2013. október 2.

Ige e világ bölcsességéről.

 „Senki meg ne csalja [ne ámítsa; ne vezesse tévútra; nehogy valaki becsapja] önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja [tartja; véli; hiszi] magát közöttetek [közületek] ebben a világban [e világon; a dolgok ezen rendszerében; ebben a világkorszakban (aionban: létkorszakban)] legyen bolonddá, [váljék balgává, oktalanná, ostobává)] hogy [csakugyan] bölccsé lehessen*

Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [ügyeskedésükben, azaz álokoskodásukban, ravaszságukban, és körmönfontságukban]** (1Kor. 3,18-19)

*Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,5.7)

Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21)

És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róm. 12,16)

Hogy mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24)

Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell” (1 Kor. 8,2)

Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4)

Ezért így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni, [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre] hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [Más fordítás: Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul (az Ige szerint), kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3)

**Mert Isten az: „Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi” (Jób. 5,12-13)

Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22)

„Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?”

„Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket”(1Kor. 1,20.27)

Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8)


Több erőt több szeretetet.

Az Atya megismerése

Aki Jézust látja, az látja az Atyát, aki őt megismeri, az megismerte, hogy milyen Isten. 


Charles Haddon Spurgeon: Istenben bízzál!

 Ne bízz senkire titkot! Bízzál Istenben, de a barátok iránti bizalmat mérd le a bölcsesség serpenyőjében. Az emberek csak emberek s minden ember gyarló.


Imádság:

 LEGYEN MEG A TE AKARATOD! – S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, s a profitéhség delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, és sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású vak és értékveszejtő anyagiasságnak, maradék erőnkkel felfohászkodunk: legyen meg a te akaratod! AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS. (Dr. Békefy Lajos)



A nap gondolata: A szövetségről

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.



Bízd Istenre az életedet!

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Bemerítő János engedett Jézusnak. Úgy cselekedett, ahogy kérte. Bár később voltak pillanatai, amikor nem értette, miért így kellett eljönnie a Messiásnak, és kétkedően küldte el követeit Jézushoz: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? (Lk 7.19) De később meglátta, hogy engedni Jézusnak a legjobb dolog volt, amit tehetett. Ez juttatta el őt magát is szolgálata csúcsára, betöltve küldetését.

Bennünk is megjelenhet a kétely, hiszen nem ez az általános a mai világban. De Isten segít, támogat és biztat, hogy megtegyük ezt a meghatározó lépést életünkben! E mai napon gondolkodjunk el az elengedés csodáján, amit Isten akar nekünk ajándékozni. Arra kér, bízzuk rá életünket, mert a legjobb kezekben lesz az. Így tudunk majd másokat is erre biztatni, hogy minél több ember, család és higgyük, népünk is megláthatja, beláthatja, hogy abban van az igazi erőforrás, amikor Istennek adja szívét az ember. Ott nyílnak ki a lehetőségek, ekkor áradhat reánk áldás, így nyerhetjük vissza békességünket. Isten adja, hogy így történjen ez velünk is! (Berencsi Balázs)



Ha jő a nap az égre

Cseri Kálmán: Tehetetlen ember és szabadító Isten

Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.(Zsolt 18,17)

Abban a faluban, ahol a szolgálatomat kezdtem, sok gólyafészek volt. Az egyikből egyszer kiesett egy fióka. Még nem tudott repülni, tehetetlenül vergődött a földön. Tehetetlenül köröztek fölötte az öregek, és tehetetlenül néztük mi is. Azt mondták a hozzáértők, hogy ha vissza is tudnánk tenni a fészekbe (de azt nem lehetett megközelíteni), akkor is kilöknék, mert megéreznék rajta az emberszagot, és azt nem bírják ezek a madarak. Akkor mi lesz vele? Elpusztul. Legfeljebb ezt lehet neki megkönnyíteni.

Beleborzongtam ebbe. Pedig ez történt velünk is. Mi is kiestünk onnan, ahol igazán emberré válhattunk volna. Bölcs urává a teremtett világnak, boldog gyermekévé a teremtő Istennek, és szerető testvéreivé egymásnak. Ezt hiúsítottuk meg, amikor kimondtuk: nem kell az Atya, majd mi egyedül. Azóta folyamatosan tönkretesszük a világot, önmagunkat, és egyre gyilkosabb eszközökkel fenyegetjük egymást. S mindezt nem tudjuk abbahagyni. Tehetetlenül vergődünk, és nincs, aki segítsen rajtunk.

A Biblia örömhíre az, hogy mégis van. Isten képes a fészekből kiesett embergyermeket oda visszaemelni. „Lenyúlt a magasból, és fölvett..." Jézus Krisztus az Isten utánunk nyúló keze, akiben olyan mélyre szállt le, ahova estünk, egészen a Golgotáig, két rablógyilkos közé, sőt a halál, a pokol mélyére. Onnan emeli ki azokat, akik nyújtják a kezüket. „...hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen..." Ennyit tehetünk mi.

