Az Úr védelme

"Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor." Zsoltárok könyve 121:7-8

"Vékony az emberi élet fonala. A pókháló vastag kötél hozzá képest." (Charles Huddon Spurgeon)

Sokan nem ébrednek fel reggel. Mert nem az ébresztőóra kelt fel, hanem Isten megújítja a kegyelmét felettünk. Ha felébredtünk, az azt jelenti, hogy Isten még a mai napra megvédte a vékony életfonalunkat. Kegyelmet kaptunk.

Fontos, hogy Valaki vigyázzon ránk föntről? Enélkül nem lehet élni. Megszámlálhatatlan veszély vesz bennünket körbe: gonosztevők, mikroszkopikus méretű kórokozók, vadállatok (pl. harapós kutyák), fegyverek, az időjárás okozta veszélyek, magasság, mélység, közlekedés, fertőző betegségek, stb. Nem tudunk minden nap minden téren vigyázni. Ha Valaki fentről nem segít, nem maradunk sokáig életben.

Isten azt üzeni, hogy Ő megőrzi az életünket. Nem azt kéri, hogy ne mozduljunk ki otthonról, hogy meg tudjon védeni. Isten a jártodban-keltedben, most és mindenkor megőriz. Azaz sem a tér, sem az idő nem akadálya az Ő védelmének.

Elesel, de mintha Valaki tompította volna az esés gyorsaságát. Elszáguld melletted egy autó, ami egy centivel közelebb már bajt okozott volna. Meggyógyulsz abból a betegségből, amiben sokan meghaltak. Épségben szállsz ki minden nap az autóból, mert nem történt baleset veled. Nem hozzád törtek be. Az ablak betört, de a labda a fejed mellett haladt el. A lábad eltört, de nem a fejedet zúzta szét a kő, amikor elestél. A kutya megkergetett, de nem harapott meg.

Csoda, hogy élünk. Azt a sok veszélyt látva, másra nem gondolhatunk, csak csodára. Ha pedig elkerülhetetlenül ér a baj, add Urunk, hogy kegyelmesen érjen!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/az-ur-vedelme.html

Az éjszaka vége

Egy mester azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.

Az egyik azt mondta:

- Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló.

- Nem - mondta a guru.

- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.

- Ez sem jó - mondta a guru.

- Hát akkor mi a helyes válasz? - kérdezték a tanítványai.

- Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van...

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Auguszta Petrovics
A harc még nem ért véget. Szükséges lesz, hogy szilárdan állj, és ne légy hajlandó kimozdulni a békesség és hit helyéről. Én valóban egy jó munkát végzek, és átviszlek a körülményeiden a megoldásig, de még további tennivalók vannak. Azt remélted, hogy mostanára megoldódnak a problémáid. Azonban hosszútűrésre és állhatatosságra lesz szükség még akkor is, hogyha látod az úgynevezett fényt az alagút végén. Legyél erős és határozott, hogy átküzdd magad a legkétségbeejtőbb helyzeteken is, mondja az Úr. Bízz Bennem.

Jakab 5:11 Íme, boldognak mondjuk az állhatatosokat. Jób állhatatosságát hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, mivel igen irgalmas és könyörületes az Úr.

