A megigazultság áldásai

Dávidról – mint a megigazult ember előképéről – így tesz bizonyságot a Szent Szellem, kijelentve az üdvösség áldásait is: „Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele” (2 Sám. 5,10)

Egyre nagyobb, és erősebb, aki győztesen kerül ki minden harcából: „És hírnevet szerez Dávid, amikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezret. Az Idumeusok (Edomiták, a testi emberek, aki Ézsau leszármazottai) közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala” (2 Sám. 8,13-14)

Ha kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről” És válaszol „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt. 3,5; 37,5; 55,23)

Amikor imádkozik, hivatkozik Isten ígéretére: „Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!” (Zsolt. 119,116)

És az Úr erre az imára is válaszol: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” „...így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!...” (Ésa. 41,10.13; 43,1-3)

És mert Dávid ismeri az üdvözítő Istent bátran vallja, hogy: „...a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr” (Zsolt. 37,17)

Ige: Isten fiairól

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 1,13 Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek

Így valósult meg a prófécia, amelyről Pál apostol is bizonyságot tesz, a Rómabeliekhez szólva: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!” (Hós. 1,10)

„Hóseás szerint is ezt mondja az Úr: Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek; és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni” (Róm. 9,25)

És Pál apostol kifejti, a prófécia megvalósulását: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal. 3,26-27; 4,6-7)

Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3)

A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk (tanúsított irántunk) az Atya, hogy Isten fiainak (gyermekeinek) neveztetünk (és azok is vagyunk)! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)

Pedig: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

Az újjászülő beszéd pedig: „…az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5)

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23)

„Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6)

AWESOME GOD

A sír üres a kő elgördült.

Bob Gass. Napi elmélkedés: Becsületesség (1)

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

A pszichológusok azt mondják, hogy mindannyiunkban van egy „becsületesség-vakfolt”, amit „önérdeket szolgáló elfogultság”-nak neveznek.

Íme néhány példa erre: 800 000 középiskolai tanulót megkérdeztek, hogy átlag felettinek vagy átlag alattinak tartják-e magukat. Nos, ha pontos választ adtak volna, akkor az aránynak 50-50 %-nak kellett volna lennie. Mit gondolsz, hány tanuló sorolta magát az átlag alatti csoportba? Nulla! És 20% százalék tartotta magát a legjobb 1%-ba tartozónak!

Ez az „önérdeket szolgáló elfogultság” az élet minden területére kiterjed. A többsége azoknak, akik saját maguk által okozott baleset miatt kerültek kórházba, az átlagosnál jobb sofőrnek tartja magát. Azt gondolnád, hogy a magasabb képzettség együtt jár azzal, hogy becsületesebbek vagyunk, és jobban ismerjük magunkat – de ez nem így van. Az egyetemi oktatók 88%-a sorolta magát az átlag felettiek közé; és 25%-uk tartotta magát igazán kivételesnek. Egy másik felmérés, melyben 200 szociológust vizsgáltak, azt mutatta, hogy a vizsgált csoportnak a fele úgy gondolta, hogy a világ 10 legjobb szociológusa között lehetne.

Nem csoda, hogy annyi konfliktus van a pozíciók és az előléptetések körül. És az egyház sem kivétel. George Barna felmérést végzett lelkészek között – olyan emberek között, akiket azért fizetnek, hogy olyan igék alapján tanítsanak minket, mint: „[senki] ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék [magáról]” (Róma 12:3).

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:6).

Tudod mit? A megkérdezett lelkészek 90%-a tartotta magát „az átlagosnál jobb” prédikátornak. És ami talán a legironikusabb: amikor az embereknek alaposan elmagyarázzák az „önérdeket szolgáló elfogultság” fogalmát, akkor nagy többségük úgy határozza meg magát, mint aki „jóval az átlag felett” képes azt kezelni. Hűha! Nem csak az a bajunk, hogy nem vagyunk becsületesek, hanem az, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire nem!

