Az igazság szabaddá tesz
2018. július 25.
2018. július 19.
Zsoltár 75. Isten az igaz biró; (héberrel és kapcsolófó igékkel)
Zsolt. 75,1 Az éneklőmesternek, az altashétre [(nácaḥ'al-tašəḥéṯ):
a karmesternek a „Ne veszíts, Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára],
Aszáf [jelentése: begyűjtő; Isten gyűjt.
Isten elfogadott] zsoltára, ének.
Zsolt. 75,2 Tisztelünk [(jáḏáh): hálát
adunk neked, magasztalunk,
áldunk, dicsérünk] téged, oh Isten; neved közel van, hirdetik csodatetteid.1023
Zsolt. 75,3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. [Héber: (láqaḥ): kiválasztom, és megállapítom azt az időt, amikor (môʿéḏ mêšár šáp̄aṭ): döntést
hozok, és igazságot szolgáltatva kormányozok].1024
Zsolt. 75,4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem
meg annak oszlopait. Szela. [Héber: (múḡ): Olvadjon bár el a föld és minden lakója,
én (táḵan): felállítom, és
megszilárdítom oszlopait].1025
Zsolt. 75,5
A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek
szarvat. [Héber: A dicsekvőnek, a (rúm):
büszke önhittnek azt mondom: Hagyd a
(qeren): büszke dicsekvést! (rášáʿ): Az istentelennek, az Isten
nélkül élőnek: „Ne emeld föl a fejed; Ne
pöffeszkedjetek! Ne emeljétek fel szarvatokat; Ne legyetek fennhéjázók];1026
Zsolt. 75,6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok (ʿáṯáq):
vakmerően], megkeményedett nyakkal. [Más fordítás: Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne
beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal; ne
szóljatok az Isten ellen hamisságot; gonoszat].1027
Zsolt. 75,7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a
puszta felől támad [(har): nem a hegyek közül jön] a felmagasztaltatás.1028
Zsolt. 75,8 Hanem Isten a bíró, aki [(šáp̄aṭ): igazságot tesz]
aki egyet [(šáp̄él): alacsonnyá tesz, lealacsonyít] megaláz, mást
felmagasztal [(rúm): felemel, felmagasztal, megbecsültté tesz]!1029
Zsolt. 75,9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel
tele; ha tölt belőle, még seprőjét is issza és szopja a föld minden gonosztevője.
[Héber: Mert
pohár van az Úr kezében (ḥámar meseḵ
málé'): tele habzó, fűszeres borral. Ha (náḡar): tölt belőle még (šemer):
seprőjét is (mácáh): kiissza,
kihörpinti, felhajtja minden (rášáʿ):
Isten nélkül élő].1030
Zsolt. 75,10 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket [dicséretet]
mondok, és [zsoltárt zengek] a Jákób
Istenének.1031
Zsolt. 75,11 És a gonoszoknak, az [(rášáʿ): Isten nélkül
élőknek] szarvait [(qeren) erejét, hatalmát, dicsőségét]
mind letördelem; az igaznak [(caddíq): a megigazultnak] szarvai [(qeren)
ereje, hatalma, dicsősége] pedig felmagasztaltatik.1032
1023
Dávid is dicséri az Urat: „Dicsérlek, dicsőítlek, magasztallak, és hálát adok
Uram, Jahve Örökkévaló szívem
mélyéből. Hirdetem, és elbeszélem minden csodatételedet, és csodálatos tetteidet” (Zsolt. 9,2). Kegyelmedért,
szabadításodért: „Dicsérlek téged Uram,
Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én
rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13). És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek,
amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33). Dávid - a szeretett -
magasztalja a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Magasztallak téged Uram
teljes szívemből; Az angyalok színe előtt énekelek neked. Szent templomod felé
hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és hűséges
szeretetedért; mert minden neveden felül
felmagasztalád a te beszédedet, a Te
Igédet” (Zsolt. 138,1-2). Dicséri a gyülekezetben nagy tettiért: „Alleluja! Szívem mélyéből dicsőítem az
Urat, Jahvét az Örökkévalót a
szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak cselekedetei;
kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2).