A „nagy vizek" az őskáoszt, a gonosz hatalmát, a biztos pusztulást jelentik. Amikor teljesen tehetetlenekké válunk, amikor összecsapnak fejünk felett a hullámok, Istenhez akkor is kiálthatunk, s neki lehetséges az is, ami az embereknél lehetetlen. Legyen áldott érte!


http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0829_Tehetetlen_ember_es_szabadito_Isten

Guti Tünde: VALAMI MEGVÁLTOZOTT

              (keresztmetszet)
Valami nagyon megváltozott!
Nem ilyenek voltunk.
Tekintetből, fél szavakból értettünk,
szívünk összedobbant a testvéri szívvel,
szomorkodtunk a másik bánatán,
és boldogok voltunk, ha a többiek örültek.
Lobogott a szeretet, lobogott a láng,
emberek gyűltek körénk melegedni,
mert köztünk meggyógyult a beteg,
vigasztalást kapott a gyászoló,
segítség érkezett a bajba jutottnak,
összefonódott a szó és a tett a szolgálatban.
Lépcsőfokok nélkül is elértük egymást.

Most minden fény, dal, zene és faragott szó ellenére
gyászt érzek, kesernyés hamuillat terjeng,
a szemekben homály fedi a világosságot,
és nem repesnek a szívek testvérük láttán.
Valami hűvös fuvallat lengedez a nyáj felett,
és csak nézzük az akol korhadó gerendáit,
amin játszva beszabadulnak a vadak,
megszaggatva, tizedelve a megriadt juhokat.
Idegenek törnek be a lerontott kerítéseken,
idegen furulyaszóra nyírják az értékes, drága gyapjat.

Szétszéledtek a terelők, és túlságosan távol állnak egymástól
a hegyek tetején vigyázó őrzők.
Álljatok lábaitokra, és figyeljetek a sziklacsúcsok felé,
mert a látók látnak, és az őrzők érzik a veszélyt!

„Szádhoz a kürtöt!
 Mint a sas, úgy jön az Úr házára!
 Mert megszegték az én frigyemet,
 és vétkeztek az én törvényem ellen!”
 Hóseás 8:1.

2013 szeptember 23.                       Guti Tünde



http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/valami-megvaltozott.html

Kenneth Copeland: Válaszd az életet

Róm 8,6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.

Ha választanod kellene élet és halál között, mit tennél? A válasz nyilvánvalónak tűnik, de a valóságban egyáltalán nem az.

Tudod, a halált választani nem szükségszerűen azt jelenti, hogy a legközelebbi szikláról a mélybe veted magad. A válasz sokkal összetettebb.

A Biblia azt mondja, a halál a testi gondolkozással egyenlő. Azaz a látható világba nyakig belegabalyodni. A Biblia beszél az életről is: „Fiam, figyelmezz az én szavaimra” mondja a Példabeszéd 4,20-22. „...mert az az élet!”

Tehát a világ programja szerinti gondolkodás egyenlő a halállal. Az Ige szerinti gondolkozás pedig maga az élet.

A Lukács 10-ben olvashatunk egy történetet, ami különösen jól bemutatja ezt az alapelvet. A történet Mártáról és Máriáról szól. Valószínűleg már tudod is, mire gondolok. Mária a Mester lábainál ült és hallgatta a tanítását, amíg Márta a konyhában szorgoskodott vacsorát készítve Jézusnak és a vendégeknek.

Mártánál végül betelt a pohár. Odament Jézushoz, és azt mondta: „Uram, nem látod, törődsz vele, hogy a testvérem minden munkát rám hagyott? Kérlek, mondd meg neki, hogy segítsen nekem!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Márta, Márta, nagyon sok minden miatt aggódsz, de egy dolog szükséges, és Mária a jó részt választotta, amit senki nem vehet el tőle.”Luk 10,41-42

Mária minden teendőjét félbeszakította, hogy hallhassa az Igét. De Márta engedte, hogy az élet látszólag fontos ügyes-bajos dolgai megelőzzék Isten Igéjét. A halált választotta, nem az életet.

Látod már, milyen könnyű csapdába esni?

„De Copeland testvér” – mondhatod - „ha nem tölteném minden időmet azzal, hogy az élet dolgaival foglalkozzam, az életem sínylené meg.” Valóban? Márta valószínűleg ugyanezt gondolta. Talán az járt a fejében, ha nem készíti el a vacsorát, akkor mindannyian éhen maradnak. De nem így lett volna. Jézus már korábban tömegeket látott el bőségesen élelemmel. S ugyanezt meg tudta volna tenni Márta otthonában is. Neki egyszerűen csak le kellett volna huppannia Jézus lábaihoz, és az Isten által rendezett banketten lehetett volna vendég!

Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit Márta. Ne engedd, hogy az élet dolgai annyira elborítsanak, hogy a halált választod, tévedésből! Határozd el most, hogy Isten Igéjét teszed életedben az első helyre. Válaszd az életet!

