Az egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.

Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

De ha Krisztus él benned, nem leszel közömbös a másokat fenyegető veszedelem láttán; Mert azt ígéri az Úr: „Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja; boldog lesz e földön, és nem adja ellensége hatalmába” (Zsolt. 41,2-3)

Isten fénye a sötétségben

Mert Te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben" (Zsolt 18,29).

Megtörténhet, hogy lelki sötétségben ülök, és ha ez egyben szellemi sötétség is, akkor semmilyen emberi erő nem adhat nekem világosságot. De áldott legyen az Isten, aki képes megvilágítani életemet és meggyújtani mécsesemet". Még ha akkora is körülöttem a sötétség, hogy már szinte tapintható, az Ő fénye át tudja törni a feketeséget, és képes azonnal világosságot támasztani körülöttem.

Az a nagy kegyelem ebben, hogy ha Isten gyújtja meg a lámpásomat, azt senki el nem olthatja, nem is fogy ki belőle az olaj, sem nem alszik el magától. A fény, amelyet az Úr a világ hajnalán teremtett, még ma is árad. Isten olykor talán tisztogatja lámpásait, de kialudni sohasem hagyja őket.

Ezért énekelhetek a sötétben is, mint a fülemüle. Vágyakozásom dallamot formál, reménységem adja a hangot. Hamarosan örvendezhetek az Isten által meggyújtott lámpás fényének. Most még komor és elcsüggedt vagyok. Talán az időjárás okozza, talán testi gyöngeség, vagy egy hirtelen támadt baj. Bármi is okozta sötét hangulatomat, tudom, hogy egyedül Isten gyújthat ebben a sötétségben világosságot. Csak Őrá nézek. Nemsokára itt lesz lámpása, és az Ő világosságában ítélhetem meg a dolgokat. Egyszer pedig, ha majd eljön az ideje, ott leszek, ahol nem lesz már szükség sem lámpásra, sem napfényre; mert az új Jeruzsálemet Isten dicsősége fogja megvilágítani (Jel 21,23).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Dícsérem szent Neved.

Ha megdobnak kővel...

Írta: Ismeretlen

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félretett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahol beparkolhat és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt.

Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

- Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!

- Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:

- Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.

És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.

- Ő a testvérem és egyedül ment előre a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát!

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után soha nem csináltatta meg a kocsi fényezését, megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

JÉZUS ha halk, szelíd hangon szól, nem halljuk vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk ŐRÁ. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik körülöttünk, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni...

EZ A TE DÖNTÉSED: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod, míg megdobnak kővel?

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1200:ha-megdobnak-kovel&Itemid=97

(Spurgeon)

ÉHSÉG ISTEN IGÉJE UTÁN

Zsolt 145,10-21.

10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,

12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.

15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.

17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.

19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.

20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.

21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

                      ÉHSÉG ISTEN IGÉJE UTÁN

A Szellem az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, Szellem és élet. (Jn 6,63)

Általában jó evő vagyok, de egyszer, mikor hosszabb ideig beteg voltam, egyáltalán nem volt étvágyam. Bármennyire ízletes volt is az étel, akármilyen finoman is készítették el, csak egy pár falatot voltam képes megenni. Egyszerűen nem voltam éhes. Természetesen a súlyomból is veszítettem. A fogyás nem nagyon segített a helyzetemen. Amint gyógyulni kezdtem, az étvágyam is kezdett megjönni. Azóta is előfordul időnként, hogy éhes vagyok, de a felkínált ételt nem kívánom. Valami egészen más után vágyakozom. Talán ezt az érzést mindannyian megtapasztaltuk már.

Ezek az élmények párhuzamba állíthatók a szellemi élettel is. Az Úr gazdagon gondoskodik számunkra lelki eledelről, de időnként mégsem érzünk igazi éhséget. Nem akarjuk kinyitni Bibliánkat, és nem vágyakozunk az Istennel való imádságos közösségre. Ekkor kezdünk el

"lelki súlyunkból" veszíteni. Máskor a vágy megvan bennünk igeolvasásra, imádságra, de úgy tűnik, képtelenek vagyunk elcsendesedni.

Ahogyan az ételre szüksége van testünknek, ugyanúgy szükséges a szellemi táplálék is.

