Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Isten az én Szabadítóm

Bízzatok Istenben!

Az imádkozásról

Lakatos Béla Projekt - Jót terveztél

Joel Osteen: Győzelmes jobbjával támogat

Készítette: Melinda Vörösné

Joel Osteen Lakwood Gyülekezet

41,10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól. Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit. Ha Isten a jobbjával támogat, akkor biztonságban vagy az Ő gondjaiban.

Az Ő jobbjában győzelem van. Az Ő jobbjában erő van. Az Ő jobbjában gondoskodás van. Minden megvan Benne, amire szükséged van. Nem számít, min mész éppen keresztül, bízhatsz Istenben, hogy Ő érted van. Ahelyett, hogy magadba zuhannál, vagy elcsüggednél a körülményeid miatt, nézz fel Istenre, aki a kezében tartja a helyzetedet.

Ébreszd fel a hitet a szívedben és a figyelmedet az Ő jóindulatára, áldásaira és arra a tényre összpontosítsd, hogy Ő mindig növelni akar téged, hozzáadni az életedhez. Ha elméddel és szíveddel Rá figyelsz, és engedelmeskedsz az Ő Igéjének, olyan mértékű előrejutást fogsz megtapasztalni, amire nem is gondoltál, mivel Ő győzelmes jobbjával természetfölötti módon támogat téged.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy győzelmes jobboddal segítesz és támogatsz engem. Akkor is Benned bízom, ha nem értem a dolgokat, és ha kicsúsztak az irányításom alól. Minden gondomat Rád vetem, mert tudom, hogy Te mindent a javamra munkálsz. Ámen.

Joel Osteen

Joel Osteen: Ne add fel a holnapod!

Készítette: Melinda Vörösné

Nem számít, mi történik ma, Isten nagyszerű jövőt tartogat a számodra! Lehet, nem könnyű ezt most észrevenned, de Isten már új kezdetet, új barátságokat, új lehetőségeket készített el számodra. Lehet a tavalyi évben ért pár kudarc és nehézség, de ne kövesd el azt a hibát, hogy azt hiszed ez az év is ugyanilyen lesz. Ideje valami újat látni, mert ez egy új nap!

Hívőként ez legyen a hozzáállásunk: "A rossz gazdasági helyzet ellenére nem aggódom. Tudom, Isten előttem jár, és megígérte, hogy folyót fakaszt a sivatagokban".

Vagy pedig: "Talán az orvosi jelentés nem ígér sok jót, de az én másik kijelentésem azt mondja, Isten visszaállítja az egészségem. Hiszem, hogy Isten elkezdte a gyógyításom, egészségem és győzelmem biztos Őbenne."

Vagy talán lehet, hogy gyermeked nem a helyes úton jár. Emberileg lehetetlen helyzetnek tűnik. De a mi hozzáállásunk ez:

"Tudom, hogy Isten képes a lehetetlenre!

A gyermekem betölti elhívását!"

Légy ma bátor, és ne add fel a holnap reményét, mert Isten nagyszerű jövőt tartogat a számodra!

Jeremiás 29:11

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.

Károli Gáspár fordítás

Mond el ezt az imát: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy reményt és jövőt adsz nekem. Köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy engem választottál. Köszönöm, hogy örömöd leled bennem. Kérlek, hogy a szívem és lelkem a Te terveiden keresztül újuljanak meg. Jézus nevében kérlek téged, Ámen.

Joel Osteen

How Great is Our God version reggae

Jól vagyon, jó és hű szolgám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Még a dagadt Han Bingli, csúfnevén „Nagy Vas” is eljött, aki Ottokár halála után csatlakozott a bandához. Fényesre krómozott békebeli tűzoltósisakjában szórakozottan majszolta szokásos óriás hamburgerjét öreg Harley Davidsonja nyergében.

