Ige: A missziós parancs!

„Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad a benne foglalt kiváltságokkal//]”

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba érkezéséig; a világkorszak bevégződéséig: (szünteleia): beteljesedéséig]. Ámen! (Mát. 28,19-20)

És a Szent Szellem kitöltése után Péter apostolon keresztül kijelentést nyer a NÉV, amibe be kell meríteni az embereket, így szólva:  „Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát (Csel. 2,38)

„…mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Csel. 4,12)

A biblia közepe.

Dalt Zengj

Így szólt hozzám az Úr!

Az Úr az én menedékem!

Menedékem és pajzsom vagy Te;

Igédben van az én reménységem. (Zsolt. 119,114)

Joel Osteen: Kérted már?

4,10 Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.(1Krónikák 4)

A Bibliában olvashatunk egy Jábéc nevű emberről. Nevének jelentése: baj, szomorúság, szívfájdalom. Nem tudunk sokat Jábécről, de ha a nevéből indulunk ki, akkor feltételezhetjük, hogy sok csalódáson mehetett már keresztül. Az élet valószínűleg nem úgy alakult, ahogy várta.

De ahelyett, hogy az önsajnálatba temetkezett volna, Jábéc hitte, hogy Isten valami nagy dolgot tartogat számára. Minden rossz dolog ellenére, Jábéc tudta, hogy Isten kegyelmének egyetlen érintése elég ahhoz, hogy mindent megváltoztasson. Jábécot az teszi különlegessé, és azért olvashatunk róla az Igében, mert volt elég bátorsága ahhoz, hogy Istentől valami nagy dolgot kérjen. Azt mondta: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat.”

Valójában ez valami ilyesmit jelentett: „Sok csalódás, bánat és fájdalom ért már. De én nem fogok megrekedni ezen a helyen, Istenem. Számítok a kegyelmedre, jóindulatodra. Várakozásom van afelől, hogy a dolgokat megváltoztatod, és nagyon megáldasz engem. Az Írás egyszerűen azt mondja: „És megadta neki Isten, amit kért.”

Ez most a kérdésem hozzád: Kérted már valaha Istent, hogy szélesítse ki a határaidat? Mondtad már Neki: „Istenem, nagyon áldj meg engem! Tégy valami nagyot az életemben!” Sokszor azért, nem kapunk, mert nem kérünk (Jakab 4:2). Ha a hitedet tágítod, ha van látásod a növekedésre, a lehetőségek kiterjesztésére, akkor ez ajtót nyit Istennek, hogy nagy dolgokat cselekedjen.

Sokszor annyira korlátozott az Istenről alkotott képünk. Úgy érezzük kényelmetlenséget okozunk Istennek, ha nagy dolgot kérünk Tőle. Végül kicsi dolgokat kérünk Tőle kis imáinkban: „Istenem, ha csak egy kis fizetésemeléssel megáldanál, lehet, hogy egy jobb lakásba költözhetnék.” „Istenem, ha esetleg küldenél néhány vevőt, talán kihúznánk ezt a hónapot.” „Istenem, ha egy kicsit segítenél, akkor talán túlélné a házasságom.” Ne elégedj meg ennyivel! Isten mindenható. Korlátlan forrásokkal rendelkezik! Istennek nem teszel azzal szívességet, ha visszahúzódsz és kicsiben gondolkodsz. Ha boldoggá akarod Őt tenni, akkor higgy nagyot, várj nagyot és kérj nagyot!

Egy ilyen egyszerű imával is tágíthatod a látásmódodat: „Atyám, köszönöm, hogy nagy dolgot teszel az életemben. Köszönöm a nagy lehetőségeket, nagy ötleteket és nagy áttöréseket, amiket hozol. Segíts, kérlek, hogy nagy áldás lehessek mások számára.” Ha elkezdesz „nagyban” gondolkodni, akkor meglátod, hogy a lehetőségek is kitárulnak

számodra. Meglátod majd, ahogy Isten kiterjeszti jóindulatának, kegyelmének karját föléd, és megtapasztalod a teljes életet, amit számodra tartogat.

Joel Osteen

http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/109-kerted-mar.html

Csak Isten békessége oltja szomjamat

A hit pajzsa

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát (Ef. 6,16)

Idézetek: NEM EGYEDÜL

Dávid azért tudta legyőzni a félelmetes Góliátot, mert gyermeki hittel nála nagyobbat is látott.

MÁRIA EMLÉKEI

Szerző: Guti Tünde

Sudár női alak árnyéka vetődött a falra, amint nehéz kőkorsót cipelt be a házba. Léptei halkan sercegtek a homokos ösvényen.

