A csók!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében (Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán:

Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik... arca, mint műtét után... ajka bénán görbül... bohócszerű.

Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél... tőlem elszigetelten... meghitten.

- Kik ők? Kérdezem magamtól... a férfi és ez a fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:

- Mindig ilyen marad a szám? - kérdi.

- Igen - válaszolom. - Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.

Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.

- Nekem tetszik - mondja. - Olyan pajkos.

Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa... hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.

Isten alkalmazkodott hozzánk, amikor kisbabaként jött le a mennyből. Eljött hozzánk, és hagyta, hogy teste eltorzuljon a kereszten, hogy megmutassa nekünk: Isten szeretete még mindig a régi. A bűn pusztítása miatti sebhelyeidtől függetlenül szeret téged Isten. Számára szép vagy. Az Ő képmására lettél teremtve, és hasonló vagy az Ő Fiához. Ő sosem szűnik meg szeretni téged. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16).

David Wilkerson: A csendes halk hangok

Készítette: Melinda Vörösné

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak... Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját," (János 5:25, 28).

Szeretteim, keresztények ezrei kerülnek gondba, amikor "csendes, halk hangokat" hallanak, amelyek nem Istentől vannak. A hívők között napjainkban nagy a zavarodottság, mert nem haltak meg az önfejűség számára, hogy meghallhassák Isten igaz hangját. Igen, az Úr beszél a gyermekeihez. Csak akkor halljuk meg az Ő szent, tévedhetetlen hangját, ha hit által elfogadjuk azt, hogy az óemberünk Krisztussal együtt meg van feszítve.

David Wilkerson

Botos Lajos Én Hiszek!!.

NE FÉLJ!!

Ige a szeretetről

„A farizeusok (a kiemelkedően vallásos emberek) pedig, hallván, hogy a sadduceusokat elnémította vala, egybegyűlnek [és köréje gyűltek];

És megkérdé őt közülük egy törvénytudó [egy írástudó], kísértvén őt [vagyis kísértő szándékkal], és mondván:

Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?

Jézus pedig monda néki: Szeresd [ez azt jelenti, hogy: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [vagyis egész lényeddel] és teljes elmédből [azaz: egész gondolkozásmódoddal].

Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez [és ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [ez azt jelenti, hogy: szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [vagyis a közelálló személyt, az embertársadat, a szomszédodat, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (ezen alapszik) az egész törvény és a próféták] (Mát. 22,34-40)

Ige: Krisztusi indulat legyen bennetek

 „Ha annakokáért helye van [és ha valóban tényleg ér valamit] Krisztusban az intésnek [buzdításnak, bátorításnak]. Ha helye van a(z) (agapé: Isten szerinti) szeretet(ből  fakadó) vigasztalásnak. Ha helye van a Szellemben való közösségnek [a szellemi egyesülésnek], ha helye van a szívnek [vagyis a bensőből fakadó irgalmasságnak], és könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek].

Más fordítások szerint: »ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek«.

És még más fordítás: Kérhetek-e tőletek valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra?

Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]

Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]

Ne nézze [ne keresse] kiki a maga hasznát [javát; ne csak a magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]

 Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte] (Fil. 2,1-5)

Hit Gyülekezete-Szólj,szólj,szójl és ne hallgass-Vidám Vasárnap

Ravasz László

Imádság:

A nap gondolata:

Közösségben

Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

 Amikor közösségről beszélünk, arról álmodunk, éppen nem a határokat kell látni, hanem a határtalanságot. Közösségben gondolkodva ugyanis nem ragadok le magamnál, a saját határaimnál, hanem tovább lendülök a másik irányába és legyőzve akadályokat, részt veszek az ő életében.

Amikor valaki arra hivatkozva nem jártgyülekezetbe, hogy otthon is tud imádkozni, azt mondtam neki: Amikor egy esküvőre meghívják Önt, miért nem mondja azt, hogy „Kedves Fiatalok! Ne haragudjatok, de én, nem megyek el a lakodalmatokra, mert én, itthon is tudok csigatésztás húslevest és rántott húst enni.” Erre emberünk szinte felháborodva ezt mondta: „Csak nem sértem meg az ifjakat, hogy nem veszek részt az ünnepükön?”

Nos, erről van szó. A részvételről. Lehet otthon is imádkozni, sőt, ezt mindennap gyakorolni kell, de Isten előtt kedves, ha közösségben vagyunk egymással és Vele. Ez a záloga annak, hogy a határok megnyíljanak, és hét közben részt vegyek a másik ember életében is. (Lovász Krisztián)

Eredeti ember - Pintér Béla - Reménység Fesztivál 2012

Az Úr parancsa: A szeretet törvénye

Semmi sem szakíthat el Krisztustól

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

 (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. vers)

A Szentírás számtalan helyen biztosít bennünket arról, hogy Isten irántunk való szeretete végtelen, meghaladja értelmünket és emberi odaadásunk sosem ér fel az Ő törődésével. Hiszen szeretjük-e azt, aki nap, mint nap fájdalmat okoz, akivel gond van, aki megfeledkezik rólunk…?

Bizony ezért nagyobb az Ő szeretete, mert semmi nem állhat útjába, még saját magunk, bűnös életünk sem. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)

Ő soha nem mond le rólunk, ragaszkodik hozzánk. De mi a helyzet velünk? Mennyire ragaszkodunk mi Őhozzá? Pál rómaiakhoz címzett üzenete figyelmeztetés és bátorítás kell legyen mindannyiunk számára.

