Mát. 19,1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket
[vagyis befejezte, bevégezte az Ige
szólását] elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba [Júdea vidékére] a Jordánon túl;
Mát. 19,2 És követé őt nagy
sokaság [és nagy tömeg csatlakozott
hozzá, és kísérte], és [ő pedig]
meggyógyítá ott őket.
Mát. 19,3 És [ekkor] hozzá menének a farizeusok [vagyis néhány farizeus lépett hozzá],
kísértvén [(peiradzó): akik próbára
akarták tenni] őt és mondván: Szabad, és [megengedett-e] az embernek az ő feleségét akármi [vagy bármilyen] okért elbocsátani [és elküldenie]?
Mát. 19,4 Ő pedig felelvén,
monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva [vagyis az első teremtésben] férfiúvá és asszonnyá [azaz: nővé] teremté [és alkotta] őket.
Mát. 19,5 [Majd így folytatta], és ezt mondá: Annak
okáért [és ezért] elhagyja a férfiú [vagyis
az ember] atyját [apját] és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy
testté [egyetlen hússá].
Mát. 19,6 Úgy hogy [ők] többé nem kettő, hanem egy test [egyetlen hús]. Amit azért az Isten
egybeszerkesztett [egybekötött, egy igába fogott], ember el ne válassza
[és szét ne válassza].
Mát. 19,7 [De azok erősködtek, és] mondának néki:
Miért rendelte [és parancsolta] tehát
Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? [Más
fordítás: A farizeusok erre így feleltek:
„Miért adott akkor Mózes olyan parancsot, ami megengedi, hogy egy férfi
elváljon a feleségétől, ha váló levelet ad neki; Miért parancsolta hát Mózes a váló levéllel történő elbocsátást]
Mát. 19,8 [Ő kijelentette, és] Monda nékik: Mózes a
ti szívetek keménysége [azaz a
szellemi érzékelés hiánya (szegényes volta)] miatt engedte volt meg
néktek [Más fordítás: keményszívűségetekre
tekintett; mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni], hogy
feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Mát. 19,9 Mondom pedig
néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [és
aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az
maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált
nővel köt házasságot], az is
házasságtörő [az maga is házasságtörővé
lesz]*
*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén (és elindulva) Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való
részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét
tanítja vala őket. És a farizeusok (is) hozzámenvén
megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő
pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának:
Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén,
monda nékik: A ti szívetek keménysége (azaz a szellemi érzékelés hiánya,
szegényes volta) miatt írta néktek
ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté
őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és
ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért (ők) többé (már) nem két, hanem egy (hús)test.
Annakokáért amit az Isten egybe
szerkesztett (és egybekötött), ember
el ne válassza. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el (feleségül), házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a
feleség hagyja (bocsátja) el a férjét
és mással kel egybe (és máshoz megy férjhez szintén), házasságtörést követ el” (Márk. 10,1-12)
Lukács is bizonyságot tesz a
kijelentésről: „Valaki elbocsátja
feleségét, és mást vesz el, paráználkodik (vagyis házasságtörő); és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz
feleségül, paráználkodik (az szintén házasságtörő)” (Luk. 16,18)
A kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr:
„Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja
[és elküldi] feleségét
[és elválik feleségétől], adjon néki
elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét [és aki elválik a feleségétől],
paráznaság okán kívül [a paráznaság
esetét kivéve], paráznává teszi azt
[és okot ad neki a házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül; és összeházasodik
vele], paráználkodik [az is
házasságot tör]” (Mát. 5,31-32)
Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig,
akik házasságban vannak, [házasságban
élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [és
parancsolom; rendelem; utasítást adok]
nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [vagyis a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [és a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha
pedig elválik is, [vagy ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést]
férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1
Kor. 7,10-11)
„Mert a férjes
asszony, míg él a férj [vagyis a
férfi] ehhez van kötve [és
összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez
köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében
paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá
lesz a törvénytől, [és megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [vagyis
házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3)
Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság
(és legyen megbecsült mindenki előtt) és
a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (a házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4)
„És azt mondjátok:
Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett
feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze.
Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az
ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne
legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (és
megvetem) azt, aki elválik feleségétől -
mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (és gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura.
Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16)
Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és
megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő
háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19)
Mert Isten kezdettől így: „Teremté … az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27)
„Annakokáért elhagyja
a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy
(hús)testté” (1 Móz. 2,24)
Mát. 19,10 Mondának néki
tanítványai: Ha így van a férfi dolga [ha
ilyen a férfi (az ember) helyzete (és ügye); Ha ilyen felelőssége van a férfinak] az
asszonnyal [és az asszony iránt], nem jó [és nem hasznos dolog, nem
célszerű (és nem érdemes, és nem előnyös, sőt nem tanácsos) mert nem éri meg] megházasodni.
Mát. 19,11 Ő pedig monda
nékik: Nem mindenki veszi be [Nem
mindenki képes elfogadni ezt a tanítást; Nem mindenkiben van helye (és
ad teret) ennek az igének; Nem mindenki érti meg] ezt a beszédet [ezt
a dolgot (logoszt: igét],
hanem akinek (meg)adatott [Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek
képesség adatott annak befogadására]*
*Az apostol megvallása, és egyben kijelentés a nőtlenségről,
az önmegtartóztatásról: „Mert
szeretném, [és akarnám] ha minden
ember [ha minden férfi] úgy volna, [és
olyanok volnátok] mint én magam is. De
kinek-kinek tulajdon [vagyis saját, külön] kegyelmi ajándéka vagyon Istentől [vagyis mindenkinél
másképpen nyilvánul meg a kegyelem],
egynek így, másnak pedig úgy . Csak amint kinek-kinek adta (vagyis
kiosztotta) az Isten, [mindenki úgy
éljen, ahogy az Úr kiosztotta a Szent Szellem megnyilvánulását] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És
minden [vagyis az összes] (kihívott)gyülekezetben
[eklézsiában] ekképpen [és így] rendelkezem” (1 Kor. 7,7.17)
Mát. 19,12 Mert vannak
heréltek [vagyis olyan férfiak,akik
nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra, eunuchok; (eunúkhosz): önmegtartóztató életű, nőtlenül élő férfi], akik anyjuk méhéből
születtek így [és akik már eleve úgy
születtek, hogy nem képesek a házaséletre]; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki [és van, akit az emberek tettek a házasságra
alkalmatlanná, képtelenné]; és
vannak heréltek [vagyis nemzésre
alkalmatlanok], akik maguk herélték ki (ön)magukat [akik maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és
önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná] a mennyeknek országáért [az Egek (Istenének) Királysága miatt].
Aki beveheti, vegye be [és aki el tudja
fogadni, fogadja el; aki képes arra,
hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet; aki képes ezt felfogni, fogja fel]*
*Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül
legyetek (és hogy gond ne terheljen titeket). Aki házasság nélkül van (aki nőtlen), arra visel gondot, ami az Úré (és az az Úr dolgaival törődik), mi módon kedveskedhessék (és hogyan
legyen tetszésére) az Úrnak; Aki pedig
feleséget vett (és megházasodott), a
világiakra visel gondot (az a világi dolgokkal törődik), mi módon kedveskedhessék (és hogyan
legyen tetszésére) a feleségének. Ezért
élete megosztott….” (1 Kor. 7,32-33)
Mát. 19,13 Ekkor [és
abban az időben] kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse
azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják [elutasították, elparancsolták őket; és korholták, mert ellenezték]
vala azokat [és rájuk szóltak; megszidták
ezeket az embereket].
Mát. 19,14 Jézus pedig
monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [és
hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni], és ne tiltsátok meg nekik [és ne akadályozzátok], hogy hozzám jöjjenek;
mert ilyeneké a mennyeknek országa [az
Egek Istenének királysága, akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek].
