Bővített Biblia

Zsid. 1,1 Minekutána az Isten sok rendben,1 a különféle alkalmakkal sokféleképpen,2 változatos, és különféle módokon, és formában szólt és beszélt hajdan,3 a régi időben, az ősi, a távoli múltban az atyáknak, az ősszülőknek a próféták4által, ez utolsó időkben,5 utolsó, legvégső korszakban szólott nékünk Fia által. [Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk].6

Zsid. 1,2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot,7 a világkorszakokat is teremtette, létrehozta.8

Zsid. 1,3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása. Aki hatalma szavával fenntartja az egész világmindenséget, aki minket bűneinktől, céltévesztésünktől, megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. [A görög szöveg szerint: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinket, céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe].9

Zsid. 1,4 Annyival feljebbvalóvá, és hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.10

Zsid. 1,5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma nemzettelek, ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam.11

Zsid. 1,6 Viszont mikor,12 és valahányszor behozza,13 és újra bevezeti az ő elsőszülöttét,14 a legelőször előhozottat a világba, a lakott földre, így szól: És leborulva imádják őt az Istennek minden angyalai.15

Zsid. 1,7 És bár az angyalokról16 így szól: Ki az ő angyalait szellemi lényekké teszi és az Ő szolgáit, és szolgálattevőit fellobbanó, és lángoló tűzzé.17

Zsid. 1,8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked, a te trónod óh Isten, örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, egyenességnek, igazságosságnak, jogosságnak pálcája,18 jogara a te országodnak19 királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája, jogara.20

Zsid. 1,9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.21

Zsid. 1,10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet, és a te kezeidnek művei a látható, és láthatatlan egek.

Zsid. 1,11 Azok elvesznek, el fognak tűnni, de te változatlanul megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak, tönkremennek.

Zsid. 1,12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak,22 megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled, te pedig ugyanaz vagy, és ugyanaz maradsz, és a te esztendeid el nem fogynak. [Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak, és esztendeid nem érnek véget].23

Zsid. 1,13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává, és uralmad alá teszem?24

Zsid. 1,14 Avagy nem szolgáló szellemek-e25mindazok, elküldve szolgálatra26 azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?27

1 Sok rendben (polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben.

2 Sokféleképpen (polütropósz): változatos, és különféle módokon, vagy formában.

3 Hajdan: a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban.

4 Próféta: (prophétész): Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket. Isten nevében szóló isteni akaratot közvetítő személy.

5 Utolsó idők (eszkhatosz): utolsó, legvégső korszak.

6 Zakariás – Bemerítő János atyja – így prófétál, bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az emberhez: „Amint szólott, és kijelentette az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől, ősidőktől fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, megszabadít megment, biztonságba helyez, akik minket gyűlölnek, megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek. Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, arról az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi ősatyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,70-73). A prófétákról így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam, aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „… Ha van az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok, és beszélek ővele, és nyilvánvaló látásban, világosan, és nem rejtélyesen; nem homályos beszédek által, és az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak hasonlatosságát is megpillanthatja, és látja. Miért nem féltetek, és hogy mertetek hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,6-8). A zsidók elutasították az Úr Jézust, ezt mondva: „Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való” (Ján. 9,29). Ezért így figyelmeztet az apostol: „Vigyázzatok, meg ne vessétek, és el ne utasítsátok azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót, azt, aki a földön adott kijelentést megvetették, és elutasították sokkal kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon, és a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,25).és hogy ki Ő, erre az Evangélium ad választ: Filep azt kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát, mire az Úr Jézus: „Monda néki: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mi módon, és hogyan mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)

