A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és
képességünket, hogy újból szeressünk. (John Nieder és Thomas M. Thompson)
2012. április 3.
Csatlakozol Jézus munkájához?
Amikor végignézett a tömegen, megsajnálta õket, mert
fáradtak és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ekkor így szólt
tanítványaihoz: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás
Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába!” Mt. 9:36-38
Vannak olyan pillanatok az életben, melyek olyan
fájdalmasak, mintha valaki a gyomrodat tépné ki.
Máté apostol Jézusról írt életrajzában arra utal, hogy Jézus
is megtapasztalta ezt a gyomorszorító érzést, mikor látta a zaklatott és támasz
nélküli nyáját. Több volt ez, mint puszta szívfájdalom. Jézus elképesztő
mértékű szánalmat érzett, mikor meglátta azt a sok, az élettől megkeseredett
embert, akik olyan hatalmas problémákkal néztek szembe, hogy azt se tudták,
kihez fordulhatnának segítségért. (Máté 9:36)
Ebben a pillanatban, ahogy Máté írja, Jézus ránézett a
tanítványaira, és így szólt: „Azt szeretném, hogy segítsetek ebben. Olyan sokan
vannak, akiknek segítségre van szükségük – akiknek tudniuk kell és meg kell
tapasztalniuk Isten együttérzését –, hogy szükségem van a ti segítségetekre is
ebben a nagy aratásban.” (Mt. 9:36-38 – a szerző átfogalmazásában)
Jézus minket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá a munkájában.
Arra is hív, hogy imádkozzunk azért, hogy mások is csatlakozzanak. Isten betölt
minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok
felé, akik zaklatottak, nincs támaszuk és megtörte őket az élet. Mi visszük el
a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és
a megpróbáltatásokon.
Akarsz csatlakozni Jézus munkájához, és meglátni, hogy Isten
hogyan működik a te engedelmességed által?
Szavak, azok a szép és izmos szavak…
Isten az Ő szavai által teremtette az eget és a földet és
mindent, ami bennük van. (Zsidó 11:3). Az egész teremtés szavak által lett és
még ma is reagál a szavakra. Szavaink, amikor hittel mondjuk őket, akkor vagy életet,
vagy pedig halált szabadítanak fel, (Példabeszédek 18:21.) befolyásolják az
embereket, dolgokat és körülményeinket.
Minden szó számít. Nincs olyan, hogy “hányaveti” szó, ami ne
vagy értünk, vagy pedig ellenünk dolgozna. Szavaink lehetnek a legerőteljesebb
fegyvereink az ördög ellen, vagy az ő kelepcéjévé is válhatnak. A
“hittel-töltött” szavaink hegyeket mozdíthatnak!
Az a hit, amely Jézust is csodálkozásra késztette, a
kimondott szavak hatalmában való hit volt. (Máté 8:8,10.)
A hit a szavak hatására szabadul fel. Jézus arra bátorított
bennünket, hogy szóljunk a hegyhez, vagy bármely utunkba kerülő problémához. A
legtöbben Istenhez szólnak a problémáikról, csak kevesen követik Jézus
instrukciót, hogy közvetlenül a hegyhez szóljunk. Isten bizonyos dolgokat a hatalmunk alá
helyezett, és ezt ki kell használnunk. Amikor egy probléma elénk szalad, akkor
szóljunk a problémához és parancsoljuk meg, hogy álljon félre, a Jézus nevében.
Szóld ma Isten SZAVÁT. Az Ő szava ÉLETET fog teremni.
Az Istenség teljessége
"Mert benne lakik az Istenség egész teljessége
testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje
minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."
Kolossébeliekhez írt levél 2:9-10
„Bennem éljetek!” – ezt szeretné Jézus. Talán már
találkoztunk ezzel a kifejezéssel keresztény körökben, de vajon értjük-e az
igazi jelentését? Nem fordulhat elő velünk is, hogy megőrizve a látszatot,
„vallásoskodva”, biblikusnak tűnő panelekből építünk fel egy szép életet, közben
Krisztussal nincs igazi kapcsolatunk.