Kenneth E. Hagin: Hajtsd a füledet - 2. rész Példabeszéd 4:20-22 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség.(az eredeti szövegben: az én Igém gyógyszer az egész testnek. Ha a gyógyszer nem segít a bajodon - természetes dolgokról beszélek most -, vagy a gyógyszer rossz, vagy rosszul szeded. Isten Igéje azonban jó gyógyszer. Tehát ha nem működik, az ok csak az lehet, hogy nem megfelelően veszed be. Le kell ellenőrizni ez esetben magunkat, hogy mi a mi problémánk? Mindig csak Isten küldő oldalát vizsgáljuk, de a vevő oldalát, amely nálunk, hívőknél van, már kevésbé. Semmi rossz nincs Isten küldő oldalán, az Ő Igéje mindig működik! A veszély az lehet, hogy rosszul „szedik”, s ezért elkezdik magukat vádolni az emberek, pedig emberek vagyunk, nincs olyan, aki még nem tévedett volna életében. Ha kijelented, hogy nem tévedtél, nos, ez már bizonyítja, hogy igen, ráadásul hazudtál is. Isten oldalán biztosan nincs hiba! A hiba a vevő oldalán van. De arra sincs szükség, hogy vádold magad. Maradj Isten oldalán. Ha nincs kijelentésed, ismereted Istenről, és ezért tévesztetted el, ne kedvetlenedj el, törekedj továbbra is az Úr megismerésére, és ne vádold magad. Azaz tedd, amit az Ő Igéje mond: hajtsd a füledet a beszédére, ne engedd, hogy eltávozzon a szemedtől. Mert egy orvosság sem hat hirtelen, egy éjszaka alatt. Az én Igém gyógyszer az egész testnek. De olyan sem létezik, hogy egy tablettától meggyógyulsz. Folyamatosan venned kell, hogy hatása legyen. Az Ige is hasonlóképpen működik, hiszen ahogy olvastuk is, folyamatosan oda kell fordítanunk a fülünket. Hogyan lehetünk biztosak abban, mi is a miénk, Isten Igéje alapján? Milyen jogaink vannak gyógyulás, egészség szempontjából? Egy folyamatos, körültekintő, szorgalmas, tiszteletteljes, imádkozó, tanulmányozó Ige olvasásra van szükség. Vajon mi hiányzik az Ige tanulmányozásunkból? A figyelmünknek osztatlannak kell lennie. Lehet hogy elkezdjük így, de aztán ez nem tart sokáig. A fő gondolatunk: hajtsd a füleidet … A Biblia tartalmazza Isten szavait. Amit te mondasz, azok is szavak, ugye? Mit is mond az Ige? Amikor 51 éve ágyhoz kötött lettem, nem tanulmányoztam a Bibliát semmi más területen, csak ima, hit és gyógyulás tekintetében. Mindhárom egyébként nagyon közeli rokonságban van. Akkor nem a vízkeresztség volt a legnagyobb problémám, sőt, az Antikrisztus témáját, vagy a nagy nyomorúság idejét sem tanulmányoztam, semmilyen szükségem nem volt akkor ezekre. Persze ha sok időm lett volna, tehettem volna, de ne felejtsd el, hogy ágyhoz kötött voltam, s az orvosok, aki a tudásuk legjavát adták, azt jósolták, hogy nemsokára meg fogok halni. A bensőmben valami azt mondta: képes vagy meggyógyulni, és a kulcs az Igében van. Én tehát inkább a hitet, az imát és a gyógyulást tanulmányoztam. Ezért keves a hite sok testvérünknek - ne érts félre, fontos ezen témák tanulmányozása is - de ha rám hallgatsz, ezt a hármat tanulmányozd elsősorban, mert ez tartja a hitedet élőnek. Ráadásul ez egészség a testednek. Az egész testednek. Akkoriban nem érdekelt a nagy nyomorúság kérdése - akkoriban nekem elég nagy nyomorúságom volt! Akkoriban Isten Igéjét csak nagyon korlátozottan tudtam olvasni. Tehát elsősorban a hitet tanulmányoztam, majd a gyógyulást, és az imádságot. És hála Istennek, az Ő Igéje világosságot ad. Figyelmezz a szavaimra, hajtsd füledet az Igéimre… Az Igében szereplő fül egy része valóban látszik a fejeden. De te valójában egy szellem vagy, van ey belső és külső em bered, a fejeden a külső ember fülét láthatjuk, de a belső emberednek is van füle, és valójában azzal hallasz Istentől. Természetesen a külső füleden kell keresztül mennie. Sokszor persze a hallgató egyik fülén be, a másikon ki - ez azonban semmi jót nem jelent számodra, mert azt jelenti, hogy nem hajtottad füledet az Ő szavaira. De ha folyamatosan elmélkedsz az Igén, és táplálod a szellemedet, akkor végre leérkezik a szívedbe, és ha a belső embered valóban meghallja, mit is mond Isten, akkor bekövetkezik az 1 Korinthus 4:16 szerint: a külső emberünk ugyan megromol, de a belső napról napra megújul. Apcs. 3:1-6 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a temlomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Ez az ember valóban nem tudott járni, naponta vitték őt, mint egy zsákot, az Ékes kapuhoz. Feladata a koldulás volt. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Péter, mivel ez az ember soha nem járt, elkapta a kezét, és felhúzta - és azonnal, AZONNAL a bokája és a lába erőre kapott: És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. Apcs 3:7 Apcs 3:9-12 És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: És megismerék őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, ami történt vala ő vele. Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornácba, mely Salamonénak neveztetik. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon? Mi is történt itt? Mit is tettek? Nézzük az Apcs 3:16-ban: És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. Tehát az Ő neve, a nevében való hit által lett ez az ember erőssé. Tehát a hit, mely Általa van, adta neki a teljes egészséget. Tudod, a Biblia igaz, a Szent Szellem ihlette. Amit az emberek mondtak, az nem feltétlenül igaz. Amit a Biblia mellé magyarázatként írtak az emberek, azokra nem biztos, hogy mindig érdemes odafigyelni. Sokszor elhibázzuk. Jobb, ha az Igére figyelünk csak, mert előfordulhat, hogy rosszul képzeljük el, amit a Szentírás mond. Az én Bibliámban, a margóra az van írva: Péter és János meggyógyította a sántát. (Az angol Bibliában oldalt vannak feltüntetve a kapcsolódó Igék és a megjegyzések. - szerk.megjegyzése) Látod, a világon már elterjedt, hogy az apostolok képesek gyógyítani, de ahogy az utolsó apostol meghalt, ez az erő eltűnt. Ám ha elolvasod újra a szöveget, rájössz, hogy Péter és Pál egyáltalán nem gyógyította meg ezt az embert. Valamennyire persze közreműködtek a gyógyításban, de nem gyógyították meg. Ha nem hajtod oda a füledet, és csak egyszerűen elfogadod a tradíciót, az egyházak tanítását, akkor nem az Úr szavaira hajtod a füledet, hanem emberi véleményre. „Jó, jó, de Péter és Pál akkor is apostolok voltak, és nekik nyilvánvalóan megvolt az erejük, hogy betegeket gyógyítsanak, de tudod, az utolsó apostol eltűnésével ez az erő is eltűnt.” - szokták mondani. Ebben a szövegben azonban sehol sem olvastam, hogy Péter és Pál azért, mert apostolok voltak, gyógyították meg ezt a sántát. Ehelyett viszont azt olvastam, hogy az Ő neve, mégpedig a hit által, mely az Ő nevében van… „Jó, jó, de a gyógyítás eltűnt a földről.” - teszik még hozzá. Akkor azt akarod mondani, hogy Jézus neve is eltűnt a földről? S a Jézus nevébe vetett hit is eltűnt a földről? Ha nem tűnt el, akkor ugyanazt képes elvégezni, mint akkor. De ma olyan kicsi hitük van a keresztényeknek Jézus nevében! Nagyon sok kereszténynek Jézus neve semmit nem jelent. De tudjátok, hogy nagyon sokuknak viszont milyen hite van az ördögben? Csak figyeld meg, szinte többet beszélnek az ördög tetteiről, mint Istenéiről. Ahogy hallgatod őket, rájössz, hogy az ördög egy nagyon nagyon erős valaki lehet. „Ha egyszer elkap téged, nem menekülsz.” Isten? Nagyon picike az ő szemükben. Nagy hitük van az ördögben: ”Jó ha óvatos vagy, a te időd is eljön. Vigyázz, mert hallja, amit mondasz!” Sokkal többet beszélnek a keresztények az ördögről és amit cselekszik, mint az Atyáról és Jézusról, és hogy Ők mit cselekszenek. Annyit beszélnek arról, hogy mit cselekszik a világban az ördög, hogy a végén az emberek azt hiszik, hogy ezt Isten tette. A biztosítási kötvényeken (az Egyesült Államokban) például ezt lehet olvasni: „kivéve ha Isten cselekedetei (földrengés…stb.) okozzák a kárt.” Pedig Jézus maga mondta, a tolvaj nem egyébért jön, mint hogy lopjon, öljön és pusztítson. Vajon a földrengés pusztított, megölt valakit? Ha a válasz igen, akkor ez bizony a tolvaj munkája. Nem a mennyből jött, mert Jézus azért jött, hogy életük legyen és bővölköjenek. Az emberek nem értik ezt, s azért nem, mert nem hajtják oda a fülüket Isten szavára. Nem értik, hogy a földet vezérlő törvények akkor léptek érvénybe, amikor Ádám és Éva bűnbe estek, amikor felségárulást követtek el. S az átok ezért jött a földre. Sátán a szerzője ezeknek a rossz dolgoknak, nem Isten. S mikor végre a sátán ki lesz iktatva a földről, a Jelenések könyve szerint nem lesz sírás - nem lesz, aki romboljon. Hívőként itt a világban élünk, de nem a világból valók vagyunk. Jogunk van hinni, és kijelenteni a szabadulást, a gyógyulást, és a védelmet. S bár keresztények, mivel nem tudják az igazságot, ezért meghalhatnak korai halállal, láthatjuk sajnos elég gyakran. Nem azért, mert rossz emberek, hanem nagyon gyakran azért, mert nem ismerik saját jogaikat, kiváltságaikat Jézus Krisztusban. Mi az, ami már az övék? Alexander Dovie, aki tizenkétszer szelte át az óceánt, élete nagy részében még a XIX. sz-ban prédikált. Akkoriban még nem voltak olyan fejlett navigációs eszközök mint ma, nem volt még rádió sem. Egyik visszaemlékezésében írta: belerohantak egy viharba, és ő visszaemlékezett arra, Jézus mit tett a nagy viharral a galileai tengeren: „csendesülj el” - mondta. És úgy lett. Dovie mesélte később: „gyakran hívott fel a parancsnoki hídra a kapitány, és én csak annyit mondtam: ‚vihar elcsöndesülsz Jézus nevében!’ S a vihar elcsöndesült.” Ám sok keresztény, akik akár többet is tudnak már, és több gyümölcsöt is teremtek, mivel ezt nem tudják, lehet, hogy elpusztulnak a viharban. Emlékszem egy hölgyre, aki egy évvel ezelőtt tavasszal tornádóba került - itt Oklahomában több tornádó van, mint az ország más részein - írt nekünk és adományt küldött. Amikor Dallasban járunk, akkor éppen rálátunk a házára. Az ő háza egy ilyen vihar után állva maradt, míg körülötte a többi összedőlt. „Hagin testvér, örülök, hogy megvettem a könyvedet Jézus Krisztus nevéről, és a ‚Hívő hatalma’ c. könyvet - írta -. Mi egyszerűen csak gyakoroltuk a hitünket Jézus nevében.” Tanú vagyok rá, hogy ez valóban így van. Isten nincs a viharok borzalmaiban, az ördög van benne. Az emberek gyakran Istent teszik felelőssé, és nem azt, aki a rombolás hátterében áll. Ez a szegény ember is, aki ott ült az Ékes kapunál, nem tehetett arról, hogy béna, és nem is Isten tehetett róla. S miután Péterhez mentek az emberek, ő azt kérdezte: „miért csodálkoztok, és néztek olyan várakozóan ránk, mintha a mi erőnk vagy szent életünk cselekedte volna ezt?” Más szóval Péter azt mondta: úgy néztek ránk, mintha mi valakik lennénk. Pedig nem miattam, vagy János miatt, hanem Jézus neve miatt történt ez. Az Ő neve! Jézus neve! Halleluja! Az Ő nevébe vetett hit cselekedte ezt. Az Ő nevében való hit tette őt teljesen egészségessé. Sokan Jézus nevét úgy használják, mint valami jószerencsére feljogosító dolgot. Jézus nevében erő van. Hatalom és tekintély van az Ő nevében. Dicsőség van az Ő nevében. A hit lehet kevés, vagy sok. Jézus ezért mondta: „ó kicsiny hitűek.” Sőt, a Biblia szerint Ábrahám nem volt gyenge a hitében, hanem erős. Jézus maga is jónéhányszor mondta az emberek hitével kapcsolatban: nem találtam ilyen nagy hitet egész Izraelben. S én most újjászületett hívőkről mondom, hogy a Jézus nevébe vetett hitük nagyon gyenge, kicsi. Erősebb is lehetne. Hogyan tudjuk növelni a hitünket? Mert hiszen képes növekedni. Akkor a Jézus nevébe vetett hit is képes nőni. 2 Thess 1:3: „a ti hitetek felettébb megnövekedett” - írta Pá apostol. Hogy is nő a