Bővített Biblia

Jób. 5,1 Kiálts csak! [Emeld föl hangodat]! Van-e, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?32

Jób. 5,2 Mert a bolondot [az istentelent, aki Isten nélkül él] bosszúság [a harag, a düh] öli meg, [pusztítja el]. Az együgyűt, a [hiszékenyt, naivat, elcsábítottat, rászedettet, félrevezetettet] pedig buzgóság [féltékeny, irigy hevülés] veszti el [és a balgát halálba kergeti a heveskedés].

Jób. 5,3 Láttam, [észrevettem] hogy egy bolond [istentelen, Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett [(gyökeret vert], de nagy hamar [hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára, és [hirtelen elkorhadt a lakóhelyén].34

Jób. 5,4 Fiai messze estek [távol vannak] a szabadulástól [segítségtől, üdvösségtől, biztonságtól, jóléttől]. A kapuban [bejáratnál] megrontatnak [összetöretnek, letapostatnak], mert nincs, aki kimentse [kiragadja, megszabadítsa, megvédje, megmentse] őket, [mert nincs védelmezőjük].

Jób. 5,5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg, és szürcsöli a szomjazó.35

Jób. 5,6 Mert nem a földből származik a hazugság, csalás, romlottság, gonoszság, igazságtalanság, baj, csapás, szerencsétlenség, és nem a földből nő ki a fáradságos munka, erőfeszítés, szenvedés, gyötrődés, vesződés,

Jób. 5,7 Hanem az emberi faj úgy teremti, hozza létre a fáradozást, vesződséget, kellemetlenséget, fáradtságot, kimerültséget, fájdalmat, szenvedést, mint ahogy a láng fia gőgösen, dölyfösen, fennhéjázóan magasra repül.36

Jób. 5,8 Azért [mindazonáltal] én a Mindenhatóhoz, az [erős, hatalmas Istenhez] folyamodnám, és Hozzá [járulva, tudakozódnék, és az Istenre bíznám [Isten elé helyezném, terjeszteném] ügyemet, [segítségül híva Őt].37

Jób. 5,9 Aki nagy [számos, hatalmas], végére mehetetlen dolgokat művel [kikutathatatlanul], és csodákat, amiknek száma nincsen [csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul].38

Jób. 5,10 Aki esőt ad [bocsát] a földnek színére [felszínére], és a mezőkre vizet bocsát [és vízzel öntözi az egész határt].39

Jób. 5,11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. [Héber szerint: Az alacsonyrendű megalázottakat, magasra helyezi, a gyászolókat magas, biztonságos helyre teszi, oltalomba helyezi, megvédi, és megszabadítja, üdvözíti.⁴⁰

Jób. 5,12 Aki meghiúsítja a ravaszak, agyafúrtak elgondolását, terveit, célját, hogy maradandó sikert kezeik, erejük, fegyvereik ne vihessenek véghez.41

Jób. 5,13 Aki foglyul ejti a bölcseket az ő ravaszságukkal, fortélyaikkal, és csavaros, fonák tervük, szándékuk meghiúsul.42

Jób. 5,14 Nappal sötétségre bukkannak [sötétben botorkálnak], és délben is [fényben is tapogatóznak] tapogatva járnak, mint éjszaka.43

Jób. 5,15 Aki megszabadítja [segíti, támogatja, és győzelmet ad a szegénynek, az elesettnek, mert megmenti] a fegyvertől, a [kardtól], az ő szájuktól, és az erősnek, a [szilárd, makacs ellenálló, a hatalmas vitéz] kezéből [fegyverétől, erejétől] a szegényt [az elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szorulót].

