Példabeszédek 8. fejezet: A teremtő bölcsesség. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 8,1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, [nem hív-e] és az értelem [és az okosság] nem bocsátja-é ki [nem hallatja-e] az ő szavát?*

*Az evangélium jelenti ki a Bölcsesség személyét: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és [(kradzó): hangosan] kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék” (Ján. 7,37).

Mert: „Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,3).

Mert Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásul] szentségül [megszentelődésül] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30).

Már Salamon azt tanácsolja, hogy Őrá, vagyis Krisztusra figyeljünk: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre). Hajtod a te elmédet (és szívből törekszel) az értelemre.  Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled (és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert (csak) az Úr ad bölcsességet, az ő szájából (ismeret és) tudomány és értelem származik” (Péld. 2,2-6).

Péld. 8,2 [Kiáll a magaslatok ormára], és a magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg [ahol az utak keresztezik egymást].

Péld. 8,3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél [nyílásánál, a bejáratoknál] zeng [hangosan kiált, és újra meg újra elmondja]*

*És újra hangzik a kijelentés arról, hogy hol kell hirdetni az Evangéliumot: „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. Lármás utcafőkön [utcasarkokon, a népsokaság főhelyein], kiált, a kapuk bemenetelin [bejáratánál], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait]” (Péld 1,20-21).

És a bölcsesség az ő szolgáin keresztül hívogat: „Kiküldte szolgálóit, hogy kiáltsanak, és hívogassanak a város magas helyeinek tetein” (Péld 9,3).

És hogy ki az, aki kiküldi az Ő szolgáit, arról az Evangélium így számol be: Az Úr jézus így küldi ki az Ő tanítványait: Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez; a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomba]. És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjtik mind, [mindenkit behívtak; összegyűjtöttek] akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [(ponérosz): rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat] egyaránt” (Mát. 22.9-10).

Péld. 8,4 Tinéktek kiáltok, [(qárá'): titeket szólítlak, hívlak] férfiak; és az én szóm, az én [(qól qôl): kiáltásom] az emberek, az [('áḏám): emberi faj] fiaihoz van]!

Péld. 8,5 [(bín): Figyeljetek, halljátok], és értsétek meg ti együgyűek, kik [(pəṯá'í peṯí pəṯí): naiv, hiszékeny, becsaphatóak vagytok] az eszességet, a [(ʿárəmáh): fortélyt, ravaszságot] és ti balgatagok [(kəsíl): bolondok, ostobák, érzéketlenek] vegyétek eszetekbe [(léḇ): szívekbe, a bensőtökbe] az értelmet [(bín): figyeljetek, fogjátok fel, értsétek meg]*

*És így folytatódik a kijelentés, mert ez:  „Együgyűeknek [naiv, hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles elme], gyermeknek [fiatalok, ifjak] tudomány [ismeret, tudás, értelem, belátás] és meggondolás adása. [Más fordítások: Hogy a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az ifjú meg tudásra, tudományra, ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre; Mert: Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást]” (Péld 1,4).

És a megértés eredménye: „Meggondolás (és megfontolás) őrködik (virraszt) feletted, értelem őriz (és oltalmaz) téged” (Péld. 2,11).

Ezért ügyelj arra: „Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcsességet, és a meggondolást. (Más fordítás: Fiam, ne téveszd ezt szem elől (soha), vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra)! És lesznek ezek élet a te lelkednek (a személyed életévé válnak), és kedvesség (és ékesség) a te nyakadnak (Más fordítás: Ez élteti személyedet, és ékesíti nyakadat). Akkor bátorsággal (biztonságban, biztos léptekkel) járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd (és nem botlik meg soha a lábad). Mikor lefekszel, nem rettegsz (és nem rettensz fel); hanem lefekszel (és édesen alszol) és gyönyörűséges lesz a te álmod. (Más fordítás: Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol). Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától (támadásától), ha eljő. (Más fordítás: Nem kell félned (nem kell tartanod) a hirtelen fölrettenéstől (ijedségtől), sem attól, hogy viharként rád törnek bűnösök, istentelenek /Isten nélkül élők). Mert az Úr lesz a te bizodalmad (és oltalmad) és megőrzi a te lábadat a fogságtól (nehogy tőrbe essék). (Más fordítás: Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi (vigyázza) lábad a csapdától)” (Péld. 3,21-26).

Péld. 8,6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok, és az én számnak felnyitása igazság. [Héber szerint: (šámaʿ): Figyeljetek rám, értsétek meg, és engedelmeskedjetek (mú náḡiḏ náḡíḏ szemnosz): az én komoly, és szent (dibbér) beszédemnek, kijelentésemnek. (gar): Ugyanis az én (śep̄eṯ śáp̄áh legó): beszédem, kijelentésem (kai): és a (mip̄ətáḥ): számnak megnyitása felemel, elvisz az (apo): eredeti (mêšár): igazságra].

Péld. 8,7 Mert [('ĕmeṯ): szilárd, megbízható] igazságot mond ki az én ínyem [(peh'émer): beszél az én szám], és utálat [utálatosság] az én ajkaimnak a gonoszság, és a [(rešaʿ): csalás, álnokság].

Péld. 8,8 Igaz én számnak minden beszéde, és minden ('émer): megnyilatkozása (ceḏeq): igazság], semmi sincs ezekben hamis [(páṯal): fonák, elferdült], vagy elfordult [(ʿiqqéš): csalárd, kitekert, hamis] dolog.

Péld. 8,9 Mind egyenesek, és [világosak] az értelmesnek, aki [(bín): felfogja, megérti], és igazak azoknak, kik megnyerték [(mácá'): megszerezték, megtalálták] a tudományt, a [(daʿaṯ): tudást, az Isten ismeretet]. 

Péld. 8,10 Vegyétek az én tanításomat [(músár): példámat, útmutatásomat], és nem a pénzt, [(kesep̄): ne az ezüstöt]; és a tudományt, [(daʿaṯ) tudást, ismeretet] inkább, mint a választott, a [(báḥar): megpróbált] aranyat.