Imádság: Drága Istenünk, segíts felismernünk irántad való szellemi éhségünket, hogy te betölthesd azt. Ámen.

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. (5Móz 8,3)

J. L. Kyriacou (Essex, Egyesült Királyság)

http://csendespercek.hu

Mikor a napfény feljön

Nem igazi férfi

Darrell Loomis kamionsofőr volt. Minden héten Cincinnatiból szállított árut Atlantába. Kedvenc étterme a Joe's Diner (Joe étkezdéje) volt. Útjai során minden alkalommal itt étkezett.

Egy nyári délutánon Darrell leparkolt a kamionjával, és bement a vendéglőbe. Leült kedvenc helyére, - a pultnál a harmadik székre - és megrendelte a szokásos menüjét: húsos szendvicset krumplipürével és egy jeges teát. A távolban nagy porfelhő tűnt fel, és dübörgés hallatszott, majd egy tizenkét tagú motoros banda érkezett a parkolóba széles kormányú Harley-Davidsonokkal. Nagyszerű gépek voltak, és szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak, ahogy a banda leparkolt velük Darrell Peterbilt teherautója mellett.

Amint a banda becsődült a vendéglőbe, a vezérük azonnal kiszúrta magának Darrellt.

 „Ki az a kis puhány ott a pult mellett?" - kérdezte gúnyos mosollyal. Darrell csendben evett tovább. Ekkor a bandatagok félkört alkottak körülötte, és ritmusosan csettintgetni kezdtek az ujjaikkal. Darrell cseppet sem zavartatva magát, tovább folytatta az ebédjét. A banda egyik tagja felkapta Darrell jeges teáját, és a fejére öntötte. A többiek figyelték, folytatva az ütemes csettintgetést. Darrell nyugodtan letörölte az arcát zsebkendőjével, de nem szólt semmit. Egy másik bandatag kivett egy marék krumplipürét Darrell tányérjából, és betömte Darrell fülébe, majd kezét annak hátába törölte. Darrell nyugodt maradt, és nem reagált. Folytatta ebédjét, mintha mi sem történt, volna.

Bár a banda továbbra is zaklatta és gúnyolta, ő semmire nem reagált. Amikor befejezte az ebédjét, akkor is csak felállt, odafordult Joe-hoz, és némán kifizette a számláját. Egyetlen szó nélkül távozott a vendéglőből. A bandavezér röhögött, és azt mondta Joe-nak:

-     Micsoda gyáva féreg! Ő nem igazi férfi!

Joe, kinézve a vendéglő ablakán, így válaszolt:

-     Nem, és sofőrnek sem az igazi! Éppen most hajtott át tizenkét Harley-n.

Amikor Jézus eljött a földre, mint Messiás, egyáltalán nem felelt meg az emberek elvárásainak.

Sokan, akik ránéztek, azt mondták: „Micsoda puhány ember! Ő aztán nem igazi férfi! Miféle Messiás ez?"

Jézus azonban nem szólt egy szót sem. Elviselte mindazt a gyalázkodást, amit a világ Őrá szórt. Kigúnyolták, megalázták, leköpték, megostorozták, tövissel koronázták, és kegyetlenül keresztre feszítették. A Sátán minden tőle telhetőt megtett, hogy Jézust elpusztítsa, és hogy nevetség tárgyává tegye az egész világ előtt. Jézus soha nem nyitotta ki a száját. Készségesen elfogadta ezt, mert tudta, hogy végül le lesz győzve a Sátán. A Sátán és minden démonja végül szétzúzatik az Üdvözítő lábai alatt.

És persze pontosan ez történt a Golgotán. Micsoda férfi!

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Nem_igazi_f%C3%A9rfi

Ravasz László

Oswald Chambers: AMIKOR Ő ELJÖN

"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).

Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6).

Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.

A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Tenth Avenue North - You are more (magyarul)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Auguszta Petrovics

Annak az ideje van most, amikor gyakorlati módon fogod hasznosítani a vetés és aratás szellemi törvényének a működését. Sok dolog most jut teljességre vagy tetőpontra, te pedig képes leszel felismerni, és elkezded megérteni az aratásod eredményét. Nem mindenki fog örömmel aratni, de akik szomorúsággal aratnak, lehetőséget kapnak egy újrakezdésre. Készítsd a szívedet, hogy a földed ne legyen kemény vagy ne maradjon vetetlen ugar, mondja az Úr.