1024 Az
Úr Jézus így szól a meghatározott, és kijelölt időről: „Arról a
napról és óráról pedig senki sem tud, még az ég angyalai, sőt a Fiú sem, hanem csak az én Atyám,
mert csak Ő tudja az időt egyedül” (Mát. 24,36). Így szól a tanítványokhoz is: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, az időpontokat, és a korszakokat a kijelölt, elrendelt időt, melyeket az Atya a maga
hatalmába, és hatáskörébe helyezett. Mert egyedül az Atyának van hatalma ezeket
meghatározni, és ezeket az
Atya saját tetszése szerint határozott meg” (Csel. 1,7).
1025 És
folytatódik a kijelentés: „Rettegés, verem és tőr (fenyeget téged),
és vár rád földnek lakója! Mert aki a
rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe
kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg,
ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld,
mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is
kel föl többé” (Ésa. 24,17-20). És: „Nem tudnak, és nem értenek semmit,
sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak” (Zsolt. 82,5). És Péter apostolon keresztül jelenti ki a
Szent Szellem, hogy mindez mikor lesz: „Az
Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva nagy robajjal, óriási zajjal, zúgva tovatűnnek,
továbbhaladnak, elmúlnak, semmivé válnak. Az
elemek, a világ
elemei, az anyag alkotórészei, a tapasztalati világ anyagi alkatelemei pedig megégve felbomlanak, felolvadnak, és feloldódva széthullnak, és a föld, a látható világ, és a
rajta lévő dolgok is megégnek” (2 Pét. 3,10).
1026 És
Dávid így folytatja, megvallva, hogy: „Nem
állhatnak meg szemeid, a Te színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak,
hamisak. Gyűlölsz, irtózol tőle,
megvetsz te minden bűnt, törvénytelenséget, törvénysértést, törvényszegést
cselekedőt” (Zsolt. 5,6). „Most
azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az
Úrnak, és bemenvén az ő szent helyébe, amelyet megszentelt örökké, szolgáljatok
az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja” (2 Krón. 30,8).
1027 És
így folytatja Dávid: „A hazug [(šeqer):
félrevezető, becsapó, álnok] ajkak
némuljanak el, amelyek vakmerően [(ga'ăváh): büszkén, gőgösen,
fennhéjázva, dölyfösen] szólnak az igaz
[(caddíq):
megigazult] ellen, kevélységgel
[rátarti gőggel (ʿáṯáq): vakmerőn, arcátlanul, arrogánsan] és megvetéssel [(búz): lenézéssel, semmibevevéssel
beszélnek]” (Zsolt. 31,19). Mert:
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde,
fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes
szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt.
59,13).
1028 Mert
Isten az: „Aki felemeli az alacsonyt a porból, kivonja a sárból, és a szegény
szűkölködőt kiemeli a szemétből. Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő
népének főemberei közé” (Zsolt. 113,7-8).
Ahogyan azt Dáviddal is tette: „És
kiválasztotta Dávidot, az ő szolgáját, és elhozta őt a juhok aklaiból. A
szoptatós juhok mellől hozta el őt, hogy pásztora legyen népének, és legeltesse
Jákóbot az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét” (Zsolt. 78,70-71).
1029 Ő
az, aki: „A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. [Héber szerint: (meleḵ): királyokat,
uralkodókat] (músár): figyelmeztet,
és útmutatást ad (páṯaḥ): megnyitja füleiket
a kijelentésre, és (máṯənajim 'ézôr) csípőjüket felövezi erővel].
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. [Héber szerint: A papokat (šôlál jálaḵ): mezítláb járatja, és ('éṯán
'êṯán): folyamatosan (sálap̄): csúszóssá teszi útjukat].
