [helyes] ösvényin.
[Más fordítás:
Megmutatom neked a bölcsesség
útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak]*
68
Dávid így kéri az Úr vezetését tudva, hogy csak így győzhet: „Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; taníts,
és vezess engem a te igazzá tételedhez, a megigazulásba, egyengesd előttem a te
útadat!” (Zsolt. 5,9)
Isten válasza: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik
úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt. 32,8)
Dávid megvallása az ígéret
teljesüléséről: „Biztossá teszed
lépteimet, nem inognak bokáim” (2Sám.
22,37).
Péld. 4,12 Mikor [(jálaḵ): elindulsz, haladsz, és] jársz, semmi nem szorítja meg [(jácar): nem lesz gyötrelmes, nem zavarja meg] a te járásodat [(caʿaḏ): semmi sem gátolja a te
lépteidet]; és ha futsz, és [gyorsan szaladsz], nem ütközöl meg [(kášal):
nem tántorogsz, nem botladozol, és nem
botlasz el].
»Héber szavak nélkül: Mikor elindulsz, haladsz, és jársz,
semmi sem gátolja a te lépteidet, nem lesz gyötrelmes a te
járásod, és ha gyorsan szaladsz, nem tántorogsz, nem botladozol, és nem botlasz el«*
*És ha engem
hallgatsz: „Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd” (Péld. 3,23).
„Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, aki vigyáz és
megőrzi; megoltalmazza a lábadat,
nehogy tőrbe essék,
[Más fordítás: Ő lesz
bizodalmad, melletted lesz, Őbenne bizakodhatsz. Ő óvja meg
a lábadat a fogságtól, a csapdától, hogy meg ne fogassál]” (Péld
3,26.)
Dávid megvallása: „És adtad nékem a te üdvösségednek pajzsát, (a Te oltalmazó
pajzsodat) és a te jobbod (támogat), és megszilárdított engem, (sokszor
lehajoltál hozzám) és a te jóvoltod
felmagasztalt engem. Kiszélesítetted (és biztossá tetted) lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim
(nem inogtak bokáim)” (Zsolt. 18,36-37).
Péld. 4,13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el [ne
térj el, ne tágíts tőle].
Őrizd meg azt, [vigyázz reá] mert [hiszen] az a
te életed. [Más
fordítás: (ḥázaq): Ragadd meg, tartsd erősen,
tarts ki mellette, elkötelezetten és szilárdan, és ragaszkodj (músár):
a tanításhoz, és az útmutatáshoz. (ráp̄áh): Ne engedd, és ne hagyd el
(nácar):
őrizd meg, vigyázz reá, és tartsd meg, így
lesz (ḥaj): életed virágzó, sikeres, prosperáló].
»Héber szavak nélkül: Ragadd meg, tartsd erősen, tarts ki mellette, elkötelezetten és
szilárdan, és ragaszkodj a tanításhoz, és az útmutatáshoz. Ne engedd, és ne
hagyd el, őrizd meg, vigyázz reá, és tartsd meg, így lesz életed virágzó,
sikeres, prosperáló«
Péld. 4,14 A hitetleneknek útjára ne menj, [a bűnösök ösvényére ne lépj] se ne járj [és ne gyönyörködj, ne kedveld] a gonoszok ösvényét [és ne leld tetszésedet a rosszak útjában].
»Héber szerint: Hitetleneknek, vagyis [(rášáʿ):
istentelenek, vagyis Isten nélkül élők
('óraḥ): módjával vagy eszközeivel (bô'):
ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, hogy ('ášér 'ášar): szerencsés, sikeres légy, hogy életed
prosperáló legyen, mert ez (ráʿ): rossz, hitvány és veszélyes (dereḵ): mód, és szokás«.
[Héber szavak nélkül: Hitetleneknek, vagyis istentelenek, vagyis Isten nélkül
élők módjával vagy eszközeivel ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, mert ez
rossz, hitvány és veszélyes mód, és szokás - hogy szerencsés, sikeres légy,
hogy életed prosperáló legyen]*
*Mert: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az
élete], aki nem indul [nem jár, és
nem követi] a gonoszok [hitetlenek;
istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [és szerint] aki
nem jár [és meg nem áll] a bűnösök
[a célt eltévesztők] útján és nem
vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (nem telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony,
ártalmas emberek) székébe]. Mert: ….a
gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] …Pelyvához hasonlók [mint a (szálló)
por], amelyeket elsodor [szétszór;
ide s tovahány] a szél a földről [a jelenléted elől] (Zsolt 1,1.4).
