Kol.
2,1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen és tisztába legyetek
vele, hogy milyen nagy tusakodásom van, és hogyan küzdök, harcolok ti érettetek, és azokért, kik
Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e
hústestben;
Kol.
2,2 Hogy bátorítást vegyen
az ő szívük, egybeköttetvén, és egyesíttetve az Isten szerinti szeretetben.
És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten
azaz az Atya, vagyis a Krisztus ama titkának megismerésére. [Más fordítás: „Hogy szívükben megerősödve,
felbátorodva és a szeretetben egyesülve, összeforrva eljussanak a
tökéletes, a teljes megismerés, és megértés minden
gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére]*
*És: „Ama
titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek, és generációk, nemzedékek óta az emberek elől, most pedig
megjelentetett, kijelentetett,
kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, láthatóvá vált az Ő szentjeinek” (Kol. 1,26)
„És azért imádkozom,
hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban gyarapodjon, és
bővölködjék Istenismeretben, Isten teljes, igazi megismerésében, tudományban,
megértésben, és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben,
érzékelésben” (Fil. 1,9)
„Amikor pedig
felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai
gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet
ti is felolvassátok” (Kol. 4,16).
Kol.
2,3 Akiben
van a bölcsességnek és ismeretnek, és
tudománynak* a
kinyilatkoztatásból származó tudásnak minden, a természeti embernek
hozzáférhetetlen kincse elrejtve**
*Tudománynak (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó
tudás).
**Elrejtve (apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a
természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei.
Salamon tanácsa: „Ha figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá
igazodva engedelmeskedsz a szellemi bölcsességnek, megnyitva, és odafordítva a te füleidet. És hajtod a te
elmédet és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség
megismerésére adod, szívből törekedve az értelemre, s kitárva szívedet az okosságnak. Igen, nos, ha a bölcsességért, tudásért, és
megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan kiáltasz
sőt könyörögsz, és hívod, és az értelemért és a megértésért,
és a helyes értelmezésért a te szódat felemeled és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert
hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod. Ha hiányát érzed, és kívánod, vágyódsz utána, ezért
törekszel utána, és keresed, és úgy kutatod azt, és úgy
keresed nyomát
mint az ezüstöt, és mint a rejtett kincseket, és kiaknázod. Akkor megérted, felfogod,
és érzékeled]az Úrnak Jahvénak, az
Örökkévalónak tiszteletét, és az Istennek ismeretére
jutsz. (Más
fordítás: És rájössz mi az istenismeret, mert megnyered és
hozzájutsz, és megtalálod az Úrnak, Istennek megismerését, és tudományát, és
teljes tisztánlátásra jutsz). Mert csak az Úr Jahve, az Ő jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány, és megismerés, és értelem, megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás származik” (Péld. 2,2-6).
Jakab apostol is azt
tanácsolja, hogy: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje a bölcsességet Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás
nélkül adja; és meg is
kapja. De kérje hittel, semmit sem
kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a tenger hullámához, amelyet a szél hajt, sodor és ide
s tova hány. Mert ne vélje, és ne
gondolja az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a tétovázó, ingadozó, a minden útjában állhatatlan
ember” (Jak. 1,5-8)
„Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben
kértek, amiért
imádkoztok, higgyétek, hogy mindazt
megnyeritek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk. 11,24)
Mert: „… amit könyörgésetekben
hittel kértek, mindazt
meg is kapjátok” (Mát. 21,22)
Mert: „Ha azért ti
gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei
Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik kérik tőle” (Luk. 11,13)
Mert a Szent Szellem:
„…bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa.
11,2).
És Ő, vagyis: …Krisztus az Isten ereje, hatalma, és az Isten
bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk:
„…bölcsességül …Istentől, és igazságul, azaz megigazulásul, szentségül, és váltságul: azaz váltság általi szabadításul” (1Kor. 1,24.30).
Kol.
2,4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne
szedjen, hogy senki félre ne vezessen, meg
ne tévesszen, meg ne csaljon hitető* tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő beszéddel, és hamis következtetésekkel.
*Hitető [(pithanologia):
hitető,
tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő.
Kol.
2,5 Mert jóllehet hústestben távol vagyok tőletek,
mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó rendet és
Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát,
rendíthetetlenségét, állhatatosságát.
Kol.
2,6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat,
akképpen járjatok, és éljetek is
Őbenne,
Kol.
2,7 Meggyökerezvén, szilárddá,
stabillá válva és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben,
amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban túláradó
hálaadással.
Kol.