Galata 6:7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is

Rodney H. Browne: Az Isten szerint nevelkedett utódokban való áldás

Készítette: Lisa Szanyel

Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. 28 És megáldá Isten őket és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. I. Mózes 1:27-28

Az öt parancsolat közül, amelyeket Isten az embernek adott - a) szaporodjatok; b) sokasodjatok; c) töltsétek be a földet; d) hajtsátok birodalmatok alá és ne adjátok oda másnak; e) ne egyetek a jó és a rossz tudásának fájából -, az első három a szaporodással és a gyermeknemzéssel áll kapcsolatban. Isten hozta létre a házasság intézményét, stabil, egészséges házasság pedig a legmegfelelőbb környezet a gyermeknevelésre. Azt mondják, hogy a legnagyobb ajándék, amelyet egy apa adhat gyermekeinek az, hogy szereti az anyjukat, mert ha egy férfi igazán elkötelezi magát felesége és a házassága számára, ezáltal gyermekei felé is elkötelezi magát. Ez egy Istentől kapott felelősség, amelyet nagyon komolyan kell vennünk.

És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könnyhullatással, írással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből. 14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! 15 Nem tett ilyet egy sem, akinek még volt szelleme. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! 16 Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izrálnek Istene, és azt, aki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért szellemeteket és ne csalárdkodjatok! Malakiás 2:13-16

A fenti igerészben is Isten a férjeket teszi felelőssé, hogy tiszteljék feleségüket, hogy ne hagyják el őt más asszony miatt. Elfogadhatatlan Isten előtt, ha egy férfi önző módon használja a nőket saját szexuális vágyainak kielégítésére - legyen az házasság előtt, ill. a házasság alatt. Elfogadhatatlan, hogy a férj megcsalja a feleségét. Elfogadhatatlan, hogy a férj lecserélje feleségét egy másik nőre, csak azért, mert már nem kapja meg, amit akar, ill. mert egy jobb bőr került az útjába. A feleség nem olyan, mint az autó vagy a lakás - nem dobhatod el, amid már megvan, hogy egy jobb, fiatalabb, csinosabb típusra cseréld! A férfi felelőssége, hogy kedvében járjon feleségének, és hogy egész életét ennek szentelje. Ha a férfiak ezt az elkötelezettséget komolyan vennék, biztos vagyok benne, hogy óvatosabban és előtte sok imádságot elmondva választanának maguknak házastársat!

A házasság nemcsak egy ceremónia, amelyet egy darab papír aláírásával pecsételünk meg. Nem is egy eldobható intézmény. A házasság egy Isten előtt kötött szövetségi ígéret. A fenti igerészben az Úr tudtunkra adja, hogy miért alkot a kettőből - a férjből és a feleségből egy testet. Azért, mert az egyesülés által Isten szerinti utódokat akar létrehozni! Jövendőbeli utódaink érdekében fel kell mérnünk a költségeket, mielőtt kimondjuk: "igen", és amikor kimondjuk, hogy "igen", el kell köteleznünk magunkat a házasság számára, és arra is, hogy Isten szerinti életet fogunk élni annak érdekében, hogy - az Úr életünkre vonatkozó tervének megfelelően - Isten szerint nevelkedett utódokat tudjunk útjukra bocsátani. A hűség jutalma a stabil házasság, valamint egészséges, boldog gyermekek!