Péld. 8,11 Mert jobb [értékesebb, becsesebb] a [(ḥáḵəmáh): szellemi értelemben vett] bölcsesség a drágagyöngyöknél [az (pání pánín): igazgyöngynél]; és semmi gyönyörűségek, és semmi [(ḥép̄ec) drágaság, kívánatos dolog] ehhez egyenlők nem lehetnek, és [(šávah): ahhoz semmi sem hasonlítható]*

*Ezért: „Szerezni bölcsességet, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerezni eszességet, értelmet, kívánatosabb az ezüstnél!” (Péld. 16,16).

„Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és a kiásott színaranynál ennek jövedelme nagyobb. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. (Más fordítás: Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled)” (Péld. 3,14-15)

„Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az aranynál, még a sok színaranynál is [és megannyi drágakőnél]; és [szavai] édesebbek a méznél, még a színméznél is [a lépből kicsordult méznél is]” (Zsolt. 19,11).

„Színaranyért meg nem szerezhető, és nem lehet megvenni, ára ezüsttel meg nem fizethető és nem lehet árát ezüstben kimérni. Nem mérhető össze és nem fizethető meg Ofir aranyával, nem drága onixxal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért és arany ékszerekért be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára, és birtoklása drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze, és színarannyal sem lehet megfizetni” (Jób. 28,15-19).

 „Ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az elrejtett kincseket úgy kutatod azt” (Péld. 2.4).

A Hívő megvallása. Uram: „A te szádnak törvénye (nomosz = útmutatása) jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst”„Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt. 119,72; 119,127).

Az Úr törvénye (útmutatása), az Ő (logosza), Igéje: „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded (logoszod); méznél édesebb az az én számnak!” (Zsolt. 119,103)

Úgy teszi ragyogóvá a szemeinket, ahogy a méz a Jonatánét: „Jonatán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és mindjárt ragyogni kezdett a szeme” (1 Sám. 14,27).

Az igazságot felismerni, és a szerint dönteni is csak a bölcsesség birtokában lehet. Ezt egy történeten keresztül mutatja be Isten igéje. Volt két asszony, akik együtt laktak, és egyszerre szültek, de az egyik asszony gyermeke meghalt, ezért éjszaka kicserélte a gyermeket a másik asszony élő gyermekével. És elmentek a királyhoz, hogy igazságot szolgáltasson. A király pedig így döntött:  „Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé, Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyém, se tied ne legyen; vágjátok ketté. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében és így szolgáltat igazságot” (1 Kir. 3,23-28).

Pál apostolon keresztül kijelentést nyer a bölcsesség személye, akinek megszerzése minden kincsnél többet ér, és akit a szentek számára kér az Úrtól : „Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3). 

Mert: „Belőle vagytok és származtok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől…” (1 Kor. 1,30).

Ezért így vall önmagáról az apostol: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és hogy megismerjem Őt…” (Fil. 3,7-8.10).

Péld. 8,12 Én, bölcsesség lakozom az eszességben, az [(ʿárəmáh): éles elmében], és a megfontolás, és [(məzimmáh): tervezés] tudományát [(daʿaṯ): ismeretét, tudását] megnyerem (mácá'): megtalálom]. »Más fordítás: Én, bölcsesség lakozom az eszességben, és nálam van a megfontolt tudás; én találtam fel az éleslátás tudományát; és én vagyok jelen az értelmes gondolatokban«

Péld. 8,13 Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] a gonosznak [(ráʿ): rosszaságnak, gonoszságnak] gyűlölése [(śáné'): utálata]. A kevélységet, [(gé'áh): önteltséget, gőgöt, dölyföt] és felfuvalkodást [(gá'ôn): büszkeséget, fennhéjázást] és a gonosz utat, a [(ráʿ dereḵ): rossz, hitvány, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen életutat, és a vallási szokásokat, és istentiszteleti módot], és az álnok [a kétnyelvű, hamis] szájat, az [(tahəpúḵáh peh): álnok, romlott beszédet] gyűlölöm [(śáné'): utálom]*

*A bölcsesség és értelem megszerzéséről így szól az Úr, aki már a teremtéskor elmondta: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme (phobeó): tisztelete): az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób. 28,28).

 Dávid megvallása is erről szól: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása (józan esze) van mindenkinek, aki ezt gyakorolja (akik eszerint élnek; okosak, akik kitartanak benne); annak dicsérete megmarad mindvégig.” (Zsolt. 111,10).

Mert: „Az Úrnak félelme (phobeó): tisztelete) feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. [Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést, a [fegyelmezést]” (Péld. 1,7).

És újra: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (tisztelete), és a Szentnek a megismerése ad értelmet (az az okosság).” (Péld. 9,10).

 „Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság (Az Úr félelme a bölcsesség iskolája (bölcsességre int), az alázatosság megelőzi a dicsőséget, / és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos/).” (Péld. 15,33).

És így figyelmeztet az Úr: „Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le” (1Sám. 2,3).

Mert: „meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakosok gőgösségét megalázom. Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál” (Ésa. 13,11).

Péld. 8,14 Enyém [az én tulajdonom] a tanács és a valóság, a [(tušijjáh túšijjáh): hatékony, praktikus bölcsesség, és a maradandó siker], én vagyok az eszesség [(bínáh): az értelem, ítélőképesség, megkülönböztető képesség, felismerés, megértés], enyém az erő, a [(gəḇúráh): hatalom, a hősiesség, vitézség, bátorság]*

*Jób megvallása: „Bölcsessége nagy és ereje hatalmas…” (Jób 9.4).

Péld. 8,15 Én általam uralkodnak, és [(málaḵ): kormányoznak] a királyok, és az uralkodók [(rázan): fejedelmek tisztségviselők, törvényhozók, főemberek] végeznek igazságot [(ḥáqaq ceḏeq): adnak igazságos törvényt]*

*Az Úr Jézus kijelentése Pilátus előtt: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked… ” (Ján. 19,10-11).

Pál apostol arról prédikál, hogy: „… nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]” (Róm. 13,1).

Salamon megvallása: „… te választottál engem királlyá e nép felett...” (2 Krón. 1,9).

Dániel megvallása: „Ő… Királyokat taszít el, és királyokat támaszt…” (Dán. 2,21).