Mát. 19,15 És kezeit reájuk
vetvén, eltávozék onnét [és azzal rájuk
tette kezét, és tovább indult]*
*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ekkor (kis)gyermekeket
hoznak hozzá, hogy illesse meg (és érintse meg) őket; a tanítványok pedig (rájuk szóltak), és feddik vala azokat, akik hozzák. Jézus pedig ezt látván (és
ezt észrevéve), haragra gerjed és monda
nékik: Engedjétek hozzám jőni a (kis)gyermekeket
és ne tiltsátok el (tőlem) őket; mert
ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az
Isten országát, mint (kis)gyermek,
semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé (és átölelte) azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket”
(Márk. 10,13-16)
Lukács is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről: „Vivének pedig
hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse (és megérintse) azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, (rájuk szóltak), és megdorgálák azokat. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én
hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el (és ne akadályozzátok) őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,15-17)
Amikor Nikodémusz az Úr Jézushoz
megy, az Úr Jézus válasza világítja meg, hogy az előzőekben milyen
kisgyermekeket példáz Ő: „Felele Jézus és
monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja (meg) az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi
módon (és hogyan) születhetik az
ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é
(és megszülethetik ismét)? Felele Jézus:
Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki
nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami
(hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született,
szellem az. Ne csodáld (és ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,3-7)
És Pál apostolon keresztül
folytatódik a kijelentés: „Hozzátok
azonban, testvérek, [vagyis atyámfiai] nem
szólhattam [és nem beszélhettem] úgy,
mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz:
jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a
„hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek,
gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [itallal öntöztelek, és
átitattalak] titeket, nem kemény eledellel, [és nem szilárd
étellel] mert még nem bírtátok volna el. [mert nem voltatok még elég
erősek; mert nem volt lehetséges számotokra, amíg nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. Mert
még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés;
versengés] és viszálykodás [civódás;
vita; visszavonás; (meghasonlás, széthúzás, és megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon
viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3)
Péter apostolon keresztül tovább szól az Úr: „Levetvén azért (hát vessetek el, és tegyetek félre) minden gonoszságot (romlottságot,
rosszindulatot), minden álnokságot
(ármánykodást) (ravaszságot, csalást, , körmönfontságot), képmutatást (megtévesztést, színlelést), irigykedést (rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet), és minden rágalmazást (megszólást, és
gonosz beszédet). Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (a csalárdságtól mentes,
szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok
(epekedjetek, és nagyon vágyódjatok), hogy
azon növekedjetek. (hogy általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd
megmenekültök)” (1Pét
2:1-2)
Mát. 19,16 És ímé hozzá
jövén [és Jézus elé járult] egy ember, és monda néki: Jó mester [vagyis Tanító], mi jót cselekedjem [és milyen jó dolgot kell tennem ahhoz; milyen jótettet hajtsak végre], hogy
örök életet nyerjek?
Mát. 19,17 Ő pedig monda
néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy [vagyis csak egyedül] az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre,
tartsd [és őrizd] meg a
parancsolatokat. [Más fordítás: Jézus
megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem azt, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó.
Ezért tartsd meg Isten parancsolatait, utasításait, ha örök életet akarsz kapni]
Mát. 19,18 Monda néki:
Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál [vagyis ne kövess el házasságtörést]; ne
lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy [ne
tanúskodj hamisan];
Mát. 19,19 Tiszteld atyádat
[vagyis apádat] és anyádat; és:
Szeresd [vagyis Isten szerinti
szeretettel szeresd] felebarátodat,
[vagyis embertársaidat, a legközelebbi
szomszédodat, és a másik embert, úgy], mint tenmagadat.
Mát. 19,20 [Erre kijelentette, és] monda néki az
ifjú: Mindezeket megtartottam [és megőriztem]
ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? [Mi hiányom van még; Mit kell még tennem]?
Mát. 19,21 Monda néki Jézus:
Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat [mindenedet, amid van], és oszd ki [az árát] a szegényeknek [és
add a koldusszegényeknek; oszd szét a
nincstelenek között]; és [ezáltal]
kincsed lesz mennyben; és [azután]
jer és kövess engem [Más fordítás: Jézus
ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? (végcélba akarsz jutni), Eredj
el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Azután
jer, kövess engem].
