Mát. 21,1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba [éretlen
fügék háza, a korai fügék háza], az olajfák hegyéhez jutottak vala,
akkor elkülde Jézus két tanítványt [ezzel a megbízatással],
Mát. 21,2 És monda nékik: Menjetek ebbe [a szemközt levő] faluba, amely előttetek van, és
legott [azonnal] találtok
egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét [csikóját]; oldjátok el és hozzátok ide nékem [vezessétek
hozzám].
Mát. 21,3 És ha valaki valamit szól néktek [ezért], mondjátok, hogy az Úrnak van
szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket [azonnal elengedi azokat].
Mát. 21,4 Mindez pedig azért lett [azért történt], hogy beteljesedjék a próféta276 mondása, - [a kijelentés, az ige, ami
folyt, ömlött] - aki így
szólott:
Mát. 21,5 Mondjátok meg Sion [kiszáradt, megperzselt hely] leányának:
[Vedd
észre] ímhol jő néked a te királyod, [királyod érkezik (vonul be) hozzád], alázatosan
[jóindulatúan,
barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [igavonó (járomba tört) állat csikóján ülve].277
Mát. 21,6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén,
amint Jézus parancsolta [elrendelte, meghagyta] vala
nékik,
Mát. 21,7 Elhozák [odavezették] a szamarat és annak vemhét [a csikójával együtt], és felső ruháikat [köpenyeiket] rájuk teríték [ráhelyezték], és ráüle [felült] azokra.
Mát. 21,8 A sokaság [a tömeg] legnagyobb része pedig felső ruháit [köpenyét] az útra teríté; mások pedig a fákról
gallyakat [ágakat] vagdalnak és
hintenek vala az útra, [mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták
velük az utat].
Mát. 21,9 Az előtte és utána menő [tóduló] sokaság [tömeg] pedig [hangosan így] kiált vala, mondván: Hozsánna!277A a Dávid fiának! Áldott, aki jő az
Úrnak nevében! Hozsánna! a magasságban [Légy segítségül Isten ki vagy a magasságban,
szabadíts, óh ments meg hát Magasságos]!
Mát. 21,10 És amikor bemegy [amint bevonult] vala Jeruzsálembe, felháborodék [felbolydult,
megmozdult, izgalomba jött] az egész város, mondván: Kicsoda ez [az
ember]?
Mát. 21,11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai
Názáretből [(héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer =
ág, hajtás)] való próféta.278
Mát. 21,12 És [ezután] beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzi [és
kidobta /kihaj(í)totta/ az árusokat és a vevőket mind a
templomépületből] mindazokat,
akik árulnak és vásárolnak vala [akik adtak és vettek] a
templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit [padjait
is] felforgatá [felborította].
Mát. 21,13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak
barlangjává [rablóbarlanggá] tettétek.279
Mát. 21,14 És menének hozzá vakok és sánták [bénák;
csonkák] a templomban [a szent helyen]; és meggyógyítá őket.280
Mát. 21,15 A főpapok [a papi fejedelmek] és írástudók [törvénytanítók; törvénymagyarázók] pedig, látván a csodákat [a
hatalmas dolgokat],
amelyeket cselekedett [amelyeket Jézus tett] vala, és a gyermekeket, akik [hangosan]
kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna! [Légy
segítségül Isten,] a Dávid
fiának [szabadíts meg hát];
haragra gerjedének [haragra lobbantak; És mindezek miatt nagyon dühösek lettek; bosszankodtak; megnehezteltek;
méltatlankodtak; dühösen megkérdezték tőle],
Mát. 21,16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak [mit
kiabálnak] ezek? Jézus pedig
monda nékik [persze]: Hallom. [talán] Sohasem olvastátok-é [az Írást]: A gyermekek [kisdedek] és csecsemők szája által szereztél [vettél] dicsőséget
[dicséretet; És hogy: Te tanítottad meg a gyermekeket és a csecsemőket,
hogy szájukból dicséret jöjjön elő; Hogy
gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét, és gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted
dicsőségedet]?281
Mát. 21,17 És [erre] ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába [a
datolyák háza vagy a nyomorúság, szomorúság,
szegénység háza], és
ott marada éjjel [és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát].
