Róm. 15,1 Tartozunk [és kötelességünk, ami
egyben szükségszerűség is] pedig
mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk
erre] hogy az erőtlenek [azoknak,
akik képtelenek megtenni, mert
gyengék, ezért nem lehetséges nekik]
erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és
őket felemeljük], és ne
magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az
a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (és kedvét, tetszését) keressük (ne a magunkedvére éljünk)]*
*Az apostolon
keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit.
[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy
felfogását (elgondolását, aggályait
és kételyeit) elítélnétek,
megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1).
„Testvéreim, ha valakit
tetten is érnek valamilyen bűnben (egy félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban),
ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd
szellemmel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét
hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).
Mert az Úr Jézus kijelentése
így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást:
ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja
megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján.
13,34-35).
A szeretet pedig ezt
parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt:
ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad
mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg
minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a
gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát.
18,15-17).
Ebben a szellemben tanít Pál
apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket,
biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek
türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14).
Saját maga ad példát arra,
hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem,
hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen
megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az
evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1
Kor. 9,22-23).
Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [vagyis a közel levő embernek, a szomszédnak] kedveskedjék [és legyen szolgálatára, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére).
[Más fordítás: Közülünk
mindenki felebarátjának (embertársának,
szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez
jó]*
*Minden hívőnek
újra és újra szól az Úr: „Ne keresse
senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek
igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy
üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33)
„és senki se a maga
hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami
Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5)
Mert Ő a szeretet, és: „A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5)
Tehát: „Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a
békességet és egymás építését szolgálják”
(Róm. 14,19).
Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a maga javát (kedvét, tetszését)
kereste] hanem amint meg van írva: A
te gyalázóidnak gyalázásai [és szidalmai]
hullottak reám*
*Az Úr Jézusról
szóló prófécia: „Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja
pironság az én orczámat. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem,
a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” (Zsolt. 69,8.10).
Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban, és előre)] megírattak, a mi
tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra]
írattak meg: hogy békességes [és reményteljes] tűrés [állhatatosság, és kitartás] által és az
írásoknak vigasztalása [buzdítása,
bátorítása] által
reménységünk legyen.
[Más fordítás: Hogy
az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére].
Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak,
és a türelmes várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak, buzdításnak] Istene pedig
adja néktek, hogy ugyanazon indulat [vagyis
egy cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt
Krisztus Jézus szerint.
[Más fordítás: Hogy
kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint. És Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is
ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]*
*Az apostolon
keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3)
„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így
gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten
nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk,
ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)
„Elszenvedvén egymást és
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna;
miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig
öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,13-14)
„Végül pedig legyetek
mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek,
alázatosak” (1 Pét.
3,8).
Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben,
közös elhatározásból, és egyhangúlag]
dicsőítsétek [és magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyját*
*És újra: „Az Istennek
pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen” (Fil. 4,20).
És: „Övé legyen a dicsőség
mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,5).
Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában],
a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre [a világkorszakok
világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21).
Már Dávid így
szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az
ő nevét!” (Zsolt. 34,4).
Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [és karoljátok
fel] egymást, miképpen Krisztus is befogadott [felkarolt, és elfogadott] minket az Isten dicsőségére.
Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az
Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért).
[Más fordítás: Állítom
ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten
igazmondását], és hogy megerősítse [vagyis
valóra váltsa, és szilárdakká tegye]
az atyák(nak tett) ígéreteit*
*Mert: „Isten
elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket
azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából” (Csel. 3,26).
Róm. 15,9 A pogányok [vagyis a
népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért [könyörületéért,
gyengéd, szerető irgalmasságáért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis
megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [vagyis
a népek; nemzetek] között, és dicséretet éneklek [és zsoltárt zengek] a te
nevednek*
*És ez így van
megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram,
a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).
Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [és
vigadjatok; örvendezzetek] pogányok [vagyis
népek; nemzetek] az ő népével együtt*
*Már Mózesen
keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok
ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő
ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43) Ézsaiás
pedig így kiált: „Örüljetek Jeruzsálemmel (a béke megalapozása, Krisztus)!
Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik
gyászoltátok!” (Ésa. 66,10)
És azért örüljetek népek,
mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem
nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok,
most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10).
Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [és dicsőítsétek]
az Urat minden pogányok, [vagyis minden
nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek. [és nemzetek]*
*Dávid ezt így írta
meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti
népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR
hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)
Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [jelentése: az Úr segítsége] így szól: Lészen a Jessének [jelentése: Isten embere] gyökere,
és aki felkel, [előáll, fellép, trónra kerül, és aki abból támad]
hogy uralkodjék a pogányokon [és
vezérelje a nemzeteket, aki a népek uralkodójává emelkedik]; Őbenne
reménykednek [és bíznak majd] a
pogányok [vagyis a nemzetek, és népek]*
*Ézsaiás így szól
az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál
hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik
rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR
ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a
látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és
tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának
vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság
lészen, és veséinek övedzője a hűség. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez,
aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma (megszűnése,
pihenése) dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10).
Az Evangélium
bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát. 12,21).
És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz
bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot
tegyen néktek a kihívott gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és
ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel.
22,16).
Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden
örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.
[Más
fordítás: A reménység Istene töltsön el
titeket a hit teljes örömével és békéjével, vagyis azzal az állapottal,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség vonatkozásában, hogy
a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája, és hatalmából)*
*Az apostol
bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és
a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17)
Ezért az én: „Beszédem és
igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok,
hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)
„Mert nem beszédben áll az Isten országa,
hanem erőben” (1 Kor. 4,20)
Ezért: „… a mi
evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is,
Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk
közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi,
amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az
igét” (1 Thess. 1,5-6).
