1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom továbbá
atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az
örömüzenetet, jó hírt, amelyet én néktek vittem, melyet be is vettetek, el is
fogadtatok, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne; amelyben meg is
maradtatok; melyet követtek*
*Továbbá: „Tudtotokra
adom pedig atyámfiai, testvéreim,
hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, nem
embertől származik; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése által az Ő kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal.
1,11-12).
Én pedig: „… úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek
másról, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2)
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus
kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt, mert Istennek
hatalma, szabadító, / üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére,
zsidónak először s aztán görögnek, pogánynak” (Róm. 1,16).
„Aki által megnyílt számunkra az út, és szabadon
járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, élünk, vagyunk,
és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2).
„Mert a keresztről, a kínoszlopról szóló beszéd, Ige
bolondság, ostobaság, esztelenség, butaság, képtelenség ugyan azoknak,
akik elvesznek, elpusztulnak, megsemmisülnek, de nekünk, akik
üdvözülünk, Isten ereje a szabadításra / megmentésre” (1Kor.
1,18).
1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök* is,
elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok,
megőrzitek úgy, aminemű beszéddel, igével
hirdettem néktek, hacsak nem hiába** és nem elhamarkodottan nem látszatra lettetek hívőkké***
*Üdvözültök: az itt szereplő görög szódzó; szótéria szavak (amelyek
pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a
bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás
(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás;
**Hiába (eiké): - hanyagul, azaz ok (vagy
hatás) nélkül, feleslegesen).
***Ugyanis: „Mivel… a világ a
saját bölcsessége, tudása,
ismerete és tapasztalata útján nem
ismerte meg Istent, tetszett Istennek, és úgy látta helyesnek, jónak hogy az
igehirdetés bolondsága, az ostobaságnak, képtelenségnek látszó
igehirdetés, prédikálás által üdvözítse azokat, akik hisznek” (1Kor. 1,21).
1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe arra tanítottalak elsősorban,
és azt hagytam rátok, amit magam is kaptam, hogy a Krisztus meghalt a mi
bűneinkért* a
mi céltévesztésünkért az írások
szerint**
*Bűn (hamartia): céltévesztés.
**Mert Ő az: „Aki ki lett
szolgáltatva, és halálra adatott bűneinkért, és félrecsúszásainkért,
botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott megigazulásunkért igazzá
nyilvánításunkért” (Róm. 4,25).
Ézsaiás
így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig
a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk,
hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott
sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk
legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR, / JHVH = Jahve
akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát
jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.
Személye, gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz
szolgám sokakat tesz megigazulttá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11).
És
azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és
híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk
hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
„Mert azt, aki nem ismert
bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
„és azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki
értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15).
Mert
Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül,
zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor.
15,20).
„Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy
bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,43).
1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott, életre
kelt a harmadik napon az írások szerint*
*Dávid így prófétál az Úr Jézus
feltámadásáról: „Az Úrra néztem, rá tekintek szüntelen; mert jobb kezem
felől van, meg nem rendülök, nem tántorodom meg. Azért örül az én szívem és
örvendez, ujjong az én egész lényem. Hústestem is biztosságban lakozik. Mert
nem hagysz engem a Seolban, a holtak hazájában; nem engeded, hogy a te szented
leszálljon a sírba, és rothadást lásson ” (Zsolt. 16,8-10).
A
Szent Szellem kitöltése után az apostol így hivatkozik a próféciára: „Mert
Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb
kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam, hogy meg ne inogjak.
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott, felujjongott az én nyelvem;
annakfelette az én hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem hagysz engem a
sírban, a halottak birodalmában, és nem engeded, hogy a te szented rothadást,
elmúlást lásson. Megjelentetted nékem az életnek újait; betöltesz engem
örömmel, örvendezéssel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván
szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról ősatyánkról, hogy ő megholt és
eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén
azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő
ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust hústest szerint. Hogy helyeztesse
az ő királyi székibe, hogy véréből valót ültet a trónjára, Előre látván ezt,
szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lénye nem hagyatott a sírban, a
halottak birodalmában, sem az ő hústeste rothadást, elmúlást nem látott. Ezt a
Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32).
„Hogy pedig feltámasztotta
őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe, az elmúlásba visszatérni,
azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait, és nektek váltom be
a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Azért mondja másutt is: Nem engeded,
hogy a te Szented rothadást, elmúlást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját
idejében, a saját nemzedékében szolgált az az Isten akarata szerint, elaludt,
meghalt, és eltemették atyái mellé, és rothadást, elmúlást látott. De akit
Isten feltámasztott, az nem látott rothadást, elmúlást. Azért legyen néktek
tudtotokra atyámfiai, férfiak, hogy Őáltala hirdettetik néktek a bűnöknek
bocsánata: És mindabból, amikből a Mózes törvénye által meg nem
igazíttathattatok, Őáltala mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,34-39).
Ézsaiás
pedig így prófétál az Úr Jézusról: „És az Úr akarta őt megrontani betegség
által. Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. Ha saját életét
áldozatul adja, mégis meglátja utódait, és napjait meghosszabbítja, sokáig él,
és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz, és célhoz jut vele” (Ésa.
53,10).
1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek*
*Az Evangélium így számol be az Úr
megjelenéseiről. Az emmausi úton az Úr megjelent két tanítványnak, akik: „És felkelvén azon
órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és
azokat, akik velük valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal,
és megjelent Simonnak!” (Luk. 24,33-34).
A
Márk írása szerinti Evangélium beszámolója: „Azután, mikor asztalnál ülnek
vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták
vala, nem hívének” (Márk. 16,14).
„Tamás
pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek, Ikernek hívtak, éppen nem
vala ő velük, amikor eljött, amikor megjelent Jézus” (Ján. 20,24).
1 Kor. 15,6 Azután megjelent, megmutatta magát több mint ötszáz
atyafinak, testvérnek egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek,
némelyek azonban el is aludtak, elhunytak.
