Péld. 10,1 A bölcs fiú [(śámaḥ):
megörvendezteti, megvidámítja] az ő atyját, [örömet szerez apjának]; a bolond [(kəsíl): az
ostoba, balga, önhitt] fiú pedig szomorúsága [(túḡáh): bánata] az ő anyjának.*
*Salamon
újra- és újra megismétli, hogy: „A bölcs fiú
örvendezteti az atyját (örömet szerez apjának);
a bolond (az ostoba) ember pedig
(megveti), és megutálja az anyját” (Péld. 15,20).
Bizony: „Aki szül
bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja. Mert:
Az ostoba, (a bolond) bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a
bolondnak az apja. És búsulása az ő atyjának a bolond (az
ostoba) fiú, és az ő szülőjének
keserűsége, és (keseríti anyját)” (Péld. 17,21.25).
Bizony: „Igen örül, és
(vígan örvendezik) az igaznak atyja, és a
bölcsnek szülője annak vigadoz (aki bölcset nemzett, örül annak). Hát: Vigadjon, és (örüljön) a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a
te szülőd (aki szült téged)! (Péld. 23,24.25).
Ezért így kéri fiát az atya: „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet (és vidíts fel
engem); hogy megfelelhessek annak, aki
engem ócsárol és (gyaláz). (Péld. 27,11).
Mert: „A
bölcsesség-szerető ember megvidámítja az ő atyját (örömet szerez apjának); aki pedig a paráznákhoz adja magát (aki
paráznákkal barátkozik, az (zánáh): házasságot tör, és
bálványt, idegen istent imád, és követ, az elpazarolja), és elveszti a vagyont” (Péld.
29,3).
Hogy bölcs fiad
legyen: „Fegyelmezd meg ((jásar):
figyelmeztesd, és tanítsd) a te
fiadat, (akkor nyugodt lehetsz felőle) és
nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget neked, és (örömöt találsz
benne)” (Péld. 29,17).
Péld. 10,2 Nem használnak, és [nem
hajt hasznot a bűnnel szerzett, hamissággal gyűjtött kincs]. A
gonoszság, az [istentelenség]
kincsei, [semmit sem érnek]. Az igazság [a megigazulás] pedig megszabadít [megment] a halálból. [Héber szerint: Nem (jáʿal): hoz hasznot, nem segít, és nem
jelent előnyt a (rešaʿ): gonoszsággal,
jogtalansággal, bűnnel csalással teletöltött ('ôcár): kincstár. (cəḏáqáh): A megigazulás pedig (nácal): kiragad, megment, megszabadít,
megvéd a (máveṯ) halálos betegségtől, csapástól, pusztulástól, romlástól,
haláltól].*
*És folytatódik a
figyelmeztetés: „A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett
hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik. (Más fordítás: A hazug nyelvvel
szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda)” (Péld. 21,6).
„Nem használ a vagyon a haragnak idején; a megigazulás
pedig kiragad (kiment) a halálból” (Péld. 11,4).
Bizony: „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának
napján…” (Sof. 1.18).
„Ezüstjüket az utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz
előttük, és a (szemétbe kerül); ezüstjük s aranyuk meg nem szabadíthatja
őket az Úr búsulásának napján; Éhségüket nem elégíthetik ki, gyomrukat nem
tölthetik meg vele; mert csábítójuk volt az a vétekre. És a belőle készült
drága ékességeket kevélykedésre használják, és utálatosságuk képeit,
undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttük azt (szemétté) szennyé”
(Ezék. 7,19-20).
Dávid megvallása a gazdagság
hiábavalóságáról: „Akik gazdagságukban
[(ḥajil):
erejükben,
hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben]
bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek [hálal): kérkednek]. Semmit sem vihetnek el magukkal, ha
meghalnak; dicsőségük [(káḇóḏ káḇôḏ): pompája, gazdagsága] nem száll le utánuk [nem követi őket.
(Zsolt. 49,7.18-20).
Ha éleükben áldottnak vallják is magukat, s ha
dicsérik is őket, hogy jól tettek magukkal. [Más fordítás: Ha életében boldognak
mondta is magát, mert életében elvette az ö javait, és dicsérik, hogy jól megy
sora]: Mégis az ő
atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot. [Héber: Az Ő atyáinak (dór
dôr): generációjához (bô'): helyeztetik (nécaḥ
necaḥ): maradandóság (lóh lô' ló'): nélkül, és soha többé
nem (rá'áh'ôr):
lát fényt, világosságot]. A babiloni
király példájával mutatja meg a Szent Szellem a vagyon „hasznát”. Amikor így
szólt a király: „Nem ez-é ama nagy
Babilon, amelyet én építettem királyság házának, (királyi székhellyé
hatalmam teljében) az én hatalmasságom
ereje által és dicsőségem tisztességére (fenségem dicsőítésére)? Még a szó a király szájában volt, amikor
szózat száll le az égből (egy hang hallatszott a mennyből): Néked szól, (az üzenet) oh Nabukodonozor király. (Elvesztetted
királyságodat). A birodalom elvétetett
tőled” (Dán. 4,27-28).
Az Úr Jézus egy példázatot
mond a vagyonban bízókról: „És
monda nékik egy példázatot, egy hasonlatot, szólván: Egy gazdag, jómódú,
vagyonos embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodik, és így
gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott magában mondván: Mit
cselekedjem? Mert nincs hová betakarítanom, és begyűjtenem az én termésemet. És
monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet, a magtáraimat lebontom, és nagyobbakat
építek; és azokba takarom, és oda takarítom be, és ott fogom tárolni minden
gabonámat, minden termésemet, és javaimat. És azután majd elégedetten ezt
mondom magamnak: Sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, mert annyi jó dolgot
halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz. Tedd magadat kényelembe, pihenj,
egyél, igyál, gyönyörködjél, örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól,
élvezd az életet! Monda pedig néki az Isten: Te bolond, ostoba,
öntelt, és meggondolatlan, ez éjjel elkérik, visszakövetelik tőled a te
életedet; amiket pedig készítettél, a vagyon, amit összegyűjtöttél, amit
felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, és
így jár az, aki kincset takar magának, aki elraktároz, és felhalmoz, és nem az
Istenben gazdag” (Luk. 12,16-21).
