2012. január 18.
2012. január 17.
Ige: Kik voltunk
„Mert valátok régen sötétség, most pedig
világosság [fény] az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]” (Eféz. 5,8).
De ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a
hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).
„Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük
el [tegyük hát félre] azért a
sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a
nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet
páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).
Vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért”
(Eféz. 6,11-18).
„Hiszen valamennyien a
világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé”
(1Thessz.
5,5).
Ige: Felemás iga
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a
hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi
köze van egymáshoz] igazságnak [a
megigazultságnak] és hamisságnak [a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli
állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze
a világosság] a sötétséggel. >Más fordításban: Ti
nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi
köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni,
a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a
világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14).
És azért: „Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei
az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben),
akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet
igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek
beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján,
hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).
És hogy ez a
gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent
Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt
jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén
(nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint
gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó
tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás
(látogatása) napján” (1Pét 2:12).
Ige: A szemről
A testnek [(szóma):
személyednek] lámpása [mécsese,
világa] a szem: ha azért a te szemed
[és a te tekinteted] őszinte [nyílt,
egyenes, egyszerű, becsületes, tettetés
nélküli, érthető, tiszta], a te
egész tested [(szómád): egész
személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt]
lesz; ha pedig a te szemed gonosz [rossz,
káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása,
ömlése], a te tested [(szómád):
egész személyed, egész lényed] is sötét [fény nélküli, és tudatlanságban lévő]. Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen [Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami
benned van, nehogy sötétséggé váljon]. Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed]
világos [fénytelt; csupa világosság, és fénylő, ragyogó],
és semmi részében sincs homályosság [és
nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban
lévő rész sem], olyan
világos [fényes, fénylő,
és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít,
és beragyog] téged az ő világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével]; [Más fordítás: mintha a villám fénye
világított volna meg]” (Luk. 11,34-36) „
Máté így ír az Úr jézus kijelentéséről: „A test [vagyis egész személyed, egész lényed] lámpása [világossága, mécsese] a
szem [a tekintet]. Ha azért a te
szemed [a te tekinteted] tiszta
[egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [a te egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz. Ha pedig a te szemed [a
tekinteted] gonosz [rossz; álnok;
homályos], a te egész tested [egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény]
sötétség [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [homályosság]?!”
(Mát. 6,22-23).
Mert: „[Az Ige] az
igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely
megvilágosít [és fénybe borított,
beragyogott] minden [e világra jövő]
embert [Ő jött el a világba]. A
világban volt [jött] és a világ
általa lett [jött létre, teremtetett;
rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte
föl] őt” (Ján. 1,9-10).
De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy
fényljék [világítson; ragyogjon fel] a
ti világosságtok [fényetek] az
emberek előtt, hogy lássák [meglássák,
észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő
/(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a
ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,16).
Elutasított kegyelem
Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a
kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az
egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy
kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú
mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele
először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király
amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember,
aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt
mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az
embert.
Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az
öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és
ránézett arra aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok,
küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hirt hoztam magának. -
Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó
hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a
kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte:
legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja
a cellám hívom az őrt és kidobatom. A király megrántotta a vállát és elment.
Azonnal utána kiváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a
király, mit hozott, kegyelmet? - Jaj nem tudtam - hát a király volt itt?
Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség,
bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király
egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább. A következő
hajnalon kivégezték a fiút.
Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az
utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek,
nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg,
mert visszautasítottam a kegyelmet.
Hadd mondjam meg nektek ezen az utolsó estén ebben a
templomban, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert
Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett! Elhangzott a szó, hogy
elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni
minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.
Bob Gass: A nagy csere
„… bűnné tette értünk…” (2Korinthus 5:21)
A Biblia azt mondja:
1) „Ne lopj!” (2Mózes 20:15-).
Loptál már valaha,
mondjuk egy gémkapcsot? Vagy eloroztál valaki elől egy parkolóhelyet? Esetleg
bezsebelted a dicséretet valaki más ötletéért?
2) „Ne hazudj!”
(2Mózes 20:16 TLB).
Azt mondod, te még
sohasem hazudtál – és épp most tetted meg.
3) „Ne paráználkodj!” (2Mózes 20:14)
Jézus azt mondta, hogy aki kéjvággyal tekint valakire, már
paráznaságot követett el vele szívében (ld. Máté 5:28). Ajjaj!
4) „Ne ölj!” (2Mózes 20:13).
Mielőtt ártatlannak vallanád magad, emlékezz rá, hogy Jézus
egyenlőségjelet tesz a harag és a gyilkosság közé! „…aki haragszik atyjafiára,
méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…”
(Máté 5:22-. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki
haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja
az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond,
méltó a gyehenna tüzére. ).
