Nagyi ajándéka

Kilencedikesként Dave volt a legkisebb a középiskolában. Ám 150 centis magasságával és negyven kilójával tökéletesen bevált a pehelysúly kategóriában, mint az iskolai birkózócsapat tagja.

A kiscsapat pehelysúlyú tagjaként kezdte, aztán bekerült az iskolai válogatottba, amikor elköltözött az a fiú, akié az a hely volt.

Sajnos Dave első éve nem sikerült valami fényesen. A hat válogatott mérkőzésből hatszor két vállra fektették.

Dave álma az volt, hogy egyszer elég jó birkózó legyen ahhoz, hogy megkaphassa a sportoló-betűjét. A sportoló-betű egy textil embléma, rajta az iskola kezdőbetűivel, amit azok a sportolók kapnak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak sportágukban. Akik olyan szerencsések voltak, hogy kaptak ilyet, büszkén viselték iskolai zakójukon.

Ahányszor Dave beszélt az álmáról, hogy „betűt" kapjon birkózásból, legtöbb csapattársa és barátja csak nevetett. Akik biztatni akarták, azok is csak ilyeneket mondtak: „Tudod, nem az számít, hogy nyersz, vagy veszítesz..." vagy „Nem az a fontos, hogy megkapod-e a betűt...". Dave azonban eltökélte, hogy keményen fog dolgozni, és egyre jobb birkózó lesz.

Iskola után minden nap a konditerembe ment, hogy növelje az erejét, vagy a sportpályán futott, hogy fokozza az állóképességét, vagy éppen az edzőteremben fejlesztette a birkózási technikáját.

Az egyetlen ember, aki kitartóan hitt Dave-ben, a nagymamája volt. Ahányszor találkoztak, mindig emlékeztette Dave-et arra, hogy imádsággal és kemény munkával bármit el lehet érni. Azt mondta neki, hogy összpontosítson a célra. Újra meg újra ilyen igeverseket mondott neki, mint például: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4,13 Károli).

Az új szezon kezdete előtt egy nappal Dave nagymamája meghalt. Dave vigasztalhatatlan volt. Most már, ha el is éri egy nap a célját, és megkapja az iskolai betűt, nagymamája sosem fogja megtudni!

Abban a szezonban Dave ellenfelei egy új emberrel álltak szemben. Könnyű győzelmekre számítottak. Ehelyett elkeseredett küzdelemmel szembesültek. Dave abban az évben az első tíz meccsből kilencet megnyert.

A szezon félidejében Dave-et magához hívatta az edzője, hogy tudassa vele: megkapja a középiskolai betűt. Dave magán kívül volt az örömtől. Ennél már csak akkor érezhette volna magát jobban, ha megoszthatta volna a nagymamájával. Bárcsak ő is tudná!

Ekkor az edző elmosolyodott, és átnyújtott neki egy borítékot. A borítékon Dave neve állt, a nagymamája kézírásával. Kinyitotta és elolvasta:

 Kedves Dave!

Tudtam, hogy sikerülni fog! Félretettem 100 dollárt egy iskolai zakóra neked, amire kitűzheted a betűt.

Remélem, büszkén fogod viselni, és nem felejted el: „Mindenre van erőd Krisztusban, aki téged megerősít!"

Gratulálok! Nagyi

Amikor Dave elolvasta a levelet, az edző a háta mögül elővett egy vadonatúj zakót a rávarrt betűvel, elöl pedig Dave neve volt ráhímezve. Dave akkor értette meg, hogy a nagymamája végül is tudott róla.

Krisztus valóban erőt ad arra, hogy nagy dolgokat érjünk el, és néha Krisztus ereje más embereken keresztül érkezik hozzánk. Dave-et az indította a kemény munkára, hogy bátorítást kapott nagymamájától. A nagymamája nagyon is valóságos értelemben Krisztus ereje volt a számára, ami munkálkodott az életében. Így mi is, amikor egymást bátorítjuk és támogatjuk, lehetővé tesszük, hogy Krisztus munkálkodjon rajtunk keresztül erőteljes módon.

Te másokat bátorító ember vagy? Túl gyakran vagyunk olyanok, mint Dave barátai és csapattársai. Lehúzzuk és elbátortalanítjuk egymást, mígnem aztán elcsüggedünk. Ha van azonban legalább egyvalaki, aki hisz bennünk, erőt nyerünk arra, hogy keményen dolgozzunk, és kihozzuk a lehető legtöbbet magunkból.

