Bővített Biblia

Mát. 1,1 Jézus1 Krisztusnak, (Felkentnek), Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] fiának2 Ábrahám [sokaság atyja] fiának3 nemzetségéről való könyv.

Mát. 1,2 Ábrahám [sokaság Atyja] nemzé Izsákot4 [nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő]; Jákób nemzé Júdát5 [dicséret] és testvéreit;

Mát. 1,3 Júda [dicséret] nemzé Fárest [áttörés] és Zárát [felkelés, mint a napkelte] Támártól6 [pálmafa]; Fáres [áttörés] nemzé Esromot [erő vagy tűz a magasból]; Esrom [erő vagy tűz a magasból] nemzé Arámot [felmagasztalás];

Mát. 1,4 Arám [felmagasztalás] nemzé Aminádábot [Egy a herceg népéből]; Aminádáb [Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [árnyékolva];

Mát. 1,5 Sálmón [árnyékolva] nemzé Boázt [benne erő van] Ráhábtól7 [nyitott]; Boáz [benne erő van] nemzé Obedet [szolgáló; imádó] Ruthtól8 [látni fogjuk]; Obed [szolgáló; imádó] nemzé Isait [Isten embere];

Mát. 1,6 Isai [Isten embere] nemzé Dávid királyt; Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] király nemzé Salamont [béke] az Uriás [Jahve az én ragyogásom] feleségétől;9

Mát. 1,7 Salamon10 [béke] nemzé Roboámot11 [a nép messzire vonul]; Roboám [a nép messzire vonul] nemzé Abiját12 [Jahve az Atyám]; Abija [Jahve az Atyám] nemzé Asát13 [Ő (Isten) megszomorított];

Mát. 1,8 Asa [Ő (Isten) megszomorított] nemzé Josafátot14 [Akit az Úr ítél]; Josafát [Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot15 [az Úr által felmagasztalt]; Jórám [az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást16 [Az én erőm az Úr];

Mát. 1,9 Uzziás [Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot17 [Isten tökéletes]; Joathám [Isten tökéletes] nemzé Ákházt18 [Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást19 [az Úr ereje];

Mát. 1,10 Ezékiás [az Úr ereje]; nemzé Manassét20 [feledékeny]; Manassé [feledékeny] nemzé Ámont21 [építő(mester)]; Ámon [építő(mester)] nemzé Jósiást22 [akit az Úr meggyógyít];

Mát. 1,11 Jósiás [akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit a babiloni [zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.

Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel, az áttelepítés; deportálás után pedig Jekoniás [akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [akiért Istent kértem]; Saláthiel [akiért Istent kértem] nemzé Zorobábelt [Babilonban elvetett, elhintett];

Mát. 1,13 Zorobábel [Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [a dicsőség Atyja]; Abiud [a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [Isten által feltámasztott]; Eliákim [Isten által feltámasztott] nemzé Azort [erős fény];

Mát. 1,14 Azor [erős fény] nemzé Sádokot [igaz]; Sádok [igaz] nemzé Akimot [az Úr feltámasztja]; Akim [az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [Isten dicsősége];

Mát. 1,15 Eliud [Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [Isten segítsége]; Eleázár [Isten segítsége] nemzé Matthánt [Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [aki a másik helyére lép];

Mát. 1,16 Jákób [aki a másik helyére lép] nemzé Józsefet [Az Úr hozzáadott még], férjét Máriának [keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [Felkent] neveztetik.

Mát. 1,17 Az összes nemzetség, (és nemzedék) tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, (és nemzedék), és Dávidtól a babiloni fogságravitelig, (az áttelepítésig, deportálásig) tizennégy nemzetség, (és nemzedék), és a babiloni fogságraviteltől, (a lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől) Krisztusig, (a Felkentig) tizennégy nemzetség (és nemzedék).

Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése, (eredete, világrajövetele) pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek (és egyesültek) volna, viselősnek, (várandósnak) találtaték a Szent Szellemtől.

Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, (megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt) ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, (a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni), el akarta őt titkon bocsátani, (szabadon akarta engedni).24

Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta, (és ezeket forgatta szívében, ezen töprengett, és tűnődött) ímé az Úrnak angyala, (hírvivő követe) álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő üdvözíti25 az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből, (céltévesztéséből).

Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.27

Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta (meghagyta, elrendelte) vala néki, és feleségét magához vevé, (hazavitte asszonyát).