Mát. 19,22 Az ifjú pedig e
beszédet [ezt a szót, ezt az Igét] hallván, elméne [és eltávozott] megszomorodva; mert sok
jószága vala [mert nagyon gazdag volt;
nagy vagyona, sok szerzeménye volt]*
*Márk bizonyságtétele: „És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén
előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem (és mit tegyek), hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig
monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A
parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis
tanúbizonyságot ne tégy (és ne tanúskodj hamisan,), kárt ne tégy (és ne károsíts meg senkit); tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester,
mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé
őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van (és egy valami hiányzik még
belőled); eredj el, add el minden
vagyonodat (amid van), és add (és
oszd szét) a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és (azután) jer, kövess engem, felvévén a keresztet
(az igazi keresztyén élet önmagunk
halálra adása. Ezért a kereszt az önmegtagadás, és mindannak, ami a világban
van, és az önfeláldozás jelképe). Az
pedig elszomorodván e beszéden (és a válasz miatt elborult az ember arca), elméne búsan (és szomorúan távozott); mert sok jószága vala (mert nagy vagyona
volt)” (Márk. 10,17-22)
Lukács is bizonyságot tesz a történetről: „És megkérdé őt egy főember (egy előkelő
ember), mondván: Jó Mester, mit
cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó,
csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne
lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy (és ne tanúskodj hamisan); tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda:
Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki:
Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van (minden
vagyonodat), és oszd el a szegényeknek,
és kincsed lesz mennyországban; és (azután) jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert
igen gazdag vala” (Luk. 18,18-23)
Az apostolokon keresztül világítja
meg a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse
a maga atyjafiát (a testvérét) is.
Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent
szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk” (1 Ján. 4,21-5,2)
„Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat,
mint magadat” (Gal. 5,14)
Mát. 19,23 Jézus pedig monda
az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, és
kelletlenül] megy be [és nehéz
bejutnia] a mennyeknek országába. [a
mennyek, Istenének királyságába]
Mát. 19,24 Ismét [és újra csak azt] mondom pedig néktek:
Könnyebb [és fáradság mentesebb,
egyszerűbb] a tevének a tű
fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
Mát. 19,25 A tanítványok
pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [és nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; és igen
csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?
Mát. 19,26 Jézus pedig rájuk
tekintvén [beléjük nézett, és] monda
nékik: Embereknél [vagyis emberek szerint
ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen [és lehetetlenségnek tűnik],
de Istennél [és Isten mellé állva, Isten szemében] minden [és mindez] lehetséges. [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az
emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden lehetséges*
*Márk bizonyságtétele: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek
be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és
megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő
szavain); de Jézus ismét felelvén, monda
nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a
vagyonban) bíznak, az Isten országába
bemenni (bejutni)! Könnyebb a tevének
a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig
még inkább álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala, mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)
Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus
kijelentéséről: „És mikor látta Jézus,
hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába,
akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van!
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten
országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő
pedig monda: Ami embereknél (és az embereknek) lehetetlen, lehetséges az Istennél (és az Istennek)” (Luk.
18,24-27)
Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni,
kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és
sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe
(és pusztulásba) és romlásba merítik
(romlásba döntik). Mert minden rossznak
gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek (vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől, és magukat
általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1
Tim. 6,9-10)
„Menjetek
[lépjetek] be a szoros [szűk,
keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az
az út, amely a veszedelemre [a
romlás, pusztulás, teljes feloldódásba]
visz [és félre vezet], és sokan vannak,
akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert
szoros [és szűk, keskeny] az a kapu
és keskeny [és szoros] az az út,
amely az (örök)életre visz, és
kevesen [és csak néhányan] vannak,
akik megtalálják azt [és
rátalálnak, rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)
Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva
az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a
szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy
kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak).
Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom
honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)
Csak az Úr Jézuson keresztül lehet
bejutni: „Ezt
a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért
nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én
rajtam (át) megy be, megtartatik
(vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd,
és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)
A Szent Szellem kijelentése arról,
hogy kik mehetnek be, 1. (csak a megigazultak
mehetnek be): „Nyissátok meg nékem
az igazságnak (vagyis a megigazulásnak) kapuit,
hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20).
2. És csak az Ige
megőrzői: „Nyissátok
fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a megigazult) nép,
a hűség (alétheia: a
valóság = Ige) megőrzője
(mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).
3. És akik az Úr Jézus
vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák
ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a
kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (és a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a
bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot)” (Jel.
22,14-15)
De először: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak) akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet,
(és félretéve minden akadályt) és a
bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal (és kitartással) fussuk meg az előttünk levő pályát (az
előttünk levő küzdő tért)” (Zsid 12,1)
Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!” (Jer.
