2012. november 8.

John Osteen: Élő víznek folyamai, részlet: MEGMUTATJA A BEKÖVETKEZŐ DOLGOKAT


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet


Jézus azt mondja a (János 16:13-ban) a Szent Szellemről: „… de amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagáról szól, hanem azokat mondja, amiket kell, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.”



Ha Isten akaratához szabom magam, akkor az Ő Szent Szellemét adja, és képessé 
tesz a túláradó dicsőítésre és a hálára. Az Isten Szent Szellemének hatalmas erejét láthatod a Biblia lapjain, a Teremtéstől a Jelenések könyvéig, ami képessé tesz téged is, hogy így szólj:
„Nincs Isten számára lehetetlen feladat!”



A legtöbb hívő nem eléggé érti meg, hogy mi mindent akar Isten Szent Szelleme az ő életével. Csak ha teljesen átadjuk magunkat a Szent Szellemnek, ismerhetjük fel életünk lehetőségeit.
Amikor a feleségemmel összeházasodtunk, apósom és anyósom egy kocsi megvételéhez segített minket és ez jó hír volt számunkra. Örömmel készülődtünk a vételre. Beleestünk abba a bizonyos „autóláz”-ba. A készpénzes vétel jól esett, nem kell majd a részletfizetést sokáig nyögni. A választás nehéz döntésnek tűnt, és nem akartunk hibázni.
Aztán választottunk, és elhoztuk a kocsit, ott volt a garázsban. Pár nap múlva, a rádióban felfigyeltem egy hirdetési ismertetésre. Amiben számunkra igen előnyös tulajdonságokat ismertettek, és úgy éreztem, eltévesztettük a kiválasztást. Talán várni kellett volna a vétellel, hisz még előnyösebbet is találhattunk volna. Kár volt úgy elsietni a vételt, gondoltam. Mikor azonban az ismertetés végére ért, elcsodálkoztam, mert a hirdetés éppen arról a típusról szólt, amit megvettünk, csak nem tudtam az ismertetett sok jó tulajdonságról.
Sokszor van az embernek kiváló valamije, csak nem tudja jó tulajdonságait mindaddig, míg erről nem kap felvilágosítást.
Testvérek, mikor a Szent Szellembe merülésben részesültünk, nem is fogtuk fel, milyen csodálatos dolog birtokába jutottunk. A felvilágosítást, a „kezelési utasítást” a Biblia tartalmazza, abból megismerhető, hogy mi minden lehetséges az életünkkel. Bizonyosan nem mindent tudok, de szeretném megvilágítani, és ismertetni a lehetőségeket, ami rád vár a Szent Szellem által. Azt a sok természetfeletti dolgot, ami benned és általad lehet, hogy elviseld a szenvedést, az embertelenséget, és áldottá tegyen a Krisztus a saját testébe építve téged.
Jézus azt mondja, hogy a jövendő dolgokról tájékoztat a Szent Szellem, és felkészít a szükséges viselkedésre.
A Szent Szellem legcsodálatosabb műve számomra ez a segítség. – Néhány éve, egy este ijesztő látomásom volt. Ebben két emberrel voltam együtt. Egy harmadik közeledett hozzánk, és felbosszantotta az egyik ott állót, aki ellenszegült neki, és noha erőfölényben levőnek látszott, mégis csupán védekezéssel visszavonult, mint aki erőtlenné vált. A támadóban felismertem a gonoszt, a könyörtelenségét, egészen a fizikai elpusztításig. A könyörtelenségét, és rettenetességét nem is tudom igazán leírni. A látomás során segítségére siettem a megtámadottnak, félrehúzva őt, és a hátrálás közben így szóltam többször is: „rendre utasítlak sátán!” – ami sikerre vezetett, s közben felébredtem. Egész testemben remegve ültem fel az ágyamban, teljesen felébredve. Hajnali három óra volt. Gondolkoztam, mit jelenthet ez az álomlátomás. Dániel hasonló élményeinek leírására gondoltam. Így hát kértem Istent, és vártam a felvilágosító választ. – „Hasonlóan, mint Simon Péternek Joppéban, lesz két segítséget kérő látogatód”, - szólt az útbaigazítás, „az egyik megszabadul, a másik nem.”
Néhány nap múlva, egy interurbán telefonhívást kaptam: „két ember akar felkeresni, segítséget kérnek.” – Valóban megérkeztek, foglalkoztam bajaikkal, s fény derült a Szent Szellem előkészítésére is, mert az egyik valóban szabadulni vágyott, és megszabadult terhétől, a másik nem volt még érett a szabadulás elfogadására, és terhével együtt távozott.
Egy más alkalommal, egy városban evangélizációba kezdtünk. Itt egy aprónak látszó nehézségbe ütköztünk, mely igen jelentőssé duzzadt.
A motel szobámban, az imádság közben Isten ereje szállt rám. Ekkor tisztán felismertem szellemi látással: három embert láttam, lepellel a fejükön. Alig hallható hangon suttogták a titkos összeesküvésüket. A Szent Szellem felvilágosított, miről van szó. „A három ember elhatározta, együtt titokban leállítják az evangélizációt. Mondd el ezt, egy megnevezett testvérnek, amikor megérkezik. Ő majd rendbe hoz mindent.”
A Szent Szellem által megnevezett testvért nem ismertem. Ő csakhamar sietve keresett a motelben és én nem tudtam, hogy ő az. Feldúltnak látszott, és egy rossz hírt akart elmondani. Végül is sikerült elhárítani az akadályt, miután a Szent Szellem megmutatta a valódi okot, és sikerrel győzött imádságunk az ellenség felett.
1963-ban egy még különösebb tapasztalatom volt, melynek eredményeképpen egy közismert üzletember meggyógyult, és újjá lett. Krause, Henry a nevéről nevezett cég alapítója (Hutchinson, Kansas) elesett állapotáról előzőleg nem tudtam. Egy alkalommal hajnali három, vagy négy óra tájban felébredtem. A Szent Szellem egész testemet birtokba vette, Isten jelenléte kézzelfogható volt számomra, és erre az emberre felhívta a figyelmet. Hiszen soha nem volt eddig az érdeklődési körömben. Ezután megmutatott egyes dolgokat róla. Így azt, hogy mindeddig makkegészséges volt, és sohasem félt,- meg más hasonlókat.
A látomás dolgait leírtam, prófécia formájában figyelmeztetésül, tanításul, és vigasztalásképpen.
Nem tudtam mennyire fogja igényelni a közbelépésem, de tőle, és feleségétől három levelet kaptam ezután. Röviden bemutatom tartalmukat.




