A görög szöveg szerint Az Úr
Jézus: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása,
visszfénye, Szó szerint: kifénylése,
Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása,
külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével,
hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza,
összetartja és irányítja az egész
világmindenséget. Aki minket
bűneinktől, vagyis céltévesztésünket,
tévedéseinket, hibáinkat leemelve,
eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára
a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]”
(Zsid. 1,3)
Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. És Ő
előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő
mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).
„Aki, mikor Istennek
formájában [(morphé): alakjában,
látható megjelenési formájában]
vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak
[ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem
tekintette olyan dolognak, amelyhez
föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).
Így magyarázza ezt a titkot a Szent
Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (logosz: - az Isteni Kifejeződés
(vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala
lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle). És az Ige (logosz:
Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt)
sátorozott; sátrat vert; letáborozott)
mi közöttünk (közöttünk vett
szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét. (mint
az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki
teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének
konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE);
akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő
volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem
fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem
látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg,
vált láthatóvá); az egyszülött
Fiú, aki az Atya kebelében van, az
jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt.
(Ő jelentette ki; hirdette
meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én
és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30). A tanítványoknak – vagyis az
övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg
engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz:
abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem
önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig
másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).
Mert: Isten Őbenne vett lakozást,
ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert
tetszett az Atyának [az egész
Teljességnek], hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség [minthogy
az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést
betölti]. „Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),
[Más fordítás: Mert őbenne, az Ő
lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol.
1,19. 2,9.
Kol. 1,15).
„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme
titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben
(pneuma). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok
(népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és
(ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet
segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami
még KÖRÜL fog venni; az eljövendő
(világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt
tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott
gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma
= lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket
betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).
A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz
bizonyság (a hű és igaz tanú), az
Isten teremtésének kezdete (arkhé: Isten
teremtésének eredete)”
(Jel. 3,14).
János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld
alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken
ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és
imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).
És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy
halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az
utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak
a halál és a pokol kulcsai” (Jel.
1,17-18).
Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet
és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te
adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
A jubileumi kommentár
magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes
kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés
hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely
más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti
továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy
vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy
azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten
lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének
ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és
élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid.
1,1–4)
A Szent István
Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy
kisugárzik. Robinson Ő nemcsak
próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és
elviselhető formában (Robinson).