Ezért
figyemeztet az Úr: „(Szerelmes) fiam, ha
a bűnösök (aszebész: istentelenek,
vagyis Isten nélkül élők) el akarnak
csábítani téged [el akarnak
hitetni, és rosszra csábítanak]:
ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh):
ne kívánd, ne vágyódj és áhítozz rá, ne legyen kedvedre]! [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): az ő életmódjuk,
életvitelük szerint]. Ezekkel [ne járj, ne menj velük egy
úton], tartóztasd meg [tartsd távol;
fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre]” (Péld 1,10.15).
Péld. 4,15 Hagyd el, [vond
el magadat, fuss attól] és át ne menj rajta [s ne menj rajta tovább], hanem térj el tőle, és menj tovább.
[Héber
szavak nélkül: Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld
el azt, és menj másfelé, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat].
Péld. 4,16 Mert nem alhatnak [és
aludni sem tudnak] azok, ha gonoszt [rosszat] nem
cselekesznek és [(ráʿaʿ): nem ártanak valakinek]: kimegy
szemükből az álom, [nincs nyugtuk, kerüli őket, fut tőlük az álom] ha mást romlásra nem juttatnak [ha
nem vethetnek gáncsot, ha mást tőrbe
nem csalhatnak, (kášal): valaki botlását, bukását nem okozzák].
»Héber
szavak nélkül: Mert aludni sem tudnak azok, ha rosszat nem
cselekesznek, és nem ártanak valakinek. Nincs nyugtuk, kerüli őket, fut tőlük
az álom, ha nem vethetnek gáncsot, ha mást tőrbe nem csalhatnak, valaki
botlását, bukását nem okozzák«*
*Az Ige
figyelmeztetése: „Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez... Rontást eszel ki
ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Mik. 7,3; Zsolt. 36,5)
És az Úr szava róluk: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket
terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk!
Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az
embert és házát, őt magát és birtokát. Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek
rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem
járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az!” (Mik. 2,1-3).
Péld. 4,17 Mert az istentelenségnek, [(rešaʿ):
gonoszságnak, jogtalanságnak, csalásnak,
álnokságnak] étkét eszik, és az erőszaktételnek [(ḥámás): kegyetlenségnek, elnyomásnak] borát
iszszák
[Héber szavak nélkül: Gonoszsággal szerzett
kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak]*
*Dávid így prófétál
róluk: „A halandók nyomorúságában (az emberek gyötrelmében) nincs részük, és az emberekkel nem
ostoroztatnak (nem érik őket csapások, mint más embereket). Ezért nyakuknak ékessége kevélység, (a
kevélység nyakláncát hordják) ruha
gyanánt erőszak borítja őket (és az erőszak köpenyébe burkolóznak)” (Zsolt.
73,5-6).
Habakuk próféta emiatt így
kiált Istenhez: „Meddig kiáltok még oh
Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, (de nem
segítesz) és nem szabadítasz meg! Miért
láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? (Miért kell látnom
a romlottságot, és néznem a nyomorúságot)? Pusztítás
és erőszak (és önkény) van előttem.
Per keletkezik és versengés (és viszály)
támad! Azért inog (és nem érvényesül) a
törvény, és nem hoznak soha igaz ítéletet; mert gonosz hálózza be (és
kijátssza) az igazat, azért származik
hamis ítélet (ezért hoznak igazságtalan ítéletet)!” (Hab. 1,2-4).
Péld. 4,18 Az igazak [(caddíq):
a becsületesek, tisztességesek] ösvénye [('óraḥ): életútja, sorsa] pedig olyan,
mint a hajnal világossága, [(nóḡahh): mint a derengő fény pirkadása, a felragyogó, fénylő világosság], mely minél
tovább halad, [növekedik,
erősödik, és] egyre világosabb lesz, [('ôr): fényessé, ragyogóvá válik, megvilágít,
fénybe borít, láthatóvá tesz] a teljes
délig [(kún
jôm): és megerősíttetik,
elkészíttetik a sorsdöntő napig].
»Héber szavak nélkül: A becsületesek, tisztességesek életútja, sorsa pedig olyan, mint a
derengő fény pirkadása, mint a felragyogó, fénylő világosság, mely növekedik,
erősödik, és fényessé, ragyogóvá válik, mely megvilágít, fénybe borít,
láthatóvá tesz, és megerősíttetik, elkészíttetik a sorsdöntő napig«*
*Mert egyre jobban
megismerik az Ő Urukat, Aki: „...
a világ világossága” „Az
igazakra (a becsületesekre) világosság
fénylik (és felragyog a világosság) a sötétben:
attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).
És: „Világosság támad fel, és fényözön
árad az igazra (az igaznak, ártatlannak nyilvánítottra), és az egyenesszívűekre (a tiszta
szívűekre) öröm” (Zsolt. 97,11).