Pál apostol megvallása: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel,
létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, a mi Urunk
Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
Péld. 10,3 Az Úr [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévaló] nem
hagyja éhezni [nem sanyargatja éhséggel]
az igazakat, a [(caddíq):
megigazultakat], és [kívánságukat teljesíti]. Az
istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élőknek, a bűnösöknek, céltévesztetteknek] kívánságát
[(havváh): mohóságát, sóvárságát, vágyát] pedig
elveti [(háḏap̄): elutasítja, megtagadja, teljesítetlen
hagyja].*
*Dávid
megvallása: „Nem szégyenülnek meg, nem [(bvš): csalódnak várakozásukban,
reményükben] a veszedelmes [(ráʿ):
a gonosz] időben, és jóllaknak az
éhség [(rəʿáḇôn): az éhínség, és a csapás] napjaiban [éhínségben is táplálékhoz jutnak]. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett
volna az igaz a [(caddíq): a megigazult;
megigazított], a magzatja [(zeraʿ):
gyermeke] pedig kenyérkéregetővé [sem
azt hogy (bqš): koldussá vált]. (Zsolt.
37,19.25).
Mert: „az Úr szemmel
tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa
őket” (Zsolt. 33,18-19).
„Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót
sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,11).
És: „Az éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól],]” (Jób. 5,19).
Csak: „keressétek
először Istennek országát, királyságát, és az ő igazságát, vagyis az Ő igazzá
nyilvánítását…” (Mát. 6,33).
Mert: „Az Úr nem hagyja éhezni a megigazult embert;
az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek) kívánságát pedig elveti” (Péld.
10,3).
De: „Eledelt ad az őt félőknek, (az Őt
tisztelőknek); megemlékezik az ő
szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,5).
„Az igaz eszik az ő kívánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa
pedig szűkölködik” (Péld. 13,25).
Hát: „Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt
félik, nincs fogyatkozásuk, (nem szűkölködnek az istenfélők)”
(Zsolt. 34,10).
Péld. 10,4 Szegénnyé lesz, és [(rúš): szűkölködni fog]
aki cselekszik rest kézzel, és [(ʿáśáh): lustán
dolgozik]; a
gyors [(ḥáruc ḥárúc jáḏ): szorgalmas, erős] munkások keze pedig
meggazdagít. [(rəmijjáh (kap̄): A
tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze (ʿášar): gazdagságot
szerez.].*
*A lustaságról, és
a szorgalomról sok mondanivalója van az Úrnak: „A gyorsaknak keze uralkodik; a rest
pedig adófizető lesz. (Más fordítás: A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta
pedig robotolni fog). (Péld. 12.23).
„Nem süti meg a rest, (a lusta) a mit vadászásával fogott (a vadászzsákmányt); de drága marhája (drága kincse) az
embernek serénysége (a szorgalom)” (Péld. 12,26).
„Kívánsággal felindul a rest, és (vágyakozik a lusta), de hiába; a gyorsak (szorgalmasok) pedig megkövérednek (bővelkednek)”
(Péld. 13,4).
„A szorgalmatosnak (tervei), igyekezete
csak gyarapodásra van (csak hasznot hoz); valaki pedig hirtelenkedik, (aki elsieti a dolgát) csak szükségbe (ínségbe) jut” (Péld. 21,5).
„A restség mély álomba merít, és a lomha, lusta ember megéhezik” (Péld. 19,15).
„Ne szeresd
(az alvást), az álmot, hogy ne légy
szegény; nyisd fel, és (tartsd nyitva) a
te szemeidet, és (jóllakhatsz), és
megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).
Bizony: „A bolond, az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát”
(Préd. 4.5).
„A rest (a
lusta) embernek mezejénél (földje
mellett) elmentem, és az esztelennek
szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és láttam, hogy
egészen fölverte a gaz) és színét elfedte
a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén,
ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az
alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a
szegénység, mint az útonálló) és a te
szükséged, (a szűkölködés) mint a
pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34).
Mert a rest „A
hideg miatt (ősszel) nem szánt a
rest; aratni akar majd, de nincs mit”
(Péld. 20,4).
És újabb kifogása is van, és „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az
úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő
ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, restelli azt csak szájához is
vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet
ád” (Péld. 26,13-16).
Hát: „Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet,
és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).
Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok
meg a tájékokat [a mezőket], hogy már
fehérek [és készek,
megértek] az aratásra. És aki arat,
jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök
(a természetfeletti) életre]; hogy mind a
vető, mind az arató együtt örvendezzen”
(Ján. 4,35-36).
„Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen], nézd meg [(rá'áh): szemléld,
nézegesd, figyeld meg] az ő útjait [(dereḵ): életmódját, életvitelét,
életútját, sorsát], és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre
tanít]! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke,
nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki]. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem): élelmét],
aratáskor gyűjti eledelét”.
Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta,
tétlen], meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig akarsz még heverészni]? Mikor
kelsz fel a te álmodból [(šéná'
šénáh): mikor hagyod abba az alvást]? Még egy kis álom [(məʿáṭ
məʿaṭ šéná' šénáh): még kevés egy alvás], még egy kis szunnyadás [még
egy kis szendergés], még egy kis kéz-összefonás [összetett
kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy
pihenjek. Így jő el [(bô'):
így tör rád, és állít be hozzád],
mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint
a csavargó], a te szegénységed [az ínséged], és a te szűkölködésed,
[nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú” (Péld. 6, 6-10).
Péld. 10,5 Gyűjt nyárban az eszes fiú; mély álomba merül az
aratás idején a megszégyenítő fiú. [Más fordítás: Aki
aratáskor gyűjt, bölcs fiú; a ki pedig nyárban hortyog, szégyenvallás fia].*
*És az eredmény: „Elmúlt az
aratás, elvégződött (véget ért) a
nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer.
8,20).
És az Úr Jézus kijelentése: „Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak
dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem
munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz
hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]” (Ján. 9,4).
Péld. 10,6 Áldások vannak, [(bəráḵáh): a kimondott
áldások megtestesülnek] az igaznak fején [(caddíq ró'š): a megigazult hívőnek eredetén]. Az
istentelenek [(rášáʿ): az Isten nélkül élő
gonoszok] szája pedig erőszaktételt fed be [(ḥámás kásáh):
erőszakot, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást, gonoszságot rejteget]. [Más fordítás: Az
Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját].*
*Dávid
megvallása: „Áldást nyer az Úrtól, (Jahvétól, az
Örökkévalótól), és igazságot [(cəḏáqáh):
megigazulást] az üdvösség Istenétől
[(jéšaʿ
ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől), aki [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza,
körbeveszi jóléttel]. Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők,
tudakozódók] nemzetsége, a Jákób
[jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék,
amely hozzá folyamodik], akik a te
orcádat, a Te [(páním): jelenlétedet] keresik.