Azt állította, hogy képes Istennel gondolatban kommunikálni. Ezért a többiek Jemit kivételével mind dilisnek tartották. „Sámánnak” csúfolták és mindig azzal húzták, hogy „beszélnek a fejében”. Jézussal kapcsolatban a született szkeptikusok közé tartozott. Egyben igazi hedonista volt, az érzéki örömök megszállottja, persze a maga komótos módján. Nem sietett soha sehova. Lassan élvezte az életet, ahogy ő mondta. Megjelenése ezért valódi csodának számított. Elhitte, hogy van Isten, de Jézussal valahogy nem tudott kibékülni. Nem fért a fejébe, ha Isten addig meghallgatta minden imáját, akkor miért volt szüksége arra, hogy Jézus Krisztust elfogadja Megváltójának. Bosszantotta az, hogy ezt az egészet nem értette. Azért akart eljönni az istentiszteletre, hogy erre a kérdésre elfogadható választ kapjon. Olyan hihetetlennek, nehezen felfoghatónak, meseszerűnek tartotta a feltámadást. Képtelen volt hinni abban, hogy az által van csak jövetele az Atyához.

- Ebben az egészben nem hiszek, Istenem. – gondolta. – Hiszen így is meghallgatod az imáimat.

- Hiába élsz egy boldog életet, ha utána a pokolba kerülsz. – jött a válasz gondolatban.

- Hogy lehet az? Hiszen én senkinek sem akarok ártani és ha valami rosszat teszek azt rendszerint megbánom. – döbbent meg Han Bingli.

- Ez engem nem érdekel. Tisztátalan vagy az eredendő bűntől. A bűnbánatod és a jótetteid is mocskosak emiatt. Mindened hiábavaló, mert a romlandó és múlandó emberi természetedből táplálkozik. Ezért nem fogadhatom el, sőt számomra ezek a dolgaid nem is léteznek.

- Ezek szerint hiába kértelek rá, nem bocsátottad meg a vétkeim? – kérdezte magában ijedten Han Bingli.

- Nem, ezeket a kéréseidet meg sem hallottam, mert nem vagy a fiam. Csak azok jutottak fel hozzám, amelyek a szükségeidről szóltak. Azokat nem tagadtam meg tőled, hiszen te is a teremtményem vagy. – válaszolta Isten.

- Szóval címzett ismeretlen, vissza a feladónak. Ezért éreztem azt, hogy újra meg újra bocsánatot kell kérnem. Olyan volt, mintha nem szívből tettem volna. A szégyenérzet és a lelkiismeret-furdalás maradt… Én akkor sem tudom bevenni ezt a Jézus-maszalagot. Ne haragudj, talán nem vagyok ehhez elég érett vagy intelligens. Esetleg pont ellenkezőleg, lehet, hogy nem vagyok eléggé gyermekien naiv. – töprengett a dagi motoros.

- Az üdvösség nem érettség vagy agyi képesség kérdése, hanem tudatos döntésé. Mikor fogadod végre el, hogy Jézus az én Fiam? Amíg ezt nem teszed meg, a kárhozat gyermeke vagy. Az én Egyszülöttem azért lett emberré, hogy Vele közösségben lehess és az Ő vére által fiammá fogadhassalak. Nem kell érte semmit adnod vagy tenned. Az örök élet ingyen van. Csak akarni kell. – bíztatta Isten.

- Sajnos nem megy. Buliztam, ettem-ittam, csajoztam satöbbi, mert jól esett. Igyekeztem nem ártani másoknak. Egész földi életemet élveztem idáig. Miért nem mondta meg eddig senki, hogy ez bűn? Ez nem fair! Segíts, Istenem, nem akarok pokolra kerülni! – esett kétségbe Han Bingli.

Isten tudta, hogy az utolsó mondat kivételével ez mind hazugság volt, ám nem vitatkozott vele.

- Jól van. – felelte. – Akkor menj el az istentiszteletre. Majd ott elmondom, mit tegyél.