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
KCM által engedélyezett fordítás

Olvasásra javasolt IgeszakaszRóm 8,5-13
Róm 8:5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
Róm 8:6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
Róm 8:7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Róm 8:8 Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Róm 8:9 De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Róm 8:10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
Róm 8:11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
Róm 8:12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
Róm 8:13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.



Elaine Tavolacci: Serkenj föl Debóra! (Profecia)

Készítette: Lisa Szanyel




Három héttel ezelőtt volt egy álmom: miközben a Bibliámat olvastam, egy nagy méhraj röpködött a szombámban, nagyméretű, világos színű sárga-fekete poszméhek voltak. Amikor felébredtem, először úgy értelmeztem ezt az álmot, hogy a méhek a szellemi hadviselést jelképezik, de ahogy utánanéztem, az Úr ezzel teljesen ellentétes dolgot jelentett ki. A Bírák könyvében szereplő Debóra prófétanő neve azt jelenti, hogy "méh" (a rovar, nem a női test része - a ford.) Az Úr azt is megmutatta, hogy a méz a kijelentéseket jelképezi. Azóta, amióta ezt álmodtam, több próféciát is hallottam a méhekről és a mézről. Ezt a kijelentést kaptam a Szent Szellemtől azokra a Debórákra, akik most kelnek föl.

Az Úr azt mondja, Debórákat emelek föl, akik vezetők lesznek a következendő napokban. Az Én hangommá válnak, ahogy elviszik az Én prófétai szavamat a nemzetekhez. Amint átadják az Én szavamat, olyan lesz, mint a méz, kijelentést fog hozni. Igazságos bírák lesznek azon a földön, és az erkölcs szavát fogják elvinni a nemzetekhez. Nagy hatalommal fognak tevékenykedni, és jelek fogják követni őket. Ahogy kiszabadítják a foglyokat, az a bűn megítélését és átváltozást fog magával hozni. Ahogy egyre sötétebbek lesznek a napok, vigasztalást hoznak a többieknek, azzal, hogy tejet osztanak és mézet visznek. Fordulatot hoznak az atmoszférába, ahová csak mennek, és ahogy dicsőítenek, az erősségek leomlanak. Arra fognak tanítani másokat, hogy hogyan járjanak, hogyan hadakozzanak, és hogyan álljanak ellene a kísértésnek. Útmutatást adnak azoknak, akik engednek az Én Igémnek, és intést azoknak, akik lázadnak. A szemeik tiszták, mert nem fertőzte meg semmilyen tisztátalan kép.

Ezeket a nőket nem fogják többé lebecsülni és megvetni, mint vezetőket. Nem fogja többé elhallgattatni őket az egyház vagy a média, mert Én helyeztem rájuk a kenetemet, és az Én hatalmam van bennük. Ne utasítsátok vissza őket, ugyanis kétélű kardot hordanak maguknál, amivel leválasztják az emberi vallásos hagyományokat az Én Igém igazságáról. Világosan megkülönböztetik a hiteles prófétai szót, és feltárják azt, ami megtévesztés és hamisítvány. Ezek a Debórák felkelnek, és legyőzik a rabszolgahajcsárokat, és azokat, akik elnyomás alatt tartják Krisztus testét. Mindig sikeresen fogják megsemmisíteni és leleplezni az ellenség munkáit. A szeretet és megbocsátás szellemében fognak járni, és nem fognak megsértődni, amikor ellenállásba ütköznek. A gyümölcseikről fogjátok megismerni őket, amikor kibocsátják az Én szavamat a nemzeteknek, szabadulást hoznak, és felszabadítják a megkötözötteket, mondja az Úr.

Bírák 4:4
Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidot felesége volt bíró Izraelben.

Bírák 5:12
Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia!

Zsoltárok 119:103
Mily édes az én ínyemnek a Te Igéd; méznél édesebb az az én számnak!

Példabeszédek 24:13
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.


Forditotta: Országh György

Forras: Gyuri Naploja

A kincsről

Készítette:Keresztény szépségportál


Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember... 



Móra Ferenc



Csoda egy muszlim családnál

Hit Gyülekezete Szívem és ajkam Tied

2013. október 1.

IGE: Egyetlen törvényünk van, a HIT törvénye!

 „Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott]. Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem A HIT „TÖRVÉNYE” által

Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*(Róm. 3,27-28)

*Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)



Szívem Hozzád száll fel én Uram

Joyce Meyer: A szavak ereje

Ige a csak vallásos emberekről

Isten igéje bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és nem a Megváltót: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, (kérkedők) dicsekvők, gőgösek, (kevélyek).

 Istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, (tisztátalanok), és szentségtelenek.

 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői (és jóra nem hajlandók).

Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent).

 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, (ezek olyan emberek, akik vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve formálisan tartják meg), de megtagadják annak erejét.

(Fordulj el tehát ezektől), és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).



Isten parancsolata:

„Ez pedig az ő (Isten) parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.

 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban;

 és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24)