Az Úr a tanító

„Én az Úr (Jahve) vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik. Azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ésa 48,17)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Vigyázz azokkal az apróságokkal, amelyek figyelmet igényelnek. Azok a részletek, amelyeket ebben az időben figyelmen kívül hagysz, megakaszthatják a szellemi sodródásodat, és később nagyobb problémákat okozhatnak.

A mostani alaposságod nagy hasznodra lesz neked is és a körülötted levőknek is a jövőben.

Fordíts időt arra, hogy minden feladatot jól végezz el, mondja az Úr. Örülni fogsz majd, hogy megtetted. 

Énekek Éneke 2:15 Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Szeretnél boldogulni? Légy alázatos!

"Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket." (Jakab 4:10)

Ha meg szeretnéd szüntetni a konfliktusokat az életedben, ha szeretnél jól kijönni másokkal, akkor meg kell tanulnod bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottál. Jakab 4:8-ban ezt olvassuk: "Tisztítsátok meg a kezeteket, ...és szenteljétek meg a szíveteket". A kezünk a viselkedésünket szimbolizálja, a szívünk pedig a hozzáállásunkat.

Pál alapvetően ezt írja: Tisztítsd meg a cselekedeteidet! Bánd meg az önzőségedet. Igenis nagy ügy, mikor a társad érzései sérülnek. Vedd komolyan. Ha valaki azt mondja, megbántottad, akkor így is volt! Talán számodra nem olyan nagy ügy, de neki igen. Bocsánatot kell kérned.

Gondolj arra az emberre, aki a legtöbb konfliktust okozza az életedben. Szeretnéd elkezdeni megoldani a konfliktusod azzal az emberrel? Hajlandó vagy bocsánatot kérni a te saradért? Lehet, hogy 95%-ban az ő hibája, de a te felelősséged felelni azért az 5%-ért és Istenre hagyni a többit.

Mennyire lenne megalázó számodra azt mondani: "Tudom, hogy különbözünk egymástól és tudom, hogy nem mindig voltam figyelmes. Sokszor többet gondoltam magamra, mint a te szükségleteidre." Ez nemcsak alázatos dolog lenne, hanem Isten kegyelme nélkül lehetetlen is. Az egyetlen módja a változásnak, ha alázatos leszel és az egyetlen módja, hogy alázatossá válj, a bocsánatkérés.

Az első lépés a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Igen, megalázó, de Isten áldását adja az alázatosságra. Talán a héten írnod kellene egy levelet, vagy fel kéne hívnod valakit. Tedd meg az első lépést!

Isten nem akarja, hogy a padlón ragadj. A Jakab 4:10-ben írja: "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket". A tisztelethez az út az alázaton keresztül vezet. Régen azt gondoltam, ha azt akarom, hogy a feleségem és a gyerekeim tiszteljenek, akkor nem szabad bevallanom, ha hibáztam. Úgy véltem, ha a gyerekeim azt látják, hogy tévedtem, nem fognak tisztelni többé. Nem volt nagy meglepetés, amikor rájöttem, hogy ők már rég tudják, hogy én nem vagyok tökéletes. Rájöttem, hogy úgy érem el, hogy a családom tiszteljen, ha bevallom a tévedéseimet. Ha azt akarod, hogy tiszteljen a férjed vagy a feleséged és az Úr, akkor meg kell aláznod magad.

Hogy megállítsd a csatát, meg kell adnod magad Istennek, bölcsebbé kell lenned a Sátán ellen, közelebb kell kerülnöd Istenhez és hajlandónak kell lenned bocsánatot kérni.

Beszéljetek róla:
Gondolj a legutóbbi alkalomra, mikor elfogadtad valaki alázatos bocsánatkérését. Milyen hatással volt az egymással és az Úrral való kapcsolatotokra?

Van valaki, akitől bocsánatot kell kérned még ma? Van valaki, akinek meg kell bocsátanod még ma?

Elhiszed, hogy Isten helyre tud állítani egy kapcsolatot, amit te már rég feladtál? Mit gondolsz, mit szeretne, mit tegyél, hogy ez megtörténhessen?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.22.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/29/szeretnel_boldogulni_legy_alazatos

Adonáj Te vagy a Pásztorom

Klaus Douglass:Visszatérni a reformátori középpontba

Az olyan teológia képes rugalmas kereteket létrehozni, amelynek egyértelmű a középpontja. Ha homályos a középpont, a keretek megmerevednek.

