Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől, (elvezette a Szellem) a pusztába, (a sivatagba, egy magányos, elhagyatott helyre),
hogy megkísértessék48 az ördögtől.49
Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék.
Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia
vagy, mondd (és parancsold meg), hogy
e kövek változzanak kenyerekké.50
Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem minden (élő)
Igével, (minden rémával, kijelentéssel,
Isten élőbeszédével), amely Istennek szájából származik.51
Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög, (a sátán, a vádló, rágalmazó, félrevezető, és ellenség) a szent
városba, Jeruzsálembe, és
odahelyezi a templom tetejére, (a templom
párkányára, a templom ormára).
Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat;
mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen (a tenyerükön) hordoznak, (hogy megőrizzenek téged), hogy meg ne üsd lábadat a
kőbe.52
Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont (megmondatott és), meg van írva: Ne kísértsd, (és ne tedd próbára) az Urat, a te
Istenedet.53
Mát. 4,8 És végül vivé Őt az ördög, (a félrevezető, az ellenség, a Sátán) egy
rendkívül magas hegyre, és megmutatá néki, (és
felvonultatta szeme előtt) a világ minden országát, (minden királyságát, és birodalmát) és azok dicsőségét, (és gazdagságát).54
Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket (mindezt a hatalmat és
ezeknek dicsőségét) néked
adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz
engem.
Mát. 4,10 Ekkor elutasította, és monda néki Jézus: Eredj el
sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj,
(és csak Neki adj Istennek járó
tiszteletet).55
Mát. 4,11 Ekkor elhagyta őt az ördög, (a félrevezető, az ellenség, a sátán). És
ímé angyalok jöttek hozzá és szolgáltak vala néki.
Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe
vettetett, (hogy kiszolgáltatták, és
fogságra vitetett), visszatért, (visszavonult,
félrevonult Galileába).
Mát. 4,13 És odahagyva (elhagyva)
Názáretet, elméne (letelepedett) és
lakozék a tengerparti Kapernaumban a Zebulon és Nafthali határain, (ezek vidékére költözött);
Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így
szólván:
Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger
felé, (a tenger menti út), a Jordánon
túl, (a túlsó parton), a pogányok, (a nemzetek) Galileája,
Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben58
ül vala, láta nagy világosságot, (nagy
fényt), és akik a halálnak földében (országában),
és árnyékában ülnek (és laknak) vala,
azoknak világosság támada, (fény
ragyogott fel, és fény virradt rájuk!59
Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, (hirdetni), és ezt mondani: Térjetek meg,
(térjetek új felismerésre; változtassátok
meg gondolkozásmódotokat), mert elközelgetett a mennyeknek országa, (a mennyek királysága).
Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár-kel vala
Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő
testvérét, amint a tengerbe körhálót vetnek, (körhálót dobnak) vala; mert halászok valának.
Mát. 4,19 És monda nékik: Gyertek, kövessetek engem, (jöjjetek
utánam), és azt művelem, hogy embereket halásszatok. (Én emberek halászává teszlek benneteket).
Mát. 4,20 Azok pedig azonnal, (azon nyomban, tüstént) otthagyván a hálókat, követék őt, (csatlakoztak hozzá).
Mát. 4,21 Útját folytatva és onnan tovább menve, megpillantott,
és észrevett más két testvért,
Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal
Zebedeussal a hálóikat kötözgetik, (javították,
foltozták, szedték rendbe); és hívá őket.
Mát. 4,22 Azok pedig azonnal, (tüstént) otthagyván a hajót, és atyjukat, követék őt, (és a nyomába szegődtek; csatlakoztak Hozzá).62
Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok
zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, (a királyság örömhírét), és gyógyítva a
nép között minden betegséget,62 (és minden
erőtlenséget, és
fogyatékosságot, bajt, gyengeséget).63
Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék
mindazokat, akik rosszul, (szerencsétlenül, nyomorúságosan valának,
minden szenvedőt). A különféle betegségekben, (és súlyos nyavalyákban) és kínokban, (gyötrelmekben) sínylődőket, (azokat,
akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek. A fájdalmas bajokban
szenvedőket), ördöngösöket, (ördögtől,
azaz démonoktól megszállottakat, démonizáltakat), epilepsziásokat,
holdkórosokat és gutaütötteket, (bénákat,
és inaszakadtakat), és meggyógyítja vala őket.
Mát. 4,25 És nagy sokaság, (egy
egész tömeg) követé őt, (és
csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték) Galileából és a Tízvárosból, (Dekapoliszból), és Jeruzsálemből és
Júdeából és a Jordánon túlról való tartományokból.64
Mát. 5,1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, és amint
leül vala, hozzámenének [köréje gyűltek]
az Ő tanítványai.
Mát. 5,2 És megnyitván száját [megszólalt, és így], tanítja vala őket, mondván:
Mát. 5,3 Boldogok57 a szellemben [a
Szellem által a] szegények [a
szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a mennyeknek országa
[királysága; királyi uralma].58
Mát. 5,4 Boldogok, akik sírnak [szomorkodnak, keseregnek,
gyászolnak]: mert ők megvigasztaltatnak [mert meg fogják bátorítani őket].59
Mát. 5,5 Boldogok a szelídek [Jóságosak, szerények, engedelmesen készségesek]: mert ők örökségül
bírják [bir(tokol)ják, birtokba veszik,
osztályrészül kapják] a földet, [és
övék lesz a föld].60
Mát. 5,6 Boldogok, akik éhezik [vágyakozzák] és szomjúhozzák az igazságot [a megigazulást, az igazság(osság)ot]: mert ők megelégíttetnek [mert majd eltelnek vele].61
Mát. 5,7 Boldogok az irgalmasok [könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak, rajtuk is
könyörülni fognak].62
Mát. 5,8 Boldogok, akiknek szívük tiszta [érintetlen, vegyítetlen, őszinte. Amibe nincs idegen anyag,
elegyítetlen; a szívükben (szívükre nézve) tiszták, tisztaszívűek]: mert ők
az Istent meglátják, [észreveszik,
felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik].63
Mát. 5,9 Boldogok a békességre igyekezők [békeszerzők. akik békét teremtenek; békességet készítők]: mert ők
az Isten fiainak mondatnak.64
Mát. 5,10 Boldogok, akik háborúságot [üldözést] szenvednek [vagy
akiket zaklatnak / követnek
/ megfigyelnek / leírnak
/ sőt: akik közé beépülnek,
vagy akiket a törvény / a bíróság előtt vádolnak] az igazságért
[igazságosságért; a megigazulás, az
igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [királysága; királyi uralma].65
Mát. 5,11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak
ellenetek én érettem [hazudozva minden
rosszat rátok fognak énmiattam].66
Mát. 5,12 Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben:
mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik
előttetek voltak, [éltek].67
Mát. 5,13 Ti vagytok a földnek sója.68 Ha pedig a só megízetlenül [az eredeti szövegben szó szerint: ha a só megbolondul ostobává / erőtlenné
válik, elgyengül, elveszti erejét)], mivel sózzák meg [mivel lehetne ízét / erejét
visszaadni]? Nem jó azután semmire. [mert
semmi ereje nincs többé, nem győz, hanem
másra nem való], hanem hogy kidobják és eltapossák [széttiporják] az
emberek.69
Mát. 5,14 Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik
el [nem
lehet eltitkolni, titokban
tartani] a hegyen épített [elhelyezett] város.