Igyál vizet a te kútadból és a te forrásod közepéből folyóvizet. 16 Kifollyanak-é a te forrásaid, az utcákra a te vizet folyásai? 17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. 18 Legyen a te forrásod áldott és örvendezz a te ifjúságod feleségének. Példabeszédek 5:15-18

Istennek jó terve van veled. Az ördögnek is van terve - hogy tönkretegyen életeket -, és sajnos sokan nem Isten tökéletes tervét tapasztalják meg házasságukban és családjukban. Sok család szétesett, és már nem is lehet helyrehozni a dolgokat, mindettől pedig a gyerekek szenvednek a legjobban. Mivel manapság a legtöbb ember nem tartóztatja meg magát szexuálisan, sok gyerek születik egyedülálló otthonokba. Mindez jobban kiszolgáltatja őket a szegénységnek, az elhanyagolásnak és az erőszakosságnak, mint olyan társaikat, akik egész családban, a biológiai szüleikkel együtt nőnek fel. Vannak olyan gyerekek, akik azért vannak hátrányos helyzetben, mert az egyik szülő meghalt, de sokkal többen vannak olyanok, akik szüleik rossz, ill önző döntéseik miatt sérülékenyek. Számos oka van annak, hogy egyedülállóknak vannak gyerekeik: tervezett, ill nem tervezett terhesség miatt, vagy mert az apa nem vállalta a felelősséget, ill. erőszakos vagy közömbös a gyermek iránt, vagy egyszerűen azért, mert az emberek szexuális kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akiket nem szeretnek, ill. akik nem szeretik és nem érdeklik őket. Mindettől a gyerekek szenvednek. Itt az ideje abbahagyni mindenfajta önző viselkedést; a szülőknek - ill. a jövőbeli szülőknek - el kell gondolkodni cselekedeteik következményein, és felelős önzetlen döntést kell hozniuk. Nem evolúció által kifejlődött állatok vagyunk, akik állati ösztöneiket követik - Isten képére teremtettünk, és teljesen képesek vagyunk legyőzni testi vágyainkat, és tiszta Isten szerinti életet élni!

Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Zsoltár 68:7

Van jó hír! Nem számít, hogy milyen helyzetben vagyunk vagy hogy miként jutottunk oda, dicsőség Istennek, Ő azt ígéri, hogy Férjünk és Atyánk is egyszemélyben, és hogy minden szükségünket betölti. Ha megalázzuk magunkat, ha az Úrra nézünk is bízunk Benne, akkor helyre fog állítani bennünket, védelmet fog nyújtani, ellátást fog biztosítani a számunkra és meg fogja áldani a családjainkat.

A viszontlátás

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt...

6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”

 ---- Mindenki, aki szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet!!!

És mindenki aki szereti az Úr Jézust, mert Tőle kaptunk örörkéletet!

Szexuális molesztálás, sztriptíz-tánc, Jézus Krisztus

Isten létezik!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy nap a góré megjelent a brigád előtt és bemutatta Józsit. Előtte azonban még 'sok szemközt' mindenkinek elmondta, hogy 'rendesnek' kell lenni vele, mert 'speciális'. Mindenki döbbenten nézett rá.

Nem értettük, mire gondolt. Az új kolléga rettegett a sötétben, mint egy gyerek és irtózott a tömegtől. Ezért aztán ő lett az éjszakai portás. Így este is nappali fényben dolgozott és nappal egyedül aludhatott a szálláson. Az emberek nehezen fogadták be. Gúnyolódtak vele. Úgy hívták, hogy 'Bolondgomba'. Ha tehették, mindenféle otromba tréfát eszeltek ki ellene. Születésnapján vettek neki egy tortát. Hogy jól láthassa az égő gyertyákat, lekapcsolták a villanyt, amikor bejött a klubszobába. Szegényt úgy kellett fellocsolni. A főnök nagyon mérges volt, ám munkaidőn kívül nem tehetett semmit.

Szerencsére Józsi nem volt sértődős. Sajnos már hozzászokott ezekhez az ugratásokhoz. Egyébként is kilógott a bandából. Betegsége miatt gyógyszereket szedett, ezért nem járt a többiekkel kocsmázni. Magányos volt már a munkabeosztása miatt is. Amikor a többiek elindultak a műszakba, ő akkor jött haza, amikor hazaérkeztek, akkor készülődött a portára váltani. Végül is örült ennek. Így kevesebbet találkozott a brigáddal. Nem szekálták annyit. A munkásszállás egy nagy faházban volt. Az épület másik felét egy gyülekezet bérelte. Józsit az egész eleinte egyáltalán nem érdekelte. Általában ő vállalta el a szálláson a nagytakarítást. Külön pénzt kapott ezért. Egy ilyen alkalommal a port törölgetve furcsa hangokat hallott a szomszédból.

