Győzelem!

CseriKálmán: Jósáfát imádsága

Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad... csak rád tekintünk. (2Krón 20,5-12)

  Az ellenség tehát közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód. Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és a nép? A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő hite, sem imaélete nem magánügy. Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.

  Ez nem mutatvány, nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget mennyei Atyjával. Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban - mindig.

  Kinek vallja Istent? „Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben." Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a lába alatt.

  Kinek látja az ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket. Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket, ez az Úr harca. Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal várja, mit fog cselekedni Isten.

  És kinek látja önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte. Jézus így tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!

  Ilyen természetes-e számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel? Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért?

Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit! Ő ígérte: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0708_Josafat_imadsaga

Törvény és kegyelem

Készítette: Róbert Pávay

Amikor Mózes a hegyen volt Kőtáblát kapott és lejött a hegyről ami megítélt 3000 embert akik démonoktól megszállva imádták az aranyborjút.

Amikor Jézus lejött a hegyről hozta az Ő Kegyelmét és megmentett egy fiút aki megszállott volt és megítélte (nem a fiút) hanem a démont!

Isten szereti az embert de gyűlöli a bűnt! Te szeretheted a gyerekedet de gyűlölheted a rákdaganatot ami a testébe van.

Jézus sikeresen kettéválasztotta a rosszat az embertől és megmentette az embert!

Mózes törvényt adott! Jézus kegyelmet!

A törvény alatt növekedett a bűn és ítélet jött! A kegyelem alatt növekedik a szentség és élet jön!

A hegyen mielőtt Jézus lejött volna fennt volt Péter, Jakab, János!

Csodálatos kijelentés ez! A nevek jelentése ez:

Péter: kőszikla

Jakab: helyreállítás

János: kegyelem

Összevonva: a kőszikla (tábla) helyre lett állítva a kegyelem által!

HALLELUJA! A törvény vége Krisztus minden hívő üdvösségére!

Joyce Meyer: Legyenek NAGY álmaid!

4,10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1 Péter)

Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű feleségek, anyák, varrónők, férjek, apák vagy éppen üzletemberek lehessünk.

Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban, kell, hogy nagy álmunk, látásunk legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülnék, ha a nagy álmomnak csak a felét látnám megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét.

Hiszem, hogy amikor Isten megalkotott minket, minden egyes embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik jól beszél, a harmadiknak pedig az írásra van ajándéka. A probléma abból adódik, amikor ajándékunkat, melyet Istentől kaptunk arra használjuk, amire valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket adottságainkat fejlesztenénk.

Istenből egy rész bennünk van. Nem egy gyártási hiba eredménye vagyunk. Nem kell az életünket a kispadon tölteni. Nem vagyunk sem túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek melyeket kiaknázhatunk (vagy nem). Istennel minden lehetséges, de szükség van a mi együttműködésünkre, hajlandóságunkra, odaszántságunkra, engedelmességünkre és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett.

Joyce Meyer

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/53-legyenek-nagy-almaid.html

A szeretet bajnoka.

Kik a boldogok?

Napi gondolat

Napi gondolat

AZ AGYAGDARAB

Szerző: Guti Tünde

Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén a Mester talált egy kiváló minőségű agyagdarabot.

- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!

Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta a gyönyörű mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértő mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.

Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:

- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!

A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:

- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a műveletet! Légy türelmes!

Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást. Egy idő múlva elkészült és elégedetten nézegette. Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befűtötte a kemencét. Be akarta tenni az agyagkorsót a tűzbe, de az rémülten kiáltott fel:

- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes! Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.

A kézműves megfogta és elmagyarázta neki, hogy kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentő vizet tartani. Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belőle.

A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belőle szomjazókat a sivatag száraz homokján. Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni! A kellő égetési idő után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehűljön.

- Ó, hát hiába tűrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek?

- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.

Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörű mintát festettek rá. A korsó nagyon boldog volt.