1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak, azután mind az összes
apostoloknak*
* „Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg
is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten
országára tartozó dolgokról” (Csel. 1,3).
1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy
idétlennek, mint egy mint félresikerültnek, nékem is megjelent*
*Az Úr Jézussal való találkozásáról újra-és
újra bizonyságot tesz az apostol: „És amint méne, útközben lőn, hogy
amikor éppen közelgete Damaskushoz, nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a
mennyből, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte. És ő leesvén a földre,
egy hang így szólt hozzá, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz,
miért üldözöl engem? És monda: Kicsoda vagy Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok
Jézus, akit te kergetsz, akit te üldözöl. Nehéz néked az ösztön ellen
rugódoznod” (Csel. 9,3-5).
„De kelj fel, és állj
lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá
rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok
néked jelenni, amiket ezután fogok neked magamról kijelenteni” (Csel. 26,16).
„Lőn pedig, hogy mikor
Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám,
révületbe estem, És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar
Jeruzsálemből: mert nem veszik be, nem fogadják el a te
tanúbizonyság-tételedet én felőlem” (Csel.
22,17-18).
És
hogy hová ragadtatott el, arról így beszél: „Ismerek egy embert a
Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt, ha testben-e, azaz egész valójában-e,
nem tudom; ha testen kívül-e ha egész valóján kívül-e, nem tudom; az Isten
tudja. Elragadtatott a harmadik égig. És
tudom, hogy az az ember, - ha testben-e, azaz egész valójában-e, ha testen
kívül-e, ha egész valóján kívül-e nem tudom; az Isten tudja, - Elragadtatott a
paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad
embernek kibeszélnie ” (2 Kor.
12,2-4).
1 Kor. 15,9 Mert én ugyanis a legkisebb, a legjelentéktelenebb
vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó, nem vagyok érdemes arra, hogy
apostolnak neveztessem, mert háborgattam, üldöztem az Isten eklézsiáját, a
kihívott gyülekezetet*
*Az apostol
mindengyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert
hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy én
felette igen háborgattam, féktelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és
pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat a
zsidó hithűségben, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim
hagyományainak” (Gal. 1,13-14).
„És ezt a tudományt, ezt az utat, e tanítás követőit
üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind
asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész
tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, a testvérekhez, Damaskusba
menék, hogy az odavalókat is fogva és megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy
megkapják büntetésüket” (Csel.
22,4-5).
Mert: „Én bizonyára elvégeztem, egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen
mindent meg kell tennem, és sok
ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a
szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást
megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam, és én is
ellenük szavaztam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, sőt ellenük való féktelen
őrjöngésemben, kergettem, üldöztem őket mind
az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11).
És mégis: „Nékem,
minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a
pogányoknak, a nemzetbelieknek hirdessem a Krisztus végére mehetetlen
gazdagságát” (Eféz. 3,8).
„Ki előbb istenkáromló, szitkozódó, az
övéit üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat
nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott
és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel
és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus
azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, akik közül első
vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és rajtam
mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, végtelen türelmét, példa gyanánt
azoknak, akik majd hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak” (1
Tim. 1,13-16).
1 Kor. 15,10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok. És az ő
hozzám való, és rám árasztott, nekem juttatott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem
maradt bennem hatástalan, nem volt sikertele, nem lett eredménytelen, tartalom
nélküli, semmit érő, céltalan; sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és
fáradoztam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való
kegyelme*
*És így folytatja
az apostol: „Mert
nem merek szólni, beszélni,
prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek
engedelmességére, megnyerésére szóval, Igével, és
tettel. Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem
hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált
volna, szóval és tettel. Jelek, természetfölötti
események, jelenségek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje
által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig
betöltöttem, és szétszórtam a Krisztus evangéliumát” (Róm. 15,18-19).
De: „Hála pedig az Istennek, aki a
Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet, győzedelmesekké tesz, és
diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden
helyen megjelenti mi általunk. Mert
Krisztus jó illatja vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, a
megmenekülők, mind az elpusztulok, megsemmisülők között” (2 Kor. 2,14-15).
1 Kor. 15,11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, ugyanazt
hirdetjük, és így lettetek ti hívőkké.
1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, és prédikáljuk, hogy
a halottak közül feltámadott, hogy a halottak közül való feltámadása
megtörtént, mi módon mondják, és hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy
nincs halottak feltámadása?
1 Kor. 15,13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus
sem támadott fel, nem kelt életre.
1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, ha nem kelt életre,
akkor hiábavaló, üres, semmit érő, haszontalan a mi prédikálásunk. Nincs
értelme a mi igehirdetésünknek, de hiábavaló a ti hitetek is, és nincs értelme
a ti hiteteknek sem*
*Hiszen Ő az: „aki halálra
adatott, halált szenvedett,
aki ki lett szolgáltatva vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért, botlásainkért
és elhajlásainkért és feltámasztatott megigazulásunkért, felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért” (Róm. 4,25).
Ebből következően: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló, és semmit sem ér a ti hitetek; még bűneitekben,
a céltévesztésetekben vagytok” (Kor. 15,17).
1 Kor. 15,15 Ráadásul még az Isten hamis bizonyságtevőinek, hamis
tanúinak is bizonyulunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, és azt
tanúsítjuk, hogy feltámasztotta, életre keltette a Krisztust; akit nem
támasztott fel, nem keltett életre, ha csakugyan nem támadnak fel, nem kelnek
életre a halottak*
*Az apostol így
beszél a zsidókhoz: „Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a
halálból, minek mi vagyunk bizonyságai, tanúi” (Csel. 3,15).
„Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi
mindnyájan tanúbizonyságai, tanúi vagyunk” (Csel.
2,32).
És ismét: de őt „… az Isten feltámasztott, a halál
fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24).
És ismét hangzik a
bizonyságtétel: „Az Isten pedig az Urat
is feltámasztotta, életre keltette,
és minket is feltámaszt, életre kelt a halálból az ő hatalma, és az ő ereje
által” (1 Kor. 6,14).
