Hadd zengjek új dalt szívemből...

Myrna Alexander: A hibákról és baklövésekről

Van olyan görbe, melyet Isten okoz, és van olyan görbe, amit mi teremtünk magunknak, Isten pedig megengedi. Hibákat, baklövéseket követünk el, és mindent összekuszálunk. Elő tudunk idézni rendetlenséget, káoszt, szomorúságot és szenvedést azáltal, hogy megszegjük Isten életünkre vonatkozó rendeléseit. Ennek ellenére, ő, aki minden dolgot irányítása alatt tart, azt mondja a görbének tűnő dolgokról, amiket ő hozott létre, vagy azokról a görbeségekről, melyeket mi okoztunk, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."

Imádság:

Drága Istenünk, köszönjük neked az élet ajándékát. Segíts minden nap abban a tudatban élni, hogy kezedben tartasz bennünket! Ámen

A nap gondolata: A szeretet cselekedeteiről

Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

A szeretet-vizsga

 Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13:34-35)

Naponta vizsgázunk a szeretet elnevezésű tantárgyból. Gyakran elbukunk, elégtelenre teljesítünk. De Isten kegyelmes és újabb lehetőségeket ad nekünk a bizonyításra. Ha elbuktál, kérd az Urat, hogy adjon erőt szeretni, jobban szeretni a másikat. Legyen növekedésedre a következő vers:

Pótvizsga szeretetből (Túrmezei Erzsébet)

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam

Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,

A tételt bár kívülről tudtam,

De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségemet?

Aki rágalmaz, kinevet?

Ad mindenféle csúf nevet,

Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!

És ezt húztam ki, ez volt a tételem.

Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:

Pótvizsgára mész! És ha mégsem

Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.

A legtöbben ebben buknak el,

Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,

Különórára hívott,

Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit tehet a szeretet,

Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,

Töviskoronát, nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.

Hát a szeretet ilyen végtelen?

Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,

Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,

Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,

Ott volt ellenségem is,

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem,

És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.

Vannak szeretet egyetemek,

Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,

De ha szeretet nincs bennem

Semmi vagyok!

Dr-Kováts György: Tudomány…

És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. Péld 24:4

Ezt akarom, Uram. Köszönöm, hogy azért beszélsz róla, hogy megteljenek a kamráim. Hogy gazdag legyek – olyan gazdag, aki mindig tud kihozni valamit a kamrájából. Aki mindig tud táplálni másokat. Aki mindig jól tudja tartani azokat, akik hozzá jönnek.

Péld 24:4 És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

Köszönöm, Uram, az Igét. A Te Igéd adja azt a tudományt – megértést, belátást, felfogást, átlátást, megismerést, ismeretet – ami meggazdagít. Amire mindig lehet építeni. Ami az építkezés alapanyaga. Köszönöm, hogy egész életem azon nyugszik, amit Te magad tettél le, mint alapot.

Köszönöm, hogy Te vagy az én alapom, és Tereád épül az egész épületem. Te vagy a Megváltóm – az Alfám – és Te vagy a Győztes Szabadítóm, Helyreállítóm, Tanácsadóm, Vezetőm, aki végigvezetsz ezen az egész életen – az Omegám. Tebenned vagyok beteljesülve. Tebenned vagyok meggazdagítva. Köszönöm, hogy Te a gazdagság Istene vagy. Akarod a bővölködést, akarod, hogy bőségesen járjak Veled. Mindig legyen mit megosztanom másokkal. Legyen ellátásom, amivel másokat elláthatok. Mindig Rád mutathassak, abban a gazdagságban, amivel körülvettél, körülveszel, és amivel elárasztod az egész életemet.

 Köszönöm, hogy jóságosságod olyan bőséges, amihez foghatót az egész világon nem látni. És ezt az egészet kész vagy betölteni a kamrámba, amennyit csak képes vagyok befogadni, hogy bőségesen legyen, hogy mindig tudjak adni, adni, adni.

Köszönöm, Uram, hogy nem a kiszáradás, kiapadás, elfonnyadás Istene vagy, hanem a zöldellés, gyümölcstermés, bőségesség Istene. „Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt”. Köszönöm, Uram, hogy Te kiárasztod ezt a gazdag bőséget, megelevenítést, és betöltesz, hogy másokat is megeleveníthessen, amit Te adtál. Boldogan vagyok továbbadója mindennek, amit Tőled nyertem. Ámen.

