Mk 8,34-37.
34 Jézus magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és
ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye
fel a keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az
elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti
azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Mert mit adhat az
ember váltságdíjul lelkéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet
e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor
eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
FESTETT ÜVEG
Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az
életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem, és önmagát adta értem. (Gal 2,20)
Amikor egy templomi összejövetelen vettem részt,
felfigyeltem a festett üvegablakokra. Láttam az alakok körvonalait, de csak
elmosódottan és homályosan. Tudtam, hogy a festett üvegű ablakok csak akkor
kezdenek el ragyogni és élénk színekben pompázni, ha átsüt rajtuk a napsugár. Hitéletem
során gyakran ellenálltam, mikor át kellett volna magam adni
Istennek. Úgy tűnt, hogyha megtenném, valamit elveszítenék
magamból; kevésbé tartanám ellenőrzés alatt a dolgokat, ha az ő akaratát
keresném. Mégis Jézus azt mondta, hogy aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti
azt. "Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Mt 11,30)
Hogyan lehetséges ez? Hogyan változik életünk terhe boldogító igává?
Azon az estén az elmosódott, homályos festett üvegekre nézve
megtaláltam a választ. Az üveg csak akkor válik olyanná és azzá, aminek és
amilyennek szánták, ha a fény keresztülhatol rajta. Mi is csak akkor válunk
élővé és igazzá, ha hagyjuk, hogy Isten fénye beragyogja életünket.
Imádság: Istenünk, segíts azt tennünk, amit te kívánsz
tőlünk, hogy egyek lehessünk akaratoddal. Ámen.
Ti vagytok a világ világossága. Éljetek e szerint! (Mt
5,14.)
Drew Sappington (Florida, USA)