2012. július 22.
Add át terhedet az Úrnak!
"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem
engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz."
Zsoltárok könyve 55:23
"Bizalom" "hit" "Isten". A
blogunk jobb oldalán található címkefelhő szerint jó ideje ezek a kulcsszavai a
reggeli gondolatoknak. Talán csak véletlen, vagy tényleg erről szól a Biblia
üzente?
Higgyünk, bízzunk
Istenben! Olyan egyszerűnek tűnik, olyan mindennapos kifejezések ezek keresztény
körökben. Mégis, gondoljuk át újra ezt a kérdést, ahogy Dávid zsoltára is erre
hív!
Miután hosszasan felsorolja gondjait-bajait, azt üzeni:
vessük gondjainkat az Úrra, és a ő gondot visel rólunk. Jézus a Máté 11:28-ban
arra bátorít, hogy menjünk hozzá, akik megfáradtak és megterheltek vagyunk,
hogy megnyugvást adhasson lelkünknek.
Jézus tudja, hogy vannak, és lesznek nehézségeink. Emberi
formában hozzánk hasonlóan megtapasztalt mindenféle kísértést és kihívást.
Folyton támadták, életére törtek, szövetkeztek ellene, elárulták, megtagadták,
mégis békessége, nyugalma megingathatatlan volt. Nem gondolta, hogy majd ő
megoldja a problémákat, hanem ahogy nekünk is kell(ene), mennyei Atyjához
fordult vezetését, erőért. Amíg mi is engedelmeskedünk Istennek, bízunk benne,
hűségesek vagyunk hozzá, nyugodtak lehetünk, mert ő hordozza terheinket. És ha
már rábíztam magam, valóban nincs miért aggódnom.
Nagy kalandok
Az amerikai Outside
magazin gyakran ír olyan emberekről, akik életüket teszik kockára azért, hogy
hírnevet szerezzenek maguknak.
Larry Walters például negyvenkét hatalmas héliummal töltött
léggömbre függesztett fel egy kerti
széket, és ezzel
emelkedett a levegőbe.
Amikor mintegy 4.800
méter magasságba ért, elkezdte sörétes puskával kilövögetni a
léggömböket, és épségben ért földet.
A francia Jean Luc
Antoni sziklákon siklik le sível. 1987-ben világrekordot állított fel: 98 km/h
sebességgel siklott le
egy monosíléccel Franciaország
egyik sziklás lejtőjén.
Mivel lehetetlen fékezni, a
leleményes Antoni kartonpapírból fékezőfalat épített a pálya alján, és ennek
csapódott neki. Túlélte.
A hetvenkét éves Reg
Mellor a „menyét a nadrágszárban" világbajnoka. Ez egy
olyan verseny, ahol
a versenyző nadrágszárát
bokában elkötik, ezután
egy pár különösen veszedelmes
szőrmés, 30 cm hosszúságú húsevő állatot - vadászmenyétet - helyeznek bele. A
bátor versenyzőnek ezután jól
megszorítják az övét, és a versenybírák előtt áll egészen addig, ameddig
bírja, miközben ezek
a tűhegyes fogú
és éles karmú
kis állatok szabadulni
próbálnak.
Az effajta foglalatosságok
őrültségnek tűnnek, de manapság sok gyerek merő kalandvágyból őrültségekre adja
a fejét, - pl. kábítószer- és alkoholfogyasztás - amikhez képest még a „menyét
a nadrágszárban" is normálisnak tűnik. Reg Mellor lábát maradandó sebhelyek borítják az évek
során szerzett menyétkarmolások miatt,
ám ezek a
sebek jelentéktelenek azokhoz
a belső sérülésekhez képest,
amelyeket a drogok okoznak.
Ha láttál
már elvonási tünetekkel
küszködő kábítószerfüggőt, akkor
azt láthattad, hogy menyétek tépik a bensőjét. Ha
találkoztál már olyannal, akinek az agyát kiégették már a drogok, akkor olyan
valakit láttál, akinek az agyát támadták meg a menyétek. De nehogy félreérts. A kockázat és a kaland az élet fontos velejárói. Tulajdonképpen Jézus Krisztus követői vállalkoznak a
legnagyobb és legkockázatosabb kalandra.