Szela” (Zsolt. 24,5-6).
És
hogy mit jelent ez az áldás, azt így mutatja be a Szent Szellem: „Józsefről (jelentése: Isten gyarapítson,
tegyen hozzá, szaporítsa, Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez) ezt mondta: Áldott az Úrtól az ő földe az
égnek kincseivel, (az ég fentről jövő ajándékával) a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel. A nap érlelte
drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal. És az ős hegyek javaival, és az örök halmok
drágaságaival; A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak
jó kedve (kegyelme) szálljon
Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak (megszenteltnek) koponyájára!” (5 Móz. 33,13-16).
„A vétkes ajak pedig veszedelmes csapda...” (Péld. 12,13).
Péld. 10,7 Az igaznak [(caddíq):
a megigazult hívőnek] emlékezete
áldott, és [(zeḵer zéḵer): áldva emlegetik]; a hamisaknak a [(rášáʿ): bűnösöknek, Isten nélkül élőknek, istentelen gonoszoknak] neve pedig [feledésbe
merül, és (šém ráqaḇ): hírnevük] megrothad.*
*A megigazult hívő:
„Mivelhogy
soha sem ingadozik: örök emlékezetben lesz az igaz” (Zsolt. 112,6).
De a gonosz: „Emlékezete elvész (eltűnik) a földről, még az utcákon sem marad fel a
neve (és nem is emlegetik)” (Jób. 18,17).
Péld. 10,8 A bölcs elméjű, az [(ḥáḵám léḇ): értelmes
szívű, bensőjű] beveszi [(láqaḥ):
fontolóra veszi, megfogadja, befogadja] a parancsolatokat, [(micəváh): Isten előírásait]. A bolond ajkú [('ĕvíl śep̄eṯ śáp̄ áh): istentelen, Isten
nélkül élő,
bolond beszédű] pedig [az ö maga ajakival]
elveszti magát [(láḇaṭ):
elbukik,
elvész, elpusztul].
(Más fordítás: Az
esztelen fecsegő bolond a vesztébe rohan, szája veri meg; Az ajkak
bolondja, fecsegő önmagát buktatja meg, dönti veszélybe, mert semmi oktatást
nem fogad be).*
*Igen: „… a bolond
ajkú elesik, elbukik”
(Péld. 10,10).
Mert: „A bolondnak (az ostobának saját) szája az ő romlása, (és ajka önmagának a csapdája) az ő beszédei az ő életének tőre
(romlása)” (Péld. 18,7).
És: „…a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája” (Péld. 10,14).
Péld. 10,9 Aki tökéletességben [(tóm): ártatlanságban] jár, bátorsággal jár; [(beṭaḥ hálaḵ): biztos úton
jár, és biztonságban él]. Aki pedig elferdíti az ő útját, kiismertetik [(jḏʿ) ismertté válik]. (Más fordítás: Aki
görbe úton jár, az kitudódik róla; aki
görbe utat választ azt rajtakapják).*
*Igen: „Aki tökéletességben jár, (feddhetetlenül él), igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében” (Zsolt. 15,2).
„Aki igazságban jár és
egyenesen
(őszintén) beszél, aki megveti a zsarolt
nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, (nem fogad el
megvesztegetést) aki fülét bedugja, hogy
véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az
magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, (sziklaerőd a fellegvára) kenyerét megkapja, vize el nem fogy”
(Ésa. 33,15)
„Aki jár tökéletesen, és (feddhetetlenül
él segítséget kap), és megtartatik; aki
pedig álnokul két úton, vagy (görbe utakon) jár, egyszerre elesik (elbukik)” (Péld. 28,18).
Ezek hústesti emberek,
akikről azt mondja az Úr: „A bűnös a
céltévesztett ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az
istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel
ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).
„Romlás,
baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás,
szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és
útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs
szemük előtt” (Róm.
3,16-18).
Mert azok: „A békesség útját nem
ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, (eljárásuk nem törvényes), ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem
ismeri a békességet” (Ésa. 59,8).
Mert nem ismerték meg
azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok
az út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták
is így szóltak „… és hívják nevét:…
békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
És akinek neve: Úr
Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik,
arról így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek!
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Péld. 10,10 Aki szemmel hunyorgat, [kacsintgat,
pislog] bántást [(ʿacceḇeṯ): sérülést, fájdalmat, szenvedést] okoz. És a bolond ajkú elesik [('ĕvíl śep̄eṯ śáp̄áh): a bolond, ostoba beszédű pedig (láḇaṭ):
elterül, elvész, elpusztul]. (Más fordítás: Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki
nyíltan dorgál).*
*Mert: „Haszontalan [(bəlijjaʿal): értéktelen, hitvány, gonosz, elvetemült,
semmirekellő, ravasz, hitszegő, mihaszna] ember,
hamis férfiú, [('áven
'íš): üres, hazug, csaló, romlott, gonosz, igazságtalan ember] aki
álnok [(ʿiqqəšúṯ): torzult,
fonák, csalárd] szájjal jár. [aki bajt, csapást, szerencsétlenséget beszél, és (hálaḵ): pusztulásba visz]. Aki hunyorgat [(qárac): kacsingat] szemeivel;
lábaival is szól [(szémainó):
jelez], és ujjaival jelt ád [(málal járá' járáh): szól, tanít]. Álnokság [(tahəpúḵáh): elvetemedettség,
hamisság, fonákság] van
az ő szívében [(léḇ):
bensőjében], gonoszt forral minden időben [(ráʿ ḥáraš): rosszat kohol mindenkor;
gonoszságon járatja az eszét], háborúságot indít. [és (məḏán): vitát, veszekedést, viszálykodást szít, és hint el
szüntelen]” (Péld. 6,12-14).
Annakokáért hirtelen,
és [(piṯə'óm piṯə'ôm):
váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ):
szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan egy [(peṯaʿ):
szempillantás alatt] megrontatik,
[(šáḇar): összetörik, elvész,
elpusztul] s nem lesz
gyógyulása [(marəpé'):
és nincs számára gyógymód]. (Más
fordítás: Az ilyenre
hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul
összeroppan; egy pillanat alatt összetörik
menthetetlenül; tönkremegy és nincs
menekvése).