Az, aki mindig hinni fog bennünk, Isten. Mások lehúzhatnak, de mennyei Atyánk annyira hisz bennünk, hogy odaadta a Fiát, hogy meghaljon értünk.

http://velunkazisten.hu/small_story/Nagyi_ajandeka

Lehet Isten ellen harcolni, de...

Készítette: Zoltánné Szük

 Az Istent üldözőbe lehet venni,

de nem lehet utolérni.

Lehet ellene harcolni,

de nem lehet legyőzni.

Lehet Őt gyűlölni, de nem lehet

végleg megölni.

Lehet Fönségét gyalázni,

de nem lehet szépségét csorbítani.

Lehet hatalmát semmibe venni,

miatta nem fog elgyengülni.

Lehet létezését tagadni,

de emiatt nem fog megsemmisülni.

Lehet sírba helyezni,

de kár sírja elé követ hengeríteni,

mert az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni.

A Jézus nevében.wmv

GONDOLKOZZ!

Készítette:  Vass József András

GONDOLKOZZ!

Segíts másokat a győzelemhez! - Joel Osteen pasztor uzenete Lakewood Gyulekezet

Készítette: Melinda Vörösné

Joel Osteen pasztor

Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. (Apostolok cselekedetei 9:26-27.)

Pál apostolnak soha nem lett volna ekkora hatása, egy Barnabás nevezetű ember nélkül. Barnabás egyike volt a tanítványoknak. Jézus belső köréhez tartozott. Pál azonban, akkor még gyűlölte a hívőket és teljes erejével azon volt, hogy börtönbe vesse őket. Miután Isten megérintette az életét Jeruzsálembe akart menni, hogy csatlakozzon a tanítványokhoz. De a tanítványok féltek tőle, rossz híre miatt. Barnabás kiállt Pál mellett, és befolyását használva, utat nyitott Pál előtt a tanítványok felé. Tudjuk, hogy Pál azután az Újszövetség több mint felét írta.

Nem hallunk túl sokat Barnabásról. Pál jóval túlszárnyalta őt. De, ha Pált kérdeznénk, ő azt mondaná: „Azért győztem, mert Pál segített győzni. Azért sikerült, mert Barnabás vállalta a kockázatot, és kinyitott előttem egy ajtót, amit én magam nem tudtam volna kinyitni. Barnabás hitt bennem, amikor senki más nem hitt bennem.”

Kedves barátom, nincs nagyobb örökség, amit magunk után hagyhatnánk, mint, hogy valakit hozzásegítünk a győzelemhez. Használd kreatívan a befolyásodat. Segíts másokat, hogy feljebb tudjanak emelkedni. Vess jó magokat, mert azok vissza fognak térni hozzád. Amikor segítesz másokat győzni, Isten gondoskodni fog róla, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik viszonzásul téged segítenek a győzelemhez.

Mondd el ezt az imát: Mennyei Atyám, köszönöm az igazságodat, ami most szabaddá tesz engem. Örömmel teszem meg az akaratodat, és segíteni fogok másokat győzedelmeskedni. Mutasd meg, hogyan lehetnék mások áldására, és segítségére. Minden amit teszek, szolgálja a Te dicsőségedet. Jézus nevében. Ámen.

Jól vagyon, jó és hű szolgám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Még a dagadt Han Bingli, csúfnevén „Nagy Vas” is eljött, aki Ottokár halála után csatlakozott a bandához. Fényesre krómozott békebeli tűzoltósisakjában szórakozottan majszolta szokásos óriás hamburgerjét öreg Harley Davidsonja nyergében.

Azt állította, hogy képes Istennel gondolatban kommunikálni. Ezért a többiek Jemit kivételével mind dilisnek tartották. „Sámánnak” csúfolták és mindig azzal húzták, hogy „beszélnek a fejében”. Jézussal kapcsolatban a született szkeptikusok közé tartozott. Egyben igazi hedonista volt, az érzéki örömök megszállottja, persze a maga komótos módján. Nem sietett soha sehova. Lassan élvezte az életet, ahogy ő mondta. Megjelenése ezért valódi csodának számított. Elhitte, hogy van Isten, de Jézussal valahogy nem tudott kibékülni. Nem fért a fejébe, ha Isten addig meghallgatta minden imáját, akkor miért volt szüksége arra, hogy Jézus Krisztust elfogadja Megváltójának. Bosszantotta az, hogy ezt az egészet nem értette. Azért akart eljönni az istentiszteletre, hogy erre a kérdésre elfogadható választ kapjon. Olyan hihetetlennek, nehezen felfoghatónak, meseszerűnek tartotta a feltámadást. Képtelen volt hinni abban, hogy az által van csak jövetele az Atyához.

