2012. november 9.
A takaró
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak.
Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. G
Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak.
Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. G
yerekkora óta értelmes, szorgalmas fiú volt. Szülőfaluja kis iskolájában olyan buzgón tanult, hogy a tanító lelkére kötötte a szülőknek: küldjék a fiút felsőbb iskolába. Mivel Holger is erre vágyott, először a közeli városban elvégezte a gimnáziumot, nagyon jó érettségi bizonyítványt szerzett, s így nyitva állt az út az egyetem felé.
De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.
- Hej, fiam - mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll!
Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása?
Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három.
- Semmi kilátás más időre - látta be Holger, és komoran nézett maga elé.
Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni?
Megint a hőmérőre nézett.
- Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége!
- Minek van vége? - kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra.
- Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni!
- Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? - faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni.
A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami.
- Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni?
- Butaság! - felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán.
- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk.
Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme.
- Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod?
Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba.
Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt - érezte titkos fájdalommal - még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta.
Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger?
Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott!
- Ide nézz! - kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre.
Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken.
- Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult...
A fiú egy szót sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért.
Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogyrészt vegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette.
- Ha legalább a nap sütne! - jegyezte meg. - A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz.
- Úgy gondolod, Krisztina? - felelt a fiatal orvos. - Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban (2Kor. 5,7). És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban.
De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.
- Hej, fiam - mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll!
Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása?
Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három.
- Semmi kilátás más időre - látta be Holger, és komoran nézett maga elé.
Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni?
Megint a hőmérőre nézett.
- Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége!
- Minek van vége? - kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra.
- Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni!
- Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? - faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni.
A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami.
- Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni?
- Butaság! - felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán.
- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk.
Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme.
- Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod?
Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba.
Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt - érezte titkos fájdalommal - még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta.
Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger?
Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott!
- Ide nézz! - kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre.
Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken.
- Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult...
A fiú egy szót sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért.
Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogyrészt vegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette.
- Ha legalább a nap sütne! - jegyezte meg. - A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz.
- Úgy gondolod, Krisztina? - felelt a fiatal orvos. - Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban (2Kor. 5,7). És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban.
2012. november 8.
Máté Evangélium 18. fejezet: az oldás és kötés hatalma. (revideált)
Mát. 18,1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle] mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, a fontosabb] a
mennyeknek országában [az egek (Istenének)
királyságában]?
Mát. 18,2 És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [és eléjük] állítja vala azt,
Mát. 18,3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg
nem fordultok] és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem
mentek be a mennyeknek országába [a
mennyeknek királyságába].
Mát. 18,4 Aki azért [annyira] megalázza
magát [és annyira kicsivé lesz], mint
ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, és fontosabb; nagyszerűbb] a mennyeknek országában [a mennyek, az Egek Istenének királyságában].
Mát. 18,5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be*
*Az Úr Jézus hogy felkészítse
tanítványait, kijelenti, hogy Őt megfogják ölni: „És elméne (és megérkeztek) Kapernaumba.
És odahaza (amikor már otthon volt) megkérdezé
őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton (miről vitatkoztatok
útközben)? De ők hallgatnak, mert egymás
között a felett vetekedtek (és arról vitatkoztak egymással)vala az úton, ki a (leg)nagyobb? És
leülvén, odaszólítá (odahívta) a
tizenkettőt, (és így szólt hozzájuk) és
monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között utolsó és mindeneknek (és
mindenkinek) szolgája. És előfogván
(és kézen fogva) egy (kis)gyermeket, közéjük állatá azt; és ölébe
vévén (átölelte majd) azt, monda
nékik: Aki az ilyen (kis)gyermekek
közül egyet (is) befogad az én
nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt,
aki engem elbocsátott (és elküldött)”
(Márk. 9,33-35)
És így folytatja az Úr: „Bizony
mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán
ölébe vevé (és átölelte) azokat, és
kezét rájuk vetvén (rájuk téve), megáldá
őket” (Márk. 10,15-16)
Lukács bizonyságtétele: „Támada
pedig bennük az a gondolat, (és vita támadt közöttük arról) hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván
(és ismerve) az ő szívük gondolatát,
egy kis gyermeket megfogván (kézen fogott), maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja
az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki
engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Luk. 9,46-48)
Mert: „Bizony
mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,17)
Még az utolsó vacsorán is, amikor az Úr Jézus kijelenti,
hogy a tanítványok egyike elárulja Őt, a tanítványok: „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük (a
leg)nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A
pogányokon (és népeiken) uralkodnak
az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá
hajtják őket), jóltévőknek hívatnak
(és jótevőknek hívatják magukat.). De ti
ne úgy (cselekedjetek): hanem aki
legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki
vezet), mint aki szolgál. Mert melyik
nagyobb, az-e, aki (az) asztalnál ül,
vagy (az) aki szolgál? Nemde aki (az)
asztalnál ül? De én ti köztetek olyan
vagyok, mint aki szolgál” (Luk.