Figyelmeztetés, azért mert a nehézségek vagy épp a kényelmek közepette oly gyakran megfeledkezünk Istenről. S mikor felteszik a kérdést; Miért nem imádkozol vagy olvasod többet a Bibliát? Miért nem jársz gyülekezetbe? Miért nem végzel tudatosan missziómunkát másokért?

Ó, mennyi, mennyi kifogást tud összehordani az ember! Dolgozni kell, fáradt vagyok, beteg vagyok, fiatal vagyok, öreg vagyok, éhes vagyok,…

Természetesen ezek mind fennálló problémák, komoly próbák számunkra, de ha ezek megingatnak, mi lenne, ha az életünket akarnák elvenni Jézusért? Ahogy az apostol írja: „Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat.” (Róm.8: 36)

S mi a bátorítás? Azon milliók, akik az évezredek során kitartásukkal, önfeláldozásukkal a hit hőseivé váltak.

Így emlékezz minden pillanatban arra, hogy Jézus mennyire szeret téged, és hozzá hasonulva válj a hit emberévé!

„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10:38-39)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/07/semmi-sem-szakithat-el-krisztustol.html

A SZIKLA

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.

Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy 'Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg.' Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.

- Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. - Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.

Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.

- Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?

Az Úr könyörületesen válaszolt:

-Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.

Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/48

Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (2)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6- Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt)

Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között.

Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell a között, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked.

A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép.

Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább.

 A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik!

Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel.

Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni.

Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel.

 Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.

Hit gyülekezete /Friderika Sosem elég - No chains on me

A hűség jutalma

Készítette: Melinda Vörösné

Egy gazdag ember munkásokat toborzott. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy az udvarán lévő kútból húzzák fel a vizet és egy vesszőkosárba öntsék. Külön kérése még az volt, hogy a munkát gondosan és hűségesen végezzék mindaddig, míg a kútból a víz ki nem fogy.

A munkások összesúgtak, és megállapodtak egymás között, hogy ezt nem vállalják. Azt mondták a megbízónak:

- Mi minden munkát nagyon szívesen elvégzünk, különösen, ha jól megfizetik. De ez annyira értelmetlen munkának látszik, hogy nem vállaljuk. Keresünk valami hasznosabb munkát. - S választ sem várva otthagyták.

Az egyik munkás viszont másként gondolkozott:

Ha a munkát elvégzem, a fizetést megkapom. Ha a munkaadóm nem találja értelmetlennek ezt a munkát, és még ráadásul fizetést is ad, akkor én elvállalom, A gondolatot tett követte, és csak húzta, húzta a vizet hűségesen és kitartóan.

De mi történt?! Az utolsó vödörrel, amelynek vize már nagyon zavaros és iszapos volt, valami más is felkerült. Amikor kiöntötte a vesszőkosárba a vizet, előtűnt egy nagyon értékes, csodaszép gyémánt ékszer.

A gazdag ember nagyon megörült, mert megkerült az elveszett ékszer. Most értette meg a munkás, hogy miért kellett vesszőkosárba öntenie a vizet, és nem a veteményre, ami talán hasznosabbnak tűnt volna. Ráadásul a bérén felül még külön jutalomban is részesült.

A mi Urunk szintén hűséges munkásokat keres. A munka néha értelmetlennek látszik. mert nem látunk eredményt. Sokszor nem értjük, hogy miért is kell ezt vagy azt tenni. Ez a kis történet emlékeztessen bennünket a hűségre.

Ne feledjük el Jézus Krisztus ígéretét: »Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját« (Jel 2,10).

Forrás: Vetés és Aratás

A cirkuszi bohóc!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Soren Kierkegaard filozófus egy alkalommal elmondott egy történetet egy cirkuszról, ami kigyulladt. A cirkuszról átterjedt a tűz a környező mezőkre is, és már a közeli falut is veszélyeztette.

A cirkuszigazgató, aki látta, hogy a falu elpusztulhat lakóival együtt, ha valaki nem figyelmezteti őket, megkérdezte, ki tudna elmenni, hogy figyelmeztesse őket. A bohóc felpattant a biciklijére, és úgy, ahogy volt, kifestve, jelmezben, lekarikázott a domb aljában levő faluba.

- Mentsék az életüket! Mentsék az életüket! Tűz közeledik, és a falu le fog égni! - kiáltotta, ahogy végigkerekezett a falu utcáin. - A falu le fog égni! Mentsék az életüket!

Kíváncsi falusiak jöttek elő a házakból, boltokból, és a járdán gyülekeztek. Visszakiabáltak a bohócnak, nevettek, és megtapsolták az előadást. Minél kétségbeesettebben kiáltozott a bohóc, annál jobban tapsoltak a falusiak.

A falu leégett, és sokan odavesztek, mert senki nem vette komolyan a bohócot. Végül is ő csak egy bohóc volt.

A történetbeli bohóchoz hasonlóan a lelkipásztorok és papok sokszor olyan szerepet játszanak az egyházban, ami hatástalanítja az üzenetüket, amikor kimennek a világba. És a világ nem veszi komolyan őket.

Ehelyett nekünk - hétköznapi embereknek - a dolgunk, hogy komolyan vegyük Jézust, és hirdessük az evangéliumot a világ számára. (Lásd Mk 16,15.)

Nem várhatjuk el a világtól, hogy komolyan vegye az evangéliumot, ha mi nem vagyunk készek arra, hogy másoknak Krisztusról beszéljünk, és erejének szeretetének bizonyságtevői legyünk.

Amaro Del - Ha kiált hozzám