2,8 Ügyeljetek rá,
hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres
félrevezető szavakon át, a bölcselkedés és üres* hiábavaló,
semmit érő, alaptalan csalás által megtévesszen,
mely emberek rendelése, továbbadott
hagyománya, előírása,
tanítása szerint** a világ elemi tanításai, a világ alapelvei szerint, és nem a Krisztus szerint
való, nem pedig Krisztushoz igazodik.
[Más
fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki
félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis
tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig
Krisztuson]***
*Üres (kenósz): céltalan;
sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan.
**Rendelése szerint (paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás,
tanítás, rendelkezés.
***És tovább folytatja az apostol: „Senki
titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az
Isten haragja a hitetlenség, és engedetlenség fiaira” (Eféz. 5,6)
„Mert hiszen e világ
bölcsessége bolondság, oktalanság, ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19)
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus
megszabadított, álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek
meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. És ne engedjétek magatokat újra
szolgaságnak igájába fogni”
(Gal.
5,1)
Mert:
„… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei
alá voltunk vettetve szolgaként, és szolgaságra: Most
azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább hogy megismert titeket
az Isten, miként, és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló, szegény
elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok. És hogyan akartok újból
szolgájukká lenni? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az
esztendőket, és aggódva figyeltek a rájuk. Féltelek titeket, hogy hiába
fáradoztam értetek” (Gal.
4,3.9-11).
Törekedjünk arra inkább, hogy: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek
és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a
felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, a Krisztus
teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk gyermekek, azaz
kiskorúak, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, akik
mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az embereknek
álnoksága által, és az emberek csalásától, a tévelygés tévútra csábító
ravaszságától. Hanem az igazságot
követvén, és az igazsághoz ragaszkodva szeretetben, mindenestől fogva
nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,13-15)
Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat
keressétek. Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal
törődjetek, nem a földiekkel” (Kol.
3,1-2)
„Mert sokan járnak, és élnek
másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a
Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem,
kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert
azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. Kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a
mi országunk, és polgárjogunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil. 3,18-20)
Kol.
2,9 Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szómatikósz):* az Ő
személyében, [Más fordítás: Mert testileg őbenne az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]**
*A sómatikós szó fordítása elég nehéz. Régen
így olvastuk: „testileg”, az új fordítás ezt hozza: „oszthatatlan egységben”.
Még egyszerűbben is lehet ezt mondani: valósággal. Ellentétben mindennel, ami
látszat.
**Mert Ő az: „Aki képe, azaz képmása a
láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Mert
tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy
Őbenne lakozzék az egész teljesség, minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne
lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti” (Kol. 1,15.19).
Ő: „… az Isten teremtésének kezdete, azaz a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).
„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas
szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől, azaz
céltévesztésünktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)
„Övé egyedül a halhatatlanság,
aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem
látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).
Mert magát: „Az Istent soha senki nem
látta; az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Ján.
1,18).
A kijelentés pedig így
hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél
meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te:
Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30).
Pál apostol így
dicsőíti Őt: „Az
örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim.
1,17).
És hogy ki Ő, arról
saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a
feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt, amikor megpillantottam, leesém az ő
lábaihoz, a lába elé rogytam, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, és
megérintett jobbjával, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek
örökkön örökké. Ámen…” (Jel.
1,17-18)
Kol.
2,10 És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve* vagyis
ami telve van Isten valóságával,azaz:
az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága, aki
eredete minden fejedelemségnek, kormányzatnak
és hatalomnak; És Benne
lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg.
*Beteljesedve (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. / vagyis:
az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága /.
Kol.
2,11 Akiben körül is metéltettetek nem mesterséges, hanem
kéz nélkül való körülmetéléssel,
levetkezvén az érzéki bűnök hústestét, a
hústestből való kivetkőztetéssel a Krisztus körülmetélésében. [Más fordítás: Őbenne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel,
hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn, azaz a céltévsztés
hústestének* vagy a hús természetének, a saját személyetek
emberi természetének levetése által]**
*Bűn hústestének (tou szomato) = személy (th szarx) = itt: emberi természet, vagy a
hús természetének) a saját személyetek emberi természetének.
**Mert: „… Krisztus Jézusban sem
a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új
teremtés” (Gal. 6,15)
„Mert nem az a zsidó,
aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a
hústesten külsőképpen látható. Hanem az a zsidó, az számít zsidónak, aki
belsőképpen, vagyis titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű
szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28, 29)
„Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó:
körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad,
hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg, az Ő
(szóma) = személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak” (Fil. 3,3; Kol. 3,11).