Pár mondattal korábban azt mondja Pál apostol: „Mivel tehát
már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg
és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok
legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:6-7)
Krisztusban élni ezek szerint naponkénti tudatos döntések
sorozata, amely arra épít, hogy elfogadom őt Uramnak és Megváltómnak. Ez több,
mint egy kézlendítés, és egy elrebegett ima, hogy „igen Uram, légy az életem
vezetője, átadom magam neked…” Ez azt jelenti, hogy MINDEN dologban, minden
döntésben, minden élethelyzetben az igazi tekintély Jézus szava, akarata.
Krisztusban élni úgy tudok, ha meggyökereztem benne. Ez a
folyamat, többnyire nem látható mások számára, mint ahogy nem látjuk egy fának
a gyökereit sem. Mégis ezen múlik minden. Ha nincs gyökér, nincs élet sem. Ha
rendszeresen időt töltök Istennel, (Bibliatanulmányozás, imádság), akkor a
gyökereim egyre erősebbek és stabilabbak lesznek.
Krisztusban élni azt jelenti, hogy életközösségem van vele.
Ha nem keresek mellette, vagy helyette senkit és semmit, akkor jó úton haladok
a benne elnyerhető teljesség felé. BENNE valóban mindent megkapunk, amire
szükségünk van. Vele nincs hiányérzetünk, nem keresünk pótlékokat, nem
gondoljuk azt, hogy nekünk kell még hozzátenni valamit, az ő munkájához.
Megnyugszunk, békét találunk.
Oswald Chambers: ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?
"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek"
(1Tesz 4,3).
Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én
akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé
vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül
legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben?
Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! -
Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem
hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen
neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz
benned.
Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten
szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint
megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség.
Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és
a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak
a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni
sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és
megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem
szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban
van" (Róm 8,39).
A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne
Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg.
Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség,
a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos
megszentelődésért, amit a váltság véghezvitt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Indiánok és az IQ teszt
Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte
elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték
gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a sportban, a munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan teljesítünk! Pedig ez helytelen látásmód. Az valóban fontos, hogy tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas lénynek teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak csapatban tudunk eredményesek lenni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már nem divatosak pl. alázat, önfegyelem stb.
A versengés kapzsiságot, büszkeséget és szeretetlenséget okoz. Lássuk be, hogy szükségünk van egymásra, és az ehhez szükséges erények alapja a szeretet
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
Királyi gyermek
Szép nyári nap volt. A cipész műhelye előtt ült és szorgalmasan dolgozott egy
pár agyonhasznált papucson. Feje fölött kalitka lógott, benne vidáman ugrált
egy szarka. Mintha éppen a gazdájával beszélgetett volna.
- Jancsikám - magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok, hiszen Isten olyan sok jóval ajándékozott meg.
Ezzel kedvenc énekeit kezdte énekelni. Olyan szorgalmasan dolgozott, hogy észre sem vette, amikor egy fiú állt meg előtte.
- Milyen boldog embernek látszik - szólalt meg hirtelen egy hang.
A fiú diák volt és zsidó. Wulle mester csodálkozva nézett fel, majd így válaszolt:
- Boldog? Természetesen, de hát miért ne lennék boldog?
A diák felsóhajtott:
- Sok olyan embert ismerek, aki nem boldog. Azt hiszem, a szegénysége éppen elég ok lenne a szomorúságra. Önnek biztosan senkiről sem kell gondoskodnia, csak erről a madárról.
- Téved, uram, mert rajta kívül feleségem meg hét gyermekem van, akiket el kell tartanom. Mégis minden okom megvan rá, hogy vidáman énekeljek.
A fiú nem válaszolt. Gondolatban összehasonlította saját magát a boldog cipésszel. Fényes jövő állt előtte, mégis gyakran fogta el a szomorúság. Nyugtalanság töltötte el, amikor a halálra vagy az örökkévalóságra gondolt. Nem tudta, mit várhat a halál után. Időnként eszébe jutott Isten, de ettől még nem lett békessége.
- Mégsem értem - szólalt meg egy idő múlva -hogy lehet ilyen boldog egy olyan szegény cipész, mint ön?
A mester elnevette magát.
- Én szegény? - kiáltotta. - Honnan tudja, hogy mennyi pénzem van a bankban? Gazdagabb vagyok, mint hinné.
- Nem is úgy néz ki - viccelt vele a diák.
