2014. február 10.
2014. február 9.
Ige: Az Útkészítő külső egyszerűsége, és szavának ereje!
„Ennek a
Jánosnak a ruhája, az öltözete pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka,
vagyis a csípője körül, elesége, vagyis tápláléka pedig sáska és erdei vadméz* (Mát. 3,4)
*Az Úr Jézus így beszél a hitetlen zsidókhoz: „Mert eljött János, aki sem eszik,
sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne” (Mát. 11,18)
Illés is ugyanígy öltözködött, erről így tesz
bizonyságot Isten Igéje: Izráel királyának – Akháziának – küldöttei így válaszolnak a király kérdésére, hogy
hogyan nézett ki, akivel találkoztak: „És
felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda:
Thesbites Illés volt”
(2 Kir. 1,8)
És hogy mivel táplálkozott János – aki törvény alatt
élt – ezt így jelenti ki Isten Igéje: „Ezeket
egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát, a vándorsáskafajtát az ő
nemével, a szolám-sáskát, a kövi-sáskát
az ő nemével, a khargol-sáskát, a szöcskeféléket az ő nemével és a khagab-sáskát, vagyis a marokkói sáskafajtát az ő
nemével. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg, és minden egyéb rovar pedig utálatos legyen néktek” (3 Móz. 11,22-23)
Az Úr Jézus bizonyságtétele
Jánosról: „Hát mit látni, és miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek -
prófétánál is nagyobbat” (Mát. 11,9)
A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy Bemerítő
János próféta – mégpedig az utolsó Ószövetségi próféta – volt: „Azon a napon kútfő, és forrás fakad a Dávid
házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, hogy lemossa a vétket és a szennyet. És azon a napon megszégyenülnek a próféták,
kiki az ő látása, az ő látomása miatt, az ő prófétálásaik közben, amiről prófétálnak, és nem öltözködnek szőrös
ruhába, hogy hazudjanak” (Zak.
13,1.4).
Erről a „napról” így prófétál Ézsaiás: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és
nem félek, és nem rettegek.
Mert erősségem, és erőm,
és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem
szabadítóm! S örömmel, és örvendezve merítek vizet a szabadító kútfejéből, a szabadító forrásából”
(Ésa.
12,2-3).
Dan Millman: Mit ültetsz?
„Ha répát akarunk, répát kell
ültetnünk.
Ha retket akarunk, retket
kell ültetnünk.
Ha szeretetet akarunk,
szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk,
megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg
kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy
szeressenek minket, szeretnünk kell másokat.”
Carl Eichhorn: Alázatos vagy vitatkozó lelkület
Semmit
se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást
magatoknál különbnek tartsátok!
(Fil 2, 3)
Testvéri
szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek!
(Róma 12, 10)
(Róma 12, 10)
A
versengés sokszor vitatkozásra, botránkozásra, összeütközésekre vezet. Az ember
hangoztatja igazát, jogait és nem akar engedni. Mindenből vitát csinál. Ha valaki
törvénykezni akar veled és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt
is" (Máté 5, 40). Ez véget vet a vitának. Ha valaki téged egy mérföld útra
kényszerít, menj el vele kettőre." - Jézus idejében még nem volt
rendszeres posta, mint ma. A kormányzatok küldöncöket indítottak útnak, nehéz
küldeményekkel megrakva. Ha az ilyen futár valakit útközben elkapott,
kényszeríthette rá, hogy egy darabon segítsen neki cipelni a terhet. Ez persze
mindenkinek nehezére esett, húzódozott tőle, kimagyarázkodott és próbált mást
odatolni maga helyett. Jézus tanítványai ne hárítsák át másra a terhet, ne lázadozzanak,
és ne panaszkodjanak, ha valami kellemetlenség éri őket. Ellenkezőleg,
zúgolódás helyett teljesítsék inkább a kétszeresét annak, amit kérnek tőlük.
Akkor vége a viszálykodásnak. Önző emberek mindig perlekednek, nem fogynak ki a
panaszkodásból.
A
hiábavaló dicsőség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag
kimeríthetetlen forrása. Az alázatosság szabaddá teszi az emberi együttélést a
súrlódásoktól és csúnya viszályoktól. Az alázatos tanítvány nem tartja magát
méltónak a dicséretre, és hálás azért a meg nem érdemelt megbecsülésért, hogy
Isten gyermeke lehet. Ehhez képest minden más értéktelen előtte. A lélekben
megalázkodó emberek mélyen belelátnak a saját bűnös, romlott szívükbe. Ismerik
magukat és ezért másokat különbnek tartanak maguknál, tisztelettel vannak
irántuk. Ilyen alázatos, önzetlen, békességkeresők vagyunk-e, akikben a
Megváltó báránytermészete uralkodik?
A
tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!" Az az ember dicsősége, hogy
Isten képére teremtetett. Ezt kell tisztelnünk a legelesettebb emberben is. Még
sokkal inkább kellene tisztelnünk Isten gyermekét, akiben ez az Isten képére
teremtettség újra helyreállt. Ha meg is van még benne Ádámnak néhány rút
vonása, szemünk ne ezekre szegeződjék, hanem azt lássuk meg, amit Isten Szelleme
már megvalósított benne.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)