Zsoltár 16. Isten fiainak öröksége; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 16,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja. [Dávid bizonyságtétele, zsoltára, Dávidnak drágakő gyanánt való Éneke; arany ékszere]. Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj meg] engem [Erős]  Istenem, [Uram] mert benned bízom, és [hozzád menekültem. Mert tebenned van reményem, és menedékem].

Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak^* [(jəhóváh): Jahve, Örökké létezőnek, Örökkévalónak]: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

[Más fordítás: Mondjad ezt az Úrnak én lelkem; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl! Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem használhat, mert jóságomra neked nincs szükséged]^**

*A héber szerint: Istenem vagy te, nincs szerencse számomra kívüled!

**Megvallás, bármi történik a látható világban: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!... Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged” (Zsolt. 73,25-26; 118,28)

„Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!” (Zsolt. 140,6-7).

Zsolt. 16,3 A szentekben, akik e földön vannak [akik e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben] van minden gyönyörűségem [és örömöm].

»Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat«^*

*És én is: „Társuk vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és akik határozataidat megtartják” (Zsolt. 119,63)

A Szent Szellem kijelentése: „Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem” (Zsolt. 101,6).

Mózes megvallása: „Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, (és letelepednek) a te lábaidhoz, és (hallgatják és befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,3)

Hát: „Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét (magasztaljátok szent nevét)” (Zsolt. 30,5).

És hogy kik a szentek, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje: „az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;... mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják... Mindeneknek,... Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek... (1Kor. 1,2; Róm. 1,7).

Zsolt. 16,4 Megsokasodnak fájdalmaik, [bánatuk, ínségük, gyötrődésük] akik más isten után sietnek, és [akik más istenhez csatlakoznak]. Nem áldozom meg véres italáldozatukat és nem veszem nevüket ajkaimra.

 [Más fordítás: Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra; Nem hívom egybe gyülekezetünket véráldozatukra]^*

*Mert én: „... tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél...” (2 Móz. 18,11)

Az Úr megparancsolta – és a következményekre is figyelmeztette népét – hogy: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki (páqaḏ): meglátogatom az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek” (2 Móz. 20,3-5).

És hogy mit jelent az, hogy az Úr az Őt gyűlölőket azt Pál apostolon keresztül jelenti ki: „Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, Átadjuk az ilyent a Sátánnak a (hús)testnek veszedelmére, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. (1 Kor. 5,4-5).

Hát: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!... De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek!” (2Móz. 23,13; 5Móz. 8,19-20)

És az Úr újra-és újra figyelmezteti népét: „Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, (megvet) és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet” (5 Móz. 31,19-20).

Józsué így buzdítja az Úr népét: „Legyetek azért igen erősek, hogy (megőrizzétek), megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy (ne térjetek el), és el ne távozzatok attól se jobbra, se balra. Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek. isteneiknek nevét (ne említsétek) ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, (ne tiszteljétek őket) se ne szolgáljatok nékik, (ne boruljatok le előttük) se előttük meg ne hajoljatok; Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, amiképpen e mai napig tettétek!” (Józs. 23,6-8).

Hát vigyázzatok, mert: „Sok bánata van (és sok fájdalom éri) a céltévesztetteket, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel, és kegyelemmel veszi körül” (Zsolt. 32,10).

De az Úr ígéretet is tesz: „Kivonszom a vért szájukból és utálatosságaikat fogaik közül, de Istenünké lesz a maradékuk…  És tábort járok házam védelmére, az arra járók ellen, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtuk a sarcoló, (és nem támadja meg őket többé fosztogató) mert most szemmel tartom őt. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, (ujjongj) Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító, (és diadalmas) Ő; szegény (alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén” (Zak. 9,7-9).

Az evangélium jelenti ki, hogy ki az a Király, aki jön: „Mondjátok meg Sion [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely] leányának: [Vedd észre], ímhol jő néked a te királyod [hát nézd, királyod érkezik, és vonul be hozzád]. Alázatosan [és jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [vagyis szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [vagyis igavonó, járomba tört állat csikóján ülve]” (Mát. 21,5).