Így
teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és
a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből
és teljes éneddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).
Kol.
2,12 Eltemettetvén* azaz szellemben hasonlóvá válva Ő vele együtt a bemerítésben, akiben
egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe** beavatkozásába vetett hit által, aki feltámasztá
Őt a halálból, a halottak közül***
*Eltemettetvén (szünthaptó): együtt elhantol valakivel, azaz szellemben hasonlóvá
válik, hasonul.
**Isten erejébe (energeia): cselekvés,
munka, megvalósulás, beavatkozás.
***És így folytatja az apostol: „Avagy
nem tudjátok, nem értitek-e hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele
együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt
Krisztus a halálból, a halottak közül, az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert
ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára
feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5).
Mert:
„Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy együtt is
élünk Ővele” (Róm. 6,8).
A
kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez.
Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).
A
bemeritkezés következménye: Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).
Kol.
2,13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben* vagyis akiket
halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések,
melléfogások, és a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden
bűnötöket, vagyis az után, hogy minden
elesésünket megbocsátotta.
*Bűnök (paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogás.
Kol.
2,14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban - a követelményeivel, rendelkezéseivel
- ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely vádolt minket, és azt eltette, eltávolította, eltolta
az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra*
*És minden újjászületett hívőkből álló közösségnek hirdeti az apostol: „Vele együtt titeket is megelevenített, életre
keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás
lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek
következtében. Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása,
életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és
hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik. Akik között forgolódtunk egykor, - hisz
közéjük tartoztunk mi is mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, vagyis
amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és
a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és természet, vagyis születésünknél
fogva, emberi természetünk szerint a természetes ösztönök, és indulatok fiai
valánk, mint a többi ember is. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban,
az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. [Más fordítás: De a végtelenül
irgalmas Isten abban mutatta meg isteni
természetét, nagy
szeretetét irántunk]. Minket, kik meg
voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések,
melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, -
kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást. Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg,
és üdvözültetek. És vele együtt
feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben
minket, Krisztus Jézusban”
(Eféz.
2,1-6)
És az
Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára
a mennyekben” (Eféz. 1,20)
„Hogy miképpen uralkodott, vagyis uralomra jutott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, és halált hozva,
azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök életre, a
természetfeletti életre, az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus
Krisztusban.
(Róm. 5,21)
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a
mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
„Mert mikor a hústestben
voltunk, és a hústest szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a
halálnak.
[Más fordítás: Mert mikor a hústest szerint éltünk, a
törvény által szított, és fölébresztett bűnös szenvedélyek, és az emiatti
fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és dolgoztak testrészeinkben, amelynek
velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy gyümölcsöt érleljenek a halálnak].
Most pedig
felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől,
vagyis a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, vagyis a
törvény számára, amely által lekötve tartattunk, és ami fogva tartott
bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában,
újszerűségében, és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben
szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)
„Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk
élni is” (2 Tim. 2,11)
„Avagy nem tudjátok-é,
és nem értitek, hogy mi, akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele
együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre
kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága
szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk,
és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis
feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, (amartias szóma): a
céltévesztett én. És megsemmisüljön,
vagyis elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a
céltévesztett test vagyis a: (szóma) = az egó,
azaz az én, hogy ezután ne legyünk
rabszolgája,
és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk a
céltévesztés rabszolgái” (Róm. 6,3-6).
Kol.
2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat,
őket bátran mutogatta* diadalt vévén** rajtuk abban. A legyőzött hatalmakat diadalmenetben
tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis
megcsúfolta, nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette,
aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s
ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket
diadalmenetben felvonultatta***
*Bátran mutogatta (parrészia deigmatidzó): a legyőzött
hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép
előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta.
**Diadalt vévén [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük=
legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként,
mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta.
***Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz: „Ő ezt mondta nekik: Látám a sátánt, mint a
villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és
skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat
néktek” (Luk. 10,18-19).
Az Úr Jézus mielőtt
elindult a szenvedés útján, így szólt: „Most van e világ kárhoztatása, vagyis most
megy végbe az ítélet e világ felett; most
vettetik ki e világ fejedelme” (Ján.
12,31).
És hogy mi a világ
ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő,
a Szent Szellem, mikor
eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, azaz leleplezi a
világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme
megítéltetett” (Ján. 16.8.11)
„Azért beszéltem ezeket
néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján.