Han Bingli megfogadta Isten tanácsát. A többiekkel együtt elment a Sáron Rózsája Gyülekezet épületéhez és leparkolt előtte. A gyülekezeti ház eléggé lepukkant volt. Kívülről leginkább egy hajléktalanszállóra emlékeztetett. A felső tízezerhez tartozóktól a koldusokig mindenféle nép szállingózott az istentiszteletre. Boldogan üdvözölték egymást. Barátnők puszilkodtak, ölelték meg egymást bensőségesen, férfiak fogtak kezet úton-útfélen az épület előtti járdán. Fiatal és idősebb házaspárok, sőt egész családok jöttek a kapu felé. Mindenki örömmel köszöntötte ismerőseit. Öltönyös-nyakkendős emberek beszélgettek elmélyülten, de mégis fesztelen lazasággal a hajléktalanokkal és a farmeres, kockásinges munkásokkal. Ősz hajú bácsikák és nénikék társalogtak flitteres pólójú csitrikkel, bőrdzsekis srácokkal mindenfajta merev távolságtartás és manír nélkül. Fekete és sárgabőrű diákok, jól fésült úri fiúk és tetovált kikötői figurák segédkeztek együtt a technikai felszerelés cipelésében. Mindenütt rengeteg kisebb-nagyobb gyermek száguldozott nevetgélve, kurjongatva a felnőttek között, akik gondosan szemmel tartották őket. Hihetetlenül sokszínűnek mégis egységesnek tűnt az egész forgatag. Mintha egy falu, egy törzs, sőt egy test lett volna. Mindannyian nagyon különböztek egymástól, mégis annyira hasonlóak voltak. Han Binglit elképesztő mennyiségű új élmény érte egyszerre. Az egész gyülekezet tele volt élettel. Tarkaságával és hang-kavalkádjával először leginkább egy keleti bazárra emlékeztetett. Mégis volt benne valami békés, otthonos és megnyugtató. A dagi motoros tátott szájjal állt ez előtt a rejtély előtt. Képtelen volt felfogni, vajon mi és hogyan tartotta össze ezt a kavargóan lüktető egyben barátságosan magába fogadó közösséget. Mi ez a biztonságérzet és ez a szabadság egyben? Létezik-e a világon más hely, ahol a hajléktalan egy asztalhoz ül a milliomossal, ahol a híres professzor barátságosan lehajol és beköti egy vadidegen maszatos kisfiú cipőjét, ahol a marcona punk egy mozgássérült fiú nehéz csomagjait cipeli vidáman fütyörészve? Han Bingli felfogta, hogy ez egy különleges találkahely. A gyülekezet szellemisége nemcsak megfogta, hanem magával is ragadta. Meg akarta ismerni e titok nyitját. A részese szeretett volna lenni ennek az egész hihetetlen vonzerejű dolognak. Láthatólag a többi motoros is így érzett. Lassan ocsúdtak a kezdeti ámulatból és élénken lépkedtek fel a bejárati lépcsőkön. Bent először hatalmas, sárgafalú előtér fogadta őket ugyanazzal a kavargó, színes tömeggel és fantasztikus hangulattal. Han Bingli követte társait és a gyülekezeti tagokat az emeletre a nagyterembe. Felérve az órájára tekintett. Még volt tíz perce az istentisztelet kezdetéig. A büféhez ment. Mikor sorra került, viccesen egy pofa sört kért, mire a büfés mosolyogva azt felelte, hogy eltévesztette a házszámot, ahol sörözni lehet, az egy másik hely. Han nem próbálkozott tovább a poénjaival. Kért egy sima „falmelléki átlátszót” – egy szénsavmentes ásványvizet. Nem akarta, hogy az istentisztelet alatt jöjjön rá a hangos böfögés, mert egyébként ő sohasem tartotta vissza. Úgy gondolta, hogy az nem egészséges. Lassan mindenki beszállingózott és helyet foglalt a teremben. A szülők és nagyszülők lekísérték a gyermekeket a bébiszitter szobába és a gyerekszolgálathoz. Közel háromszáz ember ücsörgött együtt. Han Binglit az egész az iskolai ünnepségekre emlékeztette. A várakozás miatt először kicsit elveszettnek érezte magát. Egyszer csak mindenki elhallgatott. Egy fiatalember jött fel színpadra és halkan imádkozni kezdett. Az emberek lehajtották fejüket és vele együtt mélyültek el az imában. Han kezdett elsüllyedni a székében. Behúzta nyakát és laposan pillogott, azt nézte, vajon figyeli-e valaki. Ő nem volt képes név szerint Jézushoz imádkozni, mert nem hitt Benne. Ezért megszólította Istent.

- Istenem, mit tegyek most?

- Úrvacsoraosztás lesz. Menj ki és vegyél magadhoz egy darab pászkát és egy pohár szőlőlevet. A többit majd elmondom utána. – mondta Isten.

- De hát ez lopás! Én nem hiszek Jézusban! – ijedezett a dagadt motoros.

- Te kértél segítséget, akkor bízz bennem! Az nem lopás, ha ezeket a dolgokat elveszed, csak ha nem hiszel a Fiamban, az Úr Jézus Krisztusban és megeszed, megiszod őket. Hogyha nem győzlek meg, akkor szabad vagy arra, hogy vissza vidd vagy odaadd egy fogyatékos gyermekemnek.