1963. július 23.:

Kedves Osteen testvér, szeretlek. Nem is tudod mennyire szükségem volt leveledre. Olyan volt nekem, mint az Úr jókor jött szava. Tudja, hogy mire van szükségünk, ha megtalálja a megfelelő szólót. Te az lettél. Dicsőség az Úrnak! /Henry/.

1963. augusztus 3.
Kedves Osteen testvér és testvérnő. Isten nagyon jó az övéihez. Nagyon egyedül érzem magam Henry nélkül, aki befeküdt kivizsgálásra a Mayo klinikára. Kedd óta ott van, és vasárnapra, vagy hétfőre várom haza. Nehéz szívvel várom, mi lesz a vesekövével, mégis így imádkozom: „Uram, legyen meg a Te akaratod!” – Az elmúlt csodálatos 55 év alatt ő mindig velem volt és nem lehet, hogy másképp legyen ezután.
Óh Osteen testvér, ne kelljen sohasem megismernie a dolgoknak azt az oldalát, melyet levelében föltárt előttünk, mint Isten szavát.
Újból és újból elolvasom levelét és kifejezhetetlen érzéseket kelt bennem. Élet van e szavakban, és újra kell olvasnom. /Krausené/.


1963. augusztus 8.
„Kedves Osteen testvér: most érkeztem haza, s mindenekelőtt megírom e sorokat. Már értesülhetett róla, hogy vesekövem van. Feltehetően az orvosok helyesen látják a Röntgen-felvételeket. Beküldtek a Rochesteri Mayo klinikára, mivel gyengének találták a szívemet a műtéthez. Hétfőn kaptam meg a levelét és kedden mentem a klinikára. Három napig vizsgáltak. Szombaton, a konzíliumon negatív leletről számoltak be az orvosok, még a megismételt Röntgen-felvételen sem találtak semmi gyanúsat. Dicsőség legyen Istennek! Jól vagyok, és rendben van minden. Isten számára nincs lehetetlen! /Henry/

Hát nem csodálatos?! Én semmit sem tudtam az ő kialakult betegségéről, de a Szent Szellem kinyilatkoztatta a jövőt, és felhasznált a testvér tájékoztatására, hogy ne féljen, mert van a gyógyulásnak útja. És ő hitt Isten szavának, és az beteljesült. Ismét bizonyságát adta, hogy Istennek gondja van gyermekeire.
Az évek során számos hasonló tapasztalatom volt, s néhányat ebből bemutatok, hogy látható legyen az a többféle mód, amint a Szent Szellem fölhasználhat valakit mások számára.
Már említettem, a Szent Szellem megjelenése nem okoz félelmet. Isten nem ijeszt meg, vagy nem okoz fájdalmat. Végtelen kegyelméből a jövőt rejtve tartja, és én örülök ennek. Nem feltétlenül jó, mindent előre tudnunk, és ne kérjük az Urat ilyen információk céljából. Amit szükséges megtudnunk, Ő idejében közölni fogja velünk. Amikor az javunkra és segítségül szolgál nekünk, vagy rajtunk keresztül más számára.

