Bővített Biblia

Fil. 1,1 Pál és Timóteus, Jézus Krisztus rabszolgái írják e levelet, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik, a püspökökkel, vagyis az elöljárókkal, felügyelőkkel, felvigyázókkal, és diakónusokkal, azaz az egyházban, azaz a kihívottak közösségében szolgálókkal egyetemben^*

*Az Úr így hívja el Pál apostolt és kísérőit Filippibe: „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre. Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekeznek elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajóztunk tehát Tróászból, és egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római polgárjogú veterán katonák település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk” (Csel. 16,9-12).

Fil. 1,2 Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek, és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól azaz az Úr Jézus Krisztustól^*

^*Az apostol minden levelében így köszönti Isten népét, azt kívánva, hogy Isten kegyelme, ami mindenre elegendő, azaz az Úr Jézustól nyert békesség, vagyis a teljes egészség, anyagi jólét, boldogság legyen osztályrészük: „Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7)

„az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,2-3)

„Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusba lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (Eféz. 1,1-2).

Fil. 1,3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor rátok gondolok, minden tirólatok való emlékezésemben,

Fil. 1,4 Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén^*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik a Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeliekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, vagyis minden szent iránt megnyilvánuló szereteteket, Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben, az én imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).

Fil. 1,5 Mivelhogy részt vettetek közösséget vállaltatok velem az evangélium, az örömüzenet szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig;

Fil. 1,6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, a jó munkát, elvégezi, és be is fejezi a Krisztus Jézusnak napjáig^*

*A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13).

Fil. 1,7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek, és így gondolkodjam mindenitek felől, azért mert én szívemben, azaz bensőmben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak, az örömhírnek, jó hírnek oltalmazásában, megerősítésében, megszilárdításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben^*

^*És így folytatja az apostol: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért” (Eféz. 3,1)

„Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel” (2 Kor. 7,3-4)

Hiszen Őáltala: „… kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai” (Róm. 1,5-6)

Mert: „Ugyanolyan tusakodástok lévén, és hogy ugyanabban a küzdelemben álltok, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,30)

És az apostolnak azért van tele a szíve örömmel, mert: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk. 16,20).

Fil. 1,8 Mert bizonyságom, és tanúm az Isten, mely igen vágyakozom és sóvárgok mindnyájatok után bensőmben, Krisztus Jézusban^*

^*Minden gyülekezetet imában hordoz Isten előtt az apostol, és vágyakozik utánuk: „Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen szakadatlanul, megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek rólatok. Mert hiszen sóvárogva kívánlak, epedve vágyom titeket látni…” (Róm. 1,9.11).

És azért a Krisztusban, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20).

Fil. 1,9 És azért imádkozom, és könyörgök, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban gyarapodjon, és bővölködjön Istenismeretben. Az Ő teljes, és igazi megismerésében, felismerésében, és megértésében, megtapasztalásában, és mindenféle észlelésben, és érzékelésben^*

^*Az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő nagyon türelmes, amely haragos indulatot megfékez. Jóságos, kedves, szeretetre méltó. Az ilyen szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. Ez a szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem illetlen, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed és nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, sérelmet, sőt nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, vagyis szó nélkül eltűr, türelmesen elvisel, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, és mindig bizakodik, és elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki, és nem szűnik meg soha ” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „…hogy Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek, és kijelentésnek kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő maga megismerésében felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt. És világosítsa meg értelmetek szemeit, vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró reménysége, és mi az Ő öröksége, és az Ő dicsőségének a gazdagsága a szentekben. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19).

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6).

Fil. 1,10 Hogy megítélhessétek, és el tudjátok dönteni és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos. És az eltérő dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták, egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak napjára^*

^*Hiszen: „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)

Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)

Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15)

„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, romlatlanok, Istennek szeplőtlen, hibátlan gyermekei az elfordult és elvetemedett, elfajult nemzetség / nemzedék / közepette, kik között fényletek, és ragyogtok, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes egészében; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind elmétek, mind testetek, azaz (szóma): egész lényetek teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent - önmagunkat is - megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Fil. 1,11 Teljesek lévén a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos eredményével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére, magasztalására, és dicséretére.