Péld. 8,16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és [(śárar): uralkodnak, kormányoznak], és a nemesek, [(śar): főemberek, elöljárók, vezetők, hatalmasok], és a földnek minden bírái [(šáp̄aṭ): végeznek igazságot, és ítélkeznek igazságosan].

Péld. 8,17 Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak*

*És akik megtalálják az Urat, azokhoz így szól: „Bölccsé teszlek [értelmet adok neked, hogy (śáḵal): okosan, megfontoltan körültekintően viselkedj, és cselekedj], és megtanítlak téged az útra, és [(járá' járáh dereḵ zú jálaḵ): mutatom neked az utat, azt mondva: ez, ez itt] amelyen járj; szemeimmel [(ʿajin): tekintetemmel] tanácsollak téged, és [(jáʿac): vigyázok rád, őrizlek téged]” (Zsolt. 32,8).

Péld. 8,18 Gazdagság és tisztesség [(káḇóḏ káḇôḏ): megbecsülés, dicsőség, méltóság, pompa] van nálam, megmaradandó jó [(ʿáṯéq hôn): maradandó, tartós, értékes, vagyon, gazdagság, birtok] és igazság [(cəḏáqáh): megigazulás]*

*És: „Napoknak hosszúsága [hosszú földi élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. (Más fordítás: És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri)” (Péld. 3,16).

Az apostol erről így ír: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, mert föl nem fogta; meg se gondolta, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).

Péld. 8,19 Jobb [(ṭôḇ): kiválóbb, drágább] az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom [és (təḇú'áh): jövedelmem] a válogatott, a [(báḥar): kiváló] ezüstnél [a színezüstnél]*

*És: „jobb [előnyösebb, hasznosabb] ennek megszerzése [és több haszna van ennek birtokába jutni] az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább [és nagyobb az értéke] a fényes karbunkulusoknál [vagy korallnál, gyöngynél, és gazdagságnál], és minden te gyönyörűségeid, és [semmi drágaságod, és semmi kívánatos dolog, amiben kedved leled] nem hasonlíthatók hozzá [nem vetekszik vele, és semmi sem fogható hozzá]” (Péld. 3,14-15).

Bizony: „Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze (és nem fizethető meg) Ofir aranyával, nem drága ónixszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (és arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára (és birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze (és nem fizethető meg)” (Jób. 28,15-19).

Ezért: „Szerezni bölcsességet, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerezni (értelmet), és eszességet, kívánatosabb az (szín)ezüstnél!” (Péld. 16,16).

Dávid így kéri az Urat, tudva, hogy nincs bölcsesség az Úron kívül:  „A te szádnak törvénye (tanítása, irányítása, utasítása) jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.” (Zsolt. 119,72).

Mert nekem ezek: „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is” (Zsolt. 19,11).

Péld. 8,20 Az igazságnak [(cəḏáqáh): a megigazulásnak] útján járok, és az igazság, a [(mišəpáṭ): megigazítás] ösvényének közepén.

Péld. 8,21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost [(jéš): gazdagságot, igazi értéket, vagyont] adjak örökségül, és erszényeiket [('ôcár): raktáraikat, csűrjeiket] megtöltsem*

*És folytatódik a kijelentés: „Az igaznak házában nagy kincs van… ” (Péld. 15,6).

„És ismeret tölti meg a szobáikat mindenféle drága és kedves értékkel” (Péld. 24,4).

Péld. 8,22 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő útjának kezdetéül [(ré'šíṯ): eredetéül, alapjától] szerzett [(qánáh): megalapozott, megalapított] engem; az ő munkái

 [(mip̄əʿáláh mip̄əʿál): cselekedetei] előtt [(ktidzó) épített, alkotott, hozott létre] régen [(qéḏəmáh qeḏem): kezdetben, az idő és tér létrejötte előtt]*

*János apostol megvallása: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige, Ő eredetileg az Isten (Ján. 1,1-2).

A Laodiceabeli gyülekezetnek így jelenti ki magát az Úr, Ő: „… [(ktiszisz arkhé): az Isten teremtésének, a teremtett világnak eredete]” (Jel. 3,14).

Péld. 8,23 Örök időktől fogva [(ʿólám ʿôlám): időtlen idők óta elrendeltettem] felkenettem, [(násaḵ): kiöntettem italáldozatként] kezdettől, [az (ró'š): az idő és tér létrejötte előtt] a föld kezdetétől fogva [Más fordítás: Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt]*

*Pál apostol megvallása: „És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. [Más fordítás: Ő mindenekelőtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,17).

Erről tesz bizonyságot János apostol is: „Ő kezdetben az Istenben vala. A mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,2-3).

Ő, - Krisztus - az: „Aki eleve el volt ugyan rendelve [kiválasztatott; már kiszemeltek], a világ megalapítása [(koszmosz): világegyetem, teremtett világ, a látható világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ (alapjának) levetése] előtt…” (1 Pét. 1,20).

És Ő az: „a Bárány, aki megöletett, e világ alapítása óta” (Jel. 13,8).

Péld. 8,24 Még mikor semmi mélységek [(təhóm təhôm): tenger mélységei] nem voltak, születtem vala [(ḥúl ḥúl): mintegy gyötrő vajúdás közepette]. Még mikor semmi források vízzel teljesek nem voltak, [(káḇéḏ káḇaḏ): még nem törtek elő a vízben dús források]*

*A teremtésről így tesz így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, (tóhú bóhú hájáh): pusztasággá, sivataggá, üressé, sivárra vált) és sötétség vala a mélység színén, (ḥóšeḵ páním): sötétség volt a felszínén) és az Isten Szelleme lebeg (ráḥap̄): köröz) vala a vizek felett” (1 Móz. 1,1-2).

 De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).

 És: „Megteremtette, (br': megalkotta) Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, (br': alkotta) férfivá és nővé (záḵár nəqéḇáh: hímneművé, és nőneművé) teremtette (br': alkotta) Ő” (1Móz. 1,27).

Pál apostol vallástétele: „Aki képe, képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Ő a legelőször előhozott” (Kol. 1,15).

