APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, kiképzési időszakban vagytok. Most kapjátok meg a kiképzést és a megfelelő felszerelést ahhoz, hogy elvégezhessétek azt, amit elétek helyeztem, amit meg kell tennetek az előttetek álló napokban. Lehet, hogy még meg is lepődtök azokon a dolgokon, amikre most készítelek fel, de meg fogom mutatni az utat. Ebben az átmeneti időben nincs helye az aggodalmaskodásnak és az attól való félelemnek, hogy nem lesztek készen. Amikor Enyém a vezető szerep, akkor a lépéseitek tökéletesen vannak elrendelve, mondja az Úr. Engedjétek, hogy Én mozgassalak titeket.

Ézsaiás 52:12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene!

http://gyurinaploja.blogspot.com

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Egy öreg ember

Készítette: Máté Endre Official
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt
egy idős férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.

Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!

A szeretet ereje!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer egy friss házaspárnak nem volt lehetősége hol lakni. Nem volt elég tőkéjük ahhoz, hogy egy saját lakást vehessenek, albérlet mellett pedig nem tudtak félretenni. Csak egyetlen választásuk maradt, hogy odaköltözzenek a férj édesanyjához, akinek elég nagy háza volt ahhoz, hogy ott lakjanak.

Nagyon jó megoldásnak ígérkezett az odaköltözés, mivel jó helyen volt a ház, és e

lég szoba volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek.

Ahogy teltek-múltak a hetek, kiderült, hogy a feleség és az anyós túlságosan ellentétes személyiség. Egyre több és hevesebb vita bontakozott ki közöttük. A férj gondolta, hogy ez csak egy kezdeti időszak ameddig össze nem szoknak.

Viszont az idő múlásával a feleség és anyós közti viszony egyre jobban elharapózott, már gyűlölködésbe ment át. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne vesztek volna össze valami apróságon.
A feleség kezdte megelégelni a dolgot és elment az egyik legjobb barátnőjéhez, aki gyógyszerész volt, hogy szerezzen tőle valami olyan gyógyszert, aminek olyan káros mellékhatásai vannak, hogy hosszú távon halált is okozhat vagy legalábbis gyors leépülést.
A barátnője adott is neki egy méreggyógyszert, aminek a rendszeres szedése legyengíti az immunrendszert, mely leépüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet. Hozzátette, hogy minden reggel készítsen finom reggelit, és abba csempéssze bele a méreggyógyszert. Továbbá, legyen mindig kedves, türelmes, végtelenül toleráns, kerülje el a vitákat az anyóssal, nehogy később bármiféle gyanúba keveredjen, hogy őt gyanúsítsák leromlott állapota vagy halála miatt.
A feleség nagyon megörült, hogy legjobb barátnője ilyen segítőkész és megértő volt. Másnap reggeltől rendszeresen úgy tett, ahogy azt a barátnője meghagyta neki. Elkészítette a reggelit, amibe mindig belecsempészte a méreggyógyszert, minden fajta konfliktust elkerült, a vitás helyzetekben megértően elsimította a problémát, kedves volt és türelmes az anyósához. Úgy volt vele, hogy úgysincs neki sok hátra.

Pár nap elteltével, az anyós mentalitása is kezdett megváltozni. Egyre kevesebb konfliktus helyzet állt elő. Végül hetek múlva teljesen megváltozott a légkör a házban. Elmúltak a veszekedések, és egyre barátságosabb viszony alakult ki a két nő között.
Végül az anyós már úgy tekintett menyére, mint lányára. A feleség pedig édesanyjának tekintette az anyósát. Nagyon jó barátság alakult ki közöttük és egymás segítségére lettek a mindennapokban. Megszűnt a veszekedés, furkálódás és piszkálódás.

Viszont a feleségnek hatalmas lelkiismeret-furdalása lett, mivel hetekig mérgezte anyósát a gyógyszerrel. Gyorsan elrohant barátnőjéhez, hogy adjon tanácsot, mivel tudná helyrehozni a méreggyógyszer által okozott károkat.

Barátnője pedig megkérdezte, hogy most miért gondolta meg magát. A feleség kétségbeesetten mondta, mennyire bánja, hogy ilyen szörnyűségre vetemedett, és hogy igazából anyósa egy nagyon jó ember, akivel most már nagyon jól megértik egymást. Nem győzte sorolni a jó tulajdonságait.
Erre a barátnője elmosolyodott és megnyugtatta, hogy valójában csak vitamint adott neki, nem mérget:

Látod, kedves barátnőm, a szeretet jobb mindennél, méregnél, vitaminnál. A szeretet az, ami segített a kapcsolatotokon az anyósoddal! Itt az ideje, hogy megtérj Jézushoz, mert Ő maga a szeretet! Ismerd meg Jézust, és őáltala megismered a szeretet valódi hatalmát és átformáló erejét.