hit? Úgy, hogy táplálod a szellemi emberedet Isten Igéjével, és gyakorlod. Hogyan nőhet a hited Jézus nevében? Úgy , hogy táplálod a szellemedet Isten azon Igéivel, amiket a Biblia mond Jézus nevéről. Sok tanításra van szükségünk erről. A hit nem növkedik, ha valamikor hallottad. A hit akkor nő, ha hallod, hallod - jelen időben. Szükségünk van folyamatosan táplálni a szellemünket addig, míg a hit nem kezd el növekedni, majd gyakorolni is kell a hitünket ebben a Névben. Hit által, az Ő nevébe vetett hit által lett ez az ember egészséges. Vajon az Ő nevébe vetett hit képes-e ilyet megcselekedni ma? Hit az Ő Nevében. Hit Jézus nevében. Elmélkedjünk csak ezen egy kicsit: „hajtsd a füleidet az én mondásomra.” Máshol olvassuk: „az Ő nevébe vetett hit által…” Álljunk meg itt egy kicsit. Tudjuk, imádság által emberek meggyógyulhatnak. „Amit csak az én nevemben kértek, megadja mennyei Atyátok.” - mondja Jézus. Másrészről viszont itt Péter nem imádkozott, hanem Jézus nevében kijeletettte a gyógyulást. A János evangélium 16:23-24: „És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” Dicsőség az Úrnak, Jézus meghalt a bűneinkért, feltámadt a megigazulásunkért, fent ül az Atya jobbján, és Ő a mi közbenjárónk, ezért közbenjár értünk. A fenti Ige alapján az ember és Isten között egy új korszakot jelentett be Jézus. „ És akármit kértek az Atyától az én nevemben…” „egész mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben…” Tudom, hogy hiába imádkozunk Jézus nevében, az emberek hitetlenek maradnak. Honnan tudom ezt? Hogy miután Jézus nevében imádkoztam betegekért, majd odamentem egy testvérhez, és érte is hasonlóképpen imádkoztam, megkérdeztem tőle: meggyógyultál, hiszed-e ezt? Ő csak ingatta a fejét: „nem tudom, de remélem, meg fogok gyógyulni.” Ha neked élő hited van Jézus nevében, akkor tudod, ha imádkozol, Ő biztosan meghallgat. Tudod, hogy Ő hall téged! S a hit törvénye ugyanaz, legyen az pénzügyi, gyógyulási, vagy üdvösségi kérés. Feleségemmel elköltöztünk az utolsó gyülekezetből 1949-ben, amit pásztoroltam, és utazó szolgálatot kezdtem. Februártól jó néhány hónap eltelt már, és nem kértem az Úrtól tanácsot. Túl nagy árat fizetsz azért, ha nem Isten mondja, hogy szolgálj. Ez esetben a családok 85%-a tönkremegy, a gyerekek kezelhetetlenné válnak. Azt a döntést én hoztam, nem az Úr mondta nekem. Nem mindig jó a saját döntéseidet követni. Szeretem a gyerekeimet, a feleségemet, de nem tudom őket Isten elé, az Ő elhívása elé állítani. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondoskodom róluk, van felelősségem feléjük. Tehát: saját magam döntöttem. De ez túl sok volt nekem. Vissza kellett mennem pásztornak. Elmentem egy konferenciára, bár akkor már sorban jöttek a meghívásaim. Tudtam viszont, hogy ezen a konferencián ott lesz egy bizonyos pásztor, s őt akartam megkeresni. Mivel a következő összejövetelem túl közel volt ehhez a konferenciához, elhalasztottam a sajátomat, és erre elmentem. Ott kiderült, hogy nincs pásztoruk, és engem kértek fel helyettesítésre. A gyülekezet nagyon jól állt anyagilag, tehát ez nagyon jó lett volna nekünk, háromszor annyit kerestem volna mint előtte. Szeretnél te is háromszor annyit keresni, mint most? A gyülekezet tagja volt egy nagyon gazdag hölgy, aki olyan pásztori lakást építtetett, hogy a szálloda elbújhatott mellette. A közüzemi díjakat is fizette. Bebútorozva várt, csak a saját holmit kellett vinni. A nagybátyám egy bank igazgatójaként 100 dollárt keresett, nekem 360 dollárt ajánlottak fel fizetésnek. Kérdeztem egy barátomat, aki hasonló helyzetben volt: az Úr akarata ez? Mire ő: „nem tudom, de két -három évig kipróbálom, amíg megtudom mi az akarata…” Elmentünk tehát meglátogatni azt a gyülekezetet. Tudtam, ha elvállalom a pásztori állást, az addigi lekötött alkalmaink kútba esnek, s abban az időben nehéz volt újra szervezni az ilyesmit. A test ilyenkor mindent elkövet, hogy rá hallgass. Addig egyik napról a másikra éltünk, bár az Úr így is gondunkat viselte. Végül mégis elvállatuk. Három hónap után azonban Dallasba akartunk költözni, mert nem éreztük sem én, sem a feleségem, hogy itt lenne a helyünk. A költözés mindennel együtt 100 dollárba került volna, és 2 dollár 20 centünk volt összesen. Oreta megkérdezte, ezt a 100 dollárt hogyan fogom előteremteni. Bevallottam, hogy fogalmam sincs, de a János 16-ban ott van: „amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” - én egyszer kértem, és nem fogom még egyszer. Ezekben a napokban nem kértetek semmit, de akármit is kértek - s ebben benne van a 100 dollár is - az Atyától, ő meg fogja adni. Jézus idejében addig a pillanatig a tanítványok nem kértek semmit az Atyától, s akkor Jézus azt mondta: „kérjetek az én nevemben, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Félig legyen örömötök? Nem, teljes örömötök legyen. Azt mondtam a feleségemnek: itt rontják el sokan, hogy nincs hitük Jézus nevében, s ezért elkezdenek újra imádkozni. Ha van hited ebben a névben, vajon mi történik? Amit kértél. Persze nem minden esetben elég egyszer imádkozni, például amikor választ kerestek életetek nagy kérdéseire, vagy odaszánjátok magatokat, vagy vezetésre van szükségetek. De amire Isten ígérete a rendelkezésedre áll, azért már nem kell, hiszen az Úr azt mondta: betölti minden szükségedet. Ismerjük Isten akaratát, s mivel egyszer már kértem, nem fogok még egyszer. S ez el van intézve. Amikor ezt mondtam, nem volt szinte semmi pénzem, sem leszervezett meghívásaim, tehát jövedelemre semmi kilátásom. A feleségem újra megkérdezte: - Mit fogsz csinálni - ezt nem azért kérdezte, mert nem hitt, hanem hogy hit megvallást tegyek - ha eljön a nap, és nem lesz pénz a zsebedben? Amikor megérkezik a költöztető, és felpakolják a bútort, és nem lesz meg a 100 dollárod? - Azt, hogy kezdjék el a pakolást - válaszoltam. - S mit mondasz, mikor felpakoltak, és még mindig nincs meg a pénz? - Hogy induljunk az új helyre. - S mit, amikor megérkezünk? - Hogy pakoljon ki - mert én hiszek Jézus nevében. S én már kértem egyszer az Atyát, hogy ezt megadja. Ha hiszitek ha nem, nem imádkoztam, sőt nem is böjtöltem ezért a 100 dollárért. Jó néhány fantasztikus lehetőséget elmulasztottam, hogy aggódjak. Éjszaka jól aludtam. Már csak 9 nap, 8 nap, 7 nap…volt hátra. A feleségem minden áldott este megkérdezte: mit fogsz csinálni? Még most is költözni akarunk? Én aggódva forgolódhattam volna az ágyamban, ehelyett nevettem. Hittem, hogy az a név hatalmas, erős. De nem mágikus névben hittem - nem úgy működik, mint egy varázslat. Hit a Névben. Jézus nevében. Elmentünk még a költözés előtt meglátogatni néhány ismerőst. Egyszercsak a kocsim elkezdett akadozni, s elvittem egy testvérhez, aki előtte felajánlotta a segítségét. Megnézte, nem volt semmi baja az autónak, tehát tovább hajtottunk. Majd egy ismerőshöz mentünk elbúcsúzni, aki építési vállalkozó volt. Természetesen nem a szükségeinkről beszéltünk, az nem hit, hanem pszichológia, amikor befolyásolod az embereket ezzel. Ő kivett egy csekket a zsebéből, s kérdezte, fogsz utazni erre és erre a konferenciára a napokban? Nem, nem megyek - közöltem vele. Akkor költözünk, és sok munkánk van, a gyerekeket iskolába iratjuk, stb. Pedig ezt a csekket azért akartam adni, hogy arra a konferenciára gond nélkül tudjak menni. „Ezért akartam adni neked 100 dollárt” - mondta. „Nem, köszönöm, nem fogok menni, nyugodtan tartsd meg a pénzedet.” - válaszoltam. „Lehet hogy elvétettem Isten akaratát?” - mélázott. Nem mondtam neki, mennyire szükségem lenne éppen arra a 100 dollárra. „Tudnád mégis valamire használni ezt a pénzt?” - kérdezte. „Talán.” - mondtam. „Mert én bizony az Úrtól hallottam, hogy adjam neked. Úgyhogy ha nem is mégy, vedd el.” Én egy szóval nem említettem - néhány évvel később mondtam el neki -, hogy milyen nagy szükségben vagyunk. Tehát költöztünk. És mindenre jutott pénz. Persze utána jöttek a havi részletek. Továbbra sem volt jövedelmem, nem volt összejövetel leszervezve. Mit csináltunk? Napról napra éltünk. Az emberek azt hiszik, ha valaki hitben él, az a Könnyű utcában lakik, Cadillac-kel közlekedik, és repülővel jár dolgozni. Többször kell a porba esned, hogy a hited olyan legyen, mint a hétszer megpróbált arany. Bizony neked is dicsérned kell az Urat a jóságáért, miközben csak fillérek vannak a zsebedben. Meg kell tanulnod dicsérni Őt, miközben a legnehezebb próbában vagy. És kiáltanod, hogy boldog vagy! Néhány ember a táncolást csak a gyülekezetre redukálja, az otthonukban nem teszik, mintha ott lenne az ördög. De akkor a legjobb ugrálni és táncolni, amikor a legnehezebb helyzetben vagy. Legtöbbször saját magamban, Isten színe előtt ugráltam és táncoltam. A nehéz helyzet kellős közepén. Amikor minden azt sugallja: nincs már semmi esély, vége! Akkor kell a táncod felénél tartani. Ilyankor azt kiáltottam: köszönöm Uram a próbát, a kísértést. Köszönöm Uram, hogy van még egy lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy a Biblia igaz, bebizonyosodik a hitem Jézus nevében. Mindenki nagyon hitben tud járni, mikor a gyerekek egészségesek, a munkája jó, sok pénzt keres, amikor minden rendben van. De amikor semmi nincs rendben, fájdalom van a testedben, és senkinek sem lenne kedve nevetni, és örömkiáltásokat hallatni - akkor van a te időd. Hitre van szükség, hogy örömödben táncolj, mikor nincsenek kifizetve a számláid. Elmentünk egyszer gyülekezetbe, és a pásztor mondta, négy gyülekezet is itt tartja majd az istentiszteletét. Hétfő esténként mindegyiknek tartunk egy közös alkalmat. Gyere, látogassuk meg. Felváltva prédikáltak, és aki prédikált, annak a gyülekezete kapta meg az adományt. Egyikőjük, aki épp akkor volt soron, felkért, hogy én prédikáljak. Gyűjtés után a tányéron levő pénzt odaadta. Akkoriban főleg aprópénz volt az adakozás. Hazafelé nagyon húzta az aprópénz a zsebemet, tehát otthon gyorsan kitettem az asztalra. Következő nap három fizetési kötelezettségem volt. És lám: pont annyi pénz gyűlt össze, mint amire szükségem volt! Befizettem a csekkeket, és utána megint nem volt csak 10 centem. Ó de csodálatos idők voltak! A hit a Névben tette ezt csodálatossá. A hit Jézus nevében, és nem egy prédikátor nevében! Hit az imádságban? Lehet hited az imában, de az én hitem nem az imában van, hanem Jézus nevében, aki betölti minden szükségemet. Látszólag nem sok a különbség, de a valóságban igen nagy. „Amit csak kérsz az Atyától az én nevemben…” - Ő oda fogja adni neked. A kulcs: „az én Nevemben”! Egészen a mai napig semmit nem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és Ő meg fogja adni. Ez jövő időben van, még nincs meg neked. De ha van hited a Névben, akkor meg fogod kapni. Azt mondtam a feleségemnek: „nem vagyok hajlandó imádkozni ezért, mert egyszer már kértem.” Kérj, és megkapod! Hogy a te örömöd teljes legyen! Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy az örömünk teljes legyen. Halleluja! Ima: Köszönöm Úr Jézus. A Név, a Név, mindennap ugyanaz. A Név megnyitja a menny kincsestárát. A Név az oka a menny áldásainak, ami rám hull. A Név harcol az ellenségem ellen, annak gonosz munkája ellen, és teszi azt nevetségessé. Mivel látható, hogy ez a Név ugyanaz, az én hitem ebben a Névben van, mert ez a név tele van hatalommal, irgalommal, erővel, dicsőséggel, és ebben az órában is hatékony. Tehát én örvendek, örülök, mert az én örömöm teljes. Fordította: Orbán Tibor http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_hagin:_hajtsd_a_fuledet___2__resz_BDTQ