Péld. 10,11 Életnek kútfeje, és [(ḥaj
máqór máqôr): felfrissülés forrása] az
igaznak [(caddíq): a
megigazult hívőnek] szája. Az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élő gonosznak] szája pedig erőszaktételt fedez
el [(ḥámás kásáh): erőszakot, kárt, sérelmet, kegyetlenséget, elnyomást fedez el, erőszakot áraszt].*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Bölcsességet
beszél az igaznak [(caddíq):
a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet
szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti,
(mišəpáṭ):
ami helyes]” (Zsolt. 37,30).
„A bölcsek tudományt rejtegetnek… és Az eszesek ajkain
bölcsesség találtatik…” (Péld.
10,13-14).
„A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, (az élet forrása) a halál tőrének (csapdáinak
kikerülésére) eltávoztatására”
(Péld. 13,14).
„Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak,
rátámaszkodnak] boldogok” (Péld. 3,18).
„Életnek kútfeje (élet forrása) az értelem annak,
(akinek van) aki bírja azt; de (a
bolondot még inteni is bolondság), az ő
fenyítéke bolondsága” (Péld. 16,22)
Péld. 10,12 A gyűlölség, a [(śinə'áh): gyűlölet, gyűlölködés] szerez versengést [(ʿúr məḏán): szít viszályt, kelt
veszekedést, civódást]. Minden vétket [[(pešaʿ): lázadást, elszakadást,
hűtlenséget, hibát, törvényszegést] pedig elfedez [(kásáh): eltakar, befed, fátyolt borít] a
[('ahăḇáh)] szeretet.*
*A törvény
betöltése, a szeretet: „A parancs célja pedig a tiszta szívből,
jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim.
1,5).
Ezért: „Mindenek
előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti [(ektenész):
buzgó, elszánt, odaadó, kitartó, állhatatos, megállás nélküli, heves, forró (agapé): Isten szerinti] szeretetre;
mert a szeretet sok vétket [tévedést, hibát] elfedez [(kalüptó): befed, betakar, elrejt,
eltitkol]” (1 Pét. 4,8).
„Az Isten szerinti szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot,
és nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, és nem tesz rosszat.
Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, mert a szeretettel teljesen
betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,10).
És így folytatódik a kijelentés: „Magatokat az
igazság [(alétheia):
a valóság, Isten Igéje] iránt való
engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte, nem tettetett, nem színlelt]
atyafiúi [testvéri] szeretetre
tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta [(katharosz):
mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan,
becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan,
állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek
[(agapaó): Vagyis
teljesen szánjátok oda magatokat, és oldódjatok fel a szeretetben]” (1
Pét. 1,22).
„Elszenvedvén
(viseljétek el) egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek,
akképpen (tegyetek) ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol.
3,13-14).
„A szeretet [(agapé): isteni
tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal
forduljatok el] a gonosztól [ami
káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok,
ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a
jóhoz. Atyafiúi [testvéri] szeretettel
egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,9).
És:
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
Az
apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen
maradandó” (Zsid. 13,1).
És hogy milyen is ez a
szeretet: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos
indulatot megfékez], kegyes [jóságos;
kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem
irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel
vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem
dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel.
[nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]. Mindent elfedez [eltakar; csenddel
elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig
bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami
be is fog következni] mindent eltűr.
[elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]”
(Kor. 13,4.7).
Péld. 10,13 Az eszesek [(bín): ismerettel rendelkező értelmesek] ajkain [(śep̄eṯ śáp̄áh): beszédében]
bölcsesség találtatik; a vessző [(šéḇeṭ): bot] pedig a bolond [ostoba, az esztelen] hátának való. [Más fordítás: botot
érdemel (ḥásér léḇ gév): a bölcsesség
híján lévő szív, benső].*
*És folytatódik a
kijelentés a hívőről, és a hitetlenről: „Ostor a lónak, fék (zabla) a szamárnak; és vessző (és bot) a bolondok hátának” (Péld. 26,3).
„A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok
hátának. (Más fordítás: A csúfolódókat
készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg)” (Péld. 19,29).
„A bolondnak
szájában van kevélységnek pálcája, és
(szájából gőg sarjad); a bölcseknek pedig
beszéde megtartja őket, és (megőrzi ajkuk)” (Péld. 14,3).
„A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt, és (a tudást); a bolondoknak
pedig elméje nem helyes, és (a szíve sem tiszta)” (Péld. 15,7).
„Bölcsességet
beszél az igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája, és a nyelve ítéletet szól [nyelve
igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ): ami helyes]. Istenének [('ĕlóhím)] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása,
irányítása, utasítása] van szívében…”
(Zsolt. 37,30-31).
Péld.
10,14
A bölcsek tudományt [(daʿaṯ): bölcsességet, ismeretet, tudást] rejtegetnek, és
[(cáp̄an): őriznek, tudásukkal csöndben
meghúzódnak, kincsként halmozzák fel]. A bolondnak [('ĕvíl):
Isten nélkül élő hitetlennek] szája pedig közeli romlás, [(məḥittáh):
rombolás, összeomlás, pusztulás, kész
veszedelem].*
*Továbbra is
a hívő, és hitetlen különbségéről: „A bolondnak szája az ő romlása, és az ő
beszédei az ő életének tőre, (és ajka önmagának a csapdája)”
(Péld. 18,7).
„Az eszes ember (nem fitogtatja tudását), és elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot,
(esztelen pedig kérkedik bolondságával)” (Péld. 12,22).
„Minden eszes cselekszik (okosan), bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát, és
(terjeszti a bolondságot)” (Péld. 13,16).
„A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája (szájából gőg
sarjad); a bölcseknek pedig beszéde
(megőrzi), és megtartja őket” (Péld. 14,3).
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak
meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse
őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és
hazugság, amit beszélnek)! (Zsolt. 59,13).
Péld. 10,15 A gazdagnak vagyona az ő megerősített [erős] városa. A szűkölködőknek, a [szegényeknek] romlása az ő szegénységük. [Más fordítás: A gazdagnak
gazdagsága az ő (ʿôz
ʿóz): ereje, hatalma, stabilitása.
A (dal): szegények (məḥittáh): romlása, összeomlása,
pusztulása a (ríš ré'š rêš):
szegénységük]:*
*És
Isten igéje újra –és úja figyelmeztet: A vagyonban, ha
nő, ha gyarapszik is, ne bizakodjatok; Egyszer szólott az Isten, kétszer
hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. (Más
fordítás: Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg:
Istennél van az erő)” (Zsolt. 62,12).