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. [Héber szerint: A ('áman): hűséges megbízhatóktól (śúr
súr): elveszi a (śáp̄áh):
beszédet. A (záqén): vénektől, presbiterektől (láqaḥ): elveszi az (ṭaʿam):
ítélőképességet]. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. [Héber szerint: (búz):
megvetés, lenézés, semmibevevés, gyalázat, szégyen, (šáp̄aḵ): árad a (náḏíḇ):
fejedelmekre, mint ('áp̄íq): hatalmas folyó. (mézaḥ
məzíaḥ): Meggyengíti, védtelenné teszi őket, hatalmukat (ráp̄áh):
gyengíti, bátorságukat elveszítik” (Jób. 12,18-21). És: „Ő változtatja meg az
időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad
bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek”
(Dán. 2,21). „Hadd tudják meg az
élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja,
akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti” (Dán. 4,14). Dávid próféciája: „Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és
bujdostatta őket út nélkül való kietlenben (és úttalan pusztaságban kellett
bolyonganiuk)” (Zsolt. 107,40). Így történt ez Nabukodonozorral is: „… A felséges Isten birodalmat és
méltóságot, dicsőséget és tisztességet
ada Nabukodonozornak…” És a méltóság
miatt, amelyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek
tőle. Megölt, akit akart, és életben tartott, akit akart. Felemelt, akit akart;
és megalázott, akit akart. De mikor a szíve felfuvalkodott, és gőgösen
megkeményedett megátalkodottan: letaszították az ő birodalmának királyi
székéből, és dicsőségét, és méltóságát elvették tőle. És az emberek fiai közül
kivetették, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn
az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal
öntöztetett, míg megismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek
országán, és ő azt ülteti trónra, akit akar” (Dán. 5,18-21). Mert: „Az
Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz és felmagasztal; Felemeli a porból, és
kiemeli a szemétből a szegényt, És a sárból és a porból kihozza a
szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok
mellé, És a dicsőségnek székét adja
nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezte a föld kerekségét”
(1
Sám. 2,7-8). „Megtartja az Úr a
nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza” (Zsolt. 147,6). „És az
egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró. [Más fordítás: (ceḏeq): igazzá tételét hirdesse az ég, mert Ő a (šáp̄aṭ): helyreállító ('ĕlóhím), az
Isten]. Szela”
(Zsolt. 50,6). És folytatódik
a kijelentés: „… mert akik engem
tisztelnek, és (dicsőítenek) azoknak
tisztességet és (dicsőséget) szerzek, akik azonban engem megutálnak, és
(megvetnek) megutáltatnak, és
(gyalázatra jutnak)” (1 Sám. 2,30).
1030 „És szerez a
seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat
erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e
hegyen a fátyolt, mely beborított minden népeket, és a takarót, mely befedett
vala minden népeket, minden nemzetet. Elveszti a halált örökre, és letörli az
én Uram, az Úr a könnyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja
az egész földről; mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé itt van a mi
Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk,
örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ésa.
25,6-9).
1031 Igen:
„Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy
közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat
az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt”
(Zsolt. 22,26). És: „Az Úr iránt
való fogadásaimat (teljesítem) megadom
az ő egész népe előtt (egész népe jelenlétében). Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged” (Zsolt. 116,14). És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas
nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).
„Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy
gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te
hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat
(szeretetedet és hűségedet) a nagy
gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11). „Így
éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat
minden napon” (Zsolt. 61,9).
Mózestől kezdve minden hívő, minden időben így dicsőíti az Urat a
szabadításért, és mert Ő jó: „Erőm és
énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám
Istene, őt magasztalom” (2 Móz. 15,2-3)
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem
az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm!” (Ésa.
12,2) „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem” (Zsolt. 118,14) „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem
és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Az Úr az ő népének
ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége” (Zsolt. 28,7-8) „Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a
nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt
mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér
semmit!” (Jer. 16,19).
1032 Mert „ímé, a te ellenségeid Uram elvesznek, és elszélednek
mind a hamisság cselekedők! De magasra növeszted az én szarvamat, (erőmet, hatalmamat, dicsőségemet) mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó
olajjal” (Zsolt. 92,10-11). De a
megigazultak: „A te nevedben örvendeznek
egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejüknek ékessége
te vagy; a te jóakaratoddal (kegyelmed által) emeled fel a mi szarvunkat is”
(Zsolt. 89,17-18). Hát: „Dicsérjék
az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!
És felemelte az ő népének szarvát (hatalmát, dicsővé teszi minden hívét). Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a
hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!”
(Zsolt. 148,13-14)
Max Lucado: Minden nap megérdemel egy esélyt
Egy óra
túl rövid. Egy év túl hosszú. Egy nap az az idő, az élet falatnyi része, amit
Isten egyszerre ránk bíz, hogy gazdálkodjunk vele.