7 Világ (aión): világkorszak.

8 Az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni, kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni” (Mát. 11,27). Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent” (Ján. 3,35-36). Kijelentés a Logoszról, vagyis a teremtő Igéről: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige, a logosz vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten. A mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,1-3). És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1). De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a világokat Isten szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból, és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3). Mert: „Az Úr szavára, igéjére lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9). Ő lett hústestté: „És az Ige, a logosz hústestté lett és lakozék, és sátorozott, letáborozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14). Pál apostol bizonyságtétele: „Aki képe, képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Ő a legelőször előhozott. Mert Őbenne teremtetett minden, ami van az egekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár uralmak felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek kormányzatok, birodalmak, akár fennhatóságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve, Őbenne, és Őérte teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15-17). Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted, Te alkottad az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6). Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló,

megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva, aki az anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, Én az Úr, Jahve, az Örökkévaló

alkottam mindent. Aki egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24). A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14). Mert Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés állapota, kibocsátotta és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, a törvénynek alávetve, mert a törvény alá adatott, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy elnyerjük, és visszanyerjük a fiúságot, és Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).

9 Mert: Ő az: „Aki, mikor Istennek formájában, alakjában létezett, nem tekintette, és nem tartotta zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, és nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell. [Más fordításban: Ő ugyanis minden tekintetben Isten volt, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő]” (Fil. 2,6). Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige, és az Ige, a logosz vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten. A mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle. És az Ige a logosz hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel,és igazsággal, akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk, merítettünk mindnyájan - akivel Ő volt tele - kegyelmet is kegyelemért, kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt” (Ján. 1,1-3.14.16.18). A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy, és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,30). A tanítványoknak, – az övéinek – ezt mondja: „Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, kijelentéseket, az élő Igéket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, aki bennem jelen van, és bennem él, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Jn. 14,9-11). Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának, és jónak látta, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő személyében, [Más fordítás: Mert testileg Őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]. Aki képe, képmása a láthatatlan Istennek…” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15). „Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, igazolást nyert Szellemben. Megláttatott az angyaloktól. Hirdettetett a pogányok, a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe. [Más fordítás: Valljuk, hogy a hit Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség]” (1 Tim. 3,16). Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „…Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, amikor életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen, és hatalmasságon, és hatóerőn,és uraságon, és minden néven,mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé. Mely az Ő teste, az Ő lénye, személye, teljessége, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23). A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli gyülekezet, a kihívottak közössége, eklézsiája angyalának hírvivő követének is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a megbízható és igazmondó tanú. Az Isten teremtésének, a teremtett világnak eredete” (Jel. 3,14). János apostol bizonyságtétele: „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé, a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy a négy élőlény monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá Őt, az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,13-14). És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18). Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét: Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).

10 Pál apostol bizonyságtétele: Az Úr Jézust engedelmességéért: „… az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]. Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké” (Fil. 2,9-10). Dávid így prófétál Isten nevéről: „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet, a Te Igédet” (Zsolt. 138,2). A feltámadott nevéről kap kijelentést János apostol. aki így látta Őt: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik” (Jel. 19,13).

11 És Dávid fiához – az Úr Jézushoz – akkor szól az Úr, amikor megkapja a Szent Szellem erejét: „És Jézus miután alámeritkezett, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő, vagyis János látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,16-17). És az Úr Jézusban beteljesedett a Dávidnak adott ígéret, amelyről Dávid így prófétál: „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt. 89,27-30). Ezt ismétli meg Péter apostol: „És mi hirdetjük néktek, az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te. Ma nemzettelek én téged” (Csel. 13,32-33).

12 Mikor (hotan): amikor csak, valahányszor.

13 Behozza (palin): ismét bevezeti; újra bevezeti.

14 Elsőszülött (prótotokosz): elsőszülött, legelőször előhozott.

15 János apostol így látja Isten igéjének beteljesülését: „ És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé, a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (Jel. 5,11-12).

16 Angyalok (aggelosz): hírnök, hírvivő, olyan személy, aki üzenetet visz, hírt továbbít: követ. Ez lehet ember, vagy mennyei hírvivő. Itt a görög szöveg Isten emberi küldötteiről beszél.