Péld. 8,25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek [(ṭáḇaʿ): keletkeztek, és helyükre kerültek] volna, a halmoknak [(giḇəʿáh páním): a dombok létrejötte] előtt születtem [vajúdás közepette]*

*Dávid megvallása a Teremtőről: „Minekelőtte hegyek lettek, és (kiemelkedtek), és föld és világ formáltaték, (kialakult, és létrejött) öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!” (Zsolt. 90,2).

Ő: „Aki szól a napnak és az fel nem kél, (nem ragyog fel) és bepecsételi a csillagokat. Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. Aki teremtette a Göncölszekeret, (a Nagymedvét), és a Kaszás-csillagot és a Fiastyúkot és (Dél csillagait) a délnek titkos tárait” (Jób. 9,7-10).

És hogy ki Ő, azt az Úr Jézus tanítványai láthatták meg: „az éj negyedik szakában, a negyedik éjszakai őrváltás idején, vagyis hajnali háromkor hozzájuk méne (Jézus) a tengeren járva… És azok látják Őt a tengeren járni…”(Márk. 6,48-49).

Péld. 8,26 Mikor még nem csinálta vala [(ʿáśáh): még nem alkotta, nem teremtette meg] a földet (a látható világot) és a mezőket [(ḥuc ḥúc): a rónákat], és a világ ((téḇél): a látható világ) porának kezdetét.

Péld. 8,27 Mikor készíté [(kún): teremtette, alkotta, formálta] az eget, ((šámeh šámajim): a szellemi valóságot) //ott [már jelen] valék (ez a rész nem szerepel a héberben);// mikor felveté [(ḥáqaq): elhatározta, elrendelte, kijelölte, kimérte] a mélységek színén [(təhóm təhôm páním): roppant víz, tenger, óceán, mélység felszínén] a kerekséget [(ḥúḡ): horizontot, a látóhatárt].

Péld. 8,28 Mikor megerősíté [('ámac): megszilárdította

megerősítette] a felhőket, és az [(šaḥaq): egeket] ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai [(təhóm təhôm ʿajin): tenger felszíne].

Péld. 8,29 Mikor felveté a tengernek határát, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentumait: [Más fordítás: Amikor [(ḥóq śím śúm): határt állított és törvényt adott a vizeknek. Amikor határt szabott a (jám): tengernek, hogy a (majim): víz át ne léphesse partját, és (ʿáḇar): ki ne áradhasson. Amikor kimérte, és meghatározta a föld alapjait; amikor megrajzolta a föld szilárd részét]:*

*A Szent Szellem bizonyságtétele: „És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, (és emelkedjék ki), hogy tessék meg (és láthatóvá váljék) a száraz. És úgy lőn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó” (1 Móz. 1,9-10).

Ő az: „Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme (örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,6).

„Övé a tenger és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták” (Zsolt. 95,5).

Dávid megismétli: Az Úré [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóé] a föld s annak teljessége [és minden (məlô məlô' məló'): gazdagsága]; a föld kereksége s annak lakosai [a termékeny föld és a rajta lakók].  Mert ő alapította azt [(jásaḏ): vetette meg alapját] a tengereken, és a folyókon megerősítette [rögzítette]. (Zsolt. 24,1-2).

És Pál apostol bizonyságtétele: „Mert az Úré a föld és annak teljessége minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti” (1 Kor. 10,26).

 „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

És így folytatja megvallását Dávid: „Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.(Másfordítás: Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon). Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt. 104,5-7).

Jóbtól azt kérdezi az Úr: „És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, és az anyaméhből kijött (amikor buzogva előtört a föld gyomrából); Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt? Mikor reávontam törvényemet, (határt szabtam neki) zárat és ajtókat raktam rá, és azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak (büszke hullámaidnak)!” (Jób. 38,8-11).

Ő, aki: „Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel” (Jób. 26.10).

„Összegyűjti, és [(kánas): felhalmozza] a tenger vizeit, mintegy tömlőbe, és [gáttal torlaszolta el]; tárházakba [az ö titkos helyeire] rakja [mederbe zárja] a hullámokat [(təhóm təhôm): a mélységek vizeit, az örvényeket, és az áradatot gát közé szorítja]” (Zsolt. 33,6-7).

Péld. 8,30 Mellette valék mint kézműves [mint kedvence, mint ('ámôn): építő mester], és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.[Más fordítás: ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap-nap után, színe előtt játszadozva, és örvendezve mindenkor]*

*Az Úr Jézus alámerítkezik a Jordánban, és egyben kijelentést nyer, hogy ki az a bölcsesség, aki beszél:  „És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

A még testben lévő Úr Jézus kereszthalála előtt így imádkozik, kijelentve az egyház kezdetét: „Én dicsőítettelek [(doxadzó): és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget szereztem Neked] e földön: elvégeztem a munkát [(teleioó): teljesen], amelyet reám bíztál [amelyet nekem (didómi): adtál], hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál [(szeautú para): temagadban] azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad, és [tebenned] a világ létele előtt” (Ján. 17,4-5).

Őróla tesz bizonyságot János apostol is: „Ő kezdetben az Istenben vala. A mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,2-3).

„És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. [Más fordítás: Ő mindenekelőtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,17).

Mert: „…Ő a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

És „…Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása…” (Zsid. 1,3).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).

Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17)

És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt, amikor megpillantottam, leesém az ő lábaihoz, vagyis a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, és megérintett jobbjával, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé mégis élek örökkön örökké.  Ámen…” (Jel. 1,17-18).

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2).

 És Őbenne létezik az Egyház, az eklézsia is öröktől fogva: „Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,20).

„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted [(agapaó)] őket, amiként engem szerettél [(agapaó)]. És [(gnóridzó): kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem [(gnóridzó): kijelentem]. Hogy az [(agapé): az Isten szerinti] szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél [(agapaó): úgy, ahogy magadat teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek] (Ján. 17,21.23.26).

Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy a teremtéskor már jelen volt, mint építőmester: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs és gondos építőmester, alapot, fundamentumot vetettem, de más épít rá…” (1Kor. 3,10).