Amikor betették a többi különböző formájú és mintájú edény közé, hogy elszállítsák őket az oázisba, megértette, mi miért történt vele. S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.

Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/73

Légy elégedett, hagyd abba a „majd amikor” gondolkodást

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Prédikátor 5:18.)

 Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”

„Amikor lesz …, akkor boldog leszek…stb.”

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az, amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 14.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

           

Reménység Fesztivál Budapest 2012.

Az Úr így biztatja választott népét, a Krisztus népét:

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr (alkot viharfelhőket), és villámlást szerez, és ő ad záporesőt és mezei növényeket (és Ő ad kenyeret) mindenkinek” (Zak. 10,1). 

És az Úr válasza a kérésre: „Ímé, újat cselekszem; most készül, (most kezd kibontakozni) avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, (már készítem az utat) és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (fakasztok). Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem (és vizet fakasztottam) a pusztában; a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak, a népnek, amelyet magamnak formáltam, (és alkottam) hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21) 

Dávid már ezért így magasztalja az Urat: „Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.(Más fordítás: Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted)” (Zsolt. 68,10). 

És Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés Krisztus népről: „Ti pedig (Isten tulajdonba vett népe), választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, (és nagy tetteit) aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok (és a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok)” (1 Pét. 2,9-10)

Ige: A Szent Szellem -azaz: az Élővíz - ígérete

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett vagyok, de ő megsegít). Térj meg (térj vissza) én lelkem (bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősítetted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ige: Az ítélkezésről

 „Ne ítéljetek [és ne ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]” (Mát. 7,1)

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4)

 „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

 „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)

Jézussal járok

Önvizsgálat

„Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek - e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”

2Kor 13,5

Önvizsgálat. Egyre nagyobb szükségünk van rá. Sok olyan betegség van, amit még időben, a lehető legkorábbi szakaszban kellene felismernünk, hogy ne legyen bajunk. Sok olyan szórólap található az orvosi rendelőkben, a klinikákon, ami ebben segít bennünket. Következzen most egy lelki önvizsgálat három lépésben!

Első lépés: Vedd elő a Bibliád!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: nincs Bibliád. Van, de nem tudod, hol van. Ha poros. Ha az jut eszedbe, hogy miért tennéd. Ha lelkiismeret-furdalásod, vagy más kellemetlen érzésed van, mikor a kezedben tartod.

Minden rendben, ha: hamar megtalálod, mert ott van a közeledben. Csak egy pillanatba telik, mire kinyitod a kedvenc fordításod annál a könyvnél, amit épp reggel olvastál. A szíved örömmel teli, mert végre olvashatod Barátod üzenetét, ami mindig nyugalommal tölt el.

Második lépés: Olvasd el a legkedvesebb idézeteid Jézus Krisztustól!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: felmerül benned a kérdés, ki is az a Jézus? Csakis egyedül a János 3,16. jut eszedbe. Lázasan keresel az evangéliumokban, de közben arra gondolsz, mikor lesz már vége ennek a tesztnek, hogy mehess végre a dolgodra, mert várnak a haverok.

Minden rendben, ha: alig tudsz választani, mert olyan sok jut az eszedbe. Aztán kiválasztod azt, amit épp tegnap idéztél a barátodnak, hogy vigasztald.

Harmadik lépés: Imádkozz!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek:ezt még eddig mindig valaki más tette csak helyetted a családban, a közösségben. Erősen gondolkozol a „Mi Atyánk” szövegén. Nincs kedved hozzá, mert úgysem tudnál mit mondani. Csak folyamatosan sorolod a kéréseket: Adj egészséget, jó anyagi helyzetet, sikerüljön a vizsgám/felvételim/meghallgatásom… - de nincs hálaadás, dicsőítés és nincs benned csend az Úr előtt.