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim]
én magam is ti felőletek, hogy [szabad
akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal] képesek lévén [és tudjátok] egymást is [óva]
inteni [tanítani; figyelmeztetni]*
*Az apostol
megvallása: „A világosság gyümölcse
ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9).
„Ezért ezekre mindig
emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő
igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12).
És: „… mindenben
bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk
rátok áradó szeretetben…” (2 Kor.
8,7).
Róm. 15,15 Bátorságosabban [és merészebben]
írtam pedig néktek atyámfiai, részben,
mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok [vagyis nemzetek] között,
munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves
és a Szent Szellem által megszentelt.
[Más fordítás: Hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől
megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]*
*És így folytatja
az apostol: „Mert néktek mondom a
pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat
dicsőítem” (Róm. 11,13).
Mert: „Ezt mondta neki az Úr: „Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy
(elvigye), és hordozza az én nevemet
a pogányok (vagyis a nemzetek) és
királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel.
9,15).
Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [és van okom az ujjongásra] a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó
dolgokban, [az Isten előtt végzett
szolgálatommal].
Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni;
prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a
pogányoknak [a nemzeteknek]
engedelmességére, [megnyerésére,
megtéréséért] szóval [logosz =Igével] és tettel.
[Más fordítás: Olyasmiről
azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem
volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]*
*És így folytatja a
megvallást az apostol: „Aki által
kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és
engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).
Mert: „Nekem, minden szent
között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi
ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében”. „de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten
rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy
eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26).
Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti események,
és jelenségek] és csodák [rendkívüli
jelenségek] ereje által, az Isten Szellemének ereje által [és hatalmával]; úgyannyira, hogy én
Jeruzsálemtől [jelentése: a béke
tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem [és szétszórtam] a
Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak
így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve
Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]*
*Ezek a jelek az
apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem
Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom
ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni
erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)
Mert ahová küldte az Úr az
apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és
a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel.
19,11-12)
Az Úr Jézus ígérete így valósult meg Pál
apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony, mondom néktek:
aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén
megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján.
14,12).
Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [és
becsületbeli] dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol
neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
[Más fordítás: Hogy
az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem
ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]*
*Az apostol
megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is
eljutottunk a Krisztus evangéliumával
(Más
fordítás: Mert mi nem ok nélkül
dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De
bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték
nektek; Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem
jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk).
Nem dicsekszünk
mértéktelenül mások fáradozásával (vagyis a mások fáradságának gyümölcsével), de
reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi
munkaterületünkön
(Más fordítás: Csak arról beszélünk, amit magunk
végeztünk. Nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk,
hogy hitetek megerősödésével (és növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még
nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek és) ti is egyre jobban segíteni
fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen).
Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is
hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt
már elvégeztek (vagyis anélkül hogy idegen
területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el)” (2 Kor. 10,14-16).
„Azért szívem szerint kész
vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15).
Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett Őfelőle, azok
meglátják; és akik nem hallották [hírét
sem], megértik, [és belátásra jutnak]*
*Így teljesül be az
Úr Jézusról szóló prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte
szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan
dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak”
(Ésa. 52,13-15).
Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.
[Más fordítás: Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok
eljussak].
Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem [és munkaterületem] e tartományokban [vagyis ezen a tájon már nem akad tennivalóm], vágyódván pedig [mert él bennem a sóvárgás] sok esztendő
óta, hogy elmenjek [vagyis eljussak]
hozzátok.
Róm. 15,24 Ha Hispániába [jelentése:
hiányosság,
elégtelenség] megyek,
elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti
elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek [és ha majd egy kissé felüdülök köztetek].
Róm. 15,25 Most pedig [indulok], és megyek
Jeruzsálembe [jelentése: a béke megalapozása, tanítása] szolgálván
a szenteknek.
Róm. 15,26 Mert tetszett [sőt kedvét és örömét lelte] Macedónia
[jelentése: a nagy, a karcsú földje] és Akhája, [jelentése: gyászhely, fájdalom, szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek
szegényei [a szűkös anyagi
helyzetben lévők] részére
némileg adakozzanak.
[más fordítás: Jónak
és helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek
szegényei számára].
Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [sőt jónak és helyesnek látták] és tartoznak is
vele, [sőt adósaik is nekik]. Mert ha
a pogányok [vagyis a nemzetek]
azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben [vagyis kötelesek, a hústestet illető dolgokban segítségükre lenni].
Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [vagyis
befejezem] és nékik e gyümölcsöt átadom, [vagyis a gyűjtött adományt lepecsételve
átadom kezeikbe] elmegyek közöttetek által [azaz titeket útba ejtve a ti segítségetekkel] Hispániába [utazom].
Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla
győződve] hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [azaz örömüzenete] áldásának
teljességével megyek
[Más fordítás: A
Krisztus teljes áldását viszem magammal]
Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek]
a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent]
Szellem szerelmére, [és szeretetére]
tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban énérettem Isten előtt, [Más
fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át
és a Szellem szeretete által arra bátorítalak és buzdítalak titeket testvéreim,
hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]*
*Az apostol arra
figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül
imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).
„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk
való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak
által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11).
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és
legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is,
hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus
titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy,
amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben
imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes
állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék
nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az
evangélium titkát” (Eféz.
6,18-19).
Róm. 15,31 Hogy szabaduljak [és meneküljek]
meg azoktól, akik engedetlenek [és
hitetlenek szándékosan és önfejűen] Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben
való szolgálatom legyen kedves [és jól fogadott] a [jeruzsálemi] szentek előtt*
*Az ima célja
pedig: „…. hogy terjedjen az Úr igéje,
és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és
gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2
Thess. 3,1-2).
Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [és érkezzem]
hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
[Más fordítás: Hogy
körötökben felüdüljek, és felfrissüljek].
Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti
veletek! Ámen.