Jóbhoz is így szól az Úr, kijelentve, hogy a teremtéskor már létezett: „Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma igen nagy!” (Jób. 38,19-21)

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

Péld. 8,31 Játszva [(śáḥaq): játszadozva, táncolva] az ő [egész] földének kerekségén, a [(téḇél): földkerekségen] és gyönyörűségemet lelve az emberek, az ('áḏám): emberi faj) fiaiban*

*És hogy kiben gyönyörködik Bölcsesség, arról Dávid tesz megvallást:  „A szentekben, akik e földön vannak [akik e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben] van minden gyönyörűségem [és örömöm]. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)”(Zsolt. 16,3).

Mózes megvallása: „Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, (és letelepednek) a te lábaidhoz, és (hallgatják és befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,3)

És hogy kik a szentek, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje: „az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;... mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják... Mindeneknek,... Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek... (1Kor. 1,2; Róm. 1,7).

Pál apostol vallást tesz arról, aki szereti az embert: „De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jó volta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az emberekhez való szeretete [(philanthrópia): emberszeretete] megjelent [(epiphainó): feltűnt, felragyogott]” (Tit. 3,4).

Péld. 8,32 És most fiaim, hallgassatok engemet [(šámaʿ): figyeljetek rám, és engedelmeskedjetek], és boldogok, [jól járnak] akik az én utamat megtartják, és [(šámar): megőrzik]*

*Mert: „Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt (az Urat), nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak” (Zsolt. 119,2-3;

Dávid megvallása: „Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, (tökéletes) akik az Úr törvényében járnak. Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak! A te határozataid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,102-105) .

Bizony: „Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem (jutalmazott engem). Mert (vigyáztam), és megőriztem az Úrnak útját, (és nem hagytam el hűtlenül az Istent), S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől” (2 Sám. 22,21-22).

„megőriztem [(šámar): vigyáztam, és követtem] az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] útjait, és gonoszul [hitetlenül, hűtlenül] nem távoztam [nem szakadtam, nem fordultam, nem hagytam, és nem tértem] el az én Istenemtől [és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen]” (Zsolt. 18,22).

Mert: „Mind boldog az, aki féli (tiszteli) az Urat; aki az ő útjain jár! (Kezed munkája után élsz), Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod, (és jól megy sorod)” (Zsolt. 128,1-2).

És hogy kik az igazán boldogok, arról az Úr Jézus így beszél: „… [azok az igazán] boldogok, akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét], és megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]” (Luk. 11,28).

„Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

 „Annakokáért most, [szerelmes] fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire” (Péld. 7,24).

Jakab apostol figyelmeztetése: „Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, (és be ne csapjátok) megcsalván magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (és cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Más fordítás: De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete)” (Jak. 1,22-25).

Ugyanis Isten igéje szül újjá: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Megtisztít: „Ti már tiszták vagytok ama beszéd [(logosz): az ige] által, amelyet szóltam néktek” (Ján. 15,3).

Kéréseink teljesítése is általa van: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim [(rémáim): kijelentéseim] bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek” (Ján. 15,7).

A gonosz elleni harcban támadó fegyver: „… fölvegyétek  a Szellem [harci] kardját [ragadjátok meg a hatalom támadó fegyverét], amely az Isten beszéde [Isten kijelentése]” (Eféz. 6,17).

Péld. 8,33 Hallgassátok a tudományt, és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok [és ne hanyagoljátok el azt; és el ne vessétek azt magatoktól]! »Héber szerint: (šámaʿ): figyeljetek, és engedelmeskedjetek a (músár): tanításnak, útmutatásnak, amely (ḥáḵam): bölccsé tesz, bölcsességre tanít. (páraʿ): Ne hagyatok fel vele, ne vonjátok el magatokat tőle«

Péld. 8,34 Boldog ember, aki hallgat engem, [(šámaʿ): figyel rám, és engedelmeskedik] az én ajtóm előtt virrasztván minden nap. [(deleṯ šáqaḏ): Aki napról napra éberen őrködik ajtómnál] az én ajtóim félfáit őrizvén*

*Dávid megvallása: „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában. Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót (a javait) azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki benned bízik!” (Zsolt. 84,11-13).

Péld. 8,35 Mert aki megnyer [(mácá'): megtalál] engem, nyert életet [(mácá' ḥaj): az életet találja meg], és szerzett az Úrtól jóakaratot és (púq): kegyelmet]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Boldog ember [és a gondoktól, és bajoktól mentes az élete annak], aki [megtalálta] és megnyerte a bölcsességet, Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. (Más fordítás: Az Ő szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri). Az ő útjai gyönyörűséges [barátságos, kellemes, hasznos, kiváló, és előnyös] utak, és minden ösvényei: békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok” (Péld. 3,16-18).

Bölcsesség kijelentése önmagáról: Hát: „Hallgasd, fiam, (fogadd el) és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,10).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem hogy ki Isten bölcsessége, és ki az, aki a kijelentést teszi: „...Krisztus Jézus... lett bölcsességül nékünk Istentől...”(1 Kor. 1,30).

És a testé lett Bölcsesség így szól: Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete, egy más minőségű, természetfeletti élete van annak” (Ján. 6,40.47).

János apostolon keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).

Bemutatja az Ige, hogy hogyan valósult meg az Ő ígérete Ábrahám életében:  „És ...meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Móz. 25,8)

És Salamon életében: „... megadom néked, a gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én újaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14).

Ezért jó: „Ha figyelmeztetvén [vagyis figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva engedelmeskedsz] a bölcsességnek [megnyitva, és odafordítva] a te füleidet, hajtod a te elmédet [és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve] az értelemre [s kitárva szívedet az okosságnak]. Igen, nos, ha a bölcsességért kiáltasz [sőt könyörögsz, és hívod], és az értelemért [és a megértésért, és a helyes értelmezésért] a te szódat felemeled [és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod]. Hogy megszabadítson [megóvjon; megmentsen] téged a gonosznak útjától [a rossz, és helytelen életmódtól, vagy vallási szokástól, vagy istentiszteleti módtól] és a gonoszságszóló férfiútól [és azoktól a veszélyes, rosszindulatú, rossz szándékúnak számító, káros, ártalmas emberektől, akik hamisságot; gonoszságot; álnokságot; fonákságot szólnak, akik közül egy sem hívő, és nem őszinte, nem szavahihető, és nem becsületes]. Akik elhagyják [otthagyják, nem törődnek vele, és elhanyagolják] az igazságnak útját [az egyenes, igaz ösvényt, a keskeny utat], hogy járjanak [a maguk útján, és olyan életmódot folytatnak, amely pusztulásba visz]. A sötétségnek útjain [járnak tudatlanságból, a vallási és erkölcsi sötétség útján, amit a bűn, a hitetlenség, és istentelenség, vagyis az Isten nélküli élet okoz]” (Péld. 2,2-3.12).

