Készítette:
Győzedelmes Gyülekezet
- Mi
Atyánk, aki vagy a mennyekben…
- Igen?
-
Kérlek, ne zavarj, imádkozom.
- De te
megszólítottál!
- Én,
Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki vagy a
mennyekben....
- Ezt
újra megtetted.
- Mit
csináltam?
-
Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki vagy a mennyekben. És itt vagyok.
Mit akarsz?
- Ezt
nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem elmondani a reggeli imádságomat.
Minden
reggel elmondom a "miatyánk"-ot. Végül mindig jól érzem magam.
Úgy
érzem, letudtam a kötelességemet.
- Jó,
akkor mondd tovább!
-
Szenteltessék meg a Te neved.
- Egy
pillanat. Mire gondolsz?
- Ez azt
jelenti, azt jelenti… Óh édes Istenem, nem tudom, mit jelent. Honnan is tudnám?
Ez
egyszerűen az imához tartozik. Különben is mit jelent?
-
Tisztelt, szent, mindenek felett dicséretre méltó és csodálatos.
Jól
hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te
akaratod, mint a mennyben úgy itt a földön!
-
Komolyan gondoltad?
- Hát
persze, miért ne?
- És mit
tettél ennek érdekében?
- Ennek
érdekében? Semmit. Sokszor gondolkozom azon, milyen szép lenne,
Ha Te
itt lent mindent a kezedbe vehetnél úgy, ahogy azt ott fent teszed.
- Talán
nem vagy a kezemben?
- Na,
ja, járok a gyülekezetbe.
- Nem
ezt kérdeztem. Mi a helyzet a temperamentumoddal, heveskedéseddel, türelmeddel?
Ezekkel
mindig gondod van, nem?
És
hogyan jössz ki a pénzeddel – mindig minden csak neked kell? És milyen
könyveket olvasol?
Mit
nézel a TV-ben?
- Ne
vágd ezt is a fejemhez! Vagyok olyan jó, mint mások a gyülekezetben.
-
Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg
így gondolod,
akkor
csiszolnom kell rajtad és e szerint cselekednem.
- Igen,
természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy
pár dolog.
- Nekem
is.
- Eddig
ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük.
Őszintén
szólva, szívesen lennék szabad.
- Jó.
Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink:
Büszke vagyok rád.
- Igen
Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt
vesz igénybe, mint általában szokott.
-
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
- A
kenyérért nem kell imádkoznod. Csak segítene, ha fogynál.
Ez már
mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és
egyszer csak
úgy
hirtelen megjelensz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!
- Az
imádság veszélyes dolog. Kihívást intéz. Kérdéseket tesz fel. Ezáltal teljesen
más ember
lehetsz.
Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni: Tarts ki az imádságban! És hogyan
folytatódik?
-
(Szünet) Merjem továbbmondani?
- Mit
nem mersz elmondani? Mitől félsz?
- Már
most tudom, mit fogsz nekem mondani.
- Előbb
azért csak folytasd.
-
Bocsásd meg a bűneinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
- Mi van
a szomszédoddal?
- Na
látod, sejtettem. Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát ő hazugságokat mondott
rólam,
és mások
az én családomról beszélnek. És még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik.
Megesküdtem,
hogy ezt visszafizetem.
- Akkor
mit jelent a te imádságod?
- Ezt
nem gondolom komolyan.
-
Legalább őszinte vagy. De szépnek találod azt, hogy másokra haragszol?
- Nem,
de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni,
hogy sohase legyen a közelünkben.
-
Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá.
Gondold
meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.
- Meg
tudnád tenni? De hogyan?
-
Bocsáss meg a szomszédodnak, és én neked is megbocsátok.
Neki is
le kell rendeznie a gyűlöletét és a bűneit. De te szabad leszel, és a szívedben
békesség lesz.
- Óh,
igazad van. Neked mindig igazad van. És fontosabb, hogy rendben legyen a Veled
való kapcsolatom, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.
- De…
(szünet) … (sóhaj) … Na jó. Megbocsátok neki. Segíts neki, hogy megtalálja a
helyes utat, Uram. Ha most így arra gondolok, nyomorúságosan érezheti magát,
mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz más embereknek. Kérlek, mutasd meg
neki valamilyen módon a helyes utat.
- Na
látod! És így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?
- Na ja,
egész jól. Olyan jó érzésem van. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az
első alkalom, amikor nem leszek olyan rettenetesen túlfeszítve, mint eddig.
Talán még jobban is fogok aludni.
- Még
nem fejezted be az imádságodat.
- Igen,
igazad van. És ne vígy minket kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól.
- Jó,
akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet.
- Mire
gondolsz?
- Ne
kapcsold be a TV-t, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni. Gondold át,
hogyan osztod be az idődet, milyen barátnőkkel barátkozol, és miről
beszélgettek. Gondolkozz el azon, mi a számodra becses és értékes az életedben.
Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak szükség idején fordulj hozzám.
- Az
utolsó mondatot nem értettem.
- De hát
ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz
helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz, és ezt mondod: Uram, kérlek, segíts ki
ebből, soha többé nem csinálok ilyet. Emlékszel ezekre?
- Igen,
Uram. Szégyellem magam, sajnálom.
- Mindig
megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet?
- Nem,
legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok,
ha a "miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést Veled nem
terveztem.
- És
hogyan folytatódik az ima?
- Tiéd
az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
- Tudod,
milyen dicsőség lehetne? Minek örülnék igazán?
- Nem,
de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni Neked. Egyre inkább kezdem
érteni,
milyen
dicsőség lenne, ha valóban követnélek.
- Ezzel
már a kérdésedet meg is válaszoltad.
-
Valóban?
- Igen,
a dicsőség azt jelenti számomra, hogy a hozzád hasonló emberek valóban
szeretnek.Örülnék, ha látnák, hogy a kapcsolatunk feléled. Miután egyes
bűneiddel végeztünk, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz,
hogy mit tehetünk közösen.
- Uram,
engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt belőlem kihozni!
- Majd
meglátod, ezt át fogod élni!
Németből
fordította: Komoróczy Gábor