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Minden probléma megoldása azon múlik, mennyire ismerem az Urat.

Guti Tünde: OKTÓBER 31. A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE

   Ki ne ismerné történelemből 1517. október 31. napját?  

   A reformáció ünnepén Luther Mártonra és a wittenbergi várkapura kifüggesztett hittételeire emlékezünk, amelyben közhírré tette saját álláspontját, vallást téve az egyedül hit általi üdvözülés mellett, egyben elítélve a búcsúcédulák árusítását. Ezzel magára vonta az egyházi klérus haragját, de a totális sötétségben sínylődő híveket felrázta, és széleskörű mozgalmával megreformálta az Egyházat.

   Azonban a reformáció igazság szerint mégsem ünnep, hanem egy nélkülözhetetlen velejárója a keresztyén életnek!

   Minden korban, minden földrészen és minden társadalomban szükség van újra és újra Isten Szent Szelleme általi megújulásra, teológiai definícióinktól kezdve a szívünk legmélyéig ható, egész életvitelünkre és gondolkodásunkra kiterjedő megreformálásra!

   Vissza kell térni a bibliai kezdetekhez, a bibliai normákhoz, ami csak radikális módon lehetséges!

   Jézus Krisztus menyasszonyának, az Egyháznak folyamatos ébredésben kell élnie!

Guti Tünde

Bob Gass: Mondjatok igazat

 „Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!” (Efézus 4:25- Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. )

Jude Werra, egy kutatóközpont vezetője, álláskeresők önéletrajzait vizsgálja, és dokumentálja a csalásokat. A felmérései szerint készült „Hazudozók Indexe” nemrég elérte az utóbbi öt év eddigi legmagasabb értékét. Többek között egy tekintélyes főiskola dékánja is a csalók között szerepelt, aki állította, hogy három különböző intézményben is tudományos fokozatot kapott, ám valójában az általa felsorolt intézmények egyikében sem sikerült ezt megszereznie.

Salamon azt mondta: „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája” (Példabeszédek 20:17-Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal. ).

Pál figyelmeztet azokra az emberekre, akik olyan „jól” és olyan régóta hazudnak, hogy már képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól (ld. 1Timóteus 4:2- Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. ).

Dr. Harold Sala írja: „Vannak emberek, akik annyira jók az igazság elferdítésében, hogy önmagukat is meggyőzik… A megrögzött hazudozó számára annyira életstílussá vált a hazugság, hogy nehézséget okoz neki felismerni az igazságot… és nem csupán arról van szó, hogy Isten az ilyen életvitelt megveti, de a hazudozó saját szavahihetőségét is rombolja…

Ahhoz, hogy a tisztességtelen életmódtól el tudj fordulni, fel kell ismerned, hogy komoly problémád van: nem gyógyíthatatlan, de makacsul ellenálló. El kell ismerned, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül.”

Ha nehezedre esik igazat mondani, ezt a négy lépést kell követned:

1) Bánd meg! „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja” (1János 1:9). Isten bocsánatával pedig segítsége is vele jön.

2) Legyél elszámoltatható! Keress valakit, aki nem fél attól, hogy nehéz kérdéseket tegyen fel neked! Ne feledd, hogy az igazságtól először általában nyomorúságosan érzed magad, mielőtt megszabadít.

3) Szabadulj meg ettől a magatartásformától! Nem lehet hazudni arra számítva, hogy Isten majd úgyis megbocsát. Ezzel leértékeled a kegyelmét.

„Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róma 6:1-2-// 1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

  2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban? ).

4) Maradj szigorú elszámolásban Istennel! Ha elszúrod (és időnként mind el szoktuk rontani), hozd rendbe gyorsan Istennel és azokkal az emberekkel, akiket félrevezettél!

Dicséretek. (lejátszási lista)

DÁVID ÉS GÓLIÁT, EGY IGAZ TÖRTÉNET AZOKNAK, AKIK NEHÉZ HELYZETBEN VANNAK

A mai alkalommal Dávid és Góliát történetét fogjuk jobban megnézni. A történet rengeteg mindenre megtanít bennünket, és remélhetőleg több tanulságot is le tudunk vonni belőle. 