- Ebben az egészben nem hiszek, Istenem. – gondolta. – Hiszen így is meghallgatod az imáimat.

- Hiába élsz egy boldog életet, ha utána a pokolba kerülsz. – jött a válasz gondolatban.

- Hogy lehet az? Hiszen én senkinek sem akarok ártani és ha valami rosszat teszek azt rendszerint megbánom. – döbbent meg Han Bingli.

- Ez engem nem érdekel. Tisztátalan vagy az eredendő bűntől. A bűnbánatod és a jótetteid is mocskosak emiatt. Mindened hiábavaló, mert a romlandó és múlandó emberi természetedből táplálkozik. Ezért nem fogadhatom el, sőt számomra ezek a dolgaid nem is léteznek.

- Ezek szerint hiába kértelek rá, nem bocsátottad meg a vétkeim? – kérdezte magában ijedten Han Bingli.

- Nem, ezeket a kéréseidet meg sem hallottam, mert nem vagy a fiam. Csak azok jutottak fel hozzám, amelyek a szükségeidről szóltak. Azokat nem tagadtam meg tőled, hiszen te is a teremtményem vagy. – válaszolta Isten.

- Szóval címzett ismeretlen, vissza a feladónak. Ezért éreztem azt, hogy újra meg újra bocsánatot kell kérnem. Olyan volt, mintha nem szívből tettem volna. A szégyenérzet és a lelkiismeret-furdalás maradt… Én akkor sem tudom bevenni ezt a Jézus-maszalagot. Ne haragudj, talán nem vagyok ehhez elég érett vagy intelligens. Esetleg pont ellenkezőleg, lehet, hogy nem vagyok eléggé gyermekien naiv. – töprengett a dagi motoros.

- Az üdvösség nem érettség vagy agyi képesség kérdése, hanem tudatos döntésé. Mikor fogadod végre el, hogy Jézus az én Fiam? Amíg ezt nem teszed meg, a kárhozat gyermeke vagy. Az én Egyszülöttem azért lett emberré, hogy Vele közösségben lehess és az Ő vére által fiammá fogadhassalak. Nem kell érte semmit adnod vagy tenned. Az örök élet ingyen van. Csak akarni kell. – bíztatta Isten.

- Sajnos nem megy. Buliztam, ettem-ittam, csajoztam satöbbi, mert jól esett. Igyekeztem nem ártani másoknak. Egész földi életemet élveztem idáig. Miért nem mondta meg eddig senki, hogy ez bűn? Ez nem fair! Segíts, Istenem, nem akarok pokolra kerülni! – esett kétségbe Han Bingli.

Isten tudta, hogy az utolsó mondat kivételével ez mind hazugság volt, ám nem vitatkozott vele.

- Jól van. – felelte. – Akkor menj el az istentiszteletre. Majd ott elmondom, mit tegyél.