- Fiam - felelte komolyan Wuíle mester -, biztosíthatom, hogy nem vagyok szegény, igazán nem kell sajnálnia engem. Tudja, én egy király gyermeke vagyok.
A fiú e szavak hallatára megijedt. Gyorsan elbúcsúzott, megfordult és sietve elment.
- Szegény ember - mormogta magában -, csak azért olyan boldog, mert hiányzik egy kereke.
Egy hét múlva újra a cipész háza előtt ment el. A mester most is műhelye előtt ült és vidáman kopácsolt.
- Jó estét, királyi fenség - üdvözölte a diák, és mély meghajtással köszöntötte.
- Várjon csak, barátom - kiáltotta utána Wulle mester -, szeretnék önnek valamit mondani. Legutóbb talán azt hitte, hogy nem vagyok normális, de szerencsére tévedett. Hála Istennek, egyáltalán nem vagyok őrült. Én valóban egy király gyermeke vagyok. Amikor legutóbb itt járt, éppen az ő országáról énekeltem. Nem akarja még egyszer hallani?
- Szívesen, ha királyi őfelsége azt kívánja - válaszolta nevetve a diák.
Wulle mester elénekelte azt az éneket, amely Krisztus eljövendő országáról szól. A fiú figyelmesen hallgatta. A cipész megkérdezte, hogy érti-e az éneket, de ő csak a fejét rázta. Wulle elkezdett neki az Úr Jézusról beszélni, születésétől egészen a haláláig és feltámadásáig.
- Isten gyermeke és örököse lettem, mert hiszek Krisztus nevében - fejezte be magyarázatát.És mert Krisztus örököstársa vagyok, vele együtt fogok uralkodni. Nincs jogom azt mondani, hogy a Király gyermeke vagyok?
A fiatal izraelita gondolataiba merült. Ilyesmit még sohasem hallott. Nem, ez az ember nem elmebeteg, mint hitte, hanem meggyőződésből beszélt.
Wulle mester részvéttel nézett a fiúra. Amikor az egy szót sem szólt, megkérdezte:
- Fiam, hisz a prófétáknak? Úgy látom, igen. De hisz-e abban is, akiről jövendöltek? Mert csak így lehet olyan boldog, mint én.
- Hol hallhatok még arról, ami önt olyan boldoggá teszi? - kérdezte a diák.
- Itt - felelte Wulle és egy Újszövetséget adott neki. - Olvassa ezt a könyvet. Megtalál benne mindent, ami örökre boldoggá teszi.
A fiú megszorította a cipész kezét és továbbment. Otthon rögtön, leült olvasni.
Megtudta, az Úr Jézus, azért jött a Földre, hogy a bűnösöket megbékítse Istennel. Megértette, hogy az ő bűnei büntetését is viselte a kereszten, amelynek most tudatára ébredt és megvallotta. Szívét csodálatos békesség töltötte be.
Megértette, hogy joggal mondhatta a cipész: "Király gyermeke vagyok...Isten minden elveszettet keres, hogy örökre örömet adjon nekik.
A tékozló fiú történetében így szól az apa a bűnét beismerő, hazatérő fiához:"Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek" (Lk 15,24).
- Jancsikám - magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok, hiszen Isten olyan sok jóval ajándékozott meg.
Ezzel kedvenc énekeit kezdte énekelni. Olyan szorgalmasan dolgozott, hogy észre sem vette, amikor egy fiú állt meg előtte.
- Milyen boldog embernek látszik - szólalt meg hirtelen egy hang.
A fiú diák volt és zsidó. Wulle mester csodálkozva nézett fel, majd így válaszolt:
- Boldog? Természetesen, de hát miért ne lennék boldog?
A diák felsóhajtott:
- Sok olyan embert ismerek, aki nem boldog. Azt hiszem, a szegénysége éppen elég ok lenne a szomorúságra. Önnek biztosan senkiről sem kell gondoskodnia, csak erről a madárról.
- Téved, uram, mert rajta kívül feleségem meg hét gyermekem van, akiket el kell tartanom. Mégis minden okom megvan rá, hogy vidáman énekeljek.
