„Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló]
nyilván van ő bennük; [és világosan
ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá,
és láthatóvá tette, sőt kijelentette]
nékik
Mert ami Istenben
láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a
világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az
Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és
világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők
menthetetlenek. [És ezért nincs hát
mentségük]. (Róm. 1,19-20)
Ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre],
elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert
megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől] a
tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő
bensőjük) keménysége [elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18)
Mert bár az Istent
megismerték [és az Ő létezésének
tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt,
sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, [belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra
jutottak elgondolásaikkal; bolonddá
azaz bálványimádókká váltak] és az ő balgatag [érteni nem akaró, és
oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett. [egészen
sötétségbe borult, és megvakult]
Magukat bölcseknek
vallván, [tartván kérkedtek, és közben]
balgatagokká [és oktalanná, bolonddá, és
esztelenné] lettek
És az örökkévaló [a halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték [behelyettesítették, és
meghamisították] a mulandó [pusztulásra ítélt, és halandó] embereknek és madaraknak és négylábú
állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával,
képével]” (Róm. 1,21-23)
Azt kérdezi tőlük az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan
készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja
arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra,
nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot
készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el
nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)
ű
Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy
aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi
elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)
És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (vagyis magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor
a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [a pusztaságban,
sivatagban: vagyis e világban] Hogy
el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne
csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak,
amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben;
Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van
a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a
napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne
tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az
Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)
„Ezt mondja az Úr: A
pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság,
hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel
és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne
essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket,
mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót
tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa
az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése vörös; gazdag,
zsíros; a gazdagság földjéből) való
arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor;
mesterek munkája valahány” (Jer.
10,2-6.8-9)