Han Bingli megfogadta Isten tanácsát. A többiekkel együtt elment a Sáron Rózsája Gyülekezet épületéhez és leparkolt előtte. A gyülekezeti ház eléggé lepukkant volt. Kívülről leginkább egy hajléktalanszállóra emlékeztetett. A felső tízezerhez tartozóktól a koldusokig mindenféle nép szállingózott az istentiszteletre. Boldogan üdvözölték egymást. Barátnők puszilkodtak, ölelték meg egymást bensőségesen, férfiak fogtak kezet úton-útfélen az épület előtti járdán. Fiatal és idősebb házaspárok, sőt egész családok jöttek a kapu felé. Mindenki örömmel köszöntötte ismerőseit. Öltönyös-nyakkendős emberek beszélgettek elmélyülten, de mégis fesztelen lazasággal a hajléktalanokkal és a farmeres, kockásinges munkásokkal. Ősz hajú bácsikák és nénikék társalogtak flitteres pólójú csitrikkel, bőrdzsekis srácokkal mindenfajta merev távolságtartás és manír nélkül. Fekete és sárgabőrű diákok, jól fésült úri fiúk és tetovált kikötői figurák segédkeztek együtt a technikai felszerelés cipelésében. Mindenütt rengeteg kisebb-nagyobb gyermek száguldozott nevetgélve, kurjongatva a felnőttek között, akik gondosan szemmel tartották őket. Hihetetlenül sokszínűnek mégis egységesnek tűnt az egész forgatag. Mintha egy falu, egy törzs, sőt egy test lett volna. Mindannyian nagyon különböztek egymástól, mégis annyira hasonlóak voltak. Han Binglit elképesztő mennyiségű új élmény érte egyszerre. Az egész gyülekezet tele volt élettel. Tarkaságával és hang-kavalkádjával először leginkább egy keleti bazárra emlékeztetett. Mégis volt benne valami békés, otthonos és megnyugtató. A dagi motoros tátott szájjal állt ez előtt a rejtély előtt. Képtelen volt felfogni, vajon mi és hogyan tartotta össze ezt a kavargóan lüktető egyben barátságosan magába fogadó közösséget. Mi ez a biztonságérzet és ez a szabadság egyben? Létezik-e a világon más hely, ahol a hajléktalan egy asztalhoz ül a milliomossal, ahol a híres professzor barátságosan lehajol és beköti egy vadidegen maszatos kisfiú cipőjét, ahol a marcona punk egy mozgássérült fiú nehéz csomagjait cipeli vidáman fütyörészve? Han Bingli felfogta, hogy ez egy különleges találkahely. A gyülekezet szellemisége nemcsak megfogta, hanem magával is ragadta. Meg akarta ismerni e titok nyitját. A részese szeretett volna lenni ennek az egész hihetetlen vonzerejű dolognak. Láthatólag a többi motoros is így érzett. Lassan ocsúdtak a kezdeti ámulatból és élénken lépkedtek fel a bejárati lépcsőkön. Bent először hatalmas, sárgafalú előtér fogadta őket ugyanazzal a kavargó, színes tömeggel és fantasztikus hangulattal. Han Bingli követte társait és a gyülekezeti tagokat az emeletre a nagyterembe. Felérve az órájára tekintett. Még volt tíz perce az istentisztelet kezdetéig. A büféhez ment. Mikor sorra került, viccesen egy pofa sört kért, mire a büfés mosolyogva azt felelte, hogy eltévesztette a házszámot, ahol sörözni lehet, az egy másik hely. Han nem próbálkozott tovább a poénjaival. Kért egy sima „falmelléki átlátszót” – egy szénsavmentes ásványvizet. Nem akarta, hogy az istentisztelet alatt jöjjön rá a hangos böfögés, mert egyébként ő sohasem tartotta vissza. Úgy gondolta, hogy az nem egészséges. Lassan mindenki beszállingózott és helyet foglalt a teremben. A szülők és nagyszülők lekísérték a gyermekeket a bébiszitter szobába és a gyerekszolgálathoz. Közel háromszáz ember ücsörgött együtt. Han Binglit az egész az iskolai ünnepségekre emlékeztette. A várakozás miatt először kicsit elveszettnek érezte magát. Egyszer csak mindenki elhallgatott. Egy fiatalember jött fel színpadra és halkan imádkozni kezdett. Az emberek lehajtották fejüket és vele együtt mélyültek el az imában. Han kezdett elsüllyedni a székében. Behúzta nyakát és laposan pillogott, azt nézte, vajon figyeli-e valaki. Ő nem volt képes név szerint Jézushoz imádkozni, mert nem hitt Benne. Ezért megszólította Istent.

- Istenem, mit tegyek most?

- Úrvacsoraosztás lesz. Menj ki és vegyél magadhoz egy darab pászkát és egy pohár szőlőlevet. A többit majd elmondom utána. – mondta Isten.

- De hát ez lopás! Én nem hiszek Jézusban! – ijedezett a dagadt motoros.

- Te kértél segítséget, akkor bízz bennem! Az nem lopás, ha ezeket a dolgokat elveszed, csak ha nem hiszel a Fiamban, az Úr Jézus Krisztusban és megeszed, megiszod őket. Hogyha nem győzlek meg, akkor szabad vagy arra, hogy vissza vidd vagy odaadd egy fogyatékos gyermekemnek.

- Jó, megteszem. – hagyta rá Han.

Ekkor az emberek felálltak és énekelni kezdtek. Persze megint csak Jézusról. Han ismét kínosan érezte magát. Nem tudott velük dalolni. Fél óráig állt egyhelyben, alig várta, hogy leülhessen. Amikor végre megtehette, boldogan huppant le székére. A pódiumon a fiatalember megkérte a gyülekezet tagjait, hogy az ajtónálló segítők vezetésével soronként járuljanak oda az úrvacsorai asztalhoz. Halk zene közepette mindegyikőjük magához vett egy pászkadarabot és egy pohárnyi szőlőlevet. Han is sorra került. Úgy érezte, mintha a pászka és a pohár égette volna a kezét és a székéig vezető visszaúton mázsás súlyúvá váltak volna. Szája kiszáradt, szíve torkában dobogott: mi van, ha mégse…?