Sámuel első könyve 17:1 És összegyűjtik a Filiszteusok seregeiket a harcra… 2 Saul és az Izraeliták pedig … csatarendbe állának a Filiszteusok elle

n. 3 És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala. 4 És kijött a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala. (Nagyjából 3 méter magas) 5 Fején rézsisak vala és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. 6 Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. 7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a pajzsot hordozza vala. 8 És megállván, kiállta Izráel csatarendjeinek, és monda nekik. Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám. 9 Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm, akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk. 10 Monda továbbá a Filiszteus. Én gyalázattal illetem a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. 11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek és igen féltek vala.

Izrael népe, egy igen nagy problémával találta szembe magát Góliát személyében. Annyira ijesztő volt Góliát a szemükben, hogy mindenki megrémült tőle, és annyira félt, hogy mielőtt kiálltak volna ellene, már VESZTESNEK HITTÉK MAGUKAT, és így nem is küzdöttek meg vele, csak egyszerűen feladták.
Mennyire sok ilyen nagy problémával találkozhatunk az életünk során, mint ebben a történetben Góliát. A mi „Góliátunk” lehet egy családi konfliktus, egy munkahelyi probléma, vagy akár egy betegség, anyagi nehézség stb.

12 És Dávid, Júda városából, Betlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban előhaladt. 13 És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba mentek, ezek valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma. 14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után. 15 Dávid elment és visszatért Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Betlehemben. 16 A Filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át.

Érdekessége ennek az eseménynek az, hogy olvassuk, negyven napon keresztül ment ez a megpróbáltatás. A 40-es szám a Bibliában, a megpróbáltatást, a küzdelmet jelenti. Mózes 40 napig volt Isten jelenlétében, mielőtt Isten neki adta a törvénytáblákat. Izrael népe 40 évig vándorolt a pusztában, mielőtt bejuthatott Kánaán földjére, Jézus 40 napig vándorolt a pusztában, miután bemerítkezett a Jordán folyóban, most pedig azt olvassuk, Góliát 40 napon keresztül, nap mint nap csatára hívta ki Izrael katonáit.

17 És monda Isai az ő fiának, Dávidnak. Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt. 19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a Filiszteusok ellen. 20 Felkelt azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet és elment, amint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott. 21 És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen. 22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, aki a hadi szerszámokat őrzi, és elfutott a harctérre és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől. 23 És míg ő beszélt velük, íme a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, aki Gáthból való volt, előjöve a Filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallotta ezt Dávid. 24 Az Izraeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutottak előle, és igen féltek vala. 25 És mondának az Izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, aki feljött? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben. 26 És szólt Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

Érdekes megfigyelni, hogy Dávidban nem Góliátnak a termete maradt meg, hanem az, hogy Góéiát meggyalázta szóval Izrael népét és Istenét.

27 A nép pedig e beszéd szerint felelt neki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli őt. 28 És meghallotta Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszélt; és nagyon megharagudott Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! 29 Dávid pedig felelt: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. 30 És elfordult tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szólt, mint korábban, és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszolt neki.

Dávid testvére nem ismerte jól őt, és nem tudta, mi volt valójában Dávid szívében. Olyannal vádolta Dávidot, és olyat állított, ami nem volt igaz. Itt megint tanulhatunk egy fontos dolgot. Ne törődjünk azzal, más mit gondol rólunk, ha a mi szívünk tiszta, nincsen mitől aggódni.
Van egy jó magyar mondás, ami nagyon igaz erre a helyzetre. „Akinek nem inge, ne vegye magára.” Engedjük el a fülünk mellett, aki kritizálja a hozzáállásunkat ilyen, és hasonló helyzetekben. Akik, nem hisznek Istenben, vagy nem igazán tudnak bízni Isten ígéreteiben, nem lesznek képesek megérteni hozzáállásunkat. Bolondnak tartanak majd bennünket.

31 És mikor meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szólt, megmondták Saulnak, ki magához hívatta őt. 32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal. 33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala. 34 És felelt Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül. 35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte. Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Istennek seregét. 37 És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!