Mát. 5,15 Gyertyát [lámpást;
mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon,
fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak.
Mát. 5,16 Úgy fényljék [világítson;
ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek]
az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó
cselekedeteiteket [nemes; kitűnő
tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják]
a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben
van].70
Mát. 5,17 Ne gondoljátok [véljétek],
hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten
kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [megszüntetésére; fölbontására;
visszavonására, eltörölésére: vagy
érvénytelenné tenni / hatályon kívül helyezni /
semmissé tenni]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; megszüntessem; visszavonjam, eltöröljem: vagy érvénytelenné tegyem /
hatályon kívül helyezzem / semmissé tegyem], hanem inkább, hogy
betöltsem [beteljesítsem; teljessé,
tökéletessé tegyem;tartalmat adni jöttem].71
Mát. 5,18 Mert bizony [ámen,
úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el
nem múlik. [egy i betű vagy egy
vesszőcske (egyetlen írásjel) sem vész el (nem veszíti érvényét)], amíg minden be nem teljesedik, [amíg csak minden meg nem történik, valóra
nem válik (meg nem lesz)].72
Mát. 5,19 Valaki azért csak egyet is megront [eltöröl; felbont; elhagy; semmissé tesz,
megcáfol, érvénytelenít] e
legkisebb parancsolatok [rendeletek,
utasítások] közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában [királyságában] a legkisebb lészen;
valaki pedig cselekszi [megtartja;
megteszi; teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek országában [királyságában] nagy lészen.
Mát. 5,20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok [igazságosságotok, megigazulásotok] nem
több [nem múlja felül; nem lesz
tökéletesebb] az írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok
igazságánál [igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [juttok] be a mennyeknek országába [királyságába].73
Mát. 5,21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek, eredetieknek]: Ne ölj [nem
fogsz ölni],74 mert aki öl [aki
ölni fog], méltó az ítéletre,75 [vádolható].76
Mát. 5,22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki
haragszik [aki haragot tart; neheztel]
az ő atyjafiára, [testvérére] ok
nélkül [alaptalanul], méltó
az ítéletre, [vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [felebarátjának]: Ráka [hitvány;
oktalan; ostoba; buta], méltó a főtörvényszékre [főtanács ítéletére; állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt
mondja: Bolond = istentelen [ostoba, értelmetlen, buta, méltó [jusson] a gyehenna tüzére, [megfogta már a tüzes gyehenna].
Mát. 5,23 Azért, ha a te [áldozati]
ajándékodat [adományodat] az oltárra
viszed [felajánlani], és ott
megemlékezel arról [eszedbe jut],
hogy a te atyádfiának [embertársadnak;
testvérednek; felebarátodnak] valami panasza [kifogása] van ellened:
Mát. 5,24 Hagyd ott az (áldozati)
oltár előtt a te ajándékodat [az adományt],
és menj el, elébb békélj meg [békülj ki]
a te atyádfiával [embertársaddal;
testvéreddel; felebarátoddal], és azután eljövén [aztán térj vissza], vidd fel [és ajánld fel] a te [áldozati]
ajándékodat.77
Mát. 5,25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar [ellenfeleddel; (peres feleddel) szemben légy
békülékeny (jóindulatú; siess
megegyezni vele) idejében], amíg
az úton vagy vele, hogy ellenséged [ellenfeled]
valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló [törvényszolga; ítéletvégrehajtó; börtönőr]
kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged, [és
fogságba ne kerülj].
Mát. 5,26 Bizony [ámen;
úgy van] mondom néked: ki nem jősz [szabadulsz]
onnét, mígnem megfizetsz [míg meg nem
adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig.
Mát. 5,27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne
paráználkodjál, [azaz: Ne kövess el
házasságtörést)]!
Mát. 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy aki bűnös vággyal (kívánsággal) asszonyra néz (aki azért néz egy nőt, mert megkívánta),
szívében már házasságtörést követett el vele.79
Mát. 5,29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz
(kelepcébe csal)], vájd [távolítsd
el; szakítsd] ki azt és vesd el [dobd
el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg]
a te tagjaid [testrészeid: egész személyed
egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [egész
valód] a gyehennára [Siralom-völgye]
vettessék.
Mát. 5,30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal
kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd
meg, akadályozd meg] azt
és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb
néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a
te tagjaid [testrészeid: személyed egy-egy
funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [egész
valód] a gyehennára
vettessék, [jusson a pokolba, a halottak tartózkodási helyére kerüljön].80
Mát. 5,31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja [elküldi]
feleségét [elválik feleségétől],
adjon néki elválásról való levelet.
Mát. 5,32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja
feleségét [aki elválik a feleségétől],
paráznaság (házasságtörés) okán kívül
[paráznaság házasságtörés esetét kivéve],
paráznává teszi azt [okot ad neki a
házasságtörésre; házasságtörővé teszi]; és a ki elbocsátott asszonyt veszen
el [feleségül; összeházasodik vele],
paráználkodik [házasságot tör].81
Mát. 5,33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek [ősöknek]: Hamisan ne esküdjél, hanem
teljesítsd [tartsd meg] az Úrnak tett
esküidet. [add meg az Úrnak, amire
esküdtél].
Mát. 5,34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel [egyáltalán] ne esküdjetek; se az égre,
mert az, az Istennek királyi széke [trónja];
Mát. 5,35 Se a földre, mert az, az Ő lábainak zsámolya; se
Jeruzsálemre, mert a nagy [hatalmas]
Királynak városa;
Mát. 5,36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert [arra sem vagy képes, nem áll hatalmadban,
hogy] egyetlen hajszála(da)t
fehérré vagy feketévé tegyél;
Mát. 5,37 Hanem legyen a ti beszédetek [inkább]: Úgy, úgy [az igen,
igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [a gonoszból van (ered)].82
Mát. 5,39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a
gonosznak [a gonosz dolognak,
gonoszságnak, ne szálljatok, ne
helyezkedjetek szembe vele, ne
harcoljatok ellene], hanem aki arcul üt téged jobb felől [megüti a jobb arcodat], fordítsd felé [annak tartsd oda] a másik orcádat is.84
Mát. 5,40 És aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat], engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is.85
Mát. 5,41 És aki téged egy mértföldútra [ezer lépésnyi szolgálatra]
kényszerít, menj el vele kettőre.