1965-ben, a szolgálatomban egy fordulópont következett be. Isten az Ő kegyelméből tájékoztatott előre a bekövetkezőkről. Ez a félelemtől megmentett és megadta a győzelem esélyét. Ez esetben háromszor találtam magam szemben a gonosszal. Az első látszólag jelentéktelen volt. A második valamivel erősebb. Az utolsó alkalommal egy szobába érkeztem, egy gonosz nagyság elé, aki ennek a világnak az istene. A szobában volt egy másik emberi alak is, aki elkeseredetten próbált kijutni, de nem tudott. Nagy igyekezettel vonszolta magát a lábán az ajtó felé, de a gonosz fogva tartotta. Teljesen szokatlan látvány volt ez. Amint ezt figyeltem, bátorság jött a szívembe, és félelem és habozás nélkül, határozottan mondtam: „Én ebből a szobából kimegyek, az Úr Jézus Krisztus Nevében” – és nehézség nélkül meg is tettem. Ezután éjszaka felébredtem alvásomból. Jól rögződött bennem a képsor, noha nem egészen értettem a jelentését. Valamint nehezen fogtam fel, hogy az Úr előre meg akar nekem valamit mutatni, amivel néhány hónap múlva szembe kerülök.
Teljesen meg is feledkeztem minderről, amikor egyszerre csak egy sátáni támadással kerültem szembe. Ez egymás után több alkalommal történt. A támadást újabb támadás követte. Kisebbekkel kezdve egyre erősebb csatákig fejlődve és egyszercsak szemtől szembe találtam magam a sátánnal. Nem tudom leírni a rám telepedett félelmet, és kínt, ami elhatalmasodott rajtam. Borzalmas dolog lehet az örökkévalóságtól megfosztatva lenni.
Ez az érzés lett úrrá rajtam. A sátán félelem és kín. Isten a szeretet.
Ebben az állapotban a sátán támadása már a puszta létem fenyegette, ami az értelmemen és a gondolataimon át, áradt, a gondolataimat, és értelmemet támadta és teljesen rámnehezedett. Minden irányból áradtak az erőteljes idegen és kínzó gondolatok. A fizikai csata jellegét vették fel úgyhogy a testem is elgyengült tőle. Olyannyira, hogy úgy éreztem, többet nem leszek már képes igehirdetéssel szolgálni. Egészen betegen éreztem magam, a gondolataim a körül jártak, hogy a Bibliában mindent rosszul értettem eddig, és Istent teljesen félreértettem. Úgy éreztem, mindebbe mindjárt belehalok. A gondolataim arra késztettek, hogy teljesen utasítsam el Istent. A sátán hazugsága azt súgta, hogy mindezt Isten ítéletként méri rám bűneim következményeképpen. Félelmetes tortúra volt ez. Úgy éreztem: Isten és ember egyaránt elhagyott. – Ez mind a gonosz munkája volt.
Ezt követően, amint az irodámba imádkoztam, kínlódva könyörögtem Istenhez szakadatlanul, teljes fizikai és emberi összeomlásban.
Kértem Istent, adjon világosságot. És Ő hirtelen fényt gyújtott, emlékeztetve a korábbi tájékoztatására, amit teljesen elfelejtettem. Emlékeztetett a látomásra, megvilágosította az értelmét egy csendes beszélgetésben. Átgondoltatta velem az egész támadás sorozatot, és megvilágította a sátán jelenlétét, munkáját, hogy teljesen megérthessem azt. ”Én nem kínoztalak téged, és nem ítéllek el, nem küldtem rád a rettegést. A sátán jelenléte okozta neked mindezt”. – mondta. „Egyedül én szeretlek, aki az egyetlen fiamat elküldtem, hogy érted haljon. Megnyitottam az egyetlen utat, hogy megmenekülhess, és örök életed legyen. A pokol a sátánnak és angyalainak készíttetett, amiből ízlelőt kaptál.
Emlékeztetett, hogyan jöttem ki abból a szobából, a látomás során. Miközben a másik embernek az nem volt lehetséges. Rádöbbentem mit is mondtam akkor, teljesen félelem és habozás nélkül: „én kimegyek innen az Úr Jézus Krisztus nevében.”.
Ő akkor ezt mondta: „Kelj fel, és tedd ezt.” Dicsőség az Úrnak! – Ez fordulópontja lett az életemnek. Lassanként begyakoroltam a megtanult leckét. Mindenekelőtt reggelenként a Biblia olvasásával a gondolataimat az Ige szavaira csatlakoztattam, hogy az Ő gondolatai legyenek előtérben. Így a sátáni gondolatokat Isten szavával kiűzhetem.
Amint egy alkalommal elnézegettem a földgömböt, egy gondolat jött az előtérbe: „Elmegyek, és hirdetem az Igét a világ minden táján.”
Az ördög azt súgta: „ha felülsz egy repülőgépre, az le fog zuhanni.” – Így válaszoltam: „sátán, egy dolgot figyelembe kell venned! Isten jár előttem, és Jézus vére rajtam van, és Isten mindenható karján nyugszom. Az Ő jósága és kegyelme követnek engem életem minden napján!”
Felkötöttem tehát a Szent Szellem kardját naponta, és megküzdöttem a gonosszal a Názáreti Úr Jézus Krisztus nevében.
Amikor a gyengeség gondolata elhatalmasodik, a válaszom: „Megerősödöm az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” /Efézus 6:10/
Amikor a gonosz a félelmet rám zúdítja, habozás nélkül tudok már így válaszolni: „Világosságom, és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha rám támadnak a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak és elesnek.” /Zsoltár 27:1-2/. Dicsőség az Úrnak!
A sátán jelenlétének jele a félelem. Vedd elő a „kétélű kardod” és félelem nélkül indulj a csatába! Krisztus minden követője sikeresen harcolhat a gonosz ellen a „…meg van írva….” Gondolatsorral.
Mindezek után mi történt? – Túléltem, és jobban lettem. A félelem, és szenvedés elmúlt, és a világ sok tájára elrepülhettem az Igét hirdetni.
A sátáni támadás a gondolatainkban kezdődik. A gondolatvilágodat Isten Szava kell, hogy uralja. Meg kellett tanulnom és neked is hasonlóan, hogy Isten Szava segítségével hogyan győzhetjük le a sátánt a csatában. Hogyan lehet a támadásnak sikeresen ellenállni, minden próbálkozását kivédve.
Ez időtől Isten szavával éltem folyamatosan. A „kétélű” karddal a kezemben harcoltam. Rémülten menekült a sátán, és én győztesen örültem.
Isten megmutatott egyes, bekövetkező eseményeket. A Szent Szellemnek ez az egyik megnyilvánulása mibennünk. Istennek hála, Ő előkészít minket, és tanít felkészítve minket.
Azokban a sötét napokban midőn egy korszak közeledő végét éljük, hála az Úrnak, megmutatja nekünk a világ helyzetét. Megmondja hová menjünk, és mit tegyünk. Talán soha nem volt olyan nagy szüksége Isten gyermekeinek a Szent Szellembe merülésre, mint manapság.
Az élet eme folyóinak kiáramlása belőlünk megszünteti a félelmet. Dáviddal együtt elmondhatjuk, ahogyan ő tette a csodákat megélt nép előtt: „Ő a mi Istenünk!

