Az Úr világosítsa meg szellemi szemeteket...

A tanterem

Készítette: Ez az a nap!

A problémád csupán tanterem - egy irányított környezet, amelyben Isten a te javadra munkálkodik. (maiige.hu)

AZ VAGY, AKINEK BESZÉLNIE KELLENE

Készítette: Leleszi Balázs Károly

Van úgy, hogy a legfontosabb vallomásokat negyven vagy ötven évig rejtegetjük a szívünk mélyén, mire kimondjuk őket. Ilyen például: szeretlek, bocsáss meg, elhibáztam, neked köszönhetek mindent.

Szembeötlő, hogy mennyi vallomás marad kimondatlanul. Aztán mindig vannak, akik korán halnak meg… Pedig te az vagy, akinek élnie és beszélnie kellene.

Buzdítás

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Hit Gyülekezete-Melletted áll-Vidám Szimfonikusok-Vidám Vasárnap

Hol lakik Isten?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

- Hol lakik Isten? - kérdezte egyszer a tanító a gyermekektől.

Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: A mennyben, a szívünkben, a templomban...

Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:

- Isten az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik.

Lett erre nagy kacagás.

Ám a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:

- Hogyan érted ezt, kisfiam?

A legényke komoly válasza ez volt:

- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, azt mondta édesapám: 'Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak és elégedettek is. Velük lakik az Isten.'

Most már egy gyerek sem nevetett.

- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító -. Isten ott lakik az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...De nemcsak ott...

Szerző: Einar Lyngar

Én édes Krisztusom

Oswald Chambers: BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.

Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!

"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről.

Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Idézet

Idézet

Lázár Ervin: A csodapatika

– Mit nem képzel?! – ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.

– Hogyhogy mit képzelek?! – emelte fel a hangját az első vevő. – Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?! – De az – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh. – Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában? – Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos – mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh. – Mit érdekel engem a cégtulajdonos – háborgott az első vevő –, nekem aszpirin kell, és kész. – Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadás gátlókat és popsi kenőcsöket árul?!

– Mi a szöszt árulna mást egy patikában? – mérgelődött az első vevő. – Embernek fia – mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh –, ez nem a test, ez a lélek patikája.

Az első vevő szemében érdeklődés csillant. – Lelki bajok ellen? – Igen – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh. Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó. – Tisztelt barátom – folytatta kissé ünnepélyesen –, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon! – Hogy őszinte legyek – toporgott izgatottan az első vevő –, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában… bár reménykedem… de reményemet ki sem merem mondani. – Mondja csak bátran – biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh. – Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat… Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta: – Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

 – Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

– Van – mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében. – Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

 Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját. – Van egy bökkenő – mondta. – Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt! – Annyicska csak – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh –, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ. – Úgy érti… – tátotta el a száját az első vevő. – Úgy – bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh. – Hát azt várhatja – mondta elkeseredetten az első vevő. – Mit? – Hogy mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára. – Már miért ne történhetne meg? – Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok. – Szívesen állok rendelkezésére – készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh –, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul. – Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges! – De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett. – Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.

 – Maga nagyképű fajankó! – ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. – Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc! Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr! Hátha mégis igaza van – gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh –, és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan – legyintett azonnal –, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni. Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs! Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest.

Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem? Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg bújában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál – hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle. 

Alapjukban meginognak a hegyek...

Nincsenek fodrászok

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!"

"Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét."

"Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?"

"Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Tehet Isten arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt?"

http://velunkazisten.hu/content/story/Nincsenek_fodr%C3%A1szok

Napi gondolat

Mi a fontosabb?

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.”

5 Mózes 31,6

Életünk válaszútjai során többször is találkozunk ezzel a kérdéssel.

A játszótér mellett figyeltem a kisfiát biciklizni tanító apukát. A gyermek egyre ügyesebben tartotta az egyensúlyát és a szülő tekintete vegyes érzelmeket tükrözött. A büszkeség és a féltés keveredett egymással. A – „Milyen ügyes!” – és az – „El ne essen, ne legyen semmi baj!” – érzése. Mi a fontosabb? Elengedni vagy megóvni?

Az uszodában a gyerekek úszni tanultak. A nebulók bátran lubickoltak az edző bácsi közelében, aki most először adta ki a következő utasítást:

- Lássam, mit tanultatok! Most mindenki önállóan elúszik a medence végéig, ott kimászik a szélére és lassan visszasétál hozzam. Na, indulás!

A kicsik közül ki bátrabban, ki félénkebben fogott neki a végrehajtásnak. Mi a fontosabb? „Menjek, vagy maradjak?” – gondolhatták. „Még sohasem úsztam végig ekkora távot az oktató nélkül. Vajon meg tudom csinálni? Nem lesz semmi gond?”

Mózes népe több mint negyven éve vándorolt úgy, hogy Mózes volt a vezető. Őt küldte Isten hozzájuk, értük. Ő ált a fáraó elé a csapások idején. Ő ment fel a hegyre, hogy átvegye a törvényt. Ő tudta, hogy merre kell menni. Minden fontos döntést ő hozott meg eddig. Most is ő mondta:

- Keljetek át a Jordánon!

De ő nem megy velük! Nem léphet be az ígéret földjére, mert most Isten magához veszi. Elveszi tőlük, és ők egyedül maradnak. Mi a fontosabb, menni vagy maradni?

Életünk válaszútjain mindig ez a kérdés: Mi a fontosabb? A veszteség, amit el kell szenvednünk a választásunk miatt, vagy a nyereség? Legyen szívünkben aggodalom, félelem, ne feledjük – bármit veszítünk is, az Úr velünk lesz, ha az Ő útját járjuk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/11/mi-fontosabb.html

Jézus szólj ma is hozzám

Joyce Meyer: Itt van a segítség!