Mát. 5,42 Aki tőled kér, adj néki; és aki tőled kölcsön akar
kérni, el ne fordulj attól [ne tagadd
meg; vissza ne utasítsd].86
Mát. 5,43 Hallottátok, hogy megmondatott [ki lett jelentve]: Szeresd [önzetlenül,
érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság nyilvánuljon meg az emberek iránt,
amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(a közeledben lévő) embertársadat a
különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegent] és gyűlöld [utál, undorodik, megvet, semmibe sem vesz] ellenségedet, aki. (az ördög) (1 Pét. 5,8).87
Mát. 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek
ellenségeiteket, áldjátok azokat, [kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni]
akik titeket átkoznak [rosszat
kíván; átkozódik]. Jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek [haragosaitokkal; akik utálnak, megvetnek], és imádkozzatok
azokért, akik háborgatnak [rágalmaznak;
zaklatnak, fenyegetnek; ártanak;
sértegetnek, gyaláznak; bántalmaznak]
és kergetnek [üldöznek rossz szándékkal] titeket.88
Mát. 5,45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki
felhozza [fölkelti] az ő napját mind
a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás], mind a jókra, és
esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak,
megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].89
Mát. 5,46 Mert ha [csupán]
azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek [miféle fizetséget kaptok]? Avagy a
vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é [teszik].?
Mát. 5,47 És ha csak a ti atyátokfiait [testvéreiteket] köszöntitek [üdvözlitek],
mit cselekesztek másoknál többet [mi
különöset, rendkívülit tesztek]? Nemde a vámszedők [pogányok; nemzetekből
valók] is nem azonképpen cselekesznek-é, [tesznek]?
Mát. 5,48 Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt,
érett korú (célba érkezők)], miként [mint
ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját
betöltött;(a célban van)].90
Mát. 6,1 Vigyázzatok, [ügyeljetek
arra], hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, [hogy irgalmas cselekedeteitek ne képmutató, álszent módon cselekedjétek],
hogy lássanak [ne azért tegyétek
hogy nézzenek] titeket, [hogy
csodáltassátok magatokat velük],
mert különben nem lesz jutalmatok [nem
kaptok fizetséget] a ti mennyei Atyátoknál.91
Mát. 6,2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz [adományt adsz; adakozol, és irgalmat gyakorolsz], ne kürtöltess magad előtt,
ahogy a képmutatók [kétszínűek; a
színészkedők] tesznek a zsinagógákban [gyülekezetekben]
és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek [hogy dicsőítsék őket az emberek]. Bizony mondom néktek: elvették [megkapták] jutalmukat [ezzel meg is kapták fizetségüket].
Mát.
6,3 Te pedig amikor alamizsnát
osztogatsz [adakozol; amikor irgalmat gyakorolsz, te úgy adj, úgy adakozz, hogy], ne tudja
a te bal kezed, mit cselekszik [mit tesz]
a te jobb kezed;
Mát. 6,4 Hogy a te alamizsnád [könyörületességed; irgalmasságod] titkon legyen [hogy adakozásod titokban történjék]; és
a te Atyád, aki titkon néz [aki látja,
ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz]
nyilván, [nyilvánosan fogja megadni
fizetséged].
Mát. 6,5 És mikor imádkozol, ne légy olyan [ne tegyetek úgy], mint a képmutatók [kétszínűek, színészkedők], akik a
gyülekezetekben [zsinagógákban] és az
utcák [piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon; terek sarkán; széles útkereszteződésekben] fennállva
[megállva] szeretnek imádkozni, hogy
lássák őket az emberek [hogy mutogassák
magukat; hogy feltűnjenek az embereknek]. Bizony [úgy van, ahogy] mondom néktek: elvették [megkapták; elnyerték] jutalmukat [ezzel meg is kapják fizetségüket].
Mát. 6,6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső
szobádba [kamrádba], és ajtódat
bezárva, imádkozzál [titokban] a te [mennyei] Atyádhoz, aki titkon van [aki a rejtekben is lát, mert Atyád látja,
amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [jól láthatóan, nyilvánosan fogja megadni
fizetséged].92
Mát. 6,7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek
összevissza], mint a pogányok [a nemzetekből valók], akik azt gondolják
[azt hiszik; úgy vélik], hogy az ő
sok beszédükért [bőbeszédűségükért]
hallgattatnak meg [hogy ha ömlik belőlük
a szó, nyomban meghallgatásra találnak].93
Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok őket; ne hasonlítsatok
hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle.94
Mát. 6,9 Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved.
Mát. 6,10 Jöjjön el a te országod [királyi uralkodásod; királyságod];
legyen meg [valósuljon meg] a te
akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a
földön is.
Mát.
6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket,
[Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk
vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat
a nekünk tartozóknak].
Mát. 6,13 És ne vígy minket kísértetbe [Itt a görög kifejezés mondanivalója: ne engedj olyan helyzetbe kerülni
minket, amely bűnbe vinne] de szabadíts [védelmezzél, ments, óvj,] meg minket a gonosztól [ragadj ki a rosszból. Ragadj meg és vonj
magadhoz a gonosztól]. Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi
hatalom] és a hatalom [az erő] és
a dicsőség mind örökké [a világkorszakokon át]. Ámen!101
Mát. 6,14 Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat],
megbocsát [elengedi] néktek is a ti
mennyei Atyátok [azokat].
Mát. 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket,
melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket].102
Mát. 6,16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek
mint a képmutatóké. [Ne legyetek
szomorúak; búsképűek; ne járjatok sötét arccal]. Akik eltorzítják [komorrá változtatják, elrejtik, eltakarják,
elhomályosítják] arcukat [és keserű
képet vágnak], hogy lássák az emberek [hogy
így feltűnjék az embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek,
elvették [megkapták] jutalmukat. [ezzel meg is kapták fizetségüket és elestek
jutalmuktól].
Mát. 6,17 Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a
te orcádat mosd meg;
Mát. 6,18 Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet [hogy ne az embereknek tűnjön fel böjtölésed],
hanem a te Atyád, aki titkon [rejtve]
van; és a te Atyád [aki a rejtekben is
jelen van], aki titkon néz [aki a
rejtekben is lát, és aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz] nyilván [nyilvánosan fog neked megfizetni].103
Mát. 6,19 Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok
fel] magatoknak kincseket [nehogy
kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja,
megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják;
Mát. 6,20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [kincset kincsre az égben halmozzatok],
ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem
teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják.
Mát. 6,22 A test [teljes
lényed] lámpása [világossága;
mécsese] a szem [a tekintet].