Jób. 5,16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság, a [gonoszság] befogja az ő száját [és elnémul].45

Jób. 5,17 Boldogság a halandó, esendő embernek, akit Isten megvizsgál, kikérdez. Azért a Mindenható, figyelmeztetését, tanítását, útmutatását ne utasítsd el, és ne utasítsd vissza!46

Jób. 5,18 Mert ha szenvedsz a fájdalomtól, bekötözi, bepólyálja a sebet, és belemárt az Ő erejébe, és meggyógyít, helyreállít.47A

Jób. 5,19 Hat bajodból [nyomorúságból, gyötrelemből] megszabadít [kiragad, megment, megvéd], és a hetedikben sem illet, nem [érint] a veszedelem, a veszélyes, rosszindulatú gonosz] téged.47

Jób. 5,20 Az éhínségben megment [megszabadít, megőriz] téged a haláltól, a [romlástól, pusztulástól], és a háborúban, [küzdelemben, csatában] a fegyveres kezektől, [s a hadban a kardnak erejétől].48

Jób. 5,21 A nyelvek ostora [a rágalmazás, átkozás] elől rejtve leszel [biztonságban vagy], és nem kell félned [remegned, megijedned, megrémülnöd], hogy a pusztulás rád következik, hogy a [pusztulás rád tör, elér, rád szakad].49

Jób. 5,22 A pusztulást [rombolást, pusztulást] és drágaságot [és éhínséget] neveted, és a fenevadaktól sem félsz [nem ijedsz, nem rémülsz meg].50

Jób. 5,23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed [szövetséged] lesz, és a mezei vad is békességben [barátságban] lesz veled.51

Jób. 5,24 Majd megtudod [megismered, megtapasztalod], hogy békességben lesz a te sátorod, hogy [épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban] s ha megvizsgálod a te hajlékodat [otthonodat], nem találsz benne hiányt [céltévesztést].

Jób. 5,25 Majd megtudod [megtapasztalod], hogy a te magod [utódod] megszaporodik [gyarapszik], és a te sarjadékod, [leszármazottaid] mint a mezőn a fű.52

Jób. 5,26 Érett korban térsz a koporsóba [a sírba], amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.53

Jób. 5,27 Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe.

32 Már a prófécia is így hangzik: „Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!” (Hab. 1,2).

34 Dávid is erről prófétál: „Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; De elmúlt (eltűnt) és ímé nincsen! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,35-36). „Átok [szűkölködés, szegénység száll] és van a gonosznak [a céltévesztőnek, az Isten nélkül élőknek] házán [és háznépén; leszármazottain, utódain, és javain]…” (Péld. 3,33). Mert: „Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, (és viszálykodást szít) háborúságot indít. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, (hirtelen tör rá a veszedelem) gyorsan megrontatik, (egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül) s nem lesz gyógyulása” (Péld. 6,14-15).

35 Az Úr Jézus jelenti ki, hogy mit jelent a tövis: „… a tövis az evilág dolgai miatti aggódás és a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés…” (Luk. 8,14). Így figyelmeztet az Úr: „És ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, akkor: …Hiába vetitek el a magot, ellenségeitek eszik meg a termését” (3 Móz. 26,15-16). És bár: „Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem. Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort” (Mik. 6,14-15).

36 Mikor az ember Isten szava helyett a sátán szavát és ezzel természetét fogadta be, így szólt az Úr, kijelentve ennek következményét: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott lesz a föld te miattad, fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

37 Maga Isten is arra bátorít, hogy: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És az apostolon keresztül megerősíti az Úr ígéretét: „Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, [személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik, [üdvözül] (Róm. 10,13). Már Mózes ezt a kijelentést kapja az Úrról: „Aki megtartja szeretetét, és megigazulttá teszi a törvénynélküli állapotban lévő, Isten nélkül élő, céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a vádolhatókat ártatlannak nyilvánítja, fölmenti. És a törvényszegő apák gyermekeit a harmadik és negyedik generációhoz / nemzedékhez tartozó unokákat és dédunokákat is” (2 Móz. 34,7).

38 Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7).