- Jó, megteszem. – hagyta rá Han.

Ekkor az emberek felálltak és énekelni kezdtek. Persze megint csak Jézusról. Han ismét kínosan érezte magát. Nem tudott velük dalolni. Fél óráig állt egyhelyben, alig várta, hogy leülhessen. Amikor végre megtehette, boldogan huppant le székére. A pódiumon a fiatalember megkérte a gyülekezet tagjait, hogy az ajtónálló segítők vezetésével soronként járuljanak oda az úrvacsorai asztalhoz. Halk zene közepette mindegyikőjük magához vett egy pászkadarabot és egy pohárnyi szőlőlevet. Han is sorra került. Úgy érezte, mintha a pászka és a pohár égette volna a kezét és a székéig vezető visszaúton mázsás súlyúvá váltak volna. Szája kiszáradt, szíve torkában dobogott: mi van, ha mégse…?

Ekkor a beszélő ismét megszólalt a pódiumon. Jézusról és az utolsó vacsoráról prédikált. Han semmit sem hallott belőle. A füle csengett. Izzadt és szédült, de makacsul szorította a pászkát és a pohár szőlőlevet. Ilyen még nem volt. A motoros banda zabakirálya ott ült, kezében a kajával és az innivalóval és nem csinált velük semmit. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen a helyzeten.

- Smucig egy nép. – vigyorgott magában. – Még sehol sem szúrták ki a szememet ilyen kis adaggal, pedig sok helyen voltam már vendégségben.

- Hallgass és figyelj rám! – szólt közbe nyomatékkal Isten. – Most nézz bele a pohárba!

- Egy párszor már megtettem az életben, mégsem tértem meg attól! – humorizált Han.

Mégis belekukkantott a pohárba. Egy pillanatig valódi vér volt benne! A dagi motoros lélegzete is elállt. Ösztönösen körülnézett, hátha valaki más is látta.

- Ez döbbenet! Vér volt, igazi vér! – ismerte be ijedten. – Isten Maga mutatta meg nekem Krisztus vérét! A saját szememmel láthattam! Az egész Jézus-történet a kereszttel és a feltámadással igaz! Elhiszem!… A megtérő ima… Gyorsan, mert mindjárt vesszük az úrvacsorát!! Bocsásd meg a bűneimet, Uram Jézus, főleg azt, hogy idáig nem hittem Benned! Hiszem, hogy meghaltál a kereszten bűneim bocsánatára és feltámadtál üdvösségemre. Elfogadlak Megváltómnak. Kérlek, jöjj a szívembe! Köszönöm Neked az örök életet. Ámen.

Végre Isten is megszólalt Han szívében:

Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Han szemeit könnyek futották el. Felszabadult öröm töltötte el szívét. Volt már vidám, volt már boldog, de ilyet azelőtt még sohasem érzett. A meghatottságtól szipogva vette magához az úrvacsorát.

(RÉSZLET "AZ IGAZGYÖNGY" CÍMŰ REGÉNYBŐL)

Szerző: Kispál Csilla

Joyce Meyer: Őrizd a gondolataidat, ügyelj a szavaidra

Készítette: Lajos Lakatos közzétette Katalin László

1,8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (Józsué)

Józsuénak sok ellenséggel kellett konfrontálódnia az úton. Úgy tűnt, soha nem akarnak elfogyni. De kérlek, vedd észre, hogy Isten azt mondta Józsuénak, hogy az Igét tartsa az elméjében és a szájában, nem pedig a problémát.

Ha mi is boldogulni akarunk és sikerrel járni, mint Józsué, akkor nekünk is másra kell terelni a gondolatainkat és a szavainkat, nem pedig az ellőttünk álló problémára. Fel kell hagynunk azzal, hogy a problémáról gondolkodunk, beszélünk, sőt néha még a problémáért való imát is fel kell függesztenünk. Ha már imádkoztunk érte, Isten úgyis meghallotta. Gyakran csak mondjuk, hogy Istennel vagyunk közösségben, miközben valójában a problémánkkal vagyunk közösségben.

