Jön az Úr!

Felele Jézus és monda a zsidóknak: Rontsátok (és romboljátok) le a templomot, és három nap alatt (harmad napra) megépítem azt.

Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. (Ján. 2,19-21)

 „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt…” (Zsolt. 90,4)

Isten kijelentése önmagáról:

Isten: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)

Azért: „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Csel. 17,27-28)

Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)

Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor. 1,20)

„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)

 Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)

Így szól az Úr a bálványimádásba süllyedt vallásos emberekről:

 „Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette] nékik

Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [És ezért nincs hát mentségük]. (Róm. 1,19-20)

Ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18)

Mert bár az Istent megismerték [és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, [belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak] és az ő balgatag [érteni nem akaró, és oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett. [egészen sötétségbe borult, és megvakult]

Magukat bölcseknek vallván, [tartván kérkedtek, és közben] balgatagokká [és oktalanná, bolonddá, és esztelenné] lettek

És az örökkévaló [a halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték [behelyettesítették, és meghamisították] a mulandó [pusztulásra ítélt, és halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával, képével]” (Róm. 1,21-23)

Azt kérdezi tőlük az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21) ű

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (vagyis magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [a pusztaságban, sivatagban: vagyis e világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földjéből) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

Emeld fel kezed az ég felé

Kérés az Úrhoz!

Uram! Légy előttünk, és vezess.

Légy közöttünk, és fogj kézen

Légy fölöttünk, és áldj meg

(Söderblom)

Charles Huddon Spurgeon: Az emberi életről

"Vékony az emberi élet fonala. A pókháló vastag kötél hozzá képest." 

Spurgeon: A lényegről

A lényeg nem a korai felkelésben, hanem a nap jó kihasználásában van.

Imádság:

Uram! 

Amikor imádkozom, akkor engedem, hogy Te légy munkában. Bocsásd meg időnként megmutatkozó túlzott buzgóságomat, hogy nem tudom megkülönböztetni azt, hogy mikor van szükség a tetteimre és mikor az imáimra. Taníts ebben is előrehaladnom! Ámen

A nap gondolata: Az imádság

Az imádság olyan, mint Mózes felemelt karja, mely az amálekitákban nagyobb kárt tett, mint Józsué kardja. (Spurgeon)

HÍVD AZ URAT!

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az … imádkozásban…(ApCsel 2:42)

A hívő embert, – akiről már tudjuk, hogy az olyan, aki nem a maga módján vallásos, és aki nem csak otthon éli meg a hitét – tehát a hívő embert gyakran megkísérti az a gondolat, hogy ahol a Szentlélek kitöltetik, ott mindig történik valami nagy dolog az emberrel. Ez egyébként így is van. De! Mi mindig nagy dolgokat akarunk látni. Mi mindig nagy tettekre akarjuk az Istent rávenni, hogy nagy tettekre vegye rá az embert. Adjon, gyógyítson, cselekedjen. Építsen gyülekezetet, érintse meg a lelkeket, töltse meg a gyülekezete. Használja az embert. Használjon engem. Hadd legyek én a tettek embere!

         Egyet azonban elfelejteni nem szabad: az imádság az, ami az emberi tetteket messze felülmúlja! Mégpedig azért, mert imádkozni nem lehet úgy, hogy Istent kihagyjuk belőle, mert az nem imádság. De az állítólagos nagy tetteket végbe lehet vinni úgy, hogy Istent útközben kihagyják belőle.

Ezért pedig nekünk nem a nagy tettekre kell koncentrálnunk, hanem a kicsi imádságokra. Mert én tudom, hogy az ember csak akkor és úgy lehet a tettek embere, ha előtte imádkozó emberré lesz. Az imádkozó ember pedig Isten segítségével határokat képes átlépni.

Ettől kezdve tudom és boldogan vallom, hogy így a szenvedő enyhülést, az „örömködő” áldást, a beteg pedig gyógyulást kap. De ha nem így lenne is, a legnagyobbat, Isten Szentlelkét mindenki a szívébe zárhatja.

Ehhez kell a kapcsolat. Telefonszámot Neked sem tudok adni, de egyet igen: imádkozz, hívd az Urat! „… csúcsidőben is ingyenes, sohasem jelez foglaltat, s nem kell üzenetet hagynunk a hívott félnek. Valaki mindig fogadja a hívást a túlsó oldalon.”/K.Gy./

Higgyük el, hogy ez így van! És most, és otthon is, így  - összekulcsolt kézzel - tárcsázzuk Őt… (Lovász Krisztián)      

Our God - Israel Houghton - Easter Sunday 2011

Láttam Jézust!