Péld. 8,36 De aki vétkezik ellenem, [(ḥṭ'): aki nem talál meg] erőszakot cselekszik az ő lelkén [(ḥámas): követ el saját magán, magának árt]; minden, valaki engem gyűlöl, és (śáné'): elvet], szereti, és [('áhéḇ 'áhaḇ máveṯ): kívánja a pusztulást] a halált!

benned bízom Uram!

Isten akarata

(Ézsaiás 50:4)

 „Az én Uram, az Úr, megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak” 

(Ézsaiás 50:4). 

Megvallás.

 Krisztusban egyike vagyok Isten élő köveinek, és szellemi házzá épülök,

hogy szellemi áldozatokkal áldozzak, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. 

(1 Pét. 2.5)

Spurgeon: A fiakról.

Aki a gyerekek kenyerét eszi, kell, hogy a fiak engedelmességét gyakorolja. 

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Minél több időt töltesz egyedül az Úrral, keresve az arcát dicsőítésben és imádságban, annál könnyebben meghallod és felismered a hangját a szívedben. 

/Daniel Kolenda/

BIBLIA

László Boda

László Boda

Minden mi él csak téged hirdet

Ige: Ha Krisztusé vagy, nincs hatalma a sátánnak feletted!

 „És elvégezvén minden kísértést az ördög a vádló, rágalmazó, eltávozék tőle egy időre*

Jézus pedig visszatért a Szellemnek erejével** erő megnyilvánulásával Galileába, és híre méne néki az egész környéken*** (Luk. 4,13-14)

*Amikor az Úr Jézus kijelenti tanítványainak, hogy neki szenvednie kell, Péter ennek ellen mond. Ezzel kijelentést nyer az is, hogy a hústesti ember gondolkozásában a sátán gondolatai tükröződnek vissza, amelyek egyben céltévesztésre csábítanak: „Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem, takarodj előlem; Eredj a hátam mögé; kelepce vagy nékem, akadályul szolgálsz, bűnre csábítasz engem. Mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. Mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkozol, nem érted azokat, mik Istenéi, hanem azokat, mik emberekéi; Mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain” (Mát. 16,23).

Mielőtt az Úr rálépett a szenvedés útjára, így búcsúzott tanítványaitól – egyben kijelentve azt is, hogy a szellemi emberen nincs hatalma a sátánnak: „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma” (Jn. 14,30).

**Erejével (dünamisz): erő megnyilvánulás, csodatevő erő.

***A pusztai kísértés után az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe, azaz fogságba vettetett, elméne Jézus Galileába, és így hirdette az Isten országának evangéliumát.  És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa, királysága, uralma; térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15).

A tanítványoknak adott parancsban kerül kijelentésre, hogy mit jelent az Evangélium hirdetése: „Elmenvén pedig prédikáljatok, és hirdessétek, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat, azaz leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen kaptátok, ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8).

Uram! Rólad énekelek!

Az Istenből születettekről.

Örüljetek, és

 „Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Krisztus népe, mert nagy körötökben Izrael Szentje” (Ésa. 12,6)

Úr Jézus! Én

„Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak Téged” (Zsolt. 35,18)

Nem félek az elemektől,

Ezért hiszem és megvallom, hogy: Nem félek a víztől és a tűztől, mert azt mondtad Uram: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr a te Istened, Izráelnek Szentje, a te Megtartód; hát ne félj, mert én veled vagyok. 

(Ésa.43,1-5)

Spurgeon: Az adósságról.

Jobb, ha vacsora nélkül fekszel le, mint ha adóssággal ébredsz.

Imádság:

Uram! Hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked!

Ámen!

Engedelmeskedj Uradnak, mert:

Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

Ha Krisztusé vagy, ne félj a népek félelme szerint,

Te nem tartozol közéjük, mert meg van írva, hogy a Krisztus népe:

„… ímé oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.

(4 Móz 23,9)

László Boda

Berkes Vilmos

Minden új nap, új öröm

Jelenések könyve 5. fejezet: A hétpecsétes könyv, Isten örök terveinek könyve. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jel. 5,1 És [(eidó oida): észrevettem], és láték annak jobb kezében, aki a királyiszékben [(thronosz): a trónon] üle, egy könyvet [(biblion): könyvtekercset] amely be volt írva belül és hátul, [(graphó): kívül-belül teleírt] és le volt pecsételve hét pecséttel.*

*Ezékiel is ezt a látomást kapta: „És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete (egy irattekercs) vala. És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá (siratóénekek), és gyászénekek és (sóhajok) és nyögések és jajszók” (Ezék. 2,9-10).

És hogy milyen látomások  vannak lepecsételve, arról sok prófécia szól: Prófécia arról, aki botránkozás kövévé lesz: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

És hogy ki a seregek Ura, arról az Evangélium tesz bizonyságot, az Úr Jézusról beszélve: „És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában” (Mát. 13,57).

A Végidők eseményeiről szóló prófécia is le van pecsételve. „És az estéről, és (estékről) és reggelről és (reggelekről) való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való (mert távoli időről szól)” Dán. 8.26).

A feltámadásról: „Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, (ezeket az igéket) és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dán. 12,4).

És hogy mikor lesz legyőzve a szentek ellensége: „És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. (Más fordítás: Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek). Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig” (Dán. 12,7-10).

És ezeket a próféciákat az írástudók, és írás magyarázók sem értik: „És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, amelyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett” (Ésa. 29,11).

Jel. 5,2 És láték egy erős [(iszkhürosz): hatalmas] angyalt, [(aggelosz): hírnököt], aki nagy szóval kiálta, aki [(megasz phóné kérüsszó): hatalmas hangon hirdette]: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, [(biblion): a könyvtekercset] és felbontsa [(lüó): feltörje] annak pecséteit?