Hab 1,1-3,19 Jn 6,35-51 Zsolt 127,1-5 Péld 24,19-22

Fogadd el a megbocsájtás ajándékát

http://awme.hu/2011/12/fogadd-el-a-megbocsajtas-ajandekat-napi-inspiracio-december-7/#.TuTnV7I0-IQ

Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. (Lukács 23:34)

A bűnök bocsánata egyike a Biblia hatalmas témáinak. Olyan sok ige foglalkozik vele, hogy könyvek sokaságára lenne szükség, hogy megfelelően foglalkozhassunk vele. Egyelőre elegendő, ha azt mondjuk, hogy Jézus vére biztosította számunkra a bűnök bocsánatát. Ez az áldozat olyan hatalmas volt, hogy valamennyi bűnünket túlhaladta. A világ minden bűnét elfedte – a múlt, a jelen és a jövő bűneit is.

A legtöbb keresztény úgy gondolja, hogy azok a bűnök, amelyeket a hite megvallása előtt követett el az üdvösségkor Krisztusban megbocsájtásra találtak, de az azt követő bűnök addig nem lesznek megbocsájtva a számunkra, amíg meg nem térünk és nem kérünk bocsánatot értük. Ám nem ez a helyzet.

Valamennyi bűnünk, a múlt, a jelen és a jövő bűnei is Jézus egyszeri áldozata által meg lettek bocsájtva. Ha Isten nem képes megbocsájtani a jövő bűneit, akkor egyikünk sem képes megmenekülni, mivel Jézus egyetlen egyszer halt meg, közel 2000 évvel ezelőtt, mielőtt még egyáltalán elkövethettük volna a bűneinket. Minden bűnünket megbocsájtotta Isten.

A bűnök bocsánata nem jelenti az üdvösség végső célját. Ez csupán egy szükséges lépés. Az üdvösség valódi célja az Atyával való kapcsolat és a bűn akadályt jelent ebben a kapcsolatban. Tehát foglalkozni kellett vele, és ez Jézus Krisztus vérén keresztül meg is történt. De azok, akik lehorgonyoznak a bűnök bocsánatánál és nem mennek tovább az örök élet felé, elvétik az üdvösség lényegét. A bűneink azért találtak megbocsájtásra, hogy beléphessünk az Úrral való intim kapcsolatba.

Isten kegyelmének gazdagságán keresztül kaptunk bűnbocsánatot. Semmit sem tehetünk a megbocsájtás elnyeréséért, kivéve azt, hogy megalázzuk magunkat és elfogadjuk a megbocsájtás ajándékát a Krisztusban való hiten keresztül.

Napi tanítás: Kenneth és Gloria Copeland: Vidd el az embereknek Isten békességét karácsonykor

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és jó akarat az emberekhez! - Lukács 2:13-14

KENNETH

A karácsony az év rendkívül fontos időszaka. Ilyenkor az egész világ Jézus születésének hírét hallja. Az emberek szelídek… tökéletes alkalom arra, hogy elültesd a szeretet magjait az életükben.

Ezek a magok megnyilvánulhatnak néhány kedves szó formájában a sietős vásárlás közepette. Máskor alkalmad nyílik imádkozni és szolgálni valaki felé. Bármi legyen is a helyzet, keresd a legkisebb alkalmat is, amikor mások szolgálatára lehetsz.

Többször volt nagyszerű élményben részem, amikor néhány dollárt adtam olyanoknak, akik szükségben voltak. Amikor elvették a pénzt, azt mondtam nekik: „Ez a pénz az Úr Jézus Krisztustól származik. Ő mondta nekem, hogy segítsek.”

Döbbenetes, milyen sokan készek meghallgatni a mondandódat, ha szeretetben szólsz. Éhesek arra, hogy valaki igazán törődjön velük. Legyél te is ilyen karácsonykor. Vidd hírül a Jézusban található békesség Igéjét. Vidd hírül az Ő jóakaratát az emberek iránt.

Ki tudja, mennyi kis mag gyökerezik meg egy napon, és visz be még egy drága embert Isten dicsőséges királyságába?

Igei olvasmány: Lukács 2:1-20

A Teremtő dicsérete.

Életcseppek A hit

"Aki úgy gondolja, hogy nincs hite, az fordítsa el a tekintetét önmagáról, saját belső állapotáról. Ha Istenre és Isten ígéretére néz, akkor máris övé az, aminek addig hiányát érezte."

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Az örömben mutatja meg Isten a másik ember szépségét.

Kenneth E. Hagin: Egy hatalmas terv

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: Ő neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. - 1Mózes 3,15.

