2014. március 12.
Reinhard Bonnke: A dicsőség Urának győzelme
A Golgotán az asszony magja
az ősi kígyó fejére taposott. Hadész már tátotta fekete állkapcsait, hogy újabb
áldozatát elnyelje, és csak késve eszmélt rá, hogy látogatója nem más, mint az
Élet Fejedelme. Krisztus fényessége vakítóan villant be az alvilág barlangjának
éjsötétjébe. Dicsősége darabokra zúzta a Halál uralmát. Majd a feltámadás
erejével kitört ebből a rettenetes pokolból. Totális behatolását a Halál
tartományának romjai jelzik. Jézus Krisztus szétzúzta a pokol kapuit! Ő AZ ÚR!
Dr-Kováts György: ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-3.
1Pét 1,13.
"Annak okáért felövezvén
elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben,
amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."
„Övezd fel elméd derekát!” Ez
egy tudatos tevékenység. De mit jelent?
A felövezés azt jelentette az
ókorban, hogy munkára, harcra, vagy útra késszé tetted magad. Készenlétbe
helyezted magad, hogy tudj dolgozni (követ emelni, hajózni, ásni, kaszálni), és
hogy tudj harcolni (ha harcos vagy) – fegyverzeted ott legyen kezed ügyében,
tudj lépni, s ha kell, mászni, előre törni. Ha útra készültél, akkor is derekad
felövezésével kellett teljessé tenned készségedet. Enélkül hosszabb útra nem
indultál volna el.
Ma is ezt teszed: „elméd
derekát felövezed”. Elmédet, gondolkodásodat, érzésvilágodat, személyiségedet,
egész lényedet – hozzáállásodat, gondolkodásmódodat, beszédedet, mindent, aki
vagy – harcra, munkára, útra késszé teszed. Alkalmassá arra, hogy elvégezze,
ami a feladata, hogy megharcolja a hit harcait, és hogy bejárja azokat az
utakat, amiket az Úr elé(d) ad.
HIT AZ ANYAGIAKBAN
Ragaszkodjunk a reménység
hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
- Zsidó 10,23.
Valahányszor szükségem volt
valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam),
amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam és nem
imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra
az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom
az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit
mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van
szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az
összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt
szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt
mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére
nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500
dollár, dicsőség az Úrnak.
Megvallás: Én megmaradok a
hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. És én
megkapom, amit mondok.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
2014. március 10.
Uram!
„Uram!
Minekelőtte hegyek lettek és
föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten” (Zsolt. 90,1-2)
Mennyei Atyám!
„Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a
te gondviselésed őrizte az én egész lényemet” (Jób. 10,12)
+Copy.jpg)
A feltámadott Úr a nők szerepéről.
Az Úr Jézus feltámadásának
első tanúja és hírnöke - hírvivő követe – asszony, akit a Feltámadott bíz meg
ezzel a feladattal.
A KEZDET
„KEZDETBEN - KRISZTUSBAN - teremté
Isten az eget és a földet” (I Móz. 1,1)
Ő mondja: „Én vagyok… A
KEZDET…” (Jel 1,8).
„Mert Ő BENNE TEREMTETETT
MINDEN, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, … és
minden Ő benne áll fenn.” (Kol 1,14-17)
Harmincöt cent megváltoztatja az életemet
ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A
J Z. 5. fejezet
Megtérésem nagy változásokat
hozott számomra. Életem azonnal jóra fordult, dolgaim kedvező irányt vettek.
Néhány hét múlva Adában egy evangélista állította fel a sátrát, Stratfordtól 19
mérföldnyire, ahol laktunk is ebben az időben. Legidősebb bátyám, Elmer, Adában
élt és kiment meghallgatni ezt a prédikátort. Elámult azon, amit ott látott,
mert ennek az embernek a hite sok gyógyítási csodát vitt véghez. Egész Ada
megmozdult. Szerte Oklahomából hozták hozzá a betegeket, hogy imádkozzanak
értük. Elmer bűnös lélek volt, de egész életében hitt a hit gyógyító erejében,
mert Papa és Mama megtanították rá. Gyermekkorából tudott is ilyen esetekről,
de mióta felnőtt, már nem. Egyik este a sátorból hazamenet így szólt a
feleségéhez:
- Orie, mennyi pénzed van még
a fizetésig?