Jel. 5,3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta, nem volt [(dünamai): képes, nem volt hatalma] a könyvet [(biblion): könyvtekercset] felnyitni, sem ránézni [sem beletekinteni abba].

Jel. 5,4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték [(heuriszkó): senki sem bizonyult] méltónak a könyv [(biblion): a könyvtekercs] felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem [vagy hogy beletekintsen]:

Jel. 5,5 És egy a Vének [(preszbüterosz): a mennyei elöljáró,

presbiterek] közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz] nemzetségéből való oroszlán, Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] gyökere, hogy felnyissa a könyvet [(biblion): a könyvtekercset] és felbontsa annak hét pecsétét.^*

*Ézsaiás bizonyságtétele a győztes származásáról: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ésa. 11,1).

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „És viszont Ézsaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, előáll, fellép, trónra kerül, hogy uralkodjék a pogányokon, és aki abból támad a nemzetek vezérlésére; Őbenne reménykednek, bíznak majd a pogányok, a nemzetek, népek” (Róm. 15,12).

És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz bizonyságot: „Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).

És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Az Evangélium így ad hírt a prófécia beteljesedéséről: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt” (Mát. 2,1-2).,

És a főpapok és írástudók válaszolnak a kérdésre: „A júdeai Betlehemben; mert így írta, és így jövendölte vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb, legjelentéktelenebb Júda fejedelmi, vezető városai között: mert belőled származik, és belőled támad, és jön majd elő a fejedelem, az Uralkodó, aki legeltetni, pásztorként terelgetni, és kormányozni fogja az én népemet, az Izráelt. (Mát. 2,5-6).

Az apostol bizonyságtétele: „Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, [(anatelló): származott, sarjadt ki]…” (Zsid. 7,14).

A vénekről pedig így hangzik a bizonyságtétel: „És a királyiszék [(thronosz): a trón] körül huszonnégy királyiszék [huszonnégy trón] vala; és a királyiszékekben [a trónokon] látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák [(sztephanosz): arany koszorúk] valának” (Jel. 4,4).

Hogy kik ők, arról az Úr Jézus ígérete szól, amely így hangzott: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [így] ítélitek krinó): hadakozva elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét] (Mát. 19,28).

Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónján)” (Jel. 3,21).

Jel. 5,6 És [(idú) :lám] láték a királyiszék [(thronosz): a trón] és a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény] között és a Vének [(preszbüterosz): a mennyei elöljárók, a presbiterek] között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva [(kerasz): az uralkodói hatalom teljessége] és hét szeme [(ophthalmosz):  mindentudó, és mindent látó] vala, aki az Istennek hét Szelleme, [(ekhó): akit birtokol], és aki elküldetett az egész földre.^*

*A Krisztusról így szól a bizonyságtétel: „… a mi húsvéti bárányunk, a mi pászkaáldozatunk, a Krisztus megáldoztatott már érettünk” (1 Kor. 5,7).

Őróla szólnak a próféciák: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ésa. 53,7).

Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia, Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, (ḥáḵəmáh): szakértelemnek, és ügyességnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, (gəḇúráh): erőnek és bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének, (jirə'áh): tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Aki a Sárdisbeli gyülekezetnek így mutatkozik be: „… Ezt mondja az, akinél van [(ekhó): aki magába foglalja, aki birtokolja, akié] az Isten hét [(pneuma)] Szelleme [az Isten teljessége]…” (Jel. 3,1).

Ő az, aki kijelenti a tanítványainak: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem [bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

Jel. 5,7 És eljöve és elvevé a könyvet, a [(biblion): könyvtekercset] a királyiszékben [(thronosz): a trónon] ülőnek jobbkezéből.

Jel. 5,8 És mikor elvevé a könyvet, [(biblion): a könyvtekercset] a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény] és a huszonnégy Vén [(preszbüterosz): mennyei elöljáró, presbiter] leborula [(piptó): földre borul] a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal [(thümiama): illatos füstölőszerrel] tele, amik a szentek imádságai.^*

*Mert így szólt Jahve: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25).

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]” (Róm. 14,11).

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Jel. 5,9 És éneklének új [(kainosz): ismeretlen, meglepő]  éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet, [hogy átvedd a (biblion): könyvtekercset], és megnyisd [és feltörd] annak pecséteit:^* mert megölettél, és megváltottál [és véreddel (agoradzó): vásároltál meg] minket Istennek a te véred által, minden ágazatból [(phülé): törzsből, nemzetségből] és nyelvből és népből és nemzetből,^**

*És így dicsérték a Bárányt, aki maga a Teremtő: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt [(dünamisz): és hatalmat]; mert te teremtettél, és [(ktidzó): alkottál] mindent [(pasz pasza pan): a mindenséget], és a te akaratodért vannak és teremttettek. [Más fordítás: Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt (dünamisz): és hatalmat; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból lett a teremtett világ; mert te alkottad a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent]” (Jel. 4,11).

Már Dávid is így buzdítja a szenteket: „Dicsérjétek [dicsőítsétek (jáḏáh): megvallva] az Urat, és [adjatok hálát az Úrnak] citerával; tízhúrú hárfával [lanttal, hegedűvel] zengjetek [(zámar): dalt] néki [zengjétek fölségét]. Énekeljetek néki új éneket, [(šúr šír): énekléssel ünnepeljétek] lantoljatok [(nḡn): húrt pengessetek] lelkesen, [(jáṭaḇ) vidám szívvel, örömkiáltással; nagy örömmel], harsogón [(tərúʿáh): ujjongó csatakiáltással]” (Zsolt. 33,2-3).

„János apostol továbbfolytatja látomása leírását, kijelentve, hogy ki a Bárány: „És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát. És hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala; És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék (a trón) előtt, és a négy lelkes állat (a négy élőlény) előtt és a Vének előtt. És senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről” (Jel. 14,2-3).

 „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, (a te műveid) mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!” (Jel. 15,2-3).