16,33)
Pál apostolon keresztül
pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének.
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek
minden ravaszságával,
minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest
ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói, a
sötétség világának urai ellen, a
gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12)
Kol.
2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy
ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat* azaz a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás dolgában**
*Szombat [(sabbat): nyugalom) a heti
pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás.
**Egymást se ítélgessétek: „Némely
ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen, aggályos,
gyönge pedig zöldséget eszik. Aki mindent megeszik, ne vesse meg, ne nézze le
azt, aki nem eszik meg mindent; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik.
Mert az Isten befogadta, és a magáénak tekinti őt. Te kicsoda vagy, hogy elítéled, megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon
urának áll vagy esik. Saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog
állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa. Emez az egyik
napot különbnek, - vagyis ünnepnek gondolja,
és tartja - a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga
értelme felől legyen meggyőződve. Mindegyik legyen határozott a maga
meggyőződésében. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: Aki az egyik napot
megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg és aki
nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért, és az Úrra való
tekintettel eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért,
vagyis az Úrra való tekintettel nem eszik, és az is hálákat ad az Istennek.
Mert az Isten országa, Isten királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban
áll, hanem megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség,
boldogság, boldogulás, és Szent Szellem által való öröm. Vagyis: öröm, jókedv,
vidámság, boldogság a Szent Szellemben” (Róm. 14,2-6.17).
Mert:
„Az étel pedig
nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle
hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8).
Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s
tova-hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága
által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot
követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a
Krisztusban” (Ef. 4,14-15).
És: „Különféle idegen
tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha
kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi
hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).
Hiszen:
„Az eledelek a
hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind
amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13).
Kol.
2,17 Melyek csak árnyékai* a következendő, a jövendő
dolgoknak, de a valóság, azaz (szóma): teljes lényetek, személyetek, az énetek a
Krisztusban van**
*Árnyékai (szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka,
árnyképe, mint a valóságra homályosan
utaló jel.
**A törvény szerint: „… minden
főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek…Ezek a papok a mennyei
dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak...” (Zsid. 8,3.5).
„Minthogy a törvényben
az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, vagyis nem
a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal,
amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).
Kol.
2,18 Senki tőletek a pálmát, - a versenydíjat - el ne vegye, meg ne fosszon titeket a pályadíjtól,
- a győzelmi díjtól, - kedvét találván alázatoskodásban
és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott, nem tapasztalt, ok nélkül, és
alaptalanul felfuvalkodván az ő hústestének értelmével, és bölcsességével. [Más fordításban:
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a
jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében
tetszeleg magának, aki látomásokkal foglalkozik és dicsekszik, aki
látomások után indul, érzékies hústesti gondolkodásában ostobán felfuvalkodva]*
*János apostol elragadtatásban látja mindazt, ami volt, van és lesz, és
mindezt egy angyal – aki mellé adatott – mutatta meg neki: „És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de
monda nékem: Vigyázz, ne tedd; szolgatársad
vagyok néked és a te
atyádfiainak, a te testvéreidnek, akikben a Jézus bizonyságtétele megvan. Istent imádd, mert a Jézusról való
bizonyságtétel a prófétaság szelleme” (Jel. 19,10.)
„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam:
és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam,
aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Vigyázz, ne tedd; mert
szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a te testvéreidnek, a
prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit, igéit. Az Istent imádd” (Jel. 22,8-9).
Kol.
2,19 És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, azaz (szóma): az egész személy oszthatatlan egységben, a kapcsok és
kötelek által segedelmet vévén, és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten
szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma): az egész személyt inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő
gondoskodik]*
*Hanem: „Inkább igazságban, és szeretetben
kell élnünk, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az
egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy
a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és
építi fel saját magát a szeretetben” (Eféz.
4,15-16)
Mert:
„Ti pedig a Krisztus teste, azaz (szóma): teljes lénye vagytok, és tagjai rész szerint,
vagyis egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27)
Isten:
„… Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé, Mely az Ő teste, azaz (szóma)
= lénye, teljessége Őnéki. Amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt
mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,22-23).
Kol.
2,20 Ha meghalván a Krisztussal, elszakadtatok, és megszabadultatok e világ elemi
tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok,
efféle rendelésekkel: [Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és
miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, és szabályokat, mintha még a
világban élnétek, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők]*
*Hiszen Ő az: „Aki adta, és feláldozta
önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson,
kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos,
nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges,
züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz létkorból, az
Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint” (Gal. 1,4).
