1 Tim. 4,1 A Szellem pedig nyilván [(rétósz):
határozottan, világosan, egyértelműen] mondja, hogy az utolsó
időben [(hüszterosz kairosz): az
elkövetkező legutolsó korszakban] némelyek
elszakadnak [(aphisztémi):
elpártolnak, eltávolodnak, elkülönülnek,
elhatárolják magukat, és külön útra térnek] a hittől, hitető [(planosz): megtévesztő, csaló, félrevezető, eltévelyítő] szellemekre és [(daimonion):
démoni] gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén,
vagyis [ördögi, sátáni tanításokat hallgatva]*
*És ez azért történik meg, mert:
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek
hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni, [kik romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat
vezetnek be] és az Urat, aki megváltotta [megvásárolta] őket,
megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet [pusztulást] hoznak”
(2 Pét. 2,1).
Pál apostol így figyelmeztet minden Istent
szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőit: „Azt pedig tudd [és
értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera): a legvégső
időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen elviselhető,
veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be
[(kairosz enisztémi): időszakok következnek, és jönnek]. Mert
lesznek ez emberek olyanok: „Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a
kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek, az
Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz):
külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz):
a lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a
csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall]. És ezeket kerüld [(apotrepó):
fordulj el tehát ezektől, és tartsd távol magadtól]” (2 Tim.
3,1-5).
Péter apostolon keresztül folytatódik a
kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók
támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét.
3,3).
„És sokan fogják követni azoknak
romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja
káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek
belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek
kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van
az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen
pedig azok, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik
tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten
felségét) megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak kedveskedők,
akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek:
Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és
felülmúlják őket), nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De
ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra
(levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak
pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni” (2 Pét.
2,2-3.10-12).
Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették
Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét
művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek,
és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).
És bár: „Vallják, [vagyis tudják, és
tisztában vannak vele, elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik, de
cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy
utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és
csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok,
használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát]. »Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az
Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra
nem képesek«” (Tit. 1,16).
Ezek azok a vallásos emberek – akik csak
beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak
– azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is
volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros,
semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből]
szól a száj [Más fordítás: Mert amivel
csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek:
Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan,
eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért,
ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha
kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te
beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd
(annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid
alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát.
12,34.36-37).
Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis
az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg
abban az igazság” (1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert
a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).
„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer.
5,2).
Az ember szívéről (bensőjéről) Isten
véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire
elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve
gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1
Móz. 6,5).
„… mert az ember szívének
gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).
Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és
gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná
kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a
szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a szellemek megítélője), hogy
megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok,
ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse
szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).
Az Úr Jézus kijelentése: „Tehát az ő
gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).
Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig
titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok
szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat;
megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget
okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más
tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el
őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).
Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A
szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az
ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit.
3,10-11).
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a
Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus
tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Ézsaiás így prófétál a vallásos emberekről: „És
szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és
dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán)
betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy
csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az
értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).
Pál apostol idézi a próféciát, a jelenkorra
alkalmazva: „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a
bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles
eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom,
megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19).
Az írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a
csak vallásos embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt
Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás,
mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve
pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat
tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
Az Úr Jézus már előre figyelmezteti az Övéit,
kijelentve, hogy mit fognak hirdetni ezek a hamis próféták, és tanítók: „Ha
valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy
amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis
próféták támadnak [fognak fellépni, és állnak majd elő], és nagy
[természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és visznek végbe
(mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra
vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat
[a kiválogatottakat; még az Isten választottait] is.
[Emlékezzetek] Ímé eleve [és előre] megmondottam
[ezeket] néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában [a
sivatagban] van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek”
(Mát. 24,23-26).
Hát: „Meglássátok, hogy valaki el ne
hitessen [meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen]
titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben [(onoma): név;
a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja], akik azt
mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek [megtévesztenek; tévedésbe
ejtenek; félrevezetnek]” (Márk. 13,5-6).
Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a
hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda:
Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne
tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt
mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne
menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).
Pál apostolon keresztül folytatódik a
kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne
tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal,
becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres
beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz):
haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez
lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek
cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert
ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten
haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek
[ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]”
(Eféz. 5,6-7).