És mi hisszük, hogy: „… ha az ő halálának hasonlatossága szerint
Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk,
egyesültünk, bizonyára feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).
1 Kor. 15,16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, és nem kelnek
életre, a Krisztus sem támadott fel. Krisztus feltámadása, életre keltése sem
történt meg.
1 Kor. 15,17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, és nem kelt
életre, ha feltámadása nem történt meg, hiábavaló, semmit sem ér, haszontalan,
fölösleges, üres a ti hitetek; És még mindig bűneitekben, a céltévesztésben
vagytok.
1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban aludtak el, haltak meg, azok is
elvesztek* tehát**
*Elvesztek (apollümi): - 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba
visz. 2) elveszít. EGÉSZEN FELOLD; eltűnik, mint só a vízben; egészen teljesen
összedől; romba dönt, megsemmisít. Teljes feloldódás, valamilyen állapot, vagy
helyzet megszűnése; valami valakinek a tulajdonából elkerül, elvész; valaki
valamit elveszít, szó szerint, vagy átvitt értelemben. Elpusztul, megsemmisül,
odavész.
**A prófétai
szó így hangzik: „És sokan azok közül, akik alusznak, - Itt a görög szöveg szerint: a
felszólítás a hívőknek szól, akik átmenetileg „elszunnyadtak” a hit útján.
(Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótár 2518. szócikk) - a föld porában, felserkennek, felébrednek, némelyek örök életre, némelyek
pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra, szégyenre” (Dán.
12,2).
A testté lett Ige pedig
kijelenti, hogy: „Bizony, bizony mondom
néktek, hogy eljő, hogy bekövetkezik az az idő, és az most vagyon, mikor a
halottak meghallják, felfogják, és megértik az Isten Fiának szavát, beszédét.
És akik meghallják, felfogják, és megértik, életre kelnek. Ne csodálkozzatok, és
ne lepődjetek meg ezen: mert eljő, bekövetkezik az óra, az alkalmas idő,
amelyben mindazok, akik a koporsókban, a sírokban vannak, meghallják,
felfogják, és megértik az ő szavát az ő beszédét, és kijőnek. Akik a jót, a
szeretetre méltó dolgokat cselekedték, az életet jelentő feltámadásra, a már
most jelenlévő élet birtoklására. Akik pedig a gonoszt, az értéktelen, hitvány,
haszontalan, hatástalant művelték, és azt ismételten vagy szokásosan
gyakorolták, és jól érezték magukat benne, döntés következményeként
elszenvedett válság, krízis feltámadására” (Ján.
5,25.28-29)
Az apostolon keresztül
így folytatódik a kijelentés: „Titeket is
megelevenített, életre keltett, akik
holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok és elhajlásaitok,
és bűneitek, céltévesztésetek miatt, melyekben éltetek egykor e világ életmódja
szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség
fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk, és éltünk egykor mi is
mindnyájan a mi hústestünk kívánságaiban, és követtük a hústestnek és a
gondolatoknak akaratát, és az érzékek hajlamait. És emberi természetünk szerint
haragnak fiai valánk, éppen úgy, mint a többiek. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban,
az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva
a vétkek, a hibás lépések, botlások és elhajlások miatt, megelevenített, életre
keltett együtt a Krisztussal. Kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van üdvösségetek!
És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).
1 Kor. 15,19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban,
minden embernél nyomorultabbak, szánalomra méltóbbak vagyunk.
1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott, életre kelt a halottak
közül elsőként, zsengéjük* lőn [azoknak,
akik elaludtak**
*Zsengéjük (aparkhé): minden termés első érett
gyümölcse. Valaminek a java, kezdete.
**Az apostol
megvallása: „Ha pedig a zsenge, minden termés első érett gyümölcse, az
áldozat kezdete szent akkor a tészta is; És ha szent a búza zsengéje szent lesz
a belőle készült kenyér is. És ha a gyökér szent, az ágak is
azok” (Róm. 11,16).
„… amikről mind
a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: Hogy a
Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első,
világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak, a nemzeteknek”
(Csel.
26,22-23).
János apostol így köszönti a
gyülekezeteket, akik még e földön élnek: „János
a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van.
Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét
Szellemtől, amely az ő királyiszéke, az Ő trónusa előtt van, És a Jézus
Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld
királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott, és
megszabadított bennünket a mi
bűneinkből az ő vére által” (Jel.
1,4-5).
„És Ő a feje a testnek, az egész személynek,
az eklézsiának, a kihívottak
közösségének: aki az eredet,
a LEGELŐSZÖR
ELŐHOZOTT; /
Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya /
a
halottak közül; hogy Övé legyen az
elsőség mindenben” (Kol. 1,18).
Péter apostolon keresztül
pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy kikből áll a gyülekezet, az eklézsia: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból
való feltámadása által” (1 Pét. 1,3).
És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből,
amelyeket mi cselekedtünk, nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott
meg, üdvözített minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása
által, Akit kitöltött reánk bőséggel, és gazdagon a mi megtartó Jézus
Krisztusunk, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3,5-6).
Mert: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs
változás, vagy változásnak árnyéka, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek első
zsengéje legyünk” (Jak. 1,17-18).
1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van, emberen át jött a
halál a világra,
szintén ember által van a halottak feltámadása is, a halottak is egy
ember révén támadnak fel*
*Pál apostol így
tesz bizonyságot: „Annakokáért, miképpen egy ember által jött, és lépett be a világra, a világegyetembe a bűn, a
céltévesztés, és a bűnön keresztül a halál
és akképpen a halál minden emberre elhatott, átterjedt, mivelhogy mindenek
vétkeztek, eltévesztették a célpontot. Úgyde a halál jutott uralomra Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám
elesésének hasonlatossága szerint vétkeztek, és estek céltévesztésbe. Aki ama
következendőnek, eljövendőnek kiábrázolása,
előképe,
előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje. A
kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással,
botlás illetve elhajlással. Mert ha amaz egynek bukása, mellélépése
miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely
az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott, kiáradt sokakra. Mert ha
az egynek bűnesete, elbukása, elesése miatt uralkodóvá lett a halál: sokkal
inkább az élet hatalmával uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és a
megigazulás ajándékának bővölködésében részesültek, és azt elfogadták. Hogy
miképpen uralomra jutott a bűn, a céltévesztés
halált hozva azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök
életre, a természetfeletti életre, az életnek egy más
létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,12.14-15.17-18.21).