Itt kettő dolgot is szeretnék kiemelni. Egyik, a gyermeki lelkület, amivel Dávid rendelkezett, másik
pedig a tapasztalat. Dávid még nem volt megrontva a világ által, egyszerűen csak hitte, hogy amit
Isten megígért, az úgy igaz, és egy csepp kétely sem volt benne, hogyha valamilyen okból kifolyólag ő
bajba is jut, „Hőse”Isten ne tudná őt kiszabadítani abból.
A gyermekek hisznek, a gyermekek bíznak, a gyermekek hisznek a csodákban. Nem véletlen az, hogy Jézus a következőket mondta: Lukács 18:16 De Jézus magához hívván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 17 Bizony mondom nektek: AKI NEM ÚGY FOGADJA AZ ISTEN ORSZÁGÁT, MINT GYERMEK, SEMMIKÉPPEN NEM MEGY BE ABBA.
A másik fontos motívum itt, hogy Dávid már tapasztalatból beszélt. Került Ő már korábban is bajba, és akkor is Istenhez fordult, Isten pedig válaszolt is neki, megszabadította őt a nehéz helyzetből. Azaz, Dávid úgy gondolkozott, ha akkor Isten segített, most is fog. Miért is lenne ez másképp.
Nagyon fontos nekünk is, hogy rendszeresen forduljunk Istenhez, vegyünk győzelmeket, mert ezek a győzelmek segíteni fognak bennünket abban, hogy később nagyobb győzelmeket is vehessünk.

38 És felöltöztette Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltöztette őt páncélba. 39 Akkor Dávid felkötötte kardját, harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és levette azokat Dávid magáról. 40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledett a Filiszteushoz.

Minden helyzetben lesznek világi, emberi megoldások, eszközök, amelyekhez fordulhatunk, és ha Istennel élünk, lélekben sétálunk, ott lesznek Isten megoldásai és eszközei, ott lesz a lelki fegyverzet is. Miben fogunk bízni? Szükséges lenne felismernünk azt, hogy Isten nem véletlenül ruházott fel bennünket a lelki fegyverzettel (korábbi cikk), nem hiába mondja, benne bízzunk. A világi eszközök és megoldások működésére, nincsen garancia. Vagy segítenek vagy nem. Isten szava viszont mindig áll, az Ő eszközei működnek. Jeremiás 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi (ember), aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! 6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Ebben a történetben, így néztek ki Izrael seregének katonái. Nem bíztak Istenben, elfelejtették, kinek az oldalán harcolnak. Csak a saját erejükre gondoltak, és azt hamar belátták, az itt most kevés lesz. Nem hittek abban, itt most győzni fognak, mert Istent kihagyták a terveikből. Jeremiás 17:7 Áldott az a férfi (ember), aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. 8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Ez a leírás, tökéletesen ráillik Dávid hozzáállására. Dávid nem félt, biztos volt a győzelemben! Ő Istenben bízott!

41 Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledett, az az ember pedig, aki a pajzsát hordozza, előtte vala. 42 Mikor pedig oda tekintett a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. 43 És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a Filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Mondta továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam. 45 Dávid pedig monda a Filiszteusnak. Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. 46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. 47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy NEM KARD ÁLTAL és NEM DÁRDA ÁLTAL TART MEG AZ ÚR, mert AZ ÚRÉ A HAD, és ő titeket kezünkbe fog adni.

Dávid tudta, hogy az Úr hadakozni fog Ő érte, és a saját népéért. Nem a lehetetlennek tűnő helyzetre, hanem Isten ígéretére tekintett, és ahogyan olvassuk majd, futva, bátran indult neki a küzdelemnek.

48 És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledett: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. 49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyedet, és arccal a földre esett. 50 Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében. 51 És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vette annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölte őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodtak. 52 És felkeltek Izráel és Júda férfijai és felkiáltottak, és üldözték a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei és a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig.

Isten győzött, Dávid és Izrael népe is általa. Ne felejtsük el, hogy minden lehetséges a hívőknek. Istennel együtt győztesek vagyunk. Ha mi győzünk, abból más is erőt merít, mint ahogyan tették ezt Izrael katonái. Amikor a világ veszít ellenünk, megfutamodik, mint ahogyan megfutamodtak a Filiszteusok is. Nekik Góliát volt a hősük (a csodafegyver), aki pillanatok alatt meghalt. A nagy hős, az erős katona, tetőtől talpig páncélba öltözve, egy fiú által legyőzetett, aki egy kaviccsal eltalálta őt. Mekkora az esély arra, hogy a kavics pont ott talál be, ahol rés van a páncélzaton? Nagyon csekély, de nem Istennel. Így van ez más nehéz helyzetekben is, amelyekkel szembetaláljuk magunkat az életünk során. Lehet, hogy látszólag csekély az esély arra, hogy abból a helyzetből győztesen kerüljünk ki, de nem Istennel! Ezt soha ne felejtsük el.
Mindig lesznek „Góliátok” az életünkben, a kérdés az, hogy mi „Dávidok” leszünk-e.
Tanuljuk meg, milyen a gyermeki lelkület, bízzunk Istenben, ne féljünk az ellenségtől, hanem fogadjuk meg Isten tanácsát, vegyük fel a lelki fegyverzetet, nézzünk szembe az ellenséggel és menjünk „hadba”. Az ÚRÉ a HAD, Ő győzelemre vezet bennünket!