- Valami előadást tartanak. - gondolta magában és hallgatózni kezdett.

Régóta érdekelték a tudományok, a történelem, a biológia, az élet rejtelmei. Gyerekkorában gimnáziumba akart menni. A szülei így is magántanulóként taníttatták a tömegiszonya miatt. De fiatalon meghaltak egy balesetben. Józsi tizennégy évesen elárvult. Rokonai nem voltak. Speciális intézetbe került, ahol mindenféle vizsgálatok sorának vetették alá. Ez évekig tartott. Addig hányódott-vetődött mindenfajta értelmes elfoglaltság és tanulmány nélkül. Mire ennek vége lett, Józsi nagykorúvá vált és ott állt szakma és érettségi nélkül az önálló élet kapujában. Nyolc általánossal a legértelmesebb ember is elveszettnek érzi magát a világban.

Józsi portásnak jelentkezett egy gyárba. Szerette azt az állást. Az elején a főnök elmondta neki, mi lesz a dolga. Az udvari munkákat becsülettel elvégezte. Nem volt rá panasz. Sokat olvashatott a portán. A fizetéséből meg tudott élni. Mint ahogy mondtam, a munkásszálláson lakott. Szomszédaival jól kijött. Ugyan nem ismerte őket, de eleinte nem is érdekelték túlságosan a mosolygós udvariassággal köszöngető arcok. Tudta, hogy összejöveteleket rendeztek, ahol fiatalok, idősek és családok is megjelentek. Túlságosan zárkózott volt. A hívőket azonban még ő is csodabogaraknak tartotta.

Őt inkább a tudományok érdekelték és a természet. Kíváncsi volt a világegyetem működésére. Mindent elolvasott, ami erről szólt. Lassan minden összeállt benne. Észrevette, hogy a dolgok milyen szabályosan összeillettek és harmóniában működtek. Amint ebben gyönyörködött egyre jobban izgatni kezdte a kérdés: jó, jó, mindez szép, de mi a célja? Minek ez az egész univerzum, különösen a Föld az emberrel, ha úgyis elpusztul? Minek az értelem, a kultúra, a tudomány, ha sorsunkban nem különbözünk az állattól és főleg a gyermekvállalás, ha úgyis mind meghalunk?

Ott állt a falnál a portörlő ronggyal kezében. Erről gondolkodott és közben hallgatózott. A szomszédban a Bibliáról volt szó. Józsi szeretett olvasni. A történelem és a vallások is érdekelték, de csak mint tudományos tárgyak. A keresztények hitét valamiféle különcségként kezelte. Korábban karácsonykor, húsvétkor volt már néhányszor templomban. Csak a hideg falakra és az unalomig ismételt rideg, gépies ceremóniákra emlékezett... és csupa idős emberre meg gyerekre.

A szomszédokat azonban nem tudta ebbe beleilleszteni. Valahogy annyira mások voltak, mint a vallásossággal kapcsolatos élményei. Mosolygós, barátságos arcok, de semmi tolakodás... és közvetlenség. Már többször is megszólították. Próbáltak vele a Bibliáról és Jézusról beszélni, de mindez annyira távolinak tűnt számára. Udvariasan elutasította közeledésüket.

A fóbiája miatt semmi sem taszította annyira, mint az emberekkel telezsúfolt zárt gyülekezeti terem. Most azonban ő maga volt kíváncsi arra, mi folyt odaát. A vékony falon át a lelkész Jézusról beszélt, mint emberről, a Bibliáról, mint hiteles, írott történelemről. Józsi így még soha sem gondolt rájuk. Pedig értelmes ember volt. Az üzenet felkeltette érdeklődését. Titokban megnézte a szomszédok kapualjában a faliújságot. Ezentúl minden istentisztelet és egyéb gyülekezeti alkalom alatt ott állt a szobája falánál és fülelt. Még jegyzetelt is közben, mint ahogy egy egyetemen szokás. Ha épp egyedül volt és a szomszédságban nem folyt semmi rendezvény, elővette a füzetét és olvasgatta. Minden jegyzet alá kérdéseket írt, amelyeket az utolsó előadás szült benne. Elhatározta, hogy ha egyszer lesz bátorsága, ezeket felteszi a lelkésznek. A legtöbbjét azonban hamarosan kihúzta, mert a következő üzenetek valamelyikében választ kapott rájuk. Olyan volt, mintha valakivel beszélgetett volna. Akkor kezdte sejteni, hogy Isten létezik.