Minden rendben, ha: hálával csordultig telt szíved kitárod Isten előtt. Elmeséled a napod, megosztod örömöd, bánatod, gondolataidat, érzéseidet. Mindig van kiről beszélned az Úrnak, mert tudod, hogy a jó szándékod kevés az Ő segítsége nélkül. Bátran mersz kérdezni, vezetéséért imádkozni, mert nem akarsz időt vesztegetni azzal, hogy akarata ellen cselekszel.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/onvizsgalat.html

Idézetek a szeretetről

Idézetek a szeretetről

Joseph Prince: Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" 

A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”
(Zsidók 10:17 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz20UALygfb

Harc az Illés és Jézabel között

David Wilkerson  tanítása

A harc, amely Illés és Jézabel között kezdődött ugyanaz, amelyet ma is megvívunk.

Ugyanez a csata ma is folytatódik Isten egyházában. Csak gondolj egy olyan igazi hívőre, mint Illés. Isten munkájára feláldozott, szorgalmas, türelmes, hit által él, szolgál másokat, több és több jó munkában vesz részt. De valami hátráltatja életét. Ez a hívő egy bizonyos mértékben birtokolja Krisztus életét: megváltott, megigazult és az Atya dolgaival tölti életét, de az Úr azt mondja: „Valami panaszom van ellened, valami pusztító dolgot engedtél belopódzni az életedbe. Jézabel szelleme elcsalt és hátráltat abban, hogy engem kövess.”

„...Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jézabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.” (Jelenések 2,20)

Jézus nem egy tényleges asszonyról beszél itt, aki az Egyházban arra tanít, hogy hogyan paráználkodjanak. Nem. Azokról a dolgokról beszél, amelyeket megengedünk, hogy félre fordítsák hitünket: a TV, az Internet, testi vágyaink. Ezek az erőteljes csábítók.

És mikor Jézus a bálványáldozatok evéséről beszél nem ételről beszél, hanem olyan keresztényekről beszél, akik az ördög asztalánál étkeznek. Az ilyenek talán hangosan dicsérik az Urat a templomban, de miután hazamennek, odaadják elméjüket az elképzelhető legrosszabb szexuális, erőszakos förtelmekre.

Még a világi vélemény is elítéli az ilyesmit. A New York Times-ban megjelent egyik interjú folyamán egy híres fiatal színészt kérdeztek meg: foglalkozott-e valaha is pornográfiával, mint oly sok más hollywoodi színész. A fiatal ember válaszolt: „Nem engedhetem meg hogy elmémet ilyen szenny töltse be. Azok, akik pornográfiával foglalkoznak, nem képesek kontrollálni gondolkodásukat. Gondolataikban állandóan azokat a pornó képeket látják. Én ezt nem engedhetem meg nem csak magamnak, de akármelyik hivatásos színész sem fog ilyesmivel foglalkozni.”

Szomorú, de sok keresztény hívő nem tud ilyen fegyelmezettségről beszámolni.

Gyakran mikor a Jézabel szelleme el akar csábítani, azt suttogja: „Sokat dolgoztál már, pihenned kell egy kicsit, ideje, hogy szórakozz. Kegyelem alatt vagyunk és Isten nem olyan szigorú. Menj és élvezd azt a bizonyos TV műsort, amit mindig kihagysz. Vagy menj és kölcsönözd ki azt az izgalmas videót. Ha túl messze távolodsz, mindig visszajöhetsz Jézus vére által, és megint tiszta leszel.”

Nem! Jézus azt mondja, még ha csak szívedben is adod oda magad egy vágynak, házasságtörést követtél el. Kijelenti lángoló szemekkel: „Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.” (Jelenések 2,21)

Jézus itt Istennek azokról az elcsábított gyermekeiről beszél, akiket Jézabel szelleme elcsábított.

Az Úr így szól ezekhez: „Kegyelmes vagyok és nagyon türelmes voltam, adtam nektek elég időt, hogy megtérjetek és hátat fordítsatok bűneiteknek. Küldtem prófétákat, beszéltem hozzátok a szószékről, figyelmeztettelek barátaitokon keresztül. Szent Szellemem szeretetben szólt hozzátok, de mégsem tértetek meg.