Az ember elbukott. Istennek azonban volt egy terve — egy hatalmas terve — a megváltás! Isten felelősséget vállalt az ember törvényszegéseiért és megváltotta őt a sátán hatalmából. Istennek volt egy terve arra, hogy visszaadhassa az életet az embernek. Isten terve lehetővé tette, hogy az ember természete — visszaváltozván — harmóniába kerüljön Isten természetével.

Isten nem hagyta figyelmen kívül az ember törvényszegéseit. Az igazságosság megkövetelte, hogy a bűnéért járó büntetés ki legyen fizetve — de az ember maga nem volt képes ezt kifizetni. Így, mivel az ember nem tudta önmagát megváltani, Istennek gondoskodnia kellett egy megváltóról.

Épphogy elbukott az ember, ellensége, a sátán hatalma alá kerülvén, Isten máris kezdte előre szólni az Ő tervét arról, aki Eljövendő. Ez az Eljövendő, az asszony magva (mert prófécia adatott, hogy egy asszony gyermeket fog szülni a természetes nemzés rendjétől függetlenül) fogja megtörni a sátán uralmát az ember felett! Ez az Eljövendő fogja megszabadítani az embert! Ez az Eljövendő fog a kígyó fejére taposni.

A keleti nyelvekben a „valakinek fejére taposni”-kifejezés azt jelenti: megtörni valakinek az uralmát. Amikor Isten ezeket a szavakat mondta az 1Mózes 3,15-ben, a sátán épphogy csak szert tett arra a hatalomra, amelyet Isten az embernek szánt. Isten azonban előre megmondta, hogy az asszony ezen csodálatos magva el fog jönni, hogy megtörje a sátán uralmát.

Megvallás: Köszönöm Neked, Atyám, a Te hatalmas megváltási tervedet, amelyet Te terveztél meg, és Te küldted el az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa azt.

Megrázatás.

2011. 12. 03-án hajnalban felébresztett az Úr, éreztem, hogy imádkoznom kell. Miközben imádtam az Urat és közbenjártam azokért, akiket az Úr a szívemre helyezett, éreztem, hogy a jelenléte betölt, és a következőket mutatja.

Láttam felülről Európa térképét, mintha felette szálltam volna. A menyből láttam alá szállni egy tűzkarikát, nagy tűzcsóvát húzott maga után, és hatalmas erővel becsapódott Európa középpontjába, Magyarországba. Olyan hangja volt, mintha egy nehéztüzérségi löveg becsapódása és felrobbanása, süvítő zúgás, és detonáció. A tűzkarikának szikrázó, szinte vakító fénye volt, de mégis érzékeltem, hogy olyan, mint egy töviskorona. Ez Istennek a Szent tüze volt. Amikor becsapódott Magyarországra, láttam, hogy a becsapódás epicentrumából lökéshullám fut szét körkörösen, és végig söpör Európán. A becsapódás epicentrumát, Magyarországot úgy láttam, mintha a föld alatt valami felrobbant volna, és bele remeg minden, vibrál, rázkódik és újrarendeződik, mint egy földalatti kísérleti atomrobbantásnál. Érdekes volt, mert pusztítás nyomai nem voltak, inkább csak átrendeződött minden és közben morajlást hallottam. Tudtam, hogy ez egy hatalmas fizikai, majd egy szellemi megrázatás jele az Úrtól. A látvány megrendítő volt, szinte a testem is bele remegett.

Közben láttam a Királyok első könyve18. 36-46, verseit, amikor Illés lehívja Isten tüzét az áldozatra, és amikor ez megtörténik, az emberek leborulnak Isten dicsősége előtt és imádni kezdik Őt.

Többen vannak most is akik, azt teszik, amit Illés tett.

És amikor megérkezik a kései eső az Illések futnak Jezréelbe az eső üzenetével /Jezréel: Isten vet, plántál /. Isten tüze megítél mindent, és mindenkit. Minden összeomlik, ami nem Istentől van, de minden virágzó és gyümölcsöző lesz, ami az Ő forrásából ered. Ez a Szent tűz sokak számára felemeltetést hoz.