- Csak 35 centünk van, Elmer.
- Add ide, kölcsönzök egy
kocsit, holnap Stratfordba megyek vele és elhozom Oralt. Ha ide tudom őt hozni
a sátorba, George Mencey testvér imádkozhat érte és hiszem, hogy akkor az Úr
meggyógyítja őt.
Másnap magához vette az
utolsó harmincöt centet, benzint vett a kölcsön autóba, és eljött értem. Este
hallottuk, hogy egy autó ért a ház elé és a következő percben Elmer már a
házban is volt. Egyenesen az ágyamhoz jött és így szólt:
- Kelj fel, Oral! Isten
meggyógyít!
- Igazán, meggyógyít engem?
- Igen, kelj fel abból az
ágyból. Elviszlek Adába a nagy sátorba és ott Mencey testvér imádkozik majd
érted.
- De Elmer, én nem tudok
felkelni!
- Akkor majd viszlek -
felelte.
Mama és Papa ekkor léptek a
szobába.
- Mit csinálsz itt, Elmer? -
kérdezte Papa.
- Papa, nagy összejövetel van
Adában, s a prédikátornak ajándéka van a gyógyításra. Saját szememmel láttam,
amikor embereket gyógyított meg. Oralért jöttem. Segítsetek felöltöztetni.
Mama üdvrivalgásban tört ki:
- Mindig tudtam, hogy Isten
meggyógyítja, és nagyra neveli!
Egyetlen öltözet ruhám volt
és az sem illett rám. Legjobb tudásuk szerint felöltöztettek. Papa és Elmer
felkapták a matracot, levitték a kocsi hátsó ülésére, engem pedig ráfektettek.
Elmer, Papa és Mama előre ültek, majd elindultunk.
Menetközben hallottam, amint
Elmer Papának és Mamának beszél azokról a gyógyulásokról, amelyeket Adában
látott a sátorban. Eszembe sem jutott, hogy kételkedjem abban, amit mond.
Mindem szavát elhittem. Szinte magam előtt láttam mindem egyes esetet. Azután
Istenre gondoltam, és arra, hogyan gyógyít majd meg. Találgattam, hogy mi lesz
belőlem, hova megyek, mihez kezdek további életemben? Öt hónapig ágyban
feküdtem, az élet visszavonta tőlem ígéreteit, és én már lemondtam arról, hogy
valaha is egészséges leszek. Mialatt a kölcsönzött kocsi hátsó ülésén a
matracon feküdtem, Mama, Papa és Elmer pedig előttem ültek, egyszer csak egy
hangot hallottam. Nem tudtam, hogy kinek a hangja, de a nevemen szólított!
"Oral Roberts, Oral Roberts!" Megriadtam, mert ilyen hangot még
sohasem hallottam, de egy perc és már tudtam, hogy ez az Isten hangja.
Sohasem hallottam még az Ő
hangját. Amit Istenről tudtam, azt Papától és Mamától tudtam. Ők többször
említették, hogy az Úr rajtam tartja a kezét és hogy különleges munkája van
számomra. Azután tisztán, mint ahogy Elmer szavát hallottam, éppen úgy
hallottam Istent, amint hozzám szólt: "Meggyógyítlak fiam és te az én
gyógyító hatalmamat embertársaidnak adod!"
Egész testemben megremegtem,
Istennek hozzám intézett szavait hallva. Majd semmit sem hallottam többé, de
végig az Adáig vezető úton csakis arra gondoltam, amit Isten mondott. Már
mielőtt hozzám szólt, hittem a gyógyulásomban. De most már tudtam, hogy miért
gyógyít meg. Nekem kell az Ő gyógyító hatalmát tovább vinnem embertársaimnak.
Megérkezésünkkor nagy tömeg
volt a sátorban. Engem tolószékre helyeztek, párnákat raktak a hátam mögé és
kétoldalt is. Mencey testvér hamarosan prédikálni kezdett. Súlyos termetű ember
volt. Egy órán keresztül beszélt. Azóta sem láttam. Igen barátságos volt. Oltár
elé szólító felhívást intézett a hallgatósághoz, majd sok embert megérintett.
Azután betegekért imádkozott. Mielőtt értem imádkozott volna, odajött hozzám.