 Aki nem más, mint maga az Úr, Jahve: „Akkor éneklék Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. Erőm az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; (megszabadított engem) Ő az én Istenem, őt dicsérem, (őt dicsőítem) atyámnak Istene, őt magasztalom. Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova” (2 Móz. 15,1-3).

Ezután: „látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék (a trón) előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen” (Jel. 7,9-12).

Őt látta Ézsaiás is: „A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, (magasra emelt trónon) és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett (repült). És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével (dicsősége betölti az egész földet!)! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel” (Ésa. 6,1-4).

**Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)

Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)

De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)

„az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10)

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2).

„Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő, véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,25).

 Az apostol így buzdítja a megváltottakat: „Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a ti testetekben, a ti egész lényetekben, és szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,20).

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).

 Mert: „Krisztus váltott meg minket váltságdíj ellenében felszabadított, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, átokká, és az átok hordozójává levén, vagyis átok alá került érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán függ” (Gal. 3,13).

 Őbenne: „van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

 Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőkké tett, az Isten anyaszentegyházának, a kihívottak közösségének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

Isten kivásárolt: „… a Krisztus vére (árán), aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (Zsid. 9,14).

 Az Úr Jézus így jelenti ki az Ő földre-jövetelének célját: „…az embernek Fia azért jött [el a földre], …hogy szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [váltságdíjul] sokakért, [és ez által sok embert megmentsen]” (Mát. 20,28).

Jel. 5,10 És tettél minket a mi Istenünknek [Istenünk királyságává] királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.*

*Pál apostol megvallása: Ő: „Aki országa népévé, és királyokká és papokká tett minket az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1.6).

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek, a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig” (Jel. 20,6).

És beteljesült a Krisztusnépéről hangzó prófécia „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; (az én tulajdonom) bár enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (papok királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6).

 És: „Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek” (Ésa. 61,6).

Hát: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat]” (Luk. 12,32) .

Péter apostol így buzdítja a Krisztus népét: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket. Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent [(hagiosz): Isten számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, [és olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól / kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,9.5).

Jel. 5,11 És látám, és hallám a királyiszék, [(thronosz): a trón] a lelkes állatok, [(dzóon): az élőlények] és a Vének, [(preszbüterosz) a mennyei elöljárók] körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;^*

*Ézsaiás így látja a Királyt, a seregek Urát: „Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben (magasra emelt trónon), és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház (a templom) betelt füsttel. Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!” (Ésa. 6,1-5).

Mikeás igy látja az Urat: „… Látám az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani” (1 Kir. 22,19).

Dániel is látja a Urat: „Tűzfolyam fakadt és áradt vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg” (Dán. 7,10).

Ezékiel így látja dicsőségben az Urat: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, (egy zafírfényű trónus alakja) és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség (fényözön) vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség (fényözön) köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, (látványa) és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,26-28).

„És látám, és ímé a mennyezeten, amely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettük, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája (egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel)” (Ezék. 10,1).

                                                                                                                                                                                                                                                      

Jel. 5,12 Nagy szóval [(megasz phóné): hatalmas hangon] ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot [(iszkhüsz): hatalmat] és tisztességet és dicsőséget és áldást.^*

*És folytatódik a kijelentés, Isten a Bárány: „És hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben (az ő trónjaikon), arcra borultak és imádták Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted (és uralkodsz)” (Jel. 11,15-17).

Ő ül a királyiszékben, a trónon: „Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat (a négy élőlény) körül állnak vala, és a királyiszék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen” (Jel. 7,11-12).

És a mennyben nem szűnik meg a dicsőítés: „Leesik [(piptó): leborul] a huszonnégy Vén [(preszbüterosz): a huszonnégy elöljáró] az előtt, [(enópion): annak színe előtt] aki a királyiszékben, a [(thronosz): trónon] ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit [(sztephanosz): győzelmi koszorúikat] a királyiszék [(thronosz): a trón] elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt [(dünamisz): és hatalmat]. Mert te teremtettél, és [(ktidzó): alkottál] mindent [(pasz pasza pan): a mindenséget], és a te akaratodért vannak és teremttettek. [Más fordítás: Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt (dünamisz): és hatalmat; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból lett a teremtett világ; mert te alkottad a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent] (Jel. 4,10-11).

Jel. 5,13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, [(ktiszma): teremtett lény] amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek [(thronosz): a trónon ülőnek] és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom [(kratosz): és uralom] örökkön örökké.^*

*Dávid megvallása: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, a ragyogás és a fenség, az örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett, és magasztos vagy te mindenek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, te tőled erednek, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. (Más fordítás: A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé). Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és hálát adunk neked, és dicsérjük a te dicsőséges, fenséges nevedet” (1 Krón. 29,11-13).

„Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz, műveidhez fogható nincsen! Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,8-10).

És mennyen, földön így szól a dicséret: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, és minden teremtmény, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel. 5,13)

Jel. 5,14 És a négy lelkes állat [(dzóon): a négy élőlény] monda: Ámen. És a huszonnégy Vén [(preszbüterosz): mennyei elöljáró]

leborult és imádá az örökkön örökké élőt.

Meghallgat az Úr!

A sarokkőről

Ha az Úr hív, ne keress kifogásokat, mert:

Azt mondja az Úr:  „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld, és hirdesd mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak, és megmentelek téged! Mond az Úr. És kinyújtja az Úr az ő kezét, és megilleti, megérinti a te szádat, és azt mondja néked az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)

Megvallás.

Krisztus része vagyok, és mert Ő él, én is élek.

(Zsid. 3.14; Ján. 14.19)

Kempis Tamás: A szeretet

A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. Lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, mindenhez van ereje és minden lehetséges.

Szeretlek Uram, Jézus, és:

„Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké! 

(Zsolt. 145,1-2)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jeremiás próféta figyelmeztet egy napra, amikor elveszett emberek sokasága fog így kiáltani: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” Jézus szintén figyelmeztette a tanítványait a János 9:4-ben: „...eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat”. Ezért kell most elmennünk! Ezért kell most prédikálnunk! Ezért kell most imádkoznunk... mert közeledik az éjszaka! - Daniel Kolenda

László Boda

László Boda

Áldásod áldásod jöjjön el hozzánk

42-43 ZSOLTÁR