22,24-27)
Az Úr Jézus Nikodémusz kérdésére így válaszol, kijelentve,
hogy mit példáz a kisgyermekek példaként állításával: „… Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja az Isten
országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon
bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é (ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked:
Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.
Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született,
szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan
(és felülről) születnetek” (Ján. 3,3-7)
Péter apostol figyelmeztetése
a felülről született „csecsemőknek”: „Mint
most született csecsemők, a tiszta
(csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok (és
epekedjetek), hogy azon növekedjetek.
(vagyis, hogy általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2).
„Mint akik újonnan születtetek nem
romlandó (és veszendő) magból, de
romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén
keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét
1,23).
Dávid ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva
Krisztus népének: „Grádicsok éneke
(vagy: zarándokének); Dávidtól. Uram, nem
fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra (és nem kevély a
tekintetem), és nem jártam nagy dolgok
után, erőmet haladó csodadolgok után (nem törekszem arra, ami túl nagy és
elérhetetlen nekem); Sőt (csitítottam), és lecsendesítem
és elnémítom lelkemet. >vagyis magamat, a legbelső énemet > (mint anya a gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott
gyermek, olyan bennem az én lelkem (az én legbelső énem)” (Zsolt.
131,1-2)
Mát. 18,6 Aki pedig megbotránkoztat [bűnre,
elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet
[is] e kicsinyek közül, akik énbennem
hisznek, jobb annak [és jobban járnának],
hogy malomkövet* kössenek a nyakára, és [azzal
együtt] a tenger mélységébe vessék. [és
a tenger fenekére süllyesszék]**
*Malomkő (onikosz) - szamárkő - (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a
forgatásához
**És így folytatja az Úr Jézus:
„Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen
dolog, hogy botránkozások »hogy
bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábítások, tőrbe ejtések,
botlásba vitelek« ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak,
ha egy malomkövet vetnek (vagyis kötnek) a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogysem mint egyet e kicsinyek
közül megbotránkoztasson” (Luk. 17,1-2)
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Aki pedig megbotránkoztat »vagyis bűnre, elpártolásra,
elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz« (csak egyet is) ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek,
jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik (és a
tengerbe dobják)” (Márk. 9,42)
Mát. 18,7 Jaj a világnak [vagyis a
teremtett világnak, amely magába foglalja
az angyalokat és embereket is] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt! Mert
szükség [és kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [és történjenek, hogy kelepcék támadjanak,
hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj, annak az embernek, aki által
a botránkozás esik [aki által keletkeznek
a kelepcék; és jön a botrány]
»Más fordítás: Sajnálom a világban
élő embereket a miatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy
egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj
annak az embernek, aki által jönnek« *
*Pál apostolon keresztül jelenti ki
a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és
tanítások) legyenek, amelyek megosztást,
szakadást hoznak a nyájban: „Mert
szükség, [és kell is] hogy szakadások
[(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [a körötökben], hogy a kipróbáltak [az állhatatosak,
megbízhatóak; hitelesek] nyilvánvalókká (és láthatókká) legyenek [hogy megismertessenek, és kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak
így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19)
Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az
efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom
után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok,
kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek,
hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel.
20,29-30)
Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének
mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor
te közötted jövendőmondó (próféta), vagy
álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a
melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (vagyis más) isteneket, akiket te nem ismersz, és
tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (és prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert
az Úr, a ti Istenetek csak próbára tesz titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes
szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt
féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok,
őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (mert annak a
prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (és mert
el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki
kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak
házából; hogy elfordítson (és hogy tántorítson) téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened,
hogy azon járj. Gyomláld (és takarítsd) ki
azért a gonoszt magad közül (a magad köréből)” (5 Móz. 13,1-6)
János apostol is szól a hamis tanítókról: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint
hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt
(és jelent meg); ahonnan [és ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak
közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak
volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk
valók” (1 Ján. 2,18-19)
Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép
között, amiképpen ti köztetek is lesznek (és föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes
eretnekségeket fognak becsempészni (és romlásba döntő tévtanokat
terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván,
önmagukra hirtelen való veszedelmet (és
gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak
romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség
miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (mert kapzsiságukban
megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //és benneteket pedig szép szavakkal
fognak kifosztani kapzsiságukban//);
kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem
szünetel, és romlásuk nem szunnyad (mert már rég kimondatott //és készen van// az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3)
És sokan fognak ezekre hallgatni, és ennek eredményéről így
szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig
nyilván (és világosan) mondja, hogy
az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek (ördögi)
tanításaira figyelmezvén
(hallgatnak). Hazug beszédűeknek
képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját
lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)
Mát. 18,8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged [és tőrbe ejt, és bűnbe visz, hitszegésre (aposztáziára), elpártolásra,
elégedetlenségre csábít, botlásba, kelepcébe csal]. Vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azokat
és vesd [dobd] el magadtól; jobb
néked az [örök] életre sántán [bénán, nyomorékon] vagy csonkán [vagyis
ha hiányzik valamelyik testrészed, és úgy] bemenned [és bejutnod], hogysem két kézzel vagy
két lábbal [együtt] vettetned [dobatnod] az örök tűzre [tűzbe].
