2 Pét. 1,1 Simon Péter,
Jézus Krisztus (rab)szolgája és
apostola [(aposztolosz): követe,
aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e levelet].
Azoknak, akik velünk egyenlő
[(iszotimosz): értékű]
drága [és értékes] hitet
nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [vagyis a mi Istenünk, és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
megigazítása által]:
2 Pét. 1,2 Kegyelem [(kharisz):
vagyis Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása] és békesség [(eiréné): vagyis az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában], adassék néktek
[és töltsön be titeket, és gyarapodjon bennetek] bőségesen az Istennek, Jézusnak a mi Urunknak
megismerésében [(epignószisz) vagyis
megismerése, és megértése által].
Pét. 1,3 [Abból kell
kiindulnom], mivelhogy az ő isteni ereje [és hatalma] mindennel megajándékozott minket, ami az életre és
kegyességre [vagyis Isten tiszteletére] való, [és ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, és Isten
szolgálatához szükséges], Annak
megismerése [(epignószisz): és
megértése] által, aki minket a saját dicsőségével [(doxa): fényességével, és ragyogásával]
és hatalmával [(areté): kiválóságával] elhívott.
2 Pét.
1,4 Amelyek által igen nagy és becses [(timiosz): és értékes, drága] ígéretekkel ajándékozott meg bennünket. Hogy azok
által isteni természet [(phüszisz): és jellem, és tulajdonság] részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, [(apopheugó):
elmenekülve a
világ romlásától] amely
a kívánságban [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyben] van e világon.
2 Pét.
1,5 Ugyanerre [vagyis ezekre az ígéretekre
támaszkodva] pedig teljes igyekezetet [(szpúdé): szorgalmat, buzgalmat, fáradozást] is fordítván [és minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy] a ti hitetek mellé [(pisztisz en):
hitetek, és meggyőződésetekben
hitelességként] ragasszatok
jó [(areté): kiváló, nemes] cselekedetet, a jó [(areté): erény, vagyis olyan lelkület, amelyik mindig kész minden jóra, de csak a jóra. Továbbá
erős, egészséges és tiszta, és a kiváló, nemes] cselekedet mellé tudományt [(gnószisz): megismerést ismeretet, főként a
kinyilatkoztatásból származó tudást].
2 Pét. 1,6 A tudomány [(gnószisz):
megismerés, ismeret, főként a
kinyilatkoztatásból származó tudás] mellé pedig mértékletességet [(egkrateia): önuralmat, önmegtartóztatást, a magatok fölötti uralmat]. A mértékletesség [az önuralom, önmegtartóztatás, a magatok fölötti uralom] mellé pedig [reményteljes] tűrést, [(hüpomoné): kitartást, állhatatosságot]. a tűrés mellé [állhatatosságban,
és kitartásban] pedig kegyességet [(euszebeia): Isten iránti gyermeki tiszteletet, és hitben folyó hívő életet].
2 Pét. 1,7 A kegyesség [(euszebeia):
vagyis Isten iránti gyermeki tisztelet,
és hitben folyó hívő élet] mellé pedig atyafiakhoz [vagyis testvérekhez] való
hajlandóságot [(philadelphia): azaz testvéri
szeretetet], az
atyafiakhoz [testvérekhez] való hajlandóság [vagyis a testvéri
szeretetet] mellé
pedig [(agapé): Isten
szerinti] szeretetet.
2 Pét. 1,8 Mert ha ezek
megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká [(argosz): lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, hatástalan,
eredménytelenné, és nem lesztek restek], sem gyümölcstelenekké [(akarposz): sem meddőkké, terméketlenekké] a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére [(epignószisz): megértésére] nézve.
2 Pét. 1,9 Mert akiben
ezek nincsenek [(pareimi): nem jelennek] meg,
az vak, és rövidlátó [az vak, mert gyenge a
látása],
elfelejtkezvén a régi bűneiből [vagyis a céltévesztésből] való megtisztulásáról.