Kenneth E Hagin: Hajtsd a füledet - 1. rész

Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség. (Példabeszéd 4,20-22)

Így is mondhatnánk: az élet szava, az egészség szava. Mindezek Isten Igéjében vannak! Mit is mond itt? „Figyelmezz a szavaimra”, azaz „adj az Igének osztatlan figyelmet, minden mást zárj ki. Figyelmezz, hajts a füledet a szavaimra, azaz igyál a füleiden levő kapukon keresztül.” Nyisd meg a füleidet Isten szavaira, mondásaira. Ha erre megnyitod, akkor viszont be kell zárnod másra. Vagyis nézd és hallgasd, és ne engedd hogy eltávozzaak a szemeidtől. Mi ne távozzon el? A „szavaimtól”! Azaz folyamatosan nézd az Igémet. És tartsd meg a szíved közepén. Miért? Mert ez az élet. Az élet szavai, Igéje.

Mert élet ez azoknak, akik megtalálják, és az egészségnek a szava, a gyógyulás szava. Szavak, melyek az orvossághoz hasonló hatásúak. Az én Bibliám margóján az van írva: a gyógyszer szava, minden testrészed számára. Most egy mondatra összpontosítunk, és használjuk többé-kevésbé ebben a prédikációban: „hajtsd a füledet az én szavaimra.” Meg fogjuk nézni, mit is mond Jézus ezzel kapcsolatban. Nem mindent, de a legfontosabbakat.

És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! abbólz én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Máté 15:21-28) 

Azt mondja Jézus, hogy az Ő szavai a gyermekek kenyere. Hajtsd a füleidet azokra - hozzád tartoznak, tiéid. (Mondd: „a gyógyulás a gyermekek kenyere. Ezért a gyógyulás az én kenyerem.”) Vannak, akiknek többször kell kimondani, hogy leérkezzen a szívükbe. Ha csak a fejedben van, nem fog működni a számodra. Akkor jó, ha már a bensődben van ez az Ige. Jézus azt mondta, a gyógyulás a gyremekek kenyere. A gyógyulás családi jogunk is, mert Isten gyermekei vagyunk, Isten családjának a tagjai. Ezért a gyógyulás egyszerűen a miénk, a mi üdvösségi jogunk, mert része az evangéliumnak, a jó hírnek. Az Úr Jézus Krisztus mondja, hogy törvény szerint a mi jogunk a gyógyulás, mégpedig azért, mert az Újszövetség egy jogi dokumentum, Jézus vérével megpecsételve. S ez a miénk! A gyógyulás a megváltásból származó jogunk, mert ez Isten megváltói tervének a része - Ő hordozta a betegségeinket, viselte fájdalmainkat, s az Ő sebeiben meggyógyultunk.

Másrészről a gyógyulás egy szükségből fakadó jogunk: szükségünk van rá, és ezt Isten megadja nekünk (betölti minden szükségünket, mondja az Ige.) Továbbá a gyógyulás imádkozásból származó jogunk is, amit csak kérsz, amikor imádkozol - megadja neked a mennyei Atyánk. Végül a gyógyulás a mi isteni jogunk, mert isteni, mennyei Atyánk isteni gyógyulást ad nekünk, hogy felszabadítson minket bármilyen korlátokból. A királyi asztalhoz való jogunk tartalmazza az isteni gyógyulást is, azért, mert asztalt terít nekünk az ellenségeink előtt.­­

„Hagin testvér, mondhatod ezt nekem, de mi az, hogy hajtsam a fülemet…?” Ne velem vitatkozz, hanem az Igével. Mondtam valakinek, csak azok a jogok illetik meg, amiben hisz is, és nekünk jogunk van a teljes Bibliához, de nincs jogunk a saját hiedelmeinkhez. „Hajtsd a füleidet!” „Ó, én ezt már mind hallottam, minek újra hallani?” - mondhatná valaki. De Isten Igéjében nem az van, hogy valamikor hallgattad az Igét, és ezért fogsz meggyógyulni, ez egy folyamatos jelen idő: „hajtsd a füledet”. Ennek folyamatos cselekvésnek kell lennie. „Az én Igém egészség az egész testnek.” S a Bibliám margóján ott van: gyógyszer a testemnek.

A világban előfordulnak fertőzéses betegségek, s ha elmentél az orvoshoz, adott ezek ellen gyógyszereket. Ha ebben az évben lesz megint egy vírus, el kell menned újra az orvoshoz, és kérni új gyógyszert. Mert a tavaly beszedett gyógyszerek nem hatásosak - újakat kell beszedned. Tehát az Ő Igéje egészség a testnek, de nem elég, ha ezelőtt 10 évvel hallottad, a gyógyuláshoz folyamatosan szedned kell az Igét. Folyamatosan. Nem azt mondta: valamikor már egyszer hajtottad a füledet, sőt azt sem, majd egyszer fogod hajtani azt, hanem jelen időben mondja.

Csak hangsúlyozni tudom: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallásból, hallásból. Nem abból, hogy valamikor hallottad - folyamatosnak kell lenni az életedben.(Róma 10:17)

Máté 8:1-4 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

Ez az Ige a hegyi beszéd után hangzott el, amikor Jézus lejött a hegyről. Hajtsd a füledet… - mit is mond Jézus? Azt mondta, miután megérintette a leprást: AKAROM, tisztulj meg! (Hajtsd a füleidet Isten beszédére! Amit Jézus mondott, az Isten beszédeként jelentette ki, mondván: amit szóltam, azt az Atyától kaptam. Nem az én saját mondataim ezek, hanem az Atyáméi.) Olvasd el a négy evangéliumot alaposan, figyelmesen, és húzd alá azokat a mondatokat, amiket Jézus mondott - soha nem találsz olyat, amikor Jézus nem akart volna gyógyítani. AKAROM, GYÓGYULJ MEG! Vegyük észre: a leprás tudta, hogy Jézus képes gyógyítani de megkérdőjelezte Isten akaratát. Megkérdezte: HA AKARSZ, meggyógyíthatsz. Tehát hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, megkérdőjelezte viszont az akaratát. Nagyon sokan követik a hitetlen teóriát, és meghamisítják Jézus egyszerű tanítását. Jézus ugyanis világossá tette, hogy Ő akarja. Ez volt a válasz a leprás kételkedésére. Ha akarod, akkor megtisztíthatsz engem. Jézus erre egyszerűen annyit mondott: „AKAROM.” S ezzel maga Isten mondta: „akarom, gyógyulj meg.”

Ha egyvalakinek mondta, mindenkinek mondta, mert Ő nem személyválogató! Ne keverjük ezt azzal, hogy valakit szolgálatra hív el. Mindenkit elhív, és mindenkinek engedelmeskednie kell. A mai keresztények inkább követik a leprás kételkedését, mint Jézus szavait. Ő egyszerűen és világosan azt mondta: akarom, gyógyulj meg.

Máté 8:5-10 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

Látjuk? Jézus azonnal el akart menni (7.vsz: elmegyek és meggyógyítom őt). Jézus soha nem mondta: „most nincs kedvem, nem akarom.” Sohasem fogja mondani ezt azoknak, akik hisznek benne.

10. vsz. Nem találtam ilyen hitet Izraelben. Jézus nagy hitnek tartotta a százados hitét. Mi a nagy hit jellemzője? Egyszerű: hit az Ő igéjében, ez a nagy hit. A százados azt monda: „nem kell eljönnöd a házamba, én a szavaidban hiszek. Azt mondod… Az én hitem a szavaidban van, és abban, hogy neked hatalmad van. Csak mondd ki a szavakat, és a szolgám meg fog gyógyulni.” Később azt mondja Jézus: nem láttam ilyen hitet egész Izraelben, menj haza és a szolgád meg fog gyógyulni.És így is történt.

Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Máté 8:17)

Emlékezz a Példabeszéd 4-re: hajtsd a füledet az Úr beszédére. Ha meg akarod tudni, hogy Isten mit mond nekünk, akkor hallgasd jézust. Mit mond Isten Igéje? Hajtsd a füledeit az én Igémre. Hallgass Jézusra, hallgass Isten Igéjére! Azért hogy beteljesüljön, amit Ézsaiás próféta által mondott az Úr - s így a Szent Szellem által -: Ő hordozta betegségeinket, viselte fájdalmainkat. 

„Igen, igen - mondhatnád -, de…”
Én pedig azt mondom: a „de” nincs benne az Igében! A 13. vsz: Jézus azt mondja: menj az utadra, s amit csak hittél, meglesz neked. Eredj el, és legyen a hited szerint. Hiszem, hogy ugyanezt mondja Jézus nekünk ma: „Legyen a te hited szerint. Csak menj, és amiben hiszel, az legyen meg.” S az ő szolgája még abban az órában meggyógyult.