A dolog egyre inkább izgalomba hozta. Egy alkalommal a lelkész Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélt. Józsinak a halál nem volt ismeretlen, hisz korán árvaságra jutott. De a feltámadás? Hát az meg mi? A lelkész tárgyilagosan fejtette ki a témát, mint egy rendőrségi szakértő. Józsi lelki szemei előtt kibontakozott az egész dráma. Minden porcikáján érezte a Gecsemáné hajnalának hidegét, a Golgota fájdalmait, a megfeszíttetés gyötrelmeit. Minden olyan valóságosnak tűnt. A könnyei folytak, a szíve megtelt méltóságteljes, fájdalmas szeretettel. Alig tudta elviselni a kínokat. Mégsem jutott eszébe felkiáltani, hogy: elég, elég! Emelkedni kezdett. Kezei és lábai inain, csontjain egyre jobban érezte a teste súlyát és a szögek helye égetően fájt. Fulladt. A kulcscsontja feszült, akadályozta a levegővételben. Lenézett és látta az embereket. Furcsamód ott voltak köztük a kollégái is. Gúnyolódtak, köpködték, kővel, moslékkal dobálták. Haragos szemrehányásokat tettek, olyasmikkel vádolták, amit sohasem tett meg. Szánalommal tekintett le rájuk. Mindent megtett volna, hogy megmentse őket ebből a nyomorult állapotukból. Magára vette volna minden terhüket, bűnüket, gondjukat, csak hogy szabadnak lássa őket. Tudta, hogy erre képtelen lett volna. Hiszen ez Isten dolga. Érezte gyarlóságát, a halál fenyegető közelségét és ez még sürgetőbbé tette vágyát az Úr közelsége iránt.

- Hiszem, hogy bűnös vagyok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram! Te vagy az én Megváltóm! – mondta mély meggyőződéssel.

Nagy nehezen balra fordította fejét és belenézett Jézus szemébe…

A brigádot átrendelték máshová dolgozni. Mire visszajöttek vidékről, Józsi már nem volt a szállón. Társai a többi munkástól megtudták, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszereit, kómába esett és elvitte a mentő. Senki sem kereste. Mindenki azt mondta, hogy meghalt. Az egész dolog úgy, mint ő maga is, elfeledődött.

Évek múlva Józsi volt kollégái együtt mentek haza a munkából. Erősen sötétedett. Az utcán a forgatagban egy fiatalembert hatalmas tömeg vett körbe. Az utóbbi időkben ez mindennapos volt. Az újdonsült demokrácia jelenségei közé tartoztak a hordószónokok. A munkások nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az utcai gyűlésnek. A kíváncsiság mégis odavitte őket. Annak előtte több évtizedig semmit sem hallgathattak, csak azt, amit nekik központilag előírtak. Most minden érdekelni kezdte őket is. Közelebb húzódtak. A főnök döbbenten bámulta a fiatal szónokot, aki Krisztusról és Isten szeretetéről beszélt nagy lelkesedéssel. A mindenség Teremtőjéről és Uráról, Aki a szeretet miatt magát megalázva emberként megszületett, tanított, hirdette az Igét, szenvedett és meghalt a bűneink bocsánatára. Ez a szeretet olyan erős volt, legyőzte a poklot és a halált is. Úgy beszélt Róla, mint aki személyesen ismerte. Hitelesen. A munkások ámulattal hallgatták. A főnök az emlékei között kutatott. Rengeteg emberrel volt dolga az utóbbi három évtizedben. A srác arca azonban nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.

Hirtelen ijedten hátrált egy lépést, mintha szellemet látott volna.

- Mi a baj, góré? – kérdezett rá egy öreg melós.

- Egy életem, egy halálom, azt a fazont ismerem! – mondta a főnök és a pódiumon beszélő hittérítőre mutatott.

Az öreg csodálkozva nézett rá.

- Nézd meg magad is jobban. – mondta a főnök.