„Mert a bűn,
a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, a Szent Szellem megnyilvánulása pedig
örök élet, természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
A bűn és a halál pedig azért
jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És parancsolá
az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról,
arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1
Móz. 2,16-17).
És mert Ádám a sátán szavát
hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert bizony por vagy te s ismét
porrá leszel, vissza fogsz térni a porba” (1
Móz. 3,19).
A Prédikátor az e világi életről így
elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a
bölcsesség a bolondságnál, az
oktalanságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. A bölcs nyitott
szemmel jár; a bolond pedig sötétben botorkál; de ugyan én arra is rájöttem,
hogy ugyanazon egy végük lesz mindegyiküknek. Mert nem lesz emlékezete sem a
bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind
elfelejtetnek. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben:
és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17).
„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a
porból való, és mindenik porrá lesz” (Préd. 3,20).
1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre is
kel; [Más fordítás: Mert ahogyan emberen keresztül jött be a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is]*
*Mert Krisztus, a
mi Urunk: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt,
hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl,
emberekhez hasonlóvá lévén, és
magatartásában is embernek bizonyult. És mikor olyan állapotban találtatott,
mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, még pedig a
keresztfának, a kínoszlopnak haláláig”
(Fil. 2,6-8).
„…hiszen Ő az Isten kegyelméből
mindenkiért megízlelte a halált. Mert az volt méltó Istenhez, hogy akiért van a
mindenség és aki által van a mindenség, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő
üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé” (Zsid. 2,9-10).
Így is van megírva: „Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy
mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a
pogányoknak, a nemzeteknek” (Csel.
26,23).
Az emberről pedig így hangzik
a kijelentés: „És miképpen elvégezett
dolog, mert elrendeltetett, hogy az
emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet következik. Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek
eltörlése végett, másodszor bűn hordozása nélkül jelen meg azoknak, akik őt
várják üdvösségükre” (Zsid. 9,27-28).
Az Úr Jézus kijelentése, és
kérdése: „… Én vagyok a feltámadás és az
élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem,
soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Ján.
11,25-26).
És az apostol
bizonyságtétele: „És titeket, kik holtak
valátok a bűnökben, a félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben és a ti
hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele,
megbocsátván minden bűnötöket minden félre-csúszásotokat, botlásaitokat és
eleséseiteket” (Kol. 2,13).
És: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ővele
együtt, megjelentek dicsőségben. Annakokáért ha tehát feltámadtatok a
Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek
jobbján ülvén, Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a
Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,4.1.3).
1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint, amikor sorra
kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; azután azonnal mindnyájan, akik a
Krisztuséi, az ő eljövetelekor, megjelenésekor*
*„Mert ha hisszük, hogy Jézus
meghalt és feltámadott, az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele
együtt” (1 Thess. 4,14).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is
feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor.
6,14).
És az apostol
bizonyságtétele: „Eltemettetvén, azaz
szellemben hasonlóvá válva Ő
vele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten
erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a
bűnökben, akiket halottakká tettek az
elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti
hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, az után, hogy minden eleséseteket megbocsátotta” (Kol.
2,12-13).
Mert: „Minket, kik meg voltunk halva, akik halottak voltunk a vétkek, a hibás lépések, botlások, baklövések,
melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, -
kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek! És vele együtt
feltámasztott és együtt ültetett a mennyekbe, Krisztus Jézusban: (Eféz. 2,5-6).
„Annakokáért ha
feltámadtatok a Krisztussal, az
odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az
odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
1 Kor. 15,24 Aztán következik a vég* a végcél, mikor átadja** az országot az uralmat, a királyságot az Istennek és
Atyának. miután majd eltöröl*** megsemmisít, félretesz minden birodalmat**** felsőbbséget,
fejedelemséget, kormányzatot és minden hatalmat***** hatalmasságot, fennhatóságot
vezetőséget, és erőt******
*Vég (telosz): bármilyen dolognak –
cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem
annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS.
Vég: valaminek a kimenetele; cél, végcél; teljesség; tökéletesség; lezár; véget
vet. - 1) megvalósulás, beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég,
befejeződés.
**Átadja (paradidómi): visszaszolgáltat; Itt:
„amikor ismét visszaadja a királyi hatalmat Istennek, a mostani világkorszak
lezárása – végcélba jutása – után. Leteszi a szolgálatot.1) odaad, átad. 2)
kiad, kiszolgáltat. 3) kiszolgáltat, átenged. 4) átad, ráhagy, rábíz. 5)
megenged, lehetővé tesz.
***Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen
működésképtelenné tesz; megszüntet; megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé
tesz. - 1) elfoglal, elhasznál. 2) megszüntet, megsemmisít, eltöröl, mellőz,
hatástalanná tesz, érvénytelenít.
****Birodalmat
(arkhé): szó szerint: Eredet; kezdet.
Uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei
„angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó. Az angyalvilágra áttéve, úgy,
hogy az alapjelentés
földi-konkrét.
*****Hatalmat
(exúszia): hatalmasságok, a hatalom
képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok. (itt:
mndennemű angyali hatalom érvényének lejártáról).
******Dávid így
prófétál erről: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet
zsámolyul vetem a te lábaid alá, és lábad
zsámolyává nem teszem” (Zsolt. 110,1).