Mondták neki, hogy egy pap fia van itt, aki tbc-ből szeretne meggyógyulni.
Hallott apámról és ezért akart velem beszélni.
- Fiam, az elmúlt estén egy
te korodbeli tuberkolózisos fiúért imádkoztam, indián fiú volt, és az Úr
azonnal meggyógyította. Nézz fel és higgy! Meggyógyít téged az Úr ma éjjel.
Azt mondtam neki, hogy én
hiszem ezt. Tizenegy óra tájban került rám az imádkozás sora. Mama és Papa
odatámogattak, valósággal odavittek Mencey testvérhez, mivel annyira gyenge
voltam. Mencey testvér rám nézett és azt mondta, hogy ne csüggedjek, hanem
higgyek, mialatt ő imádkozik. Én már előzőleg eldöntöttem magamban, hogy miként
is történik majd minden. Mikor láttam őt imádkozni a betegekért, ahogy rájuk
teszi a kezét, akkor azt mondtam magamban: Hogyha majd rád teszi a kezét és
imádkozik, akkor az Úr meggyógyít.
Imádkozásával kapcsolatosan
egy dologra pontosan visszaemlékezem. Imádsága igen rövid volt. Értem való
imája nem tartott tovább 10 másodpercnél. Ahhoz voltam szokva, hogy az emberek
így imádkozzanak: "Ó, Uram, tedd meg ezt, vagy amazt..." Ő nem így
imádkozott. Kezét fejemre téve, mintha valami gonosz hatalommal vitázott volna.
Mert azt parancsolta az Úr nevében, hogy a tbc hagyja el a testemet. Szavait
majdnem szóról-szóra ismételni tudom: "Te átkozott betegség, parancsolom
neked a Jézus Krisztus nevében, hogy szállj ki ennek a fiúnak a tüdejéből,
engedd el őt, és ereszd útjára!"
Rövid ima volt, de hatalmas
erő rejlett benne. Hirtelen ütést éreztem a tüdőmben, majd egész testemben
bizseregni kezdtem. Ragyogó fényáradat borított el, és a következő amire emlékszem,
az, hogy le és fel rohantam az emelvényen és a kezeimet az égnek emelve,
torkom-szakadtából kiabáltam: "Meggyógyultam! Meggyógyultam!
Sokáig laktunk Adában és így
a jelenlevők legnagyobb része jól ismerte szüleimet és rólam is tudták jól,
hogy tbc-ben szenvedek. Általában igen rokonszenvesen viselkedtek és nagyon
kívánták a ma esti gyógyulásomat. Az Úr hatalma ugyanakkor csapott le a
szívükre, mikor az én tüdőmre. Mikor az emelvényen a boldogságtól magamon kívül
kezdtem fel és alá szaladgálni, az óriási tömeg talpra ugrott, megindult az
oltárhoz vezető utakon, zsebkendőkkel integetve. Némelyek térdre esve, hangosan
imádkoztak. Papa később elmondta nekem, hogy gyógyulásom percében ezernél több
ember mozdult meg velem együtt, hogy ujjongások közben dicsérje Istent.
Gyógyulásom az egész összejövetelt megszakította.
Egyik testvér hozzám lépett
és elvezetett a mikrofonhoz, melyet kezembe nyomva így szólt: Fiam, mondd el a
népnek, hogy mit tett érted az Úr! Egész életemben dadogtam, s ezért irtóztam a
sok embertől. Valósággal megmerevedett a nyelvem közöttük. De most kezemben a
mikrofonnal, egyszeriben úgy beszéltem a tömeghez, mintha fél életemet
nyilvános emelvényen töltöttem volna. Nyelvem felszabadult, folyékonyan tudtam
beszélni. A szavak csak úgy ömlöttek belőlem, amikor elmondtam, hogy a Názáreti
Jézus Krisztus meggyógyította a tüdőmet, hogy már tudok szabadon lélegezni,
kínlódás nélkül, köhögés és vérömlés nélkül.
A kölcsönzött kocsi hátsó
ülésére tett matracon fekve hoztak ide, és hazafelé már felülve tettem meg az
utat, vidáman, az út minden egyes mérföldjénél újra meg újra felülve. Elmer
bátyám harmincöt centet fektetett be az én nyomorúságos életembe és egyetlen
éjszaka meghozta a kamatot: teljes gyógyulásomat.