Láttam, hogy Magyarországon nagyon sok Istentől felkent szolgáló jött már más országokból az elmúlt időszakban és ez a magvetés ideje volt. Láttam, hogy Isten öntözi ezt a földet, és ezek a magvak kikeltek és gazdagon termő búzatáblává változtatta Magyarországot. Láttam, hogy ez a tűz megérleli melegével a búzatáblákat és hírtelen beérnek. Saját bőrömön éreztem a forróságot, szinte izzott a levegő. Láttam embereket kiáltani az Úrhoz, akik egyedül érzik magukat a hirtelen beérő búzatáblák előtt.

Láttam ezekre a helyekre konvojba érkező aratógépeket, mert Isten szólt nekik, hogy érettek a mezők az aratásra. A kiáltók nem maradtak egyedül.

Láttam az Apostolok cselekedetei 2. 37-43, igeverseit, amint Péter és az apostolok, erővel és hatalommal hirdetik az evangéliumot, a megtérés üzenetét és tömegek térnek az Úrhoz és kitartóan részt vettek, az apostoli tanításban, a közösségben a kenyér megtörésében és az imádkozásban, közben az apostolok által sok csoda és jel történt. Krisztus teste összekapcsolódott, az Úr kiosztotta az örökségeket a hűségeseknek.

örvendj, örvendj, énekelj az Úrnak

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Viktor J)

Egy nagyon megható, és építő történet

Ez egy történet, ami állítólag 2004. óta emailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.

Íme a történet: Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam.

El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi!

Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!

Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét,

forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.

A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.

Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.

Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.

Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.

Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.

Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.

A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.

Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.

Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált.

A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket.

A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,

hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.

Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.

Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.

Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.

Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.

Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.

A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.

Életetek apró részletei azok, amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled. Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot. Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

Nyisd ki a szemed

Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt. (Lukács 10:33)

Ahhoz, hogy valóban úgy szerethesd a felebarátodat, mint önmagadat, először észre kell venned a körülötted élők szükségleteit. Jézus megmutatta nekünk, hogy nem mindig könnyű észrevenni azok szenvedését, akik nem a mi csónakunkban eveznek. Azonban, ha ráeszmélünk a körülöttünk élők szükségleteire, a szeretet elkezd bennünk munkálkodni: ,,Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt. (Lk. 10:33—a szerző kiemelése)

A kedvesség kezdete az a pillanat, amikor kinyílik a szemünk. Azzal kezdődik, hogy megtanulunk észrevenni dolgokat. Ha nem látod meg a szükséget, nem fogsz törődni azokkal. Fontos, hogy kiszélesítsük a látókörünket és érzékenyebbé váljunk.

A világ tele van sérült emberekkel. Néhányan közülük a szomszédban élnek, néhányukkal együtt indulunk munkába, és bizony, néhányuk talán épp mellettünk ül a templomban.

Miért nem látjuk meg az ő sebeiket? A válasz egy szó: elfoglaltság. A sietség a szeretet gyilkosa. Ha szeretnél megtanulni szeretni, le kell lassítanod, mint ahogy a Samaritánus is lelassított és megállt.

Az első lépés a jóindulat elérése felé az, ha arra kéred az Urat, hogy adjon neked egy ,,lelki radart". Így már elkezdheted keresni azokat, akik szükségben szenvednek körülötted. Azokat, akik érzelmileg, lelkileg, fizikailag, vagy bármilyen más módon szenvednek.

Imádkozz így: ,,Istenem, segíts, hogy úgy tekintsek az emberekre, ahogyan Te!"

Keresd azokat, akiknek segítségre, bátorításra vagy gondoskodásra van szükségük!

Hogyan értékelnék a környezetedben élők a figyelmességedet? A munkatársaid? A szomszédaid?

Írd le minden héten három ember nevét egy papírra! Ezek után írd le azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy gondot okoznak nekik! ,,Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!" (1 Kor. 10:24)

Daily Hope by Rick Warren * Napi remény :)

Kari Jobe - We are / Mi vagyunk...

János evangélium 2. fejezet: A kánai menyegző (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 2,1 És harmadnapon menyegző [lakodalom] lőn a galileai [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] Kánában [jelentése: nád; nádas]; és ott volt a Jézus anyja [is];

Ján. 2,2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe [a lakodalomba].