A fiú nem válaszolt. Gondolatban összehasonlította saját magát a boldog cipésszel. Fényes jövő állt előtte, mégis gyakran fogta el a szomorúság. Nyugtalanság töltötte el, amikor a halálra vagy az örökkévalóságra gondolt. Nem tudta, mit várhat a halál után. Időnként eszébe jutott Isten, de ettől még nem lett békessége.
- Mégsem értem - szólalt meg egy idő múlva -hogy lehet ilyen boldog egy olyan szegény cipész, mint ön?
A mester elnevette magát.
- Én szegény? - kiáltotta. - Honnan tudja, hogy mennyi pénzem van a bankban? Gazdagabb vagyok, mint hinné.
- Nem is úgy néz ki - viccelt vele a diák.
- Fiam - felelte komolyan Wuíle mester -, biztosíthatom, hogy nem vagyok szegény, igazán nem kell sajnálnia engem. Tudja, én egy király gyermeke vagyok.
A fiú e szavak hallatára megijedt. Gyorsan elbúcsúzott, megfordult és sietve elment.
- Szegény ember - mormogta magában -, csak azért olyan boldog, mert hiányzik egy kereke.
Egy hét múlva újra a cipész háza előtt ment el. A mester most is műhelye előtt ült és vidáman kopácsolt.
- Jó estét, királyi fenség - üdvözölte a diák, és mély meghajtással köszöntötte.
- Várjon csak, barátom - kiáltotta utána Wulle mester -, szeretnék önnek valamit mondani. Legutóbb talán azt hitte, hogy nem vagyok normális, de szerencsére tévedett. Hála Istennek, egyáltalán nem vagyok őrült. Én valóban egy király gyermeke vagyok. Amikor legutóbb itt járt, éppen az ő országáról énekeltem. Nem akarja még egyszer hallani?
- Szívesen, ha királyi őfelsége azt kívánja - válaszolta nevetve a diák.
Wulle mester elénekelte azt az éneket, amely Krisztus eljövendő országáról szól. A fiú figyelmesen hallgatta. A cipész megkérdezte, hogy érti-e az éneket, de ő csak a fejét rázta. Wulle elkezdett neki az Úr Jézusról beszélni, születésétől egészen a haláláig és feltámadásáig.
- Isten gyermeke és örököse lettem, mert hiszek Krisztus nevében - fejezte be magyarázatát.És mert Krisztus örököstársa vagyok, vele együtt fogok uralkodni. Nincs jogom azt mondani, hogy a Király gyermeke vagyok?
A fiatal izraelita gondolataiba merült. Ilyesmit még sohasem hallott. Nem, ez az ember nem elmebeteg, mint hitte, hanem meggyőződésből beszélt.
Wulle mester részvéttel nézett a fiúra. Amikor az egy szót sem szólt, megkérdezte:
- Fiam, hisz a prófétáknak? Úgy látom, igen. De hisz-e abban is, akiről jövendöltek? Mert csak így lehet olyan boldog, mint én.
- Hol hallhatok még arról, ami önt olyan boldoggá teszi? - kérdezte a diák.
- Itt - felelte Wulle és egy Újszövetséget adott neki. - Olvassa ezt a könyvet. Megtalál benne mindent, ami örökre boldoggá teszi.
A fiú megszorította a cipész kezét és továbbment. Otthon rögtön, leült olvasni.
Megtudta, az Úr Jézus, azért jött a Földre, hogy a bűnösöket megbékítse Istennel. Megértette, hogy az ő bűnei büntetését is viselte a kereszten, amelynek most tudatára ébredt és megvallotta. Szívét csodálatos békesség töltötte be.
Megértette, hogy joggal mondhatta a cipész: "Király gyermeke vagyok...Isten minden elveszettet keres, hogy örökre örömet adjon nekik.
A tékozló fiú történetében így szól az apa a bűnét beismerő, hazatérő fiához:"Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek" (Lk 15,24).
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Tartsd meg a rugalmasságodat, hogy amikor utasításokat adok neked a következő
lépésedhez, akkor képes legyél gyorsan és könnyen mozdulni a Szellemem
sodrásában. Kezeld lazán a terveidet, és ne sáncold magad körül mereven a
céljaiddal és a vágyaiddal. Az engedelmességed próbára lesz téve, a szíved
állapota pedig nyilvánvalóvá lesz ebben az időben. Ne nyiss ajtót a félelemnek
ebben az időszakban, hanem legyél érzékeny az Én bölcsességemre és
útmutatásomra, mondja az Úr.
