„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda
nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő
keresztjét,(vagyis az ő kínkaróját)
és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (és menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő
életét (vagyis önmagát) én érettem és
az evangéliumért, az megtalálja (és megmenti) azt.
Mert mit használ (ugyanis)
az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében (vagyis életében, és önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (vagyis váltságdíjul)
az ő lelkéért (vagyis életéért,
önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és
az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és e nemzedék
előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő
Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)
Már Dávid így prófétál: „Senki sem
válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy
lelküknek (vagyis életüknek) váltsága
drága, abba kell hagynia örökre;
(Más fordítás:
„Hiszen senki sem válthatja meg magát,
nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága,
hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt.
49,8-9)
János apostol is bizonyságot tesz
az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony,
bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (és ha a
búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//és
meg//hal, sok gyümölcsöt terem
(és sokszoros termést hoz). Aki szereti a
maga életét (vagyis önmagát),
elveszti azt (mert elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy
választja) a maga életét (azaz önmagát) e világon, örök életre tartja (és őrzi)
meg azt. Aki nékem szolgál, engem
kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál,
megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)
Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik)
az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti
(mert elpusztítja, romlásba viszi) azt,
és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja,
életben tartja, és életre kelti) azt”
(Luk. 17,33)
Pál apostol így inti
a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert
nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (A görög szó igazából azt jelenti, hogy
nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik)] a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó
emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék
a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen,
hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)
És Ő: „Tettei szerint
fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)
„Mert minden
cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár
gonosz legyen az” (Préd. 12,16)
Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis ítéled el] a te atyádfiát? [a te testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet;
embertársadat] Hiszen mindnyájan oda
állunk [és oda jutunk] majd a
Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye; a trónja] elé” (Róm. 14,10)
Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti
alapján történik a megítélés: „Titeket
pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való
szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is
szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a
ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus
minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,12-13)
„Mert Krisztus
Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)