Pintér Béla - Árassz el

Ige: Bizonyságtétel e világ fejedelmeiről:

„Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)

Péter apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz  „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17)

 „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón =  uralkodói)] közül  senki  sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg. [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8)

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10)

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1)

A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról:

„Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint. a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván...;

Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26; Eféz. 3, 5)

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

 Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

Ige: Az Úr Jézus elhívásáról

Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi (jelentése: tevékenység, serénység) úton, - ma is ugyanígy cselekszik az Úr - majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda néki (Anániásnak): Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15)

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5)

 „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3)

Mert az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem (hús)test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19)

Erről tesz bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel. Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem (szétszórtam) a Krisztus evangéliumát. [csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19)

Az óceán szavadra vár.

Isten és te

Az Úr Jézus ígérete

„Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a víz mellet, mint csatornák mentén a fűzfák” (Ésa. 44,3-4) 

Jorsits Attila: Szavaink teremtő ereje

Az emberi beszéd lehetőség és felelősség, mert a szó cselekszik.

Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. (Jak 3,4-10)

Mi a beszéd? Az ember kifinomult kommunikációs eszköze. Ha csak így gondolunk rá, akkor azt, hogy az állatvilág bármely tagjának a kommunikációjától az emberi beszéd csak formájában (nyelvében) és gazdagságában különbözik. A lényege ugyanaz: információközlés.

A Biblia azonban ennél többet mond a beszéd természetéről. Az első beszélő a Bibliában Isten:

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (1Móz 1,3)

Szava nemcsak elhangzik, hanem létre is hozza az elhangzottakat, tehát a szó a teremtés eszköze:

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (Ézs 55,10-11)

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,27); ezt többek között a nyelv adományára is értjük. A beszédünk is istenképű. Persze nem tartalmában, hanem természetében. A mi szavunk is teremtő szó: amikor elhangzik, akkor mindig létrehoz valamit. Ezt nagyon komolyan kell vennünk! Jézus egy alkalommal, a farizeusokkal vitatkozva azt mondja nekik, hogy a beszéd képes tisztátalanná tenni az embert tettek nélkül is, mert az elhangzott szavak a gondolatot megtörténtté teszik (Mt 15,17-20).

A szó elszáll, de a következménye, amit teremtettél vele, az megmarad. Ha valakit bántasz a beszédeddel, akkor keserűséget teremtesz, ha valakihez kedvesen szólsz, akkor békességet teremtesz stb. A beszéd mindig reakciót vált ki a hallgatóból, ezért nincs passzív beszéd, a szavaiddal mindig létrehozol valamit. Jakab apostol is erre utal, amikor azt írja, hogy áldás és átok származik az ember beszédéből. Nem azt írja, hogy áldásról és átokról való beszéd, vagy áldáskívánás és átkozódás, hanem valódi áldás és átok. Mit is jelent ez?

Gondolj csak bele, mennyi ember életét nyomorították, nyomorítják meg a szavak. Nem kell a fizikai bántás, életre szóló lelki nyomorúságot lehet okozni valakinek úgy is, hogy csak beszélnek hozzá.

A beszédből származó áldásra pedig a legjobb példa az evangélium. Egy emberi szavakba öntött isteni üzenet, amelyből valóságos élet születik. Ebben az értelemben válik az ember beszéde az Istenéhez hasonlóvá, új életet teremtő beszéddé.

Figyelj oda a szavaidra, mert jelentőségük van, súlyosak, a halál vagy az élet szolgálatába állíthatók. Rombolhatsz velük, vagy Isten teremtő szavának eszközévé lehetsz általuk.

http://www.teologiablog.hu/szavaink-teremto-ereje/

A Szellem gyümölcse

„A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal. 5,22-23)

Vajon így van még, hogyha néped kér, Baptista Ifjúsági Tábor - Felsőtár...

Az Úr színe előtt

„Csak az igazak magasztalják Nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt” (Zsolt. 140,14)

Imre Dinnyes: JÉZUS ÉS TANÍTÁSA

Nagyon könnyen megtörténik, hogy egy tanítás elszakad tanítójától és önálló életre kel. Gyakran ez az élet teljesen más, mint amely a "szülőtől" eredetileg származott.

Arisztotelész azt mondta tanítványainak: "Kövessétek a tanításomat!". Szókratész azt mondta tanítványainak: "Kövessétek a tanításomat!". Buddha azt mondta a tanítványainak: "Kövessétek a meditációimat!" Mohamed azt mondta a tanítványainak: "Kövessétek nemes oszlopaimat!" Jézus ezzel szemben azt mondta, azt MONDJA tanítványainak: "KÖVESSETEK ENGEM!" Minden más vallás követői az alapítóval való kapcsolat nélkül követhetik annak tanításait. Jézus Krisztus azonban...hmm, nem vallásalapító.

Jézus tanításai elválaszthatatlanok Jézustól magától. Ugyanis Jézus még mindig ÉL és megtestesíti, TESTET AD tanításainak. Ezért aztán GIGANTIKUS HIBA Krisztust akként kezelni, mint egy sor morális, etikai és társadalmi tanítás szerzőjeként. Éppen olyan hiba, mint az Élet Fáját és a Jó és Gonosz Tudásának Fáját összetéveszteni.

