A kishitűségről sok
mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így
példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra,
de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester,
elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a
hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak),
és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk.
8,24-25)
Máté is bizonyságot tesz
erről: „És monda (Jézus) nékik:
Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh
kicsinyhitűek? [milyen
kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén
[felállt], megdorgálá [és ráparancsolva
megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes
szélcsend lett]” (Mát. 8,26)
Amikor a mindennapi dolgok
miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől
[ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok
[és miért nyugtalankodtok; miért
viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek
eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű
pipacs virágaitól], mi módon növekednek:
nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és
nem fonnak [szőnek-fonnak]; De
[mégis] mondom néktek, hogy Salamon
minden [teljes] dicsőségében
[pompája teljében] sem öltözködött úgy,
mint ezek közül [akár csak] egy
[is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis
a mezei virágot], amely ma van [és virít],
és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon
nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek?
[kishitűek]” (Mát. 6,28-30)
Ha a viharban levesszük
szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De
látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett,
megijedt, megriadt, és félt]. És amikor
kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan
kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg
[ments meg] engem! Jézus pedig azonnal
kinyújtván [felé a] kezét, megragadá
[és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű,
miért kételkedtél?” (Mát.
14,30-31)
Az Úr kijelentése: a
kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört
gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor
a tanítványok magukban (külön) Jézushoz
menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik:
A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a
mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne
(oda); és semmi sem volna lehetetlen
néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és
böjtölés által” (Mát. 17,19-21)