Isten mindenható erejéről így
szól a Szent Szellem: „Amelyet aktívan,
hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, életre
keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül
minden fejedelemségen és
hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon,
nemcsak e létkorban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és
Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívott
gyülekezetnek fejévé. Mely az Ő teste, az Ő lénye, teljessége, amely telítve
van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, és mindenben mindent teljessé
tesz” (Eféz. 1,20-23).
1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki királyként uralkodnia, mígnem
ellenségeit mind lábai alá veti*
*Mert: „miután Ő egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért,
mindörökre üle az Istennek jobbjára, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul
vettessenek lába alá” (Zsid.
10,12-13).
Mert az Úr ezt mondta
Neki: „ … Ülj az én jobb kezem felől,
míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává
teszem?” (Zsid. 1,13).
A feltámadott Úr
kijelentése tanítványainak: „… Nékem
adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek
tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent
Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én
parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ
végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,18-20).
A kiküldött hetven
tanítvány győztesen tér vissza az Úr Jézushoz: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást, villámként lehullani, leesni az égből. Ímé
adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az
ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19).
1 Kor. 15,26 Utolsó ellenségként teszi félre, szünteti meg majd a
halált*
*Az Úr
Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hozzájuk
hasonlóan részese lett azoknak, hogy halál által tegye teljesen
működésképtelenné, hatástalanná azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik
az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes
életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).
Az apostol pedig így
bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi Urunkról
szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az
evangéliumért Istennek hatalma, és ereje által. Aki megszabadított, és
megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint,
hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus
Jézusban örök időknek kezdete előtt.
Megjelentetett, és nyilvánvalóvá lett pedig most a mi Megtartónknak,
Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki teljesen
működésképtelenné, hatástalanná tette a halált, megtörve erejét. Világosságra
hozta pedig az elmúlhatatlan életet és halhatatlanságot az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10).
1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett.* Mikor
pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló** hogy annak kivételével, aki a
mindenséget alá rendelte
*Alá vetett (hüpotaszszó): - 1) alátesz; alárendel; alattvalóvá tesz.
**Nyilvánvaló
(délosz): - 1) (szemmel)
látható. 2) világos, egyértelmű, nyilvánvaló, érthető; valami az elfogadható,
meggyőző bizonyítékok alapján megfelel a valóságnak, tehát igaz. Itt: világos,
természetes, nyilvánvaló.
1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú
is alávettetik Istennek, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen
minden mindenben. [Más fordítás: amikor azonban alá fogja rendelni a
mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a
mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]*
*És hogy ez a
hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az
Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki,
mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia,
hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel
és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent
alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most
ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az
a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése
miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten
kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9).
Erről tesz bizonyságot
a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda
a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és
mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger
halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges
a te neved az egész földön!” (Zsolt.
8,5-10).
Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a
kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a
kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és
benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol.
1,18-19; 2,9-10).
1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért meritkeztek be. Mi értelme van annak, ha a halottak
egyáltalán nem támadnak fel, ha nem kelnek életre? Ha nem volna feltámadás,
miért merítkeznének be egyesek a halottakért? *
*És a Szent Szellem
kijelentése világítja meg a fenti kijelenést: „Avagy nem tudjátok-e, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben
hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy
miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az
Atyának dicsősége, fényessége,
ragyogása által, azonképpen mi is új
életben járjunk. Mert ha az ő
halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásával is
összenőttekké leszünk. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt
élünk továbbra
is Ővele. Biztosak vagyunk abban, hogy Krisztus,
aki miután feltámadt a halálból, a halottak közül többé meg nem hal; a halál
többé rajta nem uralkodik” (Róm.
6,3-5.8-9).
Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2
Tim. 2,11).
Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat, és miért
vállalunk veszedelmet minden pillanatban? *
*Mert az
apostol minden helyen veszélyben volt: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben
folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában,
veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis áltestvérek közt” (2 Kor. 11,26).
1 Kor. 15,31 Naponként halál révén állok. A veletek való
dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [Más fordítás: naponként
halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem
vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban]*
*És ezt azért
mondom: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai, testvéreim a mi
nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk
felett megterheltettünk. Úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: Sőt magunk
is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi önmagunkban, hanem
Istenben, aki feltámasztja a holtakat: Aki ilyen nagy halálból, ekkora halálos
veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket: akiben
reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani” (2 Kor. 1,8-10).
És: „Meg is szabadít engem az Úr minden
gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké.
Ámen” (2 Tim. 4,18).
Bár mi: „Mindenkor testünkben, egész lényünkben
hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a feltámadott Jézusnak élete is látható
legyen a mi testünkben, a mi egész lényünkben. Mert életünk folyamán szüntelen
a halál révén állunk Jézusért, hogy a feltámadott Jézus élete is látható,
nyilvánvalóvá legyen, megmutatkozzon, ismertté váljon a mi halandó
hústestünkben” (2 Kor. 4,10-11).
1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a
fenevadakkal* mi
a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak, ha nem kelnek életre? Akkor
együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!**
*Viaskodtam a
fenevadakkal (thériomakheó, thérion):
vadállatokkal harcol, küzd.
(Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései:
vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly
Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a
vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.
**Az apostol
így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12).
De az Isten nélkül élő
ember így gondolkozik: „És ímé csak öröm és vígasság; barmok, marhák ölése,
juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!” (Ésa. 22,12-14).
Mert ez jutott neki / ha meg nem tér, mondja a Prédikátor:
„Rájöttem tehát ez azért a jó, amelyet én
láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, amellyel
fárasztotta magát a nap alatt, az ő
élete napjainak száma szerint. És élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel
fárad a nap alatt egész életén
keresztül, amelyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része, mert ez jutott
neki” (Préd. 5,18).
1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek! ne hagyjátok magatokat
félrevezetni! Jó erkölcsöt, jó jellemet megrontanak, mert megfertőzik,
csábítással romlásba viszik a gonosz, rossz, romlott, züllött társaságok. A
gonosz beszédek, tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas
kapcsolat*
*Hát: „Senki titeket
meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres
beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért
ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7).
Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a
bolondokhoz, hitetlenekhez, megromol, és az ostobák, az istentagadók barátja
pedig romlottá lesz” (Péld. 13,20).
Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát
megkeleszti” (Gal. 5,9).
1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán. legyetek valóban józanok az
igazságnak, a megigazultságotoknak megfelelően, és ne vétkezzetek, ne
tévesszétek el a célpontot; mert némelyek nem ismerik Istent;
megszégyenítésetekre, a ti pirulásotokra mondom ezt*
*Azért: „Hogy mindenitek
szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság
gerjedelmével, és szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5).
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván, és felismerve az
időt, hogy ideje, mert jelen
van már a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére. Hogy az álomból, a szellemi
kábultságból felserkenjünk, és
fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, - a küszöbön áll a bűnbocsánat,
megmenekülés / rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, és bajból / megszabadítás
/ mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől, démonoktól /
oltalmazás, biztonság, állandóság, jólét / bővölködés anyagi és
szellemi javakban / jóllét, egészség, boldogság, megtartatás, - mint amikor hívőkké lettünk” (Róm.
13,11)
És újra hangzik a
figyelmeztetés: „Józanok legyetek, mértékletesek, mentesek minden
lelki-szellemi szertelenségtől. Vigyázzatok,
mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit
elnyeljen” (1 Pét. 5,8).
1 Kor. 15,35 De kérdezhetné valaki, hogy hogyan támadnak fel, és
kelnek életre a halottak? És milyen testtel, milyen személyként jelennek meg?*
*Az Úr Jézus az: „Aki
elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló
testünket, egész lényünket, személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges
testéhez, az Ő lényéhez, személyéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, azzal az
erővel, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21).
Ezért: „Elvettetik érzéki, fizikai,
földi test, a földi élet megjelenési formája, a földi személy, és feltámaszttatik,
életre kel a szellemi test, a szellemi személy. Van érzéki, fizikai,
földi test, a földi élet megjelenési formája, a földi személy, és van szellemi
test is a személy új, mennyei életformája” (1 Kor. 15,44).
Az Úr Jézus kijelentése: „Mert a feltámadáskor… olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a
mennyben” (Mát. 22,30).
1 Kor. 15,36 Balgatag, ostoba, esztelen, buta, értetlen! Amit te
elvetsz, nem elevenedik meg, nem kel életre, nem éled fel, és nem hajt csírát,
hacsak előbb meg nem hal, el nem pusztul.
1 Kor. 15,37 És abban, amit elvetsz, az még nem növény, mert az
csak azután fejlődik. Nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a
puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
1 Kor. 15,38 Az Isten pedig tetszése szerint olyan testet ád
annak, amint akarta, amilyet elhatározott, és pedig mindenféle magnak a neki
megfelelő testet*
*Teste ád (szóma): az igében szereplő mindkét test
szó: szóma):
a személyiség új, mennyei életformája = pneumatikus vagyis: szellemi test.
1 Kor. 15,39 Nem minden hústest egyforma. Hanem más az emberek
teste, más az állatoknak hústeste, más a halaké, más a madaraké.
1 Kor. 15,40 És vannak mennyei testek, és vannak földi testek; de
más a mennyeiek dicsősége* fénye, ragyogása, más a földieké.
*Dicsősége (epúraniosz doxa): fény, ragyogás;
fényessége; ékessége; az, ami meglátszik.
1 Kor. 15,41 Más a napnak dicsősége, ragyogása, fényessége, és más
a holdnak dicsősége, fényessége, és más a csillagok dicsősége, tündöklése,
fényessége. Mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.
1 Kor. 15,42 Éppen ilyen a halottak feltámadása is. Elvettetik mulandóság állapotában,
feltámasztatik, életre kel halhatatlanságban*
*Jób így
elmélkedik: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e? Életre tud-e kelni? Akkor az egész küzdelmes életemen át is reménykedve
tudnék várni, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom” (Jób. 14,14).
Dániel prófétán keresztül
hangzik a válasz: „És sokan azok közül,
akik alusznak a föld porában, felserkennek, felébrednek, némelyek örök életre,
némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra” (Dán. 12,2).
„azoknak, akik
állhatatosan, kitartással jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és
halhatatlanságra, örök életet, természetfeletti életet, az életnek egy más
létezési formáját adja” (Róm. 2,7).
Azoknak: „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak
indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján.
1.13).
1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban, szégyenben, megvetésben,
polgárjogoktól való megfosztottságban, feltámasztatik, életre kel dicsőségben,
tekintélyben, fényességben. Elvettetik erőtlenségben, gyöngeségben,
feltámasztatik, életre kel erőben, hatalomban, erőben*
*Mert: elvesztettük
a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk, és polgárjogunk a
mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül; Aki
elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, személyünket, énünket, lényünket, hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez, személyéhez, énjéhez,
lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája, ereje, energiája szerint, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,20-21).
1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki* földi, fizikai test személy, feltámasztatik, életre kel szellemi test, a személy új, mennyei életformája.
Van érzéki, földi, fizikai test, és van szellemi test is.
*Érzéki test (az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése:
pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti)
elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei)
irányítják (pszükhikosz szóma):
lény, személy.
1 Kor. 15,45 Így is van megírva: Teremtetett az első ember, Ádám,
élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő, és éltető Szellemmé.
1 Kor. 15,46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, földi,
fizikai, azután a szellemi.
1 Kor. 15,47 Az első ember földből való, porból formált, földi és
a porból alkották; a második ember, az Úr, mennyből való, mennyei*
*Erről így tesz
bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert a
földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az
ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7).
Amikor az ember a sátán
szavát fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod verejtékével eszed a te kenyeredet,
míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te és vissza
fogsz térni a porba” (1 Móz. 3,19).
És az embernek: „Ha kimegy, elszáll a szelleme, visszatér
földébe, és aznapon elvesznek, semmivé válnak az ő tervei, okoskodása, számvetése”
(Zsolt.
