Luk. 16,1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag [egy vagyonos] ember, kinek vala egy sáfára [egy intézője, egy vagyonkezelője]; és az bevádoltatik nála, hogy javait [és vagyonát] eltékozolja [és elfecsérli].
Luk. 16,2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled?
Adj számot a te sáfárságodról [és számolj be gondnokságodról, a te intézőségedről, és a vagyonomról, és a vele való gazdálkodásodról]; mert nem lehetsz [és nem maradhatsz] tovább sáfár [intéző, vagyis vagyonkezelő].
Luk. 16,3 [Az
intéző így gondolkodott, és] Monda pedig magában a sáfár: Mit műveljek [és mitévő legyek], mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot [az intézőséget]? Kapálni [és ásni] nem tudok [és nem bírok, mert nincs erőm]; koldulni [és kéregetni] szégyellek!
Luk. 16,4 Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól
megfosztatom [hogy amikor elmozdítanak, és leváltanak a sáfárságból, a gondnokságból; amikor az úr elcsap az intézőségből, barátaim legyenek], és befogadjanak engem házaikba.
Luk. 16,5 És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát [egyenként], és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én
uramnak?
Luk. 16,6 Az pedig monda: Száz bátus [egy bátus kb. 37 liter, azaz: 3700
liter] olajjal. És monda néki:
Vedd a te írásodat [az adósleveledet], és leülvén hamar írj ötvenet.
Luk. 16,7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az
pedig monda: Száz kórus [egy kórus kb. 393 liter, tehát. 39300 liter] búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat [az
adósleveledet], és írj nyolcvanat.
Luk. 16,8 És [még] dicséri [is] az úr a hamis [a hűtlen, és tisztességtelen] sáfárt [vagyis intézőt], hogy eszesen [és körültekintően] cselekedett [és hogy okosan csinálta, és megfontoltan
járt el]. Mert e világnak [ennek a világkorszaknak] fiai eszesebbek [és megfontoltabbak] a világosságnak fiainál [vagyis mint a fény fiai] a maguk nemében [a saját nemzedékükben]
Luk. 16,9 Én is mondom [és azt ajánlom] néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis
mammonból [vagyis a hamis mammonnal, és használjátok a világi vagyont, hogy „barátokat”
szerezzetek magatoknak], hogy mikor meghaltok [vagyis, hogy mikor az elfogy az életidő], befogadjanak [és magukhoz fogadjanak] benneteket az örök hajlékokba [az örök sátrakba, az elkezdődött világban]
Luk. 16,10 Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb
dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű [megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb,
legcsekélyebb dologban] hamis [igaztalan, istentelen], a sokon [a nagy dolgokban] is hamis [igaztalan, istentelen] az.
Luk. 16,11 Ha azért a hamis mammonon hívek [hűségesek
megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok [és nem kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná reátok az igazi kincset [a
valódi, és valóságos gazdagságot]?
Luk. 16,12 És ha a másén hívek [hűségesek
megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok, ki adja oda
néktek, [azt] ami a tiétek?
Luk. 16,13 Egy szolga sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két úrnak: mert vagy az egyiket
gyűlöli [vagyis ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [vagyis a másiknak teljesen odaszánja
magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [alárendeli magát, és
rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti [lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a
vagyonnak, a pénznek és a fösvénységnek, és kapzsiságnak]
Luk. 16,14 Hallák pedig mindezeket a [kapzsi] farizeusok [vagyis a kiemelkedően és kirekesztően
vallásos emberek] is, kik pénzszeretők [fukar, kapzsi pénzsóvárak] valának; és csúfolják őt [és kinevették,
kigúnyolták őt].
Luk. 16,15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt
magatokat megigazítjátok [megigazultaknak mutatjátok]; de az Isten ismeri a ti
szíveteket [mert
belelát szívetekbe, a bensőtökbe]: mert ami az emberek közt magasztos [és ami az emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült], az Isten előtt utálatos [és megvetést érdemel]
Luk. 16,16 A törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek, akik Isten
jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket] Bemerítő Jánosig [jelentése: az Úr megkegyelmez, Isten
kegyelmet ad] valának. Az időtől fogva
az Istennek országa [királysága, és uralma] hirdettetik [vagyis Isten királyságának jó hírét, győzelmi hírét hirdetik], és mindenki erőszakkal tör abba. [és mindenki teljes erejéből
igyekszik bejutni oda].
»Más fordítás: a törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az
Isten országának örömhírét, az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik. És mindenki erejét megfeszítve törekedik be abba, mert senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül«
Luk. 16,17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni,
hogysem a törvényből egy pontocskának elesni [Más
fordítás: De hamarabb elmúlik az ég
és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne]
Luk. 16,18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el,
paráználkodik [vagyis házasságtörést követ el]; és valaki férjétől
elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik [szintén házasságtörést
követ el]
Luk. 16,19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba
és patyolatba [finom lenvászon ruhába], mindennap dúsan [pazarul, pompával,
fényűzően] vigadozván [Más
fordítás: és nap, mint nap fényes
lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában vigadott]:
Luk. 16,20 És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a gazdag
kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva].
Luk. 16,21 És kíván vala [és vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a
gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit].
»Más fordítás: És azt kívánta, hogy
bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek
hozzá, és nyaldosták az ő sebeit«.
Luk. 16,22 Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen,
nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe;
meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták].
Luk. 16,23 És [amint ez] a pokolban [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és észrevette, a feltűnő,
megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és
Lázárt [jelentése: akit
Isten megsegít] annak kebelében [vagyis: ölében].
Luk. 16,24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam
[és szánj meg
engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő
ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban.
Luk. 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg róla, hogy
te javaidat elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben,
hasonlóképen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat,
szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy
kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig
gyötrettetel [te pedig szenvedsz, és a te
osztályrészed pedig a gyötrelem]
Luk. 16,26 És mindenekfelett [mindezekben], mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van [egy hatalmas áthághatatlan szakadék tátong], úgy, hogy akik akarnának [és hajlandók volnának] innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek [nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra], sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek [mert nem képesek rá, mert
nem lehetséges számukra, mert innen nincs átkelés].
Luk. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy
bocsásd el [és küld el] őt az én atyámnak házához;
Luk. 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik,
[figyelmeztesse
őket, és
beszéljen a lelkükre] hogy ők is ide, e gyötrelemnek [e kínzó fájdalomnak] helyére ne jussanak
Luk. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik;
hallgassák azokat [és hallgassanak rájuk].
Luk. 16,30 Ama pedig [tovább erősködött],
és monda,: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak
közül [feltámad, és
úgy] megy valaki hozzájuk,
megtérnek [vagyis más felismerésre térnek, és megváltoztatják gondolkozásmódjukat]!
Luk. 16,31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem
hallgatnak, [még] az sem győzi meg őket [és még annak sem adnának hitelt,
és még annak sem hisznek majd], ha valaki a halottak közül feltámad.