Ekkor a beszélő ismét megszólalt a pódiumon. Jézusról és az utolsó vacsoráról prédikált. Han semmit sem hallott belőle. A füle csengett. Izzadt és szédült, de makacsul szorította a pászkát és a pohár szőlőlevet. Ilyen még nem volt. A motoros banda zabakirálya ott ült, kezében a kajával és az innivalóval és nem csinált velük semmit. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen a helyzeten.

- Smucig egy nép. – vigyorgott magában. – Még sehol sem szúrták ki a szememet ilyen kis adaggal, pedig sok helyen voltam már vendégségben.

- Hallgass és figyelj rám! – szólt közbe nyomatékkal Isten. – Most nézz bele a pohárba!

- Egy párszor már megtettem az életben, mégsem tértem meg attól! – humorizált Han.

Mégis belekukkantott a pohárba. Egy pillanatig valódi vér volt benne! A dagi motoros lélegzete is elállt. Ösztönösen körülnézett, hátha valaki más is látta.

- Ez döbbenet! Vér volt, igazi vér! – ismerte be ijedten. – Isten Maga mutatta meg nekem Krisztus vérét! A saját szememmel láthattam! Az egész Jézus-történet a kereszttel és a feltámadással igaz! Elhiszem!… A megtérő ima… Gyorsan, mert mindjárt vesszük az úrvacsorát!! Bocsásd meg a bűneimet, Uram Jézus, főleg azt, hogy idáig nem hittem Benned! Hiszem, hogy meghaltál a kereszten bűneim bocsánatára és feltámadtál üdvösségemre. Elfogadlak Megváltómnak. Kérlek, jöjj a szívembe! Köszönöm Neked az örök életet. Ámen.

Végre Isten is megszólalt Han szívében:

Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Han szemeit könnyek futották el. Felszabadult öröm töltötte el szívét. Volt már vidám, volt már boldog, de ilyet azelőtt még sohasem érzett. A meghatottságtól szipogva vette magához az úrvacsorát.

(RÉSZLET "AZ IGAZGYÖNGY" CÍMŰ REGÉNYBŐL)

Szerző: Kispál Csilla

AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM, RÁ HALLGATOK, ŐT KÖVETEM

Készítette: Kereszténység a Biblia szerint

A világban az emberek el vannak veszve, meg vannak gyötörve, és nem kapnak jó és igaz vezetést. Jézus Krisztus ezt nagyon tisztán látta. Maga, mint a Jó Pásztor mutatta az utat, és kereste azokat, akik szintén szeretnének részt venni ebben a munkában. Hiszen mindannyian szűkölködünk Isten áldásai és vezetése nélkül.

Máté 9:35 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. 36 Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. 37 Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38 Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

Zsid 13:20 A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust 21 Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.

Zsolt. 23:1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért. 4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Jézus Krisztus a Jó Pásztor.

János 10:11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12 A béres pedig és a ki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. 13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. 24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! 25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. 26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek: 27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.

A Jó pásztor igazságos, aki igazságosan ítél, és ügyel minden részletre. A jó pásztor nem személyválogató.

Máté 25:31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. 32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. 34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. 35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? 38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? 39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? 40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. 41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; 43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. 44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy, hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? 45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. 46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Térjünk meg az Úrhoz, a mi Pásztorunkhoz, aki az életét adta mi értünk. Aki meghalt a mi bűneinkért és a mi betegségeinkért.

1Péter 2:21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek. 22 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott. 23 Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre. 24 Aki, a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

Illusztráció: Tradicionális pásztor Hortobágyon

A fénykép készítője: Szabó Bernadett

Mint asszony aki pénzét elveszti

Magyar Continental Singers - Gyertek és énekeljünk hát

Oszeh Shalom bimromav Ronto Attila Ronto Kitty

CseriKálmán: A hit vizsgája

Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak... (2Krón 20,1-4)

Ez derült égből villámcsapás volt. A felderítők hozták a vészhírt, ráadásul olyan közel járt az ellenség, hogy már felkészülni sem lehetett a védekezésre, nem beszélve a nagy túlerőről.