Ha azért a te szemed [a tekinteted]
tiszta [egyszerű, becsületes,
őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz.
Mát. 6,23 Ha pedig a te szemed [a tekinteted]
gonosz [rossz; álnok; homályos],
a te egész tested [egész lényed]
sötét [homályos, beborult]
lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény]
sötétség, [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a
sötétség [homályosság]?!
Mát. 6,24 Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket
gyűlöli [ellenszenvet érez iránta],
és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az
egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a
másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok
Istennek és a Mammonnak [az e világi
gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek].106
Mát. 6,25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva
tépelődjetek] a ti éltetek felől [megélhetéstek
miatt], mit egyetek és mit igyatok;
sem a ti testetek [egész
lényetek] felől, mibe
öltözködjetek [ruházkodjatok]. Avagy
nem több-e az élet hogynem az eledel [táplálék;
étel], és a test [egész
lényetek] hogynem az öltözet
[a ruha]?
Mát. 6,26 Tekintsetek az égi madarakra [nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe
[magtárakba] nem takarnak [gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok
eltartja azokat [táplálja őket]. Nem
sokkal különbek [becsesebbek; drágábbak;
többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál?
Mát. 6,27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét egy
arasszal? [ki adhat pedig közületek
gondjai által magasságához, vagy ki
toldhatja meg életét (nyújthatja meg
életkorát) csak egy könyöknyivel is,
ha aggodalmaskodik]?
Mát. 6,28 Az öltözet felől [ruházat
miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért
nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek
eszetekbe [figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak
[nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak];
Mát. 6,29 De [mégis]
mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].
Mát. 6,30 Ha pedig a mezőnek füvét [a mezei virágot], amely ma van [virít],
és holnap kemencébe [tűzbe] vetik, [dobják], így ruházza [öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e
[vajon nem sokkal jobban] titeket, ti
kicsinyhitűek?
Mát. 6,31 Ne aggodalmaskodjatok [nyugtalankodjatok; Nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne
mondjátok [ne kérdezgessétek, ne vegyetek
hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy:
Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk
magunkra; Mibe öltözünk]?
Mát. 6,32 Mert mind ezeket a pogányok [a nemzetekből valók] kérdezik. [Mert
mindezekre a pogányok törekszenek]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok,
hogy mind ezekre szükségetek van.
Mát. 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát],
és az ő igazságát [igazságosságát,
megigazítását]; és ezek [is] mind
[ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve
ráadásként].107
Mát. 6,34 Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért];
mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga
gondja]. Elég minden napnak [a mának]
a maga baja. [elég minden napra annyi a
bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)].
49 Ördög (diabolos): vádló, rágalmazó,
uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán.
A megkísértetés okáról így ír Isten
Igéje: „Annakokáért mindenestől
fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, (a testvéreihez), hogy könyörülő és (irgalmas) hű főpap legyen az Isten előtt való dolgokban, (a
szolgálatában), hogy engesztelést
szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén,
segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid.
2,17-18).
50 A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa
Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid
kielégítésére. Pedig Isten így szólt: „És ímé az égből szózat
hallatszott, (egy égi hang ezt mondja vala): Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, (akiben kedvem
telik; akiben én megengeszteltetem)” (Mát. 3,17).
51 Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait –
kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem
mindazzal él az ember, ami az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szájából
származik” (5 Móz. 8,3) „Mert az Istennek beszéde, Isten igéje élő
és ható, (élő energia), és élesebb
minden kétélű fegyvernél, (vagy kardnál),
és elhat a szívnek és léleknek, (egész lényünknek és szellemünknek), az ízeknek (és az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek
indulatait, (és szándékait)” (Zsid. 4,12).
52 A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret
teljesedésének feltételét: „Mert
azt mondtad te: Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én oltalmam; a Felségest
választottad a te hajlékoddá; nem
illet, (és nem érhet) téged a
veszedelem, (sem baj), és csapás nem
közelget, (és nem is férhet) a
sátorodhoz. Mert az ő angyalainak
parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak, (és
kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne
üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).
53 Az Úr Jézus is Igével válaszol, ezzel utalva a próba
következményére is: „Meg ne
kísértsétek az Urat, Jahvét az Örökkévalót, a ti Isteneteket, miképpen
megkísértettétek Masszában” (5 Móz. 6,16). Itt zúgolódtak
Izráel fiai: „És nevezé annak a helynek
nevét Masszának (kísértés, próbatétel) és Méribának, (elégedetlenség,
ellenszegülés) Izráel (aki
Istennel harcol) fiainak versengéséért,
és perlekedése miatt, és mert így kísértették (így
tették próbára) az Urat, Jahvét az
Örökkévalót, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, Jahve az Örökkévaló, vagy
nincsen?” (2 Móz. 17,7).
54 A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja
céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit:
„Ne szeressétek a világot, se azokat,
amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek
kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától van, hanem a világból. És
pedig a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17) „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de
az ő életében kárt vall? Avagy
micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).
55 Eredj
el: (hüpagó): távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, azaz: ne álljon
előtte, ne legyen a társaságában.
És az Úr Jézus most is, – mint a kísértő minden
próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk, és ez egyben
figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele győzelmünknek: „Féljed az
Urat, Jahvét az Örökkévalót
a te Istenedet,
Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5
Móz. 6,13).
58 Sötétség (szkotosz):
1) sötétség, homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság;
titokzatosság; gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.
59 És beteljesült az
Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, (nem marad) mindig
sötétség ott, ahol most szorongatás, (és elnyomás) van. Először
megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a
tenger útját, (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját, (a
Jordánon túli részt), és a pogányok határát, (a pogányok területét). A
nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál
árnyékának földében, (fény) és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2)
62 A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök, és sok halászt hivatok, ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy
halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki
őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram,
Jahve Örökkévaló, én erősségem, én erőm,
én bástyám, és mentsváram, és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád
jőnek majd a nemzetek a föld határairól, a föld legszéléről is, és ezt
mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs
köztük segíteni tudó. Egyik sem ér semmit” (Jer. 16,16.19) Ezékiel
már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új
templomot: „Azután visszavitt engem a
templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a
templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre
folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra
megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És
lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni
fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok
meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok
állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrásától / pogányok) Énegláimig (a
két borjú forrásáig / Izráel):
varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy
tenger halai, nagy bőséggel” (Ez.
47,1.8-10).
62 Betegség (noszosz): - betegség, kór,
fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi
szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek.
63 Erőtlenség (malakia):
- erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság
csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség.