- Tényleg! Ez hihetetlen! – döbbent meg. – Hiszen ez a Józsi!

- Nem, ez Isten… - mondta elgondolkodva a főnök, aki addig a pillanatig megrögzött szocialistának vallotta magát, - úgy értem, idáig egyáltalán nem hittem Benne, de most már tudom, hogy létezik!

Szerző: Kispál Csilla

Jason Ma - Life (magyar felirattal)

008

Ige: Az aggodalmaskodásról

Lukács igy bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogynem az eledel (táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogynem az öltözet (ruházat).

Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrük; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét //életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

 „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, a melyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

 Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6)

És: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2)

 Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Ige: A kiküldés

 „Ímé, én elbocsátlak [elküldelek] titeket, mint juhokat [mint bárányokat] a farkasok közé; legyetek azért okosak [józanságot megőrzők, önmagatokon uralkodók, érzéseiteknek parancsolók, körültekintők, fortélyosok, ravaszok, eszesek; meggondoltak] mint a kígyók, és szelídek [(akeraiosz): keveretlen, vegyítetlen, tiszta, érintetlen, romlatlan, ártatlan, be nem szennyezettek, egyszerűek] mint a galambok” (Mát. 10,16)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus parancsáról, amelyet így teljesítettek a kiválasztott tanítványok: „(A tanítványok pedig elindultak és) kimenvén azért, prédikálják vala (és hirdették az embereknek), hogy térjenek meg. És sok ördögöt (démont, tisztátalan gonosz szellemet) űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)

 Lukács így ír erről. A kiválasztott tanítványok: „Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat (és jártak faluról falura), hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt” (Luk. 9,6)

Az Úr a hetven tanítványnak is ezt a parancsot adta: „Menjetek el: Ímé én elbocsátlak (elküldelek) titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordozzatok (ne vigyetek magatokkal) erszényt, se táskát (tarisznyát), se sarut; és az úton (útközben) senkit ne köszöntsetek.

(Ha azonban) valamely házba bementek (beléptek), (leg)először ezt mondjátok: Békesség e(nnek a) háznak! És ha lesz ott valaki békességnek fia (ha ott a békesség fia lakozik), a ti békességtek azon marad (megnyugszik rajta); ha (pedig) nem, ti reátok tér (száll) vissza. Ugyanazon (ugyanabban) házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára (a maga bérére). Ne járjatok házról-házra.

És valamely (ha egy) városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak (amit elétek tesznek): És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük (leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt); mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített (közel jött) hozzátok. Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota (sorsa) tűrhetőbb (elviselhetőbb) lesz ama napon, hogynem azé a városé” (Luk. 10,3-12)

És mindez ingyen adatik, és ingyen is kell tovább adni. Erről így beszél Pál apostol: „Micsoda tehát az én jutalmam [mi is a bérem]? Az, hogy amikor prédikálom [hirdetem] az evangéliumot, [örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé [viszonzás nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a jogaimmal [anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat] az evangélium hirdetésénél” (1 Kor. 9,18).  

Elizeus próféta beszédét elfogadva a leprás Naámán bemerítkezett a Jordánba. (jelentése: az alájövő, a lejövő) és meggyógyult – de a próféta sem fogadott el semmit –: „Azután (Naamán: jelentése: héberül [az istenség] gyönyörűség, kedvesség szépség, jóság) visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön (máshol) Isten, csak Izráelben! Azért most vedd (fogadd) el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól. Ő pedig monda: Él az Úr, aki előtt állok (az élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok), hogy el nem veszem (hogy nem fogadok el semmit). Kényszeríti (és bár unszolta) vala pedig őt, hogy elvegye (hogy fogadja el); de ő nem akará (ő hajthatatlan maradt)” (2 Kir. 5,15-16)

És így mutatja be a Szent Szellem, hogy aki pénzen akarja megkapni a Szent Szellemet, Aki által történik minden csoda: „Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, megkínálá őket pénzzel (pénzt ajánlott fel nekik), Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem (akire ráteszem) kezeimet, Szent Szellemet vegyen. De Péter (azonban) monda néki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető (megszerezhető)” (Csel. 8,18-20)