Zsolt 65,10. Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt. (Itt az összes környező kijelentés erről beszél! Az Úr bőséges Isten, aki a javadra árasztja rád mindazt, ami kell az életedhez.)

Zsolt 78,15-16. „folyamok módjára vizeket ömlesztett…”.

Zsolt 68,10 – „bő záport hintettél, ó Isten, a te örökségedre (népedre, a Tiéidre, akiket Magadnak váltottál meg, akik Hozzád tartoznak – rád és rám), és a lankadót megújítottad…”.

Isten a szövetségesünk

De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22).

Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk. Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk.

Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.

Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár! Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel. Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat. Szívvel-lélekkel együttérez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket. Milyen óriási védelmet jelent ez számunkra! Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Isten ellenségei is. Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.

Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink. Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk. Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni. Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Békesség , megmentés ,örök élet Jezusnal van

Elszakítva

A béka és a kagyló

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A tófenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel előre haladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva. Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére.

Sokáig rá se hederített a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle: - Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?

Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait. - Milyen csúnya színed van - folytatta.
- Nézd, én milyen szép zöld vagyok - Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén? - Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
-A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre. És Te mit csinálsz kedves béka?

-Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vízhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem. Nekem saját hangom van. Én énekelek, híres művész vagyok. Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát. -Tehát híres vagy - mondta elismerően. - Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt. Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni, míg le nem tudom festeni őket.
-Te meg a buta szemlélődésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókoraugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elmerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsóerejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte barátságosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezer színű gyöngyház, amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜSTHOLD képmása.

I.Péter 3, 4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.

Joel Osteen pasztor batorito uzenete Neked: Légy türelmes, amikor várakozol!

Készítette: Lisa Szanyel

Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk.

Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozol”
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.

Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”

Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.

Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”

Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.


Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni.
Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk.
Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.

Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.

Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”

Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak!
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.

Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába!
Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni! Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra! Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra!
Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.

Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled!

Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni! Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el!

Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel! Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel! Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba!

Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.

Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén!
Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét! Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak!
Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat! Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!


Aldott, oromteli, bekes hetveget kivanok mindekinek szeretettel es Istennek bekessege mely minden ertelmet felul halad, meg fogja orizni sziveteket es gondolataitokat a Krisztus Jezusban. :)

 

Egy lépést teszek

Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott II. levele 1. fejezet: a hit dicsérete (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély] és Silvánus [jelentése: hallgatag; erdei] és Timótheus >jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő< [írják e levelet] a Thessalonikabeli [kihívott] gyülekezetnek [eklézsiájának], Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban [áll fenn, és él]*

*Silvánusról Péter apostol is megemlékezik: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban (Jelentése: tenger, hullám), Galáciában, Kappadóciában (jelentése: nádas vidék), Ázsiában (jelentése: mocsár) és Bithiniában (jelentése: korai sietség) elszéledt (szétszóródott) jövevényeknek (idegen, azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ). Silvánus által, aki amint gondolom, hű atyátokfia (akit hűséges testvéreteknek tartok), röviden írtam, intve (bátorítva, buzdítva) és bizonyságot (tanúságot) téve (figyelmeztetlek titeket és tanúsítom), hogy az az Istennek igaz(i) kegyelme, amelyben (benne) állotok. (Ebben tartsatok ki.)” (1Pét 1,1; 5:12)

Timóteusról pedig így tesz bizonyságot Isten igéje. Pál apostol: „Juta pedig Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó) és Listrába (jelentése: feloldó város): És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek (és dicsérőleg szóltak) vala a Listrában és Ikóniumban (jelentése: kép, képoszlop) levő atyafiak (testvérek). Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának (az ott lakókért): mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3)

2 Thess. 1,2 Kegyelem [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása nyilvánuljon meg] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól [Édesapánktól], és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk [prédikáltunk], én és Silvánus (jelentése: hallgatag) és Timótheus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; Istenfélő), nem volt igen és nem [nem volt Igen is, meg Nem is], hanem az igen lett [valósult meg] Őbenne^” (2 Kor. 1,19)

„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

2 Thess. 1,3 Mindenkor [szüntelen; folytonos] hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai [testvéreim], ti érettetek, amiképpen méltó is [ezt tennünk], mivelhogy felettébb megnövekedék [és nőttön nő] a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik [gazdagodik; sokasodik; gyarapszik] az egymáshoz való [kölcsönös (agapé): Isten szerinti] szeretet.