 János apostol is erről tesz bizonyságot: „Találván pedig Jézus egy szamarat (vagyis egy szamárcsikót), felüle arra, amint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén (vagyis szamárcsikón) ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek Őfelőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték Ővele.

(Más fordítás: Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla)” (Ján. 12,14-16).

És így folytatódik a kijelentés: „Azon a napon kútfő (és forrás) fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, (hogy lemossa a vétket és a szennyet). És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem (eltörlöm) a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes (tisztátalan) szellemet is kiszaggatom (eltávolítom) e földről” (Zak. 13,1-2).

Zsolt. 16,5 Az Úr [Jahve, az Örökkévaló] az én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet]^*

*Jeremiás megvallása: „Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom” (JSir. 3,24)

És még: „Azt mondám Uram, hogy az én örökségem a te beszédeidnek, a te igéidnek megőrzése, és megtartása” (Zsolt. 119,57)

Ezért: „Hozzád kiáltok, és hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6)

De a bálványimádóknak ezt mondja az Úr: „Akik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. A folyónak sima köveiben van örökséged; azokat tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül…” (Ésa. 57,5-6).

Zsolt. 16,6 Az én részem [mérőkötelem, sorskötelem] kies [kellemes] helyre [kedves földre] esett, nyilván szép [tekintélyes, pompás] örökség jutott nékem, és [örökségem nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás nekem az én örökségem].

Zsolt. 16,7 Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot, és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem, még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm].

Zsolt. 16,8 Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok].

»Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak«^*

*Mert aki az Úrra néz minden helyzetben, bizton vallhatja, hogy: „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt” (Zsolt. 28,7).

Ezért – mondja Dávid: „Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt” (Zsolt. 109,30-31).

Hát te se félj, mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján” (Zsolt. 110,5)

Zsolt. 16,9 Azért örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni].

Zsolt. 16,10 Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és meglássa a sírt]*

173 Dávid próféciája az Úr Jézusról: „Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt”  „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (Zsolt. 109,31; 86,13; 116.8)

Péter apostol bizonyságtétele a prófécia beteljesedéséről: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem hagysz engemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe, Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő (hús)teste  rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32)

És a bizonyságtételt megismétli: „Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,35-39).

Zsolt. 16,11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

[Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké]^*

*És az én: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel” Mert: Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől, s körülveszel a szabadulás örömével! Szela” (Zsolt. 30,12; 32,7)

„Én pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsolt. 17,15)

Te vagy Uram!

A parancsolatról.

A parancsolat célja nem az, hogy megvalósítása által legyen valami, ami eddig nem volt, hanem hogy kifejezésre jusson az, ami van, ami Krisztus által lett.  /JUBILEUM/

Megvallás.

Uram! 

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jer. 15,16)

A Szellem általi ima eredménye:

„Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz” (Ésa. 42,13; )

Hogyan imádkozzunk?

 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

A jó cselekedetről.

Semmilyen jó cselekedet nem túl kicsi ahhoz, hogy ne érje meg megtenni. (Ismeretlen)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 

Ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embernek, nem volt elég, hogy Ő mindenható, sem az, hogy szeretett minket. Igazsága nem engedte meg, hogy szőnyeg alá söpörje a bűneinket. A bűnökért valakinek bűnhődnie kellett, mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”. A bűn tette szükségessé a keresztet. Ebben az áldozatban a világ összes bűnét és gonoszságát magához vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket, hogy a kereszt megemésztő tüzében végleg megsemmisítse. És miközben minket arra hívott el, hogy „örüljünk az Úrban mindenkor”, az isteni ének rövid időre elhallgatott, amikor mindez történt. Betölti-e ez a szívedet hálával? REINHARD BONNKE