Mert. „Akik gazdagságukban [(ḥajil): erejükben, hatalmukban,
vitézségükben, tehetségükben, gazdagságukban] bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek
[hálal):
kérkednek]. (Zsolt. 49,7). És: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik…” (Péld. 11,28). „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él
is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Luk. 12,15).
Mert
bár: „A gazdagnak a vagyon az erős
városa, magas várfalnak képzeli” (Péld. 18,11).
„A gazdagság szaporítja a sok barátot, (sok barátot szerez); a szegénytől pedig az ő barátja is elválik.
A szegényt minden atyjafia (testvére is) gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de
(hiába) ők eltűnnek” (Péld. 19,4.7).
És ez nem változik, ezért így
figyelmeztet az apostol: „Azoknak, akik
gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, ne legyenek [(hüpszélophroneó): gőgösek
/ fennhéjázók, nagyképűek] se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra [(apolauszisz): megélhetésünkre]. (1
Tim. 6,17).
Péld. 10,16 Az igaznak, a [(caddíq) megigazultnak] keresménye [(pəʿulláh): munkája, foglalatossága,
tevékenysége, cselekedete] életre van, [(ḥaj): az életet
szolgálja]. Az istentelennek [(rášáʿ) az Isten nélkül élő hitetlennek] jövedelme [(təḇú'áh): gyümölcse,
eredménye] bűnre [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): veszedelemre, pusztulásra] van.*
*Meg van írva, hogy: „Az istentelen, az Isten
nélkül élő, a nem hívő munkál és
szerez álnok és hamis keresményt; az igazságszerzőnek, a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos. (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot /
alétheia: valóságot, Igét / vet)”
(Péld. 11,18).
Hát:
„… ne vegyetek részt a sötétség
haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).
Mert: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot, vészt vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).
Bizony:
„Az igaznak, a megigazultnak házában nagy
kincs van; az istentelennek, az Isten nélkül élő hitetlennek jövedelmében pedig
háborúság, (és széthull).(Péld.
15,6).
Péld. 10,17 A bölcsesség megőrizőnek útja életre van; a
fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg. [Héber szöveg: A (músár):
tanítás, útmutatás (šámar):
megtartóinak, megőrzőinek ('óraḥ):
életútja, sorsa (ḥaj): virágzó,
sikeres, prosperáló élet. De az (tôḵaḥaṯ
tôḵéḥáh): érvekkel vitatkozó, az érvelésnek
ellentmondó (ʿázaḇ): magára
hagyatik, és (táʿáh): eltéved,
bolyong, és elvész, elpusztul].*
*És hangzik a
figyelmeztetés: „Őrizd [(nácar): tartsd hát] meg,
fiam, atyád [('áḇ):
alkotód] parancsolatját [(micəváh): előírását],
és [('ém): kiindulópontod (tóráh
tôráh): tanításától, irányításától, utasításától (náṭaš): el ne távozz] anyád
tanítását el ne hagyd [ne vedd semmibe].
Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd
a nyakadba, és [hordozd a
nyakadra fűzve]. (Héber szerint: (qášar): erősítsd a (léḇ):
a szellemi életed központját, az Ige
befogadásának szervét a tanítással (támíḏ):
folyamatosan, szüntelenül, és legyen (ʿánaḏ
garəgereṯ): körbekötve nyakadon). Valahová mégysz, vezérel
téged, mikor aluszol, őriz téged, [virrasszon fölötted] mikor
felserkensz, beszélget te veled. [Más fordítás: Jártodban
vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat]” (Péld. 6,20-22).
És ismét: Hallgass fiam, ('áḇ): alkotód (músár): tanítására, útmutatására, és a
te ('ém): kiindulópontod (tóráh tôráh): tanításától,
irányításától, utasításától el ne távozz] (Péld. 1,8).
Mert
napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet,
és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked
bőven” (Péld. 3,1-2).
„Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg]. Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és
félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót
pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és
gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld.
3,23-24).
Péld.
10,18
Aki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és aki szól gyalázatot, bolond az. [Héber:
(kásáh):
eltakarja, elrejti a (śinə'áh): gyűlöletet a (šeqer): hazug, álnok (śep̄eṯ
śáp̄áh): beszéd, de mikor (jácá'):
elmegy az (kəsíl): önhitt bolond,
hírül adja a (dibbáh): pletykát,
rágalmat, rosszindulatú beszédet].*
*Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő
ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug
módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt.
12,3)
„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság: a
valóság, az Ige], belsejük [szívük]
csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság;
szívükben gonoszat forralnak];
nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő
torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a
nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik;
nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).
„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és
erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)
„Nyelvüket
élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5
Móz. 32,33).
Gúnyolódnak
és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek (elnyomással fenyegetőznek) fennhéjázással
(dölyfösen). Az ég ellen is feltátják
szájukat, nyelvükkel megszólják a földet”
(Zsolt. 73,8-9).
„Piszkolódnak,
(hangoskodnak) keményen szólnak
(kihívóan beszélnek); kérkednek
mindnyájan a hamisság cselekedői”
(Zsolt. 94,4).
Péld. 10,19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek [elkerülhetetlen a tévedés, nem marad el a bűn]. Aki pedig megtartóztatja [féken tartja, mérsékli] ajkait, az
értelmes. [Héber szöveg: A (róḇ dáḇár):
bőbeszédűségben, fecsegésben, szószátyárságban nem (ḥáḏal): marad abba a (pešaʿ):
lázadás, elszakadás, bűn, a céltévesztés. De aki (ḥáśaḵ): féken tartja az (śep̄eṯ
śáp̄áh): ajkát, nyelvét, (śáḵal):
okosan teszi, körültekintően viselkedik].*
*Jakab apostol is
így figyelmezteti Isten népét: „Azért,
[tanuljátok, és tudjátok meg tehát; és értsétek meg] szeretett atyámfiai [(agapétosz):
kedvesen, nagyon szeretett, drága
testvéreim], legyen minden ember gyors
[(takhüsz): fürge] a hallásra [(akúó): meghallásra, megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a megszólalásra, a beszédre]…” (Jak. 1,19).
„Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, [sokban botlunk, hibázunk,
tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha
valaki beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét,
nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot], az tökéletes ember [(teleiosz
anér): felnőtt, érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz):
erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó): meg tudja fékezni]” (Jak. 3,2).