Mit tesz most Jósáfát? „...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában." Milyen őszinte könyv a Biblia! Mennyivel szebb lenne, ha azt olvasnánk, hogy a hívők mindig bátrak és okosak, első nekifutásra mindent jól megoldanak stb. De nem ez a valóság. A valóság az, hogy ők is ismerik a félelmet, s képesek megijedni is, ha váratlanul valami szörnyű hírt hallanak.

Csak nem állnak meg itt. Hanem ez a különös kifejezés így fordítható: a maga arcát az Úr arcára irányította. Először csak önmagára és népére nézett, s látta, milyen gyengék. Aztán az ellenségre, s látta, milyen erősek. De utána az Úrra nézett, mert látni akarta, hogy ő nemcsak még erősebb, hanem Mindenható. Csak az első válasza volt a rémület, a második már a bizalom. Ez a hit győzelme. „Ha félek is, benned bízom" - írta Jósáfát egyik elődje, Dávid király.

És most érik be a jó magvetés, a korábbi alapos igehirdetés gyümölcse: amikor felszólítja a népet böjtre és imádkozásra, az emberek értik, miről van szó. Nem esnek pánikba, nem kapkodnak szövetségesek után, tudják, hogy az élő Isten az ő hatalmas szövetségesük, s ha őt hívják segítségül, számíthatnak rá. De nagy dolog, ha egy közösségben ez természetes!

A váratlanul támadó nehézségek mindig vizsgáztatják a hitünket. Könnyű nyugodt időkben tisztelni az Urat, de merünk-e bízni benne, amikor hirtelen történik valami baj, s nyilvánvaló a tehetetlenségünk? Hisszük-e, hogy Istennek valóban minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0707_A_hit_vizsgaja

Imádság:

Imádság:

Jézusom! Milyen kevésbé vagyok kitartó! Ezt előtted nem is kell bizonygatnom, Te tudod rólam. Szeretnék azonban sokkal odaadóbb, hűségesebb, engedelmesebb gyermeked lenni, olyan, aki kitartó a jóban, a szolgálatban! Ámen

A nap gondolata:

A szellem minden egyéb nélkül meg lehet, csak az Isten Igéje nélkül nem. Ha Isten Igéje nem segít rajta, semmi más segítség nem használ neki. Ha azonban Isten Igéjének birtokában van, akkor nincsen egyébre szüksége. Az Igében van számára bőségesen: eledel, öröm, békesség, világosság, megigazulás, igazság, szabadság és minden jó. (Luther Márton)

Az Úr tár fel minden titkot

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…(ApCsel 2:42)

Mi az, amiben változnunk kell? A kitartásban. Az anyagiak megteremtésében, az újságok, internetes oldalak böngészésében, különböző álmok kergetésében, anyagiak hajszolásában kitartóak vagyunk. Nagyon jól tudjuk, hogy mi az, hogy kitartás. Akkor ezt az indulatot kezdjük már el lelki értelemben is felhasználni! Régi fordítású Bibliánk úgy mondja, hogy „foglalatosak voltak”. Sőt a görög szöveg szerint a „készenlétben várakozó hajóra” is utal. Gondoljunk csak bele: egy rakománnyal megrakott hajó, mely bármelyik pillanatban indulhat…

Testvéreim! Tudom, hogy vannak lelkes fellobbanásaink, forró pillanataink, Bibliát kereső perceink, de a kitartó foglalatoskodás, az igazi készenlét, hiányzik belőlünk. Nekünk ez a „lelki” rakomány szükséges! Az apostoli tanítás. Az Isten Igéjére való odafigyelés, mely annyi félreértést helyre tesz. Annyi, de annyi embert megőriz, megerősít és megvigasztal. És így kerül szépen helyére bennünk az Ószövetség is, mely által Urunk ugyanúgy formálni és erősíteni akar minket.

És így leszünk mi is a helyünkön, amikor valaki tőlünk kérdez, amikor valaki sír, amikor keresi a helyét és mondanod kell, adnod kell neki valamit; mégpedig ebből a bizonyos rakományból. Szeretteim! Rakodásra felkészülni!

Mert Aki bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt a nagy tudósoknak, Ő fog számunkra is minden mélyen elrejtett titkot feltárni. Erre Ő, a mi Istenünk teljesen készen áll. Azért könyörögjünk, hogy kitartóan részt tudjunk venni tanításának olvasásában és megértésében! (Lovász Krisztián)                               

Kari Jobe - When I speak your name (magyar felirattal)

Megyek az Úr elé!

Az újonnan születtekhez

Semmi felől ne aggódjatok!

A Király visszatér

A Király visszatér