64 Erről
tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az
Isten Szent Szellemmel és
hatalommal [erővel], ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög [a
vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] hatalma [zsarnoksága elnyomása] alatt voltak [akik az ördög igájában vergődtek]. Mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,38) És az Úr Jézus
beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás, a Felkent küldetéséről: „Az Úr Isten, Jahve az Örökkévaló Szelleme
van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy a
szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy
hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és
szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr, Jahve az Örökkévaló jókedvének
esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek
kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy
igazság fáinak neveztessenek, az Úr, Jahve az Örökkévaló plántáinak, az Ő
dicsőségére!”(Ésa.
61,1-3).
57 Boldog (makariosz):
boldog; szerencsés. Az anyagi jólétet is magában foglalja. A boldogság, mely az
Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka.
58 És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán
keresztül jelenti ki az Úr: „Mert
így szól a magasságos (a magasztos) és
felséges, aki örökké (örök hajlékában) lakozik,
és akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal
(megtörttel) és alázatos szívűvel is,
hogy megelevenítsem (felüdítsem) az
alázatosok életét, és megelevenítsem
(felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15) Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes
szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19)
59 Mert: „Akik
könnyhullatással vetnek, vigadozással (ujjongva) aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsolt.
126,5-6) Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok (vagytok) ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21).
60 Mert így szól az Úr: „Egy kevés idő még és nincs gonosz (bűnös, egy céltévesztett ember
sem); nézed a helyét és nincsen ott
(körülnézel, de nyomát sem találod). A
szelídek (jóságosak, szerények,
engedelmesen készségesek) pedig öröklik a
földet, és gyönyörködnek nagy békességben (és teljes békességet élveznek” (Zsolt.
37,10-11) Mert: „… aki bennem
bízik (hozzám folyamodik), örökségül
bírja a földet, és örökli (részt kap) szent
hegyemet” (Ésa. 57,13) „És nagy örömük lesz a szenvedőknek (újra
örömüket lelik az engedelmesen készségesek) az
Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban és a szegény emberek vígadnak Izráel
Szentjében” (Ésa. 29,19)
61 Ez
vonatkozik a tanítványaira is: „Boldogok ti, kik most éheztek: mert
megelégíttettek…” (Luk. 6,21) Péter apostolbuzdítása: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten Igéje) után
(epekedjetek, nagyon) vágyakozzatok, hogy
azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd
megmenekültök)” (1 Pét. 2,2).
62 Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt
(ahhoz), aki nem cselekszik
irgalmasságot; és dicsekedik (diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (felett)” (Jak. 2,13-17) Aki pedig
gyakorolja a szeretet (mégpedig az Isten szerinti szeretetet), az: „Boldog, aki a nyomorultra
(nincstelenre) gondol (akinek gondja
van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem (ha bajba kerül, a csapás) napján megmenti azt (segítségére siet) az Úr, Jahve az Örökkévaló. Az Úr, Jahve az Örökkévaló
megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (boldoggá
teszi itt a földön), és nem adhatod oda
(mert nem engedi át) ellenségei
kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei
dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr, Jahve az Örökkévaló
megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást
- ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted
betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és
fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4) Ezért így buzdít a
Szent Szellem: „Az irgalmasság (a
részvét, szánalom, könyörületesség) és
igazság (hűség és hit) ne hagyjanak
el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3) „Amit leginkább kell az
embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a
részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)
63 Az apostol buzdítása, bátorítása: „Szeretteim, most [jelenleg] Isten gyermekei [Isten fiai]
vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá [még nem vált láthatóvá, még nincs
kijelentve], hogy milyenekké leszünk. De tudjuk, [tisztába vagyunk vele]
hogy ha nyilvánvalóvá lesz [hogyha kijelentést nyer, és láthatóvá válik], hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk
őt látni, [megjelenik,
megmutatkozik] amint van [amilyen
valójában]” (1 Ján. 3,2-3) A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg,
és [gondosan óvjad] szívedet, mert abból indul ki [abból
származik, és fakad minden virágzó, sikeres, prosperáló] élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és a [rágalmazó] ajkak álnokságát [alattomosságát] távoztasd el magadtól. Menekülj, és
messzire távolítsd el magadtól, a hírnök, a szószóló szájának fonák, csalárd,
eltorzított beszédének, szavainak ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét,
gonoszságát” (Péld. 4,23-24) „Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19) Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12) „ És: Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde
kedvesség (és jóindulattal beszél): annak
barátja a király” (Péld. 22,11) „És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).
64 Így biztat az Úr: „Kövessétek
mindenki irányában a békességet és a szentséget (törekedjetek mindenki
iránt a békességre és a szent életre),
amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14) Ezért: „Ha
lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ] minden emberrel
békességben éljetek” (Róm. 12,18) És: „Azokra
a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését
szolgálják” (Róm. 14,19) Mert: „Az igazság (a megigazulás) gyümölcse
pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (akik
békességet teremtenek)” (Jak. 3,18) Már a prófétákon
keresztül így szól az Úr: „És lesz az igazság (megigazulás) műve békesség, és az igazság (megigazulás)
gyümölcse nyugalom és biztonság
mindörökké, (az igazság //megigazulás//) békét
teremt, és az igazság (a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja
örökké). Népem békesség
hajlékában lakozik (békés hajlékban lakik majd), biztonság sátraiban (biztonságos lakóhelyeken), gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18).
65 És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok,
ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik
(megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az
Istennek (isteni Felség) Szelleme.
Amit amazok káromolnak (becsmérelnek;
tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de
ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Tehát: „… ha szenvedtek (vagy szenvednetek kellene; kínlódtok) is az igazság(osság)ért (megigazulás
miatt), boldogok (a legteljesebb
mértékben szerencsések, áldottak) vagytok.
Azoktól való félelemből pedig ne féljetek
(tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem,
rémület, rettegés ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne
aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14).
66 És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és
kirekesztenek (kiközösítenek), és
szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és
kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint
gonoszt (mint gonosz nevet), az
embernek Fiáért (az Emberfiáért). Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképpen cselekedtek (mert ugyanezt tették)
a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23) És az apostol
folytatja a bátorítást: „Mert az kedves
dolog (kegyelem az), ha valaki
Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha
vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt
kapott verést)? De ha jót cselekedve és
mégis szenvedve tűrtök (ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek
érte a szenvedést), ez kedves dolog
Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20) A jeruzsálemi
apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet
és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután),
megparancsolák (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és
elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (távoztak) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy
méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek
(gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a
templomban és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42) És az apostol így
folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek
Őbenne, hanem (az is) hogy
szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
67 Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10) István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a
Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti
atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét:
kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52)
68 Só (halasz):
„ha a só elveszti ízét”: az eredetiben szó szerint: ha a só megbolondul /
ostobává válik / erőtlenné válik. A héber nyelvben ugyanis a bolond (návál)
szó egyúttal erőtlent is jelent. (návél: elgyengül, elveszti erejét)
és ezen a helyen a görög is átveszi ezt a hebraizmust – aminek minden bizonnyal
üzenete van. Azt is tudnunk kell, hogy a sót tartósításra is használják,
nemcsak ízesítésre, és így még inkább az
erejéről, s nem az ízéről van szó – így a példázat értelme is újabb
dimenzióval gazdagodik, ha a tartósítás szempontjából is értelmezzük. (Szent
Pál Akadémia jegyzet)
69 A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te
ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te
áldozatodhoz sót adj, és (minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3
Móz. 2,13) És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál
apostol,: „… emlékeztetvén titeket az
Istentől nékem adott kegyelem által, hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a
pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm.