Nyolcvannégyezer szívdobbanás.
Ezernégyszáznegyven perc.
A föld egyszer körbe fordul a
tengelye körül.
Egy napfelkelte és egy naplemente.
Egy vadonatúj, érintetlen,
kiaknázatlan, nem használt nap! Huszonnégy órányi felfedezésre, felhasználásra
váró ajándék. Ámde, ne feledkezz meg a következőkről:
A tegnap
fölött már nem rendelkezel. Elillant, miközben aludtál. Nem tudod
megváltoztatni, jobbá tenni. A homokórában nem pereg lentről fölfelé a homok.
Az óra mutatója nem jár visszafelé. A naptárt balról-jobbra és nem fordítva
olvassuk. A tegnap már nem a tiéd.
A holnap
fölött még nem rendelkezel. Hacsak nem tudod felgyorsítani a földet, hogy
gyorsabban kerülje meg a napot, vagy rávenni a napot, hogy kétszer keljen fel,
mielőtt lenyugszik. Nem tudod elkölteni a pénzt, amit holnap kapsz meg. Nem
tudod megünnepelni a holnap eredményeit, vagy megoldani a holnap rejtélyeit. A
holnap még nem a tiéd.
Csak a
mai nap fölött rendelkezel. A ma a tiéd. Ez az a nap, amit az Úr rendelt. Élj
benne, élj vele. Ne nehezítsd meg a a mai napot a tegnap megbánásával, vagy a
holnap bajaival. Adj a mai napnak egy esélyt. De hogyan? Íme a javaslatom:
konzultálj Jézussal. Az “Öregkorú” tud valamit a napjainkról (Dániel 7:22).
Jézus nem gyakran használja a “nap” kifejezést az Újszövetségben. Viszont az a
néhány alkalom, amikor így tesz, útmutatóul szolgálhat számunkra, hogy jobbá
tegyük a napot.
Itasd át a napodat az Ő kegyelmével.
„Jézus így felelt neki: „Mondom
neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.” (Lukács 23:43, EF)
Bízd a
napodat az Ő gondoskodására.
„A mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma!” (Lukács 11:3, EF)
Fogadd
el az Ő vezetését a napodra.
„Aki engem akar követni, az tagadja
meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét,
úgy kövessen.” (Lukács 9:23, EF) „Jöjjetek közel hozzám mind, akik
belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az
igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én
szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az
iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra,
könnyű.” (Máté 11:28-30, EF)
„Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és
vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!”
(Zsoltárok 118:24-25, Károli)
Max
Lucado
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/max-lucado/538-minden-nap-megerdemel-egy-eselyt.html
Az Úr Jézus a gyógyító!
Az Úr Jézus a gyógyító!
„Szerelmes fiam, ne távozzanak el a te
szemeidtől és ne téveszd szemed elől soha, őrizd meg az igaz bölcsességet, és a
jó tanácsot, és a meggondolást, hogy okos és megfontolt légy! Azért, hogy élete legyen egész személyednek, és teljes
lényednek, mert én vagyok a te kegyelmes barátod, a te hústested gyógyítója, és
csontjaid gondoskodója”
(Péld. 3,21-22)
2018. július 11.
Ima
Magasztallak mennyei
Atyám, amiért áron vétettem meg, a hibátlan és szeplőtlen Bárány vére árán.
Dicsőítlek ezért Istenem az én testemben és szellememben, amelyek a Tieid.
Aki Isten előtt kedves.
„Isten annak az embernek, aki kedves Neki, ad bölcsességet és
ismeretet és örömet, a bűnösnek pedig az összegyűjtés és a felhalmozás munkáját
adja, hogy majd oda adhassa annak, aki kedvesNeki”
(Préd.
2,26)
Köszönöm Uram!
Hogy amikor mások szükségeire összpontosítok, Te gondoskodsz
arról, hogy az én szükségeim be legyenek töltve.
2018. június 28.
Joel Osteen: Isten jóindulata vesz körül
Amikor
előléptetnek, vagy egy különleges személlyel találkozunk, vagy amikor az orvos
jó híreket közöl, akkor tudjuk, hogy Isten jóindulata velünk van.