Mát. 1,25 És nem ismeré őt, (nem érintette addig), míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

Mát. 2. Egyiptomból hívja ki Isten a Fiát

Mát. 2,1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről28 bölcsek29 jövéttek, (érkeztek) Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván:

Mát. 2,2 Hol van a zsidók (újszülött) királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki, (hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt).30

Mát. 2,3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, (megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és felháborodott), és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Mát. 2,4 És egybegyűjtve minden főpapot, (papi fejedelmeket) és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, (faggatta őket), hol kell a Krisztusnak, (a Messiásnak) megszületnie, (világra jönni)?

Mát. 2,5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta, (így jövendölte) meg a próféta:

Mát. 2,6 És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb, (legjelentéktelenebb) Júda fejedelmi (vezető) városai között: mert belőled származik, (belőled támad, és jön majd elő) a fejedelem, (az Uralkodó), aki legeltetni, (pásztorként terelgetni, és kormányozni) fogja az én népemet, az Izráelt.31

Mát. 2,7 Ekkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket, (mágusokat, csillagászokat, a keleti tudósokat), szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének, (feltűnésének) idejét, (azt az időt mely óta az a csillag ragyog).

Mát. 2,8 És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek, (gondosan tudakozódjatok, és szerezzetek pontos értesülést) a gyermek (a kisfiú) felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, (jelentsétek nekem), hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek, (hódoljak néki, hogy imádjam Őt, és leborulhassak előtte).

Mát. 2,9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, (útra keltek). És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, (vezette őket) mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.

Mát. 2,10 És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek.32

Mát. 2,11 És bemenvén a házba, ott találák, (meglátták, megpillantották) a gyermeket anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet tőnek, (hódoltak néki, és imádták) Őt, (a gyermeket). (És kincses ládáikat kinyitva), kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, (ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki): aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumait a megpróbált hitnek, imádatnak, és illatos kenetnek).33

Mát. 2,12 És mivel álomban meginttettek, (figyelmeztetést, kijelentést kaptak), hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba, (tartományukba, országukba).

Mát. 2,13 Mikor pedig azok (a mágusok, tudósok, csillagászok, bölcsek) visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala, (hírvivő követe) Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss, (menekülj) Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket, (hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt).

Mát. 2,14 Ő pedig fölkelvén még akkor éjszaka, vette, (fogta) a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba távozott, (Egyiptomba menekült, Egyiptomba húzódott vissza).

Mát. 2,15 És ott vala egész a Heródes haláláig, (Heródes élete végéig), hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.34

Mát. 2,16 Ekkor Heródes észrevéve, (látva), hogy a bölcsek, (a mágusok, csillagászok, tudósok) megcsúfolták őt, (kijátszották, túljártak az eszén). Szerfölött felháborodott, (haragra lobbant, és nagyon feldühödött), és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden fiúgyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.

Mát. 2,17 Ekkor és így teljesedék be az ige, amit Jeremiás próféta35 mondott, (jövendölt), amidőn így szólt:

Mát. 2,18 Szó, és kiáltozás hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel siratta az ő fiait, az ő gyermekeit, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek többé.36

Mát. 2,19 Mikor pedig Heródes meghalt, (bevégezte, befejezte életét), ímé az Úrnak angyala, (hírvivő követe) megjelenék álomban Józsefnek Egyiptomban.

Mát. 2,20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresik vala, (akik a gyermek életére törtek).

Mát. 2,21 Ő pedig felkelvén, fogta, és magához vette a gyermeket, (a kisfiút) és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert, (félt) odamenni, hanem minthogy álomban megintetett (kijelentést, útmutatást kapott), Galilea vidékeire tért. (Galilea tartományába vonult vissza).

Mát. 2,23 És oda jutván, (oda megérkezvén), lakozék, (letelepedett) Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, (a prófétai szó, a kijelentés), hogy názáretinek fog neveztetni, (názáretinek fogják hívni).

Mát. 3. Készítsétek az Úr útját

Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve, (megjelent, fellépett, és feltűnt) Bemerítő János, aki prédikál vala, (és ezt hirdette, tanítván) Júdea pusztájában, a Júdeai-sivatagban.38

Mát. 3,2 És ezt mondja (és így prédikált, ezt hirdetve) vala: Térjetek meg, (térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé), mert elközelített a mennyeknek országa, (a mennyeknek királysága, uralma).