Arra vágyom, hogy belépjetek áldásom teljességébe, minden segítséget elétek tártam, mégis mint koldusok éltek. Ez egy nagy probléma és nem fog eltűnni, míg végül ellene nem álltok ennek a hátráltató erőnek.”

Gondolj bele Jézabel életben hagyásának következményeibe.

Jézus elmondja nekünk mik a következmények:

* „Egyszer csak ágyba vetem őt...” (2,22) A görög fordítás erre: „kifáraszt, megfutamít”. Folyamatos félelmet, fáradtságot, állandó menekülést jelent.

* „nagy szorongattatásba (nyomorúságba)...” (2,22) A görög itt feszültséget, problémákat, levertséget jelent.

* „Gyermekeit halállal fogom sújtani...” (2,23) Azoknak, akik Jézabellel kötöttek szövetséget – ha meg nem térnek –, halál lesz a végük.

Miért bánik az Úr ilyen szigorúan azokkal, akik Jézabellel mentek „ágyba”? Mert mindazoknak, akik az Urat szolgálják, ezt nagyon komolyan kell venniük: „úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.” (2,23)

Ezek a szavak nem egy ősi Ótestamentumi próféta szavai, hanem Jézus saját figyelmeztetése a kegyelem idejében. Azt mondja: „Mindenki, aki az én gyülekezetemben van, tudja, hogy Jézabel szellemét le kell rombolni, ennek a szellemnek meg kell halnia, másképpen soha nem fogjátok megismerni áldásom teljességét.”

Nézzük csak meg Illést megint. Szerintem ő a Biblia egyik legerőteljesebb személyisége, mégis hagyta, hogy Jézabel életben maradjon. Illés ok nélkül hibázott küldetésében.

Mi volt Illés kudarcának gyökere? Jézabelnek nagyobb erőt tulajdonított, mint Istennek. Csak fontold meg: A Kármel hegy győzelme után ébredés tört ki az országban, az emberek meg voltak győzve és bűnbocsánattal megtértek. Jézabelnek nem volt ereje többé, ha megkísérelte volna Illés legyilkolását, a nép védelmébe vette volna a prófétát, de Illés a fenyegetéstől megijedt és elvesztette hitét.

Érted, hogy mi az üzenet célja? Isten, aki megváltott minket, aki győzelmet adott bűneink felett, és csodákat művelt életünkben el tud pusztítani akármilyen Jézabel-vágyakozást. Le tud rombolni minden erősséget, ki tud ölni minden bűnt, és ki tud szabadítani az ellenség hatalmából.

Sok vívódó keresztény hívő azt gondolja: „Ez a szokás bennem ellenállhatatlanul erős. Hol van a győzelem?” És az ellenség suttog: „Isten nem hallja imádat, add fel a harcot, imáid ellenére is el fogsz bukni.” De az Úr válaszol: „Nem! Nincs olyan hatalom, olyan Jézabel szellem, aminek uralma van rajtatok.”

Illés úgy tett, mint legtöbb hívő: elfutott. Dávid is ír erről, hogy el szeretne repülni a pusztába, mint a madár. Jeremiás próféta egy egyedülálló kunyhóba kívánt elbújni valahol a pusztában. De ezek a hívők, akik ilyesmire vágynak, igazában a megpróbáltatások elől menekülnek.

Később Dávid is így következtetett: „... nem félek a gonosztól ...” De Illés inkább elfutott és elbújt. Feladta a harcot és Jézabel életben maradt.

Isten minden félelmük és hibájuk ellenére is szereti szolgáit.

Hiszem, hogy Illés történetében Isten egyik legkönyörületesebb tettét láthatjuk, félelemmel telt szolgája iránt. Illés a pusztában egy fenyőfa alatt találta magát, mélységes levertséggel aludt el. De az Úr elküldte angyalát, hogy ébressze fel és arra késztesse, hogy egyen kenyeret és igyon vizet. Illés evett-ivott, de levertségében megint elaludt.

