Szeretet

Joel Osten: Hogyan lehet ellenállni a kísértésnek?

Joel Osteen: Hogyan lehet ellenállni a kísértésnek? from Keresztény filmek on Vimeo.

Hit Gyülekezete-Ez a szeretet

Ige: A törvényről

 „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

Ige: Az imáról

„Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van [siet] a mi erőtlenségünknek [szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  [S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27)

Ige: A prófétákról

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (így gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33)^.  

Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].  »Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével). [Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18)^.  

 „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Mert: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, (mert) hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2). János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

Örökké Téged imádlak

Idézetek

"Ha a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!"

John Bunyan

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Istenben nincs olyan éhség, amit csillapítani kellene, Benne a teljesség lakozik, amit el kell ajándékoznia.

Magasztalás ereje – 1. rész

http://www.mindenlehetseges.hu/magasztalas-ereje-1-resz/comment-page-1/#comment-69

Sok ember hisz az ima erejében, de nem mindig az ima egyedül az, ami végzi a munkát. A dicsérettel és hálával „fémjelzett” ima hozhat csak eredményt. Erő van a magasztalásban! Az imádság témájához kapcsolódva a Biblia nagyon fontos tanítást ad arról, hogy hogyan kaphatunk Istentől: a hálaadás és a dicsőítés közvetlenül kapcsolódik az imádsághoz.

Az Apcsel 16-ban olvashatunk arról, hogy Pált és Silást bebörtönözték Filippiben az evangélium hirdetése miatt. A 25. vers mutatja meg nekünk a kapcsolatot az imádság és a dicsőítés között:

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket. (Apcsel. 16. 25.)

Láthatjuk ebből a versből, hogy Pál és Silás nem csöndben dicsőítették az Urat, mivel azt mondja a vers, hogy a foglyok hallották őket. Néhányan azt mondják – „Nos, én hiszek a dicséretben, elfogadom, de csak csendben, magamban dicsérem Istent.” Itt viszont épp azt olvassuk az Apcsel. 16. 25-ben, hogy Pál és Silás dicséretet énekeltek Istennek és nem voltak csöndben. Nemcsak a többi fogolytárs hallotta őket, hanem maga Isten! És mikor Isten meghallotta, hogy Őt dicsőítik, lenyúlt és megrázta az öreg börtönt úgy, hogy az ajtók kinyíltak!

Észrevetted, hogy nincs arról beszámoló, hogy bármilyen más épület is megrázkódott volna – csak a börtön? És azt is észrevetted, hogy Isten nem rombolta le a börtönt, csak megrázta, amíg minden ajtó kinyílt és a bilincsek feloldódtak? Miért? Mert Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették az Urat! Most nézzünk meg egy másik igét, ami ehhez a témához kapcsolódik:

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fil. 4.6.)

Pál akkor ezt a Filippibeli gyülekezetnek írta, de az egész egyháznak szól ma. Amikor azt írta „… ne aggódjatok …”, lehet, hogy épp a börtönben átélt tapasztalataira gondolt. Tudtad, hogy Pált és Silást nemcsak bebörtönözték, hanem meg is verték? Azért tudjuk, mert miután kiszabadultak, azt mondja az Ige a börtönőrről, hogy … magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől. (Apcsel. 16.33.)

Szóval, tudjuk, hogy Pált és Silást megverték, a hátuk megsérült és a lábukat is lebilincselték. Láttál mát megbilincselt embert? Nos, Pál és Silás lebilincselt állapota azt jelentette, hogy egy helyre voltak zárva és nem tudtak mozogni! Hátuk vérzett, lábuk bilincsben és a legbelső börtönbe voltak zárva.

Ilyen körülmények között, amiben Pál és Silás akkor volt, látszólag minden joguk meg lett volna a világon, hogy bosszankodjanak és aggodalmaskodjanak. De Pál ezt írta: „Ne bosszankodj és ne aggodalmaskodj semmi felől.” (angol fordítás) SEMMI FELŐL! Ez azt jelenti: sem kicsi, sem nagy, sem közepes dolog felől – semmi felől!

Nos mit szándékozol tenni, ha nem bosszankodhatsz, aggódhatsz, vagy aggodalmaskodhatsz? Azt szándékozod tenni, amit a Biblia mond: .. imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt. (Fil. 4.6.) 

- Még a börtönben is, megbilincselt lábakkal? – kérdezhetné valaki. – A válasz: igen.
- Még vérző háttal, ütésekkel telve ? – A válasz ismét: igen. MINDEN ALKALOMMAL!