Mát. 21,18 [korán] reggel pedig, a városba visszajövet [és a város felé ment, s közben], megéhezék.
Mát. 21,19 És meglátva [észrevett] egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon
semmit, hanem csak levelet; [ezért így szólt a fához] és monda annak: Gyümölcs te rajtad
ezután soha örökké [soha többé] ne teremjen; [Soha ne teremjen rajtad gyümölcs e
(világ)korszakban]. És a
fügefa azonnal elszáradt, [kiszáradt].
Mát. 21,20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoznak [megdöbbentek], mondván: Hogyan száradt el/ki
[ez] a fügefa oly
hirtelen, [ilyen gyorsan]? Mát. 21,21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom
néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek [haboztok, bizonytalankodtok,
kételkedtek, tétováztok],
nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett [nem csak a fügefával
tehetitek meg ezt], hanem ha
azt mondjátok e hegynek: Kelj fel [emelkedj fel; indulj el] és zuhanj
a tengerbe [és vesd magad (omolj) a tengerbe], az is meglészen [megtörténik (végbemegy az is) majd];
Mát. 21,22 És amit könyörgésetekben [imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha
hisztek.282
Mát. 21,23 És [azután] mikor bement vala a templomba, hozzámennek a főpapok és a nép
vénei, amint [miközben] tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal [felhatalmazással, miféle hatalom birtokában] cselekszed ezeket? és ki adta néked
ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást]?
Mát. 21,24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek [valamit] egy dolgot tőletek, amire ha
megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal [micsoda
jogon; milyen hatalom birtokában] cselekszem ezeket.
Mát. 21,25 A János bemerítése honnan vala. [A János-féle alámerítkezés honnan származott]? Mennyből-e, vagy emberektől? Azok
pedig tanakodtak, [elkezdték megbeszélni egymás közt, és ilyen módon okoskodtak, és fontolgatni kezdték]
magukban, mondván: Ha azt
mondjuk: mennyből [Istentől], azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
Mát. 21,26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól,
[a tömegtől, a néptől]; mert Jánost mindnyájan prófétának [Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személynek] tartják.
Mát. 21,27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda
nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem [milyen
hatalom birtokában teszem] ezeket
[a dolgokat].
Mát. 21,28 De mit gondoltok ti [mi a véleményetek erről]? Vala egy embernek két fia, és
odamenvén az elsőhöz [az idősebbhez], monda: Eredj fiam, munkálkodjál [dolgozz] ma az én szőlőmben.
Mát. 21,29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek [nem
akarok kimenni]; de azután meggondolván magát, [később
megbánta, és] elméne.
Mát. 21,30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig
felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
Mát. 21,31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?
Mondának néki: Az első [a kezdeti eredeti]. Monda nékik
Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők [az
utcanők] megelőznek titeket
az Isten országában. [Előttetek mennek be a mennyek (az Isten) királyságába].
Mát.
21,32 Mert eljött hozzátok János [az Úr
megkegyelmez], az igazság [igazságosság] útján [hogy a megigazulás útjára vezessen
benneteket], és nem hittetek
néki, a vámszedők és a parázna nők [az utcanők] pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem
tértetek meg [még később sem gondoltátok meg magatokat], hogy hittetek volna néki.
Mát. 21,33 Más példázatot halljatok [most pedig hallgassatok meg
egy másik történetet]: Vala
egy házigazda, aki szőlőt plántál [ültetett, telepített], és azt
gyepűvel [kerítéssel; fallal; sövénnyel] körülvevé [bekerítette], sajtót ása le benne [borsajtót készített; belül pedig borprést (taposógödröt) ásott], és (őr)tornyot építe, és kiadá azt [bérbe] (szőlő)munkásoknak,
és elutazik [és idegenbe távozott, messze földre ment].