És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik. Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Máté 8:14-17)

Nayon sok minden van ezekben az Igékben. Most egyetlen igazságot emelnék ki, ami a legfontosabb: sokan hisznek abban, hogy Isten képes gyógyítani, de abban már kételkednek, hogy mindenkit meg is akar. Nézzük meg Péter anyósát. Úgy gondolom, Isten Igéje azért kapcsolta össze Péter anyósát a nagy sokasággal, hogy tudd: a gyógyulás nem csak néhány kivételezetté, pl. egy apostol anyósáé, s az Ige azt mondja: még ugyanaznap - szombaton - Péter anyósa meggyógyult, és este, azaz hat óra után nagy sokaságot vittek hozzá. Sokakat, akik ördögi megszállottak voltak, és szavával kiűzte ezeket a szellemeket, és meggyógyított mindenkit. Miért tette ezt Jézus? Figyeljük csak Isten Igéjét: azért, hogy beteljesedjen Ézsaiás beszéde, „hiszen Ő hordozta betegségeinket, hordozta fájdalmainkat”.

Péter anyósának meggyógyítása kapcsán sokaknak juthat eszébe az a gondolat: "persze, egy apostol anyósát meggyógyítja az Úr, de nem mindenkit." Ám az Ige nem azt mondja, hogy Ő hordozta Péter anyósának betegségeit, és hordozta Péter anyósának fájdalmait. Ha visszamegyünk ahhoz az Igéhez, amikor a leprást gyógyította meg az Úr, vagy a százados esetére is, mondhatnád: „ez egy különleges eset! A leprás zsidó volt, a százados pogány, Isten csak meg akarta mutatni, hogy ő képes ezt is, azt is meggyógyítani, hogy neki hatalma van a zsidók és pogányok föltt is.” Vannak akik ezt így magyarázzák.
De a fejezet egésze azt állítja, hogy mindenkire vonatkozik a gyógyulás! Nem csak a leprásé, a századosé és szolgájáé, vagy Péter anyósáé. Hiszen Ő a MI betegségeinket hordozta és a MI fájdalmainkat viselte! Ez az Ige magyarázza meg azt, hogy mindenkit meggyógyított, aki beteg volt. Hajtsd a füledet az én szavaimra. A Biblia Isten szavait tartalmazza.

Nagyon szeretem ezt a magyarázatot: Jézus = Isten akcióban. Mikor Isten cselekszik, Ő jézus. Mi is Isten akarata? Az, hogy én meggyógyuljak? Ez az a pont, mikor sokan hibáznak. A gyógyítás szolgálatban 51 éve vagyok már benne, és a tapasztalataim szerint a legnagyobb probléma, hogy nem hisznek abban, hogy Isten akarja is az ő gyógyulásukat. Hisznek abban, hogy képes, de abban már nem, hogy akarja. Még akkor sem, ha nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy meggyógyuljanak.

„Lehet, hogy Istennek nem is akarata, hogy engem meggyógyítson. Lehet hogy másokat igen, de engem? Nem jártam mostanában az Úr akaratában…” De ők nem hajtják a fülüket Isten beszédére! Ha Isten beszédére hajtod a füledet, akkor tudod, hogy Jézus azt mondta: nem azért jöttem, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem azét, aki elküldött engem. Azért, mert ma ettem egy finom sztéket, ez nem jelenti azt, hogy a következő nap nem kellene ennem, ha nem akarok éhen maradni. Nem mondom a pincérnek az étteremben: „nem kérek ebédet, mert a múlt héten már ettem.” Folyamatosan táplálkoznod kell, hogy a tested erős maradjon. De a szellemedet is folyamatosan táplálnod kell, hogy erős maradjon, hogy hitben maradj. Tápláld magad az isteni gyógyulás Igéivel, hogy felépítsd a gyógyulásodat és a a tested meggyógyulásában való hitedet. Isten azt mondja: az én Igém egészség az egész testednek.

A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele. (Apcs 10:38)<

Mit mond Isten? Hogy hajtsuk a fülünket az Igére. Jézus pedig azt mondta: „az én Atyám akaratát cselekszem, nem az enyémet.” Hogyan kente fel Isten Jézust? Nem gondolkoztál el még azon, hogy vajon nem Isten akaratát cselekedte, amikor körbejárt és mindenkit meggyógyított? Biztos vagy benne, hogy Jézus Isten akaratát cselekedte itt a földön? Hiszem, hogy azt tette. Te is hiszed?

Nos, ha Jézus Isten akaratát cselekedte, akkor kérdezem: vajon Isten megváltoztatta az akaratát? Nem, nem. Ennek az egy Igének is elégnek kell lennie, hogy meggyőzzön arról, a gyógyulás Isten akarata.

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról [így] szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. (Zsid 1:1-8) 

Jézus Isten, aki beszél hozzánk. Mit is mond? Amikor körbejárt jót tévén, és minden beteget meggyógyított… - vajon Istennek mi az akarata: hogy néhány embert meggyógyítson, vagy mindenkit? Isten Jézuson keresztül mutatta meg az emberiségnek, hogy Ő szerető mennyei Atya. S mit mond, mikor Jézus által szól hozzánk? A Mt. 7-ben láttuk: ha ti gonosz létetekre jót tudtok adni a gyermekeiteknek, mennyivel inkább a mennyei Atyátok, aki a mennyben van. (Zsid 1:1-8 )

Olvasd el, jelöld meg, húzd alá ezt az Igét, vésd a szívedbe.

Tudjuk, hogy Isten a mi atyánk, mert újjászülettünk. A gyermeke vagy, és Ő mint Atyád szeret téged, és a legjobbat akarja neked. Jó dolgot akar adni a gyermekeinek. „Én, mint mennyei Atya, szeretem a gyermekeimet.” Mennyivel jobban, mint mi emberek! Hányan vagytok itt szülők, akik meggyógyítanátok lázas gyerekeiteket, hogy jobban legyen? Mennyivel inkább Isten, és Neki van is erre hatalma. Kérdezheted: „miért nem gyógyít meg akkor mindenkit?” Azért, mert a hatalom nálad van. Isten csak azt fogja megtenni, amire te „engedélyt” adsz. Isten nem fogja megtenni azt, amit te nem akarsz. Meg tudná tenni, de nem akarja. (Különben néha befogná a szádat, hogy ne beszélj butaságokat.)

Mondhatod: Isten mindent meg tud tenni, amit csak akar. Nem, mert ez esetben Ő fizetné a te tizededet! A II. világháború alatt odajött hozzám egy texasi férfi: „ebben az egész tized-dologban nem hiszek” - mondta nekem. - „Sem Sztálin, sem Mussolini, sem Hitler, sem az ördög nem hisz, hát én ilyen társasában nem lennék!”- mondtam neki. - Úgy nézett rám, mintha arcon vágtam volna. Néhány másodperc múlva hümmögve elsétált.

Gyakran hallom: „ha Isten akarata lenne, meggyógyítana, ebben biztos vagyok! Mivel nem tette, ez nem az Ő akarata.” Isten, és Jézus az életedben tiszteli a jogosultságodat, a hatalmadat. A házadban te vagy az úr. Úgy tekintsd a testedet, mint a házadat. Neked van fölötte hatalmad. A te döntéseden múlik, hogy az ördögnek adod a hatalmat, vagy Istennek. Az otthonodban szintén te gyakorlod a hatalmat. Így hatalmad van a gyermekeid élete fölött is, amíg kicsik. De aztán megnőnek, megházasodnak, s akkor már nekik van hatalmuk a saját életük felett. Akkor már a szülőknek nincs.

Mennyi problémát okoznak az emberek maguknak, amikor az ördöggel működnek együtt. Ilyenkor minden bánat, könny már csak önsajnálat. Ha csak azt tennék az emberek, amit a Biblia mond, olyan sok szomorúságtól és szenvedéstől kímélnék meg magukat!

Hogyan is kezdődött az emberiség történelme? Mózes első könyve eredetileg a teremtés, származás könyve. Amikor a föld és az ég teremtését befejezte az Úr: Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját...

…Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. (1Móz 2:4-9;24)

Ez az Ige már meg is oldja az anyósproblémát sokszor. A férfinak és az asszonynak el kell hagynia a szüleit, és ragaszkodniuk kell egymáshoz - tudod mit jelent az, hogy „ragaszkodni”? Ne engedd el, ragadd meg, ne engedd eloldódni a köteléket. A férfinak és a nőnek egyaránt ez parancs. Ismertem olyan fiatalembert, aki Biblia iskolába akart jönni, de a szülei miatt nem tette. Nem volt elég esze ahhoz, hogy elhagyja a szüleit, miután megházasodott. A házasságuk zátonyra is futott. Mondtam neki: „ez az első lehetőség az ördögnek, ha a szülők együtt laknak a fiatal házasokkal.” Nem azt mondom, hogy egy városban sem lakhatnak, hanem hogy a hatalmuk, uralmuk alól ki kell jönni. Ha valaki nem engedelmeskedik egy dologban, nagy a valószínűsége, hogy másban sem fog. Az engedetlenséggel ajtót nyitsz az ördögnek. Sokkal jobban jársz, ha hallgatsz arra, amit a Biblia mond. Legyen a Biblia a végső tekintély az életedben!

Tehát visszatérve: hatalmad van a saját házadban, a tested fölött, a családod fölött. A gyerekek miután felnőnek és megházasodnak, és saját életet kezdenek élni, attól kezdve már az ő hatalmukban van az életük, minden tekintetben: természetes szinten, és szellemben is. Isten nem tud töbet tenni a házadban annál, amennyit adsz neki. Mert úgy teremtette az embert, hogy saját akarata legyen. Jézus mondja:Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. (Jel 3:20) Hiába vagy újjászületett keresztény, a saját akaratod megmaradt. Meg tudod nyitni a füledet arra, amit Isten mond, de be is tudod zárni.

Isten azt mondta: „ha gonosz létetekre jó ajándékokat adtok a fiaitoknak, mennyivel inkább mennyei Atyátok. Ő jó dolgokat ad nektek, a gyermekeinek, akik kérik.” Ne felejtsd el, hogy ezt hitben kérik, ahogy az Ige környezetéből kiderül. Isten akar jót tenni az életünkben, de nem teszi, amíg nem engedjük. Ehhez kérni kell. Hála Istennek, ha ezt megtesszük, Ő cselekszik.