Azon a sorsdöntő napon,
amikor a testté lett Ige, az Úr Jézus megjelent a földön: A sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és
árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!” (Mát. 4,16).
És attól kezdve: „Az igazak (az
igaznak, ártatlannak nyilvánítottak) világossága vígassággal ég...” (Péld.
13,9).
Péld. 4,19 Az istentelenek [vagyis
az Isten élkül élők] útja [(dereḵ): életútja, sorsa] pedig olyan, mint a [sűrű] homály [('ăp̄éláh): mint a sötét éjszaka, mint a mély sötétség, életútjukat a fény
teljes hiánya jellemzi]. Nem
tudják, miben ütköznek meg, és [(jḏʿ kášal): maguk sem tudják, miben botlanak
majd meg, és hol esnek el].
»Héber szavak nélkül: Az istentelenek, vagyis az Isten élkül élők életútja, sorsa pedig olyan,
mint a sötét éjszaka, mint a mély sötétség, életútjukat a fény teljes hiánya
jellemzi. Maguk sem tudják, miben botlanak majd meg, és hol esnek el«*
*Az Úr
figyelmeztetése azoknak, akik nélküle élnek:
„...az istenteleneknek (vagyis az
Isten nélkül élőknek) szövétneke
kialszik. ...És tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben; és
szerencsétlen leszel a te útaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden
időben, és nem lesz, aki megszabadítson” (Péld.
13,9; 5 Móz. 28,29)
És a bűnvallás: „Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha
alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak. Morgunk mindnyájan, mint
a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs,
segítségre, de távol van tőlünk. Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben,
vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be
kell ismernünk. Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk
Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt
és szólt” (Ézs. 59,10-13).
Péld. 4,20 [Szerelmes] Fiam, az én szavaimra [ügyelj,
és] figyelmezz, az én beszédimre [szavaimra, igéimre] hajtsad füledet*
*Az Úr újra és újra
figyelmezteti az Övéit: „Fiam! Az én bölcsességemre figyelmezz, az
én értelmemre hajtsd a te füledet, Hogy megtartsd a meggondolást, és a
tudományt a te ajkaid megőrizzék”(Péld.
5,1-2).
Hát: „Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr
tiszteletére!” (Zsolt. 34.12).
Péld. 4,21 Ne távozzanak el a te szemeidtől, és [ne téveszd szemed elől], tartsd meg [és óvjad] ezeket
a te elmédben, és [őrizd meg azokat szíved mélyén].
[Más fordítás:
Mert az életnek egy más létezési
formáját, természetfeletti életet, adnak azoknak, akik megtalálják, akik szert tesznek rá és
megszerzik, és gyógyulást, egészséget, és megújulást egész hústestüknek]*
*Mert: „Életnek fája
ez azoknak, akik megragadják [akik utána nyúlnak; magukhoz
kapcsolják], és akik megtartják [és belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok” (Péld. 3,18)
Hát: „Ne légy bölcs a te magad ítélete [vagyis véleménye] szerint;
[ne tartsd
magadat önnön szemedben bölcsnek] féld [vagyis tiszteld] az Urat, [az Istent], és távozzál el a gonosztól [és kerüld a rosszat, a haszontalan,
káros, ártalmas, gonosz dolgokat, a bajt].
Egészség
[és gyógyulás] lesz ez a te testednek [(szómádnak):
a te személyednek, egész lényednek],
és megújulás [üdítő balzsam, felüdülés,
erősítés, életerő] a te
csontjaidnak. (Péld. 3,7-8).
Hát:
(ḥázaq): Ragadd meg, tartsd erősen, tarts ki
mellette, elkötelezetten és szilárdan, és ragaszkodj (músár): a tanításhoz, és az útmutatáshoz. (ráp̄áh): Ne engedd, és ne hagyd el (nácar):
őrizd meg, vigyázz reá, és tartsd meg, így
lesz (ḥaj): életed virágzó, sikeres, prosperáló” (Péld. 4,13 ).
Mert: „Az Úrnak törvénye (tanítása, irányítása) tökéletes,
(hibátlan, amely felüdíti, és) megeleveníti (helyreállítja, és megújítja) a lelket (a bensőt); az Úrnak
(előírása) bizonyságtétele
biztos (szilárd, stabil, amire támaszkodni lehet, amely bölcsességre tanít), és bölcscsé
teszi az együgyűt (a naiv, hiszékeny, becsaphatót)”
(Zsolt. 19,8).
Ha megőrzöd: „Akkor felhasad, mint hajnal a te
világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár;
az Úr dicsősége követ” (Ésa. 58,8).
„Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te
sérülésedből, azt mondja az Úr…” (Jer.
30,17).
Péld. 4,23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg, és [gondosan óvjad] szívedet* mert abból indul ki [abból származik, és fakad (ḥaj): minden virágzó, sikeres,
prosperáló] élet.
*Szív (léḇ): a személyiség középpontja, a bölcsesség, az
értelem székhelye. Az emberi szellem az Isten keresésének, az Ige
befogadásának „szerve”.
Péld. 4,24 Vesd el tőled a száj hamisságát, és a [rágalmazó]
ajkak álnokságát [alattomosságát]
távoztasd el magadtól.
[Más fordítás: šּׂúr súr)):
menekülj, és távolítsd el, (peh): a hírnök, szószóló szájának
(ʿiqqəšúṯ): fonák, csalárd, eltorzított (śep̄eṯ śáp̄áh): beszédének, szavainak (ləzúṯ): ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét,
gonoszságát (ráḥaq): messzire távolítsd el magadtól.
[Héber szavak nélkül: Menekülj,
és messzire távolítsd el magadtól, a hírnök, a szószóló szájának fonák,
csalárd, eltorzított beszédének, szavainak ferdeségét, fonákságát,
elvetemültségét, gonoszságát]*
*Dávidon keresztül
így int a Szent Szellem: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és
szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és
ajkadat a csalárd beszédtől”
[Más fordítás: „Ki az az ember, aki (ḥáp̄éc): gyönyörködik, és örömét leli
a (ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló életben. ('áhéḇ 'áhaḇ): És vágyik (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott (jôm): napokra, és évekre, az (rá'áh): tanul, és megérti a bölcsességet. Az (nácar): vigyáz, ellenőrzi, felügyel (lášón lášôn): beszédére, hogy (ráʿ): rossz, sikertelen, boldogtalan,
szerencsétlen, szomorú (śep̄eṯ śáp̄áh): szavakkal (mirəmáh): meg ne csalják, be ne csapják, félre ne vezessék, amikor (dibbér): beszélget valakivel” (Zsolt.
34,13-14).
Péld. 4,25 A te szemeid nézzenek [és tekintsenek egyenest] előre, és szemöldökid egyenest magad
elé irányuljanak.
[Más fordítás: Szemeid előre tekintsenek, lépteid előtt járjanak és egyenesen magad elé nézzenek. Legyen egyenes a szemed pillantása és a te tekinteted az igazra, a megigazult vagy megigazítottra figyeljen]*
*Mert az Úr azt mondja: „Szemmel tartom, és jól látom a föld hűségeseit,
(az ártatlan, feddhetetleneket) ők velem
maradhatnak, hogy mellettem lakozzanak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat
engem (Zsolt.101,6).
Ezért Dávid így imádkozik: „Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne
lássanak hiábavalóságot (hazugságot, valótlanságot). A
te utadon éltess engemet” (Zsolt.
119,37).
Isten útját az Úr Jézus jelenti ki: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).
Péld. 4,26 Egyengesd el lábaid ösvényit, [egyengess sima utat a lábadnak] s minden te útaid állhatatosak [biztosak, céltudatosak] legyenek.
[Más
fordítás: Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz]*
*Az igazak útját
Isten készíti el, ezért: „Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen
készíted az igaznak a megigazultnak útját. ...Annakokáért a lecsüggesztett
kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, és lábaitokkal egyenesen
járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon”(Ésa. 26,7;
Zsid. 12,12-13).
Péld. 4,27 Ne térj [és
ne hajolj az útról] jobbra, se balra, fordítsd el a te
lábadat a gonosztól [tartsd távol lábadat a rossztól; mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri, a
balra tartók pedig sikertelenek, boldogtalanok, szerencsétlenek, gonoszak. Ő
azonban egyenesekké teszi ösvényeidet, pályafutásodat, és útjaidat szerencsés véghez vezeti]*
*Az Úr
figyelmeztetése, és ígérete: „Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek,
amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se
balra. Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt
néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a
földön, amelyet bírni fogtok.” Mert akkor: „Elsővé tesz téged az ÚR, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem
alul, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma
megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat. És ha nem térsz el
se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem
jársz más istenek után és nem szolgálsz azoknak. Csak légy igen bátor és erős,
őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt (útmutatást, amelyet Isten igéje
ad), amelyet Mózes, az én szolgám
parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj
mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását,
hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben
meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” És: „Így tudtok különbséget tenni a szent és a
közönséges közt, a tisztátalan és a tiszta közt” (5 Móz. 5,32-33; 28,13-14; Józs. 1,7-8; 3Móz. 10,10)