János 10,10: A tolvaj nem
egyebért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bővölködjenek.
Korunk paradoxona:
Nagyok a házaink, de kicsi a
toleranciánk.
Szélesek az útjaink, de
szűkek a nézeteink.
Többet fogyasztunk, de
kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, és
kevesebb az örömünk.
Nagyobbak a házaink és
kisebbek a családok.
Több a kényelmünk, de
kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb
az értelem.
Több az ismeret, és kevesebb
a megértés.
Tele vagyunk szakértőkkel, de
tele vagyunk problémákkal is.
Több az orvosság, kevesebb az
egészség.
Túl sokat dohányzunk, túl
sokat iszunk, felelőtlenül költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, este
későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán
tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk.
Megsokszoroztuk az anyagi
javainkat, de közben elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl
keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.
Tudjuk azt, hogy hogyan
teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is
éljünk valójában.
Könnyebben jutunk el a Holdra,
mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és
nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk
végbe.
Tisztítjuk a levegőt, és
szennyezzük a lelkünket. Az atomokat szét tudjuk rombolni, az előítéleteinket
nem.
Többet írunk, és kevesebbet
tudunk. Többet tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni,
de nem tudunk várni.
Egyre újabb számítógépeket
készítünk, amelyek egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot
küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz
emésztés, a nagyranőtt emberek és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és
a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.
Nagyobb a családi jövedelem,
de több a válás. Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a
„használd és dobd el” árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos
emberek korszaka.
Ejött a mindentudó tabletták
korszaka: stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor
fontosabb, hogy valamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a
modern technika egy ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak
rajtunk áll: megváltoztatjuk az életünket, vagy továbbra is a világ
elvárásainak felelünk meg.
Emlékezzetek arra, hogy
adjatok több időt a szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek.
Szóljatok egy jó szót
azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek
hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek
lévő embereket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem
kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek,
hogy mennyire szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő
ölelés minden rosszat elfeledtet.
Fogjátok meg egymás kezét és
élvezzétek ki azokat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a
nap, amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy
szeressétek egymást, hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok
mindazt, amit el szeretnétek mondani.
Az életet nem a
lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.
Ezeket a gondolatokat egy
amerikai színész, George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.
Jakab 4,4-5: …Aki azért e
világ barátja akar lenni [a világ elvárásainak akar megfelelni], az Isten
ellenségévé lesz.
http://www.jezus.350.com/tortenetek/joltudjuk.htm
.jpg)
.jpg)