Az Úr Jézus így figyelmezteti a mindenkorban élő Övéit: „…Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek
majd…” (Ján. 15,20)
A Kebbics-viszketegség
A Kebbics-viszketegség
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna
Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így
siránkozott:
„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."
„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó
falai."
„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim
olyanok, mint egy-egy görögdinnye."
„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni
benne."
„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már
meg sem ismernek."
Egy reggel Anna Kebbics arra ébredt, hogy viszket az orra. A
viszketés egész nap nem enyhült. Elment a városba, hogy felkeresse a rabbit.
Amikor a rabbi meglátta Annát, megkérdezte:
- Hogy vagy, Anna? Anna így felelt:
- Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok. Olyan
rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai. Olyan messziről kell
cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye. A házam
olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne. A gyermekeim olyan ritkán
látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek. Aztán itt van ez a viszketés
az orromon, ami annyira gyötör. Mondd meg nekem, rabbi, mit jelent ez?
A rabbi így szólt:
- Anna, ezt a viszketést Kebbics-viszketegségnek hívják - a
panaszkodók viszketegségének. A jelentése pedig a következő: Amilyennek tartod
magad, olyanná válsz.
A következő reggelen, amikor Anna felkelt, még mindig
viszketett az orra. Alig tudott megmozdulni. A háta kővé vált, mint Jerikó
falai. Ahogy körülnézett, azt látta, hogy a háza úgy összezsugorodott, hogy a
karjai kilógtak az ablakon, a lábai meg a bejárati ajtón. Meg sem tudott benne
mozdulni. A lábfejei helyén két hatalmas görögdinnye éktelenkedett. Ruhái ócska
rongyokká változtak. Amikor a fia és a lánya arra jártak, Anna szólt nekik, de
azok fejüket csóválva továbbmentek - nem ismerték meg.
Az orra meg továbbra is viszketett.
Kétségbeesésében Annának eszébe jutott a
Kebbics-viszketegség jelentése: Amilyennek tartod magad, olyanná válsz! Mit
jelent ez?
Anna elkezdett gondolkodni: Tulajdonképpen elég pénzem van a
megélhetésemhez, sőt még több is. Mostantól fogva adok a feleslegemből azoknak,
akik nem állnak olyan jól. Az egészségem sem olyan rossz. Valójában a koromhoz
képest egész jól érzem magam. Örülök, hogy ilyen szép házban lakhatom. Nem túl
nagy, de kényelmes és elég meleg. Ami azt illeti, nem is bánom, hogy vízért
kell járnom. Szeretem az út menti virágok illatát. És a gyermekeim - olyan
büszke vagyok, hogy önállóak lettek, és már tudnak gondoskodni saját magukról.
Csodálatos módon, amíg Anna ezeket mondta, visszaállt az
eredeti állapota - életszemlélete pedig örökre megváltozott. Amikor a rabbik
Anna történetét mesélik, a következő mondattal fejezik be: Bárcsak örökké
viszketne az orrotok!
Lehet, hogy nem kapjuk meg a Kebbics-viszketegséget, ám arra
nekünk is szükségünk van, hogy emlékeztessenek: szemléletmódunk hatással van a
dolgok alakulására. A hozzáállásunknak nagy a jelentősége. Állandóan
panaszkodsz? A legrosszabbra számítasz mások részéről? Mindig rosszul esik, ha
azt látod, hogy másnak több van, mint neked, vagy úgy tűnik, hogy jobban megy a
sora? Az ilyen gondolkodásmód eredménye az lesz, hogy helyzeted valószínűleg
még rosszabbra fordul.
Ha viszont pozitív beállítottságú vagy, meglátod másokban a
jót, együtt örülsz azokkal, akiknek jobban megy, mint neked, és áldod Istent
mindazért, amit neked adott, ne feledd: sorsod valószínűleg jobbra fordul.
A keresztyéneknek pozitív beállítottságúaknak kell lenniük.
Minden okuk megvan erre.