És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet
az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó
jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a]
gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz
beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]”
(1 Kor. 15,33).
Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy
senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a
tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés
és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit
érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által
[megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz):
emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés],
a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a
Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. »Más fordításban:
„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon)
benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami
emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki
tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket
a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az
angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem
tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének
értelmével (bölcsességével). [Más fordításban: Senki
ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki
alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki
látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul),
érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]”
(Kol. 2,8.18).
„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől
elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a
kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak
ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az
örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18).
Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét
az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem
őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam
hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot
és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek
(prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy
igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt
mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok,
akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti
álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt
mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket
a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók
álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben:
Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a hamis próféták az Úr
napjáról, annak eljöveteléről is fognak prófétálni: „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket,
testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg
benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben
elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az
Úr napja már közvetlenül itt volna” (2 Thess. 2,1-2).
János apostolon keresztül további
figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden
szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha
Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek
meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent
Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust
(hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az
antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van
már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat
rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen
az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a
tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).
Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető
fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a
Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az
Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a
teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és
az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az
enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).
Júdás apostol is erre figyelmezteti a
mindenkorban élő hívőket: „Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben
[(eszkhatosz): az idők végén, a létkor befejeződésekor] lesznek
csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton):
saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai
[(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik
Isten nélküli vágyaik szerinti (poreuomai):
életmódot folytatnak]. Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat
támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek,
kikben nincsen Szent Szellem”(Júd. 1,18-19).
1 Tim. 4,2 Hazug beszédűeknek [(pszeudologosz): hamis dolgokat állító] képmutatása [(hüpokriszisz): tettetése, színlelése] által, kik meg vannak bélyegezve a saját
lelkiismeretükben. [Más fordítás: Hazug szavúak kétszínűségei folytán, akik bélyeget égettek saját
lelkiismeretükre]*
*Ők azok: „Kik
érzésektől, érzelmektől messze távolodva, eltompultak, és érzéketlenné váltak.
Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és
féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó,
telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére.
[Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan
tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik
magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,19).
De:
„régente (valamikor) mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők,
különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek) szolgái, (rabjai) gonoszságban
és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk” (Tit.
3,3).
Mert:
„… ti… mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik
természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek
Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában (lényegüket tekintve) nem
is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában
éltetek, melyek nem istenek]”
(Gal. 4,8).
„Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet;
visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma
bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;
(Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok
elé; «úgy hurcoltak titeket a néma
bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2).
Hogy
bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek
voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten
megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek;
megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket;
megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1
Kor. 6,11).
1 Tim. 4,3 Akik tiltják a
házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett
hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az
igazságot, a [(alétheia:
valóságot)]*
*Vagyis akik megismerték az
Urat, hiszen kijelentette, hogy: „Én vagyok… az
igazság [(alétheia): vagyis a valóság]” (Ján. 14,6).
És hiába tisztelik Őt – mondja az Úr -: „hiába tisztelnek engem [(matén): hasztalanul,
eredménytelenül; ostobán, tévesen hamisan tisztelnek], ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát.
15,9).
Mert a házasságról is kijelentést nyert, hogy: „Tisztességes minden tekintetben a házasság
és a szeplőtelen házaságy… (Más fordítás: Legyen
megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! …”(Zsid.
13,4).
Az eledelekről pedig így hangzik a kijelenés: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé
Isten előtt. Az étel pedig nem változtat
Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz
előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem
lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak” (1
Kor. 8,8).
És az Övéihez így szól az Úr: „Ti
is értelem nélkül vagytok-é még [hát még ti sem értitek; Még belőletek is
ennyire hiányzik a belátás]? Mégsem
értitek-é [és nem
gondoltok arra; és nem tudjátok, és fogjátok fel], hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut [azután pedig
kiürül onnan], és az árnyékszékbe
vettetik [és onnét a félreeső helyre (a csatornába) kerül]?
(Mát. 15,16-17).
Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az
eledeleknek rendeltetett, ugyanis az étel
a gyomorért van a gyomor pedig az ételért. Az Isten pedig mind ezt, mind
amazokat eltörli, és teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen
működésképtelenné teszi. A test a szómátok:
vagyis a ti teljes valótok azonban nem a paráznaságnak, és nem a
fajtalankodásnak, házasságtörésnek, kicsapongásnak, vagy bálványimádásnak
rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek, azaz a szómának: vagyis egész valótoknak” (1
Kor. 6,13).
Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal,
megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat,
mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se
kóstold, még csak ne is illesd az emberek parancsolatai és tanításai szerint? -
Pedig mind a velük való élés által
elfogyasztásra vannak rendelve. - Ezek
bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta alázatoskodásban és a test,
azaz a szóma: vagyis egész
valótok gyötrésében; de nincs bennük
semmi becsülni való, és valójában semmi értéke és haszna nincs, mivelhogy a hústest hízlalására valók, és
csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja
megfékezni” (Kol. 2,20-23).
Hiszen az újjá teremtett emberhez így szólt az Úr: „Minden mozgó állat, amely él legyen
nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat” (1 Móz. 9,3).
1 Tim. 4,4 Mert Istennek minden
teremtett állata jó [és hasznos], és semmi sem megvetendő, ha
hálaadással élnek azzal*
*Hiszen: „még az is, hogy az ember eszik és iszik, és
jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka” (Préd. 3,13).
1 Tim. 4,5 Mert megszenteltetik Istennek
igéje [(logosza)]
és könyörgés,
vagyis az [(enteuxisz): Istennel való
találkozás] által*
*Mert a logosz, vagyis: „az
Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony;
élő energia)…” (Zsid. 4,12).
És mert az Úr ígérete így hangzik: „Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok akkor megáldja a te kenyeredet és
vizedet; és eltávolítom ti közületek a bajokat” (2 Móz. 23,25)
1 Tim. 4,6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, [a
testvérek elé tárod] Krisztus Jézusnak
jó [(kalosz):
hasznos, derék] szolgája [(diakonosz):
követe] leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak
beszédeivel, amelyet követtél. [Más fordítás: (tauta
hüpotithémi):
Ha ezeket teszed kiindulási alapnak Krisztus Jézusnak (kalosz):
hasznos,és derék (diakonosz): követe leszel,olyan, aki a hitnek (kalosz): megfelelő igaz tanítás
igéivel entrephó) táplálkozott, és növekedett, és
amikről meggyőződött, és megbizonyosodott].
1 Tim. 4,7 A szentségtelen [(bebélosz):
közönséges, tisztátalan] és vénasszonyos meséket [hitregéket] pedig
eltávoztasd [(paraiteomai):
kerüld, és utasítsd el]. Ellenben gyakorold magadat a kegyességre [az Isten iránti (euszebeia):
gyermeki tiszteletben]*
*És figyelmeztesd a hívőket, hogy: „mesékkel [és mondákkal,
mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak
[se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak
[és vitákra vezetnek és
vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az
Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a
hit által. [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által
kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok
csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre.
Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]” (1 Tim. 1,4)
„Ezekre
emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak
haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld,
mert mind nagyobb istentelenségre növekednek (Más
fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre
messzebb mennek az istentelenségben). És
az ő beszédük (és szavuk) mint a
rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed”
(2
Tim. 2,14.16-17).
„És az
igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a
mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak”
(2
Tim. 4,4).
„A
balgatag (az ostoba) vitatkozásokat
azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal
kapcsolatos kérdéseket), és a civakodást
(a viszálykodásokat) és a törvény felől
való (és a törvényeskedő) harcokat
kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
„Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és
különösen a körülmetéltek között), Ezért
ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek
parancsolataival” (Tit. 1,10.14.
Óh
Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a ( hazug módon ismeretnek
nevezett) szentségtelen üres beszédektől
és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva
eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6, 20-21.
De: „A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és
gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz):
vitás kérdéseket, kérdezgetéseket]
pedig kerüld [(paraiteomai):
mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel
hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok
háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást,
versengést] szülnek [(gennaó): hoznak létre, okoznak, teremtenek, vezetnek]” (2 Tim. 2,23).
De te: „… azokat
szóljad (és azt hirdesd), amik az
egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit.
2,1).
