Az emberi beszéd lehetőség és felelősség, mert a szó
cselekszik.
Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek
hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a
kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy
dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv
is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész
testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is
lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és
tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az
emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve
halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten
hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és
az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. (Jak 3,4-10)
Mi a beszéd? Az ember kifinomult kommunikációs eszköze. Ha
csak így gondolunk rá, akkor azt, hogy az állatvilág bármely tagjának a kommunikációjától
az emberi beszéd csak formájában (nyelvében) és gazdagságában különbözik. A
lényege ugyanaz: információközlés.
A Biblia azonban ennél többet mond a beszéd természetéről.
Az első beszélő a Bibliában Isten:
Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett
világosság. (1Móz 1,3)
Szava nemcsak elhangzik, hanem létre is hozza az
elhangzottakat, tehát a szó a teremtés eszköze:
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda
vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a
magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból
kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri
célját, amiért küldtem. (Ézs 55,10-11)
Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette
(1Móz 1,27); ezt többek között a nyelv adományára is értjük. A beszédünk is
istenképű. Persze nem tartalmában, hanem természetében. A mi szavunk is teremtő
szó: amikor elhangzik, akkor mindig létrehoz valamit. Ezt nagyon komolyan kell
vennünk! Jézus egy alkalommal, a farizeusokkal vitatkozva azt mondja nekik,
hogy a beszéd képes tisztátalanná tenni az embert tettek nélkül is, mert az
elhangzott szavak a gondolatot megtörténtté teszik (Mt 15,17-20).
A szó elszáll, de a következménye, amit teremtettél vele, az
megmarad. Ha valakit bántasz a beszédeddel, akkor keserűséget teremtesz, ha
valakihez kedvesen szólsz, akkor békességet teremtesz stb. A beszéd mindig
reakciót vált ki a hallgatóból, ezért nincs passzív beszéd, a szavaiddal mindig
létrehozol valamit. Jakab apostol is erre utal, amikor azt írja, hogy áldás és
átok származik az ember beszédéből. Nem azt írja, hogy áldásról és átokról való
beszéd, vagy áldáskívánás és átkozódás, hanem valódi áldás és átok. Mit is
jelent ez?
Gondolj csak bele, mennyi ember életét nyomorították,
nyomorítják meg a szavak. Nem kell a fizikai bántás, életre szóló lelki
nyomorúságot lehet okozni valakinek úgy is, hogy csak beszélnek hozzá.
A beszédből származó áldásra pedig a legjobb példa az
evangélium. Egy emberi szavakba öntött isteni üzenet, amelyből valóságos élet
születik. Ebben az értelemben válik az ember beszéde az Istenéhez hasonlóvá, új
életet teremtő beszéddé.
Figyelj oda a szavaidra, mert jelentőségük van, súlyosak, a
halál vagy az élet szolgálatába állíthatók. Rombolhatsz velük, vagy Isten
teremtő szavának eszközévé lehetsz általuk.
http://www.teologiablog.hu/szavaink-teremto-ereje/