- Te vagy az, Mária? – érdeklődött egy kedves hang az előkészített zöldséges tál mellől.

- Igen, én vagyok! Már itt is van a finom, friss forrásvíz! – mosolygott nagyot

szusszanva, a sietségben kipirult arccal.

–          Hova tegyem? – állt meg várakozva idősebb barátnője előtt, akinek rendszeresen segített.

Néhány másodpercnyi gondolkodás után a jobb sarokba mutatott Zsuzsánna, oda, ahol az ebédhez megtisztított halak sorakoztak egy lapos edényben. A szorgalmas Mária egy ügyes mozdulattal akarta a helyére állítani súlyos terhét, de hirtelen kiloccsant a víz és nedves lett a ruhája. Hűvös borzongás járta át, és egy emléket kavart fel a gondolataiban…

Zsuzsánna megértően legyintett egyet, hogy sebaj, ám Mária tétova tekintettel mesélni kezdett.

A lelkünkben tátongó, fájdalmas űr szomorú lepelként terült ránk, amikor Jézust a sírba fektették, és lepecsételték a katonákkal őriztetett, hatalmas sziklát. Minden reményünk szertefoszlott, és szinte megbénított a keserű csalódottság!

Mégis megbeszéltük, hogy odamegyünk harmadnap reggel, hogy bebalzsamozzuk a holttestet, így adva végtisztességet a Mesternek. De… legnagyobb megdöbbenésünkre a sírt üresen találtuk! (Zsuzsánna pisszenni sem tudott, feszülten figyelt minden szóra.)

Félelemmel vegyülő tanácstalanságunkban nem tudtuk, mitévők legyünk. Hirtelen megláttunk egy fénylő, fehér ruhás angyalt, aki látva rémületünket, szelíden bátorítva elmondta, hogy Jézus azért nincs ott, mert feltámadt! Majd elküldött, hogy vigyük el a jó hírt a tanítványoknak.

A meglepődés és a váratlan öröm szinte szárnyakat adott! Futottunk és elhíreszteltük mindenhol:

- A názáreti Jézus él! Feltámadt!

A dühös farizeusok megfenyegettek a piacon, a jómódú írástudók pedig hideg vizet zúdítottak ránk, miközben ezt rikácsolták:

- Hallgassatok már! Mit hordotok itt össze mindenfélét?! Hogy támadt volna fel?! Majd ettől kijózanodtok! – s nagyot loccsant korsóikból a víz.

- Kértek még? – nevettek kárörvendően.

S bár nagy levegőt vettünk, még bosszankodni sem tudtunk, mert a boldogság, hogy az Úr feltámadt, majd szétvetette a lelkünket! A selymes fű lágyan hajolt meg lépteink alatt, és a tavaszi nap fénye szikrázott felettünk. Még most is kalapál a szívem, ha rágondolok…

- Igen, üres a sír! – Szemében könny csillant meg, és messzire nézett, át a fodros felhőkön túlra…

- Most Istennél van a mennyben, de visszajön értünk! – Tágra nyílt szemekkel fordult barátnője felé és megfogta a kezét.

- Megígérte! Visszajön! – mosolygott vissza Zsuzsánna, és húsvéti ujjongás töltötte be a házat. A napsugarak cirógatták a háztetőt, és az asszonyok lelkesen, boldog énekszóval fogtak hozzá az étel elkészítéséhez.

Már alig várták, hogy beesteledjen, és találkozhassanak az imádságra összesereglő kis gyülekezettel.

Az asszonyok a sírt üresen találták: „És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjük fényes öltözetben: És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt” (Luk. 24,4-6)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/82

Elaine Tavolacci: Lázár, jöjj ki!

---

Ma reggel azokra a nagyszerű emberekre gondoltam, férfiakra és nőkre egyaránt, akiket az Úr rendkívüli szolgálatokban használt. Azon tűnődtem, hogy akiknek a szolgálatát jelek és csodák kísérik, miért élnek át annyira nehéz időket, vagy miért olyan szörnyű háttérből jönnek? Az Úr azt mondta, hogy ez a Lázár generáció. Ezek az Én frontharcosaim, akiket a végidőre szánt hadseregembe választottam ki.