Mát. 3,3 Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg, (és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit).40

Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája, az öltözete pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka, (a csípője) körül, elesége (tápláléka) pedig sáska és erdei vadméz.41

Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizébe, (a Jordán, a halál folyóba), vallást tevén az ő bűneikről, (az ő céltévesztésükről).

Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai (viperáknak ivadékai)! Kicsoda intett meg, (és ki tanított, és figyelmeztetett) titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától (fussatok, és) megmeneküljetek?

Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez, (a gondolkozásmód megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz) illő, (és méltó) gyümölcsöket.

Mát. 3,9 És ne gondoljátok (ne véljétek, hogy így szólhattok, és hogy arra hivatkozhattok, és így gondolkozhattok) magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy (képes, hatalmas) az Isten eme kövekből is támasztani fiakat (mert van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre) Ábrahámnak.

Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó, (és nemes) gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik, (azokat tűzbe dobják).

Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, (hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatása végett), de aki utánam jő, (aki a nyomomba lép), erősebb (és hatalmasabb) nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, (sem alkalmas, vagy megfelelő); ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket.45

Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja, (kitakarítja; és áttisztítja) az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját, (az Ő búzáját) csűrbe, (a magtárba) takarítja (gyűjti), a polyvát, pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

Mát. 3,13 Akkor megérkezett, és eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, (és erősen ellenállt), mondván: Nékem kell, (nekem van arra szükségem), hogy általad bemerítkezzem, (hogy te meríts be engem), és mégis te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj, (hadd történjék ez) most így, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk, (teljesítenünk). Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén, (miután alámerítkezett), azonnal (feljött, és) kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, (akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem).47

1 Jézus: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a Megváltó

2 A próféták mind Őróla – a Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön” (Jer. 23,5) „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32) Őbenne teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70) A feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).

3 Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson (halandó ember), Séthen (kárpótlás, (elrendelt, odahelyezett) és Ádámon (vörös földből való ember) keresztül vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15): „Ez Énósé (halandó), ez Sethé (kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (vörös földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38).

4 Az ígéret gyermeke bejött a létbe: „És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára (Fejedelemnő), Izsáknak (valaki nevet, nevető, vidám): Ábrahám (sokaság Atyja) pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák (valaki nevet, nevető, vidám). És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12).

5 Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

6 Támár Júda fiainak özvegye volt és ez pedig így történt: És monda Júda (hálaadás, áldott, magasztalt) Thámárnak (pálmafa), az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla (nyugodt, gondtalan, béke) felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa (jólét, szerencse, boldogság, gazdagság) leánya, a Júda felesége. Júda pedig amikor megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli (visszalépés, menekülés; pihenőhely) Khirával, (körülfalazott) Thimnába (visszatartás, halogatás), ahol a juhait nyírták. Hírül adák és megmondták pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad az apósod Thimnába most megy juhainak nyírésére. Leveté ekkor magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá, és elváltoztatta magát, és leűle Enajim (kettős forrás,) kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségül. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek, azaz paráznának gondolá, mivelhogy befedezte (eltakarta) orcáját. És hozzá tére, és csatlakozott hozzá az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? És ő így felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat, egy kecskegödölyét. És az monda: Adsz-e zálogot, míg megküldöd? És monda Júda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját, pecsétnyomódat zsinórostul és pálcádat, azt a botot, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és azután beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután felkele és elméne. És Támár leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. És lőn az ő szülésének idején, ímé kitűnt, hogy kettősök, (ikrek) valának az ő méhében. És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná, visszahúzta kezét, ímé mégis az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek (áttörés). És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak (feljövetel; fényesség).” (1 Móz. 38,11-19.27-30)

7 Ráháb egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „Józsué (Isten szabadítás, segítség, üdvösség), a Nún (folyamatosság; utód, sar) fia, elkülde Sittimből (akácok) titkon két férfiút kémekül mondván: Menjetek el, tekintsétek meg és vegyétek szemügyre azt a földet és Jérikhót (illatozó, illatos hely). Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb (nyitott) vala neve, és ott hálának. Ő pedig amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg őket, hogy: „Alábocsátá vagyis leeresztette azután őket kötélen az ablakon, mert az ő háza a kőkerítésen, a vár falán vala, és ő a kőkerítésen a várfalon lakik vala. És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16).