Azonban, amikor
kihívásokkal nézünk szembe, és úgy tűnik, a dolgok összeesküdtek ellenünk,
akkor nem tűnik úgy, mintha Isten jóindulatát élveznénk. Az, hogy Isten
jóindulatát élvezed, nem jelenti azt, hogy nem lesznek akadályok. Isten
jóindulata az, hogy ezek a próbák nem fognak legyőzni téged. Isten jóindulata az,
hogy a betegség nem vet véget az életednek, Isten jóindulata az, ami
megakadályozza, hogy a gyermeked tönkretegye az életét, Isten jóindulata az,
ami megvédett a balesetben. Lehet, hogy nem látod, de még a viharban is veled
van Isten jóindulata. Ahogy a zsoltáros mondja: „Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel (jóindulatoddal), mint pajzzsal” (Zsoltárok
5:13). Az Ő jóindulata veled van a jó időkben és a nehéz időkben is.
A Bibliában
olvashatunk egy Zerubábel nevezetű emberről, aki azt a megbízást kapta, hogy
építse újjá a Jeruzsálemi templomot. Círus, perzsa király, adta ki a rendeletet
az újjáépítésre. Minden rendben ment az alapok lerakásáig, amikor is
ellenállásba ütköztek. Akik nem akarták a templom újjáépítését lefizettek
embereket, hogy olyan bajt és zűrzavart okozzanak, amire Zerubábel nem is
gondolt volna: „Istenem, azt teszem, amire kértél, és azt gondoltam, elkísér a
jóindulatod, de minden ellenünk fordult.” Majd az ellenség levelet küldött az
új perzsa királynak ezekkel a szavakkal: „Azok az emberek, akik újjá akarják
építeni a templomot gonosz szándékúak és fel akarnak lázadni ellened. Állítsd
meg őket, vagy mindent el fogsz veszíteni.” A hazugság működött, és a
munkálatokat leállították.
Úgy tűnt az
ellenség győzedelmeskedik Zerubábel felett. Azonban, amikor a király a
levéltárban kerestetett valamit, az emberei megtalálták Círus király eredeti
rendeletét. Ezután a király új rendeletet adatott ki az építkezést ellenzőknek:
„Hagyjátok, hogy felépítsék a templomot. Nem csak hogy nem akadályozhatjátok
őket, de a királyi kincstárból fedezzétek a költségeket, vigyetek nekik élelmet
és ellátmányt minden nap.” Amit az ellenség pusztításnak szánt, azt Isten jóra
fordította.
Lehet, hogy
körülmények, vagy emberek esküdtek össze ellened, de Isten tudja, hogyan
fordítsa ezt a javadra. Ebben a pillanatban is Isten jóindulata az, ami
visszaszorítja a sötétség erőit, Isten jóindulata az, ami megakadályozza, hogy
az ellenség legyőzhessen. Tudod a titkot: Isten jóindulata veled van a viharban
is. meg fogod látni, ahogy Isten a színfalak mögött munkálkodik. Meg fogod
látni az áttörést, a győzelmet vagy a gyógyulást.
Joel
Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/joel-osteen/677-isten-joindulata-vesz-korul.html
A megmentésről.
Ugyanannyi kegyelem kell a világ legjobb emberének a megmentéséhez, mint
a leggonoszabbéhoz.
NE FÉLJ!!
„Ha hadba mégy ellenségeid
ellen, s látod az ellenséges had sokaságát, amely nagyobb, mint a tied: ne félj
tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom
földjéről”
(5 Móz. 20,1)
Spurgeon: A Bibliáról
Sok
embernek nincs kifogása az ellen, hogy a Biblia a szükség és a szomorúság
idejében vigasztalásul legyen, de az már nem tetszik nekik, hogy tanácsadóként
is használják a hétköznapi, munkás életükben.
A nehézségről
„Ez a kicsi és
ideiglenes nehézség, amit elszenvedünk, hatalmas és örökkévaló dicsőséget hoz
majd nekünk, sokkal nagyobbat, mint a nehézség"
(2Kor 4:17, GNT fordítás)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)