Imádság:

Imádság:

Jézusom! Milyen kevésbé vagyok kitartó! Ezt előtted nem is kell bizonygatnom, Te tudod rólam. Szeretnék azonban sokkal odaadóbb, hűségesebb, engedelmesebb gyermeked lenni, olyan, aki kitartó a jóban, a szolgálatban! Ámen

A nap gondolata:

A szellem minden egyéb nélkül meg lehet, csak az Isten Igéje nélkül nem. Ha Isten Igéje nem segít rajta, semmi más segítség nem használ neki. Ha azonban Isten Igéjének birtokában van, akkor nincsen egyébre szüksége. Az Igében van számára bőségesen: eledel, öröm, békesség, világosság, megigazulás, igazság, szabadság és minden jó. (Luther Márton)

Az Úr tár fel minden titkot

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…(ApCsel 2:42)

Mi az, amiben változnunk kell? A kitartásban. Az anyagiak megteremtésében, az újságok, internetes oldalak böngészésében, különböző álmok kergetésében, anyagiak hajszolásában kitartóak vagyunk. Nagyon jól tudjuk, hogy mi az, hogy kitartás. Akkor ezt az indulatot kezdjük már el lelki értelemben is felhasználni! Régi fordítású Bibliánk úgy mondja, hogy „foglalatosak voltak”. Sőt a görög szöveg szerint a „készenlétben várakozó hajóra” is utal. Gondoljunk csak bele: egy rakománnyal megrakott hajó, mely bármelyik pillanatban indulhat…

Testvéreim! Tudom, hogy vannak lelkes fellobbanásaink, forró pillanataink, Bibliát kereső perceink, de a kitartó foglalatoskodás, az igazi készenlét, hiányzik belőlünk. Nekünk ez a „lelki” rakomány szükséges! Az apostoli tanítás. Az Isten Igéjére való odafigyelés, mely annyi félreértést helyre tesz. Annyi, de annyi embert megőriz, megerősít és megvigasztal. És így kerül szépen helyére bennünk az Ószövetség is, mely által Urunk ugyanúgy formálni és erősíteni akar minket.

És így leszünk mi is a helyünkön, amikor valaki tőlünk kérdez, amikor valaki sír, amikor keresi a helyét és mondanod kell, adnod kell neki valamit; mégpedig ebből a bizonyos rakományból. Szeretteim! Rakodásra felkészülni!

Mert Aki bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt a nagy tudósoknak, Ő fog számunkra is minden mélyen elrejtett titkot feltárni. Erre Ő, a mi Istenünk teljesen készen áll. Azért könyörögjünk, hogy kitartóan részt tudjunk venni tanításának olvasásában és megértésében! (Lovász Krisztián)                               

Kari Jobe - When I speak your name (magyar felirattal)

Megyek az Úr elé!

Az újonnan születtekhez

Semmi felől ne aggódjatok!

A Király visszatér

A Király visszatér

Billy Graham Budapesten

Vida Sándor: Mézcseppek:

Nyugalmunk Krisztusban van

Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9).

Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.

Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját cselekedeteinkben, még ha azokat nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is megpihent a hetedik napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli vigasztalásunk. Ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.

Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk, vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Oswald Chambers: ISTEN BOCSÁNATA

"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).

Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá! Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.

A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.

A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Jöjj most jöjj Őhozzá (dicséretek Cegléd).flv

Cseri Kálmán Válts Irányt! A nagy botrány 2

Nagyobb boldogság adni

És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. (Ap. Csel. 27:24)

Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsony este, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.

- Uram ez az ön autója? - kérdezte.

Paul biccentett.

- A bátyámtól kaptam karácsonyra.

A fiú meghökkent.

- Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..  Elbizonytalanodott.

Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.

- Bárcsak - folytatta a gyermek - én is ilyen testvér lehetnék!

Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:

- Elvigyelek egy körre?

- Ó, igen! Szeretném.

Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:

- Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?

Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.

- Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte. Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:

- Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni. Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.

Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.

Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:

Nagyobb boldogság adni!

http://velunkazisten.hu/content/book/Nagyobb_boldogs%C3%A1g_adni

Könyörülő Isten

„A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”

Zsoltárok könyve 103:13

Emberi eszünkkel fel sem foghatjuk milyen nagyszerű dolog, hogy ilyen Istenünk van. Irgalma, könyörülete, türelme, megbocsátó lelkülete számunkra érthetetlen. Az idézett zsoltár első sorai így hangzanak: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.  A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.  A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.”

Megpróbálom felsorolni, hogy csak ez a zsoltár mit mond el Isten hozzánk való viszonyulásáról, cselekedeteiről: jót tesz velünk; megbocsátja bűneinket; meggyógyít minden betegségből; megvált a haláltól; megkegyelmez; irgalmaz; jóval tölt be; igazságot tesz; késedelmes a haragra…

Mindez a jó elérhető mindenki számára: „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” (17-18.v)

Míg Isten tetteit hosszasan lehetne sorolni, az emberi rész egy mondatban összefoglalható: megtartani a szövetséget és a parancsolatokat. Még rövidebben: hűség és engedelmesség.

Visszhangozzon ez a két szó minden nap a fülünkben, miközben végezzük dolgainkat. Hűséges szövetséges társa vagyok-e Istennek, ill. örömmel engedelmeskedem-e minden parancsának?

Ez nem egy olyan „adás-vételi” szerződés, mint amit emberekkel kötünk. Ez egy természetes reakciója annak az embernek, aki megtapasztalta a SZERETET Istenének jelenlétét az életében.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/konyorulo-isten.html

AKKOR KERESZTÜLÜTÖTT RAJTAM VALAMI..

(internetről - részlet egy riportból)

Szerző: Ismeretlen szerző

'...A tudatvesztésig ittam egy ismerős bárban, nem emlékszem, hogy kerültem az utcára, reggel egy kerülettel odébb, egy padon tértem magamhoz. Ültem a padon, és olyan fizikai és lelki fájdalmat éltem át, amit azóta sem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan folytathatnám az életemet, egyáltalán akarom-e.

- És ekkor jött Isten?

- Harangoztak, még a hangsúlyra is emlékszem, a gúnyra, amikor magamban kimondtam: na, megyek, megkérdezem Istent, mit szól ehhez. Akkor keresztülütött rajtam valami, olyan volt, mintha egy ostor kettévágott volna, fájdalommal járt, mégis örömöt éreztem. Megkerestem a templomot, az is furcsa volt, már rég nem harangoztak, mégis hallottam a harangokat.

Beléptem a kapun, és valami erő, amit azóta nap mint nap átélek, de akkor ismeretlen volt a számomra, megint megütött, átnyilallt rajtam. Leültem, körülöttem megteltek a padok, én csak ültem, néztem az oltárt, az ablakokon beszűrődő fényeket, megszólalt az orgona. A pap beszélt.

Lassan kiürültek a padsorok, a templomszolga körülöttem sertepertélt. Mindent érzékeltem, mozdulni azonban képtelen voltam, még a kezemet sem lettem volna képes megemelni. Több órát ott töltöttem. Egyszer csak azt éreztem, hogy mennem kell, és rendbe kell hoznom mindent. Nagyon nagy erő mozgott bennem. Gyalog mentem haza, nem akartam járműre vagy taxiba szállni, egyedül kellett lennem. Otthon lefeküdtem... Reggel felhívtam az anyámat, hogy hozzáköltözhetek-e, nagyon örült.

- Minden ilyen simán ment?

- ... Megvallottam anyámnak, hogy addig milyen életet éltem... Ez egyszerre volt nagyon nehéz, kimondani a történeteimet, de könnyű is, mert fizikailag éreztem, ahogyan lekerülnek rólam a súlyok...

Sokat sírtunk, veszekedtünk, ha rossz napja van, néha felemlegeti a múltam, de nem tudok rá haragudni, mert tiszta szívvel megbocsátott.

Reggelente kérdezgettem Istent, hogy jó úton járok-e, jól teszem-e, amit teszek, és hogy megérdemlem-e, hogy kilépjek a múltamból. Sosem konkrét választ adott, hanem úgy fordította a napomat, hogy az minden egyes percével előrelépést jelentett...'

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/108

Nem vagy egyedül!

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról:

„Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).

A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).

Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében), [Más fordítás: Mert őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15).