Mát. 21,34 Mikor pedig a gyümölcs [a szüret] ideje elérkezett vala, elküldé (rab)szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék
át az ő gyümölcsét [hogy megkapja a termésből a neki járó részt,
hogy szedjék be a termést].
Mát. 21,35 És a munkások megfogván az ő (rab)szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a
harmadikat pedig megkövezték.
Mát. 21,36 Ismét küld más (rab)szolgákat,
többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének, [ugyanígy bántak el velük; velük is ugyanezt tették].
Mát. 21,37 [végül] Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, [ezt
gondolta magában, és] ezt
mondván: A fiamat meg fogják becsülni [biztosan tisztelni fogják; tiszteletben tartják; A fiammal szemben csak
elszégyellik magukat].
Mát. 21,38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt [ez
a birtokos fia]: Ez az
örökös; jertek, öljük meg őt, [és akkor miénk lesz az örökség, a birtok] és foglaljuk el az ő örökségét; [s tartsuk meg az örökrészét].
Mát. 21,39 És megfogván [megragadván] őt, kivetik [kidobták] a szőlőn [szőlőskerten] kívül és megölték.
Mát. 21,40 [mit gondoltok] Mikor azért megjő [megérkezik] a szőlőnek ura, [a szőlősgazda, vajon] mit cselekszik ezekkel a
munkásokkal?
Mát. 21,41 Mondának néki: Mint gonoszokat [mint rossz,
romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány, alkalmatlant]
gonoszul elveszti [elpusztítja, a gonoszok sorsára juttatja] őket. A szőlőt pedig kiadja más
munkásoknak [más bérlőknek], akik beadják [idejében beszolgáltatják] majd néki a gyümölcsöt [át
fogják adni neki a termést] annak
idejében [a megfelelő időben].285
Mát. 21,42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban:
Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az
lett a sarokkő; a szegletkő].286 az Úrtól lett [származott] ez [az Úr munkája; az Úr tette azzá],
és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].
Mát. 21,43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek,
elragadtatik] az Istennek országa/át [az
Istenkirályságát], és oly
népnek [nemzetnek; a pogány népnek]
adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
Mát. 21,44 És aki e kőre esik, szétzúzatik [összezúzza
magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik reá, [a kő] szétmorzsolja azt.287
Mát. 21,45 És a főpapok [a papi fejedelmek] és farizeusok hallván az Ö [az Úr] példázatait [példabeszédeit, hasonlatait], megértették [rájöttek], hogy róluk szól [róluk
beszél].
Mát. 21,46 És mikor meg akarták [megszerették volna] őt fogni, [és keresték a lehetőséget,
és szerették volna (és igyekeztek) Őt elfogni, de féltek a tömegtől, mert
prófétának tartották Jézust].288
Mát. 22.
Példázat a királyi menyegzőről
Mát. 22,1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél
vala nékik, mondván:
Mát. 22,2 Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten
Királysága] a királyhoz, aki
az ő fiának menyegzőt szerze [aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített].
Mát. 22,3 És elküldé (rab)szolgáit,
hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [hogy
hívják össze a meghívottakat];
de [ők] nem akarnak vala
eljőni.
Mát. 22,4 Ismét külde más (rab)szolgákat,
[s azt üzente] mondván:
Mondjátok meg a hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [a vacsora elkészült; Látjátok, a legfinomabb ételeket készítettem
el nektek], tulkaim [ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak,
és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára; a lakodalomba].
Mát. 22,5 De azok nem törődvén vele [nem hallgattak rá; nem törődtek a hívással], elmentek, az egyik a maga
szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe, és az [az üzlete után nézett];
Mát. 22,6 A többiek [a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit,
bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.