Aki a virágot szereti,....


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet


Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet?

Történetünk címe egy ismert közmondás.
Ugyan ki látott már rossz embert virágot öntözni, gondozni és bennük gyönyörködni?

De hogy semmit sem szabad túlzásba vinni, igazolja azt az alábbi történet:
A kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek az embernek volt családja is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli, és másra nem is futja az idejéből. De amúgy nem volt rossz ember. Volt két szép fia is, akiknek titokban fájt a szívük, hogy édesapjuk a virágokat simogatja és nem őket, a virágokkal beszélget és nem velük, a virágok növekedését lesi és nem az övékét. De hát amúgy nem volt rossz ember.
Teltek az évek. A felesége meghalt, a fiai megnősültek, és elköltöztek otthonról.
Mondhatnánk a szegény kertész egyedül maradt és szomorú lett. De nem úgy volt, szinte észre sem vette a változást. Ott voltak a virágai. Amíg ereje volt, szikrányi bírása, kapálgatta és törődött velük. Egyáltalán nem ismerte az unokáit, mivel fiai úgy érezték, fölösleges lenne meglátogatni őt, úgy sem érdekelnék a gyerekek. Ha esetleg egy új virágfajtát hoznának neki megmutatni! De egy unokát? A kertésznek is eljött az ideje és a Teremtő magához szólította. A temetésén nem siratta senki. Csak a virágok hullatták a szirmaikat, de csak azért, mert elnyíltak vagy kiszáradtak. Hisz a virágnak nincs szíve. A kertész nem hiányzott senkinek, mert ő sem szeretett senkit, nem törődött senkivel, a virágjaival nem szerzett örömet másoknak, csak saját magának.
Azt mondják, hogy addig élünk, míg valaki emlékszik, vagy gondol ránk. A kertészre bizony nem gondolt senki. De amúgy nem volt rossz ember.

Effata együttes: Azon a csendes éjszakán

2012. november 7.

Uram, Te mindent tudsz rólam!


„Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.” (Zsolt. 139,2-3)

Gyöngyszemek: HÁT, MOST MINEK ÖRÜLJEK?


o        Örülj az életnek!
o        Örülj Isten gondviselésének, amely sohasem hagyja el a benne  bízókat!
o        Örülj Isten kegyelmének, amelyből mindig kapsz, amennyi neked kell!
o        Örülj a jó embereknek!
o        Örülj a reggelnek és a világosságnak!
o        Örülj a körülötted ébredő és nyüzsgő életnek!
o        Örülj munkádnak és munkatársaidnak!
Az örvendező emberek Isten kertjének legszebb virágai.