39 Dávid így énekel Isten hatalmáról, és jóságáról, Aki: „Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, (villámokat szór) hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból” (Zsolt. 135,7). „Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből” (Jer. 10,13).Bizony: „Meglátogatod a földet és elárasztod. Gondoskodsz a földről, és megöntözöd; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója, és patakja tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, és gabonával látod el az embereket, mert úgy rendelted azt, és így gondoskodsz a földről. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, termését és növényzetét megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te javaiddal, és a te nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői, és legelők sarjadnak a pusztán és a halmokat vígság és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és nyájak lepik el a legelőket, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és ujjonganak, és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14) És az apostol így folytatja a megvallást: „Ki az elmúlt időkben, vagyis az előző nemzedékek során hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni, megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Csel. 14,16-17). És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak). Pengessetek hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8).

40 És így folytatódik a kijelentés: „Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad [és nem is a hegyek közül jön] a felmagasztaltatás. Hanem Isten a bíró, aki [igazságot tesz] aki egyet [alacsonnyá tesz, lealacsonyít] megaláz, mást felmagasztal [felemel, felmagasztal, megbecsültté tesz]!” (Zsolt. 75,7-8). Mert az Úr: „Felemeli a porból a szegényt. És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé. És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai. És azokra helyezi a föld kerekségét” (1 Sám. 2,7-8)

41 Mert azt mondja az Úr: „Tanácskozzatok, (szőjetek csak terveket) de haszontalan lesz, (majd meghiúsulnak) beszéljetek beszédet, (tárgyaljatok csak) de nem áll meg, (úgysem sikerül) mert Isten van mi velünk!” (Ésa. 8,10). Mert: „Az Úr elforgatja (semmivé teszi) a nemzetek tanácsát (tervét), meghiúsítja a népek gondolatait (szándékait)” (Zsolt. 33,10).

42 Bizony: „Nincs (nem használ) a bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr, Jahve az Örökkévaló ellen” (Péld. 21,30). Mert azt mondja az Úr: „A csalók jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság” (Ésa. 44,25). Bizony: „Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr, Jahve az Örökkévaló szavát; micsoda bölcsességük van tehát nékik?” (Jer. 8,9). „Az Úr, Jahve az Örökkévaló tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Zsolt. 94,11). A prédikátor pedig a testi emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Préd. 2,15.17). Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22). „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” (1Kor. 1,20). „Mert hiszen e világ, ennek a létkornak a bölcsessége bolondság, butaság, ostobaság, értetlenség, oktalanság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban, ravaszságukban, mesterkedésükben. És ismét: Ismeri, és tudja az Úr a bölcsek gondolatait,fontolgatásait, érveléseit, okoskodásait, mert tárva vannak előtte, hogy holtpontra jutottak elgondolásaikkal, hogy hiábavalók, haszontalanok, fölöslegesek, értéktelenek, tévesek” (1 Kor. 3,19-20).

43 Ha nem hallgatsz az Úrra: „tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben; és szerencsétlen leszel a te újaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson” (5 Móz. 28,29). Mert: „A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, (eljárásuk nem törvényes) ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az igazságosság, (a törvény) és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, (napfényre) és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs, megütközünk (botladozunk fényes) délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt” (Ésa. 59,8-10).

45 Ezért: „… dicséri őt mindaz, aki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája” (Zsolt. 63,12). Mert Ő: „felemeli a nyomorultat az ínségből, (a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban) és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja (befogja) az ő száját” (Zsolt. 107,41-42).

46 És így folytatódik a kijelentés: „Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevelését, tanítását, figyelmeztetését, intését, oktatását, és képzését, fiam, ne utáld meg. [Ne hárítsd el, ne vesd meg, és ne állj ellene] se meg ne und [ne erőtlenítsd meg, és ne szüntesd meg] az ő feltárását, felfedését, mert Ő ismertté teszi – napvilágra hozza – a tényeket, meggyőz, és beláttat” (Péld. 3,11). „Mert akit szeret az Úr, Jahve az Örökkévaló, azt tanítja, oktatja, képezi, és neveli, és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel, [akinek javát akarja, és akiben örömét leli]” (Péld. 3,12). Az Úr szeretetének a jele, ha Ő nevel, tanít: „Akit én szeretek, megvizsgálom, tanítom, oktatom, nevelem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel. 3,19).