Kezdetben szólt különféle módokon, a prófétákon keresztül, az utolsó időkben szól egyszülött Fia által.(Zsid 1:1) Jézus maga Isten, amint szól hozzánk. S mit is mond nekünk az Apcsel 10:38-ban? „Széjjeljárt és jót tett…„ Azt mondja, hogy sátán az elnyomó, az igába taszító, de Isten a szabadító. Jézus a szabadító! Isten kente fel, hogy szabadító legyen. Jézus a gyógyító! Honnan gondoljuk ezt? Ez rejtély? Nem - a Bibliában minden világosan le van írva, a rejtély le van írva, mert a Szent Szellem a tanító, s már nincs semmi titok előttünk. Sátán akar megtéveszteni, aki a kínzó, aki a betegségek, fájdalmak szerzője.

A Jelenések könyve szerint a sátán az idők végén meg lesz semmisítve, és a Biblia szerint azután már semmit sem tud ártani vagy rombolni. Ma még jöhet rombolás, fájdalom, és a sátánnak kell lennie a forrásának, hiszen amikor el lesz távolítva a földről, már nem lesz pusztulás és fájdalom.

Jézus azt mondja - hajtsátok a fületeket az ő mondására! -: A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. (Ján10:10) Lehet nekünk még több életünk, és ebben még jobban bővölködhetünk. Mondhatod: „Isten rám tette ezt a betegséget, biztosan célja van vele, rejtélyes, számomra nem jelentette ki.” Ezzel ezek az oktondi hívők ajtót nyitnak az ördögnek, és engedik, hogy megrabolja őket Isten áldásaitól, a gyógyulástól, az egészségtől, amit Isten meg akar adni nekik. Isten egy jó Isten. Ő azt akarja, hogy jól légy! „Fiam, hajtsd a füledet az én beszédeimre, ne távozzanak el a te elmédtől, tartsd meg a szíved közepén, mert ezek élet azoknak, akik megtalálják. A szavam egészség az egész testnek.”

Ez kell hogy legyen Isten akarata, különben nem adta volna az Igéjét. Az Ő akarata kell hogy legyen a gyógyulás a gyermekei életében, ha nem az lenne, akkor Isten Igéjének meg kellene mutatni, hogyan tudunk Isten akarata ellenére meggyógyulni. Ehelyett azt mondja: „hajtsd a füleidet a beszédeire.” Ha Isten ezt akarja, miért ne akarnánk mi is? Az embereknek lehet rossz képük is Róla, torzított jellemű Istent látnak sokan. De ha az Igében keresik az Ő karakterét, akkor már helyes képet kapnak. „Hajtsd a füleidet az én beszédeimre, mert élet az mindazoknak, akik ezt teszik, és egészség egész testüknek.”

Néhány éve Új-Mexikóban prédikáltam egy helyi gyülekezetben, ahol a feleségemmel voltunk. Szombat este a teljes evangélimi üzletemberek összejövetelén beszéltünk, vasárnap pedig egy hit-szemináriumot kezdtem el, ami öt napig tartott. Előtte néhányan összejöttek imádkozni, s mi is odatartottunk a feleségemmel, amikor egy hölgy megállított minket. Mondtuk, hogy sietünk az imaalkalomra, és máris késésben vagyunk, mert betegeknek szolgáltunk eddig. A hölgy így velünk lépést tartva újságolta el, hogy 47 éves, és ma van először életében egy új cipő a lábán.

Ezt különbözőképp lehetne értelmezni, akár így is: „szegény asszony, mostanra engedhetette meg magának, hogy új cipőt vegyen…” Sok gondolatod támadhat ugye? De a hölgy folytatta: „én nyomorék lábbal születtem. Egész életemben csak az egyik lábamra tudtam normális cipőt venni, de soha nem tudtam egy párat. A másik ugyanis olyan torz volt, hogy speciális cipőre volt szükségem. A nyomorék lábam rövidebb volt és el is volt deformálódva.” Majd így folytatta: „soha nem gondoltam, hogy meggyógyulhatnék, de valaki adott egy tanítássorozatot kazettán.” (Amit mi Hit-sorozatnak neveztünk el.) A hölgy hozzátette: „teljes evangéliumi gyülekezetben nőttem fel, de soha nem volt arról szó, hogy meg tudok gyógyulni. Ám meghallgattam a kazettáidat, és először az Igék semmit sem jelentettek számomra. De újra és újra és újra meghallgattam őket.” Hat hónappal később, miután naponta meghallgatta azokat, vagy másképp: hat hónappal azután, hogy fülét Isten Igéjének a hallgatására adta oda, meggyógyult! A hölgy azt mondta, soha senki nem imádkozott érte, pedig a gyülekezetben rendszeresen imádkoztak a betegekért - „senki sem helyezte a kezét rám, sőt, még magamért sem imádkoztam.”

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ne kérjetek imát, vagy ne imádkozzatok a gyógyulásotokért, hisze a Biblia tanít erre minket. De a Példabeszédekben azt mondja Isten: „hajtsátok a fületeket az én beszédeimre, tartsd meg a szíved közepén, mert életük ez azoknak, akik hallgatják és egészség.” Itt nincs egyetlen utalás sem arra, hogy imádkozni kellene. Természetesen Isten nagyon sokszor az imádra is válaszol - a te szinteden - , csak azt szeretném mondani, hogy ebben az Igében egy szó nem szerepel az imáról.

Ennek a hölgynek az életében valósággá vált ez az Ige. A fülét Isten szavának hallására adta, szemét nem távoztatta el tőle, szíve közepébe rejtette, és így élet lett a számára és egész testének egészség. Tehát hat hónap kitartó hallgatása a tanításoknak - semmi mást nem tett, mint négy órát hallgatta ezeket - s mi történt? Nőtt benne Isten Igéje. Érted már? Láttunk már csodákat, s azt várjuk, hogy hasonló módon történjen a mi életünkben is. S meg is fognak, mert ez is Isten Igéje.

De ez az Ige mindig működik!

Nem tudom neked garantálni, hogy egy gyógyító összejövetelen meg fogsz gyógyulni, mert a Szent Szellem adja az ajándékait, ahogy akarja. Nem tudom most sem, hogy a gyógyítás csodája ma megtörténik-e. Az 1 Korinthus 11:12 alapján: „ahogy a Szellem akarja.” Azt sem tudom garantálni, hogy különleges hit alapján fogsz megyógyulni, bár néha így történik, de nem tudom garantálni. Mert az 1 Korinthus 11:12 alapján a Szent Szellem kilenc megjelenését Ő határozza meg. De azt tudom garantálni, hogy Isten Igéje mindennap képes működni az életedben! Számíthatsz rá, mert Isten áll a Biblia minden egyes szava mögött - s Ő mondja, hogy figyelmezz az Igére.

Mi történt volna, ha ez a hölgy három hónapig hallgatja a tanítást, és utána abbahagyja? És mi történt volna, ha hat hónap után sem lett volna eredmény? Abbahagyta volna? De ő azt mondta: hat hónap után nem imádkoztam, és senki sem imádkozott értem, a lábam egyszer csak, egyik pillanatról a másikra normális lett, olyan mint a másik. 46 éves korában mindkét lába egészséges volt! Ha azt mondod: „ó, ez számomra úgysem működne!” - akkor felejtsd el.

Megnéztük a feleségemmel a lábát, és teljesen normális volt mindkettő. Elfogadtuk hát a bizonyságát. De nem tudom, te hogy vagy, én szeretek utánanézni a dolgoknak. A hölgy mondta nekem: „egyik barátod, akiről említést tettél a prédikációban, pásztorom volt korábban.” A találkozásunk után felhívta a feleségem ezt a bizonyos pásztort, és ahogy megemlítette a hölgy nevét, az rögtön rávágta: „akinek az egyik lába nyomorék, arról beszélsz, ugye?” A feleségem mondta: „már nem az, meggyógyult.” A vonal másik végén a pásztor erősítette: de bizony nyomorék, már így született.” Tehát a bizonyságtevés helyes volt, láttuk a teljesen egészséges lábait. Hogyan történhetett ez meg?

Félre ne értstetek, nem beszélek a Szent Szellem csodái ellen. Most nyáron Philadelfiában tartottunk egy összejövetel sorozatot, első alkalommal négy tolószékes ember ült a színpad előtt . Hirtelen a Szent Szellem kenete jött rám, a különleges hit kenete, amit a Szent Szellem abban a pillanatban megadott. Azt mondta, mutassak rá az egyikükre. Ezt tettem, s mondtam az illetőnek: „amikor még egyszer rád mutatok, ki fogsz szállni a tolószékből” - és így is történt. A másik három hölgy felé nem így szolgáltam, mert a Szent Szellem a csodák megjelenését adja, ahogy akarja. Tudtam hármójukért hittel imádkozni, akik ezt elfogadták, és meg is gyógyultak.

Ezt azért mondtam, hogy illusztráljam a különbséget. Keresztényként az jelenthet problémát, hogy mivel láttunk már ilyet, a saját életünkben is hasonló módon akarjuk a csodát. De az vagy megtörténik, vagy nem. Ám Isten Igéje mindig működik! Ezért tanítjuk folyamatosan azt, és hangsúlyozzuk, hogy az emberek hajtsák a fülüket rá. S garantálom, hogy ennek csoda-eredménye lesz. Ezért a nyomorék hölgyért nem kellett imádkozni, mert egyszerűen helyreállt a lába. Nem csoda által, nem a gyógyítás ajándéka által, nem is különleges hit által, hanem hat hónapi Ige hallgatás után. Elmondta: „lassan kezdett el a szívemben érni az üzenet, nem hirtelen, hanem fokozatosan növekedett a hit, míg végül a gyógyulás teljesen természetessé vált a számomra.” Pusztán azért gyógyult meg, mert hallgatta, amit Isten mondott. Nem ez az egyedüli módja, hogy valaki meggyógyuljon, de ez a legbiztosabb módja. Ha ezt teszed, mindig az úton maradsz.