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

“Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan mintha emésztés nélkül enne.” - Edmund Burke -

www.keresztenyszepsegportal.hu

Én nem tudom

Ige: Pusztán a szövetség jele

 „A körülmetélkedés valóban használ, és hasznodra válik, ha megtartod, megteszed, és gyakorlod a törvényt, vagyis az Igét. De ha törvényszegő vagy, ha áthágod, és megrontod az igét, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett* (Róm. 2,25)

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5 Móz. 10,12)

 Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

 „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

 „Vegyétek azért a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és szemeid előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

C. H. Spurgeon: Mi a szánalmas?

Szánalmas dolog, ha bármelyikünk olyan, mint a szegény ember, aki vagyont örökölt, de semmit sem tudott róla, ezért tovább seperte az utcát, és fillérekért koldult. 

C.S.Lewis: A legnagyobb csoda

A legeslegnagyobb csoda, amiről a keresztyének bizonyságot tehetnek, az inkarnáció, Isten testet öltése. 

IMA

Mennyei Atyám!

Hálatelt szívvel magasztallak, amiért megszabadítottál a sötétség hatalmából, és általvittél a Te szerelmes Fiadnak országába, a világosságba. (Eféz. 1,7.)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Figyeld, ahogy a kisebb igazítások hatására egészen más lesz az eredmény, amire vágysz. Nem lesz nehéz, de szükséges lesz, hogy odafigyelj, és szorgalmasan tedd, ami a célod eléréséhez kell. Ahogy a természetes dolgokban, ugyanúgy tudod alkalmazni ezt a szellemi területen is. Az örökkévaló szemléletedet mindenben meg kell őrizned, mondja az Úr.

2 Korinthus 4:17-18 Mert a mi pillanatnyi, könnyű nyomorúságunk minden mértéket meghaladó, örök súlyú dicsőséget szerez nekünk, mivelhogy mi nem azokra nézünk, amelyek láthatók, hanem azokra, amelyek láthatatlanok; mert a láthatók ideig valók, de a nem láthatók örökkévalók.

http://gyurinaploja.blogspot.com

jézus az élet csilla664 12

Joyce Meyer: Isten megért téged

Bűneink megbocsáttattak! Mikor?

Amikor meghalt Jézus és kiontotta vérét a bűneinkért. Körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Nem fog újra meghalni (Róm 6,9-10). Egyszer és mindenkorra elvette az egész emberiség minden bűnét. (Zsid 9, 25-28 és 10, 10-14). Jézusnak a bűneinkért való áldozata már egy befejezett dolog. /Wommack/

Kenneth Hagin: Ő MEGSZABADÍT

Mivelhogy [a hívő] ragaszkodik hozzám [Istenhez], megszabadítom őt…

- Zsoltárok 91,14.

Az angol nyelvben az ‘I will’ (= ‘akarom [tenni]’) és az ‘I shall’ (‘meg fogom [tenni]’) a lehető legerőteljesebb kinyilvánítása az akaratnak. A Zsoltárok 91 utolsó verseiben pedig hét dolgot említ Isten — aki több mint elegendő —, amit meg akar, meg fog tenni azért az emberért, aki szeretettel ragaszkodik Őhozzá. (Hála Istennek, én szeretettel ragaszkodom Őhozzá — ugye te is?)

Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Lehet, hogy megteszem” vagy „Ha bírom erővel, megteszem. Ha ki nem merülök, akkor megteszem.” Nem! Aki túlcsordulóan elegendő, Ő azt mondta: „Meg akarom tenni.”

Először azt mondta Isten: „Meg akarom szabadítani őket…” Ez az Isten, aki több mint elegendő, a szabadítás Istene. Megtartotta az Ábrahámnak adott szavát, és megszabadította Izraelt — és még ma is Ő a szabadító!

A mi Istenünk nem az elnyomó; Ő a szabadító! Az Apostolok cselekedetei 10,38 világossá teszi ezt. A sátán az emberiség elnyomója, Jézus pedig a mi szabadítónk!