A következő napokban elég
gyenge voltam, de mindig hálás leszek Mamának az akkor adott tanácsaiért. Tbc-m
azonnal eltűnt, s később, mikor az adai Sugg Klinikán megröntgenezték a
tüdőmet, dr. Mores tökéletesen hibátlannak találta. "Fiam, felejtsd el,
hogy valaha is tbc-s voltál. Olyan egészséges a tüdőd, mint a makk." -
mondta.
Mégsem értettem, hogy miért
vagyok még olyan gyenge, miért nem kapok erőt azonnal? Mama azt mondta:
"Sokáig nyomtad az ágyat, fiam. Az Úr meggyógyított, de azért egy kis
időbe telik, amíg teljes erőre kapsz. Kezdj egy kicsit dolgozni és tornássz
minden nap. Minden nap többet és többet, s meglátod, hamarosan visszanyered az
erődet.
Két hónapon belül már eléggé
erősnek éreztem magamat ahhoz, hogy elkezdjem a Szentírást prédikálni és hogy
segédkezzem az evangélizációs összejöveteleken. A greenwilli Holiness Bible
College Oklahomába látogatott ezen a nyáron, hogy néhány összejövetelt tartson.
Közülük az egyik, Razmond Corvin, apám egyik evangélizációs összejövetelén, az
Oklahoma Centerben tért meg, de azután innen elkerült, hogy máshol tanuljon.
Most visszajött és magával hozta két barátját. Simpson Meritet és Albert
Bartfieldet. Mikor hallottak a megtérésemről és felgyógyulásomról, hívtak, hogy
prédikáljak velük a nyáron. Két részre oszlottunk, s engem Simpson Merit testvérhez
helyeztek.
Adától keletre
négymérföldnyire van a Kozer Iskola. Odamentünk, hogy ott tartsuk meg első
összejövetelünket. Egyik este Simpson meg én kimentünk az erdőbe. Ott
imádkoztunk, és Istennek Szentlelke megszállt engem. Simpson felnézett rám,
mert éppen térdelt és így szólt: "Oral, te ma este tartod első
beszédedet!" Én túlságosan boldog voltam ahhoz, hogy zavarni hagyjam magam
és gyorsan igennel válaszoltam. Bibliánk velünk volt és elkezdtem benne
lapozni, olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam. Igeszöveget kerestem estére. A
Márk ev. 4. fejezetében találtam egyet: Jézus történetét, amint a bárkában
alszik a vihar alatt, amíg a tanítványok ijedeznek. Jézus felkel és azt mondja:
"Hallgass, némulj el!" (39) És a tenger elcsendesült.
Azt mondtam Simpsonnak, hogy
ha ő visszamegy a házba, én megpróbálok előkészülni a prédikációhoz. Elkezdtem
beszélni a fákhoz. Amikor a fákat néztem, azok sorban eltűntek előlem és
embereket láttam. Egy órát álltam az erdőben, közben ide-oda jártam, kezemet
felemelve szóltam az emberekhez, mondván, hogy ha Jézust hívják, Ő lecsendesíti
majd életük viharait, ekként szólva: "Hallgass, némulj el!"
Miután a fákon begyakoroltam
magam, úgy éreztem, hogy az embereknek is tudok majd prédikálni ma este.
Így is történt. Húsz percig
prédikáltam, és két személy lépett elém, hogy átadja szívét Jézus Krisztusnak.
Ők voltak ennek az összejövetelnek az első megtértjei. Két héten keresztül
vezettük Simpsonnal az összejöveteleket az iskola épületében. Néha a padlón
aludtunk, de megtettünk mindent, amit csak tudtunk és úgy éreztük, hogy az Úr
akaratát cselekedtük. A második hét végén egyik idős testvérünk felállt és azt
mondta: "Úgy gondolom, hogy némi adományt kellene juttatnunk a fiatal
prédikátorok részére."
Felkérte a jelenlevőket, hogy
ha van egy kevés nélkülözhető aprópénzük, tegyék bele a körbenyújtott
gyűjtőtálba. Mikor ez megtörtént, az öreg testvér a gyűjtés egész eredményét
nekünk adta. Simpson megszámolta a pénzt, és elfelezte velem. Pontosan 83 cent
volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)