Mát. 18,9 És ha [pedig] a te szemed
botránkoztat meg téged [és visz bűnbe,
botlásba, kelepcébe csal, bűnre csábít],
vájd ki azt és vesd [és dobd] el
magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az [örök] életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna*
tüzére [és mintha ép szemmel dobnának a
pokol tüzébe, a tüzes gyehennára]**
*Gyehenna: (geenna): - Hinnom völgye
(jelentése: nyöszörgés, sóhajtás; kegyelmes, jóságos, gazdag), Hinnom fia; -
ge-henna (vagy Gaj-Hinnom), Jeruzsálem egyik völgye, (átvitt értelemben) az
örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság); Pokol. (jelentése: amit nem láthatunk; a büntetés
helye). A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber seolnak,
amit sírnak fordítanak. Az Újszövetségben a »gyehenna« sehol sem földrajzi,
hanem mindenütt teológiai fogalom, mely az Isten eljövendő ítéletének eszmei
helyét jelöli. Seol: A holtak hazájának neve az
Ószövetségben,. hova az emberek haláluk után »alászállanak« Sírgödörszerű
képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való
leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás
**A kijelentés fontossága miatt
megismétli az Úr, hogy: „Ha pedig
a te jobb szemed megbotránkoztat téged [és bűnre csábít; tőrbe ejt;
botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd ki
azt [távolítsd el és szakítsd] és
vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb
néked, hogy egy vesszen el [egy
pusztuljon el, semmisüljön meg] a
te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyiséged)
egy-egy funkciót végző része] közül,
semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye,
az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék.
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [és visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba;
(csal kelepcébe); csábít bűnre] téged,
vágd le [hiúsítsd meg,
akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része]
közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a
gyehennára vettessék [vagyis a pokolba jusson (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy
állapota) kerüljön]
(Mát. 5,29-30)
A bűnre csábítás eredményéről
pedig így szól az Úr Jézus: „Aki pedig
megbotránkoztat (eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet
kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te
(egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked
csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a
megolthatatlan tűzre. És ha a te
(egyik) lábad botránkoztat meg téged,
vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a
gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És
ha a te (egyik) szemed botránkoztat
meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint
két szemmel vettetned a tüzes gyehennára” (Márk. 9,42-43.45.47)
A Szent Szellem kifejti, hogy mik
azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi
tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a
földre irányul), paráznaságot,
tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (mert ti
is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek
azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot,
fölgerjedést (indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis
régi, az ádámi) embert, az ő
cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van
Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10)
„(És) paráznaság… és akármely (vagy bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se
kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez
illik (és méltó); Sem undokság
(vagy szemérmetlenség), vagy bolond
(és ostoba) beszéd, vagy trágárság
(és kétértelműség), melyek nem illenek:
hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy
tisztátalannak, vagy fösvénynek (vagyis nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a
Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne
tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért
jő az Isten haragja a hitetlenség (és engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát
részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7)
Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem
ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test
ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (és tegyétek), amiket akartok (és szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24)
„Mert, ha (hús)test
[kívánata] szerint éltek, meghaltok
[és minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [vagyis tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [és a
halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.
[Más fordítás: de ha a Szellemmel
azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13)
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [és gonoszok; hamisak] nem
örökölhetik Istennek országát? [Istennek királyságát]. Ne tévelyegjetek; [és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg; ne
ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna
(buja, fajtalan) férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz):
tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; homoszexuális férfiak, vagy nők]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész):
fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző,
gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó
(közösülő; háló)]. Se lopók,
[tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi;
fösvény; nyerészkedő; haszonlesők] se
részegesek, [iszákosak] se
szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; aki erőszakkal
eltulajdonít; aki a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi,
mint a farkas a zsákmányát] nem
örökölhetik Isten országát. [nem
részesülhetnek Isten királyságába]” (1 Kor. 6,9-10)
„Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (vagy megtisztítja), tisztességre
való (és megbecsült) edény lesz,
megszentelt, és hasznos a gazdának (az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2
Tim. 2,21) Mert: „Senki sem
szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy
az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24)
Ezért: „Azt írtam
néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): prostituáltakkal, és buja, fajtalan, lányfuttató férfiakkal]
ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok
(és ne érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé egy
társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük]. De nem általában [vagyis nem
általánosságban írtam, hogy] e világ
paráznáival, [kicsapongóival; cédáival] vagy
csalóival, [fösvényeivel; nyerészkedőivel; kapzsijaival; haszonlesőivel;
telhetetlenjeivel] vagy ragadozóival,
[rablóival; harácsolóival; zsarolóival] vagy
bálványimádóival; [ne keveredjetek össze] mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. [és szöknötök] Most azért azt írom néktek, hogy ne
társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé
egy társaságba) össze] ha valaki atyafi
létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna.