47A Hiszen: „Közel van az Úr, Jahve az Örökkévaló a megtört szívekhez, (bensőkhöz), és megsegíti a összetört, megtört, megalázott szelleműeket” (Zsolt. 34,19). És: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3).

47 És: „Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod. Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a gonoszok [az Isten nélkül élők] támadásától, [hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek]” (Péld. 3,24-25). Te: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,5). Mert az Úr a te üdvözítő Istened, ezért: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, (sem rémségektől vagy az éji kísértettől), sem a repülő (és suhanó) nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár (és a sötétben terjed); a döghaláltól, (vagyis a ragálytól) amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít (és téged akkor sem ér el, és téged nem találnak el). Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam (és menedékem); a Felségest választottad a te hajlékoddá (és hívtad oltalmadra): Nem illet téged a veszedelem, (sem baj), és csapás nem közelget (és közel sem férhet) a sátorodhoz” (Zsolt. 91,5-7.9-10). Bizony: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló a te őriződ (a te oltalmazód), az Úr, Jahve az Örökkévaló a te árnyékod (az Úr, Jahve az Örökkévaló védelmez) a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, (és nem éget, és nem árt neked) sem éjjel a hold. Az Úr, Jahve az Örökkévaló megőriz (és megóv) téged minden gonosztól, (minden bajtól) megőrzi a te életedet (mert ő vigyáz életedre). Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsolt. 121,5-8).

48 Azt mondja az Úr: „Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt (bíztál) bennem, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer. 39,18). Mert: „az Úr, Jahve az Örökkévaló szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19). „Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, (örömre derülnek) és arcuk meg nem pirul. Ez a szegény (nyomorult) kiáltott, és az Úr, Jahve az Örökkévaló meghallgatta, és minden bajából kimentette (kiszabadította) őt. Az Úr, Jahve az Örökkévaló angyala tábort jár az őt félők körül (őrt áll az istenfélők mellett), és kiszabadítja (és megmenti) őket. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat, Jahvét az Örökkévalót keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,6-8.11). „Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)” (Zsolt. 37,19). „Az Úr, Jahve az Örökkévaló nem hagyja éhezni a megigazultat…” (Péld. 10,3).

49 Mert: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, (célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak) és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, (mely törvénykezni mer veled) kárhoztatsz (meghazudtolsz): ez az Úr, Jahve az Örökkévaló szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Ésa. 54,17). „Tollaival fedez be (takar be) téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4). Dávid megvallása: „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged tisztelőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21).

50 Mert: „Oroszlánon és áspiskígyón (viperán) jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt. 91,13). Mert: „Erő és méltóság árad rólad, és nevetve nézel a holnap elé” (Péld. 31,25) „Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön” (3 Móz. 25,18).

51 Azt ígéri az Úr, hogy amikor megtérnek: „azon a napon frigyet szerzek nékik (szövetséget kötök javukra) a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, (a földön csúszó-mászó állatokkal) és az ívet, kardot és háborút eltörlöm (kiirtom) e földről, és bátorságos lakozást adok nékik” (Hós. 2,17). „És szerzek ő velük békességnek frigyét, (szövetséget kötök velük) és megszüntetem (kipusztítom) a gonosz vadakat a földről, hogy (biztonságban) bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben” (Ezék. 34,25). „És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik (a gödölyével hever), a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi (terelgeti) azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, (a kisded a viperalyuknál játszadozik) és a csecstől elválasztott a baziliskus (a mérges kígyó fajzatának) lyuka felett terjengeti kezét:

Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr, Jahve az Örökkévaló ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésa. 11,6-9). „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Ésa. 65,25).

52 Dávid is erről prófétál: „Mind boldog az, aki tiszteli az Urat, Jahvét az Örökkévalót; aki az ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, aki tiszteli az Urat. Jahvét az Örökkévalót” (Zsolt. 128,1-4).

53 Az Úr mindazoknak ígéri, akik az Övéi „Te békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el” (1 Móz. 15,15). Mert: „… napjaid számát teljessé teszem” (2 Móz. 23,26). „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsolt. 91,16)