A Márk 11:23-ban Jézus arra buzdította a tanítványokat, hogy beszéljenek a hegyhez, és nem azt mondta, hogy beszéljenek a hegyről. Természetesen, ha szükséges beszélj róla, de ha úgysem vezet sehova, akkor jobb, ha nem beszélsz róla. A szavak felkavarják az érzelmeket, ami azt eredményezi, hogy jól felhúzzuk magunkat, mert túlságosan a körülményekre koncentrálunk. Hasznos lehet, ha valami jó dologgal foglaljuk le magunkat, amiben kedvünket leljük, addig, amíg Isten megoldására várunk. Lehet, hogy nem érzel hozzá túl sok kedvet, de tedd meg mégis. Meglátod, segíteni fog. Tereld el a gondolataidat és a szavaidat a problémáról!

Joyce Meyer

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/240-orizd-a-gondolataidat-ugyelj-a-szavaidra.html

Viseljétek el egymást

Készítette: Lisa Szanyel

Öltözzétek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy Testben; és háládatosak legyetek.

A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala. Kolosse 5:12-17.

Amen!

Szeretett Testvereim, a Krisztusban, aldasos, szep vasarnapot kivanok Nektek. :)

Kep: Australia (fotozta: Lisa)

Hegyekre nézek

Dicséret

50-es ZSOLTÁR.

Tudom, hogy kedvelsz engem!

Nem arra Riegels!

1929. január elsején a Georgia Tech csapata a UCLA (University of California, Los Angeles) ellen játszott a Rose Bowl-ban. A meccsen a UCLA egyik játékosa, akit Roy Riegels-nek hívtak, megszerzett egy eladott labdát, de valahogy összezavarodott, és rossz irányba kezdett el szaladni a pályán. Már vagy hatvan métert szaladt, mire egyik csapattársa, Benny Lonn éppen a gólvonal előtt leszerelte, és ezzel megakadályozta, hogy az ellenfélnek pontot szerezzen. Attól a pillanattól fogva a UCLA többé nem volt ura a helyzetnek. A Georgia Tech elfogta a kirúgást, és szerzett két pontot.

Az első félidőnek eme furcsa incidensét követően minden nézőt ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: „Vajon mit fog tenni Nibbs Price edző Roy Riegels-szel a második félidőben?" Az első félidő után a játékosok elhagyták a pályát, bementek az öltözőbe, és leültek a padokra meg a földre - Riegels kivételével mindannyian.

Ő a pokrócát vállára terítve leült az egyik sarokba, arcát kezébe temette, és úgy sírt, mint egy gyermek.

A félidős szünetben az edzőnek általában sok mondanivalója van a csapata számára, és utasításokat ad a következő félidőre nézve. Ám ebben a szünetben Price edző nagyon hallgatag volt. Kétségtelenül azt próbálta eldönteni, hogy mit csináljon Roy Riegels-szel. Aztán egyszer csak bejött az öltözőbe az időfelelős, és szólt, hogy mindössze három percük van kezdésig. Price ránézett a csapatra, és egyszerűen annyit mondott:

-     Fiúk, ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

A játékosok valamennyien felálltak, és elindultak kifelé - Riegels kivételével. Ő meg sem mozdult. Az edző visszafordult és újból szólt neki; Riegels továbbra sem mozdult. Ekkor az edző odament hozzá, és azt mondta:

-     Roy, nem hallottad, mit mondtam? Ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

Erre Roy Riegels felnézett, és Price látta a férfikönnyektől nedves arcát.

-     Edző! - mondta. - Nem tudom vállalni, hogy bizonyítsak. Szégyent hoztam rád. Szégyent hoztam a Kaliforniai Egyetemre. Lejárattam magamat. Nem tudnék szembenézni ezzel a tömeggel a stadionban, hogy megpróbáljam jóvátenni, amit elrontottam!

Ekkor Price edző Riegels vállára tette a kezét, és azt mondta:

-     Roy, kelj fel, és menj vissza a pályára! A játszmának még csak a fele ért véget!

Roy Riegels visszament a pályára, és azok a Georgia Tech játékosok igazolhatják, hogy még soha nem láttak embert úgy futballozni, mint ahogy Roy Riegels játszott abban a második félidőben.