„Mert … a sok beszédből bolond beszéd (ostoba fecsegés)”
(Préd. 5,3).
Csak: „A bolond (az ostoba) szaporítja
a szót…” (Préd. 10,11).
„Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a
fogadástétel után megfontolni.(Más fordítás: Csapdába esik, aki valamit
meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik”
(Péld. 20,25).
De: „Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt szellemű,
az értelmes férfiú. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor
ajkait bezárja, eszesnek. (Más fordítás: A
tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadtszellemű. Még
az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva
tartja a száját. (Péld. 17,27-28).
„Aki vigyáz a
szájára és a nyelvére, és megőrzi száját és nyelvét, az életét őrzi meg a
nyomorúságtól” (Péld. 21,23).
Péld. 10,20 Választott [(báḥar):
kiváló, kitűnő] ezüst az igaznak, a [(caddíq): megigazultnak]
nyelve; a gonoszok, az [(rášáʿ): Isten nélkül élő hitetlenek]
elméje [(léḇ): szíve is] keveset érő.
Péld. 10,21 Az igaznak, a [(caddíq): megigazultnak] ajkai, és [(śep̄eṯ śáp̄áh): beszéde] sokakat legeltetnek [(ráʿáh): pásztorolnak,
vezetnek, táplálnak, tanítanak]; a bolondok [('ĕvíl): istentelenek, az
Isten nélkül élők, akik tudatlanok] pedig esztelenségükben [(ḥásér
léḇ) értelmet nélkülöző szívük, bensőjük szegénységében] halnak meg, [(mámôṯ):
vesznek el, pusztulnak el].*
*Akik nem fogadták
meg / és be az Igét, akik Isten
nélkül élnek, azokat
nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik
sátruk (testük), meghalnak bölcsesség
nélkül” (Jób. 4,21)
Isten Igéje bolondnak és
esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is
eléjük tárja: „... a hitetleneket
gonoszságuk elpusztítja” „...az istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön
istentelenségében esik el az istentelen” (Péld.
11,3; 13,6; 11,5).
„A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének
köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. (Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ):
csalja tőrbe, és ejti foglyul az
Isten nélkül élőt, mégpedig
mindenkit saját céltévesztése)”
(Péld.
5,22).
„Ő meghal, mert
nem fogadta el a (músár):
tanítást, útmutatást. [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának,
butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt
támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága
romlásba dönti, és csapdába kerül]” (Péld.
5,23).
De Nemcsak a gonosz
cselekedetek, hanem a hazug – az igével ellentétes – beszédekre is vonatkozik
ez a törvényszerűség: „Szádnak beszédei
által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből
fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és
halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét
eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21).
Péld. 10,22 Az Úrnak [(jəhóváh):
Jahvenak, az Örökkévalónak a kimondott] áldása, [(bəráḵáh):
az áldás megtestesülése: jólét, javak] az gazdagít meg, [(ʿášar):
gazdaggá tesz, a magunk (ʿeceḇ): kemény munkája, fáradsága semmit sem tesz, semmit sem (jásap̄):
ad hozzá]. »Más fordítás: A gyarapodást nem lehet erőltetni, Gazdaggá csak az Úr
áldása tehet, és nem jár azzal
nyomorúság. Ő nem ad hozzá fájdalmat, és
azzal semmi nem szerez bántást«.*
*Dávid megvallása: „Hiába néktek
korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!
Szerelmesének, akit az ÚR szeret, álmában is ad eleget” (Zsolt. 127,2).
Ezért: „ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje
szerezte nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről,
mert Ő az, aki erőt ad néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az
ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van” (5 Móz. 8,17-18).
Bizony: „Áldást parancsol melléd az Úr a te csűrjeidben és mindenben, minden
vállalkozásodban, és amire csak ráteszed kezedet; és megáld téged azon a
földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked” (5 Móz. 28,8).
Tekintsetek Ábrahám
atyátokra: „Ábrámnak igen tekintélyes
vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya”
(1 Móz. 13,2).
Mert: „Az Úr
pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett és meggazdagodott:
mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat,
szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat”
(1 Móz. 24,35).
„Ímé, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az
Urat (jəhóváh: Jahvét, az
Örökkévalót)” (Zsolt. 128,4).
Péld. 10,23 Miképpen játék a bolondnak bűnt cselekedni,
azonképpen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni. [(śəḥóq śəḥôq): Nevetés,
vicc, játék a bolondnak, az (kəsíl): Isten nélkül élő önhitt
hitetlennek (zammáh zimmáh):
gonoszságot, gaztettséget cselekedni,
mert
a bűnözést nézi mulatságnak. Az (tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes ('íš):
ember pedig a (ḥáḵəmáh): bölcsességet].*
*És folytatódik a
kijelentés: „Vígasság az igaznak igazat cselekedni, és öröm, ha a
törvény jut érvényre, de ijedelem, rettegés a hamisság cselekedőinek, a
gonosztevőnek” (Péld. 21,15).
„Akiknek örömöt szerez, és akik örömüket lelik, ha rossz, káros,
ártalmas, gonoszt tehetnek, s akik a rút gonosz dolgokon, a mások baján,
szerencsétlenségén, és viszontagságain vígadnak, ujjonganak, és örvendenek, és
a gonosz a rossz, káros,
ártalmas fonákságokon,
hamisságon, és elferdítéseken, és ugrálnak örömükben a gonosz
fondorlatosságoknak” (Péld. 2,14).
Péld. 10,24 Amitől retteg, és [(məḡôráh): fél] az
istentelen, [(rášáʿ: az Isten nélkül élő)], az esik [(bô'): tör rá, valósul meg,
és teljesedik be] ő rajta. Amit pedig kívánnak az igazak, a [(caddíq): megigazultak], az meg lesz [(náṯan): meg adatik].*
*Jób is ezt vallja meg az Isten nélkül
élőkről:
„Mindenfelől félelmek rettentik őt, és
üldözik őt lépten-nyomon” (Jób. 18,11)
De:
„Boldogok,
akik vágyakozzák, éhezik, és
szomjúhozzák az igazságot, a megigazulást, mert ők megelégíttetnek, és majd
eltelnek vele” (Mát. 5,6).
Mert
az Úr: „Beteljesíti az őt félőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,19).
Te Csak: „Gyönyörködjél az Úrban, és [Ő] megadja
néked szíved kéréseit, és [kívánságait]”
(Zsolt. 37,4).