1 Tim. 4,8 Mert [(gar): ugyanis] a test [(szómatikosz):
a személy] gyakorlásának [(gümnaszia): edzésének] kevés haszna [(oligosz óphelimosz):
jelentéktelen előnye] van. De a
kegyesség [az istenfélelem, (euszebeia): az Isten iránti gyermeki tisztelet] mindenre hasznos, meglévén benne [(ekhó):
tartalmazza, magába foglalja] a jelenvaló és a jövő életnek ígéretét*
*És folytatódik a kijelentés: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, (az Isten iránti
gyermeki tisztelet, a Benne való hit) megelégedéssel” (1
Tim. 6,6).
Hát: „Tiszteljétek az
Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs fogyatkozásuk, (és nem
szűkölködnek az istentisztelők). Az oroszlánok szűkölködnek, (sínylődnek) és éheznek; de akik az Urat keresik, (akik az ÚRhoz folyamodnak) semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,10-11).
1 Tim. 4,9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen
elfogadjuk. [Igaz, és (pisztosz): megbízható beszéd (logosz) Ige ez, és teljes elfogadásra méltó, és (axiosz pasz pasza pan): megérdemli a teljes (apodokhé):
elfogadást]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Igaz beszéd ez [megbízható,
és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus
Jézus azért jött e [látható] világra,
hogy megtartsa [üdvözítse,
megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket],” (1 Tim. 1,15).
Hát: „Gyönyörködjél az
Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, (mert ő munkálkodik),
és majd ő teljesíti. Felhozza a te
igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Más fordítás: világossá teszi igazságodat, jogodra
fényt derít)” (Zsolt. 37,4-6).
És ez az az igazság: „Mert
azt, aki bűnt, azaz céltévesztést
nem ismert, bűnné, azaz céltévesztéssé
tette értünk, azért, hogy mi Isten
igazsága legyünk Őbenne. Hogy
általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).
Mert: „nap és pajzs az
Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (a javait) azoktól, akik ártatlanul
(feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura!
Boldog ember az, aki bízik benned”
(Zsolt. 84,12-13).
1 Tim. 4,10 Mert azért fáradunk [küzdünk]
és szenvedünk szidalmakat, és [(oneididzó):
gúnyolódást, gyalázást] mivelhogy reménységünket vetettük az élő
Istenben, aki minden embernek megtartója [(szótér): szabadítója, megmentője, üdvözítője, védője, pártfogója, gyógyítója],
kiváltképpen [de (maliszta): leginkább] a hívőknek*
„Mert:
megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit.
2,11).
„Aki
azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (szódzó): megmeneküljön, megszabaduljon, biztonságba kerüljön,
meggyógyuljon, egészségessé legyen, életben maradjon, megtartasson) és az igazság (alétheia:
a valóság)
ismeretére [a valóság, vagyis Isten Igéjének, és a testté
lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére, felismerésére, megértésére, és elfogadására] eljusson” (1 Tim. 2,4).
De ehhez meg kell térni mindenkinek, így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így
szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék.
18,32).
1 Tim. 4,11 Ezeket hirdessed és tanítsad.
1 Tim. 4,12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse [(kataphroneó): le ne nézze; senki meg ne vessen
ifjú korod miatt], hanem légy
példa [mintaképe] a hívőknek a beszédben [(logosz)], a magaviseletben [(anasztrophé): cselekvő magatartásodban, forgolódásban], az [(agapé):
Isten szerinti] szeretetben, szellemben, a hitben, a
tisztaságban*
*És így folytatja az apostol: „Mindenben [vagyis minden
dologban] tenmagadat adván
példaképül a jó [tisztességes,
becsületes] cselekedetekben [(ergon):
tevékenységben, munkában, foglalkozásban, feladat elvégzésében]. A
tudományban [(didaszkalia):
a
tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben] romlatlanságot [(adiaphthoria):
tisztaságot megvesztegethetetlenséget], méltóságot
[(szemnotész aphtharszia): komolyságot, szentséget, valódiságot, és
őszinteséget] mutatván” (Tit.
2,7).
És te: „Ezeket
szóljad, [ezt hirdesd; tanítsd] és
ints [bátoríts] és feddj
[figyelmeztess és győzd meg, és igazítsd helyre őket] teljes méltósággal; [teljes hatalommal, határozottsággal,
tekintéllyel, és teljes nyomatékkal] senki
téged meg ne vessen [senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki
ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz]. (Tit. 2,15).