Elmondok néktek egy történetet egy fiatal szolgálóról, aki megtapasztalta a magasztalás erejét gyógyulást nyervén. Ő maga mondta el ezt a történetet. A Nagy Gazdasági Válság első idejében ez a szolgáló – egy utazó evangélista – még nagyon fiatal volt. Megházasodott, született egy kisbabája, amikor a feleségével felfedezték, hogy a férfinek tuberkulózisa lett. (A Nagy Gazdasági Válság idején az Egyesült Államokban a tuberkulózis ölte meg akkor a legtöbb embert.)

Bárhova ment az evangélista, elmondta a gyülekezetnek, hogy tuberkulózisa van és kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte. Azt mondta: „Imádkozzatok értem minden alkalommal amikor gondoljátok. Ha nincs a gondolatodban, ne érezd kényszernek, de azért próbáljatok meg rám gondolni. Hányan fogjátok megtenni?” Az emberek felemelték a kezüket jelezvén, hogy imádkozni fognak a férfi gyógyulásáért.

Nos, ez a férfi rosszabb állapotba került, ahelyett, hogy javult volna. Végül már prédikálni sem tudott. Eladták otthonukat és apósához költöztek, akinek egy farmja volt Texasban. Ágyhoz kötött lett, és vérzett is. Az igazat megvallva, a halál szélén volt. Annyira gyenge volt ez a férfi, hogy egyedül még felkelni sem tudott az ágyból.

Azt mesélte nekem: „egy napon, mialatt az apósom szántott és az anyósom a ház mögött mosott, kinéztem az ablakon és láttam néhány fát és egy csomó bokrot úgy negyed mérföldre a háztól. Nem tudtam megfordítani a testemet, csak a fejemet, úgy láttam meg a bokrokat. Nem tudom miért, hisz oly gyenge voltam, de azt mondtam az Úrnak: Uram, adj erőt, hogy ki tudjak kelni az ágyból és el tudjak jutni azokhoz a bokrokhoz . Odamegyek és addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy meghalok. Vagy egyik, vagy másik.”

Aztán így folytatta: „Tettem egy kísérletet, hogy ki tudjak kelni az ágyból, és addig próbálkoztam, míg valahogy, nagy nehezen sikerült kikecmeregnem a házból és eljutottam a bokrokig. Kimerülve lehuppantam, mire az ördög megszólalt: ’Na fiú, most aztán tényleg bolondot csináltál magadból, még nem is kiabálhatsz segítségért. Nem tudsz olyan hangosan kiabálni, hogy azt bárki is meghallaná. Senki nem tudja, hol vagy és nem is fogják megtudni, mígnem az egerészölyvek oda nem vezetik őket hozzád.’

„Nem tudok ugyan hangosan beszélni – mondta erre a férfi – , csak suttogni tudok, de suttogom, hogy: Uram, tudod, hogy miért jöttem ide, imádkozni addig, míg meggyógyulok, vagy ameddig meghalok. Amint egy kis erőt veszek, elkezdek imádkozni.”

A férfi így folytatta: ”Egy kicsit feküdtem és gondolkodtam azokról az emberekről, akik az elmúlt hónapokban és években ígérték, hogy imádkoznak értem.” Azt gondoltam: „Hogyha csak a fele is imádkozott azok közül az emberek közül, akik mondták, hogy imádkoznak az egészségemért, akkor is emberek ezreinek imája szállt fel.” Aztán azt gondoltam: ”Nos, ha az ima megtette a maga részét, akkor már megtörtént. Meg kell, hogy gyógyuljak.”

Láthatod, az imának megvan a maga helye. Menjünk vissza az Apcsel. 16.25-höz:Éjféltájban pedig Pál és Silás IMÁDKOZTAK és énekkel dicsőítették az Istent …

Mielőtt folytatnám a gondolatsort, nézzük meg ezt a szót: „éjféltájban”. Hiszem, hogy ez a vers szó szerint éjféltájt jelent. Másrészt viszont átvitt értelemben is használhatjuk ezt a szót, mint: sötétségben. Ilyen értelemben, a „sötétség” szó jelentheti életünk legsötétebb óráját, olyan helyzetet, amikor mindennek vége.

Nos, az Apcsel. 16-nak ez a verse elmondja nekünk, mit tegyünk a sötétségben. Nem kell sötétségben lenned! Nem kell azt mondanod senkinek, hogy :”Nem tudom, mit tegyek!” A Biblia elmondja, mit tegyél! Az ördög azt mondja, hogy tárd ki a kezed és add fel. De az Apcsel. 16.25 azt mondja, hogy Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent….