[Más fordítás: És gazdagon teremjétek a megigazulás gyümölcseit Jézus Krisztusban]^*

^*Az Úr Jézus kijelentette a gyümölcstermés feltételét: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” (Ján. 15,4-8)

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9)

Ez pedig: „A Szellem gyümölcse …, amely: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosság mellé pedig hitet, a hitben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9)

Mert: „A megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Fil. 1,12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, testvérek, hogy az én dolgaim, a jelen körülményeim, és helyzetem inkább előmenetelére, gyarapodására vannak az evangéliumnak, a jó hírnek, mert az örömüzenet előrehaladását, és terjedését szolgálják^*

^*És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22).

Fil. 1,13 Annyira, hogy a Krisztusban ismertté, és híressé lett az én fogságom a császári testőrség egész házában, és mindenki más előtt;

[Más fordítás: Az egész pretóriumban, és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]^*

^*Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk, és megérkeztünk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel, katonával. Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon, a saját bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá mennek, akik felkeresték. Prédikálván, hirdetve az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás, és akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,16.30-31).

Fil. 1,14 És többen az Úrban való atyafiak, testvérek közül bízván az én fogságomban, az én bilincseimből és fogságom körülményeiből bizalmat merítve fölbuzdult, és nagyobb bátorsággal, félelem nélkül merik szólani az igét, és terjesztik az Isten szavát, a (logoszt): az Igét*

^*Már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek, akiket üldöznek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10)

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek / szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek, és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek” (1 Pét. 3,14)

Pál apostol megvallása: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm /azaz hústestem elszenvedi mindazt / ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, ami még hátravan a Krisztus gyötrelmeiből az én hústestemben az Ő testéért azaz (szómájáért): személyéért, ami az egyház” (Kol. 1,24)

„Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig és még bilincseket is viselek; de az Istennek beszéde (logosza): Igéje, nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek, és elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben” (2 Tim. 2,9-10).

Fil. 1,15 Némelyek ugyan irigységből, féltékenységből, rosszindulatból, gyűlöletből és versengésből, kételkedve és vetélkedésből is, de mások jóakaratból, jó szándékkal is hirdetik a Krisztust^*

^*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit „Mert az ilyenek hamis, álapostolok. álnok, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át, és adják ki magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja, - és adja ki - magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért és nem meglepő, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint, a cselekedeteikhez méltó lészen” (2 Kor. 11,13-15)

„Kérlek, buzdítlak, intelek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat akik… más tudományra tanítanának azon kívül - és az ellenkezőjét tanítják annak - melyet tanultatok. Azoktól hajoljatok el, kerüljétek, és eltávoztassátok őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Fil. 1,16 Némelyek versengésből, vetélkedésből, számításból, prédikálják, és hirdetik a Krisztust, nem tiszta szándékkal, nem tisztességesen, azt hívén, és azt gondolva, azt feltételezve, és abban bízva, hogy fogságom, és bilincseim nyomorúságait, és gyötrelmeit, megpróbáltatásait így megnövelik, és megnehezítik.

Fil. 1,17 De mások Isten szerinti szeretetből, tudván, hogy én az evangéliumnak, az örömüzenetnek, a jó hírnek oltalmazására, és védelmére rendeltettem, és küldettem.

Fil. 1,18 Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, - akár színből, azaz látszatból, színlelésből, érdekből, vagy hátsó gondolattal, akár tiszta szívből őszinte szándékkal, és meggyőződésből, - a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

Fil. 1,19 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre, vagyis megmenekülésemre, megszabadulásomra lesz a ti könyörgésetek, a ti imáitok által, és a Jézus Krisztus Szellemének segítsége, és támogatása által^*

^*És így folytatja az apostol: „És ebben bízva, és erről meggyőződve, tudom is, hogy megmaradok, és életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra, növekedésetekre és örömötökre; Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által” (Fil. 1,25-26)

Filemonnak is a hit beszédét szólja, amikor így ír neki: „Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom, hogy ajándékul kaptok engem” (Filem. 1,22).

Fil. 1,20 Amaz én esengő, és feszült várásom, és Isten ígéreteire irányuló reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hogy nem vallok szégyent. Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal, és teljes nyíltsággal, akadálytalanul fog magasztaltatni, és megdicsőülni Krisztus az én testemben azaz (szómato): egész valómban, akár biológiai, fizikai életem, akár halálom által^*

^*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18).