Isten kegyelme hasonlít Roy edzőjéhez. Néha úgy érezzük, annyira elrontottunk valamit, hogy fel akarjuk adni, és bedobjuk a törölközőt. Isten azonban nem mond le rólunk. Ő azt mondja: „Kelj fel, és menj ki a pályára! A játszma még nem fejeződött be." Isten kegyelmének evangéliuma a második esély evangéliuma, meg a harmadik esélyé, meg a századiké. Mi állandóan elveszítjük a labdát, de Isten soha nem állít ki minket a játékból. Ő tovább biztat bennünket.

1929. január elsején a Georgia Tech csapata a UCLA (University of California, Los Angeles) ellen játszott a Rose Bowl-ban. A meccsen a UCLA egyik játékosa, akit Roy Riegels-nek hívtak, megszerzett egy eladott labdát, de valahogy összezavarodott, és rossz irányba kezdett el szaladni a pályán. Már vagy hatvan métert szaladt, mire egyik csapattársa, Benny Lonn éppen a gólvonal előtt leszerelte, és ezzel megakadályozta, hogy az ellenfélnek pontot szerezzen. Attól a pillanattól fogva a UCLA többé nem volt ura a helyzetnek. A Georgia Tech elfogta a kirúgást, és szerzett két pontot.

Az első félidőnek eme furcsa incidensét követően minden nézőt ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: „Vajon mit fog tenni Nibbs Price edző Roy Riegels-szel a második félidőben?" Az első félidő után a játékosok elhagyták a pályát, bementek az öltözőbe, és leültek a padokra meg a földre - Riegels kivételével mindannyian.

Ő a pokrócát vállára terítve leült az egyik sarokba, arcát kezébe temette, és úgy sírt, mint egy gyermek.

A félidős szünetben az edzőnek általában sok mondanivalója van a csapata számára, és utasításokat ad a következő félidőre nézve. Ám ebben a szünetben Price edző nagyon hallgatag volt. Kétségtelenül azt próbálta eldönteni, hogy mit csináljon Roy Riegels-szel. Aztán egyszer csak bejött az öltözőbe az időfelelős, és szólt, hogy mindössze három percük van kezdésig. Price ránézett a csapatra, és egyszerűen annyit mondott:

-     Fiúk, ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

A játékosok valamennyien felálltak, és elindultak kifelé - Riegels kivételével. Ő meg sem mozdult. Az edző visszafordult és újból szólt neki; Riegels továbbra sem mozdult. Ekkor az edző odament hozzá, és azt mondta:

-     Roy, nem hallottad, mit mondtam? Ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

Erre Roy Riegels felnézett, és Price látta a férfikönnyektől nedves arcát.

-     Edző! - mondta. - Nem tudom vállalni, hogy bizonyítsak. Szégyent hoztam rád. Szégyent hoztam a Kaliforniai Egyetemre. Lejárattam magamat. Nem tudnék szembenézni ezzel a tömeggel a stadionban, hogy megpróbáljam jóvátenni, amit elrontottam!

Ekkor Price edző Riegels vállára tette a kezét, és azt mondta:

-     Roy, kelj fel, és menj vissza a pályára! A játszmának még csak a fele ért véget!

Roy Riegels visszament a pályára, és azok a Georgia Tech játékosok igazolhatják, hogy még soha nem láttak embert úgy futballozni, mint ahogy Roy Riegels játszott abban a második félidőben.

Isten kegyelme hasonlít Roy edzőjéhez. Néha úgy érezzük, annyira elrontottunk valamit, hogy fel akarjuk adni, és bedobjuk a törölközőt. Isten azonban nem mond le rólunk. Ő azt mondja: „Kelj fel, és menj ki a pályára! A játszma még nem fejeződött be." Isten kegyelmének evangéliuma a második esély evangéliuma, meg a harmadik esélyé, meg a századiké. Mi állandóan elveszítjük a labdát, de Isten soha nem állít ki minket a játékból. Ő tovább biztat bennünket.

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Nem_arra_Riegels

A kismadár

Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.

A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.

A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:

Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.

A vadász dühbe gurult, és kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.

Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!

Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét

A történet azt mutatja be, hogy milyen kapzsi az ember. Pedig az igazán fontos dolgok megadatnak maguktól is, ha az ember az Istent keresi elsősorban.

Bejegyezte: Laudetur.hu 

Bob Gass: Kemény szeretet (2)

„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12).

A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV).

Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned?

1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte!

2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat!

3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.

20090111 Tuzveszely Allok es teged csodallak

Isten fest.