Példabeszédek 18:15 Az értelmes szíve ismeretet szerez, és a bölcseknek füle ismeretet keres.
Amen!
Aldott szep napot kivanok mindenkinek, szeretettel kuldom Gyuri Naplojabol, e csodas profeciat. :)
Példabeszédek 18:15 Az értelmes szíve ismeretet szerez, és a bölcseknek füle ismeretet keres.
Amen!
Aldott szep napot kivanok mindenkinek, szeretettel kuldom Gyuri Naplojabol, e csodas profeciat. :)
Készítette: Lisa
Szanyel
Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti!
4,11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a
tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te
akaratodból lett és teremtetett". (Jelenések)
Szeretném nektek bemutatni egyik hűséges gyülekezeti tagunkat, Freddie Lamb-et. Freddie mindig mosolyog, mindig telve van hittel és örömmel. Mindig ott van a gyülekezetben. A kilencvenes években történt, hogy Freddie autója defektet kapott az autópályán. Félrehúzódott a leállósávba, hogy kicserélje a kereket. Amint ő ezzel foglalatoskodott, egy részeg sofőr letért az útról és elgázolta Freddie-t. Az ütközés olyannyira szétroncsolta a lábait, hogy térd fölött mindkét lábát amputálni kellett.
Amikor a szüleim bementek hozzá a korházba nem tudták mire számíthatnak Freddie részéről. Ilyen esetben a legtöbben teljesen elkeserednek és depresszióba zuhannak. Azonban amikor a szüleim meglátták Freddie-t, mosoly volt az arcán. Nem volt elkeseredett és nem is panaszkodott. Sőt még mindig örömteli volt. Az ágyon fekve, bekötözött lábcsonkjait az ég felé emelte és így szólt: „Még mindig tudom Istent dicsőíteni.”
Ma már Freddie nem csak járni tud, hanem futni is tud a
műlábaival. Ez a sorscsapás nem állította őt meg. Mindenfelé megy, hogy
elmondja a történetét az embereknek. A hit és a bátorság hatalmas embere ő.
Ezt tanultam tőle: Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti! Lehet, hogy téged is értek tragédiák és nagyon nehéz időkön mész keresztül. Azonban, ha Freddie-hez hasonlóan továbbra is felajánlod a dicséret áldozatát, akkor Isten a feljebb jutásod lépcsőjévé alakítja azt, amit a gonosz a botlás kövének szánt.
Lehet, hogy óriási akadályok vannak éppen az életedben, vagy hatalmas kihívások. De most nincs itt a csüggedés ideje. Nincs itt a panaszkodás ideje. Most jobban, mint valaha, el kell kezdened Istent dicsőíteni. Adj hálát Neki a jóságáért. Igen, Freddie elveszítette a lábát, de hálát adott Istennek, hogy az életét nem veszítette el. Lehet, hogy elveszítettél egy csatát, de adj hálát Istennek, hogy nem veszítetted el a háborút. Lehet, hogy most nagyon lent vagy, de adj hálát Istennek, hogy ki fogsz jönni és felül fogsz emelkedni! Lehet, hogy csődöt mondott a terved, de adj hálát Istennek, hogy Neki van egy jobb terve!
Ne rekedj meg ott, ahol éppen vagy. Állj a sarkadra és nyisd a szádat a dicséretre. Amikor Istent dicsőíted a bilincsek leoldódnak, új ajtók nyílnak, angyalok kezdenek el munkálkodni. Amikor Istent dicsőíted győzelem vár! Tarts ki a dicséretben, a hitben, a reményben, és hitben lépj előre, azzal a bizonyossággal a szívedben, hogy Isten nagyszerű dolgokat tartogat a számodra!
Joel Osteen
Készítette: Győzedelmes
Gyülekezet
2012. április 2.
Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott II. levele 1. fejezet: Az Úr visszajövetelének módja. (szerkesztett)
.jpg)
2 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély] és Silvánus [jelentése: hallgatag; erdei] és
Timótheus >jelentése:
valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő<
[írják e levelet] a Thessalonikabeli [kihívott] gyülekezetnek
[eklézsiájának], Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus
Krisztusban [áll
fenn, és él]
2 Thess. 1,2 Kegyelem [(kharisz): Szószerinti
jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása nyilvánuljon
meg] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól [Édesapánktól], és [Urunktól] az
Úr Jézus Krisztustól
2
Thess. 1,3 Mindenkor [szüntelen; folytonos] hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai [testvéreim], ti érettetek, amiképpen méltó is [ezt tennünk], mivelhogy felettébb megnövekedék [és nőttön nő] a
ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik [gazdagodik; sokasodik; gyarapszik] az egymáshoz való [kölcsönös (agapé): Isten
szerinti] szeretet.
[Más fordítás: Igen,
erre minden okunk meg is van, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az
egymás iránti isteni szeretet is folyton növekszik bennetek]
2
Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten [kihívott] gyülekezeteiben [eklézsiáiban],
a ti kitartástok [állhatatosságotok, és a ti
béketűrésetek, reményteljes tűrésetek] és
hitetek felől, [amellyel] minden ti üldöztetésetek
és szorongattatásotok [háborúságitokban; zaklatás, viszontagságok
(thlipszisz: megpróbáltatás,
gyötrődés)] között, amelyeket szenvedtek [és
nyomorúságot elviseltek, bátran
vállaltok, és kibírtok].
»Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel
viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz
benneteket«
2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes]
ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak
ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten
országára [az
Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is
[Más fordítás: Isten
igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten
országára, ha meg is szenvedtek érte].
2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos
dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket
szorongatnak [üldözőiteknek,
zaklatóitoknak, akik
nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]
»Más
fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik
titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel
fizessen meg«
2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak]
pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak],
nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést
és nyugalmat fog adni], amikor
megjelenik [(apokalüpszisz):
lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az
Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő);
képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz):
hírnök, követ; küldött«
[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok
között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt
(angyalseregével)].
2
Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben],
ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll
[(didómi):
megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat],
akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus
Krisztus Evangéliumának [(euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes
hadvezér érkezésének híre].
»Más fordítás: nem akarnak
engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«
2
Thess. 1,9 A kik meg fognak lakolni [(tinó):
megfizet(i az árát), kiteszi magát
valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál]
az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől,
jelenlététől],
és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő,
férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől
>(doxa): fényesség, ragyogás<.
[Más fordítás: Ezek
majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt,
hanem minőséget jelölő görög szó<
pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;
Egy másik fordításban: Örökre
távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az
Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],
2
Thess. 1,10 A mikor [(hotan): amikor
csak, valahányszor] eljő [(erkhomai):
eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy
dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat
tárgya legyen és
csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon
[Más fordítás: Mindez
akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja
őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen,
mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti
is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]
2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk [könyörgünk] is mindenkor [(pantote): azaz minden időben] ti érettetek, hogy a mi Istenünk
méltóknak tartson [méltóvá tegyen] titeket az
elhívásra [hogy
ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket],
és töltsön be titeket [teljesen hatalmával] a jóban való teljes gyönyörűséggel. >(eudokia): öröm, szándék< [Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit
erőteljes munkájának], és a hitnek hathatós
[(dünamisz):
képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő)] munkálásával >(ergon):
cselekvés, eredmény,
teljesítmény< [az Ő ereje által, és a hit
minden erejével].
»Más
fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez
tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen,
mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a
hitből fakadó törekvéseteket«.
2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg [hogy
megdicsőüljön] a mi Urunk Jézus
Krisztusnak neve [(onoma): hatalom (tekintély), jellemvonás] ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi
Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. >(kharisz): Szószerinti jelentése:
öröm<.
[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen
még dicsőségesebb bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok
Jézusban és általa. Mindez pedig Istenünk
és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg].
Utazó angyalok
Két utazó angyal megállt,hogy az éjszakát egy tehetős család
házában töltse el. A család udvariatlan
volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában
pihenjek ki magukat. Ehelyett egy picike
helyet kaptak a hideg pincében. Amikor
kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és
kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal
kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
-"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következő éjjelen mindketten egy nagyon szegény, de
vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés
ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót
aludhattak. Amikor a következő napon a nap
felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét.