146,4).
De: „Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi
az és földieket szól; aki a mennyből jött feljebb való mindenkinél” (Ján.
3,31).
Ő pedig nem más, mint a
Krisztus: „mert senki sem ment fel a
mennybe, hanem csak az, aki a
mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).
1 Kor. 15,48 Amilyen ama földi, földből, porból való, olyanok a
földiek, porból valók is; és amilyen ama mennyei, mennyből való, olyanok a
mennyeiek is*
*Hiszen: „… tudjuk, hogy
ha e mi földi sátorházunk elbomol, összeomlik,
épületünk, hajlékunk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a
mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, és vágyakozunk felöltözni erre a mi
mennyei hajlékunkat” (2 Kor. 5,1-2).
1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk, viseltük a földinek. a porból
alkotottnak ábrázatát* képét, képmását, úgy hordani, viselni, hordozni
fogjuk a mennyeinek ábrázatát, képét, képmását is**
*Mert az Ádám
leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették
Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére
és hasonlatosságára, a maga képmására,
és nevezé annak nevét
**Mert Isten: „…akiket eleve ismert,
akiket öröktől fogva tudott, felismert, és kiválasztott, eleve el is rendelte,
és a többiektől előre különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához
hasonlatosak legyenek, vagyis:
Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az
ő Fia, akivel
együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség
elsőszülöttje, első példánya sok atyafi, vagyis testvér között” (Róm. 8,29).
„Azért tehát nem csüggedünk; sőt ha a mi külső
emberünk el is pusztul, meg is semmisül, a belső emberünk mindazáltal
napról-napra megújul” (2 Kor. 4,16).
1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom atyámfiai, testvéreim, hogy hústest
és vér nem örökölheti Isten országát, sem múlandóság nem örökli a
halhatatlanságot*
*Csak azok: „Akik nem
vérből, sem a hústestnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem
Istenből születtek” (Ján. 1,13).
Mert: „Ami hústesttől született,
hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6).
Azok: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten
élő és maradandó igéje által” (1 Pét.
1,23).
1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem
aluszunk el* nem
halunk meg, de mindnyájan
elváltozunk, mássá leszünk**
*Alszunk el (koimaó); - 1) elaltat; 2) passzív alak: alszik; nyugszik;
participium: halott. Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára
vonatkozik.
**„Mert ezt mondjuk
néktek az Úr szavával, igéjével, hogy mi, akik élünk, akik
megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az
égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi,
akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr
elébe, az Úr fogadására a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel ezekkel az igékkel” (1
Thess. 4,15-18).
„Mindenki pedig a maga rendje szerint, amikor sorra
kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; ezt követően majd mindnyájan,
akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor” (1
Kor. 15,23).
„Mert ha hisszük,
hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza, elővezeti]
azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14)
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is
feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor.
6,14).
1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen, osztatlan időben, egy szempillantás
alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és amikor az
megszólal, - mert meg fog szólalni - a halottak feltámadnak, életre kelnek
halhatatlanul, és mi elváltozunk, mássá leszünk*
*És: „Néktek pedig,
akik szorongattattok, akiket
gyötörtek, nyugodalommal művelünk együtt, amikor megjelenik, kijelentetik,
lelepleződik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, követeivel.
Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent,
és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor
eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok -
ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).
És a tűzről így beszél a
Szent Szellem: Nem olyan-e az én igém,
mint a tűz? Azt mondja az Úr…” (Jer. 23,29).
Ézsaiás prófétán keresztül
már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert
ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse
búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr
tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, és kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr –
az Ő Igéje: „„Mert az Istennek beszéde, igéje működő, tevékeny, hatékony, élő energia.
És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és
minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a
velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és
áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és
döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet
központjának indulatait, és szándékait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását”
(Zsid.
4,12).
Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek… a Szellemnek kardját, amely
az Isten beszéde, Igéje” (Eféz.
6,17)
Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg, hogy én VAGYOK, és nincs Isten kívülem! Én ölök
és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből
megszabadítson” (5 Móz. 32,39).
Aki Krisztusba bemerítkezett,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az
Istenben” (Kol. 3,3).
Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm.
6,8).
„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, gyarló
testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas
munkája szerint, azzal az erővel, mely
által maga alá is vethet mindeneket” (Fil.
3,21).
„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra,
hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt
érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok
azért tehát egymást, és építse egyik
a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1
Thess. 5,9-11).
1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó* test romolhatatlanságot** rothadatlan természetet öltözzön magára, és
e halandó test, ez az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami
meghalásra képes, halhatatlanságot öltözzön magára***
*Romlandó
test (phthartosz): romlandó,
mulandó; pusztulásra ítélt, veszendő. Itt: sajátosan az emberi természet
mulandóságáról beszél az ige. (a test szó a görögben nem szerepel).
**Romolhatatlanságot
(aphtharszia): romlatlanság,
romolhatatlanság; el nem múlás, múlhatatlanság; véget nem érő létezés; (átvitt
értelemben) valódiság; halhatatlanság, romlatlanság, őszinteség. (az Úsz-ben
egyike azoknak a szavaknak, amelyek megfelelnek „öröklét, örökkévalóság”
általunk többnyire időbeli értelemben használt fogalmának).
***Az apostol
kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg, ki
kiragad ki engem e halálnak testéből,
e holttestből? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson
keresztül” (Róm. 7,24-25).
„Azért is
sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan
felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).
„Mert a mi országunk
mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket, egész
lényünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas
munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).
„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a
Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).
„Aki
záloga, foglalója a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép
megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes
szabadságba behelyeztetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14).
1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó* múlandó, pusztulásra ítélt test romolhatatlanságba** öltözik,
és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg
vagyon írva: Elnyeletett*** a halál, a felbomlás, az élet megszűnése a
győzelemben örökre. [Más fordítás: Amikor pedig
ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van
írva: „Teljes a diadal a halál fölött; Elnyelte
a halált a diadal végleg]****
*Romlandó (phthartosz): romlandó, múlandó,
múlékony, pusztulásra ítélt.