Péld. 10,25 Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az
istentelen. Az igaznak pedig örökké való fundamentuma van. [Mint a forgószél, a szélvész, az elvonuló fergeteg, a viharos szél elmúlik, elhalad, úgy tűnik el, és nincs többé nem
áll meg az istentelen, az Isten nélkül élő. De:(caddíq): megigazultnak
(ʿólám ʿôlám): soha véget nem érő (jəsôḏ): alapja van].*
*És folytatódik a kijelentés: „Romlás éri, és leomlanak az istentelenek, az Isten nélkül élők, és oda
lesznek; az igazak háza pedig megáll” (Péld. 12,6).
„Az istenteleneknek háza
elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld.
14,11).
Az
Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő, és a hívő sorsát,
kijelentve az okot is: „Valaki azért
hallja, és mindenki, aki valóban meghallgatja én tőlem e beszédeket, az én
logoszaimat: igéimet, és megcselekszi azokat, és tettre váltja őket, hasonlítom
azt a bölcs emberhez, és hasonló lesz az okos, és az olyan eszes, megfontolt és
meggondolt emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És eleredt, ömlött,
zuhogott, szakadt a záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz,
áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár. És feltámadtak és fújtak,
süvítettek a szelek, és beleütköztek abba a házba, és nekidőltek, nekizúdultak,
nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták
azt a házat; de nem dőlt, nem omlott össze: mert a kősziklára építtetett, mert
alapja a kősziklára volt vetve. És valaki hallja, és mindenki, aki meghallgatja
én tőlem e beszédeket, logoszaimat: Igéimet, és nem cselekszi és nem váltja
tetté azokat, hasonlatos lesz a bolond, az olyan ostoba, és balga emberhez, aki
a fövényre, a parti homokra építette házát: És ömlött, eleredt és szakadt a
záporeső, felhőszakadás támadt. És eljött az árvíz, és jöttek az áradások,
kiáradtak a folyók, és ömlött az ár. És feltámadtak, és fújtak, süvítettek a
szelek, és beleütköztek abba a házba, és rázúdultak arra a házra és az leomlott
nagy zúdulással; és mert ostromolták azt a házat, összeomlott: és nagy lett
annak romlása, és romhalmazzá vált” (Mát. 7,24-27).
De
aki: „Kedvét, örömét leli és
gyönyörködik az Úr törvényében, Isten útmutatásában, tanításában,
amelyet az Igében jelentett ki és törvényéről, az Igéről gondolkodik, arról
elmélkedik, és eszében forgatja nappal és éjjel, Olyan lesz, mint
a víz partjára ültetett termőfa, amely a maga idejében meghozza gyümölcsét, és
levelei nem hervadnak, és nem hullnak le. Siker koronázza minden tettét.
Boldogul minden munkájában, és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz. Nem
így járnak a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők,
egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, vagy mint a szálló por, amelyeket elsodor,
szétszór, és ide s tovahány a szél a földről, a Te jelenléted elől. A bűnösök, a célt eltévesztők nem állnak
meg az ítéletkor az elkülönítés, és kiválasztáskor sem a gonoszok, a
hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők az igazak közösségében,
gyülekezetében. Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját,
de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők útja
pusztulásba visz és a semmibe vész. (Zsolt 1,2-6).
És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül
elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat,
elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28)
„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és
mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).
Mert:
„Ezek [harci] szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi
Istenünknek nevéről emlékezünk meg. [Ezek a harci kocsikat, amazok a
lovakat emlegetik dicsekedve, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk
segítségül]. Azok meghanyatlanak
[térdre rogynak] és elesnek; mi pedig
felkelünk, [és talpon maradunk] és
szilárdan állva megállunk” (Zsolt. 20,8-9).
Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak,
örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben
táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).
Mert: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha
elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” „Elfáradnak az ifjak és
meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejük
megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el!” (Zsolt.
37,23-24; Ésa. 40,30-31).
Péld. 10,26 Minémű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek,
olyan a rest [(ʿácél): lomha, lusta, tétlen] azoknak, akik azt [megbízzák
valamivel] akik elküldték, [(šálaḥ): a megbízóinak].
Péld. 10,27 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] félelme [(jirə'áh): tisztelete] hosszabbítja
[szaporítja, sokasítja] meg a napokat, és [(jôm):
éveket]; az istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élőknek] pedig esztendeik [éveik]
megrövidülnek.*
*Igen: „Aki az Urat, Jahvét az Örökkévalót féli, annak erős oltalma van, fiainak
is menedéke lesz az. Az Úrnak Jahvénak, az Örökkévalónak félelme az élet
forrása a halál csapdáinak kikerülésére” (Péld.
14,26-27).
És: „napoknak [a földi életnek] hosszú
voltát, és [számos napot] és sok
esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon
felül még ad] békességet, [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven. [mert hosszú
életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]” (Péld. 3,2).
„Sőt még amit
nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget... És ha az én
útjaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat...:
meghosszabbítom életed idejét” (1 Kir.
3,13-14)
Ezért:
„Hagyjátok el az együgyűséget, és
éljetek, és járjatok az értelem útján!” (Péld. 9,6)
„Mert én
általam sokasodnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek
esztendeit.” (Péld. 9,11).
De
az Isten nélkül élőknek: „Időnap előtt
vége lesz, ága nem zöldül ki, mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket,
és az olajfa elhullatja virágát” (Jób. 15,32-34).
„Istenem, te taszítod őket a
sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De
én benned bízom!” (Zsolt. 55,24).
Hát:
„Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat,
amelyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősödjetek, És sok ideig élhessetek
a földön...” (5 Móz. 11,8).
Ezért:
„Ne légy felettébb gonosz, és ne légy
balgatag; miért halnál meg időd előtt?” (Préd. 7,17).
Péld. 10,28 Az igazaknak [(caddíq): a megigazultaknak]
reménysége [(tôḥeleṯ): várakozása] öröm, [(śiməḥáh): vígság, örvendezés,
boldogság)]. Az istenteleneknek, az [(rášáʿ): Isten nélkül
élőknek (tiqəváh): reménysége] várakozása pedig elvész [('áḇaḏ): semmivé válik].*
*Mert: „a szegény [('eḇəjôn): rászoruló,
szükségben levő, elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és
végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomott szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh): várakozása] sem
vész el örökre [s aki bajban is remél, nem csalódik soha]” (Zsolt. 9,19).