Végezetül néhány záró gondolat.

Józsué 1:3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében, amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. 6 LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom azt. 7 CSAK LÉGY BÁTOR ÉS IGEN ERŐS, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. 9 Avagy nem parancsoltam-e meg neked: LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

Testvérek - Utam a fény

Csak egy ISTEN van!

Készítette: Szapáry-Erdei István

Csak egy ISTEN van, neki a neve pedig: JÉZUS KRISZTUS Ő kezdetben Atya, testben Fiú, és bennünk Szent Szellem!

 És így szól Jahve: „Halld Izráel: az Úr (Jahve), a mi Istenünk, az egyetlen Úr!” (5 Móz. 6.4

„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr (Jehova), és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ésa. 43,10-11)

És újra: „Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 44,6-8)

Hiszen:  „… én vagyok az Úr (Jahve), a te Istened Egyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam kívül nincs más szabadító!” (Hós. 13.4

 „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több! Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,35.39)

És hogy ki adatott láthatóan Izráelnek, arról Pál apostol így tesz megvallást:  „…Krisztus … aki Isten mindenek felett, és örökké áldandó Isten Ámen” (Róm. 9,5)

Ige: Hűséges az Úr!

 „De hű [(pisztosz) hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd; megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3)

Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20)^.

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)^.

És én: „… meg vagyok győződve, [Biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők (közvetve) pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok”].

Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni].

Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39)^.

Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]” (1Kor 1,9)^.

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)^.

„Mert kegyelemből [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása irántatok] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez” (Eféz. 2,8)

Ige: Az imádságról

 „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással.  Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért [és amely miatt most] fogoly is vagyok [és melyért bilincset is viselek].  Hogy nyilvánvalóvá [és világossá] tegyem [és nyilvánosságra hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt hirdethessem]” (Kol. 4,2-4)

Adj még többet magadból.

Spurgeon: Alvásról

Azok alszanak a legédesebben, akiket a hit ringatott el. A legpuhább vánkos az isteni Ige, és a legjobb paplan a krisztusi üdv bizonyossága.

Imádság:

Irgalmas Istenem! Köszönöm azt a gyülekezetet, melynek tagjaként Veled és embertársaimmal közösségben lehetek. Milyen keveset imádkozom gyülekezetem épüléséért, növekedéséért, testvéreim életéért… Add, hogy ne feledkezzem meg másokról! Ámen

A nap gondolata:

Könnyebb hűségesen munkálkodni, mint hűségesen imádkozni.

A kitartó ima

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az … imádkozásban…(ApCsel 2:42)

Imádság nélkül semmi sincs egy gyülekezetben. Semmi. Színpad és nem élettér. Díszlet és nem hajlék. Álarc és nem őszinteség. Pletyka és nem párbeszéd. Taposás és nem szeretet.

Imádság nélkül, a keresztyénnek nevezett, a krisztusinak mondott üres lesz, az élő pedig megfullad. Nekem az imádság levegővétel. Nélküle halott vagyok. Lehetek ügyes, okos, tehetséges, ha nincs kapcsolat, mégpedig kitartóan Istennel, mit sem ér az egész. Nem akarhatunk „gyülekezetesdit” csinálni addig, míg az imaéletünk be nem indul. Mondom ezt akkor, amikor itt, közöttünk is vannak szenvedők, azaz gyászolók, akik távol kerültek valakitől, vannak örülők, azaz házasságra készülők, akik közel kerültek valakihez, és vannak közöttünk betegek, akiknek fájdalmai vannak. És ki az, akinek itt, ma ne lennének szükségei?

A megoldás: imádkozó emberré kell válni. Ahogy Jakab apostol mondta: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Lovász Krisztián)

Dicséretek. (lejátszási lista)