2 Pét. 1,10 Annakokáért
atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat
erőssé tenni [(bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni,
vagy kudarcot vallani] soha.
2 Pét. 1,11 Mert ekképen [(gar hútó hútósz): ugyanis ilyen módon] gazdagon
adatik majd [(epikhorégeó):a segítség, és támogatás] néktek [és így lesz ugyanis könnyű számotokra] a mi Urunknak és megtartónknak [vagyis
Üdvözítőnknek], a
Jézus Krisztusnak örök [(aióniosz): vagyis örökkévaló] országába
[(baszileia): és királyságába] való [(eiszodosz): bejutás, és] bemenetel.
[Más fordítás: És nagyszerű fogadtatásban
lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában].
2 Pét. 1,12 Annakokáért [(dio): amely
okból kifolyólag] nem
mulasztom el [(ameleó): és nem hanyagolom el, és nem veszem könnyelműen]. Hogy mindenkor [(aei):
és rendszeresen] emlékeztesselek titeket ezekre. hogy [(kaiper): bármennyire is] tudjátok
ezeket [(eidó oida): és tisztában vagytok ezekkel], és erősek [és szilárdak] vagytok a jelenvaló igazságban [(alétheia): a valóságban].
2 Pét. 1,13 Méltónak
vélem [és helyesnek,
sőt kötelességemnek és igazságos
dolognak tartom] pedig,
amíg ebben a sátorban
vagyok [(szkénóma): földi porsátorban lakom], hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket [buzdítsalak, és ösztönözzelek benneteket];
2 Pét. 1,14 Mint aki
tudom [és biztos vagyok abban], hogy hamar leteszem (por)sátoromat, [vagyis hogy közel van sátram lebontása], amiképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette [világossá
tette, és tudtomra
adta] nékem.
2 Pét. 1,15 De igyekezni
fogok azon [(szpúdadzó): mert gondom van, és törekszem is arra], hogy ti az én halálom [(exodosz): eltávozásom, elköltözésem] után is mindenkor [(hekasztote): minden időben, és mindig] megemlékezhessetek ezekről.
2 Pét. 1,16 Mert nem
mesterkélt [kitalált,
(szophidzó): ravaszul
kieszelt,
mesterségesen kiagyalt] meséket
[(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő
elbeszélésekt, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és
látogatását].
Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának
[(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének,
és ragyogásának].
2 Pét. 1,17 Mert amikor
az Atya Istentől azt a tisztességet [megbecsülést] és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség
ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett [és szerelmes] Fiam, akiben én gyönyörködöm [(eudokeó): aki elnyerte
helyeslésemet; akiben kedvem lelem,
és akiben én megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem]:
2 Pét. 1,18 Ezt az égből [vagyis a mennyből] jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent
hegyen.
2 Pét. 1,19 És igen
biztos [(bebaiosz): szilárd, erős, stabil, megbízható, megerősített, és hiteles] nálunk a prófétai beszéd [(logosz): a prófétai Ige] is,
amelyre jól teszitek, ha [(proszekhó): gondosan] figyelmeztek.
Mint [(aukhmérosz): piszkos, homályos] sötét
helyen [vagy sötét helyzetben] világító [(phainó):
felragyogó, és fénylő] szövétnekre
[(lükhnosz): vagy lámpásra, mécsesre], míg
nappal virrad [és amíg
felragyog a nap], és
hajnalcsillag kél fel [vagyis fel nem ragyog] szívetekben [(kardia): a szellemi életetek központjában].
2 Pét. 1,20 Tudván
először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
[Más fordítás: Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az írás
egyetlen próféciája sem ered, sem nem származik egyéni értelmezésből, vagy
önkényes magyarázatból, és az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a
magunk magyarázatával.
2 Pét. 1,21 Mert sohasem
ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva [és Általa sugalmazva] szólottak az Istennek szent emberei [hanem Istenből szóltak].
.jpg)