17 Dávid így prófétál Isten angyalairól, hírvivő követeiről: „Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. (Más fordítás: Aki szellemi lényeit teszi hírvivő követeivé, és fellobbanó lángoló tűzzé szolgálattevőit)” (Zsolt. 104,4). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy az apostolok kiküldött hírvivő követek: „Akár Titusról van szó, ő az én társam, vele közösségben élek, és ti köztetek, és ti felétek pedig munkatársam, és segítségem. Akár a mi atyánkfiai felől, testvéreinkről van szó, ők a gyülekezetek, a kihívottak közösségei, az eklézsia követei, apostolai, küldöttei, Krisztus dicsősége. [Más fordítás: Titusz az én munkatársam a közöttetek végzett munkámban. A többi testvérek pedig, akik vele utaznak, a gyülekezetek küldöttei. Mindannyian Krisztus dicsőségére végzik a munkájukat]” (2 Kor. 8,23).

18 Pálca (rabdosz): jogar.

19 Országodnak (baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak.

20 Pál apostol vallástétele Istenről: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké, soha véget nem érően áldandó és áldott Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen” (Róm. 9,5). Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20). Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek és hegyesek; népek kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája” (Zsolt. 45,6-7). Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt…” (Kol. 1,21). Én pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy… állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,16-17)

21 Dávid próféciáját idézi az apostol: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsolt. 45,8).

22 Elváltoznak (allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled.

23 János apostol kijelentése az örökkévaló Igéről: „A mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,3). Mert: „Az Úr Igéje alkotta az egeket, és Szelleme által lett minden seregük. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott, Ő rendelkezett és létrejöttek” (Zsolt. 33,6.9). Dávid így prófétál az Úr változhatatlan voltáról: „Régente fundáltad a földet s az egek is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De te ugyanaz vagy, és ugyanaz maradsz, és a te esztendeid el nem fogynak, mert éveidnek soha sincs vége” (Zsolt. 102,26-28). „Mert nagy az Úr és méltó, hogy dicsérjék. Rettenetes minden isten felett. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,4-5). Az Úr Jézus kijelentése a Logoszról: „Az ég és a föld elmúlnak, megsemmisülnek, de az én beszédeim, az én Igéim soha el nem múlnak és semmiképp sem veszítik érvényüket” (Márk. 13,31). Dávid így prófétál: „Uram Jahve, Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a mennyben, szilárdan, akár az ég” (Zsolt 119,89). Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhervadt, és elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhervadt, és elhullt a virág; de Istenünk beszéde, rémája, kijelentése mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8). Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, méltósága, megbecsülése, dicsérete olyan, mint a mező virága. Elhervad, és megszárad a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde, rémája, kijelentése megmarad örökké. Ez a beszéd, ez a kijelentés pedig az Evangélium, amely néktek hirdettetett” (1Pét 1,24-25). Amely arról szól, hogy: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön. És az ő megigazítása, igazzá nyilvánítása a fiaknak fiain, még az unokáikon is. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék, akik törődnek rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).

24 Az Úr Jézus megkérdezi a farizeusokat: „Miképpen hívja őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te valamennyi ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, miképpen lehet a fia? (Mát. 22,43-45). Péter apostol vallástétele a zsidók előtt: „Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek” (Csel. 2,34). Az Evangélium bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára” (Márk. 16,19). Így látta Őt István vértanú, és tett bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56). Dávid próféciája pedig így hangzott: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1). Pál apostol is erről tesz bizonyságot a Korinthusiaknak: „Mert addig kell néki királyként uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti” (1 Kor. 15,25). És így folytatja az apostol: „És minket vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).

25 Szolgáló szellemek: lehetnek emberek pl: az apostolok, vagy szellemi lények.

26 A kísértésekben segítségünkre vannak, ahogy az Úr Jézusnak, aki: „És ott volt a sivár, elhagyatott pusztában. Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13). Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. (Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt. 34,8). Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11). Mert az Úr ígérete így hangzik: „Nem illet téged a veszedelem, és nem érhet téged baj, és csapás nem közelget, sőt, közel sem férhet a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, és vigyázzanak rád minden utadban. Kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, eltaposod az oroszlánt, és a viperát, és a sárkányt, és eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet” (Zsolt. 91,10-13).

27 Üdvösség (szótéria): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.