Spurgeon: Ellenség


Isten ellenségeinek tekint, míg nem leszünk barátai. Az ellenség támadását elviseljük valahogyan, de ha egy jó barátunk fordul ellenünk, ez igen fáj. Ha pedig maga az Úr vonul fel ellenünk, ez olyan háború, amelytől rettegnünk kell.

Ima, és megvallás: Megerősítésért


Erőm megsokasodik — fiatalságom megújul

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket –– mondja az Úr. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mát. 11,28–30.)

Uram, én a Te igádat öltöm magamra, mely gyönyörűséges, és a Te terhedet hordozom, mely könnyű –– így nyugalmat találok az én lelkemnek és nem fáradok el. Drága Jézusom, Hozzád jövök és Nálad új erőre ébredek.
(Mát. 11,28–30.)

Az Úr erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Uram, én benned bízom, ha megfáradok, Te erőt adsz, ha erőtlen vagyok, erőmet megsokasítod. Erőm megújul, szárnyra kelek mint a saskeselyű, futok és nem lankadok meg, járok és nem fáradok el. (Ésa. 40,29–31.)

Uram, Te vagy az én Istenem, megerősítesz, megsegítesz, és igazságod jobbjával támogatsz engem. (Ésa. 41,10.) Olyan vagyok, mint javakorom napjaiban, Isten gondossága borul sátoromra (testemre). Mint a homok, megsokasodnak napjaim, gyökerem a víznek nyitva van, és ágamon hál meg a harmat. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. (Jób 29,4. 18–20.)

Mereven marad kézívem, erőtől feszülten kezem karja, Jákob Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael Pásztorától, Kősziklájától. (1Móz. 49,24.)

Testem fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi fiatalságának napjait. Még a vén korban is gyümölcsöző, felkent és zöldellő leszek az én Istenem dicsőségére. (Jób 33,25. Zsolt. 92,14.)

Uram, hálaadással fordulok Hozzád, mert jókedvedből erősséget állítottál fel hegyemre. Általad a táboron is átfutok, és az én Istenem által a kőfalon is átugrom. (Zsolt. 30,7. 18,29.)

Még ha nagy utamon megfáradok is, erőm megújulását érzem, és nem leszek beteg, mert így szól a Mindenható: Útjait láttam és meggyógyítom őt. (Ésa. 57,10. 18.)

Egészségben van a testem, és megújulnak csontjaim, mert félem az Urat és eltávoztam a gonosztól. (Péld. 3,7. 8.) Az Úr megújít és dicsőségessé tesz engem e földön az Ő Igéje szerint. (Ésa. 62,7.)

Az Úr irgalma nem fogy el, kegyelme és irgalmassága minden reggel meg-megújul felettem, mert nagy az Ő hűsége. (JerSir. 3,22. 23.)

Teremts bennem tiszta szívet, Uram, és az erős szellemet újítsd meg bennem. Uram, Te bő záport hintesz a Te örökségedre, s a lankadót megújítod. (Zsolt. 51,10. 68,9.)

Ahogy kibocsátod a Te Szellemedet, megújulok, újjá teszed a földnek színét. (Zsolt. 104,30.)

Uram, Te jóval töltöd be az én ékességemet, és megújul az én ifjúságom, mint a sasé. (Zsolt. 103,5.)

Az Úr irgalmassága tartott meg engem az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Tit. 3,5.) Napról napra megújulok a belső emberben a Szent Szellem megújító ereje által. Felöltöm az új embert, amelynek újulása van az Isten ábrázatához való hasonlatosságra.
(2Kor. 4,16. Kol. 3,10.)

Növekedem és erősödöm szellemben, teljesedve bölcsességgel, és az Istennek kegyelme van énrajtam. (Luk. 2,40.)

Az erő, a szeretet és a józanság szelleme az én örökségem. (2Tim. 1,7.)

Hatalmasan megerősödöm a belső emberben a Szent Szellem által. (Ef. 3,16.)
Megismerem Krisztust, és az Ő feltámadásának erejét. (Fil. 3,9. 10.)


Erős vagyok az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Ef. 6,10.) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
(Fil. 4,13.)

Minden erővel meg vagyok erősítve az Ő dicsőségének hatalma szerint. (Kol. 1,10.)

Az én Istenem Krisztusban megerősít és felken engem. (2Kor. 1,21.)

Hű az Úr, aki megerősít engem és megőriz a gonosztól. Megmenekülök az alkalmatlan és gonosz emberektől.
(2Thess. 3,3. 2.)

Hálát adok Neked Atyám, Jézus nevében, hogy megízlelhettem a jövendő világnak erőit. (Zsid. 6,5.)

Bennem az üdvösség-, bennem az erő-, bennem az én Istenemnek országa-, bennem az Ő Krisztusának hatalma munkálkodik örökkön örökké. (Jel. 12,10.)

Isten, az én Atyám mindent megcselekedhet a bennem munkálkodó erő szerint, véghetetlen bőséggel, feljebb hogysem mint kérném vagy elgondolnám. (Ef. 3,20. 21.)
Ámen.




Oswald Chambers: SZEMÉLYISÉG


"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.