[kicsapongó; céda; (pornosz):
parázna, fajtalankodó férfi]. Vagy
csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló,
ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [vagy kép- (szolgáló vagy) imádó (szó
szerint vagy átvitt értelemben)], vagy
szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő;
káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó.
[rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még
együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; vagyis ne éljetek közösségben
velük] Mert mi közöm ahhoz, hogy a
kívülvalókról is ítéletet tegyek? [És nem is tartozik rám, hogy bíráskodjam;
ítélgessem] avagy ti nem a belüllévők
fölött tesztek-é ítéletet [azok
fölött, akik a közösséghez tartoznak]? A
kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, meghatároz]. Vessétek ki [távolítsátok el, emeljétek
(és irtsátok) ki] azért a gonoszt [(ponérosz):
a nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros,
veszélyes, ellenséges; züllötteket] magatok
közül” (1 Kor. 5,9-13)
„Ha pedig valaki nem
engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; ne
tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2 Thess. 3,14)
Figyelmeztettünk már benneteket,
hogy: „Öljétek meg tehát
tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a
tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami
bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)
Most pedig: „A mi
Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok
el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás
szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mi módon kell minket
követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7)
Már a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „A népek égetett mésszé lesznek, levágott
tövisekké (és mint a kivágott gaz); tűzben
hamvadnak (és égnek) el. Halljátok meg távol valók (ti
távol lakók), amit cselekedtem, és
tudjátok meg közel valók (és ismerjétek meg) az én hatalmamat (iszkhüsz: A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet
jelent)! Megrettentek a bűnösök (a törvényen kívüliek, a törvényszegők) Sionban, félelem fogja el a gazokat (és
reszketés vett erőt az elvetemülteken, az istentelen, vagyis Isten
nélkül élőkön): ki lakhatik (ki
tartózkodhat) közülünk megemésztő tűzzel (vagyis
perzselő tűz mellett), ki lakhatik
közülünk örök hőséggel (és örökös izzás mellett)? Aki igazságban jár (aki
megigazulásban él) és egyenesen
(nyíltan, őszintén) beszél, aki megveti
(miszeó: gyűlöli, utálja,
undorodik, és ellenszenvet érez) a
zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot (és nem fogad el
megvesztegetést hanem elhárítja a kezével), aki
fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon (mert hallani sem akar
vérontásról), és szemeit befogja, hogy
gonoszt ne lásson (vagyis jogtalanságot, igazságtalanságot,
istentelenséget, gaztettetet): (Ésa. 33,12-15)
Mát. 18,10 Meglássátok [figyeljetek, és jól
vigyázzatok], hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok [és meg ne vessetek; le ne nézzetek; hogy e
kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok]; mert mondom néktek,
hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor [vagyis
szüntelenül, folyamatosan] látják az én mennyei Atyám orcáját*
*Mert ezek az angyalok: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik
azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid. 1,14)
Mert:
„Az Úr angyala tábort jár az őt félők
körül és kiszabadítja őket (Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az
istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt.
34,8)
Mikor Péter apostolt
Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a
kiszabadítására: „És Péter magához térve
monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta (elküldte) az ő angyalát, és megszabadított (és
kimentett) engem Heródes kezéből és a
zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11)
Az Úr Jézushoz
kisgyermekeket hoznak „Ekkor kis gyermekeket
hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra (tegye rájuk), és imádkozzék (értük); a
tanítványok pedig dorgálják vala azokat (rájuk szóltak). Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis
gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik (hanem engedjétek, és ne akadályozzátok),
hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a
mennyeknek országa.” (Mát. 19,13-14)
Jákób így áldja meg József Egyiptomban született fiait, akik előképei a
pogányokból (nemzetekből) megtért és újonnan született hívőknek: „Amaz Angyal, ki megszabadított engem
minden gonosztól (aki megváltóm minden bajban), áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak
Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak (legyen sok
utódjuk) e földön.” (1 Móz. 48,16)
Mát. 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [vagyis üdvözíteni jött, hogy: megőrizze, megmentse, kiszabadítsa,
biztonságba helyezze, meggyógyítsa], azt, aki
elveszett vala [aki tönkrement]*
*És így folytatja az Úr Jézus:
„Mert az embernek Fia nem azért jött,
hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy (megmentse), és
megtartsa….” (Luk. 9,56)
„Mert azért jött az
embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Luk. 19,10)
„Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra/ba, hogy kárhoztassa (hogy elítélje) a
világot, hanem hogy megtartassék (és üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17)
A farizeusokhoz pedig
így szól: „Elmenvén pedig tanuljátok meg,
mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok
és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [nem az Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a
céltévesztetteket] a megtérésre [vagyis a gondolkodásmód
megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13)
Mát. 18,12 Mit gondoltok [mi a véleményetek]?
Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [mert eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert
eltévelyítették, félrevezették,
eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem
keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett;
eltévedtet]?
Mát. 18,13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend
azon [és jobban örül neki], mint a
kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el].
Mát. 18,14 Ekképpen [ugyanígy] a ti
mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [és elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül*
*Lukács bizonyságtétele így hangzik:
„Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik,
mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok
közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az
elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára,
örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik:
Örvendezzetek (és örüljetek) én
velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek,
hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem
kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)
Mát. 18,15 Ha pedig a te atyádfia [ a te
testvéred] vétkezik [mert megbántott,
és bűnt követ el] ellened, menj el [és
menj oda hozzá] és dorgáld [vagyis
intsd, és
fedd meg, figyelmeztesd, és győzd] meg őt négyszem
között [vagyis kizárólag csak egyedül; és
mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]. ha hallgat rád [és megérti], megnyerted a
te atyádfiát; [testvéredet] [segítettél
hogy megmaradjon mint testvéred];
Mát. 18,16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [vagyis egy vagy
két testvéredet], hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék
minden szó [minden vallomás; hogy két vagy
három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú
szavával kell igazolni].
Mát. 18,17 Ha azokra nem hallgat [és elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [és jelentsd] a kihívott
gyülekezetnek [az eklézsiának]. Ha [pedig] a kihívott gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [és azt
is elengedi a füle mellett,
figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem
engedelmeskedik],
legyen előtted olyan, mint a pogány [és
tekintsd olyannak, mint a nemzetekből
valót] és a vámszedő
[Más fordítás: akkor úgy kell vele bánni, mint egy
pogánnyal vagy vámszedővel]*
*Lukács is bizonyságot tesz az Úr
Jézus kijelentéséről: „Őrizzétek
meg magatokat (és vigyázzatok magatokra): ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt (és
figyelmeztesd); és ha megtér (és ha
megbánja), bocsáss meg néki. És ha egy
napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván:
Megbántam; megbocsáss néki” (Luk.
17,3-4)
Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn
(ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogásban), ti szellemiek (akik
szellemi emberek vagytok), igazítsátok
útba (igazítsátok helyre) az olyant
szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1)
„Ha pedig valaki nem
engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek (és intésünknek), azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok
(ne tartsatok kapcsolatot) vele, hogy
megszégyenüljön. De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2
Thess. 3,14-15)
Mert: „Atyámfiai
(testvéreim), hogyha valaki ti köztetek
eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst
térít meg (és visszafordít) az ő
tévelygő útjáról, lelket (vagyis életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (és sok tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20)
És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és
cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg
és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg. (Más
fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én
bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal
ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt,
de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig
te megintetted (és figyelmeztetted) azt
az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a
figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21)
Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az
Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat
(a te honfitársadat) nyilván (és
bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének
terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17)
De: „Ne álljon elő egy
tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet
elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is
el), két tanú szavára vagy három tanú
szavára álljon a dolog (és csak két vagy három tanú szavával lehet érvényes
egy ügy)” (5 Móz. 19,15)
Mát. 18,18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [és ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a
mennyben is kötve lészen. és amit megoldotok* [szabaddá tesz, kiszabadít, feloldoz,
kötelétől megszabadít, eltöröl, érvénytelenít] a földön [ha bármit
kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben is oldva lészen**
*Megoldotok: (lüó): felold, szabaddá tesz, kiszabadít,
feloldoz, kötelétől megszabadít, eltöröl, érvénytelenít (a bűnöst feloldozza)
**Péter apostol kijelentést kap az
Úr Jézus személyéről, s az Úr ezt mondja neki, és az egész eklézsiának: „De én
is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [ezen a
sziklaszirten, kőszálon] építem fel az én
anyaszentegyházamat [kihívott
gyülekezetemet, eklézsiámat], és a
pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt], és
diadalmat [és a halál erői sem lesznek képesek legyőzni]. És néked adom a mennyek országának [a
mennyek Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben is
kötve lészen. és amit meg/feloldasz
[(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a
földön, a mennyekben [az egekben is] is
oldva lészen.