JÉZUS ÉS TANÍTÁSA EGY! A Médium és az Üzenet egy. Krisztus Isten Királyságának és a Hegyi beszéd megtestesülése. A Szó és a Szószóló Egy... és ez csodás hír!

Carl Eichhorn: Jézus keresõ szeretete

Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

(Lukács 19, 10)

A Bibliát úgy is nevezhetnénk, hogy Isten keresõ szeretetének könyve. Rögtön a bûneset után ezzel a kérdéssel megy az eltévelyedett ember után: "Ádám, hol vagy?" Mindig felülrõl indul ki a kezdeményezés. Nem az ember, hanem Isten veszi fel a kapcsolatot. A próféták beszédeiben is állandóan ez a hívás ismétlõdik: "Térjetek vissza elpártoltak, mert kegyelmes vagyok én." Végül is maga Isten jelenik meg a Fiában, aki abban látja tulajdonképpeni feladatát, hogy megkeresse azt, ami elveszett.

Senki sem keres értéktelen dolgokat. Ki venne magának idõt és fáradságot arra, hogy egy rozsdás szeget keressen. Az emberi lélek drága kincs. Értékben felér az egész világgal. Az ember nem restelli, hogy piszokba, porba nyúljon, ha egy darab arany hever ott. Így hagyta el Isten Fia a menny tisztaságát és jött le erre a sötét és tövises földre, hogy elveszett kincsek után kutasson. A pásztor, ha száz juha van is, mindet ott hagyja, csakhogy megtalálja az egyetlen elveszettet; mert a juhok az õ tulajdonai. A béresnek, akinek nem tulajdonai, nem szívügye az, ha egyikük elvész. Az asszony, akinek csak tíz ezüst pénze van, nagy veszteségnek tartja, ha egy azok közül elgurul és elvész. Az isteni szeretet is érzékeny veszteségnek tekinti azt, ha csak egy lélek is elkallódik. Amint a régi ezüstpénzek is sokszor egy-egy uralkodó képét hordták, úgy az emberen is Isten képe van, bármennyire is elmosódottan, sérülten, szennyel takartan.

Amint egy lélek elkezdi keresni az Urat, azonnal rájön, hogy Isten már régóta keresi õt. Igaz ugyan, hogy nem jár velünk dacosságunk és engedetlenségünk útjain, de utánunk jön, mikor utat vesztettünk. Igéje által keres minket és szüntelenül hallatja szavát.

Sok lélek, vágyva a teljes megfordulásra azt gondolja, hogy mindent fel kell adnia ahhoz, hogy az Urat megtalálja. Pedig közben õ kínált fel mindent, beleértve saját életét is, hogy a lelkeket megmentse. Könnyeket ontott azokért, akik elvakultan vesztükbe rohantak, mert nem ügyeltek hívására. Engedd, hogy rád találjon végre s te is magasztalhassad õt, keresõ szeretetéért.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=15

Chambers: A közbenjárás

A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Bob Gass: Győzni fogsz, ha nem adod fel!

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)

A Biblia egy „Dávid és Góliát” könyv. Tele van olyan átlagemberek történeteivel, akiknek a hite nagy nehézségeket győzött le, és hatással volt a körülöttük lévő világra.

Ezért írja János apostol: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”

Ha még nem hallottál Irwin Rosenbergről, hadd álljon itt az ő lelkesítő története. Altiszt volt a haditengerészetnél, de leszerelték, amikor rákot diagnosztizáltak nála. Akkoriban ez volt a szokásos eljárás a katonaságnál. Ő azonban eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a munkáját is. Volt egy időszak, amikor már csak két hetet adtak neki az orvosok. De hit által és makacs eltökéltséggel végül meg tudta fékezni a rákot. Ezután arra összpontosította figyelmét, hogy újra tengerésztiszt legyen. De azt tapasztalta, hogy a haditengerészet szabályzata megtiltja azok reaktiválását, akiket rákbetegség miatt szereltek le. Körülötte mindenki azt mondta: „Add fel, úgyis lehetetlen. Kongresszusi határozat kellene ahhoz, hogy visszahelyezzenek.” Ez a tanács ötletet adott neki – és nekivágott, hogy elérje, hogy a törvényhozó testület megalkossa az új törvényt. Évekig várt, petíciókat adott be, bújta a paragrafusokat és harcolt a bürokráciával, míg végül Truman elnök aláírta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette, hogy Irwin Rosenberg újra szolgálatra jelentkezhessen a haditengerészetnél – sőt végül eljusson oda, hogy az Egyesült Államok Hetedik Flottájának ellentengernagya lehessen!

A költő ezt írta: „Soha nem tudod megmondani, milyen közel jársz, lehet, hogy egészen közel vagy, pedig távolinak tűnik; tarts ki a harcban, amikor a legnagyobb a csapás – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”

Dicséretek 2 (lejátszási lista)