Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, hogy
kiszolgáltatták, és fogságra vitetett, visszatért, visszavonult, félrevonult
Galileába*
*Lukács röviden így
számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett, vagyis
megintetett őtőle Heródiásért, az ő
testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, és minden gonosz
tettéért, amiket Heródes cselekedett,
Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté, tömlöcbe
csukatta” (Luk. 3,19-20).
Bemerítő János idézte Isten
Igéjét, amely kimondja, hogy: „A te
fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme
az. Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő
fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok, vagyis gyermektelenek legyenek”
(3 Móz. 18,16; 20,21)
Erről így számol be Máté: „Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és
megkötöztetvén bilincsbe verette,
és tömlöcbe, azaz börtönbe vettette vala Heródiásért, a Heródiás kedvéért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert
ugyanis ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele együtt élned. Heródes szerette volna megöletni, de mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát
úgy tartják vala őt. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncolt
a Heródiás leánya ő előttük, a
társaság előtt, és megtetszék
Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy amit és bármit kér, megadja néki.
A leány pedig, anyja rábeszélésére és
unszolásának engedve, monda: Add ide
nékem egy tálban a Bemerítő János fejét. És megszomorodék és elkomorodott a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy teljesítsék kérését és adják oda. És elküldvén embereit, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. És előhozzák az ő fejét egy tálban,
és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai,
elvivék a holttestet, és eltemették azt; és elmenvén, megjelenték,
és hírül adták ezt Jézusnak” (Mát. 14,3-12)
Márk is bizonyságot tesz a történtekről, újabb
részletekkel kiegészítve azt: „Mert maga
Heródes fogatta el és bilincseltette
meg és vettette vala börtönbe Jánost,
Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette
vala feleségül. Mert János erre azt
mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével együtt élned. Heródiás pedig ezért
megharagudott rá és ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem
tehette. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt,
ezért védelmébe vette és oltalmazá őt; és bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, de ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest és szívesen hallgatja vala
őt. De egy alkalmatos nap jöttével amikor végül is eljött a kedvező alkalom,
mikor Heródes a maga születése ünnepén
nagyjainak és főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek
lakomát adott. És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncolt, és megtetszék
Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit
akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom
néked, még ha országom felét is. Az a
leány pedig kimenvén, monda az ő
anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz
nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide
nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen
megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal
hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak, vagyis Jánosnak a fejét. Ez pedig elmenvén,
fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak;
a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották
vala, eljövének, és elvivék a holttestét, és sírba tevé, sírba helyezték” (Márk. 6,17-29)
Ezután pedig az Úr Jézus
folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána
pedig János tömlöcbe, vagyis fogságba
vettetett, elméne Jézus Galileába,
prédikálván, és így hirdette az Isten országának evangéliumát, És
mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és
higgyetek az Evangéliumban” (Márk.
1,14-15).