Az egyetlen tehenük, akinek a teje az
egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a
mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan
hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első
embernek mindene megvolt, mégis
segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak,"
mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő
lyukban arany van. Mivel a tulajdonos
olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát,
betapasztottam a falat, hogy ne
találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye
a feleséget. Helyette odaadtam a
tehenet.
"A dolgok nem
mindig azok, aminek látszanak."
Néha pontosan az a
jó, ami történt csak a dolgok nem annak mutatkoznak, aminek kellene. Ha bízol,
csupán arra kell hagyatkoznod, hogy
minden eredménynek megvan az előnye. Amíg
nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed
észre....
Néhány ember eljön
az életünkbe, és gyorsan elmegy...Néhány
ember barát lesz és marad egy kicsit...
gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön..
Kenneth E. Hagin: A mi lábaink alatt
Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden
fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely
neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: és mindeneket vetett
az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,
mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
- Efézus 1,20–23.
Az egyház az Úr Jézus Krisztus teste. Mi vagyunk a Krisztus
teste. Ami ezt a kérdést illeti: Hol vannak a lábak? A fejen, vagy pedig a
testen? Természetesen, a testen.
Nézzük meg újra a mai szöveget. Ez írja le, hogy hatalmi
helyünket tekintve hol ülünk mi.
Isten mindent Krisztus lába alá vetett. Krisztus lábai az Ő
Testén vannak. Ezért, mindenek a mi lábaink alá lettek vetve. Miről beszél Pál,
amikor azt mondja: “mindenek”? A fejedelemségekről, a hatalmasságokról, az
erőkről és az uraságokról. Más szóval, az ellenség minden ereje a mi lábaink
alatt van!
Valaki azt mondta: ha valamit közölni akarunk a sátánnal,
akkor azt a cipőnk talpára kell írnunk!
Megvallás: Én a Krisztussal együtt ülök a mennyekben. Én a
Krisztus Testének tagja vagyok rész szerint. Az ellenség minden ereje a lábam
alatt van!
GLORIA: Ragaszkodj ahhoz, hogy meghallod Isten hangját!
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és
követnek engem.
– János 10: 27
Olyan sok hívő bizonytalan abban, hogy képes-e meghallani
Istent, hogy ismeri-e a hangját. Folyton attól félnek, hogy nem ismerik fel, ha
a Szent Szellem szól hozzájuk.
Nem ismerik fel, hogy a Szellem hangjának meghallása a
Biblia szerint minden egyes hívő kiváltsága. (Róma 8: 14) Csupán annyit kell tennünk,
hogy hittel elfogadjuk, és olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy meghalljuk
Istent.
Legközelebb, amikor az ördög azt mondja neked, hogy nem
tudod meghallani Isten hangját, emlékeztesd magad erre.
Jézus azt mondta, hogy a juhai ismerik a hangját, és az
idegen hangját nem követik. Ezt ígéri Isten ma neked. A Szent Szellem Isten
írott szavával megegyezően vezet. (János 16: 13) Ha tehát nem ismered az Igét,
nehezebben fogod felismerni Isten vezetését.
Ismerd meg Isten hangját, elmélkedj az Igén, és tanulmányozd.
Kövesd Isten utasítását, amit Józsuénak adott: elmélkedj az Igén éjjel és
nappal. Cselekedj annak alapján, amit olvasol a Bibliában – ne csak akkor,
amikor könnyű, hanem minden alkalommal. Légy engedelmes a legkisebb dolgokban
is!
Az írott Igének való folyamatos engedelmesség éretté tesz,
és a szellemi füled rá fog hangolódni a Szellem hangjára. Hamarosan olyan
könnyen fel fogod ismerni az Ő hangját, mint a legjobb barátodét.
Tehát, ahelyett, hogy azon tűnődsz, tudsz-e hallani
Istentől, ragaszkodj ahhoz, hogy hallj Tőle!
Aztán kezdd el javítani a szellemi hallásodat azzal, hogy
időt töltesz az Igében.
Igei olvasmány: János
10: 1 - 9
Győzedelmes Gyülekezet, 2012. április 2., 6:00 ·
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)