Ugyanis: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)

„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk” (1Thessz. 5.10)

És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2 Tim. 4,7-8).

Fil. 1,21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség^*

*Az apostol megvallása így folytatódik: Krisztussal együtt megfeszíttettem, vagyis oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20)

Ezért most már: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

Amíg a világban és a világ szerint élt, és amíg csak vallásos volt, azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7)

És azért nyereség a meghalás, azaz: a hústestből való kiköltözés, mert: „… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato): a földi megjelenési formánkból, és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9).

Fil. 1,22 De ha e hústestben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Fil. 1,23 Mert szorongattatom, vívódom, és gyötrődök e kettő között, kívánván, és vágyva vágyok elköltözni, vagyis visszatérni, azaz hazatérni, és a Krisztussal lenni, Vele létezni; mert ez sokkal inkább jobb. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna^*

*És így folytatja az apostol: Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, vagyis leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, azaz lakásunk, hajlékunk van Istentől. Nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk és fohászkodunk is ebben a testben itt, óhajtván, és vágyódva, kívánkozva epekedünk felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. És azért fohászkodunk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba ” (2 Kor. 5,1-2)

Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)

Fil. 1,24 De e hús testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.

Fil. 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra, a ti fejlődésetekre, és örömötökre;

Fil. 1,26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

Fil. 1,27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan, az Evangéliumnak megfelelően éljetek és viseljétek^*magatokat.

[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]^**

Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, és egyetértően viaskodván, hogy bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért^**

*Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak, vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat.

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis: „nekünk a polgárjogunk” / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk / a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek én követőim, azaz együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust, atyámfiai, testvéreim. És figyeljetek azokra, akik úgy élnek, amiképpen mi néktek példát adtunk. Mert sokan élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei. Kiknek végük veszedelem, romlás, pusztulás. Kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. kik mindig a földiekkel, a földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)

Timóteust így buzdítja Pál apostol: „Te azért vállald velem együtt a munkának terhét: a nehézségeket, nehéz helyzeteket tűrd és viseld, és szenvedd el, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, bátor, becsületes katonája, harcosa. Egy harcos sem elegyedik, bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele a földi élet ügyes-bajos dolgaiba, a földi élet ügyeibe, gondjaiba, a világi dolgokba. Hogy tessék, és örömöt okozzon annak, aki őt harcossá avatta, harcosává választotta. Ha pedig küzd, harcol is valaki, nem koronáztatik meg, nem részesül győzelmi díjban, ha nem szabályosan küzd, és harcol” (2 Tim. 2,3-5).

Fil. 1,28 És meg nem félemlvén meg nem rettenve az ellenállóktól. Semmiféle módon ne féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg ellenségeitektől a szembeszegülőktől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az üdvösségé, vagyis a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé, és ez az Istentől van^*

*Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26)

Erről tesz bizonyságot az apostol a Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben” (1 Thess. 2,1-2)

Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, és maradjatok ébren, figyeljetek, és álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan. Legyetek erősek! Erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13)

„Mert nem félelemnek, nem a csüggedtség, gyávaság, félénkség szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek, hatalomnak, szeretetnek, és józanságnak, vagyis az Ige szerinti gondolkodásnak szellemét” (2 Tim. 1,7)

„Végezetre, atyámfiai, testvérek, legyetek erősek. Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

Fil. 1,29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek^* is Őérette^**

*Szenvedjetek (paszkhó): ÉRZELEM; érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek: fájdalmasak, vagy rosszak = szenved. Kibír; átél; megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved valakiért, vagy valamiért.

**A jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-42)

És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő az Istenből való Szellemet, hogy megtudjuk, és megismerjük azokat, hogy tudatában legyünk annak, amit az Isten kegyelme ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva” (1 Kor. 2,12-13)

Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) .

Fil. 1,30 Ugyanolyan tusakodástok, küzdelmetek, harcaitok lévén, hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem^*

*A Szent Szellem pedig így bátorítja a hívőket: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,32-34)

Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek, és erők ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai, és a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok” (Eféz. 6,12-13)