Mát. 22,7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [haragra
gerjedt; haragra gyulladt], és elküldvén hadait [seregeit;
csapatait; katonáit; kivezényelte hadseregét], azokat a gyilkosokat elveszté [elpusztította;
megölette; felkoncoltatta], és
azoknak városait fölégeté [felgyújtatta].
Mát. 22,8 Akkor monda az ő (rab)szolgáinak:
A menyegző [az esküvői vacsora; a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [a
meghívottak] nem valának
méltók [rá].
Mát. 22,9 Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez;
a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok
be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomba].
Mát. 22,10 És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az
utakra, begyűjtöttek [összegyűjtöttek] mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [semmirekellő,
hitványakat] egyaránt. És
megtelék a menyegző [a lakodalmas ház; a menyegzői terem] vendégekkel
[asztalhoz
dőlőkkel].
Mát. 22,11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [megszemlélje] a vendégeket; [az
asztalhoz dőlőket], látott, [észrevett] ott egy embert, akinek nem vala
menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve].
Mát. 22,12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [hogy
kerültél] ide [hogyan
jöhettél be], holott nincsen
menyegzői [lakodalmas] ruhád?
Az pedig hallgat [néma maradt].
Mát. 22,13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a
lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen
sírás [jajgatás] és
fogcsikorgatás.
Mát. 22,14 Mert sokan vannak a hivatalosok [az
elhívottak; mert sok ember kap
meghívást], de kevesen a
választottak [de kevés van kiválasztva].289
Mát. 22,15 Ekkor a farizeusok elmenvén [félrevonultak], tanácsot [tanácskozást] tartának [és elhatározták, kitervelték], hogy szóval [beszédben, hogyan] ejtsék [csalják] őt tőrbe [kelepcébe, hogy szavaiban fogják meg Őt].
Mát. 22,16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal
[együtt], akik ezt
mondják vala: Mester [Tanító], tudjuk, hogy igaz [igazságos]
vagy és az Isten útját igazán [az igazsághoz ragaszkodva, a valóságnak (az Igének) megfelelően] tanítod, és nem törődsz senkivel [és
hogy nem tartasz senkitől,és téged nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak], mert embereknek személyére nem
nézel [mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, számodra minden
ember egyforma, és nem igazodol emberi tekintélyhez].
Mát. 22,17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz [mi
a véleményed]: Szabad-e a
császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Mát. 22,18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat [felismerve,
és jól látva gonosz szándékukat],
monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók [színészkedők kétszínűek]?
Mát. 22,19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének
néki egy dénárt.
Mát. 22,20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Mát. 22,21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok
meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.
Mát. 22,22 És ezt hallván, elcsodálkoztak [meglepődtek]; és ott hagyván őt, elmenének [eltávoztak,
eloldalogtak].290
Mát. 22,23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, akik a
feltámadást tagadják [azt állítják, hogy nincs feltámadás], és megkérdezék őt,
Mát. 22,24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki
magzatok [utódok] nélkül hal
meg, annak testvére [fivére] vegye el annak feleségét, és támasszon [nemzzen] magot [utódot] testvérének.291
Mát. 22,25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget
vévén, meghalt; és mivelhogy nem vala magzata [utóda], feleségét a testvérére hagyá;
Mát. 22,26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind
hetediglen [és így egymásután mind a hét].
Mát. 22,27 Legutoljára [végül] pedig az asszony is meghala.
Mát. 22,28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké [kinek
a felesége] lesz az asszony?
Mert mindeniké vala [hiszen mindegyiknek a felesége volt].
Mát. 22,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek [tévedésben
vagytok], mivelhogy nem
ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát [erejét].
Mát. 22,30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez
nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Mát. 22,31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e,
amit az Isten mondott néktek, így szólván:
Mát. 22,32 Én vagyok az
Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak,
hanem élőknek Istene.