17,21)
Nehémiás ezt úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék
borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat.
Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom
napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján” (Nehem. 13,19)
[De: Volt egy szűkkapu a városba
vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be
a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a világi gazdagságot, a
világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis a bejutáshoz „le kell málházni”]
De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz.
18,14)
„Mert
az Istennél semmi sem [és nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten
egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló
kijelentése) sem hiúsulhat meg]”
(Luk. 1,37)
És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki
téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és nincs olyan szándékod,
amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)
Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted (Te
alkottad) a mennyet (az eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te
kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal,
és semmi sincs lehetetlen előtted
(és Neked)!” (Jer. 32,17).
Mát. 19,27 Akkor felelvén
Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát
minékünk [velünk mi lesz, mi lesz hát a
jutalmunk;]?
Mát. 19,28 Jézus pedig monda
nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az
újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe
[és helyet foglal dicsőségének trónján],
ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és
ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel
tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét].
Mát. 19,29 És aki elhagyta
házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy
feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz
annyit vészen [és százszor annyit kap
vissza], és örökség szerint nyer örök életet [százszorosát kapja vissza és örök életet / vagyis egy természetfeletti
létformát, az életnek egy más létezési formáját kapja *
*Márk is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi
elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony
mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy
nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy
szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most
ebben az időben (és ebben a világban), házakat,
fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldöztetésekkel
együtt; a jövendő világon pedig örök életet vagyis egy természetfeletti
létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Márk. 10,28-30)
Lukács bizonyságtétele így hangzik:
„És monda Péter: Ímé mi mindent (és
mindenünket) elhagytunk, és követtünk
téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki
elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit
az Isten országáért, Aki sokszorta többet (vagyis sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a
világban), a jövendő világon pedig, örök
életet, vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési
formáját” (Luk. 18,28-30)
Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben
(vagyis kísértéseimben); Én azért adok
néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen
az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek
királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis
törzsét)” (Luk. 22,28-30)
„Ti
azért bátorságosok (és erősek) legyetek,
kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7)
Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én
trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő
királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21)
És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem
említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Ezért örüljetek (és vigadjatok) és
örvendjetek azoknak mindörökké,
amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő
népét örömmé (és örömre)” (Ésa. 65,17-18)
János apostolnak megadatott, hogy
lássa az új teremtést: „Ezután láték új
eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger
többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől
szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony” (Jel. 21,1-2)
Mát. 19,30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok
utolsók elsők*
*És: „… lesznek
az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de
kevesen a választottak” (Mát. 20,16)
És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (klétosz: elhívott: azokra vonatkozik, akiket meghívtak
és elfogadták a meghívást), de
kevesen a választottak” (Mát. 22,14)
Minden ember hivatalos, de akik nem
fogadták be az evangéliumot: „Hogy
kárhoztattassanak mindazok (hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket; krinó:
elítél; végleg elmarasztal; kimondja a
végső ítéletet, az egyén kárára, veszteségére. A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, vagyis: az ördögöt illető ítélet alá esik),
akik nem hittek az igazságnak (alétheia:
Az, ami megegyezik, megfelel a
tényeknek, maga a VALÓSÁG = Isten Igéje), hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (a hamisságban). Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az
Istennek ti érettetek atyámfiai (testvéreim), akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az
üdvösségre, a Szellem szentelésében (és megszentelő munkája) és az igazság hitében (és az igazságba
vetett hit által); Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére (hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségében)” (2 Thess. 2,12-14)
És mindazokhoz, akik befogadták az
evangéliumot, így szól a Szent Szellem: „Tudván,
Istentől szeretett atyámfiai (testvéreink), hogy ti ki vagytok választva (hogy választottak vagytok)” (1 Thess. 1,4)
És minden kereszténynek ez az üzenet: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak,
Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a
mennyekben (mennyei világának minden szellemi áldásával) a Krisztusban, A szerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a
világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte
szeretet által” (Eféz. 1,3-4)
„Aki
megtartott minket és (Ő) hívott (el) szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (és alapján), hanem az ő saját végezése és kegyelme
szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte (még az
idők kezdete előtt)” (2 Tim. 1,9).
Hát: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14) „…
mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek” (Kol.
3,12)