A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a ! másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk."

Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből





Dicséretek. (lejátszási lista)

Virágzik, mint a rózsa E.W.Kenyon:


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Virágzik, mint a rózsa E.W.Kenyon: Az újfajta szeretet c. könyvből részlet
Isten Igéje azt mondja: "A puszta és száraz föld örvendezni fog, a
sivatag vidáman virágzik majd, mint a rózsa. Bőségesen fog virágozni és
örvendezve fog énekelni".
Nem értettem mit jelent ez a vers, egészen mostanáig. Ez egy messiási
üzenet. Tulajdonképpen a keresztényeknek szól.
Mi az, amitől a keresztény élet megújul - amitől a pusztaság
örvendezik és a sivatag virágozni kezd, mint a rózsa? A válasz: Ez az újfajta
szeretet, amit a Mester behozott a világba. Ez a kereszténység csodája.
Ez a krisztusi élet legnagyszerűbb tulajdonsága. Az érzéki ismereten
alapuló élet legnagyobb kihívása.
Jézus életének legfigyelemreméltóbb eleme nem a csodái voltak.
Valami más. Jobb kifejezés híján úgy hívjuk, hogy szeretet. De ez nem az
emberi szeretet. Ez más, attól sokkal különb.
Isten szeretet és Jézus Őt mutatta be testben. Jézusban a szeretet
testesült meg, ami meghökkentette a világot, megragadta az emberek szívét.
Jézus emberek iránti törődése és kereszthalála ezt az új dolgot mutatta
be.
Minden keresztény ébredés legfőbb jellemzője a szeretet kiáradása.
A régi, emberi szeretet önzésen alapszik. Könnyen csap át gyűlöletbe,
féltékenységbe, keserűségbe és gyilkos indulatba.
De ugyanaz a dolog, ami az emberi szeretetet keserűségre provokálja,
az isteni szeretetet még szebbé teszi. Ez a szeretet nem keresi a maga hasznát.
Minden üldözést és keserű támadást elvisel, és soha sem süllyed le a támadója
színvonalára.
Ezekben, a nehéz időkben, amiben élünk, a szeretet úgy sugárzik,
mint egy világítótorony, mely egy magasabb-rendű és jobb civilizáció felé hív
bennünket. Kiemel minket alantas, sivár életünkből oda, ahol nincs viszály,
neheztelés és marakodó önzés.
A nemzetek közötti háború nem más, mint az emberi önzés tombolása.
A nagytőke és a munkaerő harca szintén az önzés diadala, amikor az emberek
szívében a legfőbb hajtóerő az önzés.
A Jézus-fajta szeretet megszüntetné a háborúkat, lerombolná az
önzést, kapzsiságot és haragot a társadalmi osztályok között. Megoldana
minden gazdasági problémát. Ahol ez az új-fajta szeretet az úr, ott az emberek
nem sztrájkolnak.
Ahol az igazi szeretet uralkodik, ott nincsenek többé bírósági perek. A
tárgyaló termek átalakulnának összejöveteli helyekké, ahol az emberek Istent
dicsőítik és imádják.
Ahol ez a szeretet van, ott nincs válás.
Jézus egy új-fajta szeretetet hozott be a világba, ami egyenesen az
Atya szívéből származik. Ezt nem lehet utánozni. Nehéz ezt szavakkal
kifejezni. A legtalálóbban talán úgy mondhatnánk, hogy maga, Jézus
Krisztus.
Ez a szeretet virágzóvá teszi a legkietlenebb pusztát is. Elveszi az
életekből a hamisságot és frusztráltságot.
Egyszer egy barátommal a Mojava sivatagon lovagoltunk keresztül.
Azt mondtam: "Milyen kietlen és sivár ez a hely!" Ő így felelt. "Igen, de az
első eső után olyanná fog változni, mint a paradicsom. Azok a puszta dombok
pompás virágokkal lesznek elborítva."
Akkor megértettem, hogyan működik ez a szeretet-élet. Amikor
Jézussal találkozunk, a mi életünk is kivirágzik, mint az a puszta. Ez a
szeretet be tudja tölteni életünket. Nem lesz többé üres, meddő. Minden az
életöröm kertjévé változhat. Isten lehetővé tette ezt számunkra.
Csak annyi kell hozzá, hogy Jézus váljon a te uraddá, mestereddé. És
akkor a szív ezt énekli majd: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Szeretet tölti be szívem, énekszó van ajkamon."
Ez a szeretet gyönyörű virágoskertté változtatja sivár életedet, ahol az
öröm hangja szól örökké.
 

Csodálatos lehetőség


Készítette: Lydia magazin


Csodálatos lehetőség...