Ezek szerint tucatnyi autóst gyilkolunk le vezetés közben
minden reggel munkába menet. Rossz hír: még a legjobb napodon is messze
elégtelennek bizonyulsz a mennybe jutáshoz szükséges isteni mércéhez
viszonyítva.
Jó hír: „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt
törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen…” (Ézsaiás 53:5-. És
ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek
büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. ).
Egy kínai megtérő
megértette ezt. Mielőtt bemerítkezett, a lelkipásztor feltett neki egy kérdést,
hogy megbizonyosodjon arról, megértette-e az asszony a kereszt jelentőségét:
„Volt Jézusnak bűne?” „Igen” – felelte az asszony. A lelkész zavartan újra
feltette a kérdést. „Igen, volt bűne” – mondta ismét a nő. A lelkész
megpróbálta kijavítani őt, de az asszony ragaszkodott állításához. „Volt bűne:
az enyém.” És igaza volt! „…[Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette
értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21).
Ez ám a nagy csere! A
szent és a gonosz helyet cserél. Isten jóváteszi azt, ami rossz, és egyenessé
azt, ami görbe. Hát nem örülsz ennek?
1Jn 1,1-3,10 Jn
8,31-41 Zsolt 30,1-13 Péld 25,13-17
Amikor azt hitted, nem figyelek
Amikor azt hitted, nem figyelek, láttam, hogy a
hűtőszekrény ajtajára tűzted ki az első képemet,és még egyet akartam festeni.
Amikor azt hitted, nem figyelek, láttam, hogy megetetsz egy
kóbor macskát, és arra gondoltam jónak kell lennünk az állatokhoz.
Amikor azt hitted, nem figyelek, láttam, hogy csak az én
kedvemért sütöd meg a kedvenc süteményemet, és tudtam, hogy az apróságok sokat
számítanak.
Amikor azt hitted, nem figyelek, hallottalak imádkozni, és
hittem, hogy van Isten, akihez mindig szólhatok.
Amikor azt hitted, nem figyelek, éreztem, hogy megcsókolsz
álmomban, és éreztem, hogy szeretsz.
Amikor azt hitted, nem figyelek, láttam, hogy könnyezel, és
megtanultam, hogy néha fájdalom ér, de sírni szabad.
Amikor azt hitted, nem figyelek, láttam, hogy fontos vagyok
neked, és a legtöbbet akartam kihozni magamból.
Amikor azt hitted, nem figyelek, figyeltem…
és meg akartam köszönni mindazt, amit láttam, amikor azt
hitted, nem figyelek.
A szív és az élet tisztasága
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az
Istent" (Mt 5,8).
Tisztaságra, főként
szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha
belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket,
akkor a
megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták
leszünk.
Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés
között: ha azt
szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk
szennyes,
szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent
Istent azok,
akik a tisztátalan dolkokat szeretik?
Mekkora kiváltság,
hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy
pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A
tiszta
szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt,
igazságát,
szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt
magát látjuk
a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel,
amilyen
mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán
kegyesen
akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az
Úrra néz" (Zsolt
25,15).
Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!"
(2Móz 33,18)
csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha
megtisztítjuk magunkat
minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt,
amilyen valójában.
Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát"
(1Jn 3,3).
Az Atyánkkal
megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről-
színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy
tartsuk tisztán
a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta
szívet, hogy
megláthassunk téged!
Nem látod a hogyant? Isten utat fog mutatni
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad
eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja
ösvényeidet." (Péld. 3:5-6)
Lehet, hogy éppen zsákutcában vagy - pénzügyileg, érzelmileg
vagy kapcsolatilag - de ha bízol Istenben és hitben tovább haladsz, még akkor
is, ha nem látod az utat, Ő el fogja azt készíteni a számodra.
Ahogy haladsz előre az általa elkészített úton, egyre
érthetőbbé fog válni a számodra, de a megértésed nem előfeltétele annak, hogy
elindulj az úton. A Példabeszédek 4:18 azt mondja: "Az igazak
ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz
délig." (Az angol fordításban "a nap teljes
világosságáig" ford. megj.) Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság
teljes világosságában és látni fogod a teljes képet. Fogod látni Isten célját
amögött, hogy miért pontosan azt az utat választotta a számodra.
Azonban addig is tedd azt, amit a Példabeszédek 3. része
mond: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld.
3:5-6)
Légy türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Ő tudja, hogy
mi a legjobb a számodra. Ő látja a végeredményt, te nem. Mindaz a probléma,
szívfájdalom, nehézség és késedelem ami ma arra késztet, hogy azt kérdezd:
"Miért?" - egy nap tisztán fog ragyogni előtted Isten szeretetének
fényében.
De most, tanuljuk, hogy bízzunk Istenben.
Rick Warren, Daily Hope, 2012. 01. 09.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)