Ján. 2,3 És [hamar] elfogyván a bor [mert kevés volt], a Jézus anyja monda [megjegyezte] néki: Nincs [több] boruk.

Ján. 2,4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony [Mi dolgunk nekünk egymással, miért mondod ezt nekem, vajon énrám tartozik ez, vagy terád. Ez az én dolgom nem a tiéd, miért avatkozol bele]? Nem jött még el az én órám [az én időm]

Ján. 2,5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

Ján. 2,6 Vala pedig ott hat kőveder [kőből készült víztartó, víztároló edény; vizes kőkorsó] elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint [A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére], melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala [egyenként két vagy három (métréta, folyadék mérésére használt űrmértéke, kb. 40 liter) víz fért]*

19 A kővedrek azért álltak ott: „Mert a farizeusok és (általában) a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák (egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz)” (Márk. 7,39)

Ján. 2,7 Monda nékik [megparancsolta a szolgáknak] Jézus: Töltsétek meg a vedreket [a vizeskorsókat] vízzel. És megtölték azokat színig [csordultig].

Ján. 2,8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Ján. 2,9 Amint pedig megízlelé [megkóstolta] a násznagy a borrá lett [borrá változott] vizet, és [ő] nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá [odahívta] a násznagy a vőlegényt,

Ján. 2,10 És monda néki [s szemére vetette]: Minden ember a jó [a legjobb, a kitűnő (az eszményi jó)] bort adja [szolgálja] fel először, és mikor [a vendégek] megittasodtak [és már részegek], akkor az alábbvalót [akkor hozzák az olcsó bort, a silányabbat, a rosszabbat]. Te [pedig] a jó [a legjobb; a kitűnő (az eszményi jó)] bort ekkorra [mostanáig, a jelenre] tartottad*

20 A kánai menyegző – ahol a bort – az örömöt az Úrral való örök együttélés adja – előképe a mennyei menyegzőnek, ahol a menyasszony: „Csupa ékesség (csupa dísz) a királylány odabent, vont aranyból van (arannyal van átszőve) a ruhája. Hímes öltözetben (hímzett ruhákban) viszik (vezetik) a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői (barátnői); néked hozzák őket (így vonulnak hozzád). Bevezetik őket (ujjongó) örömmel, vígsággal; bemennek (úgy vonulnak be) a király palotájába” (Zsolt. 45,14-16)

Ján. 2,11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai.

Ján. 2,12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradnak [ott tartózkodtak] néhány napig*

21 Mert az Úr Jézus a galileai Kapernaumba költözött, a Máté írása szerint: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [fogságra vitetett; kiszolgáltatták], visszatért [visszavonult; félrevonult] Galileába. És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozik [letelepedett] a tengerparti Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva] határain [vidékére költözött]” (Mát. 4,12-13)

Ján. 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja [a zsidók ünnepe, a Pászka], és [ezért] felméne Jézus [is] Jeruzsálembe.

Ján. 2,14 És ott találá [a kalmárokat; kereskedőket] a templomban [a szenthelyen] az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint [asztalaiknál] ülnek vala [akik ott telepedtek le]:

Ján. 2,15 És (káka)kötélből ostort [korbácsot] csinálván [ostort font], kiűzé mindnyájukat [és kizavarta, kihaj(í)totta őket] a templomból [a szenthelyről], az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók [a nyerészkedők] pénzét kitölté [szétszórta], az asztalokat pedig feldönté [felborította; felforgatta];

Ján. 2,16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el [vigyétek ki] ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává [vásárcsarnokká. Ne csináljatok piacot az én Atyám házából]*

22 Máté így ad hírt a történtekről: „És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá (felborította). És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És menének hozzá vakok és sánták (és bénák) a templomban; és meggyógyítá őket” (Mát. 21,12-14) Márk is bizonyságot tesz: „És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit pedig felforgatá (felborította); És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt” (Márk. 11,15-17) Lukács is ír erről: „És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni (az árusokat) azokat, akik adnak és vesznek vala abban, Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza (legyen); ti pedig azt latroknak (rablók) barlangjává tettétek” (Luk. 19,45-46) Azokról így szól az Úr, akik megőrzik a szövetséget: „Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket (és örömet szerzek nekik) imádságom házában; … mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!” (Ésa. 56,7) Az Úr így szól az Ő népéhez: „Nemde loptok, öltök (gyilkoltok) és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok (tömjéneztek) és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljőtök (ide), és megálltok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek! Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok (majd én is annak nézem), azt mondja az Úr” (Jer. 7,9-11)