Mát. 22,33 És a sokaság [a tömeg] ezt hallván, csodálkozik [álmélkodott; megdöbbentette őket; el volt
ragadtatva] az ő tudományán [tanításán; Az őt hallgató tömeget megrázta a tanítása].
Mát. 22,34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduceusokat
elnémította vala, egybegyűlnek [köréje];
Mát. 22,35 És megkérdé őt közülük egy törvénytudó [egy
írástudó], kísértvén őt [kísértő szándékkal], és mondván:
Mát. 22,36 Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?
Mát. 22,37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, egész
lényeddel, és teljes
elmédből [egész gondolkozásmódoddal, magadat teljesen oda adva, átadva, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele].
Mát. 22,38 Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.
Mát. 22,39 A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira
fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [önzetlenül, érdemeitől
függetlenül.] felebarátodat [közelálló
személyt, embertársadat, szomszédodat, a másik, a különböző; „másféle” más
fajtából való, az ádámi idegent], mint [saját] magadat.
Mát. 22,41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek [és
együtt voltak], kérdezi őket
Jézus,
Mát. 22,42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől [mi
a véleményetek a Krisztusról, a Messiásról]? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Mát. 22,43 [Majd újabb kérdést tett fel nekik és] monda: Miképpen hívja [nevezheti] tehát őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt
mondván:
Mát. 22,44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől
[az én jobbomra],
míglen vetem [alázom] a te [valamennyi] ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Mát. 22,45 Ha tehát Dávid Urának hívja [szólítja] őt, mi módon [miképpen lehet a] fia?
Mát. 22,46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig
nem meri vala Őt e naptól fogva
többé senki megkérdezni.296
276 Próféta (prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten
előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.
277 És a próféták mind ezt az eseményt hirdették.
Zakariás így ír erről: „Örülj (örvendj) nagyon, Sionnak leánya, örvendezz
(ujjongj, és hirdesd), Jeruzsálem leánya!
Ímé, jön néked (érkezik hozzád) a te
Királyod; igaz (ártatlan, szent) és
szabadító (megtart, (biztonságban megőriz, megment, kiszabadít, üdvözít,
mert diadalmas) Ő; szegény (alázatos)
és szamárháton ülő, azaz nőstény
szamárnak vemhén (szamárcsikó hátán)” (Zak. 9,9) Ézsaiás is erről prófétál. „Ímé, az Úr, Jahve az Örökkévaló hirdette mind a föld határáig
(hírül adta a föld széléig): Mondjátok
meg Sion leányának, (jön már Szabadítód Megmentőd, Üdvözítőd) ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma
(szerzeménye) vele jő, és megfizetése
(munkája eredménye) Őelőtte! És hívják
(nevezik) őket szent népnek, az Úr, Jahve
az Örökkévaló megváltottainak, és téged (pedig) hívnak: keresett (sokat látogatott) és nem elhagyott városnak (mert nem leszel elhagyatott)” (Ésa. 62,11-12) Hát: „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon,
ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt
van Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten (az én Uram, az Úr, Jahve
az Örökkévaló) jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma (szerzeménye)
vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott) Ő előtte” (Ésa. 40,9-11) Sofóniás is így prófétál: „Énekelj (és ujjongj) Sionnak leánya, (kiálts örömödben) harsogj Izráel, örvendj (örvendezz) és teljes szívvel vigadj Jeruzsálem leánya!
Megváltoztatta az Úr, Jahve az Örökkévaló a te ítéletedet (elveszi rólad az
ítéletet), elfordította (eltávolítja)
ellenségedet; Izráel királya, az Úr, Jahve
az Örökkévaló közötted (és veled) van,
nem látsz többé gonoszt (nem kell többé veszedelemtől félned)! Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek (és
így biztatják): Ne félj! Ne lankadjanak
kezeid (ne csüggedj el) Sion! Az Úr, Jahve
az Örökkévaló a te Istened közötted (és veled) van; erős ő, megtart (és megsegít); örül te rajtad örömmel (boldogan), hallgat az ő szerelmében (és megújít szeretetével), énekléssel örvendez (ujjongva örül) néked” (Sof. 3,14-17)
277A Hozsánna (hószanna): Légy
segítségül Isten (héber eredetű szó, amelynek értelme ez is lehet: Szabadítsd
meg, oh Isten, Dávid fiát az ő elleneitől, s add, hogy ő minket megváltson.