Képtelen életem


Mennyire fárasztó valami mást mutatni. Valamit, ami nem vagy. Valami olyasmit, ami a legkevésbé sem áll közel hozzád. Valamit, amit magad sem értesz, csak egyszerűen azt gondolod, hogy ezt kell mutatnod, hogy elfogadjanak. És mennyire álságos és álnok az a közösség, ami elvárja, hogy te valami olyasmi legyél, ami nem vagy. Milyen lehet úgy élni, hogy szíved mélyén tudod, hogy mindenki tudja, hogy te és mindenki más is NEM az, aminek mutatja magát. Mert hidd el, nem csak te sejted és vallod be magadnak azt, amit másokon látsz, mások is ugyanúgy látják. Az a szerep, amit játszol, nem te vagy. Ami nem vagyok, azt lehetetlen úgy élni mások elé, hogy elhiggyék, hogy mégis. De tudod, mi a szörnyű? A szörnyű az, hogy egy ideig elhiszed. Elhiszed, hogy itt mindenki bűntelen. Itt mindenki mindenkit szeret (vagy, hogy Kardos-Horváthot idézzem: “Mindenki majdnem – vagy majd NEM – mindenkit szeret). Egyáltalán el lehet-e játszni a szeretetet? Egy darabig talán. De talán még addig sem. Talán addig is csak az önáltatás és az önbecsapás hiteti el veled azt, ami nem a valóságos.

Imaközösségben – “tiszta szeretetből” – imádkozni ”eltévelyedett tesvéredért” úgy, hogy az az eltévelyedett testvéred is ott van abban a szobában. Volt velem ilyen. Kamasz voltam.  Ha megkellene nevezni életem legmegalázóbb és legfájdalmasabb perceit, akkor ez az eset közöttük lenne. Közben meg játszd el, hogy elhiszed, hogy EZ a szeretet. Hogy még dühös sem lehetsz, még ki sem borulhatsz, még nem is lázadhatsz a lelki terror ellen, mert akkor csak “nyilvánvalóvá teszed”, hogy tényleg “eltévelyedtél”. Bármi, amit annak érdekében tennél, hogy az igaztalan hadjáratot, amit ellened indítottak, megálítsd, mind terád hullana vissza. Tudod, az ilyen és hasonló esetek miatt volt nehéz szétválasztanom az embert a hitétől. Tudod milyen kutya nehéz dolog? Hogy ne azonosítsd a keresztény hitet azzal az emberrel, aki megalázott és visszaélt a bizalmaddal, aki pokollá tette az életed. Kihasználta, hogy fiatal vagy és labilis. Szörnyen nehéz. Ma visszatekintve úgy látom, hogy Isten angyalokat küldött, hogy velem legyenek, és az ő őszinte arcukba nézve tanuljam meg, hogy milyen a hiteles kereszténység. Angyalok, akik nem csak a “lelki életemet” de az életemet mentették meg. Isten angyalai voltak ők. Ma is így gondolok rájuk. Persze, civilben embereknek vannak lácázva. Az ő őszinte hitük segített megérteni, hogy a keresztény hit és az, ami egy adott emberben lecsapódik ebből a hitből, az NEM AZONOS. Mert minél inkább Isten tervei szerint élsz midenféle alakoskodás és játszmázás nélkül, annál inkább nyer teret az életedben az a kristálytiszta hit, ami annyira magával ragadó és ellenállhatatlan.

Billy Graham Szenlélek című könyvét 2007-ben a házsongárdi temetőben olvastam egy pünkösd előtt, miközben az életem romokban hevert, mert rájöttem, hogy játék volt és színház minden, amit előtte tettem és gondoltam. Ekkor már 10 éve keresztény voltam. Ebben a könyven Billy a Szentlélek munkáját a következőképpen írta le. Van a te kis romos parasztházad, az életed, ami omladozik, toldozott-foltozott, lehasznált és jellegtelen. A Szentlélek beköltözik ebbe a házba. Te arra gondolsz, hogy néhány dolgot megjavít, mert azokra tényleg szükség van, de egyébként minden ugyanúgy marad. Az elején még érted is, de aztán a Szentlélek elkezd olyan sebesen sürögni-forogni a kis házikóban, hogy követhetetlen. Mit tesz a Lélek? Olyat hoz ki ebből a házból, amire a legmerészebb álmaidban sem gondoltál. Teraszokkal, új épületrészekkel, virágokkal, sok fénnyel és tele kreativitással. A házikódból egy palotát alkot.

Akkor ott a házsongárdi temetőben elkezdtem eltemetni azt az üres vallásosságot, ami annyi szenvedés okozott és kértem Istent, hogy velem is tegye azt, amit azzal a házikóval ott abban a könyvben. Lassan elkezdett megváltozni az életem, és néha TÉNYLEG nem tudom, hogy Isten Lelke mit rohangál ebben a házban, és hogy mit miért tesz, és miért úgy ahogy, de mindig, amikor egy részt befejez, rácsodálkozom, hogy hogyan lehet ilyen csodálatosat és tökéleteset alkotni. Az a viskó az életem.