Megvallás: Én ragaszkodom Istenhez; ezért Ő megszabadít engem. Ő a szabadítás Istene. És Isten több mint elegendő. Mindig bírja erővel, sosem merül ki. Isten mindazt megteszi, amiről kijelentette, hogy meg fogja tenni. Ő az, Aki Teljesen Elegendő, és Ő MEG FOGJA TENNI!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Lydia magazin

Áldott, szép napot - testben-lélekben való felüdülést kívánunk!

Irma Nyári

Szívem zeng

Ige: A boldogok.

 „Boldogok az irgalmasok, a könyörülők: mert ők irgalmasságot nyernek. Mert majd nekik is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni fognak* (Mát. 5,7)

*Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, és ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen, sőt diadalmaskodik az ítélet felett. Mi a haszna, és mit használ, atyámfiai testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e, üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha pedig az atyafiak a testvérek, férfiak vagy nők, mezítelenek, nincs ruhájuk, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, mert nincs meg a mindennapi kenyerük, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek, az ő egész valójuknak; mi annak a haszna és mit használ az? Azonképpen, és ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában, vagyis halott önmagában” (Jak. 2,13-17)

Aki pedig gyakorolja a szeretet, mégpedig az agapé: az Isten szerinti szeretetet, az: „Boldog, aki a nyomorultra, a nincstelenre gondol, akinek gondja van a nyomorultra, aki észreveszi, és megérti őt. A veszedelem napján megmenti azt, ha bajba kerül, és a csapás idején segítségére siet az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti, és életben tartja azt. Boldog lesz e földön, mert boldoggá teszi már itt a földön, és nem adhatod oda, mert nem engedi át ellenségei kívánságának, s nem adja ellensége hatalmába, nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúságnak, bánatnak, és fájdalomnak. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán, és segítséget hoz, és enyhülést - jobbulást – ad, bármilyen az ágya. Megkönnyíted betegségében jobbulást adsz neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréled” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság, a részvét, szánalom, könyörületesség, és az igazság a hűség és hit ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3)

„Amit leginkább kell az embernek kívánni, az az irgalmasság… mert amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség” (Péld. 19,22)

Szemeimet a hegyekre emelem.

Apróhirdetések.

Isten ígérete:

„Gyermekeid és a téged megépítők/téged építők/építőid elősietnek; rombolóid / akik téged tönkretettek, és akik pusztulásodra voltak, eltávoznak tőled” (Ésa. 49,17; Amplified)

Wilhelm Busch: ISTENBEN HISZEK, DE JÉZUSSAL NEM TUDOK MIT KEZDENI

Látják, az ilyen öreg lelkész, mint én, aki egy életen át a nagyvárosban szolgált, az évek folyamán állandóan ugyanazokat a megjegyzéseket hallja. Az egyik: „Hogy engedheti meg  Isten mindezt?" Egy másik: „Káin és Ábel testvérek voltak. Káin agyonütötte Ábelt. Honnan vette Káin a feleségét?" Az egyik legkedveltebb szólam: „Lelkész úr, ön mindig Jézusról beszél. Ez fantasztikus! Hiszen így teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki. Fő dolog,  hogy az ember tisztelje a Magasságost, a Láthatatlant."

Ez csak világos, nem? Ugyanezt mondta nagy honfitársam, Goethe — ő is frankfurti — : ,,Minden az érzés! A név csak hang és füst ..." Hogy mi Allahot, Buddhát, sorsot vagy „Felsőbb Lényt" mondunk, az teljesen mindegy. A fő dolog, hogy egyáltalán legyen valamilyen hitünk. Fanatizmus lenne, ha pontosabban meg akarnánk határozni.

Ugye, önök közül is sokan ezt gondolják? Még szinte látom magam előtt azt az idős hölgyet, ahogy mondta nekem: „Jaj, lelkész úr, maga mindig csak Jézusról beszél! Hát nem maga Jézus mondta-e: ,Az én Atyámnak házában sok lakóhely van'? Ott mindenki elfér!" Barátaim, ez óriási becsapás!