Igen az imának megvan a maga része, a probléma viszont az, hogy mi csak ezt a részt akarjuk megtenni. Mindkettő szükséges – ima és dicsőítés – csak a kettő együtt végzi el a munkát. Pál és Silás imádkozott és énekkel dicsőítették Istent! És a Biblia azt mondja, hogy megszabadultak. Ez volt az eredmény. Lehet, hogy te is imádkoztál már a „sötétségben”, de vajon mennyi időt töltöttél el dicsőítéssel? Láthatjuk a Bibliából, hogy erő származik a magasztalásból.

Adok még egy példát az Igéből, mert meg van írva: ….. két vagy három tanú vallomásával erősítessék minden szó. (V. Móz. 19.15.; Mt. 18.16.; 2 Kor. 13.1)Timóteusnak írván , aki fiatal misszionárius és pásztor volt, Pál mondott valami mást is az imáról és magasztalásról:

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, HÁLAADÁSOK minden emberekért” (1Tim. 2.1)

Vedd észre, hogy a vers imával kezd, és hálaadással végzi. Be akarom ültetni az elmétekbe, hogy a dicséret és a hálaadás szorosan kapcsolódik az imádsághoz. Nem az ima egyedül az, ami a munkát elvégzi.

Például ez a szolgálótestvér, akinek tuberkulózisa volt, rájött, hogyha az ima egyedül az, ami őt meggyógyítja, már rég kijött volna a betegágyból. Belátta, hogy van egy hiányzó alkotórész, és ez a dicséret. Azt mondta: „Megváltoztattam a szavakat, amiket addig mondtam az Úrnak. Ahelyett, hogy azt mondtam volna: „Addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy amíg meghalok”, azt mondtam: „Uram, itt fekszem és addig dicsérlek míg meg nem gyógyulok vagy amíg meghalok”.

Miért dicsérte az Urat ez a szolgáló? A megválaszolt imákért. A megválaszolt ima ennek a férfinak az esetében a gyógyulást jelentette. A szolgáló hozzátette:” Minden erőmmel megpróbáltam beszélni, de csak suttogni tudtam: Dicsérlek, Uram! Dicsőség az Úrnak! Köszönöm, Jézus.” Aztán így folytatta: „Két óra múlva lábaimon álltam, és olyan hangosan kiáltottam, hogy egy mérföldre is meghallhatták!”

Tíz, tizenegy évvel később mesélte el mindezt ez a férfi, és még mindig tökéletesen egészséges volt. Aztán láttam őt 4 vagy 5 évvel ezelőtt egy tulsai összejövetelen. Nyolcvanas éveiben volt és még mindig jól – nincs tuberkulózisa. Dicsőség az Úrnak.

Amiről meg akarlak győzni titeket, az az, hogy az imának megvan a helye, de nem szabad megállni az imádságnál. Ima és dicséret! Pál és Silás esetében ekkor jött a válasz. Először imádkoztak, de aztán dicséretet énekeltek. Miért dicsérték Istent? Hiszem, hogy azért, mert az ő imáik válasz nyertek. Dicsérték Istent mielőtt még látták volna a választ. És az én szolgatárs barátom esetében is jött a válasz, miután dicsérte Istent.

Évekkel ezelőtt egy bizonyos gyülekezetben prédikáltam, ahol 2000 ember volt jelen a csarnokban. Egy délelőtti összejövetel alkalmával előre jött az egyik helybéli tisztviselő egy másik férfival és egy papírt nyújtottak át a dicséretvezetőnek. Aztán mindkét férfi feljött a színpadra, abbahagyta mindenki az éneklést. „ Most kaptuk a hírt, hogy X.Y. pásztor kórházban van. Súlyos szívinfarktust kapott, eszméletlen állapotban van, az orvos szerint nem éli túl.” A férfi folytatta: ”Szeretném megkérni X.X. testért, hogy jöjjön fel ide és vezessen minket egy imába.”

A szolgáló, akit a férfi megkért, gyógyító evangélistaként volt ismert, erőteljes gyógyító szolgálata volt. Ez az evangélista felment a színpadra és felolvasta egyik kedvenc versét a Zsidó levélből, amit mindig szokott használni az összejövetelein :Mert mi hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, jóllehet munkáit a világ alapításától kezdve bevégezte! „Látjátok, ha hisztek Istenben, akkor nyugodalomban vagytok!” – kiáltotta.

Ezután az evangélista megkérdezte: „Hányan hiszitek, hogy Isten hallott titeket?” Körülnéztem, és amennyire meg tudtam állapítani, a tömegnek kb. 90 % -a felnyújtotta a kezét.