15,16) Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók (kívül állók) irányában, a jó alkalmatosságot áron is
megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel). A ti beszédetek mindenkor kellemetes
(kedves) legyen, sóval fűszerezett; hogy
tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek (és hogy így
mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol. 4,5-6) Az Úr Jézus
figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só –
hogy a Szent Szellem ereje nélkül nem
tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És
velük összejövén (és amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik,
hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből,
hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy
János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni
nem sok nap múlva. (és) vesztek erőt,
minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,4-5.8)
70
Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus
testének, az egyháznak, vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az Úr,
Jahve az Örökkévaló hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és
népnek szövetségévé teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel
népemet), pogányoknak világosságává
(világosságommal a nemzeteket). Hogy
megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (börtönből) kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7) Pál apostol
bizonyságtétele a fenti kijelentésről: „(Azért küldelek el), hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből
világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt (örökséget) nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18) „Mert az Isten (ugyanis), aki
szólt: Sötétségből világosság ragyogjon (fel), ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének
a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4,6) „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták
(romlatlanok), Istennek szeplőtlen
(hibátlan) gyermekei az elfordult és
elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet
igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek
beszédét tartván elébök (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján,
hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16) „Mert valátok
régen (egykor) sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (gyermekei) úgy járjatok (éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (egyenességben)
van” (Eféz.
5,8-9) „A ti szelídlelkűségetek (szelídségetek) ismert legyen minden ember előtt. Az Úr
közel” (Fil. 4,5).
71 Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus
kijelentését: „Érvénytelenné
[hatálytalanná] tesszük
[megszüntetjük; eltöröljük] tehát a
törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek
[érvényre emeljük a hiten át]” (Róm. 3,31) „Mert a törvény vége
[bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására
annak, aki hisz]” (Róm. 10,4) Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő
hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (hit
által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a
vezérlő mester alatt” (Gal. 3,22-27) „Mert így szól az Úr
Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit
gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel
(akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (hirdet)
a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3) Ez a törvény pedig: „…
a hit törvénye…” (Róm. 3,27)
Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6) „… mert aki szereti a felebarátját [embertársát;
különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten
útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz,
megvalósít; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen
betöltjük a törtvényt” (Róm.
13,8.10) „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd
felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)
72 Dávid így prófétál: „Uram, Jahve Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a mennyben
(szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89) Ézsaiás is Róla
prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó,csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit
kiáltsak? Minden (hús)test (csak)
fű, és minden szépsége, mint a mező
virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szele fuvallt reá;
bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a
fű, elhullt (elhervadt) a virág; de
Istenünk beszéde (igéje) mindörökre
megmarad!” (Ésa. 40,6-8) Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden
dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága.
Megszárad (elhervad) a fű, és virága
elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd
pedig az Evangélium), amely néktek
hirdettetett.” (1Pét
1,24-25).
73 A farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a
törvényt betű szerint: „Monda
pedig az Úr (Jézus) néki: Ti
farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a
belsőtök rakva (telve) ragadománnyal (rablásvággyal)
és gonoszsággal” (Luk. 11,39) „Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő
megigazulást] nem ismervén, [nem
ismerték el; nem értették] és az ő
tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik
(rendelik) alá magukat]” (Róm. 10,3).
74 Isten a Hóreben 10 igét (logoszt= Ige) szólt, amelynek 6.
Igéje így hangzott: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13) Ne ölj… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem
felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így:
nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni
fogod embertársadat, mint önmagadat!
75 És hogy miért így fogalmazott az Úr, arról Pál apostolon
keresztül hangzik a kijelentés:
„Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis
tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe:
[egy egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed
felebarátodat [a közel levő
embert, szomszédot, embertársadat] mint
tenmagadat [mint saját magadat]” (Róm. 13,9) Mert: „A parancsolatnak vége (célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből
és igaz (képmutatás nélküli) hitből
való (fakadó) szeretet” (1 Tim. 1,5) Az Úr Jézus így foglalja
össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek
tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény
és a próféták” (Mát.
7,12)
76 Vagy másképp: Nem kerül az ördög hatalma alá, hiszen
az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató.
77 Az apostoli figyelmezetés így hangzik: „Ám haragudjatok
(ha haragusztok is), de ne vétkezzetek: a
nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek (vádló, rágalmazó) ne adjatok helyet” (Eféz. 4,26-27) „Azért (tanuljátok meg tehát), szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra,
késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát
nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20) Hát: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra (ne
bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert
a harag (és a bosszankodás) a
bolondok (hitetlenek, az Isten nélkül élők) kebelében nyugszik (ostobák szívében tanyázik)” (Préd.
7,9) És aki tartogatja haragját, a harag
gyűlöletet szül. Tehát: „Aki gyűlöli az ő
atyjafiát (testvérét), mind
embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami
megmaradhatna ő benne” (1 Ján. 3,15).
79 Így szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” (azaz:
nem törsz házasságot) (2Móz. 20,14) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek (hogy
megszentelődjetek), hogy magatokat a
paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben
tudja bírni a maga edényét (és tisztaságban tudjon élni feleségével). Nem kívánság gerjedelmével (szenvedélyével),
mint a pogányok, akik nem ismerik az
Istent” (1 Thess. 4,3).
80 A Szent Szellem
kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell
tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (öljétek meg tehát
tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet
(kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az
engedetlenség fiaira. Melyekben ti is
jártatok régente (ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is
mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás
ellen (és egymásnak), mivelhogy
levetkeztétek amaz ó (régi) embert,
az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása
van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10) „(És) paráznaság… és akármely (bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység
(nyerészkedés) ne is neveztessék (még
szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint
szentekhez illik (méltó); Sem
undokság (szemérmetlenség), vagy
bolond (ostoba) beszéd, vagy
trágárság (kétértelműség), melyek nem
illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is,
vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség
(engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne
legyetek részesei ezeknek, (ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz.
5,3-7).