278 Egy előképben bemutatott prófécia teljesült
be: „….Azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Királlyá
kentelek téged Izráelen. Akkor nagy sietséggel kiki
mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére (a
lépcsőre) és megfuvaták a harsonákat, és
kikiálták: Jéhu uralkodik (Ő, Jahve a király)!” (2 Kir. 9,12-13) Dávid pedig így prófétál: „Ez a nap az, amelyet az Úr, Jahve az
Örökkévaló (el)rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, Jahve
Örökkévaló, segíts (meg) most; oh
Uram, Jahve Örökkévaló adj most jó előmenetelt (Ó Uram, Jahve Örökkévaló adj
szerencsét)! Áldott, aki jő az Úrnak, Jahvénak
az Örökkévalónak nevében; áldunk titeket, akik az Úr, Jahve az Örökkévaló
házából valók vagytok!” (Zsolt.
118,24-25)
279 A próféták mind az Úr jézusról, és az Ő testének templomáról beszélnek: „És az
idegeneket, akik az Úrhoz, Jahvéhoz az
Örökkévalóhoz adák magukat (akik
csatlakoznak az Úrhoz, Jahvéhoz
az Örökkévalóhoz), hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr, Jahve az Örökkévaló nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek. Mindenkit, aki
megőrzi a szombatot (akik
vigyáznak, hogy meg ne sértsék a
nyugalom napját), hogy meg ne fertőztesse
azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és
megvidámítom őket imádságom házában (és örömet szerzek nekik abban a
házban ahol hozzám imádkoznak); egészen égő és véres áldozataik kedvesek
lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik (imádság
háza lesz) minden népek számára!” (Ésa.
56,6-7). De azt mondja az Úr: „És
eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és
ezt mondjátok: Megszabadultunk…Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház ti
előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok (majd én is
annak nézem), azt mondja az Úr, Jahve
az Örökkévaló” (Jer. 7,10-11)
280 És
hogy ki az, aki a templomban meggyógyítja a vakokat és bénákat, arról így
prófétál Ézsaiás: „Mondjátok
a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő.
(Íme, jön Istenetek, és bosszút áll), az
Isten, aki megfizet, Ő (Isten) jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a
süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta
(szökellni fog), és ujjong a néma nyelve,
mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztába)” (Ésa.
35,4-6)
281 Dávid így imádkozik és prófétál, s az Úr Jézus idézi a próféciát: „
(Ó, Urunk, Jahve Örökkévaló) mi Urunk, Jahve az Örökkévaló Istenünk, mily felséges a te neved az
egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet (az
égen is megmutattad fenségedet). A
csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg (és építed) hatalmadat a te ellenségeid miatt (ellenfeleiddel
szemben,), hogy a gyűlölködőt (az
ellenséget) és bosszúállót elnémítsd” (Zsolt. 8,2-3)
282 Jakab apostol is erre buzdítja a hívőket: „De kérje
hittel [bizalommal, bizonyossággal,
meggyőződéssel] semmit sem kételkedvén
[nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [habozik,
bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [vagyis a tenger ide-oda hánykódó
hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt
és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és
csak sodródik a széllel]. Mert ne vélje
[ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy
kaphat valamit [vagy bármit is] az
Úrtól; A kétszívű [a minden tettében határozatlan, tétovázó, és ingadozó,
kettős elméjű, és kételkedő], a minden
útjában [életmódjában, és
életvezetésében] állhatatlan ember
[hiszen a szellemébben megosztott ember nem tart ki semmiben sem, és álladóan
nyugtalan, nyughatatlan, és izgága]” (Jak.