„Nos”- mondta az evangélista – „emeljük fel kezünket és dicsérjük az Urat a gyógyulásért. ”Mindnyájan fölemeltük a kezünket és hangosan dicsértük az Urat a megválaszolt imáért. Gyönyörűen hallatszott. Végül abbahagytuk a dicséretet, a dicséretvezető odalépett a mikrofonhoz, hogy folytassa a dicsőítést zenével és az evangélista kezdte elhagyni a színpadot.

De aztán hirtelen megfordult és visszarohant a mikrofonhoz. Azt mondta a tömegnek: „Hányan fognak még közületek imádkozni X.Y. pásztorért? Újra körülnéztem és újra kb. 90 % nyújtotta fel a kezét. Én nem emeltem fel a kezem, mert nem volt szándékomban tovább folytatni az imát azért a pásztorért. Miért? Mert, ha hiszem, hogy Isten meghallgatott, már csak dicsérni fogom Őt a válaszért.

Amikor a tömeg felemelte a kezét, az evangélista így szólt: „Mit akartok csinálni?! Azt gondoltam, hogy elhittétek, hogy Isten már meghallgatott minket.” Nem mindenki értette, miről beszél az evangélista – még néhány jelenlevő prédikátor sem. Láthatjátok, ha nem tanultatok a hitről, akkor nem tudjátok megérteni, hogy a válasz az imára akkor jön, mikor dicsérjük az Urat.

Nos, ez a pásztor meggyógyult és hét évvel később hallottam őt prédikálni. Üzenetében épp az ő saját gyógyulásáról beszélt. Azt mondta, hogy mialatt eszméletlenül feküdt a kórházban, Jézus megjelent és azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód”. Aztán kinyújtotta a kezét az Úr és megérintette őt, mire ő rögtön felkelt – és kijött a kórházból.

Gondolkoztál már azon, hogy mit mondott Jézus a Mt. 18.19-ben: …ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nékik az én mennyei Atyám. CSAK KETTEN! Értitek ? Nem azt mondja az Ige, hogy ha kétezer ember egy akaraton lesz! De, láthatjátok, az emberi okoskodás úgy következtet, hogy sok embernek kell imádkoznia azért, hogy a választ megkapjuk.

Sokan, akik nem értik a hitet, most azt mondják: „Nem értem ezt az egész dicséret dolgot.” Nekik mindnyájuknak el kell olvasni az Újszövetségben, hogy a dicséret együtt jár az imával.

Pál újra ír a dicséretről és imáról Timóteusnak szóló levelében, és most valami mást mond: Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen ( nemcsak bizonyos gyülekezeti körökben) tiszta kezeket emelvén fel harag és versengés nélkül.” (1Tim. 2.8.)

Mint láthatod, igei az, ha felemeled a kezed és imádkozol és az is igei, ha felemeled a kezed és magasztalod Istent. Ha ez igaz, márpedig igaz, miért nem tesszük, amit az Úr akar, hogy tegyünk – imádkozni, hálát adni és dicsérni Őt? Ha ezt tesszük, megkapjuk az eredményt az Ige alapján. Erő van a magasztalásban!

ÁMEN!

Megragadtál Jézus Krisztus.

Imádság:

Mennyei Atyám! Mennyit keseregnek az emberek, hogy egyedül vannak, pedig Te is velünk vagy és mi is ott lehetünk egymás mellett. Segíts ennek felismerésére és megélésére! Ámen

A nap gondolata:

 Úgy éljenek egymással szemben Isten gyermekei, hogy a világ előtt szégyenbe ne keverjék Atyjuk nevét. (Viktor János

Spurgeon idézetek

"A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá bennünket, amíg a szívünkben élő igazsággá nem válik." (C.H. Spurgeon)

Napi Ige és gondolat

 Amikor együtt voltak… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek… (ApCsel 1:6.8)

Amikor együtt voltak... Az Ige az első közösséget gyakorlókról szól, a tanítványokról, akik még félve a rómaiaktól, a Jézust keresztre feszítőktől, gyűltek egybe Jézus parancsára. Érezték, hogy a közösségnek megtartó ereje van. Nem véletlenül kötötte ezt lelkükre Jézus.

 Nekünk, embereknek szükségünk van erre. Szociális, közösségi létre vagyunk teremtve. Ma sokféle közösség létezik és lehet akár válogatni is közülük. De egyel számolni kell: a közösség átformál. Nem mindegy kikkel találkozunk, miről beszélgetünk, mivel itatódunk át. A találkozásainknak igen is súlya van, és befolyása életünkre. Különböző emberekkel és így gondolkodásmódokkal találkozni, beszélgetni formálódást is jelent.