>Más
fordításban: „Ha bármit kijelentesz,
hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit
kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>” (
Mát. 16,18-19)
A feltétel, és amit megkötni vagy
feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok
bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23)
Megkötözni pedig a Gonoszt kell előbb, mert csak azután
lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem
dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [a javait,
vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem
törhet be] annak házába, hanemha elébb az
erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [és azután foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)
Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton* lesznek
[vagyis egyetértenek, megegyezésre
jutnak, megállapodnak]** a földön
minden [vagy bármely] dolog felől, [vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak
kérnek [azt mind], megadja nékik az
én mennyei Atyám (g: meg lesz nékik az
én mennyei Atyámtól).
*Egy akaraton: (szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt hangzanak,
azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak,
szövetséget kötnek.
**Megállapodnak bármely dolog felől: pragma):
Esemény, fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi
ügy(let), per.
Mát. 18,20 Mert [ugyanis] ahol ketten
vagy hárman egybegyűlnek* [együvé vezettetnek, összegyűjtetnek] az
én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok
közöttük**
*Egybegyűlnek: (szünagó): szó
szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az
érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó).
**És így folytatja az úr Jézus:
„Ezért mondom néktek: Amit
könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (sőt már megkaptátok), és meglészen (és meg is adatik) néktek” (Márk. 11,24)
Mert: „Vajon járnak-é
ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3).
Hát: „Kérjetek és
(meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek
és találtok; zörgessetek [vagy kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]”
(Mát. 7,7-8)
Mikor az apostolokat megverték azért mert az Úr Jézus
nevében prédikáltak, a gyülekezet. „…
pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat
(hangjukat) az Istenhez…” (Csel. 4,24)
És az eredmény: „És
minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének (vagyis megteltek) mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten
beszédét bátorsággal szólják (és hirdették) vala” (Csel. 4,31)
János apostol is így bátorítja a mindenkori hívőket: „És akármit kérjünk, megnyerjük (és
megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő
parancsolatait, és azokat cselekesszük (és tesszük), amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő
Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta
nékünk” (1 Ján. 3,22-23)
És az Ő parancsolata így hangzik: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket
az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy
megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok
minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát.
28,19-20)
A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol,
kijelentve az Atyának, Fiúnak, Szent Szellemnek nevét: „Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és
Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra
feszítettetek]. Ezeket pedig mikor hallották
[mintha szíven találták volna őket], szívükben
[(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi
élet központjában] megkeseredének [mert
a szó átszúrta a szívüket], és mondának,
Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek
meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan
a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés]
bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel.
2,36-38)
Mát. 18,21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának
ellenem vétkezni [mulasztást elkövetni,
hibázni], és [hányszor kell]
néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Mát. 18,22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer [vagy hetvenszer hétszer]
is*
*Lukács bizonyságtétele: „És ha egy napon
hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván:
Megbántam; megbocsáss néki” (Luk. 17,4)
„Mert ha megbocsátjátok
[vagyis elengeditek] az
embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; és Ha elengeditek az embereknek
eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].
Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha
ti nem engeditek el] az embereknek az ő
vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket,
melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok
sem bocsátja meg [Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat;
eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15)
Az Úr Jézus által tanított ima is
ezt jelenti ki: „És bocsásd meg a mi
vétkeinket, [és engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen
[és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [és ahogy mi is
elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12)
A megbocsátás feltétele az ima
meghallgatásnak is: „És mikor
imádkozva megálltok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa
(és elengedje) néktek a ti vétkeiteket
(botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem
engeditek), a ti mennyei Atyátok sem
bocsátja meg (és nem engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás
lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26)
Hát ezért ti is: „Legyetek
pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (és bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek”
(Eféz. 4,32)
„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és
szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést (türelmet); Elszenvedvén
(viseljétek el) egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus (az Úr) is megbocsátott
néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti
is” (Kol. 3,12-13)
És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)
Mát. 18,23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa [Istenkirálysága] a királyhoz [vagyis ahhoz a földi királyhoz], aki számot akar vala vetni [és
el akarta számoltatni, számadást akart tartani] az ő (rab)szolgáival.
[Más fordítás: A mennyek
királysága hasonlít ahhoz a királyhoz, aki elhatározta, hogy összegyűjti
mindazt a pénzt, amellyel rabszolgái tartoztak neki].
Mát. 18,24 Mikor pedig számot kezde vetni [és
amikor hozzákezdett, hogy elszámoltassa őket], hoznak eléje egyet, aki
tízezer [vagyis megszámlálhatatlanul sok] tálentommal [pénzegység
(az Újszövetség korában 20,4 kg) ezüst] vala adós
[Más fordítás: Miután elkezdte
összegyűjteni a pénzt, elé vezettek egy rabszolgát, aki tízezer talentummal
tartozott neki].
Mát. 18,25 Nem tudván pedig fizetni [mivel
nem volt miből], parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és
gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.