Ján. 2,17 Megemlékeznek [eszébe jutott] pedig az ő tanítványai/nak, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet [buzgóság] emészt [eléget] engem*

23 Ez pedig így lett megírva: „Atyámfiai előtt (testvéreim számára) idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé (anyám fiai sem ismernek rám). Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullnak reám” (Zsolt. 69,9-10)

Ján. 2,18 Felelének azért a zsidók [akik azonban szót emeltek] és mondának néki [és ezekkel a szavakkal fordultak hozzá]: Micsoda jelt [csodajelet] mutatsz nékünk [annak igazolására, hogy ezeket mered tenni], hogy ezeket cselekszed [hogy jogod van ilyeneket tenni]?*

24 Az Úr Jézustól a zsidók állandóan mennyei jelt kértek. Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30) Az Úr Jézus hatalommal szólja Isten igéjét, és: „...az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok...” válasza: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás (jelentése: galamb) három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,38-40) Az Úr Jézus ötezer embert etet meg: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérik őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt” (Mát. 16,1) Az Úr Jézus négyezer embert etet meg: „És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (követelve) tőle, hogy kísértsék őt” (Márk. 8,11) Az Úr Jézus démonokat űz, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (követeltek) tőle” (Luk. 11,16)

Ján. 2,19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok [romboljátok; bontsátok] le [ezt] a templomot, és három nap alatt megépítem [újra felépítem] azt.

Ján. 2,20 [A zsidók megütköztek ezen, és] Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig [éven át] épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

Ján. 2,21 Ő pedig az ő [saját] testének [(szóma):lényének] templomáról szól [beszélt, mondta ezt] vala*

25 És Hogy mit jelent az Úr Jézus válasza, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, így szólva a mindenkori hívőkhöz: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27) „Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) Mert Isten: „… Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (szóma: lénye), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1, 22.23) És hogy ki Ő, erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16) És pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? (1 Kor. 6,19)

Ján. 2,22 Mikor azért [miután] feltámadt [életre kelt] a halálból [a halottak közül], megemlékeznek [visszaemlékeztek] az ő tanítványai, hogy ezt mondta [amit ekkor mondott]; és hívének az írásnak, és a beszédnek [annak a (logosz): Igének], amelyet Jézus mondott vala*

26 Ez pedig akkor történt, amikor beteljesült az Úr Jézus ígérete: „Ama Vigasztaló (Pártfogó) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26)

Ján. 2,23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván [figyelve] az ő jeleit [a csodákat], amelyeket cselekszik [tett] vala.

Ján. 2,24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy ő ismeri mindnyájokat,

Ján. 2,25 És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy valaki [bárki] bizonyságot tegyen [tanúskodjék, tanúságot tegyen] az emberről; mert magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az emberben [mi van a szívükben]^*

27 Már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „… mert tudom az ő gondolatát (ismerem szándékát), amely szerint cselekszik már most is (amelyet már most készít), minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala (amelyet esküvel ígértem neki)” (5 Móz. 31,21) És hogy ki az, aki ismeri az ember gondolatait, és szíve szándékait, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Én, az Úr (JHVH=Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli)” (Jer. 17,10) Dávid így tesz vallást az Úrnak: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet (vagy ha felállok), messziről érted gondolatomat (messziről is észreveszed szándékomat). Járásomra és fekvésemre ügyelsz (szemmel tartod), minden utamat jól tudod (gondod van minden utamra). Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt (te már pontosan tudod) Uram! Elől és hátul körülzártál engem (minden oldalról körülfogtál), és fölöttem (rajtam) tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos (igen magas), nem érthetem azt (nem tudom felfogni)” (Zsolt. 139,1-6) „… mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét”

(1 Kir. 8,39)

János Evangélium 2. fejezet: A kánai menyegző (szerkesztett)

Ján. 2,1 És harmadnapon menyegző [lakodalom] lőn a galileai [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] Kánában [jelentése: nád; nádas]; és ott volt a Jézus anyja [is];

Ján. 2,2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe [a lakodalomba].