A bőség falkája!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy montanai szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki
minden egyes élve elfogott farkasért.
Két vadász, Sam és Jed úgy döntött, hogy nekivág a
hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a
hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után
kimerülten lefeküdtek és elaludtak.
Az éjszaka közepén Sam egyszer csak arra ébredt, hogy vagy
ötven farkasból álló falka veszi őket körül. Vörös szemük csak úgy lángolt, és
vicsorogva morogtak a két vadászra, ugrásra készen. Sam oldalba bökte Jedet, és
így szólt: „Hé, ébredj! Gazdagok leszünk!"
Néha, amikor úgy tűnik, hogy sok nehézség vesz körül minket,
lehet, hogy valójában sok lehetőség van körülöttünk. A „válság" szó kínai
szimbóluma igazából a „veszély" és a „lehetőség" szavak kombinációja.
Ahányszor krízishelyzetbe kerülünk, dönthetünk a rémület és gyávaság mellett,
vagy pedig az erő és a bátorság mellett. Csak nézőpont kérdése.
Ha legközelebb pácba kerülsz, jusson eszedbe: „Gazdag
leszel!" Lehetőséged nyílik arra, hogy tanulj és növekedj, és hogy
megtapasztald Isten kegyelmét és erejét abban a helyzetben. Ilyen helyzetek nem
adódnak minden nap!
2012. július 21.
Ige: A hit titka
„Pál apostol vallástétele: „És minden
versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a hitnek
eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben
(pneuma). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok
(népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Isten megmutatta az Ő hatalmát
és erejét: „… a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.
[az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és
(ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet
segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami
még KÖRÜL fog venni; az eljövendő
(világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt
tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott
gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma
= lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket
betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).
A feltámadott Úr parancsa
János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)
gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz
bizonyság (a hű és igaz tanú), az
Isten teremtésének kezdete (arkhé: eredete)”
(Jel. 3,14).
János apostol bizonyságtétele.
„És hallottam, hogy minden teremtmény, a
mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van,
ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a
dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy
élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén
leborult és imádá (Őt) az örökkön
örökké élőt (Jel. 5,13-14).
És János apostol meglátja az
örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam,
lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj,
én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek
örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).
Nehémiás így tesz bizonyságot
a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr
(JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet
és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te
adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
Ige: A vakok látnak
Az
Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak
[csatlakozott hozzá] követé őt [és
nyomába szegődött], kiáltozva és ezt
mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és
monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom
ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram.
Akkor illeté [és megérintette] az ő
szemeiket, mondván: Legyen néktek [és történjen] a ti hitetek szerint [vagyis ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30)
Így teljesült be a prófécia: „Az Úr (JHVH= Jahve) megnyitja a
vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az
igazakat” (Zsolt. 146,8)
„És
meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit (a könyvtekercs
logoszát: Igéjét), és a homályból
és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (mert a vakok szemei pedig látni
fognak a homály és a sötétség után).
És nagy örömük lesz a szenvedőknek (és újra örömüket lelik az (a szűkölködők
elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak (ujjongva, ugrálnak
örömükben) Izráel Szentjében” (Ésa.
29,18-19)
Ige: Örvendezek az Úrbam!
Ézsaiás próféciája
pedig így hangzik: „Örvendezvén
örvendezek az Úrban, örüljön lelkem (vagyis egész lényem) az én
Istenemben; mert az üdvnek (vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta
problémából, bajból). megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás) ruháival öltöztetett fel engem,
az igazság (megigazulás) palástjával vett
engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint
menyasszony, aki felrakja ékességeit
(Más fordítás: Nagy örömöm telik az Úrban (JHVH=Jahvéban),
víg örömre indít Istenem, mert az
üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság (megigazulás) palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki
fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit)” (Ésa. 61,10)
A VÖRÖSBEGY ELŐREJELZÉSE
Szerző: Guti Tünde
Mintha Meseországban lennék! Áhítatos csend, méltóságteljes,
öreg platánok és fenyők roskadoznak, bokrok kétrét görnyednek a hó súlya alatt,
ami egyre csak szakad, s olyan, mint valami hideg csipkefüggöny.
