„Azokat pedig, akik
hisznek [akik
hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]:
az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak
ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő.
Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az,
ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt
érvényben] nyelveken
szólnak.
[Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget]
isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket,
és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18)
A feltámadott
Úr parancsa: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében
[(onomá) (hatalom (tekintély), jellemvonás) dicsőség, erő; //nevet ad
a benne foglalt kiváltságokkal//]. Tanítván
őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [(aión): e kor célba érkezéséig; a világkorszak bevégződéséig: (szünteleia):
beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát.
28,19-20).
Lukács bizonyságtétele: „És
monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és
feltámadni a halálból (a halottak közül)
harmadnapon: És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának
minden pogányok (minden nép) között,
Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én
elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem
városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,46-49).
Ez az ígéret az újjá született embernek szól. Erről így
beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony,
bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be
az Isten országába. Ami (hús)testtől született,
(hús)test az; és a mi Szellemtől
született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján.
3,5-7).
A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem
küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta,
rájuk lehelt, (és így folytatta) és
monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet”
(Ján.
20,21-22).
Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a
Szent Szellem eljő
[leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim
[bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint
az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel.
1,8)