„És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,34)

Sérelmek - jószerencse

Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, a jószerencsédet pedig kőbe vésni! (ismeretlen)

Klaus Douglass: Felszabadítani a spiritualitást

A 21. század embere messzemenően nyitott a vallási kérdések előtt. Kérdéseire azonban ma nem az egyházban keresi a válaszokat.

Psszt! Titok….

„Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy mily nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” Kol.1,27.

Szeretsz titkokat ismerni? Milyen érzés van benned, ha valaki titkot akar mondani neked vagy éppen kiszedni belőled? Egyszer valaki megkérdezett egy barátját, akiről tudta, hogy eljár a szája állandóan, hogy: tudsz titkot tartani? A nőnek felcsillant a szeme, mert már alig várta, hogy meghallja a legújabb pletykát, és azt mondta: Igen!  Míg a kérdező csak ennyit mondott: én is! – és mosolyogva tovább ment….

Jézus is többször mondta egy-egy négyszemközti beszélgetésnél, vagy gyógyításnál, hogy: erről ne beszélj senkinek! Ne mondd el, hogy ki gyógyított meg… Nem sokkal utána pedig azt olvashatjuk, hogy: az egész város egybegyűlt Jézus hallgatására, vagy, hogy nagy tömeg követte Őt…. Úgy látszik, hogy sok minden ellentétesen működik ezen a világon! Ha azt mondják: titok! Ne mond senkinek, akkor hamarosan mindenki megtudja! Ha azt mondják: ezt el kellene terjeszteni! Senki nem mozdul…

Pál apostol úgy beszél Jézusról, mint egy olyan titok a pogányok között, amelyet addig nem ismertek. Fel sem fogták annak a lényegét, hogy Krisztus bennünk él! Korábban az Ő isteneiket ki kellett szolgálni, kedvükbe járni és teljesen kiszolgáltatott állapotban voltak, de megismerték Jézust és minden megváltozott. Most már nem nekik kell udvarolniuk annak a bizonyos istenségnek, akit szolgáltak, hanem maga a Teremtő Isten kérleli az embert, hogy térjen vissza hozzá, mert szeretetből megbocsát neki! Nem vár el semmi extra szolgáltatást vagy áldozatot, csak arra vágyik, hogy a fellázadt emberiség fogadja el a kinyújtott kezet, és ne menjen szembe többé akaratával. Ezt is csak azért kéri, mert a javunkat akarja… Ezt a tényt nemcsak a pogányok nem tudták felfogni, de a mai ember sem. Hogyan létezik ilyen nagy szeretet, amely nem követel, hanem ad! Nem áldozatot vár, hanem Ő maga vált áldozattá! Ez valóban titok! De attól még igaz! És ettől egész jó kedvem lett ma reggel!

Tudsz titkot tartani….?  (azért ezt elmondhatod mindenkinek! :-) )

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/psszt-titok.html

Cseri Kálmán: Honnan - hová?

Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz... (1Móz 16,8-9)

Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat. Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utána küldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki.

Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme. Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk. Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén.

Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által eszméltet és hív vissza magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „otthon" tud, Istennel közösségben.

Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb látott. Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült.

http://www.velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/1109_Honnan_-_hova

Uram, én áldom a Te szent nevedet!

Az első lépés

C. H. Spurgeon: Botladozás nélkül járni

Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék..." (Zsolt 121,3).

Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.

Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak, mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra.

Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.

Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem, és erős kezében fogja reszkető kezem.

Támogat e kéz, támogat e kéz: hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

ISTEN ÜGYVÉDJE

Készítette: 

Kma Hu

... odamenni valakihez, és átölelni Isten szeretetével, erre van szükség. És elmondani neki azokat a szavakat, amit Isten abban a pillanatban szeretne neki mondani. Isten ügyvédjeként lépni fel, bemenni a (szellemi) börtönökbe, kijelenteni az őröknek (szellemi hatalmasságoknak), hogy ennek a rabnak ki lettek fizetve az adósságai, és addig el nem jönni, amíg a kiváltottat magaddal nem

 viheted. Ha a kiváltott persze nem akar veled menni az más. De kizárólag az alázat, a szeretet és az együttérzés tudja csak meghozni azt az áttörést, hogy egy rab meglássa rajtad azt, hogy valóban Isten küldötte vagy.

Részlet az "Evengelizálás titkai" című cikkből, amit a KMA hamarosan meg fog jelentetni.