Az Úr azt mondja, előhívom a Lázár generációt. Előhívom azokat, akik megkóstolták a halált, hogy keljenek fel, és leoldozom róluk a sír ruháit. Leveszem róluk és eldobom a szennyes öltözetüket, és fehér ruhába öltöztetem őket. Egy második esélyt adok nekik az életben, és a pecsétgyűrűmet adom az ujjukra. Ők azok a férfiak és nők, akik tudják, milyen a halál kapujában lenni, ezért nincs bennük félelem. Erősek és bátrak, a harcban kitartóak, mert ismerik az ellenségüket. Állhatatosak és rendíthetetlenek a hitükben. Ők nem fáradnak meg és nem terhelődnek meg az élet nyomásai miatt. Nem hatja meg őket a rossz hír, és nem befolyásolja őket az, amit hallanak, mert egy magasabb szinthez alkalmazkodva élnek. Nem lehet rajtakapni őket, hogy elővigyázatlanok lennének, mert állandóan fel vannak öltözve a teljes fegyverzetükbe.

Ők azok, akikben nincs halálfélelem, mert tudják, hová tartanak, ezért merészen és határozottan indulnak el. A figyelmük fókuszba van állítva, és értik a feladatukat. Sokan menekültek ki a halálból halálos betegségek miatt, és néhányan teljesen elerőtlenítő betegségekből gyógyultak meg. Vannak, akik drogfüggőségből, az alkohol fogságából és más zűrös életformából szabadultak meg. Mások csavargók, hajléktalanok, kitaszítottak voltak, vagy rossz családi háttérből jöttek. Én őket vezetőként helyezem el ebben a végidőre szánt hadseregben. Szellemi éleslátást adok át azoknak, akik a legsötétebb helyekről jöttek, és visszamennek, és másokat is megmentenek. Akik a sáros fertőből szabadultak meg, ők is megszabadítják a megkötözötteket, és azokat, akiket a világ reménytelen eseteknek tart. Ők tudják milyen kiszolgáltatottnak lenni, és a szívük kész arra, hogy az ilyenek felé szolgáljanak.

Ezek a férfiak és nők nem adják alá magukat vallásos hagyományoknak, hanem tisztában vannak vele, mit jelent Szövetségi kapcsolatban lenni Velem. Oktatni és tanítani fogom őket, a szemeimmel tanácsolom őket. Nem látnak többé hiányt és nem lesznek szükségben, mert megismernek Engem, mint a gondviselőjüket. Gondot viselek róluk és ellátom őket mindennel, amire szükségük van ahhoz, amire elhívtam őket. Az írástudatlannak tudást adok, és az Én szavaimat adom a szájukba. A füleik az Én hangomra lesznek ráállva, és így mindig felismerik a következő feladatukat. Sokan vannak még, akik be fognak jönni. Ezek azok, akiket kidobtak, sőt néhányukat otthagyták meghalni, de Én kiöntöm beléjük az Én dicsőségemet, és arra fogom használni őket, hogy megszabadítsanak másokat ugyanabból, amiből ők maguk is megszabadultak, mondja az Úr.

Dániel 11:32b

az Istenét ismerő nép erős lesz, és cselekedni fog.

János 11:43-44

És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki! És kijöve az elhunyt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel volt leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok el őt, és hagyjátok menni. 

Róma 8:19

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

http://www.awordinseason.info

http://gyurinaploja.blogspot.com

Áldjuk az Urat az élő és igaz Istent.

Ki lakhat az Úrnál?

„Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az Ő szívében” (zsolt. 15,2)

Az Úr Jézusba vetett hit eredménye

Az Úr Jézus ígérete: 

"Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek" (Jn 7,38)

Gyöngyszemek

AKINEK HITE VAN,

-          még a legrosszabb emberben is lát valami jót

-          biztosan jár ott, ahol mások bukdácsolnak.

-          tudja, mi a célja életének, és biztos rév felé halad.

-          tudja, hogy a kincsét senki el nem veheti.

-          tudja és érzi, hogy vele van az Isten.

-          a legnagyobb sötétségben is lát fényt.

-          soha nem esik kétségbe.

-          nem fél.

-          nem remeg földi javaiért.

-          boldogan hal meg.

Oswald Chambers: JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA

"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).

A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.

Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!

Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Tartsátok meg az Igét!

Készítette: Lisa Szanyel

"Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely képes megmenteni a lelkeiteket. Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat."

Jakab 1:20-22.

Amen!

Mese egy kicsi kézről

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.

A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek.- mondta a láb.

- Sír! – mondta a fül

- Miért sírsz? – kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

Ti pedig a Krisztus Teste vagytok, és tagjai rész szerint.

A szeretet az ami meggyógyít

Ige: Isten hűsége

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9) 

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)