**Romolhatatlanság (aphtharszia): el nem múlás,
múlhatatlanság.
***Elnyeletett
a halál diadalra (katapi /n/ ó):
belefullad; elmerül, megsemmisül. A győzelem semmivé tette a halált. „Hogy
diadalt arasson a halál fölött az élet”
****Mert Isten: „…leveszi e
hegyen a fátyolt, azt a leplet, mely beborít minden népeket, és nemzeteket, és
a takarót, mely befödött, betakart vala minden népségeket. Elveszti a halált,
megsemmisíti örökre, és letörli az Úr Isten, az én Uram, az ÚR a könnyhullatást
minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr
szólott, és ezt ígérte. És szólnak, és ezt mondják azon a napon: Ímé itt van a
mi Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart. Benne reménykedtünk, hogy
megszabadít minket. Ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk
szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).
A prófécia beteljesedéséről
ad hírt az Evangélium: „Ímé a szűz fogan
méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek
nevezik, ami azt jelenti: Velünk az
Isten” (Mát. 1,23).
János apostol ezt így hallja
a mennyei látomásában: „És hallék nagy
szózatot, egy hatalmas hang szól a
trónus felől, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel
van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük,
az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál
nem lesz többé; sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az
elsők, az eredeti, a kezdeti, az ősi, a régiek elmúltak” (Jel. 21,3-4).
És Isten valóban az emberekkel
volt van és lesz: „És az Ige testté lett
és lakozék, sátrat vert mi közöttünk
- és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, - aki
teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
Pál apostol pedig boldogan
vallja, hogy megtörtént: „Azért ha valaki
Krisztusban van, új teremtés az; a régiek, a korábbi, kezdeti, eredeti
elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor.
5,17).
Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom, kifizetem a váltságdíjat, kiváltom, kiszabadítom őket a Seol hatalmából,
a holtak hazájából! Megmentem, megváltom őket a haláltól! Hol van a te
veszedelmed, a te tövised, mérged oh halál?! Hol van a te romlásod, a te
fullánkod, oh Seol, holtak hazája?! Megbánás nincs bennem, elrejtetett én
előlem” (Hós. 13,14).
És a prófécia beteljesült
Krisztusban: „Mert drága, nagy áron vásároltattok meg; Nagy
volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért az Istent a
ti testetekben, a ti egész valótokban, és szellemetekben,
amelyek az Istenéi” (1 Kor. 6,20).
És így
folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem
romlandó, múlandó ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt
hiábavaló, értéktelen, üres életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és
szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).
1 Kor. 15,55 Halál! Hol a te fullánkod? Hol a te győzelmed,
diadalod? Pokol*
koporsó! Hol a te diadalmad, a te fullánkod, tövised?
*Pokol hol a te
diadalmad: (thanatosz): „felbomlás”;
a természeti (biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.
1 Kor. 15,56 A halál fullánkja, tövise pedig a bűn* a
céltévesztés; a bűn, a céltévesztés hatóereje, hatalma pedig a törvény**
*Bűn (hamartia): a céltévesztés;
**A törvény azért
adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten –
felé: „Mert
a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál,
eredményez, ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, törvényszegés sincsen, mert nem lehet
áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).
„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol
legyen! Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes
megeleveníteni, életet adni, valóban a törvényből volna az igazság, a törvény
alapján volna a megigazulás. De az Írás mindent, és mindenkit bűn alá
rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek,
azoknak, akik hisznek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt
őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény
Krisztusra vezérlő mesterünkké, és nevelőnkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt, nem
vagyunk a nevelőnek alávetve” (Gal.
3,21-25).
„Mert a bűn,
a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka a Szent Szellem pedig örök élet, a
természetfeletti élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a győzelmet, a diadalmat
adja nékünk, mert ő győzelemre segít minket a mi Urunk, Jézus Krisztus által*
*Az Úr Jézus így
bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek
legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a
világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Jn. 16,33).
Pál apostol megvallása: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, felettébb
diadalmaskodunk, és döntő, teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk
Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).
És mindazok győztesek, akik vízből és Szellemből
újonnan születtek: „Mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot,
és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a
világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).
És
ezt a hitüket meg is vallják: „És ők legyőzték azt - a sátánt - a
Bárány vérével, és az ő bizonyságtételüknek beszédével, igéjével; és azok, akik
az ő életüket nem kímélték mind halálig”
(Jel. 12,11).
1 Kor. 15,58 Azért szeretett atyámfiai, testvéreim, erősen
álljatok, mozdíthatatlanul, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak,
kitartók, buzgólkodván az Úrnak munkájában mindenkor, tudván, hogy a ti
munkátok a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan, szilárdan és erősen, és el nem
távoztok, el nem tántorodtok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok,
amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál,
szolgájává” (Kol. 1,23).
Mert: „Az istentelen, Isten nélkül
élő hitetlen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma
valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Aki őszinte az
igazságban, és ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut -, aki pedig a
gonoszt követi, és hajhássza, az vesztére, a halálra műveli azt” (Péld. 11,18-19).
Hiszen: „…
ezekben az időkben nincs békessége, és biztonsága
sem a kimenőnek, sem az az eltávozónak, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a
nyomorúsága mindazoknak, és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e
földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség, egyik nép a másik nemzetséget,
népet megtámadja, és egyik város a másik várost elpusztítja, szétzúzza; mert e
világ istene gyötri őket minden sanyarúsággal, és nyomorúsággal. Ti azért
bátorságosak, és erősek legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, és ne lankadjatok
el, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2
Krón. 15,5-7).
Az
Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar eljövök;
és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő
cselekedete lesz” (Jel. 22,12)
Ezért: „Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre nemzenek, és nem szülnek a
korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük
megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már
meghallgattam” (Ésa. 65,23-24)