81 Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig,
akik házasságban vannak, [élnek; akiknek
van házastársuk] hagyom [parancsolom;
rendelem; utasítást adok] nem én, hanem
az Úr, hogy az asszony [a feleség]
férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha
pedig elválik is, [ha mégis elhagyná]
maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a
feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11) Mert aki
házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt
kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet
nélkül valókhoz” (Péld. 2,17-18)
82 Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek,
atyámfiai (testvéreim), se az égre,
se a földre, se semmi más esküvéssel (se más egyébre). Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás alá
(ítélet) ne essetek” (Jak. 5,12) Az Úr így figyelmezteti Izráelt: „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre,
mert megfertőzteted (meggyalázzátok) a
te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló” (3 Móz. 19,12)
83 Az Úr törvénye a testi ember számára: „… ha valaki sérelmet ejt (testi sértést
követ el) a felebarátján
(honfitársán), amint ő cselekedett, vele
is úgy cselekedjenek (azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett): Törést törésért, szemet szemért, fogat
fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett (testi sértést követett el) máson, olyan ejtessék (olyat kövessenek
el) rajta is” (3 Móz. 24,19-20) „Szemet szemért, fogat
fogért, kezet kézért, lábat lábért; Égetést
égetésért, sebet sebért, kéket (kék foltot) kékért (kék foltért)” (2 Móz. 21,24-25) Vagyis: „Úgy cselekedjetek azzal, amint ő
szándékozott cselekedni az ő atyjafiával (azt tegyétek vele, amit ő akart
tenni embertársával). Így tisztítsd
(takarítsd) ki közüled (a magad
köréből) a gonoszt; Hogy akik
megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek (ne
kövessenek el) te közötted ilyen gonosz
dolgot. Ne nézz reá szánalommal (ne szánakozz rajta); lelket (életet) lélekért,
(életért) szemet szemért, fogat fogért,
kezet kézért, lábat lábért” (5 Móz.
19,19-21).
84 Isten népe számára ez Isten szava: Ha Isten népéből
valaki megbánt: „Bosszúálló ne légy, és
haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.
Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló” (3
Móz. 19,18) Az Úr Jézus kérdése az Őt bántalmazó szolgához, amikor a
főpap kérdésére így válaszolt: „Mit
kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők
tudják, amiket nékik szólottam. Mikor
pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók (szolgák) közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván:
így felelsz-e a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam (ha
rosszat mondtam), tégy bizonyságot a
gonoszságról (bizonyítsd be, hogy rossz volt); ha pedig jól (ha pedig jót mondtam), miért versz (ütsz) engem” (Ján. 18,21-23) Az Úr Jézus kijelentése arról a „másik” arcról, amit oda kell
fordítani a bántalmazó felé: „Áldjátok
azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket
háborgatnak (bántalmaznak). Aki egyik
arcodat megüti, fordítsd (tartsd oda) néki
a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se”
(Luk. 6,28-29) „Senkinek gonoszért
gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a
Krisztusi magatartásnak megfelelően]
gondotok legyen minden ember előtt [jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17). És:
„Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek
cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban ő megsegít
téged” (Péld. 20,22).
85 Az apostol így inti a hívőket: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba
közöttetek; veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek;
teljes kudarc] hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek
el, miért nem hagyjátok] inkább a
bántalmazást? [igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot;
hogy vétsenek ellenetek] Miért nem
tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást
kövessenek el veletek szemben]” (1 Kor. 6,7)
86 Az Úr
áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz (elszegényedik) valaki
a te atyádfiai (testvéreid) közül
valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (abban az országban), amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló a te
Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű),
be se zárjad kezedet (ne légy
szűkmarkú) a te szegény atyádfia előtt
(szegény testvéreddel szemben). Hanem
örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő
szükségére (amennyire szüksége van), ami
nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és
meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul
az, hogy adsz); mert az ilyen dologért
áld meg téged az Úr, Jahve az
Örökkévaló, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről,
azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (légy
bőkezű) a te szűkölködő (nyomorult) és szegény atyádfiának (testvéredhez) a te földeden (országodban)” (5
Móz. 15,7-8.10-11) És „Ha pénzt
adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek aki veled van; ne légy hozzá olyan,
mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát”
(2 Móz. 22,25) „Ne végy ő tőle
kamatot vagy uzsorát, hanem tiszteld a te Istenedet (légy istentisztelő és
engedd), hogy megélhessen melletted a te
atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. Én
vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket
Egyiptom földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek”
(3Móz. 25,36-38) Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37,21).
87 Dávid kérdése az
„ellenség”-gel kapcsolatban: „Ne
gyűlöljem-e, Uram, Jahve Örökkévaló a Téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat
(támadóidat) ne utáljam-e? Teljes
(határtalan) gyűlölettel gyűlölöm őket,
(hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt.
139,21-32).
88 Mert: „A
[felebaráti] szeretet (Isten szerinti
szeretet nyilvánuljon meg a másik ember iránt, amely) nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak
gonosz bántalmazást (nem tesz
rosszat)]. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, [a szeretettel
teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm.
13,10) „Mert az egész törvény ez
egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)
Ezért ti: „Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok
rosszat]” (Róm.
12,14) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért (rosszért rosszal), avagy
szidalommal a szidalomért (gyalázásért gyalázással, becsületsértés,
rágalmazás, szidással). Sőt ellenkezőleg
áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást (kimondott
szóval üdvhozó erőt közvetíteni; áld = Isten kegyelmébe ajánl) örököljetek, (áldás legyen az
örökrészetek)” (1Pét 3:9) Erre
az Úr Jézus maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer,
hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre,
mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket
jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg
nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34) És az Övéi
követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd
magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne
tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60).
89 Tehát: „Legyetek
annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). Dávid így énekel Isten jóságáról: „Meglátogatod a földet és elárasztod
(gondoskodsz a földről, megöntözöd); nagyon
meggazdagítod azt. Istennek folyója (és patakja) tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik (gabonával látod el az
embereket), mert úgy rendelted azt
(így gondoskodsz a földről). Megitatod
barázdáit, göröngyeit meglapítod (elegyengeted); záporesővel meglágyítod (porhanyítod) azt, termését (növényzetét) megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal (javaiddal),
és a te nyomdokaidon kövérség (bőség)
fakad; Csepegnek a puszta legelői (és
legelők sarjadnak a pusztán) és a
halmokat vígság (ujjongás) övezi. A
legelők megtelnek juhokkal (nyájak lepik el a legelőket), és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek
(ujjonganak) és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14) És az apostol így
folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt
időkben (az előző nemzedékek során) hagyta
a pogányokat mind a maguk útján haladni (megengedte, hogy minden nép a maga
útján járjon): Jóllehet nem hagyta magát
tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket
nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17)
a te Isteneddel” (5
Móz. 18,13)
91Mert: „… ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is [a nélkülözők közt; a szegények
táplálására]. És ha testemet [a földi
élet megjelenési formáját] tűzre adom
[hogy megégessenek; tűzhalálra, tűz martalékául szánom] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból; [mit sem
használ nekem]” (1
Kor. 13,3)
92 Az ígéret fia Izsák példát mutat arra, hogy az a „belső
szoba” nem más, mint az, hogy csak az Úrral négyszemközt beszéled meg
dolgaidat: „Estefelé kiment Izsák
imádkozni a mezőre…” (1Móz. 24,63)
93 Ha hústesti embert így int a Szent Szellem: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (ne
beszélj elhamarkodottan), és a te elméd
ne siessen valamit szólni Isten előtt (ne hirtelenkedd el az Isten előtt
kimondott szavadat); mert az Isten
mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” (Préd. 5,2) Ha valaki éppen elesett
bármi bűnben, vagy hústest szerint él, és még nem tért meg belőle, akkor így
szól az Úr: „Ne hozzatok többé hazug
ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem (még a füstjét is utálom); újhold, szombat s ünnepre-felhívás
(ünnepi összejövetel): bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. És ha kiterjesztitek
(felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem
(eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha
megsokasítjátok is az imádságot (bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom…” (Ésa.