A berlini repülőtéren, a „Tempelhofer Feld"-en történt. Mielőtt a repülőhöz mehettünk, át kellett jutnunk az útlevélvizsgálaton. Előttem állt egy úr — szinte még most is látom — olyan két méter magas lehetett — hóna alatt nagy úti takaróval, sietve nyújtotta oda útlevelét a hivatalnoknak. De az így szólt: „Egy pillanatra! Az ön útlevele lejárt!" Az úr így válaszolt: „Ugyan, ne legyen már olyan kicsinyes! Fő, hogy van útlevelem!" — „Nem! — mondta a hivatalnok határozottan — ,fő' hogy érvényes útlevele legyen!"

Ugyanígy van ez a hittel is. Nem arra van szükség, hogy általában higgyek, vagy legyen valamiféle hitem. Így mindenki hisz. Valaki mondta a múltkor: „Én azt hiszem, hogy egy kiló marhahúsból jó húslevest lehet főzni." Hát ez is hit, csak nagyon gyatra. Ugye megértik? Nem azon fordul meg a dolog, hogy valamiféle hite van-e, hanem azon, hogy valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz; ami megtart a legnagyobb kísértések között is. Olyan hite, amely elég a meghaláshoz is. A halál hitünk valódiságának

legnagyobb próbája!

Csak egyetlen igazi hit létezik, amellyel valóban élni és meghalni lehet, és ez: az Úr Jézus Krisztusban, Isten Fiában való hit. Maga Jézus mondta: „Az én Atyám házában sok lakóhely van." De csak egy ajtó van Isten lakóhelyéhez: „Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik."

Jézus az ajtó! Tudom, ezt nem szívesen hallják az emberek. Istenről órák hosszat lehetne vitatkozni. Az egyik ember így képzeli el Istent, a másik másképpen. De Jézus nem vitatéma.

Azt mondom önöknek: csak Jézusban, az Isten Fiában való hit a megmentő és üdvözítő hit, amivel élni és meghalni is lehet!

Egy kis élményemmel szeretnék rámutatni arra, hogy milyen nevetségesnek tartják az emberek ezt a hitet. Nyugodtan nevethetnek rajta. Évekkel ezelőtt történt. Egyszer, amint éppen keresztülmegyek Essen városán, két férfi áll a járdán, nyilván bányászok. Amint közelebb érek, az egyik köszön: „Jó napot, lelkész úr!" Odalépek hozzá: „Ismerjük egymást?" Ekkor nevetve odaszól társának: „Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!" „Köszönöm", mondom.

Így folytatja: „Csak sajnos, van egy bogara!" Felháborodva csattanok fel: "Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?" Ekkor elismétli: „Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú! Csak folyton Jézusról beszél!" „Ember! — kiáltom örömmel — ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri Jézust?" „Látod", fordul nevetve társához, „már megint kezdi."

Wilhelm Busch

SPURGEON: Az adósság

Sámson erős és hős volt, mégsem tudott pénz nélkül adósságot törleszteni, és bolond az, aki abban a hitben ringatja magát, hogy neki ez furfanggal sikerülni fog.

Kenneth E. Hagin - Ez volt a cél

…  Azért  jelent  meg  az  Istennek  fia, hogy  az ördög munkáit lerontsa. — 1JÁNOS 3,8.

A koreai háború idején olvastam egy ismert újságíró cikkét. Azt írta: „Én nem állítom, hogy keresztény vagyok, de nem vagyok ateista, és agnosztikus sem. Az ateista azt mondja, hogy nincs Isten.  Az agnosztikus azt mondja,

lehet, hogy van Isten; õ nem tudja. Én hiszem, hogy van Isten, és nem hiszem, hogy minden csak úgy véletlenül jött létre. Az tart vissza attól, hogy keresztény legyek, amit a prédikátorok hirdetnek.  Ők ugyanis azt mondják, hogy Isten irányít mindent. Nos, ha valóban így van, akkor eléggé összezavarta a dolgokat.”