John G. Lakes mondta, aki pünkösdi volt: „nagyon sokszor történik azonnali gyógyulás velünk, de az emberek utána elmennek, és el is felejtik. A kilenc leprásból csak egy ment vissza megköszönni. De ha fokozatosan gyógyul meg, aki hitben jár, egyre jobban és jobban lesz, ráadásul egy nagy szellemi leckét is megtanul - s ez egész életében működöképes lesz. Köszönjük Uram a Te Igédet!

(Megvallás: Isten Igéjére hajtom a fülemet, mert az Ő Igéje, szavai élet mindazoknak, akik megtalálják azt, az Ő Igéje élet a számomra, és az Ő szavai egészség egész testemnek a fejem búbjától a talpamig. Isten Igéjében járok, tehát így életben járok, és egészségben, Isten Igéjében járok, az dolgozik bennem, s ez az Ige egészséget eredményez, és gyógyulást. Mg vagyok gyógyulva, tele vagyok élettel, egészséges vagyok, azért mert Isten Igéjében járok, és az mindig működik bennem.)

Annyira izgalmas az Igét olvasni, nagyon fontos számomra ez a fajta gyógyulási mód, mert én is így gyógyultam meg. Tudtam, hogy soha nem játszhatok a velem egykorúakkal - 17 éves koromig. Láttam őket, ahogy szaladgálnak, nevetgélnek, az én gyerekkorom soha nem volt normálisnak mondható, ráadásul végül ágyhoz kötött lettem tizenhat évesen. Több hónapig, tizenhat hónapig feküdtem. Tudom mit jelent, amikor valaki önállóan soha nem tud semmit tenni, mindig rá van szorulva valakire, még étkezésben is. Mintha egy barlangba lennél zárva, borzalmas érzés, szinte lehetetlen leírni.

Emlékszem, milyen, mikor nappal azt kívánod, bárcsak éjjel lenne, éjjel pedig azt, bárcsak nappal. Emlékszem, öt orvos is lemondott rólam: „ennek a fiúnak meg kell halnia.” - jelentették ki. Odakint ragyogó nappal volt, de a szobámban sötétség és halál. Emlékszem, megkérdezték tőlem: „milyen éneket énekeljünk a temetéseden?” Hála Istennek voltam így - de csak VOLTAM! Halleluja!!! Dicsőség Istennek!

Ott voltam, amikor a fény betört az életembe, mert az Ő Igéje fényt ad. Addig azonban nem tud betörni a szívedbe, míg a füledet nem hajtod az Igére. Mert Isten Igéje ad fényt. Sokan nem is tudjátok elképzelni ezt a helyzetet. Már ismertem a Márk 11:24-et korábbról, mielőtt betegágyba kerültem volna. Emlékszem, éjszakánként azt vártam, hogy meghaljak. S mikor mindenki más is ezt várta, emlékszem, ezt az Igét ismételgettem. Nem egyszer egész éjszaka ismételgettem ezt az Igét, több ezerszer elmondtam, mielőtt meggyógyultam volna. Egész éjszakákat imádkoztam a Márk 11:24 ismételgetésével. De hála Istennek, a fény végül betört az életembe. Egész testem egészséges lett.

Mondhatod: „Könnyű neked, Isten elhívott, hogy az Igéjét prédikáld.”
Nem ezért gyógyultam meg, hanem mert az Ő Igéjére hajtottam a fülemet!

Fordította: Orbán Tibor

-

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_hajtsd_a_fuledet_CMFL

Testvérek - Tápláló szent kenyér

Máté evangélium 17. fejezet: az Úr Jézus dicsőségben jelenik meg (revideált)

Mát. 17,1 És hat nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre.

Mát. 17,2 És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának].

Mát. 17,3 És ímé megjelenék [és egyszerre láthatóvá lett] ő nékik [és megjelent előttük] Mózes és Illés, akik beszélnek [illetve beszélgettek] vala Ővele [vagyis Jézussal].

Mát. 17,4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, eszményi szép, és kitűnő)] nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [én felállítok] itt három hajlékot [három sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mát. 17,5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes [és fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [és takarta, árnyékolta] be. [És hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd vevé körül] őket. és ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [vagyis a ködből], mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam, akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; Őbenne telik kedvem]: Őt hallgassátok [és reá hallgassatok].

Mát. 17,6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének [arcra borultak] és igen megrémülnek [és nagyon és roppant megijedtek, megrettentek, és nagy félelem fogta el őket].

Mát. 17,7 Jézus pedig hozzájuk menvén [és hozzájuk lépve], illeti [ás megérintette] őket, és monda: Keljetek [és álljatok] fel és ne féljetek!

Mát. 17,8 Mikor pedig szemeiket [vagyis tekintetüket] fölemelik [és felnéztek, feltekintettek], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül^*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És hat nap múlva magához (vagyis maga mellé) vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük (az ő szemük láttára); És a ruhája fényes lőn, igen fehér (és olyan tündöklő fehérré lett), mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot (három sátrat), néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél (és nem tudta, mit mondjon), mivelhogy megrémülének (mert annyira megrettentek). És felhő támada, mely őket befogá (és beárnyékolta), és a felhőből szózat jöve (és hang hallatszott), mondván: Ez az én szerelmes (szeretett) Fiam; őt hallgassátok (és reá hallgassatok). És mikor nagyhirtelen körültekintenek, senkit sem látnak többé maguk körül (már senki mást nem láttak maguk mellett csak), egyedül Jézust” (Márk. 9,2-8)

(az időpont megjelölésében: „hat nap múlva”, nem számítja a határnapokat, míg a római módon számító Lukács nyolc napról beszél). 

Lukács bizonyságtétele szerint, amikor az Úr Jézus a tizenkét tanítványát kiküldte az evangélium hirdetésére: „És lőn e beszédek (elhangzása) után mintegy nyolcad nappal (vagyis mintegy nyolc nap múlva), hogy (Jézus) maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn (és fehéren tündöklött). És ímé két férfiú beszél vala Ővele, kik valának Mózes és Illés. Kik dicsőségben megjelenvén, (élete végéről szólottak, és) beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni (amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie) Pétert pedig és a vele lévőket (vagyis a társait) elnyomá az álom; de mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele (ott) állnak vala. És lőn, mikor azok eltávoztak Őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot (vagyis készítsünk három sátrat), egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat (vagyis őket) beárnyékozá; ők pedig megfélemlének (és nagyon megrémültek), mikor azok bementek a felhőbe (amikor a felhőbe kerültek). És szózat lőn (és hang hallatszott) a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam (akit kiválasztottam), őt hallgassátok (és reá hallgassatok). És mikor a szózat lőn (és a hang hallatszott), találtaték Jézus csak maga (már Jézust egyedül találták). Ők pedig hallgatnak, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban” (Luk. 9,28-36)

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt (és nem kitalált) meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (és megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az Ö nagyságának (mert szemtanúi voltunk isteni fenségének). Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott (és ilyen szózatot intézett): Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből (vagyis a mennyből) jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18)

Már Mózes így prófétált az Úr Jézusról, ezt mondva: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok (és őreá hallgassatok)! Mind a szerint (egészen úgy), amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a (össze)gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé (mert nem tudom tovább hallgatni) az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé (mert nem tudom tovább nézni) ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak (mert meghalok)! Az Úr pedig (így szólt hozzám és) monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és (ő pedig) megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,15-19)

És az apostol megerősíti, hogy kiről szólt a prófécia: „Mert (maga) Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai (vagyis testvéreitek) közül, mint engem (vagyis olyat, mint én); őt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd (és amit csak mond) néktek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül” (Csel. 3,22-23)

Ézsaiás pedig így beszél az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (és akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (mert Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mát. 17,9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá [és meghagyta, a lelkükre kötötte] nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok [vagyis ezt a látomást], míg fel nem támadt [és életre nem kelt] az embernek Fia a halálból [és a halottak közül].

Mát. 17,10 És [erre] megkérdezték Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók [és miért tanítják azt a törvénytanítók], hogy előbb [vagyis először] Illésnek kell eljőnie?

Mát. 17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony [valóban] eljő előbb, és mindent helyreállít;

Mát. 17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt [de nem ismerték fel], hanem azt mívelék vele, és [kényük-kedvük szerint bántak vele, és azt tették], amit [csak] akarának. Ezenképpen [és ilyen módon, és hasonlóan fog] az Emberfia is szenvedni^* majd őtőlük.