[Más fordítás: Igen, erre minden okunk meg is van, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az egymás iránti isteni szeretet is folyton növekszik bennetek]^*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban. Szüntelenül [(adialeiptósz):  megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet nélkül, szakadatlanul] emlegetve a ti hitetek munkáját [hitből eredő munkátokat], és a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek fáradozását [szeretetből jövő fáradozásotokat]. és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való [elváró] reménységeteknek [(elpisz): az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) reménység] állhatatosságát [kitartását], az Isten előtt, a mi Atyánk [színe] előtt.

[Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre, és a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]. Tudván [tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve], Istentől szeretett atyámfiai [testvéreink], hogy ti ki vagytok választva [hogy ti választottak vagytok].

(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]. Amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]” (1 Thess. 1,2-5)

 És minden gyülekezetért való imában a hit és szeretetért ad hálát, így a Rómaiakért is: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik]. Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]” (Róm. 1,8-9)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]^. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

Az Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája (a koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20)

2 Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten [kihívott] gyülekezeteiben [eklézsiáiban], a ti kitartástok [állhatatosságotok, és a ti béketűrésetek, reményteljes tűrésetek] és hitetek felől, [amellyel] minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok [háborúságitokban; zaklatás, viszontagságok (thlipszisz: megpróbáltatás, gyötrődés)] között, amelyeket szenvedtek [és nyomorúságot elviseltek, bátran vállaltok, és kibírtok].

»Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket«*

*És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a saját népetektől), miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14)

„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7)

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)

De nem kell félnetek: „Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17)

„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)

 Ezért: „… meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt.

Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,28-29)

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt, mert csak így maradhatnak meg hitben és szeretetben még az üldözések idején is. „És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában, [megnyilvánulásában]. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): erő, csodatevő erő« nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek, azaz: pogánynak]” (Róm. 1,16)

2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes] ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten országára [az Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is

[Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte].

2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak [üldözőiteknek, zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]

»Más fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel fizessen meg«

2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak] pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak], nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni], amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz): hírnök, követ; küldött«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

2 Thess. 1,9 Akik meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

 [Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],

2 Thess. 1,10 Amikor [(hotan): amikor csak, valahányszor] eljő [(erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]*

2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes] ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten országára [az Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is

 [Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte].

2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak [üldözőiteknek, zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]

»Más fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel fizessen meg«

2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak] pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak], nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni], amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz): hírnök, követ; küldött«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

2 Thess. 1,9 Akik meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

 Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],

2 Thess. 1,10 Amikor [(hotan): amikor csak, valahányszor] eljő [(erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, próbára tevés, próbatétel,ingerlés, provokáció) végett támadt köztetek (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő) veletek; Sőt, (aszerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz békésen boldog)” (1Pét 4:12-13)

Mert: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8)

Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről is prófétált pedig Énok (jelentése: odaszánt, odaszentelt, kezdő), aki Ádámtól (jelentése: vörös földből való ember; a vörös) fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer (müriasz): megszámlálhatatlan) szentjével (szent seregeivel). Hogy ítéletet tartson  (kriszisz): megkülönböztetés, különbségtétel, döntés, (meg)ítélés, ítélethozatal, ítélet, büntetés, igazságosság, válság, változás); mindenek felett, és feddőzzék (exelenkhó: megcáfol, rábizonyít, bizonyítékkal nyilvánvalóvá tesz, feltár valamit) mindazok ellen, akik közöttük istentelenek (Isten nélkül élők), istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény (szklérosz: kemény, durva, nyers, rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen) beszédért, amelyet az istentelen bűnösök/ként (hamartólosz: a célt eltévesztők) szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

És ennek a „fegyvernek az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava (phóné): egy hang, értelmes szó; kiáltás; a tagolt beszéd) tűzlángokat szór (Az ÚR hangjára lángok törnek elő). Az Úr szava (hangja) megrengeti (megremegteti) a pusztát, megrengeti (megremegteti) az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat (Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat), lehántja (letarolja) az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső (templomában mindenki őt dicsőíti)!” (Zsolt. 29,7-9)

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)

És „Igazságban ítéli a gyöngéket (igazságosan ítél a nincstelenek ügyében), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett (és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában); megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma=Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője (csípőjének öve pedig) a hűség” (Ésa. 11,4-5)

 Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket”  (Mát. 3,11)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:  „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk].