[Más fordítás: De nem volt elég pénze visszafizetni a
tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának, a
feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van,
mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként]
Mát. 18,26 Leborulván azért a (rab)szolga
[és földre borulva a földet csókolta] előtte, könyörög vala
néki [és így esedezett; hódolattal úgy kérte], mondván: Uram,
légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő
velem], és mindent megfizetek [s
mindent visszafizetek] néked.
Mát. 18,27 Az úr pedig megszánván azt a (rab)szolgát
[könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az
adósságot is elengedé néki.
Mát. 18,28 Kimenvén pedig az a (rab)szolga,
találkozék eggyel az ő (rab)szolgatársai
közül, aki száz dénárral [(1 dénár: értéke egy munkás napszámának felelt meg) száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala,
mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.
Mát. 18,29 Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa
az ő lábai elé, könyörög vala néki [és
így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [megadok] néked.
Mát. 18,30 De ő nem akará [nem engedett];
hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
[Más fordítás: Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment,
és börtönbe záratta őt, amíg minden tartozását vissza nem fizeti]
Mát. 18,31 Látván pedig az ő (rab)szolgatársai,
amik történtek vala, felettébb megszomorodának [és nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent megjelentének az ő
uruknak, amik történtek vala.
Mát. 18,32 Akkor előhívatván [magához]
őt az ő ura, monda néki: Gonosz [haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga,
minden adósságodat [minden tartozásodat]
elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [és
kérleltél; rimánkodtál] nékem [és a segítségemet kérted]:
Mát. 18,33 Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?
Mát. 18,34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak; a poroszlóknak; a
börtönőröknek, hogy tartsák fogva],
mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [vagyis
az egész tartozást, minden adósságát]*
*És a kijelentést megerősíti az Úr: „Bizony [ámen; úgy van, ahogy]
mondom néked: ki nem jössz [ki nem
szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz
[és amíg meg nem adod (le nem fizeted)] az
utolsó fillérig” (Mát. 5,26)
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (és diadalmaskodik)
az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak.
2,13)
Mát. 18,35 Ekképpen cselekszik [és így tesz
majd] az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből [bensőtökből]
meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának [a testvérének], az ő vétkeiket [hibás lépéseiket, botlásaikat,
baklövéseiket, melléfogásaikat]*
*Ugyanis:
„Aki gyűlöli (utál, undorodik
valamitől, ellenszenvet érez; megvet, semmibe sem veszi) az ő atyjafiát (a testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy
embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne” (1 Ján. 3,15)
Mert aki gyűlöl, az még
mindig az ördögöt – a sátánt – szolgálja. Hiszen: „… az ördög, … embergyilkos volt kezdettől fogva…” (Ján.
8,44)
Hirdessük mindenkinek, hogy Jézus szeret
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga
idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Gal. 6,9)
Ravasz László: A szenvedésről
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként
szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz
a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Krisztus fényére van szükségünk!
Mindaddig nem látja az ember a saját baját, amíg Jézus
Krisztus fénye bele nem világít életébe, mint ahogyan a röntgensugár is
megmutatja az utolsó csontszilánkot is, az Úr fénye is rámutat belső emberünk
törésére, ficamára, bármilyen bajára Prof. dr. Kiss Ferenc
A VILÁGOSSÁG MEGOSZTÁSA
14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár
előtted.
16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád
világosságában járhat, URam!
17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod
fölmagasztalja őket,
18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik
hatalmunk,
19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a
királyunk. Zsolt 89,14-19.
A
VILÁGOSSÁG MEGOSZTÁSA
Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár
sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
Szabadságunk alatt barátnőmmel felmásztunk egy 53 méter
magas működő világítótorony tetejére, ahol a körbeforgó lencsékről tükröződő
fény éjszaka útbaigazítja a part menti hajókat. Alkonyatkor kimentünk a homokos
tengerpartra, hogy lássuk a fénysugarakat a sötétben. Egy kis zseblámpa volt
nálam, és lábunk elé világítottam. Barátnőm később
megjegyezte, milyen hálás volt, hogy tartottam neki a fényt.
Múlt héten újra elgondolkodtam ezen, amikor egy másik
barátommal életünk sötét időszakairól beszélgettünk. Később a prédikációban is hallottam
a "sötétségben felvillanó fénysugarakról". Ez a kép továbbra is
megragadt bennem. Amikor azon gondolkozom, mik legyenek a következő lépések a
munkámmal, anyagi döntéseimmel és lelki gyakorlatommal
kapcsolatban, meg vagyok győződve, hogy az élet bármely
területén lévő bizonytalan sötétségben lesznek fénysugarak. Néha én tartom a
fényt valakinek, máskor más tartja nekem.