Pál apostol megvallása: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi,
hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete
kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, a mi szellemi életünk központjába a
Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).
„Látja ezt a gonosz, és bosszankodik és
dühöng; fogait csikorgatja, és emészti magát, és eleped; a gonoszok kívánsága
semmivé lesz” (Zsolt. 112,10).
„a bűnösök szemei
elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik
életüket” (Jób. 11,20).
„Még gyenge korában, [('éḇ):
amikor még zsenge] ha fel nem
szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más
fordítás: Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden
fűnél előbb]. Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ):
ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él):
erős, hatalmas] Istenről
elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül
hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄):
Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége,
és [(tiqəváh): várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz]. Mivel szertefoszlik bizakodása, [(kesel):
megcsalja az ő reménysége] és bizodalma
[(miḇəṭáḥ):
biztonsága] olyan lesz, mint a
pókháló. [Más fordítás: Úszó ökörnyál a
reménysége, póknak hálója minden birodalma]” (Jób. 8,12-14).
„Mikor meghal
az istentelen (az Isten nélkül élő) ember,
elvész az ő reménysége; és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is” (Péld.
11,7).
Péld. 10,29 Erősség [(máʿôz): oltalom,
védelem,
menedék
erős vár] a tökéletesnek [(tóm):
a feddhetetlennek, az ártatlannak], az Úrnak [(jəhóváh):
Jahvénak, az Örökkévalónak] útja:
de romlás [(məḥittáh):
rettegés, rémület, összeomlás, pusztulás] a hamisság [('áven): hiábavalóság, romlottság,
gonoszság] cselekedőinek.*
*Dávid tovább folytatja megvallását: „Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők útja
pusztulásba visz és a semmibe vész” (Zsolt.
1,6).
„Az igazak
életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem
vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).
„…elvesznek,
akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók
és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27; Ésa. 1,28).
Péld. 10,30 Az igaz [(caddíq):
a megigazult] soha meg nem
mozdul, nem [(môṭ)
tántorog, és meg nem inog]; de az istentelenek [(rášáʿ): az Isten nélkül élők] nem lakják a földet.*
*És megerősíttetik
a kijelentés: „Mert az elvetemültek, a [(ráʿaʿ): rossz szándékúak,
ártalmasok, a gonoszok] kivágattatnak
[(káraṯ):
elvesznek, kipusztulnak, eltűnnek]; de
akik az Urat várják [(qáváh): akik az Úrban reménykednek],
öröklik [(járéš járaš):
birtokolják] a földet. Az igazak [(caddíq):
az igazzá nyilvánítottak] öröklik [(járéš
járaš): birtokba veszik, és birtokolják] a földet, és mindvégig [(ʿaḏ): soha véget nem érően] rajta lakoznak. (Zsolt. 37,9.29).
Erről tesz bizonyságot Izráel
Királya is: „Mert az igazak
[gonoszság nélküli, irgalmas, és ártatlan hívők] laknak [táboroznak, és
sátoroznak majd] a földön, és a tökéletesek [ártatlanok,
feddhetetlenek, fogyatkozás nélküliek, és hibátlanok, tiszták, és
megszenteltek] maradnak meg rajta [és maradnak életben, győzelmet aratva]. A gonoszok [az istentelenek,
akik Isten nélküli életmódot folytatnak]
pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a
törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és
elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők,
azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]” (Péld. 2,21-22).
Mert azt mondja az Úr: „… aki bennem bízik, és hozzám folyamodik, örökségül bírja a földet, és részt kap szent hegyemen” (Ésa. 57,13)
„Annak
lelke [(nep̄eš): élete] megmarad
a jóban [élete (ṭôḇ):
boldog, sikeres, áldott], és magzatja
[(zeraʿ):
és utóda, gyermeke] örökli a földet,
[(járéš
járaš): birtokba veszi ('erec): az országot]” (Zsolt. 25,13).
„És az ő szolgáinak maradékai, az Ő utódai
öröklik azt, és abban laknak majd, akik
szeretik az ő nevét” (Zsolt. 69,37).
A testté lett Ige ígérete:
„Boldogok a szelídek, jóságosak,
szerények, engedelmesen készségesek: mert ők veszik birtokba a földet, és
örökségül bírják. Így övék lesz a föld”
(Mát. 5,5).
És megerősíttetik a
kijelentés: Mert: „Ő - az Úr - sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki
részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak” (Ésa. 34,17).
Péld. 10,31 Az igaznak [(caddíq):
a megigazultnak] szája
bőségesen szól bölcsességet, [(núḇ ḥáḵəmáh): bölcsességet áraszt, és termővé tesz]; a gonoszság, a [(tahəpúḵáh): hamisság] nyelve pedig kivágatik [(káraṯ): elpusztul, elvész,
kihal]. »Más fordítás: Az igaz
szájából bölcs gyümölcsök fakadnak, mint az üde egészséges fából; az
istentelenek nyelve hallgat, mint az elszáradt ág a kiveszett fán«.*
*Így folytatódik a
kijelentés: „A bölcsek nyelve beszél jó tudományt, és (jól alkalmazza a tudást): a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki (balgaságot
áraszt)” (Péld. 15,2).
„Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van
nyelvén (és szeretetre tanít)”
(Péld. 31,26).
És az is kijelentést nyer,
hogy miért: „Bölcsességet beszél az
igaznak [(caddíq): a megigazítottnak] szája,
és a nyelve ítéletet szól [nyelve igazat mond, és azt hirdeti, (mišəpáṭ):
ami helyes]. Istenének [('ĕlóhím)]
törvénye [(tóráh tôráh): tanítása,
irányítása, utasítása] van szívében,
lépései nem ingadoznak, nem [(máʿaḏ): tántorognak]”
(Zsolt. 37,30-31).
Péld. 10,32 Az igaznak [(caddíq): a megigazultnak] ajkai azt tudják, [(jḏʿ): és tanítják] ami
kedves, és [(rácón rácôn): tanításuk
öröm, jóakarat, jóindulat, kedvezés, kedvesen tudnak szólni]; az
istenteleneknek [(rášáʿ): az Isten nélkül élők] szája pedig a gonoszságot [(tahəpúḵáh): a fonákságot, hamisságot,
ami
romlott].*
*A prédikátor is
ezt erősíti meg: „A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai
elnyelik őt, (a hitetlent pedig saját szája teszi tönkre). Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és
az ő szája beszédinek vége (szörnyű ostobaság), és gonosz balgatagság” (Préd.
10,9-10)