Mert amikor még mi is:
„… kiskorúak, vagyis gyermekek valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként,
rabszolgasorsra, a világ alapszabályainak rabszolgaságában. (Más
fordításban: Ugyanígy mi is, amikor még olyanok
voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk): Most azonban, miután megismertétek az Istent, sőt még inkább, vagy helyesebben hogy megismert titeket az Isten,
miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló, nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek újra
rabszolgáivá akartok lenni, amelyeknek megint újból szolgálni akartok. (Más fordításban: De most már ismeritek Istent - vagy sokkal inkább: Isten
ismert meg benneteket. De akkor miért tértetek vissza azokhoz a gyenge és
értelmetlen szabályokhoz? Talán újra azok rabjai akartok lenni? Hogy
fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok
ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni)?” (Gal.
4,3.9)
Kol.
2,21 Ne fogd meg, ne is
nyúlj hozzá, meg se kóstold, meg
se ízleld, még csak ne is illesd, és ne érintsd.
Kol.
2,22 Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak
rendelve, az emberek parancsolatai és tanításai szerint? [Más fordítások: Hiszen ezek mind arra
valók, hogy használat közben elpusztuljanak, hogy elfogyasztva
megsemmisüljenek. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó].
Kol.
2,23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta
istentiszteletben, az önkényes vallási
gyakorlatokban és alázatoskodásban, és a test, azaz a (szóma): vagyis
egész valótok gyötrésében, és sanyargatásában;
de nincs bennük semmi becsülni való, semmi
értéke és haszna nincs, mivelhogy csak
a hústest, vagyis az érzéki test
hízlalására, és kielégítésére szolgálnak, és
öntelt felfuvalkodottsághoz vezetnek*
*Mert vannak: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől
való tartózkodást, vagyis bizonyos ételek élvezetét, melyeket Isten
teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az
igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő,
ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés
által” (1 Tim. 4,3-5)
Pedig
az Úr Jézus már kijelentette: „Mégsem
értitek-e, nem gondoltok arra, és nem tudjátok, és fogjátok fel,
hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és
az árnyékszékbe kerül? (Mát. 15,17)
Hiszen:
„Az eledelek a hasnak, és
a has az eledeleknek, vagyis az étel a gyomorért van, a gyomor pedig az ételnek
rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, vagyis
haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi. A test, azaz (szóma):
a teljes valótok azonban … az Úrnak rendeltetett, és az Úr a testnek, azaz (szóma): egész valótoknak” (1 Kor. 6,13).
„Nagy áron vétettetek meg. Nagy váltságdíjat fizetett
értetek, ezért ne legyetek embereknek rabszolgái” (1 Kor. 7,23)
És az
Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez
a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol
van tőlem. Pedig hiába, hasztalanul, eredménytelenül, ostobán, tévesen, hamisan
tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek
parancsolatai” (Mát. 15,8-9)
Pedig:
„A parancsolatnak vége, és célja pedig a
tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz, képmutatás nélküli hitből fakadó
szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén, elfordultak ezektől, és hiábavaló
beszédre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat: Kik törvénytanítók
akarván lenni, de nem értik, sem azt amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek,
amit bizonygatnak” (1 Tim.
1,5-7)
„E bizonyság, és ez
a vélemény igaz: annak okáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek
legyenek, hogy egészséges legyen a hitük.
Nem ügyelvén zsidó mesékre, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, mítoszokkal,
és az igazságot megvető, és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.
Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi
sem tiszta; hanem megfertőztetett, sőt szennyes azoknak mind elméjük, mind
lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják,
mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek és minden jó cselekedetre
méltatlanok, és teljesen alkalmatlanok” (Tit. 1,13-16)
„Mert a test, azaz a (szómatikosz): vagyis
a személy gyakorlásának, edzésének, és az
aszkétizmusnak kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos,
meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1 Tim. 4,8).
„Krisztus szabadságra
szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek
magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal.
5,1)
„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint
éljétek a hústestben hátralevő időt” (1
Pét. 4,2)
Hát: „Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért
titeket atyámfiai, testvéreim az Istennek irgalmasságára, és az Isten
könyörülete által, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, és állítsátok
oda a ti testeiteket, azaz a (szómata):
teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és
elfogadható áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez legyen a ti szellemi
dicsőítésetek, hódolatotok, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos
legyen. És ne
szabjátok magatokat, ne
igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e
világhoz, ehhez a létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át,
változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti értelmetek, gondolkodásotok,
megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének
megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át
úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok,
és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi
a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2)