1,6-8) Dávid így prófétál: „A szegények (alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram, Jahve
Örökkévaló! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt.
10,17) Mert: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló szemei az igazakon vannak, és az ő fülei
azoknak kiáltásán” (Zsolt. 34,16) Hiszen: „Közel
van az Úr, Jahve az Örökkévaló minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán)
hívja őt. Beteljesíti az őt tisztelőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt.
145,18-19) Bizony: „… az igazaknak …
könyörgését (imádságát) meghallgatja”
(Péld. 15,29).
285 És az apostol teszi világossá a példázatot: „Ezért Jézus
is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett” (Zsid. 13,12) Erről a szőlőről prófétál Ézsaiás: „Hadd énekelek (dalt) kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő
szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen (hegyoldalon); Felásta és megtisztítá a kövektől, nemes
vesszőt plántált (ültetett) belé, és
közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy
majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi
és Júda férfiai: ítéljetek (tegyetek igazságot) köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; amit
meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat
(vadszőlőt) termett?! Azért most tudatom
veletek (és megmondom nektek), hogy
mit teszek szőlőmmel; elvonszom (lerombolom) kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék
(kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják); És
parlaggá teszem (hagyom, hogy elvaduljon); nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és
parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A Jahvénak az Örökkévalónak,
a seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges
ültetése (ültetvénye); és várt
jogőrzésre (törvényességre), s ím lőn
jogorzás (és lett önkényesség); és
irgalomra, s ím lőn siralom (igazságra várt, és lett kiáltó gazság)!” (Ésa.
5,1-7).
286 Szegletkő, Sarokkő (H. rós pinnáh, g. akrogónaiosz, ill.
kefalé góniasz): Alapkő, amelyen egy fal vagy egy egész épület
nyugszik; Az építmények legelőször lerakott alapköve, amely azután irányt szab
az egész további építkezésnek; néha zárókövet jelent. Krisztus a Gyülekezet
szegletköve.
287 Dávid
így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő amelyet az építők megvetettek, szegletkővé
lett (az lett a sarokkő)! Az Úrtól,
Jahvétól az Örökkévalótól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt.
118,22-23) Az apostolok így tesznek bizonyságot a szegletkőről,
amikor egy születésétől béna koldus meggyógyul: „Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és
vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [és
hatalma] által [történt. Ő az], akit ti megfeszítettetek [karóba húzva,
kivégeztetek], kit Isten feltámasztott
halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. [Igen, a feltámadott
Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert. Ezért áll itt előttetek teljesen
egészségesen]. Ő, Jézus ama kő [a sarokkő], melyet ti
építők megvetettetek [félredobtatok; semmibe
vettetek], mely lett a szegletnek
fejévé [akiből mégis a ház sarokköve lett]. És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt
más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [üdvözülhetnénk]. Mert:
Jézus az egyetlen, aki
megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami
üdvözíthet bennünket” (Csel. 4,10-12) Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve
és a botránkozás sziklája. Erről tesz
bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses
(megbecsült); és aki hisz (bízik) abban, meg nem szégyenül (azt szégyen
nem éri). Tisztesség (megbecsülés,
tisztelet) azért néktek, akik hisztek
(tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték); az engedetleneknek (nem hisz,
szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig:
A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak),
(megtagadtak), az lett a szegletnek
fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává; Akik engedetlenek (nem hisz,
szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén,
(bele)megütköznek (nekicsapódik,
nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem
hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8) Pál apostol bizonyságtétele
az Izráelről: „Izráel [a
zsidó nép] ellenben, mely az igazság
[megigazulás] törvényét követte,
[amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [a megigazulás]
törvényére [a törvény szerinti
megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez]. Miért? Azért, mert nem
hitből keresték [akarták ezt
elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert
beleütköztek, [megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a
beleütközés [botlás] kövébe. Amint
meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (a kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem
szégyenül meg [nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33) A
próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa.