260 Szenvedni: (paszkhó): átél, megtapasztal; elvisel, eltűr.

Mát. 17,13 Ekkor [látták be, és] értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szól [és beszél] nékik^*

*Márk bizonyságtétele: „És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés (már el) is eljött, és azt cselekedték (és tették) vele, amit (csak) akartak, amint meg van írva ő felőle” (Márk. 9,11-13)

Lukács így számol be Bemerítő János sorsáról: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (és megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (vagyis minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (tömlöcbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

 „Majd elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [vagyis lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben]” (Mát. 14,10)  

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [vagyis angyalomat] a te orcád [a te színed] előtt, aki megkészíti előtted a te útadat, [hogy előtted járva előkészítse a te útadat]. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [az asszonyok magzatai] között nem támadott [és nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [mert Ő legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az egek Istenének Királyságában], nagyobb nálánál” (Mát. 11,10-11)

Zakariáshoz angyalt küldött az Úr, hogy bejelentse az örömhírt, fia születik, és a születendő gyermek feladatáról így szól: „Monda pedig az angyal néki: … nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő [vagyis mámorító, és bódító] italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít [vagyis visszafordít] az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És az Ő [vagyis az Úrnak színe] előtt fog járni az Illés szellemével [jelentése: erősségem az Úr] és erejével [(dünamisz) képességével, és erejével, hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [és visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [vagyis a megigazultak vagy megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse, és vezesse; és a megigazultak észjárására, és megfontoltságára hozza; vagyis az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [és alkalmas; és tökéletesen felkészült] népet” (Luk. 1,13-17)

És őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (és egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (vagyis hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (és téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Mát. 17,14 És mikor [visszamentek és] a sokasághoz [a tömeghez] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén [térdre borult, térdre hullott] Őelőtte [és így kérlelte őt],

Mát. 17,15 És mondván: Uram, könyörülj [segíts] az én fiamon, mert holdkóros [epilepsziás és nagyon sokat] és kegyetlenül [gonoszul] szenved [és rosszul van]; mivelhogy [sokszor megtörténik vele, hogy] gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

Mát. 17,16 És [amikor] elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták [nem voltak képesek; de ők képtelenek voltak] őt meggyógyítani^*

*Lukács így mondja el a történetet: „És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak (vagyis lejöttek), sok nép (és nagy sokaság) méne elébe. És ímé egy (ember) a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: És ímé (időnként valami) szellem megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja (és rázza) őt, annyira, hogy tajtékot túr (vagyis tajtékzik), és nehezen megy el tőle (miután meggyötörte), szaggatván őt. És kértem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Luk. 9,37-40)

Márk beszámolója a tanítványok tehetetlenségéről, így hangzik: „És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek (és vitatkoztak) vala. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodik (és megdöbbent), és hozzásietvén (és eléje futva) köszönté őt. Ő pedig megkérdezi az írástudókat: Mit versengetek ezekkel, (miről vitatkoztok velük)? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma szellem van. És ahol csak előfogja (megragadja), szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr (mert úgy leteperi őt, hogy tajtékzik), a fogát csikorgatja, és elfonnyad (és megmerevedik). Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Márk. 9,14-18)

Mát. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult [elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz] nemzetség [és nemzedék]! Vajon meddig leszek veletek [meddig kell még köztetek maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket]? Vajon meddig szenvedlek titeket [meddig kell még türelmesnek lennem veletek; meddig foglak még elviselni benneteket]? Hozzátok őt [azt a fiút] ide nékem [vagyis hozzám].

Mát. 17,18 És megdorgálá őt Jézus [rákiáltott; ráparancsolt; keményen, szigorúan rászólt], és kiméne belőle az ördög [vagyis a démon, a gonosz szellem]; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva [és attól az órától fogva egészséges lett a gyermek]²⁶³

Mát. 17,19 Ekkor [amikor Jézus egyedül volt] a tanítványok magukban Jézushoz menvén [odamentek hozzá], és mondának néki: Mi miért nem tudtuk [miért nem voltunk képesek] azt [a gonosz szellemet] kiűzni [kihaj(í)tani]

Mát. 17,20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt [a ti kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [és igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [és számotokra].

Mát. 17,21 Ez a fajzat pedig ki nem megy [mert ez a fajta pedig nem távozik el], hanemha könyörgés [vagyis imádság] és böjtölés által^*

Az Úr azért mondja ezt a tanítványainak, mert nem sokkal korábban történt, hogy: „És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [és gonosz] szellemek felett. Hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és gyengeséget]” (Mát. 10,1)

Lukács is bizonyságot tesz arról, hogy az Úr mielőtt kiküldi a tanítványait: „… ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen (vagyis minden démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. (Luk. 9,1)

És Márktól megtudjuk, hogy az Úr: „… kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan szellemek (démonok) fölött.” (Márk. 6,7)

Mert a hitetlenség szellemét csak ima és böjt által lehet kiűzni: „És Jézus … monda nékik: Legyen hitetek (és higgyetek) Istenben. (Más fordítás: legyen Isten hite bennetek). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj (és emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (mert annak meg is adatik az), amit mondott” (Márk. 11,22-23)

Mát. 17,22 Mikor pedig [újra együtt voltak, és] Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik [mert szükségszerű, hogy az Emberfiát átadják majd az embereknek];

Mát. 17,23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad [és életre kel]. És [erre] felettébb megszomorodnak^*

*Márk bizonyságtétele: „És onnét (elindulva, és) kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja (és felismerje). Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. De ők nem értik vala e mondást (ezt a beszédet), és féltek őt megkérdezni” (Márk. 9,30-32)

Lukács is bizonyságot tesz: „… monda az ő tanítványainak: Vegyétek füleitekbe (és jegyezzétek meg jól) ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. De ők nem érték e mondást (ezt a kijelentést), mivel el vala rejtve előlük, hogy ne értsék (és hogy fel ne fogják) azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől (a kijelentés értelméről)” (Luk. 9,43-45)

 Az Úr Jézus feltámadása, és a Szent Szellem kitöltetése után az apostolok központi üzenete ez, azt is kijelentve, hogy miért történt mindez: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket). A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert (akit az Isten igazolt) előttetek erők, csudatételek és jelek által. Melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből (az Isten elhatározott döntése és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára (vagyis kínoszlopra) feszítve megölétek (mert ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek): Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24)

Pál apostol kísérőivel Thessalonikába érkezett, ahol volt a zsidóknak zsinagógájúk, és: „Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék (és vitába szállt) velük az írásokból (vagyis az Írások alapján). Megmagyarázva és kimutatva (és bizonyította nekik), hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,2-3)

Mert Ő az: „aki halálra adatott [vagyis halált szenvedett; mert ki lett szolgáltatva] bűneinkért [azaz: vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]. De Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (Róm. 4,25; 1Kor. 15,20)

És minden városban ezt hirdeti az apostol, példát adva minden igehirdetőnek: „Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [és elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [vagyis céltévesztésünkért] az írások szerint. És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [és életre kelt] a harmadik napon az írások szerint” (1 Kor. 15,3-4)

Mát. 17,24 Mikor pedig eljutottak [és megérkeztek] vala Kapernaumba, a kétdrahma-szedők [akik a templomadót szedték] Péterhez mennek és mondának néki: A ti mesteretek [a ti tanítótok] nem fizeti-é a kétdrahmát [a templomadót? (a kétdrahma = fél siklus (20 krajcárnyi értékű)]

Mát. 17,25 Monda: [de] Igen. És mikor beméne a házba, megelőzi őt Jézus, mondván: Mit gondolsz [és hogy vélekedsz] Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól-e, vagy az idegenektől [vagyis másoktól]?

Mát. 17,26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok [ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni; akkor tehát a fiak adómentesek].

Mát. 17,27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk [fel ne háborítsuk; hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek], menj a tengerre [vagyis eredj a tóra], vesd be a horgot, és vond [fogd] ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert [egy ezüstpénzt] találsz [majd] benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted [a kettőnk templomadójaként]^*

*Az Úr Jézus kijelentése a templomadó (vagyis a szent sátor adója) céljáról: „Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait (a számba veendőket) fejenként számba (vagyis névjegyzékbe) veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor (vagyis adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak), hogy csapás ne legyen rajtok (hogy ne érje őket csapás (ptószisz): romlás, összeomlás, bukás) az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, aki átesik a számláláson (vagyis a számba vételen): fél siklust (argürion): ezüstpénz, drachma vagy sékel=siklus) a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak (vagyis fele legyen az Úrnak szóló felajánlás). Mindaz, aki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény (a nincstelen) ne adjon kevesebbet fél siklusnál, amikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti életetekért (vagyis amikor megadjátok az Úrnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért, életetekért). És szedd be az engesztelési pénzt (a váltságdíjat) az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorának szolgálatára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az, az Úr előtt, (a meglátogatás, az Úr jelenlétében) engesztelésül a ti életetekért (hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az Urat Izráel fiaira)” (2 Móz. 30,11-16)

És az Úr Jézuskijelentése: „Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (és sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg (és nem ismerted fel) a te meglátogatásodnak (episzkopé: vagyis a meglátogatás) idejét” (Luk. 19,43-44)

---

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség (és nemzedék), meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a szellem azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala

(Más fordítás: és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott).

És megkérdezé (az Úr Jézus) az atyját (vagyis a fiú apjától): Mennyi ideje, hogy ez esett rajta (hogy ő így van)? Az pedig monda: Gyermeksége (vagyis gyermekkora) óta. És gyakorta (és sokszor) veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse (hogy elpusztítsa) őt; de ha valamit tehetsz (szánj meg minket), légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek

(Más fordítás: Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz).

A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek (és segíts a hitetlenségemen). Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul (és összefut), megdorgálá a tisztátalan szellemet (és ráparancsolt), mondván néki: Te néma és süket szellem, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiméne

(Más fordítás: Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle);

az (a gyermek) pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt (hogy vége van). Jézus pedig megfogván (megragadta a) kezét, fölemeli (és magához térítette); és az fölkele” (Márk. 9,19-27)

 Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség (és nemzedék)! Meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek (és szenvedlek még) titeket? Hozd (és vezesd) ide a te fiadat! Amíg pedig az (a fiú feléje tartott, és) odaméne, azon közben az ördög (vagyis a démon, a tisztátalan szellem) földhöz üté (leteperte és megrázta) azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá (és ráparancsolt) a tisztátalan szellemet, és meggyógyítá a gyermeket, és (vissza)adá azt az ő atyjának (az apjának). Elálmélkodnak pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején (és nagyságán). Mikor pedig mindnyájan csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedik, monda az ő tanítványainak” (Luk. 9,41-43)

„… Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába” (Mát. 18,3)

Mózesen keresztül pedig így hangzik a prófécia: „Gonoszak voltak hozzá (elromlottak), nem fiai (már), a magok gyalázatja; romlott és elvetemült (hitvány, fonák és hamis) nemzedék (ez)” (5 Móz. 32,5)

Indulj a harcba

Ima: szabadításért

„Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitől védj meg engem!” (Zsolt. 140,2)