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,3-8)

2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk [könyörgünk] is mindenkor [(pantote): azaz minden időben] ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson [méltóvá tegyen] titeket az elhívásra [hogy ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket], és töltsön be titeket [teljesen hatalmával] a jóban való teljes gyönyörűséggel. >(eudokia): öröm, szándék< [Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának], és a hitnek hathatós [(dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő)] munkálásával >(ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény< [az Ő ereje által, és a hit minden erejével].

»Más fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket«.

2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg [hogy megdicsőüljön] a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve [(onoma): hatalom (tekintély), jellemvonás] ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. >(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm<.

 [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa. Mindez pedig Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg].

Hadd jöjjek Hozzád Uram

Az Úrra támaszkodom!

Mert: "Ha erőtlenségem az Ő erejére támaszkodik, akkor minden könnyű."

A bölcsesség Szelleme

Az Úr Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme..." (Ézsaiás 11:2)

E földön végzett szolgálata idején Jézusnak szüksége volt a bölcsesség Szellemére, amikor döntéseket kellett hoznia, vagy az ellenséggel kellett szembeszállnia. Hívõkként bennünk is ugyanez a Szellem él.

A Jakab 3:15 azt mondja, hogy háromféle bölcsesség van: földi bölcsesség, amire nem mindig lehet építeni, mert: Van út, amely az ember elõtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet" (Példabeszédek 16:25). Testi bölcsesség, ami az érzelmekre alapoz, ezért zavarhoz, fájdalomhoz és féltékenységhez vezethet. Ördögi bölcsesség, ami önzõ, kéjsóvár és istentelen.

Az isteni bölcsesség az, ami ...felülrõl való... tiszta... békeszeretõ, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató" (Jakab 3:17).

A Biblia azt mondja: Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jakab 1:5).

Amikor imádkozol, tedd fel magadnak a következõ kérdéseket: a) Tiszták a szándékaim, vagy késõbb szégyellni fogom magam miattuk?

b) A döntésem irgalmat és együttérzést fog hozni, vagy viszályt és feszültséget teremt?

c) Végiggondoltam, hány emberre lesz mindez hatással? d) Hajlandó vagyok engedni Isten akaratának, vagy eltökéltem, hogy annak ellenére továbbmegyek?

e) A végeredmény kíméletlen viselkedést szül, vagy olyan környezetet teremt, ahol növekedhet a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a jóság, a hûség, a szelídség és az önmegtartóztatás (ld. Galata 5:22-23)?

f) Amit teszek az igazságos, elfogulatlan, vagy kedvezek egy bizonyos személynek vagy csoportnak?

g) Jó lelkiismerettel követhetem ezt az utat, vagy tetteim bizonyos szinten megtévesztõek és önzõek?

www.maiige.hu

Joel Osteen: Győzelmes jobbjával támogat

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás 41,10)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól. Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit. Ha Isten a jobbjával támogat, akkor biztonságban vagy az Ő gondjaiban.

Az Ő jobbjában győzelem van. Az Ő jobbjában erő van. Az Ő jobbjában gondoskodás van. Minden megvan Benne, amire szükséged van. Nem számít, min mész éppen keresztül, bízhatsz Istenben, hogy Ő érted van. Ahelyett, hogy magadba zuhannál, vagy elcsüggednél a körülményeid miatt, nézz fel Istenre, aki a kezében tartja a helyzetedet.

Ébreszd fel a hitet a szívedben és a figyelmedet az Ő jóindulatára, áldásaira és arra a tényre összpontosítsd, hogy Ő mindig növelni akar téged, hozzáadni az életedhez. Ha elméddel és szíveddel Rá figyelsz, és engedelmeskedsz az Ő Igéjének, olyan mértékű előrejutást fogsz megtapasztalni, amire nem is gondoltál, mivel Ő győzelmes jobbjával természetfölötti módon támogat téged.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy győzelmes jobboddal segítesz és támogatsz engem. Akkor is Benned bízom, ha nem értem a dolgokat, és ha kicsúsztak az irányításom alól. Minden gondomat Rád vetem, mert tudom, hogy Te mindent a javamra munkálsz. Ámen.

A három pillangó

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kicsi pillangó. Testvérek voltak és nagyon szerették egymást. Egyformák voltak, de mégis különbözőek, mert különböző színűre festette a szárnyacskájukat a szivárvány.

Így hát kék, sárga, és ibolyaszínben pompázott a selyem pilleszárnyuk.