14,16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót (Tanácsadót, Segítőt, Közbenjárót, Szószólót, Megerősítőt, Hűséges Támaszt, Megbízható Segítséget) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké… (János) (angolból fordítva az Amplified Bible alapján)

Sokan befogadták már Jézust a szívükbe, mint Urukat és Megváltójukat. Ezek az emberek a mennybe fognak kerülni, de földi életük során nem feltétlenül élik meg azt az örömteli életet, amit Isten eltervezett számukra, mert nem hagyatkoznak a Szent Szellem erejére. Egyszerűen szólva: a menny felé vezető úton haladnak, de elmulasztják az utazás örömét.

Gyakran úgy tekintünk tehetős, jó pozícióval és hatalommal rendelkező emberekre, mint akik elérték a valódi sikert. Azonban sok ilyen sikeresnek tartott ember híjával van a békességnek, örömnek, megelégedettségnek, egyszóval a valódi áldásoknak. Ezek az emberek nem tanulták meg a Szent Szellem erejére bízni magukat.

Az önmagukban bízó emberek úgy gondolják, hogy a gyengeség jele az, ha valaki Istenre támaszkodik. Pedig az igazság az, hogy a Szent Szellemre támaszkodva sokkal többet tudunk elérni az életben, mint ha csak a saját erőnkre hagyatkozunk.

Isten úgy alkotott minket, hogy vannak erősségeink, de vannak gyengeségeink is, ezért szükségünk van az Ő segítségére. És Ő akar is segíteni, hiszen ezért küldött nekünk egy Isteni Segítőt, a Szent Szellemet, hogy bennünk éljen.

Sokszor azért küszködünk elkeseredetten, mert nem élünk a segítséggel, ami a rendelkezésünkre áll. Arra bátorítalak, hogy Rá támaszkodj, ne a saját erődre. Tudd, hogy bármivel is kell szembenézned, Ő nem hagy magadra!

Istennel még a legrosszabb napod is jobb, mint Isten nélkül a legjobb napod. A Szent Szellem itt van, hogy szóljon hozzád és mindenben segítsen, amiben segítségre van szükséged.

Joyce Meyer

Életcseppek

"Ha mindig boldognak kell tűnni, az feszültséghez vezet. Sokkal több olyan embert látok, aki színleli a boldogságot, mint aki éli a valóságot. Az igazság az, hogy nem minden nap lesz 'tízpontos'." /Rick Warren/

Megváltottak idegenben

E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé" (4Móz 23,9).

Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék? Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat. Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.

Az az Úr nyilvánvaló akarata, hogy népe más úton járjon, mint a világ fiai, és az övéi határozottan és félreérthetetlenül különbözzenek a világtól. Isten megváltott és elhívott bennünket, és szellemi életünk alapján lényegesen különbözünk a világ fiaitól. Semmi keresnivalónk tehát a hiúság vásárában" és a romlottság városában". Helyünk a keskeny úton van, amelyen minden igazi zarándoknak az Urat kell követnie.

Ez adjon nekünk békességet, amikor a világ kinevet vagy megvet bennünket, sőt, segítsen abban, hogy egyenesen örömmel tudjuk elfogadni a gúnyt, mint ami Istennel való szövetségünk velejárója. Nevünk egy másik könyvben van felírva, nem ugyanazon magból valók vagyunk, a mi otthonunk máshol van, mint ahol ők laknak, nem ugyanazon úrnak szolgálunk. Ezért érthető, hogy a világ megvet bennünket, és nem számlál saját fiai közé. Ha egyszer már bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten a megváltottak közé sorolt bennünket, akkor nem bánjuk többé, ha a világ különcnek tart és magányosságra kárhoztat bennünket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

A világítótorony üzenete!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Volt egyszer egy férfi, aki hajóskapitány akart lenni. Sokat tanult és dolgozott, és kapitány is lett az egyik legmodernebb és leghatalmasabb hajón.

Egy ködös éjjelen fényt pillantott meg az óceánon, amely egy másik hajó fényének tűnt. Egyre közeledett feléjük. Világosan látszott, hogy ha tovább is halad a másik hajó, akkor ütközni fognak! Gyorsan jeleket kezdett leadni a kapitány: 'Kérem irányt változtatni: 10 fok nyugatra.' Már érkezett is a válasz fényjelekkel a sűrű ködön át: 'Változtasson Ön irányt: 10 fok keletre!' A kapitány ideges lett és visszajelzett: 'Főkapitány vagyok 30 év hajózási tapasztalattal. Változtasson irányt: 10 fok nyugatra'! A válaszüzenet ez volt: 'Egyszerű tengerész vagyok, változtasson irányt: 10 fok keletre!' Erre a kapitány dühöngeni kezdett, és még egy utolsó figyelmeztetést küldött: 'Érdemrenddel kitüntetett főkapitány vagyok 30 évi tapasztalattal, és egy 50 tonnás teherhajót irányítok. Megparancsolom, hogy azonnal változtasson irányt: 10 fok nyugatra!' Máris jött a rövid reakció: 'Egyszerü tengerész vagyok, és a világítótoronyban ülök. Változtasson irányt!'

'MERT NEM AZ A KIPRÓBÁLT AKI MAGÁT AJÁNLJA,HANEM AKIT AZ ÚR AJÁNL' (2.Kor. 10:18)

Hit Gyülekezete - Nálad van hazám ...