28,16) És hogy ki lesz a botránkozás
sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „Jahvét az Örökkévalót, a seregek
Urát: Őt szenteljétek meg, Őt tiszteljétek, és Ő előtt reszjessetek, remegjetek!
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel
két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan,
s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e
bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa.
8,13-16).
288 Az Úr
pedig így szól az Úr Jézushoz: „ Megszégyenülnek és gyalázatba esnek
mindazok, akik (fölgerjednek ellened, és) gyűlölnek téged. Semmivé lesznek (és elvesznek), elpusztulnak, akik veled perbe szállnak.
Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak (akik ellened harcolnak)” (Ésa. 41,11-12) Sőt: „… a nép
és az ország, amely néked nem szolgál, elvész (elpusztul), és a népek mindenestől (egészen) kipusztulnak” (Ésa.
60,12).
289 És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így
szól a Szent Szellem: „Örüljünk és
örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő
felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes,
tündöklő) gyolcs a szenteknek
igazságos cselekedetei (a
megigazulás tetteit jelenti). És
monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára
hivatalosak (meghívottak). És monda
nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel.
19,7-9) És a dicsőség Urának ígérete mindazok számára, akik megharcolják a hit
harcát: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; … Azt tanácslom néked, hogy végy
tőlem …fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen [hogy köröskörül borítva légy], és ne láttassék ki [nehogy kitűnjön, és
nyilvánvalóvá / ismertté váljon] a te [szégyenletes] mezítelenségednek rútsága [szégyene, gyalázata]” (Jel. 3,5.18) János
apostol lát egy nagy sokaságot, tömeget a trón előtt, és az őt kísérő angyal
megkérdi tőle, hogy kik ezek: „És mondék
néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy
nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány
vérében…” (Jel. 7,14-15) Ézsaiás próféciája pedig
így hangzik: „Nagy örömöm telik az Úrban,
Jahvéban az Örökkévalóban, víg örömre
indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság
(megigazulás) palástját terítette rám,
mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit”
(Ésa. 61,10).
290 Pál
apostolon keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem: „Adjátok meg
azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)]
akinek az adóval, a [kirótt, kiszabott]
adót
akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek
hódolattal, annak a hódolatot] akinek a
tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]” (Róm.
13,7) Péter apostol is így figyelmezteti a hívőket:
„Engedelmeskedjetek azért minden emberi
rendelésnek (vessétek magatokat minden emberi felettes hatóság, méltóság
alá) az Úrért: akár királynak
(császárnak), mint feljebbvalónak
(mint legfölsőbbnek, fölöttes úrnak)” (1Pét 2:13)
291 A
törvény kimondta. hogy: „Ha testvérek laknak együtt, és meghal egyik
közülük, és nincs annak fia (fiúgyermeke): a megholtnak (az elhunytnak) felesége
ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és
vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az
elsőszülött, akit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki
ne töröltessék Izráelből” (5Móz.
25,5-6)
295 Ezt
már a törvény kimondta: „Halld (meg)
Izráel: az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi
Istenünk egy Úr (egyedül Jahve az Örökkévaló az Úr)! Szeressed azért az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lényeddel és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5) „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, Jahve az
Örökkévaló a te Istened tőled? Csak azt, hogy tiszteld az Urat, Jahvét az
Örökkévalót a te Istenedet; hogy minden, és (mindenben az) ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed
(és szolgáld) az Urat, Jahvét az
Örökkévalót a te Istenedet teljes szívedből, és egész valóddal” (5
Móz. 10,12).
az én uramnak:
Ülj az én jobbomon (a jobb kezem
felől), amíg ellenségeidet zsámolyul
vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).