Krisztus az én fényt adó biztos társam. Ha megteszem a
következő lépést, a későbbiek is láthatóvá lesznek, ahogy a fény nagyobb teret tölt
be. Ha a fény megáll, én is megpihenhetek egy csendes helyen, és tudhatom, hogy
Krisztus megint vezetni fog, amikor itt lesz az ideje, hogy tovább haladjak.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy te vagy a mi
világosságunk, rád akarunk figyelni szívünk csendjében. Ámen
Mi az a következő lépés, amit ma kér tőlünk Isten?
Joan Floyd (Tennessee, USA)
Az Úr jelenléte
„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig
tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.”
(Mózes második könyve
40. fejezet 38. vers)
Kerékpár és futóverseny közben többször átéltem már milyen bátorítólag
hat, mikor szurkolók százai buzdítanak a tovahaladásra. De még bátorítóbb,
mikor feleségem áll ott a pálya szélén frissítővel és az utolsó méterekre
leírhatatlan erőt ad a tudat, hogy ott vár a célban.
Igaz, nem ő teker, nem ő fut, nem ő küzd a kilométerekkel, a
fáradtsággal, mégis puszta jelenléte plusz energiát jelent a legnehezebb
pillanatokban.
S mi a helyzet a mennyország felé tartó futással, a nagy
küzdelemmel, melynek célja az örök élet elnyerése?
A zsidó nép vándorlásának és Isten vezetésének története
előképe mennyei otthonunk felé tartó haladásunknak.
Bár nem az ő talpa taposta a Sínai pusztáját, nem az ő keze
ütötte le, aztán szedte fel a sátorcöveket, nem ő szedegette össze a mannát,
nem ő gyúrt belőle tésztát és nem ő sütötte a kenyeret, viszont az Ő jelenléte
miatt nem kopott el egyikük saruja sem, nem dagadt fel a lábuk.
S ahogy nekik biztonságot és védelmet jelentett az Úr
jelenléte, ugyanezt kívánja nyújtani nekünk is.
Kérdezheted hogyan? Nem megy előttem tűzoszlop, nem kísér
felhőoszlop. Szomorú, hogy ott a pusztában is és ma is megannyi vándor pusztul
el hasonló hitetlen, zúgolódó kijelentés miatt.
Így hív ma Jézus téged is: „Hozd ide a te ujjadat és nézd
meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és
ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Ján.20:27)
„ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ámen!”
(Máté 28:20)
Ő azt mondja: Gyere, én a célban várlak.
Maranata.
A cél; „Az Úr” közel!
Jöjj Uram Jézus!
Készítette: Tünde Guti
"Amikor a Szent Szellem záporesőként árad ránk, egy
kiáltással ébreszti fel Krisztus menyasszonyát. Mit fog a Szellem kiáltani?
“Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” (Máté 25:6)
Tragédia, hogy Krisztus második eljövetelének üzenete
majdnem eltűnt a szószékekről. A jelen nemzedék pásztorai, evangélistái és írói
nagyon ritkán említik Jézus közeli visszatérését. Még az interneten is, ahol
számtalan üzenetben szerepel az egyház, kevés hang szól Krisztus eljöveteléről.
De János azt írja, hogy az egyház kiáltása az utolsó napokban az lesz: “A
Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki
szomjazik, jöjjön! Aki akarja vegye az élet vizét ingyen!” (Jelenések 22:17)
Mondd, hol vannak ezek a kiáltó hangok: “Jöjj Uram Jézus?”
Jézus figyelmeztette egyházát: “Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy
melyik órában jön el a ti Uratok!” (Máté 24:42) “Ezért legyetek ti is készen,
mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nemi is gondoljátok!” (24:44)
“eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya” (Jelenések 19:7) Hol van
az egyház, amely figyel, vár, vágyik Jézusra?
David Wilkerson
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Ha fel fogsz szabadítani másokat a saját elvárásaid alól,
hogy milyennek kellene lenniük, vagy mit kellene tenniük, akkor hirtelen eljön
az áttörés, és határozottan fog megtörténni. Az életednek azok a területei,
ahol elakadtál, és nem látod, hogyan haladhatnál előre, olyan gondolatoknak és
kívánságoknak a következményei, amelyek eltérnek az Én természetemtől és
akaratomtól.
Kelj fel! Számolj le az ésszerűtlen elvárásokkal, és kerülj
bele stabilabban a Szellemem áramlatába, mondja az Úr. Nem fogod megbánni ezt
az útirány változtatást.
Galata 5:1 Annakokáért
álljatok meg a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, és ne
hajtsátok magatokat ismét szolgaság igájába.(gyurinaploja)
Őrizd meg ami rád van bízva!
Készítette: Veronika Polónyiné Kapuvári
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. Zsolt.119:37
Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. Példab.22:17
Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; I Tim.6:20
Atyám adj bölcsességet a Te kegyelmedből a Jézus Krisztus nevében ! Ámen
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. Zsolt.119:37
Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. Példab.22:17
Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; I Tim.6:20
Atyám adj bölcsességet a Te kegyelmedből a Jézus Krisztus nevében ! Ámen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)