Az Ige nyilvánvalóan a krisztusi közösséget ajánlja. S ahogy ebben az Igében mondja Jézus, „tanúim lesztek”, éppen arról beszél, hogy milyen fontos emberi, más jellegű közösségeinkbe, találkozásainkba belevinni mindazt, amit itt nyerünk a magunk számára. Az emberek megérzik azt, ha szeretünk valahova tartozni… (Berencsi Balázs)

Mikor még nem tudtam

Napi gondolat

Olykor, ha megnyílna lelki szemünk, és felfognánk Isten intézkedéseit, megmentésünkön fáradozó angyalokat látnánk, akik lábunkat az örök hegyeknél is erősebb alapra igyekeznek helyezni. Ekkor új hit, új élet ébredne bennünk. 

Rövid történetek

Amikor Barth Károly, az ismert teológus ellátogatott a chicagói egyetemre, mindenhova oktatók és hallgatók egész hada kísérte. A sajtótájékoztatón valaki azt kérdezte tőle: - Uram, elmondaná, kutatásai eredményeképpen mely elvet tartja a legalapvetőbbnek?

Barth habozás nélkül a legismertebb keresztény gyermekdalocska első sorával válaszolt: “Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom.” (P. Yancey)

Read more: http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=932382#ixzz1irbCWxJy

Krisztus Testének harcai napjainkban

 http://www.judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=33744918

 

Néhány nappal ezelőtt egy látást kaptam az Úrtól, miközben egy meredek hegyre mentem fel.

Láttam egy embert, aki az egyházat képviselte, egy meredek hegyoldalon ment fel, és egy tisztás részen találkozott négy farkassal, akik körülvették, és megtámadták.

A fővadász a hegy tetején tartózkodott, és figyelte az eseményeket, de nem avatkozott közbe. Ebben az emberben nem volt félelem, hanem a kezében lévő hosszú bottal felvette a harcot a farkasokkal, és egyenként legyőzte őket.

Az elsőt a botjával tarkón ütötte ( fej ), a másodikat fültövön( hallás ), a harmadiknak a szemét szúrta ki ( látás ) , és végül a negyediknek a torkán ( beszéd )  nyomta le a botot, miközben ezeket tette mindegyik mellkasára rátaposott, kiszorítva belőlük a levegőt,hogy ordítani se tudjanak. Látható volt, hogy minden ütés határozott és céltudatos volt.

Amikor a négy farkast leterítettem, a fővadász a helyszínre érkezett, és elismerően tekintett emberünkre. Majd a férfi tovább ment, fel a hegy csúcsára.

Megértettem, az üzenet lényegét az egyház számára.

A tarkóra mért ütés a fejet célozta, ami az emberi gondolkodásra utal, a fültőre mért ütés a hallásra utal, a megvakítás a látásra, és a szájon keresztüli támadás a beszédre mért csapást jelenti.

A farkasok  - az ellenség, sötétség erői –  az ember érzékszervein keresztül ezekben a napokban mérhetetlenül nagy  támadásokat kezdtek intézni Krisztus Teste ellen.

A gondolkodásmódot, az értelmet befolyásolja a sok információáramlással, tradíciókkal, szokásokkal ( vallásossággal ). A hallást, látást, beszédet a médián, az interneten keresztül, embereken keresztül, hamis hírek terjesztésével, féligazságokkal, pletykák meghallgatásával, az igazság elferdítésével, elhallgatásával, kárhoztatás, vádlással, és a világ csábításaival manipulálja.

 Hogyha Krisztus Teste enged ezeknek a befolyásoknak, vagy azonosul vele, akkor nem lesz képes a Szent Szellem vezetésére figyelve felmenni a hegyre, és ott tartózkodni.

A mai egyház életében ezek a harcok folynak a leghevesebben. A sátán célja az, hogy az elhívottak nem jussanak fel a hegyre, és eltérítse őket Istentől kapott elhívásuktól.

Jóel 3:5

„ De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén, és Jeruzsálemben lesz a menedék, az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg,

akiket elhív az Úr.”

Isten most készíti fel az utolsó idők harcos szolgálóit; az egyházat egy újabb szintre emelve, ami az első apostoli egyház tükörképét fogja mutatni.

Akinek van füle hallja meg, mint mondd a Szent Szellem a gyülekezetnek.

Such Attila

Győr. 2011. január 1.

Hát nyújtsd kezed... Hit Gyülekezete