Az angyal megint felébresztette egy második ajánlattal. És Isten szólt hozzá kedvesen: „Illés az út előtted hosszú, kelj fel és egyél, mert erődet meghaladó út áll előtted” (1.Királyok 19,7). Mintha azt mondta volna: „Barátom ez túl sok neked egyedül, veled vagyok.”

Isten szeretete soha nem volt kétséges a próféta iránt. Nem számított, hogy szolgája hibázott és elfutott, félelme, levertsége és vágya ellenére sem. Isten nagyon szerette Illést. És ugyanez igaz ránk nézve is, akik szeretjük Őt.

De Istennek egy másik üzenete is volt Illés számára. Egy irgalommal teli figyelmeztetés, és ez ma is igaz. Azt kérdezte: „Mit csinálsz itt Illés?”(19,13) Annak ellenére, hogy az Úr megbocsátott Illésnek, nem felejtette el az ügyet.

Túlságosan szerette Illést ahhoz, hogy elfelejtse a történteket.

Illés egy kifogással válaszolt, de Isten nem fogadta el. Megint feltette a kérdést: „Miért vagy itt?” Lényegében azt kérdezte, miért adtad fel a harcot, Illés? „Miért adtad fel a szolgálatodat? Honnan van ez a levertség?”

Végül is Isten elfogadta Illés felmondását. Lényegében az Úr azt mondta: „Nem kényszerítelek, hogy folytasd a munkád, de a helyedre Jéhut kenem fel. Ő fogja betölteni (befejezni) küldetésed, Jézabel kivégzését.”

A tény az, hogy ha abbahagyjuk szolgálatunkat, az Úr ezt megengedni. Nem fog kevésbé szeretni minket. Meg fogja engedni, hogy kisebb mértékben birtokoljuk Krisztus áldásának teljességét.

Valóban mikor az idő eljött, hogy Illés hazamenjen az Úrhoz, egy tüzes mennyei szekér ragadta el őt. Illés nagy tiszteltben volt. De mint Mózes, akinek nem volt megengedve, hogy az Ígéret földjére belépjen, Illés soha nem vehette birtokba Krisztus áldásának teljességét.

Talán azt mondod, nincs problémám vágyakkal, nem vagyok egy házasságtörő vagy parázna. Köszönet az Úrnak, hogy Jézabel szelleme nem csábított el. Örömmel hallom ezt, de minden szolga életében, akik be kívánnak Krisztus áldásának teljességébe lépni, egy Illési pillanat el fog jönni. Szembe fogtok állni azzal a legnagyobb, legellenállhatatlanabb ellenséggel, amellyel még soha sem találkoztatok. És Jézabel szelleme harcolni fog ellnetek, azt suttogva, "Most el fogsz bukni, számodra mindennek vége!”

Mikor eljön ez az idő, ne gondoljatok menekülésre. Ne adjátok fel a harcot és ne veszítsétek el Isten ígéreteit. Álljatok ellene a Jézabel szellemnek. Az Úr azt mondta, hogy nincsen hatalma felettetek.

Még egy utolsó bizonyíték Isten kegyelmére. Annak ellenére is, hogy Illés nem fejezte be feladatát, Isten megadta szolgájának az utolsó szót Jézabelt illetőleg. A Biblia azt írja, hogy Illés megprófétálta: „Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt.” (1.Kir. 21,23) És pontosan ez történt. Jézabelt legyilkolták azon a helyen, ahonnan Illés elmenekült és a kutyák nyalták fel vérét. Isten megadta prófétájának az utolsó szót.

Kedves szentjeim, Urunk diadalmassá tett minket, és ez az Ő végső szava. Állj fel és harcolj. És Ő lesz az, aki áldásának teljességébe vezet minket.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Hillsong - Centre of my life

Idézet

Idézet