A faágak, gallyak is vastagon fehérek már, amerre nézek,
szinte átláthatatlan a táj. Némán betakar a téli „varázslat”. Pont úgy, mint
kicsi koromban… Mintha megállt volna az idő ebben a mozdulatlanságban.
Hazaérve sem tudok betelni ennyi szépség láttán. Kis maroknyi
tökmagot és napraforgót szórok a megszokott helyre, ezzel várva udvari
látogatóimat. Tegnap is volt, nem is akármilyen!
Egy kedves kis téli vendégem telepedett le újra az erkély
mellett ágaskodó fára. Novemberben már járt itt, jelezve, hogy hideg télre
számíthatunk. (Ugyanis, ha nem így lenne, nem kényszerült volna be a városi
házak közé.)
Vékony hangján csicseregve kuporgott itt az aprócska madár,
s pici, okos szemeivel keresgélve az ennivalót. Mozdulatlanul figyeltem, ahogy
ágról-ágra röppent, egyre
közelebb, én pedig suttogva jeleztem Gergőnek, hogy „VÖRÖSBEGY”!
Izgatottan lopakodott mellém, mert ő is nagy madárbarát.
Lélegzetelállító volt végigkísérni tekintetünkkel, ahogy előbb
a korlátra, majd a finomságokhoz merészkedett. Felcsipegetett annyit, amennyire
szüksége volt, és már el
is hussant. Mi persze egymás szavaiba vágva ecseteltük
Gergővel, milyen aranyos, szemet gyönyörködtető, barátságos madár! Mennyire
beigazolódott ősz végi előrejelzése!
Mi emberek gyakran elsiklunk az IDŐK JELEI felett. Pedig aki
ismeri a Bibliát, annak fel kell ismernie, olyan korban élünk, amikor SZEMÜNK
ELŐTT TELJESEDNEK
BE AZ ÍRÁS PRÓFÉCIÁI.
Figyeljünk és készülődjünk! Jézus hamarosan megérkezik! Találjon
munkában, várjuk Őt szívünk csordultig megtelt mécsesével!
Guti Tünde
Spurgeon: Fénylenek, mint a csillagok
Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik
sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké" (Dán 12,3).
Ébredj testvérem,
mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában
is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak
maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat!
Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a
gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék.
Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell?
Úgy élek, hogy halálom órájában is boldogan nézhetek majd végig az életemen?
Mert csak ez a bölcsesség tesz fénylővé, mint a csillagok, csak ebből ragyoghat
mennyei fény rajtam keresztül.
Nagyszerű dolog, ha
valaki lelkeket tud megnyerni. Már ahhoz is bölcsesség kell, hogy valaki az
igazsághoz tudjon fordulni. Mennyivel inkább azonban ahhoz, hogy másokat oda
térítsünk. Bárcsak úgy ismerném Istent, az embereket, a világot és Krisztust,
hogy sok embertársamat Krisztushoz vezethetném. Szeretném magamat ennek a
feladatnak szentelni, és addig nem nyugodni, míg alkalmas nem leszek erre. Mert
jobb ez minden világi dicsőségnél, csillaggá tenne engem is, örökké fénylő
csillaggá, sőt, áraszthatnám az égi fényt, mint a csillagok.
Én lelkem, serkenj
fel! Uram, eleveníts meg!
C. H. Spurgeon: Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust
Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt
jelenti ki nektek" (Jn 16,14).
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr
Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus.
Krisztus legjobb ajánlólevele Ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint
tulajdon lényének dicsősége.
A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi
soha semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már kijelentette
nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást érthetővé tenni a
számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja nekünk Urunkat. Nagy
művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a Szent Szellem azonban a
legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a dolgokat a maguk valóságában
mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek
a megszentelt látás osztályrészük lehetett.
Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne
kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat vigasztaljuk
meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak
lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne gyaláznánk méltatlan
gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen élne bennünk lénye, munkássága és
dicsősége, hogy teljes szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve
a Szent Szellem vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül
megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust,
a mi Urunkat!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)