Pillangómama amint látta, hogy szépen kisütött a nap, kiengedte őket a tarka rétre játszani. Ott táncoltak körbe, karikába, időnként megpihentek egy-egy virág közepén. Vígan telt a napjuk, de a jókedvüknek hirtelen vége is szakadt. Óriási eső kerekedett, az otthonuk távol volt, mert a játék hevében nagyon eltávolodtak a biztonságot nyújtó virág házikótól. Ázott szárnyaik már egyre nehezültek, így hát gyorsan menedéket kellett keresniük. De hova, merre menjenek? - tanakodtak. A kék pillangó bátrabb volt: odaszállt egy szép kék virághoz és kérlelni kezdte.

-Virágom, virágom, kedves jó barátom, engedj be bennünket, mert megázunk!

A virág kikukucskált a levelek mögül és makacs hangon így szólt:

- Beengedlek, de csak téged kék pillangó.

A kis kék pillangó elszomorodott és csak annyit válaszolt:

- A testvérkéim nélkül nem megyek, inkább bőrig ázom.

Szálltak tovább, de már a szél is kezdett haragosan fújni, de nini! Itt van egy sárga virág, majd megpróbáljuk ismét.

A sárga pillangó is kérlelni kezdte a virágot. Itt sem jártak sajnos szerencsével, nagyon elszomorodtak, erejük már fogytán volt mire végre találtak egy ibolyaszínű virágot.

Hiába sírdogáltak, nem esett meg a szíve ennek a virágnak sem a három pillangón.
Kicsi szoknyácskájuk már teljesen színevesztett lett és már úgy nézett ki, hogy soha nem fognak hazatalálni, mert szétázott a szárnyuk és nagyon átfáztak.
Leverte az eső őket a földre, de valahogy egy termetes levél alá sodorta őket a szél.
Összebújtak, úgy dideregtek. Az ég mennydörögve rázta öklét, majd időnként a csattogó ostorával odasuhintott, ahova éppen kedve tartotta. A félelemtől reszkettek, és amint feltekintettek látják ám, hogy egy megtermett kúszó-növény kapaszkodik felfelé, hatalmas mélykék virágtölcséreivel.

Elgyengült hangon kezdték kérlelni a virágot:

- Virágunk, virágunk, kedves jó barátunk, engedj be bennünket, mert megfázunk! Átázott a szoknyácskánk szomorú lesz mamácskánk.

A serleglonc büszkén kihúzta derekát, még magasabbnak tűnt és szétnyitotta kelyhét a három pillangónak, mert megsajnálta őket.

Ott a virágbölcsőben friss nektárt ittak, megpihentek, el is aludtak. Mire megszáradt a pilleszoknyájuk kisütött a nap, ragyogott az ég. Köszönték a jó szándékot, hogy nem szakította szét az összetartozásukat a virág. Búcsúzóul a legszebb táncukat lejtették a virág körül, majd megszáradva elindultak, hogy a haza vezető utat megkeressék.

Nagy volt az öröm otthon, amikor előkerültek. Örömtáncot jártak, de már a mama és a papa is csatlakozott hozzájuk.

Hogy mi a tanulsága a mesének?

Az a tanulsága, hogy a testvéri kötődés mindennél erősebb. Olykor, ha nehézségek támadnak, akkor sem szabad cserbenhagynunk egymást. Ők is inkább együtt áztak, de nem hagyták el egymást, a SZERETET melegítette kicsi szívüket és hazavezette őket a mama védelmet nyújtó szárnyai közé.

„ Minden dolgotok SZERETETBEN menjen végbe ! „ (I. Kor. 16:14)

Zsákutca

Ige: Isten erősít meg.

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és [a Szent Szellem erejével és hatalmával] felken, az Isten az.

Aki el is pecsételt minket [pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta.

 [Más fordítás: a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,21-22) „

És Ő: „...meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre” (1 Kor. 1,8-9)

És a mi Urunk kenetet is adott, hogy ne tudjon senki eltévelyíteni: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27)

 Így lett az Egyház Krisztus eljegyzett menyasszonya: „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14)

 Így lettünk egy néppé, a Krisztus népévé, Isten választott népévé:  „Hiszen egy Szellem által ... mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1Kor. 12,13)

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14)

 Az örökségünk mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk:

1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges”

2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)

 Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36)

Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6)

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és: „… meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30)