8 Lásd: Ruth könyve.

9 Lásd: 2Sám 12:24 ; 1 Sám. 17,12; 1Krón 22:9 ;

10 Salamon idegen feleségei miatt bálványimádó lett: Lásd: 1 Kir. 11.6-43;

11 Roboám történetét Lásd: 1 Kir. 12.1-19;

12 Abija történetét Lásd: 1Kir 15:8-15:24 ;

13 Asa is bálványimádó lett. Lásd: 1 Kir. 15.1-23;

14 Josafát az Urat kereste. Történetét Lásd: 1Kir 15:24 ; 2 Krón. 17-18 fejezet;

15 Jórám történetét lásd: 1 Kir. 22.41-45;

16 Uzziás történetét lásd: 2 Krón. 26.3-5

17 Joathám történetét lásd: 2Kir 15:7; 2 Krón. 27.1.9.

18 Akház történetét lásd: 2 Kir.16 fejezet

19 Ezékiás története: 2Kir 16:20 ; 2Krón 29:1 ;

20 Manassé története: 2Kir 20:21 ;

21 Ámon története: 2Kir 21:18-26 ;

22 Jósiás története: 2Kir 21:26 ;

24 Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27) (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

25 Mert: Ő a szódzó, az Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)

27 A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr, Jahve az Örökkévaló

maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

28 Napkelet: (anatolé): a fény felkelése, a hajnal.

29 Bölcsek: (magosz): mágusok, tudósok, csillagászok.

30 Bálám – aki Moáb királyának hívására jött, hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből; és általveri, és összezúzza Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait” (4 Móz. 24.16-17) A feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)

31 És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2) Mert: „Hűséget esküdött az Úr, Jahve az Örökkévaló Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11) És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)

32 Nagy örömmel örvendeznek (szphodra): - vehemensen, azaz nagymértékben, nagyon; rendkívüli módon, erősen.

33 Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján (civódás, viszály, küzdelem) és Éfa (sötétség, elrejtettség) tevecsikói, mind Sebából (eskü; ember) jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr, Jahve az Örökkévaló dicséreteit hirdetik” (Ésa. 60,6) „Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis (erősség, megerősített előőrs) és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon” (Zsolt. 72,9-11.15)

34 És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló mondott volt a próféta által, aki így szólt: Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

35 Próféta: (prophétész): aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.

36 Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Hangos jajgatás hallatszik Rámában (hegyen), és keserves sírás: Ráhel (anyajuh) siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15).

38 Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13) A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a Jordán egész környékére), prédikálván, (és hirdetve) a megtérésre való bemerítést a bűnöknek (a céltévesztés) bocsánatára” (Luk 3,1-3)

40 Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja, és elegyengeti előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló, akit ti kerestek, aki után vágyódtok, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön, sőt jön már, azt mondja a Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiakhoz téríti, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal, és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6) Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó, egy hang kiált: A pusztában készítsétek, és építsétek az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak útját, ösvényt egyengessetek, (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává, (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége, és minden hústest, (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szája szólt” (Ésa. 40,3-5) Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? Erre ő így felelt és monda: Én kiáltó szó, (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, (és készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)

41 Illés is ugyanígy öltözködött, erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Izráel királyának – Akháziának – küldöttei így válaszolnak a király kérdésére, hogy hogyan nézett ki, akivel találkoztak: „És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt” (2 Kir. 1,8) És hogy mivel táplálkozott János – aki törvény alatt élt – ezt így jelenti ki Isten Igéje: „Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát, a vándorsáskafajtát az ő nemével, a szolám-sáskát, a kövi-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát, a szöcskeféléket az ő nemével és a khagab-sáskát, vagyis a marokkói sáskafajtát az ő nemével. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg, és minden egyéb rovar pedig utálatos legyen néktek” (3 Móz. 11,22-23) A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy Bemerítő János próféta – mégpedig az utolsó Ószövetségi próféta – volt: „Azon a napon kútfő, és forrás fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, hogy lemossa a vétket és a szennyet. És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása, az ő látomása miatt az ő prófétálásaik közben, amiről prófétálnak, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak” (Zak. 13,1.4).

45 A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejövén [egybegyűjtvén őket, amikor együtt evett (sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [el ne távozzatok] Jeruzsálemből, hanem várjákbe [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]” (Csel. 1,4-5).

47 Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel, (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr, Jahve az Örökkévaló mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)