Ján. 2,3 És [hamar] elfogyván a bor [mert kevés volt], a Jézus anyja monda [megjegyezte] néki: Nincs [több] boruk.

Ján. 2,4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony [Mi dolgunk nekünk egymással, miért mondod ezt nekem, vajon énrám tartozik ez, vagy terád. Ez az én dolgom nem a tiéd, miért avatkozol bele]? Nem jött még el az én órám [az én időm]

Ján. 2,5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

Ján. 2,6 Vala pedig ott hat kőveder [kőből készült víztartó, víztároló edény; vizes kőkorsó] elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint [A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére], melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala [egyenként két vagy három (métréta, folyadék mérésére használt űrmértéke, kb. 40 liter) víz fért]

Ján. 2,7 Monda nékik [megparancsolta a szolgáknak] Jézus: Töltsétek meg a vedreket [a vizeskorsókat] vízzel. És megtölték azokat színig [csordultig].

Ján. 2,8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Ján. 2,9 Amint pedig megízlelé [megkóstolta] a násznagy a borrá lett [borrá változott] vizet, és [ő] nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá [odahívta] a násznagy a vőlegényt,

Ján. 2,10 És monda néki [s szemére vetette]: Minden ember a jó [a legjobb, a kitűnő (az eszményi jó)] bort adja [szolgálja] fel először, és mikor [a vendégek] megittasodtak [és már részegek], akkor az alábbvalót [akkor hozzák az olcsó bort, a silányabbat, a rosszabbat]. Te [pedig] a jó [a legjobb; a kitűnő (az eszményi jó)] bort ekkorra [mostanáig, a jelenre] tartottad

Ján. 2,11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai.

Ján. 2,12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradnak [ott tartózkodtak] néhány napig

Ján. 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja [a zsidók ünnepe, a Pászka], és [ezért] felméne Jézus [is] Jeruzsálembe.

Ján. 2,14 És ott találá [a kalmárokat; kereskedőket] a templomban [a szenthelyen] az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint [asztalaiknál] ülnek vala [akik ott telepedtek le]:

Ján. 2,15 És (káka)kötélből ostort [korbácsot] csinálván [ostort font], kiűzé mindnyájukat [és kizavarta, kihaj(í)totta őket] a templomból [a szenthelyről], az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók [a nyerészkedők] pénzét kitölté [szétszórta], az asztalokat pedig feldönté [felborította; felforgatta];

Ján. 2,16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el [vigyétek ki] ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává [vásárcsarnokká. Ne csináljatok piacot az én Atyám házából]

Ján. 2,17 Megemlékeznek [eszébe jutott] pedig az ő tanítványai/nak, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet [buzgóság] emészt [eléget] engem

Ján. 2,18 Felelének azért a zsidók [akik azonban szót emeltek] és mondának néki [és ezekkel a szavakkal fordultak hozzá]: Micsoda jelt [csodajelet] mutatsz nékünk [annak igazolására, hogy ezeket mered tenni], hogy ezeket cselekszed [hogy jogod van ilyeneket tenni]?

Ján. 2,19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok [romboljátok; bontsátok] le [ezt] a templomot, és három nap alatt megépítem [újra felépítem] azt.

Ján. 2,20 [A zsidók megütköztek ezen, és] Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig [éven át] épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

Ján. 2,21 Ő pedig az ő [saját] testének [(szóma):lényének] templomáról szól [beszélt, mondta ezt] vala

Ján. 2,22 Mikor azért [miután] feltámadt [életre kelt] a halálból [a halottak közül], megemlékeznek [visszaemlékeztek] az ő tanítványai, hogy ezt mondta [amit ekkor mondott]; és hívének az írásnak, és a beszédnek [annak a (logosz): Igének], amelyet Jézus mondott vala

Ján. 2,23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván [figyelve] az ő jeleit [a csodákat], amelyeket cselekszik [tett] vala.

Ján. 2,24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy ő ismeri mindnyájokat,

Ján. 2,25 És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy valaki [bárki] bizonyságot tegyen [tanúskodjék, tanúságot tegyen] az emberről; mert magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az emberben [mi van a szívükben]

29-es ZSOLTÁR.