És hogy milyennek kell lenni Isten emberének, és miben kell
példát mutatnia, azt így folytatja az apostol: „Tisztaságban, feddhetetlenségben. Tudományban, Isten ismeretben, tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben,
béketűrésben, megértően. Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben,
becsületességben, jóindulatban. Szent Szellemben,
tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, vagyis nem
színlelt, hanem őszinte Isten szerinti
szeretetben” (2 Kor. 6,6).
1 Tim. 4,13 Amíg oda megyek, és [megérkezem], legyen gondod [(proszekhó):
ügyelj, és gondosan figyelj] a felolvasásra, [az Írás felolvasására] az intésre [(paraklésis): a buzdításra, bátorításra, az igehirdetésre] és a tanításra [(didaskalia) az újonnan felvettek oktatására]*
*És így folytatja az apostol: „Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek; De ha
késném, hogy [ezekből] tudd meg, [hogyan], és mimódon kell [és szükséges] forgolódni
[(anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni] az Isten házában. Mely az élő Istennek
egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság
oszlopa, és tartó pillére] és erőssége
[(hedraióma): szilárd, és
erős alapja]” (1
Tim. 3,14-15).
1 Tim. 4,14 Meg ne vesd [(ameleó): el ne hanyagold] a kegyelemnek
benned való ajándékát [(khariszma): a benned levő kegyelem - a Szent Szellem -
megnyilvánulását], amely [(hosz
hé ho): aki] adatott néked
prófétálás által, [(prophéteia
dia): prófécia útján] a presbitérium
kezeinek reád tevésével [a vének kézrátételével]*
*Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést,
és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat (jelentése: csatlakozás, vagy korona) a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak
egész gyülekezetét (egész közösségét). Ezután
vezesd a lévitákat az Úr (színe) elé,
és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg (vagyis
mutassa be, és így ajánlja fel) a
lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr
szolgálatában (Más fordítás: Áron mutassa be
(vagyis Áron szimbolikus kézmozdulattal „bemutatja”) a levitákat ajándékul
Izrael fiaitól az Úr színe előtt, hogy szolgáljanak az ő szolgálatában.)” (4
Móz. 8,9-11).
Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (jelentése: az Úr a szabadítás, segítség, üdvösség)
a Nún fiát (jelentése: utód, sarj),
akiben szellem van, és tedd őreá a te
kezedet. És állasd őt Eleázár (jelentése: Isten a segítő) pap elé, és az egész gyülekezet (vagyis
az egész közösség) elé, és adj néki
parancsolatokat az ő szemeik előtt (és előttük iktasd be tisztébe). És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy
hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete (vagyis egész közössége). Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és
kérdje meg őt az Urimnak (jelentése: fény, világosság) ítélete felől az Úr előtt (és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés
útján). Az ő szava szerint menjenek ki,
és az ő szava szerint menjenek be (és térjenek haza), ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezet (és az egész
közösséggel együtt). Úgy cselekedék azért
Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és
állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet (vagyis az egész
közösség) elé. És tevé az ő kezét őreá,
és ada néki parancsolatokat (és beiktatta tisztébe), amiképpen szólott vala az Úr Mózes által” (4 Móz. 27,18-23).
„Józsué, a Nún fia
pedig beteljesedék bölcsességnek szellemével; mert Mózes tette vala őreá
kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta
vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9)
És így lett felkenve
Timóteus is: „Minekokáért emlékeztetlek
téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én
kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az
Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).
1 Tim. 4,15 Ezekről gondoskodjál [(meletaó): ezekkel törődj, foglalkozzál, és elmélkedjél],
ezeken légy [ezeknek szenteld magad],
hogy előhaladásod [(prokopé): fejlődésed, gyarapodásod] nyilvánvaló [(phanerosz):
jól látható, és ismert] legyen mindenki előtt.
1 Tim. 4,16 Gondot viselj magadról és a
tudományról [(epekhó
didaszkalia): ügyelj erre, és
fordíts figyelmet magadra, és a tanításra]; maradj meg azokban; mert
ezt cselekedvén, mind magadat megtartod [megmented; üdvösségre
segíted],
mind a te hallgatóidat.
.jpg)