Majd utalt a háborúkra, gyermekek halálára, a szegénységre, a betegségre és más dolgokra, amelyek sújtják a világot. Azt írta: „Én hiszem, hogy létezik valahol egy magasabb rendű lény, és mindaz, amit Õ teremtett szép és jó volt. Azt azonban nem tudom elhinni, hogy ezek a tragikus dolgok Isten munkái lennének.”

Nem, ezeket a dolgokat a bűnbeesés hozta magával, amikor a sátán lett ennek a világnak az istene. (2Kor. 4,4) A Biblia továbbá azt tanítja, hogy amikor végül a sátán el lesz távolítva a földről, semmi nem lesz itt, ami fájdalmat okoz vagy pusztít.

 Nyilvánvalónak kellene lennie, honnan jön minden fájdalom és pusztítás. Ha Istentől jönnének a gonosz dolgok, akkor még a sátán eltávolítása után is szenvednünk kellene, mert Isten akkor is itt lesz a földön. Tudjuk, hogy a gonoszság nem Istentől származik.

Megvallás: Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Mint Krisztus Testének a tagja, én hatalmat gyakorlok az ördög munkái felett!

Lelkem áldd az Urat - Karneol - Nagytábor 2014

Az új világ

Reménytelem helyzetben is fordulj az Úrhoz!

Amikor természetes szinten már semmi reményed nincs, hogy a téged körülvevő dolgok megváltozzanak, de ha az Úrhoz fordulsz, Ő a lehetetlent ígéri meg neked. Ha elhiszed Isten szavát, Isten igazzá nyilvánít, és a lehetetlen megvalósul.(1 Móz. 15,5-6)

GyenMa

Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE – TUDATLANOK SZÁJA… (1)

Péld 15,2.

2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

A tudatlanok azok, akik nem ismerték meg az Urat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem érdekli őket, hogy mit gondol az Örökkévaló. Nem érdekli őket, hogy amit mondanak, másokat megbánt, vagy másokat rombol. Lehet, hogy pletyka, vagy rosszindulatú lejáratás. De mondja, mert ezt diktálja a helyzet – mások is így beszélnek – vagy erre indítja érzése (sértődött, vagy a jól értesültek középponti szerepére pályázik).

A bolondságot nem kell külön fogalmazgatni. Nincs súlyozás, mérlegelés – ez „buzog”. Árad. Ömlik. Ki gondoskodik róla? A hazugság atyja. A gonosz. Azt akarja, hogy ez az áradás pusztítsa a kapcsolatokat, rombolja a jó hírnevet, fertőzze a fantáziákat, elterelje a figyelmet a jóról, amit a bölcsek nyelve adna tovább. Ez a bolond beszéd, ami csak buzog, buzog a tudatlanok száján, pontosan arra való, hogy ellensúlyozza a bölcsek nyelvének jó tudományát. Arra való, hogy a figyelmet erre irányítsa, és a gondolatokat – s érzésvilágokat – a maga bolond tartalmával töltse meg. Csak ne a „jó tudomány” nyerjen teret. Csak ne az történjen, amit Isten is jónak látna. Bármi más. Szenny, horror, paráznaság, hazugság, versengés, irigykedés, vádolás, számonkérés, kioktatás, és mindenféle más, ami mocskol – csak ne építő és tiszta.

Ha valami igaznak látszót mond is, mindig keveredik a hamissal, és a rossz színben feltüntetővel. Ez az ördög fegyvere. A tudatlanok szája. Odaáll mögé, és önti, önti a szennyvizet. A szenny pedig buzog, buzog a tudatlanok szájából. Akikről szól, azokat is elsodorja, és akik mondják, azokat is tönkreteszi. Ez a tudatlanok szája. Ez a bolond beszéd.

Új Kezdet Keresztény Közösség

Napi ige:
Mert amit Isten kimond, az a szó, élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik, Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli, szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait. (Zsid.4:12)

Legyen meg a te akaratod

Kell-e bűnvallást tenniük a hívőknek? 347. rész

Pintér Béla - Annyira szeretem