1,13.15).
94 Dávid ismeri az Urat és így énekel az Úrnak, példát hagyva
nekünk: „… Uram, megvizsgáltál
engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted
gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor
még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted (te már pontosan tudod) azt Uram, Jahve Örökkévaló” (Zsolt. 139,1-4) És az Úr válasza: „És mielőtt kiáltanának, én felelek (én
már válaszolok), ők még beszélnek, és én
már meghallgattam” (Ésa. 65,24)
97 Agur így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem (óvj meg a
hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet
vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj
annyi eledelt, amennyi szükséges)” (Péld. 30,8)
101 Dávid megvallása: „Oh
Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség (és a fenség), örökkévalóság (a ragyogás) és
méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram,
az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett
(magasztos vagy te mindenek felett)! A gazdagság
és a dicsőség mind te tőled vannak (tőled erednek), és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a
birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.
(A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és
erőssé). Most azért, oh mi Istenünk,
vallást teszünk előtted (és hálát adunk neked), és dicsérjük a te dicsőséges (fenséges) nevedet” (1
Krón. 29,11-13) És mennyen földön így szól a dicséret: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat
(minden teremtmény), amely van a mennyben
és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt
mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és
dicsőség és hatalom örökkön örökké”
(Jel. 5,13)
102 Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban
megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19)
103 És
hogy milyen az igazi böjt, ami kedves az Úr előtt, és annak mi az eredménye,
arról így szól az Úr: „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek
(amely nekem tetszik), és olyan a nap,
amelyen az ember magát gyötri? Avagy
ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít (és hamut szór) maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr,
Jahve az Örökkévaló előtt kedves napnak? Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek
(ami nekem tetszik): hogy megnyisd a
gonoszságnak bilincseit (amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket), az igának köteleit megoldjad (kibontod a
járom köteleit), és szabadon bocsásd az
elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek (és összetörsz minden
jármot)? Nem az-é, hogy az éhezőnek
megszegd (éhezővel megoszd) kenyeredet,
és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és
tested előtt el ne rejtsd magadat (és ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad (eljön), mint hajnal(hasadás) a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan
kivirágzik (és hamar beheged a sebed), és
igazságod előtted jár; az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége követ (és az
Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége lesz mögötted). Akkor kiáltasz, és az Úr, Jahve az Örökkévaló meghallgat
(segítségül hívod az Urat, Jahvét az Örökkévalót, és ő válaszol), jajgatsz (kiáltasz), és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha
elvetended közüled az igát (ha majd senkire sem raksz jármot), és megszűnsz ujjal mutogatni és
hamisságot (álnokul) beszélni; Ha
odaadod utolsó falatodat (kenyeredet) az
éhezőnek, és az elepedt életűt megelégíted
(és jól tartod a nyomorultat): feltámad
(fölragyog) a setétségben világosságod,
és homályosságod olyan lesz, mint a dél(i napfény). És
vezérel téged az Úr, Jahve az Örökkévaló szüntelen, megelégíti téged nagy szárazságban is (kopár földön is
jól tart téged), és csontjaidat
megerősíti, és olyan leszel, mint a (jól) megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És
megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod (falat
emelsz a régiek által lerakott alapokra), és
neveztetel romlás építőjének (a rések befalazójának), ösvények megújítójának (aki romokat tesz újra lakhatóvá), hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod
szombaton (a nyugalom napján) lábadat,
és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot (a nyugalom napját)
gyönyörűségnek hívod, az Úr, Jahve az
Örökkévaló szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem
tevén, foglalkozást sem találván (nem keresed kedvteléseidet), hamis beszédet sem szólván (és nem
tárgyalsz ügyeidről). Akkor gyönyörűséged
lesz az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban; és én hordozlak a föld magaslatain,
és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj (és táplállak
ősödnek, Jákóbnak örökségében). Mert az
Úr, Jahve az Örökkévaló szája szólt!” (Ésa.
58,5-14)
104 Tehát: „Ne
fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld.
23,4) Mert: „Siet a
marhakeresésre (a vagyon szerzésre) a
gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá
(de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22). Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok
viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek
meg (érjétek be) azzal, amitek van;
mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem
hagylak téged)” (Zsid. 13,5) „Annakokáért
ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus
van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel”
(Kol. 3,1-2) Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és
az ő igazságát; és ezek (is) mind
(ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33)
106 És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János
apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki
a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a (hús)test kívánsága,
és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a
világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17) Hát: „Parázna férfiak és
asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel?
Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4) Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd
(parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak
fel (és ne legyenek gőgösek), se ne
reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen
megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák
meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak
jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)
107 Mert: „Ki szerez
a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs
mit enniük?” (Jób. 39,3) „Aki megadja táplálékát a baromnak (az
állatoknak), a holló-fiaknak, a melyek
kárognak” (Zsolt. 147,9) Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és
könyörgéstekben minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az Isten előtt” (Fil.
4,6) És: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal
forduljatok hozzá), mert néki gondja van
(gondot visel) reátok (törődik
veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét
5,7) Már Dávid ezt tanácsolja:
„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23) És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked
szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti
(mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5). És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden
szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19) Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn
feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az Úr, Jahve
az Örökkévaló szeret) szerelmesének
álmában (is) ád eleget” (Zsolt. 127,2) Ezért boldogan
vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem
szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)
Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem
(öregedtem), de nem láttam, hogy
elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig
kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25) Az apostol pedig így
folytatja: „Hanem hirdetjük,
[prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit
szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem
fogta; meg se gondolt] azt készítette el
az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9) Mert: „Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)