A mindennapi feladat

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Élt valamelyik kolostorban egy szerzetes, aki minden este fáradtan és kimerülve tért nyugovóra. Egyszer meg is kérdezte tőle egy apát, hogy mi az oka ennek:

- Mindennap annyi dolgom - válaszolta a szerzetes -, hogy Isten segítsége nélkül el se tudnám végezni. Mindennap egy megáradt folyót kell föltartóztatnom, két sólymot megszelídítenem, két nyulat visszatartanom, két karvalyt idomítani, egy sárkányt megfékezni, egy oroszlánt megkötözni, és egy beteget ápolni.

- Ejnye, mondta erre az apát, érthetetlen panaszok ezek, mert ilyen munkát senki nem végez, és nem is végezhet a mi kolostorunkban.
- És mégis, főtisztelendő atyám, a színtiszta igazságot mondottam. A megáradt folyó nem más, mint az én gondolataim, melyekre állandóan ügyelnem kell, hogy helytelen irányba ne tévedjenek. A két sólyom két szememet jelenti. Szüntelenül őrködnöm kell, hogy olyasmit ne nézzek, ami lelkem tisztaságát beszennyezné. A két nyúl jelenti lábaimat, amelyeket állandóan féken kell tartanom, hogy a bűn útjára ne vigyenek. A két karvaly a két kezem, melyeket csak a jóra akarok felhasználni, és ez nem megy olyan könnyen. A sárkány nem más, mint a nyelvem, melyet bizony nem könnyű féken tartani. Állandóan ébernek kell lennem, hogy semmi olyat ne mondjak, amivel Istent és felebarátaimat megbánthatnám. Az oroszlán jelenti a szívemet, amelyben oly sok az önszeretet és a bűnös kívánság. Ez adja a legtöbb gondot. Állandóan küzdenem kell vele, hogy méltó temploma legyek az Istennek. A beteg nem más, mint a törékeny testem, amely addig újabb és újabb kívánságokkal áll elő. Igen sok ezek közül kárára van testem egészségének. Ezért aztán ellene is állandó harcot kell vívnom.
Csodálkozva hallgatta mindezt az apát az egyszerű szerzetes ajkáról. Végül igazat adott neki és így szólt hozzá:
- Testvér, te derekasan dolgozol az Úr szőlőjében.

Egy gyönyörű üzenet a szeretetet bizonyságára:

Készítette: Ildikó Oláhné Paszternák
 Egy kisfiú a nagyszüleit látogatta meg a farmjukon. Kapott egy csúzlit, hogy azzal játsszon kint az erdőben. Gyakorolt, de soha nem találta el a célpontot. Egy kicsit elkedvetlenedett, és hazafelé indult vacsorára.

Ahogy hazafelé tartott, meglátta a nagymama házi kacsáját. Egy hirtelen ötletre, kilőtte a csúzlit, ami a kacsa fejét találta el és megöl
te. Megdöbbent és elszomorodott. Rémültében a halott kacsát a farakásba rejtette, amikor észrevette, hogy a nővére őt nézi. Sally látta a teljes történetet, de nem szólt semmit.

Másnap ebéd után a nagymama azt mondta:
- Sally, gyere mosd el az edényeket.
De Sally azt válaszolta:
- Nagymama, Johnny, azt mondta, hogy ő szeretne segíteni a konyhában.
Majd oda súgta neki:
- Emlékszel a kacsára? - Így Johnny mosogatott.

Később a nap folyamán, nagypapa megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kedvük horgászni.
Nagymama azt mondta:
- Sajnálom, de szükségem van Sally-re,hogy segítsen elkészíteni a vacsorát.
Sally mosolygott és azt mondta:
- Rendben én mehetek, mert Johnny mondta nekem, hogy ő szeretne segíteni.
Majd megint azt suttogta:
- Emlékszel a kacsára? - Így Sally elment horgászni és Johnny maradt segíteni.
Néhány napon keresztül Johnny a saját munkáján kívül Sally-ét is elvégezte, míg végül nem bírta tovább. Odament a nagymamához és bevallotta, hogy megölte a kacsát.

Nagymama letérdelt és megölelte és azt mondta:
- Kedvesem, tudom. Tudod, az ablakban álltam és láttam mi történt. De mert szeretlek, így megbocsájtottam neked. Csak kíváncsi voltam meddig engeded, hogy Sally rabszolgát csináljon belőled.

Üzenet a mai napra és az össze többire: bármilyen is a múltad, bármit is csináltál, a gonosz mindig is felhánytorgatja (hazugság, adósság, félelem, gyűlölet, harag, megbocsájthatatlanság, keserűség, stb.) Bármi is az, tudnod kell, hogy Isten az ablakban állt és mindent látott, látta az egész életedet. Azt akarja, hogy tudd, hogy Ő szeret téged és megbocsájt. Csak arra kíváncsi, hogy meddig engeded a gonoszt, hogy rabszolgát csináljon belőled. A nagyszerű dolog Istennel kapcsolatban, hogy amikor megbocsájtást kérsz, Ő nem csak megbocsájt, de el is felejti azt.

Amikor megérint...